Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
io Nyugdíjasok fóruma ____________ 1988. MÁRCIUS 19. Mez őtúron Klubalapltö öregek Ha a cukorbeteg idős ember... Mezőtúron a nyugdíjkorhatár felettiek száma négyezer-ötszáz, azaz az összné- pesség 21,3 százaléka. Közülük hetvenötéves vagy idősebb egyezerhatszáztíz. (Az idős korú nők 52 százaléka özvegy.) Ami a jövedelmi viszonyaikat illeti, ezt elsősorban a nyugdíj határozza meg, de életszínvonaluk függ a közvetlen hozzátartozók mindenkori pénzügyi helyzetétől is. összességében megállapítható, hogy az idős korúak 28 százaléka nehéz körülmények között él. Noha megyei viszonylatban is jónak ítélhető a mezőtúri lakáshelyzet, azonban még az újonnan készült otthonokban sem teremtették meg annak feltételét, hogy a nemzedékek zavartalanul élhessenek egymás mellett, így azután az elmúlt évtizedekben az idősebbek szerepe is változott és ez ma elsősorban — a dolgozó szüMárcius 3-án 16 órára hívta össze a Kőolajkutató Vállalat volt dolgozóit a Tisza-parti szép kivitelű, felújított üdülőjébe. A megjelent 114 nyugdíjast köszöntötték a vállalat gazdasági, politikai és társadalmi szerveinek vezetői. Sebők Csabának, a szakszervezeti bizottság elnökének megnyitó szavai után Hingl József, a vállalat vezérigazgatója adott részletes tájékoztatót a múlt évi — igen nehéz — feladatok, gazdasági tervek sikeres teljesítéséről és az idei főbb feladatokról, gondokról. Ezután a vezérigazgató 16 nyugdíjasnak adta át az „50 éves a magyar olajbányászat” című köralakú bronz plakettet és emléklapot, melyet a buda- fapusztai „B—2” jelű kút termelésbe állítása (1937. nov.) emlékére adtak ki azoknak a dolgozóknak és nyugdíjasoknak, akik legalább 1946-tól az olajiparban dolgoztak. A másik igen nagy öröm volt számunkra, amikor ezen az összejövetelen valamennyien átvehettük a válSzámtalan levelet kaptunk január óta nyugdíjas olvasóinktól, akik kérdezték: miért vonnak tőlük adóelőleget, hiszen egész évi keresetük nem haladja meg az összeget, ami nyugdíjukkal egybe számítva adóköteles lenne? Ugyanez a helyzet, amikor egy-egy alkalmi munkáért járó bérükből — például piactakarításért kapott pár száz forintból — 20 százalék jövedelemadót fizetnek. Olvasóink észrevételére Dósa Imrétől, a Szolnok Megyei Adófelügyelőség vezat- tőjétől kértünk választ: — Arról tájékoztathatom a nyugdíj mellett dolgozókat, hogy március 15-vel lépett hatályba az a módosított rendelet, mely értelmében már nem kell adóelőleget fizetniük akkor, ha a várható évi összjövedelmük és a nyugdíj együttes összege nem haladja meg a 108 000 forintot. Erről a nyugdíjasnak írásban kell nyilatkoznia, s ez az összeghatár a rendszeres munkaviszonyban lévőkre vonatkozik. S ezért nem a 96 ezret említettem, hiszen a munkában töltött hónapok után a nyugdíjasnak is jár az évi 12 ezer forint alkalmazotti kedvezlők miatt — gyermekfelügyeletet jelent. Ami az egészségügyi helyzetüket illeti, a 70 éven felüliek 81 százaléka valamilyen krónikus betegségben szenved. A kórházban elsősorban a belgyógyászati osztály látja el őket, noha negyedük nem igényelne aktív kórházi kezelést, csupán intenzívebb ápolást, gondozást. Hogyan lehet, lehetne segíteni az időseken? A településen a Vöröskereszt városi vezetősége a szív- és keringési betegségben szenvedőknek klubot létesített, a népfront irányításával nőklubok, a művelődési központban pedig idős korúak klubja tevékenykedik. Ezekben a közösségekben orvosok, szakemberek közreműködésével sokszor kerül napirendre a betegségek kezelése, a gyógyszeradagolás pontos beállítása. lalat vezetésétől az igen szép kivitelben készült, tartalmában pedig egyedülálló Lobog a fáklyaláng című, Vass Gyula által írt könyvet. A könyv írója is jelen volt, mint az üzemi pártbizottság titkárhelyettese, s nagyon barátságosan, így szólt: „A könyv rólatok íródott, néktek szól, de akinek nincs benne a neve vagy a fényképe, annak is ott van régi barátja, munkatársa, akivel együtt dolgozott a gazdasági vagy a politikai munkában sok éven át.” A nyugdíjas klubtagok nevében a klub titkára köszönte meg a vezérigazgató mindenre kiterjedő tájékoztatóját, a klubnak évközben nyújtott sok irányú támogatást, valamint Vass Gyulának a sok fáradtságot igénylő munkával elkészített és a nyugdíjasok részére is átadott könyvet. Ezután fehérasztal mellett kötetlen, barátságos beszélgetés folyt a vezetők és a nyugdíjasok között. mény. Ha viszont csak néhány hónapot dolgozott, úgy hónaponként az 1000 forint kedvezmény illeti meg — feltéve, ha az adott hónapban 10 napnál többet (fizetés nélküli szabadság miatt) nem hiányzott. Az adómentességre egy példa: ha valakinek 4000 forint a nyugdíja, 5000 forintot kereshet hozzá havonta adómentesen. Ebből az összegből csupán az 5 százalékos nyugdíjjárulék vonható le. Ha a nyugdíjas alkalmi munkájáért 2000 forintnál kevesebbet fizettek, ebből az összegből változatlanul 20 százalék adót kell vonni — függetlenül az éves jövedelem nagyságától. Végezetül azt mondhatom: azok a nyugdíjasok, akik az elmúlt hónapokban adóelőleget fizettek, holott évi összkeresetük alapján nem adókötelesek, már csak jövő év elején, adóbevallásukkal egyidejűleg igényelhetik vissza az összeget a megyei Adófelügyelőségtől. (A kiskeresetű nyugdíjasok esetében azt tartanánk méltányosnak ha a kifizető még év közben helyesbítené elszámolását. A szerk.) • — cs — Hazánkban először 1968- ban végeztek szűrővizsgálatot, amely kimutatta a cukorbetegséget. Ez a lakossági szűrés Szolnokon volt. A munkát végző csoport egyik tagja dr. Ferenczy Sándor, aki ma a megyei kórház rendelőintézetében vezeti a diabetes rendelést. — Főorvos úr, mennyit változott a helyzet 1969 óta? Több lett a cukorbeteg? — Akkor a lakosság 2,9 százaléka volt cukros. Ma 3 százaléka még nem tudja magáról, hogy cukorbeteg, tehát a baja egyelőre tünetmentes. — Mennyiben játszik szerepet életmódunk a betegség kialakulásában? — Elég fontos szerepe van, hiszen a diabetes együttjár a magas vérnyomással és az elhízással. Tehát a helytelen táplálkozás, a sok evés, a kevés mozgás hajlamosít a cukorbetegségre. Egyébként előfordult, hogy ha az elhízott ember lefogyott, megszűnt a betegsége is. — A gondozóba háromezer ember jár. Közöttük sok az idős, hiszen a diabetes esősorban ennek a koroszály- nak a betegsége. — A legtöbb betegség 50— 60 év körül derül ki. — Éppen ez az életkor az, amikor az ember szokásai már annyira rögzültek, hogy Amikor először kopogtam be T-ékhez, a néni éppen ágyban feküdt. Szabadkozva könyökölt föl, hogy nem szokott ő így lefeküdni napközben. Sápadt volt, látszott, hogy rosszul van, valóban le kellett pihennie. Megtudtam, hogy mindketten hetven felé közelítenek már, és azt is, hogy T. néni nemrég kórházban volt. Nem megy már a főzés sem úgy, mint régen, panaszolta csendes beletörődéssel. Amikor javasoltam, hogy forduljanak a Házi Gondozó Szolgálathoz segítségért, ijedten tiltakozott a nénike. Bizonygatta, hogy nincsenek rászorulva, s a gyerekeket emlegette. Mit szólnának, ha megtudnák? Szoktak ők segíteni! Szemem a néni fölötti polcra tévedt. Poros jrnlt, s a falak meg a bútorok is árulkodtak: elkelne itt a segítség. Látszott, hogy elfáradt az asszonykéz, ami korábban rendet tartott a házban. Nem először tapasztaltam, hogy bizonyos félelmek miatt valaki elutasítja a segítséget nyújtó, számára idegen kezet, a szokatlan forszinte képtelen változtatni rajtuk. — Sok időt szánunk rá, hogy az új betegekkel beszélgessünk a diétáról, arról, hogyan kell ezután élnie. ÍA régi betegek meggyőzésére is kell időt fordítani újra meg újra. Slajnos kevesen értik meg, hogy a diéta mennyire fontos, és ha nem tartják be, évek múlva súlyos következményei lehetnek. A vakok 33 százaléka a betegség miatt veszítette el a látását és a cukorbetegek 80 százaléka szívhalál miatt fejezi be életét. — Életmódjuk nagyon nagy fegyelmet követel: dekagrammra' kiszámított ételadagot, órára kiszámított étkezést. Idős embereknek sokkal nehezebb betartani ezeket a szabályokat, mint a fiatalabbaknak. Szükségük van tehát a környezetük segítésére, Tapasztalata szerint meg is kapják? — A család segítsége nagyon fontos. Különösen akkor, ha inzulint kell beadni injekcióban. Általában valamelyik családtag segít ebben. — És ha nem? — Ha senki nem tudja beadni, akkor meg kell alkudnunk azzal, hogy tablettában kapja az inzulint, de az nem igazán megoldás. mát. A néni szavaiban rengeteg bizonytalanság és ellentmondás bujkált. Az egyik pillanatban panaszkodott, a másikban viszont már arról akart meggyőzni, hogy ő még most is megtud csinálni mindent. Milyen erősen élnek még a beidegződések! Az ismeretlentől, a szokatlantól való félelem! Sokszor látom az értetlenséget a szemekben: mit akarsz nálam szociális gondozó, mit akarsz idegen ! A kérdéseket persze senki se teszi fel, csak a rájuk megfogalmazott válaszokat mondogatják zavartan: megvagyok még én, és a gyerekeim is segítenek, jönnek rendesen. Jó gyerekek . . . Közben pedig látom rajtuk az elfáradás egyre nyilvánvalóbb jeleit. Különösen erősek ezek a reflexek azoknál, akik mindig mindent maguk csináltak, akik esetleg még másokat is kiszolgáltak. Ök tudják a legkevésbé elképzelni, hogy most már valakitől ők kérjenek és elfogadjanak. Mit is csinál a szociális gondozó? Mindent, amit egy háziasszony megtesz a családban: mos, mosogat, taka— Előfordul, hogy a gondozóból Jcórházba küldik a betegeket. — Általában azért, mert szükség van gyors kivizsgálásra, rossz a szénhidrátanyagcseréjük, át kell állniuk inzulinra, vagy arra vagyunk kíváncsiak, hogy |a diéta mellett a cukorürítés normalizálódik-e. A kérdéseinkre persze választ várunk. A szolnoki MÁV-kójr- házból megfelelő válaszokat szoktunk kapni, a megyei kórházból azonban nem. — Ettől az évtől a hetven éven felüli cukorbetegeket havi 100 forint élelmiszer-kiegészítés illeti még. Úgy tudom, hogy a kiegészítést kérő nyomtatvány beszerzése gondot okoz. — A megyei társadalom- biztosítási igazgatósághoz kell bejönni érte. — És aki nem tud? Aki messze lakik Szolnoktól, hogy kapja meg? — Biztos vagyok benr^e, hogy ha levélben kérik fiz igazgatóságot (és válaszboijí- ték is van a levélben), ho^y küldjék ki az illető lakcímére, nem zárkóznak el télé. Egyébként a nyomtatványt a körzeti orvos is kiállíthatja a cukorbetegeknek. rít, fürdet, bevásárol, gyógy- , szereket szerez be, ügyeket is intéz. Természetesen mindenütt csak abban segít, amiben az idős ember igényli. Akinek a főtt étéi elkészítése okoz gondot, annak szociális étkeztetést biztosít a szolgálat, akinek az ebédhordás jelent problémát, annak társadalmi gondozó viszi azt házhoz. A gondozás persze nem mindenki számára ingyenes. A gondozási díj és az étkezési térítés a nyugdíj összegétől és az idős ember korától függ. A hetven évén aluliak 2981 forint alatti, a hetven év felettiek pedig már 3129 forintnál kisebb nyugdíj esetén is ingyenes ellátásban részesülhetnek. A házi szociális gondozás az 1970-es évek elején kezdődött Magyarországon. A nők munkába állásának egyik következménye, egy újabb családi funkció, amelyet felvállal a társadalom. Az évek, az eddigi gyakorlat igazolják e tevékenység fontosságát. E gyakorlat még most alakul, formálódik. Jó szót Az öregasszony tulajdonképpen a boldog jelzővel is illethetné sorsát. Nem magányos, mióta a férjét eltemette, fia szép házában egy meleg szoba az övé. Azért se kell panaszkodnia, hogy kevés az özvegyi nyugdíj. Mert bár valóban kevés, nagyon kevés amit havonta hoz a postás, nem kell törnie a fejét, hogyan ossza be, hogy mindenre fussa. Három felnőtt gyereke ugyanis megegyezett, hogy gondoskodnak az édesanyjukról. Nem vesznek el egy fillért se a nyugdíjából, költse a mama édességre, esetleg gyümölcsre (bár minden gyereke házánál az is van elég), szóval tehet vele, amit akar. Névnapján, születésnapján, ilyentájt nőnapon, aztán májusban anyák napján minden gyereke, lassan a felnőtt unokák is hoznak ajándékot. Lehet ravaszok is egy kicsit, mert sose kapott még egyszerre három kardigánt, meg két pár cipőt. Szokta is mondani nevetve a szomszédasz- szonynak: összebeszélnek ezek a gyerekek, s esztendős ünnepiek előtt úgy firtatják, mire lenne szükségem, hogy már sokszor szégyellem. Hogy a fia házában lakik, egy koszton van a gyerekekkel, ez pedig neki megint- csak kényelmet, biztonságot jelent. Nagyon jól főz a menye. Nem győzi dicsérni a főztjét. Ráadásul még arra is tekintettel van, hogy hiányos, elvásott fogai nem szolgálják már úgy az öreg gazdát, mint hajdanán. Puha húsokat, ízes leveseket tesz eléje esténként. — És mégse boldog. Boldogtalanságának oka mindennek ellenére a magány. A fia, menye reggel munkába siet, s az iskolás unokák is csak késő délután vetődnek haza. Egész nap egyedül van, a háromszobás nagy házban, s hiába szól a rádió, hiába van saját kis tévéje, amit akkor kapcsol be, amikor akar, bántja a magány. Néha felesel emiatt a rádióval is, mert szót szeretne, jó szót hallani, jó szót adni. És ez nem megy az istennek se. Amikor a felnőtt gyerekek estefelé hazavergődnek munkából, csak futtában nyitják rá az ajtót. Kérdezik: mi újság, jól van-e, járt-e valaki a házban, aztán válaszra se várva ki-ki megy a dolgára. A fia behúzódik a nagyszoba sarkába, újságot olvas, rádiót bömböltet, a menye fut a boltba, bevásárol, aztán sietősen vacsorát főz, gondosan mindig egy jó adaggal többet, mert az az öregasz- szony másnapi ebédje lesz. Ö meg kérdezgetni szeretne, mi volt a gyárban, a munkahelyen, olyan drága-e még a krumpli, mint a múltkor hallotta, s hogy az ablakból is látható márciusi szél olyan hideg levegőt ho- zott-e, mint valamikor fiatal korában a böjti szelek hoztak. De hát hiába. Próbálkozott már sokszor, fondorlattal és kedvesen, kotnyelesen és konokul, választ alig kap. Mintha nem is beszélt, kérdezett volna. Panaszkodni azért emiatt nem mer. Maga is érzi, hálátlanság lenne. Mosnak, takarítanak, főznek rá, még az édességből meg a narancsból is pontosan annyit kap mindig, mint az édesszájú unokái. Ha nyílik az idő, s szól, menne a temetőbe, az ura sírjához, legkisebb fia kocsival áll meg a ház előtt. Ám beszélgetni neki sincs addig se kedve, amíg a temetőig kiérnek. Így hát az öregasszony kicsit boldogtalan. Néha a korán virradó reggeleken csak ül az ágya szélén és beszél magában: se pénzt, se munkát, se fáradtságot nem sajnálnak tőlem. Édes jó istenem, a jó szóval miért fukarkodnak? — S — Összeállította: Sóskúti Júlia M. Vass Julianna Tizenkilenc idős embernek biztosit napközbeni elfoglaltságot a tiszasfllyi idősek klubja. Az intézmény ezen kívül harminchat házi gondozottat lát el rendszeresen. Fotó: T. K. L. Levelesládánkból Találkozó a Kőolajkutató Vállalatnál Szatmári Zsigmond Miksr nem fizet adóelttleget a nyugdíjas dolgozó? P. É. A gondozó gondolatai Mit szólnának a gyerekek? \
