Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-21 / 68. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. MÁRCIUS 21. IA szerkesztőség postájába I Közkutat is Ígértek A szolnoki Alcsisziget te­rületén, az úgynevezett nagy hobbiknál múlt év vé­gén lefektetették az ivóvíz- hálózat fővezetékét, mert ehhez a megkérdezettek több mint 50 százaléka hoz­zájárult. A szervezés elején 8 ezer forint költségről volt szó telkenként, de ez az összeg a végén 14 ezer fo­rintra emelkedett. Nem biz­tos, hogy akinek telke van, az rendelkezik fölös tőkével is. A telektulajdonosok mintegy 47 százaléka min­den bizonnyal azért nem szavazott a vízvezeték -le­fektetésére. Arról tájékoztatott ben­nünket a víztársulat egyik megbízottja, hogy majd lé­tesítenek közkutat is. A nemmel szavazók többsége — köztük magam is — en­nek reményében vállaltam az összeg befizetését. Ezzel szemben most azt halljuk, szó sem lehet közkútról. Sze­retnénk tisztán látni az ügyben — írta mások ne­vében is N. I. szolnoki ol­vasónk. Az ügy tisztázásakor meg­tudtuk, hogy jó 2 évvel ez­előtt kezdődött el az alcsi­szigeti víztársulás szervezé­se. Igaz, hogy a 8 ezer fo­rinttal induló hozzájárulás­ból 14 ezer forint let';, mi­vel annyit változtak az árak és a megvalósításhoz szükséges feltételek. Ennél kevesebb hozzájárulásból nem lehetett volna megépí­teni az ivóvízhálózatot. Zártkertekről lévén szó, központi, tanácsi támogatást nem adhattak hozzá, ezért önköltséges alapon lehetett csak megvalósítani. Végül is 9 millió forintos beruhá­zással készült el az ivóvíz- hálózat. Tekintettel arra, hogy a költségvetés csak a gerincvezetékre szólt, és er­re terjedt ki a hitelezési le­hetőség is, közkifolyót, ahonnan bárki ingyen hord­hatná a vizet, nem létesí­tettek. Az érdekelt ingatlan- tulajdonosok viszont 14 ezer forint kedvezményes OTP- hitelt kaptak egy összeg­ben, de a társulási hozzájá­rulást részletekben is fizet­hetik — maximum 10 évig. A telkek az ivóvízhálózat megépítésével értékesebbek lettek, s ha ezen a területen aszfaltutat is építenek, még nagyobb értéke lesz az in­gatlanoknak. fl nézőtér állapota siralmas Csaladommal gyakran lá­togatjuk a helyi filmszínház előadásait, melynek belső állapotát siralmasnak tart­juk. Amikor a legdrágább, a hátsó sorokba szóló je­gyeket vásároltuk, megrökö­nyödve vettük észre, hogy a székekből jó néhány hiány­Jóleső érzéssel olvastam bélyegeim • ragasztgatása közben, hogy az ízléses bé- lyefgberakó lapokat a Szol­noki Nyomda Vállalat ké­szíti. Valóban szép és prak­tikus. Tartalmazza a bélyeg sorozatának feltüntetésén kívül a kiadás évét, a bé­lyeg színét, darabszámát, sorszámát, sőt egy-egy so­rozatból még a bélyeg raj­zát és értékét is. Így aztán gyerek és felnőtt nagysze­rűen használhatja, s ha hi­ányzik egy a sorozatból, azonnal észre veszi. Igen ám, de próbáljon valaki ezekből a bélyegberakókból Szolnokon vásárolni. .Nem tartunk!” — mondták ezt nekem abban a boltban. Férfiak vit zik, nem is tudunk egymás mellé ülni. De a meglévő székek állapota sem megfe­lelő. Ezúton kérjük az ille­tékeseket, hogy hozzák rendbe a nézőteret. Varga József né Jánoshida amelyet a tv-reklámban a gondolkozó emberek áruhá­zának neveznek. S közben olyan sajnálkozva néztek rám, mintha a Holdra kér­tem volna egy menettértit. Mit tehet hót a gyűjtő? Utazik Budapestre, a filaté­liához és ott megveszi *— ha már annyira odavan ezekért a lapokért. Közben arra gondol, hogy talán kapható lenne Szolnokon is, ha nem fi—10 forint volna egy-egy berakó tasak. Az intézkedés reményé­ben szeretném megkérdez­ni, hogy miért nincs nálunk bélyegberakó lap, ha itt ké­szítik? Tímár János Szolnok ik a prímet ki, amennyit csak akart. A végén már úgy voltak ve­le: ki bír többet... Nem szeretnénk, ha ez jövőre megismétlődne, mert az ilyen nőnapi ünnepség nem kívánatos — írta végezetül. Ám érkezett hozzánk sok­sok olyan levél is, melyben olvasóink a jól sikerült nő­napi ünnepségről számol­hattak be és mondtak kö­szönetét kollégáiknak, a munkahelyi vezetőknek. szakszervezeti bizottságnak a szebbnél szebb virágért, az ajándékért, a hangulatos vacsorárért. Néhányat ezek közül megemlítünk: Takács Istvánná a hunyadfalvi asz- szonyok nevében írt, Sebes­tyén Imréné a rákóczifalvi idősek klubjában rendezett ünnepségről, Kiss Jenő Be­lőné pedig a jászladányi nyugdíjasklubban tartott eseményről számolt be. A szolnoki Mosonyi úti és a Keskeny János úti lakók felháborodással fogadták, hogy a Szántó körúti keresz­teződésben négyemeletes lakóházat terveztek, s ehhez trafóházat is építenek. A létesítménnyel rontják, zsú­folttá teszik a környezetünket. Nem beszélve arról, hogy a játszótér túlnyomó részét is elfoglalják vele, amit társadalmi munkával hoztunk létre — kaptuk a levelet olvasóinktól, száztizenhat itt lakó nevében (Fotó: Mészáros) Hármat (izet, egyet kap Garzon típusú bútort vá­sároltunk a szolnoki Dómus áruházban március 5-én. A polcos rész hátoldalát fehér­re festett farostlemezzel sze­rettük volna befedni, de sajnos ilyent sem a bútor­boltban, sem Szolnokon nem kaptunk. A NEFAG Ady E. úti boltjában azt mondták, a szandaszőlősi telepükön talán lesz. Március 11-én, pénteken délután fél há­romkor mentem ki először a telepre, amikor az eladó közölte velem, hogy van ugyan farostlemez, de már nem tud adni, mert nincs pénztár. Március 15-én, ked­den délelőtt tudtam ismét menni és bosszantott, hogy 4,4 négyzetméter nagyságú lapban kapható, nekem pe­dig csak 1,7 négyzetméter kellene. Ha ennyit nem is, de a lapból valmivel többet le lehetett volna vágni úgy, hogy mások számára elad­ható legyen. Mivel nem vágtak el belőle, meg kel­lett vennem az egészet, s ezzel kidobtam az ablakon 193,40 forintot. De nem csak ennyit, mert ez a ha­talmas lap személyautóval nem , szállítható, teherautó­val pedig túl drága lenne, ezért még helyben szétvá­gattam. A műhelyben írtak egy megrendelőt, s nem egészen negyed óra alatt a kívánt méretekre szabdal­tuk a mesterrel. Megköszön­tem a gyors és pontos mun­kát, a pénztárnál viszont za­varba jöttem, mert a mun­káért 283 forintot kértek, összegezve: a nekem szük­séges anyag ára és a dara­bolás általam becsült mun­kadíja alig haladja meg a 200 forintot, ehelyett 630 forintot fizettem. Tisztessé­ges dolog ez? Kontra Géza Szolnok A jóból is megárt a sok — kezdte levelét egyik jász­árokszállási olvasónk, aki a munkahelyi nőnapi ünnep­ségükről azt tudta elmon­dani, hogy a férfiak vitték a prímet. Cefetül mulattak és úgy „eláztak”, hogy már nem tudtak a lábukon áll­ni. A majd éjfélig tartó táncban kidőltek, ki itt, ki ott — volt, aki a padlón ta­lált bódult fejének pihenőt. Férfi kollégáink többsége túllépte a jó ízlés határát, de nem is csoda, hiszen be­le voltak szabdítva az ital­ba. Annyit ihatott minden­Az IBUSZ március 5-én a Szolnok megyei lányok és asszonyok népes csoportjával nőnapi túrát szervezett Csehszlovákiába. A résztvevők Poprádon léptek át az itthoni tavaszból a télbe, másnap pedig a tátralomnici havas csúcsokban gyönyörködhettek. Az emlékezetes útról e felvétel Rozsnyón készült, pihenés közben ihaj bunda, csuhaj bunda Szűcs hímzések Szolnok megyében címmel kiállítás nyílt március 10-én a tisza­füredi Kiss Pál Múzeum­ban. A megnyitót dr. Gu­lyás Éva, a szolnoki Dam­janich Múzeum munkatár­sa tartotta. Tőle tudtuk meg, hogy a törökök Jász­berény lakóitól szűcsöt kö­veteltek szolgálatra, és a szűcsmesterség virágzása a 17. századtól indult hazánk­ban. A megyebeli szűcsök a bőrt is maguk készítették ki, s a fehér, a sárgásbarna minden árnyalatára festet­ték. Hímzésre selyem, majd gyapjú fonalat használtak, színeik: aranybarna, zöld, lila, kék és rózsaszín. Ké­sőbb irharátétet is alkal­maztak. A kunsági szűc.'l hímzés fő motívuma a roz­maringleveles szár, rajta ró­zsa, tulipán, szegfű. A leg­szebb férfibundák Kisúj­szálláson készültek. A kiállítás résztvevői többször is körbesétálva né­zegették a míilt idők reme­keit. Valaki Szabolcsi Ben­cére hivatkozott, aki szerint ki kellene alakítani az em­berekben a műalkotások megismerésére, befogadá­sára, önálló értékelésére va­ló képességet, és be kellene vezetni a komplex művé­szet-olvasás tanítását. Má­sok arról beszéltek, vajon van-e törekvés a népi kincs megőrzésre. Reméljük, igen. Nagy János Tiszafüred Szerkesztői üzenetek Sipos Károlyné, Túrkeve: Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság házasságkötés címén csak akkor szűnik meg, ha az illető az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkorának (55. év) betölté­se előtt köt házasságot, Ha ezt követően, úgy továbbra is jár az özvegyi nyugdíj, folyósítását nem szüntethe­tik meg. Varga Imréné, Kunhegyes; A leszerelő katona — figye­lembe véve a szociális kö­rülményeit, valamint a ka­tonai szolgálat ideje alatti magatartását, egyszeri pénz­jutalomban részesíthető Ezt nevezik leszerelési segély­nek. Ennek megadása nem kötelező, az elöljáró pa­rancsnok bírálja el, hogy ki kaphat ilyen segélyt, s az* is. milyen összegben. A tárgyalóteremből I Kidöntött oszlopok es útjelző táblák „Nemes bosszú" a közúti igazgatóság ellen Az emberi leleményesség, de az ostobaság is, úgy tű­nik, határtalan, amelynek legutóbb a közúti igazgató­sáig 44. számú főútvonala volt a szenvedő alanya. Hogy miit csinált ez a sze­rencsétlen útszakasz? Sem­mit az. ártatlan, de hát más nem volt kéznél, ezért a két éjszakai kóbor vándor, a ti- zenkilencéves tószakürt—tü­zesszőlői Hangya István meg a húszjéves tiszainokai Nagy Péter rajta töltötte ki érthe­tetlen bosszúját. Történt pe­dig mindez azért, mert az ifjú titánok éjszaka egy óra után indultak Tiszaugról Ku nsz,en tmárton irányába. Unták a gyaloglást, stoppolni szerettek volna, noha ehhez gyéren alakult a forgalom, nem beszélve arról, hogy az ekkori kinézetük sem a jámbor vándor képét idézte. Elég az hozzá, hogy a mel­lőzöttség miatt a két kolna bosszút esküdött. — Minket nem vesznek fel a rohadtak? No, gyere, „ren­dezzük át” a terepet! — Oké kezdhetjük... Mivel teljes egyetértésire jutottak, a „nemes bosszú” azt jelentette, hogy a tisza- ugi hídtól kezdődően öt ki­lométer hosszan nyolcvan- három vezetőoszlopot törtek ki, rongáltak meg, dobáltak az útra. Sőt, kitörték a vas­úti előjelző táblákat is. Az átjáirótáblával nem bírtak, így hát elforgatták, az úgy­nevezett Andráskereszitet pedig kddöntötték. Miután mindezzel végezitek, más rongálndvaló már nem ma­radt, csak a parkoló jelző­táblája: természetesen azt is alaposan helybenhagyták. Amennyire nagylegények voltak ezen az éjszakán, oly­annyira feszengtek később a Szolnoki Városi Bíróság előtt, ámbár vandál tetteik­re elfogadható magyarázatot képtelenek voltak adni. Hogy mennyire nem érte meg nékik az éjszakai ram- dalírozás, mi sem bizonyít­ja jobban, hogy a 10—10 hó­napi, három év próbaidőre felfüggesztett börtönön kí­vül 7—7 ezer forint pénzbír­ságot ,is kiróttak rájuk. A leírtakon túl a helyreállítás költségét, 29 ezer 468 forin­tot sürgősen be kell fizetni­ük a közúti igazgatóságnak, ennek az illetékét az állam­nak, továbbá nyolc százalék törvényességi kamatot. így összeadva közel öt­venezer forintot vett ki a két hajnali útromboló önmaga, illetve szülei zsebéből. Bi­zony ez a közúti igazgatóság elleni „nemes bosszú” sokba került a családoknak. Ennél még egy taxi útja is negy- venváláhány ezer forinttal kevesebb lett volna. Pedig ma már az sem olcsó... D. Sz. M. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Egy öngyilkosság okát kutatják Súlyos szerencsétlenség történt az egyik vidéki vál­lalatnál. Munka közben egy fiatal szerelő mintegy hat méter magasságból leesett, és komoly sérüléseket szen­vedett. Sokáig kórházban ápolták, de elbocsátása után néhány nappal a körzeti or­vosnál szédülésről, üldözte- tési érzésről panaszkodott, és zavarosan beszélt. Az or­vos intézkedésére kórházi ideg- és elmeosztályra került. Többhónapos kezelés uitán kiengedték, de másnap vil­lanyárammal öngyilkosságot követett el. Az elhunyt fiatalember édesanyja a vállalat ellen pert indított. Ebben arra hi­vatkozott, hogy a fia által elszenvedett üzemi baleset, és az öngyilkosság között Okozati összefüggés van, mert a tragikus végű ideg- rendszeri elváltozás a sérü­lések következménye volt. Ezért a fia által nyújtott ha­vi támogatás, valamint a kórtházd látogatások és a te­metéssel fölmerült költségek megfizetését kérte. Az ügyben eljárt bíróság a vállalatot havi ötszáz fo­rint járadék, továbbá hu­szonnyolcezer forint kártérí­tés fizetésére kötelezte. Az ítélet a kihallgatott orvos­szakértő véleményén ala­pult, amely szerint feltéte­lezhető, hogy a pszichés za­var, ami öngyilkossághoz fve­zetett.. a baleseti sérülések következménye volt. A vál­lalat fellebbezésére a me­gyei bíróság arra az állás­pontra helyezkedett, hogy a szakvélemény csak feltéte­lezi az öngyilkosság okát, de nincs arra bizonyíték, mi váltotta ki. A végzetes fo­lyamatnak számos ismeret­len és tisztázatlan oka le­het. Ezért az elsőfokú ítéle­tet megváltoztatva a válla­latnak csak 6400 forintot kell megtérítenie. A jogerős ítélet ellen a ■legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott. Határozatában rámu­tatott arra, hogy az igazság­ügyi orvosszakértői véle­mény szerint a súlyos testi és lelki traumák lelki za­vart válthattak ki. Az el­hunyt már az elmeosztályon tönténit kezelésekor öngyil­kossági szándékát hangoz­tatta, amihez üldöztetéses téveszme járult. Álltaiéban olyan nehezen megállapítha­tó körülmények foroghatnak fenn, amelyekkel alig, vagy lehetetlen bizonyítani, hogy az öngyilkosság az elszenve­dett trauma következménye. Ebben az ügyben föltételez­hető: a pszichés zavart a balesetnél élszenvedett va­lamelyik sérülés Okozta, vagy kialakulásában szere­pe lehetett. Ezt a 'kórházi adatok is alátámasztják. Kü­lönösen azt kell figyelembe venni, hogy a nyakd gerin­cét is megütötte, az elmeosz­tályról pedig azzal bocsátot­ták el, hogy rendszeres ideg- gondozási ellenőrzésre van szüksége, továbbá, hogy ko­rábban soha ideggyógyásza­ti kezelésre nem kellett jár­nia. Az mindenesetre tény, hogy az igazsá gü gyi orvos- szakértő egyértelmű követ­keztetésre nem jutott, hanem csiák valószínűségi véleményt adott. Ezért újabb felvilá­gosítást kell kérni tőle, amennyiben pedig ez nem vezet eredményre, mellőzhe­tetlen más szakértő meghall­gatása. Csak így van mód arra, hogy a bíróság minden kétséget kizáró következte­tésre juthasson. Mindezek figyelembe vételével a Leg­felsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kí­vül helyezte, és új eljárás le­folytatására kötelezte. (KS). összeállította: Csankő Miklősné Nálunk készítik, még sincs belőle

Next

/
Oldalképek
Tartalom