Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-18 / 66. szám
Befejeződött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) a harmadik sorsáról. Ez a módosító javaslat arra vonatkozott, hogy a kötelezően bevitt vagyont vagy annak aktuális pénzbeli értékét a szövetkezetnek ki kell adnia, ha a tagot nem tudja foglalkoztatni, és a taggal szembeni foglalkoztatási kötelezettsége megszűnt. Ezt az indítványt korábban sem az együttes bizottsági ülés, sem pedig a miniszter nem fogadta el. A szavazás eredményeként 28 ellenszavazattal, 34 tartózkodással a képviselő testület is elvetette a javaslatot. Végezetül a képviselők általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — három ellenszavazat és tíz tartózkodás mellett — elfogadták a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Váncsa Jenő expozéja Ezután ismét Váncsa Jenő emelkedett szólásra, hogy előterjessze az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. — A most napirendre kerülő élelmiszertörvény módosítását mindenekelőtt az élelmiszeripar fontossága, jelentősége határozza meg és a fogyasztók érdeke. Az ágazat gyors ütemben megújuló gyártmányaival az iparágak között nagy súlyt képvisel. A foglalkoztatottak számát, a termelés értékét tekintve ott van közvetlenül a legnagyobb iparágak mögött. Élelmiszeriparunk teljesítménye I960 és 1970 között megkétszereződött. 1970-től napjainkig ugyancsak majdnem kétszeresére nőtt. Hazánkban ez az ágazat az elmúlt években a hazai ipari teljesítmény 17—18 százalékát adta. A mezőgazdasági termények, termékek 65 százalékát dolgozza fel, teszi értékesebbé, szállításra alkalmasabbá. A népgazdaság fizetési mérlege oldaláról oly fontos élelmiszergazdasági exportnak megközelítően 60 százalékát adják az élelmiszeripari üzemek. Az 1976. évi élelmiszertörvény megszüntetése óta olyan arányú változások történtek gazdaságunkban, élelmiszeriparunkban, amelyek igénylik módosítását. S igénylik ezt az előttünk álló feladatok, a kormány munkaprogramja is. Beszélt arról, hogy lényeges változások történtek az elmúlt évtizedben az élelmi- szeripari vállalatok szervezetében is. Megszűnt az élelmiszeripari trösztök többsége, s a megmaradt két trösztnél — a gabona- és tejiparnál — számottevően nőtt a vállalatok önállósága. Egy másik változás ugyancsak javára vált a hazai élelmiszeriparnak: az állami élelmiszeripar mellett kibontakozott a mezőgazdasági nagyüzemek élelmiszerfeldolgozó tevékenysége, ezek tavaly már az állami élelmiszeripar termelésének 20 százalékát adták. Az élelmiszertörvény megalkotása óta megjelent az élelmiszertermelésben a kisipar. Részesedése ugyan szerény, de egyes területeken — történetesen a sütőiparban — mégiscsak számottevő. Érdemleges, a törvénymódosítását igénylő változás az, hogy az utóbbi időben külföldön is, itthon is új technológiák jelentek meg. ösz- szefoglalva azokat a változásokat, amelyek a törvény módosítását indokolják, megállapíthatjuk, hogy az élelmiszergyártás mintegy 6000 termelőegysége sok tekintetben más viszonyok közé került, munkájával szemben új követelmények támadtak. Mindehhez hozzá kell igazítanunk a törvényt, hogy az követelményeivel, előírásaival a ma céljainak megfelelően ösztönözze az ágazatban dolgozó több mint kétszázezer ember munkáját. A törvénymódosítás talán legfontosabb része a termékengedélyezésre, a minőség meghatározásának rendjére, a minőségellenőrzés módszerére vonatkozik. E téren — alkalmazkodva a bevált nemzetközi tapasztalatokhoz — jelentős az egyszerűsítés, de egyértelműbb s következetesebb az ellenőrzés. A termék milyenségének, minőségének meghatározása a hatóság helyett a legilletékesebb, a termelő feladata. Az- ellenőrzésben a legnagyobb változás az, hogy a termelő köteles lesz az élelmiszer minőségét az előállítás megkezdésétől, annak befejezéséig ellenőrizni. Igazodunk tehát ahhoz, amit a gazdaságilag fejlett országokban világszerte alkalmaznak. Nálunk eddig a készterméket ellenőrizték. Most viszont beépül az ellenőrzés a gyártási folyamatba. Egy másik előírás: az élelmiszert csak akkor szabad a gyártótól teljes értékűként kiszállítani értékesítésre, ha minden mutatójában megfelel a gyártmány- lapon feltüntetett előírásoknak. A hatóság természetesen ellenőrzi a törvény által előírtak betartását. A következetes és folyamatos ellenőrzés garancia kell legyen a minőségre, a minőség állandóságára. Szólt arról, hogy a hazai lakosság élelmiszerellátása nagyon fontos eleme a társadalmi közérzetnek, a közhangulatnak. Ilyen értelemben napjainkban — amikor annyi kétely, bizonytalanság, gazdasági nehézség rontja a hangulatot — még nagyobb súllyal esik latba az élelmiszerellátás milyensége, az élelmiszertermelők, -forgalmazók munkája. Az állami támogatás megszűntét követően az élelmiszerárak év elején jelentősen emelkedtek. Ez sok gondot okoz, főként az alacsony keresetűek, a többgyermekesek és a kisnyugdíjasok körében. De az áremelések után minden vásárló még érzékenyebb arra, hogy pénzéért azt kapja — legyen szó mennyiségről és minőségről egyaránt —, amit ígértek, amit joggal elvár. Csak az az élelmiszertermelői, -forgalmazói magatartás fogadható el, amelyik ezt maximálisan szem előtt tartja. Az élelmiszerexportról kifejtette: a megkötött termelési szerződések, a termelői törekvések alapján elmondható, hogy ehhez és a hazai feladatok teljesítéséhez a mezőgazdaság megtermeli az árualapot. Az élelmiszeripari vállalatok termelésszervező munkájától, belső munkarendjétől, fegyelmétől, piachoz igazodó képességétől azonban igen sok függ. Az irányításnak, az élelmi- szeripari vállalatoknak sok kihívásra kell válaszolniuk. Meggyőződésem, hogy képesek erre. Az irányítás feladata, hogy megteremtse a kibontakozás lehető legjobb körülményeit. Ezt szolgálja a gazdaságirányítás, -működtetés reformja, ezt a kormány elfogadott munkaprogramja. Az előttünk álló élelmiszertörvényjavaslat összhangban van ezekkel. Ezért amikor a kormány nevében beterjesztem s vitára bocsátom a javaslatot, egyben elfogadásra is ajánlóm — mondotta befejezésül Váncsa Jenő. Biacs Péter (Budapest, 30. Vk.), a MÉM Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet főigazgatója a törvényjavaslat bizottsági előadója elmondotta: a törvényjavas-j latot három áldandó bizottság, a Szociális és Egészségügyi, a Mezőgazdasági és a Kereskedelmi Bizottság tárgyalta. Kopp Lászlóné (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 21. vtk.), a Szerencsi Édesipari Vállalat osztályvezetője elemezte a módosításnak azt a törekvését, amelynek célja a minőségi követelményék szigorítása. Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.), a Meggyfa utcai napiközdotthonos óvoda óvónője szerint a törvényjavaslat egy része ellentétben van a kereskedelemről szóló 1986-iban módosított 1978. évi I. törvénnyel, és az egyik paragrafusához fűzött miniszteri indoklással Moravcsik Ferencné (Bács- Kisfcun m., 19. Vk.), a MalEzután Villányi Miklós pénzügyminiszter tájékoztatta a képviselőket az új adórendszer bevezetésének első tapasztalatairól, az ezzel ösz- szafüggő árproblémákról, a termelés év eleji megindulásával kapcsolatos kérdésekről. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a Parlament tavaly őszi ülésszakán fogadta el a kormány stab:dizácdós munkaprogramját. A végrehajtás részét jelentő idei gazdasági folyamatok még kevéssé ítélhetők meg, részletes beszámoló tdhát csak a Parlament nyári ülésszakán lehetséges. 1988 élső két hónapjának adatai azt jelzik, hogy ha nem is az év végi lendülettel, de rendben folyik a termelés, nagyobb fennakadás nincs. Kedvezően alakul eddig a konvertibilis külkereskedelem. Az év első két hónapjában az előző évek elejéhez képest az export jelentősen nőtt, az import lényegéiben a tavalyi szintű, a külkeres- fcede’mi passzívum a múlt évinek egy.barmada. Mind a múlt évi vállalati mérlegek, mind az idei pénzfolyamatok igazolják, hogy a gazdaságban a belföldön felhasználható áruk értékénél nagyobb pénz- mennyiség van. Az idei terv előkészítésekor olyan döntés született, hogy további, az érdekeltséget már sértő vállalati adóemelések, vagy a Az Országgyűlés első napjának délutánján, a szünetben arról beszélgettek a Szolnok megyei képviselők, hogy ahány ülésszak, annyi szín. A tavaszi ülést nem a szikrázó viták, az indulatos felszólalások jellemzik, a hangulatot az elmélyültebb véleménycserék, a jog érvényesülésének következményeit mérlegelő töprengések szabták meg. A közúti közlekedési törvénytervezet feletti vita sem látványos volt, — sokkal inkább hasznos, hiszen olyan messzire visz- szanyúlva szedte törvénybe a különböző alacsonyabb rendű-rangú utasításokat, hogy némelyik eredetére már alig emlékezünk. A szövetkezeti törvény módosítása is haszonnal kecsegtet megvalósulása esetén, mivel éppen a struktúra jellegéből adódó mozgékonyságot, vállalkozó kedvet kötötte gúzsba néhány túlhaladott jogszabály. Mégsem volt mindenki maradéktalanul elégedett a változtatással. Búzás Józsefire, a Jászárokszállási Hímző és Háziipari Szövetkezet elnökasszonya nem titkolta csalódottságát gyár Vöröskereszt kiskőrösi városi szervezetének titkára az egészséges, korszerű táplálkozásra vonatkozó fejezeteket hiányolta a törvénymódosításban ; mondván: a táplálkozás, az étrend összeállítása szoros összefüggésben van az egészség megőrzésével. Somlai Gyula (Vas m., 6. vk.), a Húscsiibenevelő Társaság igazgatója a törvény- módosítás végrehajtasd rendeletéivel foglalkozott. Lásztity Radomir (Budapest, 31. vk.), a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanéra üdvözölte, hogy a törvénymódosítási javaslat a minőség javítására, a fogyasztók érdekeinek védelmére helyezi a hangsúlyt. Váncsa Jenő válaszaiban megköszönte a hozzászólásokat és elmondta, hogy a törvény végrehajtásába szeretnék a képviselőket is bevonni. Külön reagált a minőlakossági jövedelmeket terhelő intézkedések helyett a hitelezésben célszerű szigorúbb gyakorlatot érvényesíteni, tudatosan számolva azzal, hogy ez magasabb követélményeket támaszt, feszültségeket teremt a nem jól gazdálkodóknál. ha azok nem racionalizálják tevékenységűiket. Villányi Miklós Az adórendszer előkészítéséhez jobb lett volna, ha van még néhány hónapunk. A hiányosságok nagyobb része azonban akkor sem lett volna elkerülhető, mert a gyakorlati működés hozta és hozza létre azok többségét. Tagadhatatlan, hogy vannak működési zavarok is. Az előkészítés közben elhúzódtak az elvi viták, kevés idő maradt a végrehajtás kidolgoafelett, hogy a törvénymódosításban nem esett szó a kisszövetkezetekkel szembeni esélyegyenlőtlenségről. ö úgy vélte, hogy jó mostanság kisszövetkezeti formában dolgozni; — a szabályozók itt kedvezőbbek — csakhogy az árok- szállási közösség hatszáz- tizenegy tagjából senkit nem küldhetnek el, hogy a taglétszámot a kisszövetkezet kritériumának megfelelő szintre csökkentsék. Hiszen ezek az asszonyok annak idején saját varrógépükkel, szövőszékükkel léptek be a közösbe, embertelenség lenne tehát, bárkit is alkalmazottnak átminősíteni. Hogy ml a különbség a tag- és az alkalmazotti státusz között? Sok: tag kéthavi illetményének befizetésével lehet valaki, ebben a minőségben aztán részesül a szövetkezet nyereségéből — igaz a veszteségéből is részt kell vál lalnia — nem lehet neki felmondani, egys tóval a kötődése jóval erősebb az alkalmazotténál. Leépíteni tehát a taglétszámból nem lehet — mégha a versenyhelyzet erre is ösztönöz — az előny napjainkban viszont a kisszövetkezetek mellett van. Hát ezekkel a séggel kapcsolatos észrevételeikre, elismerve, hogy a magasabb értékű élelmiszer előállításához magasabb színvonalú technológia, hozzáértés szükséges. Határozathozatal következett. Az Országgyűlés Jogi, Igazgatási, és Igazságügyi Bizottsága, valamint Mezőgazdasági Bizottsága három módosító javaslatot fűzött a törvényjavaslathoz. A képviselők először erről szavaztak. Az Országgyűlés a két bizottság módosító javasltát egyhangúlag elfogadta. A képviselők a miniszter válaszát három elienszava- zattall és két 'tartózkodással elfogadták. Végül az élelmiszerekről szóló 1976. évi törvény módosításáról döntött a Bar lament. A képviselők a módosításról szóló törvény- ■javasCiatot általánosságban; és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — egy ellenszavazattal és egy tartózkodéssail — elfogadták. zására. Sok jogszabály későn jelent meg. A valós hiányok pótlásáról a kormány intézkedik. Nem volt szándékunk, hogy az átállási időszakban a kisiparosok, kiskereskedők közül az erre az időszakra jellemzőnél jóval többen szüneteltessék, esetenként abbahagyják tevékenységüket. Reméljük átmeneti folyamatról van szó. A miniszter kitért dr. Balogh Károly országgyűlési képviselőnek a lakossági közműtársulások általános forgalmi adó-fizetési kötelezettségéről hozzá intézett kérdésére. Javasolja, hogy a víz- és csatornamű-társulatok és minden más lakossági közműtársulás az általános forgalmi adót teljeskörűen visszaigényelhesse. A javaslatnak két eleme van. A víz- és csatornaberuházások költségei között felmerült általános forgalmi adót a törvény rendelkezéseinek megfelelően minden jogi személy teljeskörűen visszaigényelheti. Sajnos — törvényeink szerint — a lakossági társulás nem jogi szepiély, ezért a közvetlen visszatérítésnek e pillanatban jogi akadálya van. De a problémát meg kell oldani. Ezt a vonatkozó jogszabályok módosításáig úgy tesz- szük, hogy a lakosság víz- és csatornatársulásai a költségek között elszámolt forgalmi adóval azonos nagyságú állami támogatást vehetnek igénybe az adóhivataltól. dilemmákkal vár esély- egyenlőséget Búzás József- né. Hajós Ferenc, a Törökszentmiklósi Baromfiféle dolgozó Vállalat igazgatója különösen az élelmiszer törvény paragrafusait mérlegelte szinte egyenként. — Ez a törvény ugyai egy a sok közül, ám a különlegessége az, hogy ezzel mindenki találkozik, amennyiben minden állampolgár vagy vásárló vagy fogyasztó. Aztán bővebben is kifejtette a véleményét a törvényről. Az élelmiszerelőállítás mikéntjét egy 1977 január 1-jén életbelépett törvény szabályozta, de hát az eltelt idő alatt az erkölcsi kopás az élelmiszer ágazatban sem volt kisebb mint másutt, szükség volt tehát egy új tör| vényre. Először is szélesedtek a vállalatok kül- kapcsolatai, a Közös Piac higiéniai normái például egészen mások, mint a hazaiak voltak, egyeztetni kellett tehát. De idehaza is színesedett a piac: magán- termelők, kisiparosok fog[- lalkoznak élelmiszer előállítással — a szakma vészét lyei miatt nem mindegy, milyen előírások mellett. A gyermekes családok helyzetének javítása csak úgy képzelhető el, ha annak költségvetési ellentételét megteremtjük, mert e téren a pénzügyi lehetőségek hiányában nincs mozgásterünk, Kéthárom megoldási javaslatot vizsgálunk. Felhatalmazást kérek arra, hogy az elképzelt lehetőségeket a Parlament ad hoc bizottságával együtt alakíthassuk ki. — Hat képviselő javaslatot juttatott el az Ország- gyűlés elnökéhez, amelyben kérik, hogy a Magyarországon letelepedni szándékozó külföldiek helyzetének javítása érdekében hozzunk létre egy külön pénzügyi alapot. A képviselők javaslatával a kormány egyetért, és — más előirányzatok terhére — 300 millió forint átcsoportosítását tervezi e célra. A kormány nevében kérem ehhez a Parlament egyetértését — mondotta végezetül Villányi Miklós. Az Országgyűlés a pénzügyminiszter tájékoztatóját tudomásul vette. Ezután a 300 millió forint értékű letelepedési alap létesítését a Pénzügyminisztérium tájékoztatójában elhangzottaknak megfelelően — 12 ellen- szavazattal és 10 tartózkodással elfogadták. Üjabb napirendi pontra áttérve Sarlós István, az Országgyűlés Építési és Közlekedési Bizottságának, valamint a Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottságának együttes jelentését terjesztette a képviselők elé a Ferihegyi nemzetközi repülőtér zajövezeteiben teendő környezetvédelmi intézkedésekről. Ezt követően további interpellációk hangzottak el: az abortuszbizottságok megszüntetése; Vác környékének villamosenergia-ellátási problémái; a lakónyilvántartás pontosítása; a fővárosi és a vidéki áramdíjak közötti különbség; a bérbeadási felmondás; a vállalatok hitelellátása; a Rába- menti területek árvízmentesítése tárgyában. A tárgysorozat végeztével Peják Emil (Bp. 56. vk.), a HNF Budapesti Bizottságának vezető titkára nemzetiségi törvény megalkotására tett indítványt. Peják Emil törvényalkotási javalatát az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta. * • • Az Országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelyen felváltva elnökölt Cservenka Ferencné, Péter János és; Sarlós István — ezzel befejezte munkáját. Hajós Ferenc szerint a törvény alkotói mintha átmentek volna a pult túlsó oldalára; a termelői érdekek helyett inkább a vá sárlói érdekeket védik — helyesen. Hiszen egy-egy termék eladhatóságáról a piacnak kell szavaznia. Érthető, hogy az élelmiszert előállító érdeke is, hogy higiéniai kifogások ne kompromittálják a terméket. Hiszen a megcsappant vásárlói bizalmat nem könnyű visszaszerezni — ha egyáltalán vissza lehet nyerni. Űj, jól felszerelt laboratórium áll hát munkába Törökszentmik- lóson, amely kémiai úton ellenőrzi a baromfihús minőségét. És az ellenőrzés olyan szigorú lesz, mint egy Köjál-vizsgálat. Mindez a vállalat érdeke is — és így jár jól a fogyasztó. Az Országgyűlés másnapjára maradtak a kérdések és az interpellációk. Ennek során reflektáltak dr. Király Ferenc tisza- földvári képviselő felvetésére is, aki korábban a vidéki és fővárosi áramszolgáltató tarifák eltérését tette szóvá. Budapesten kevesebbe kerül ugyanis egy elfogyasztott kilowatt, mint bármelyik vidéki településen. Az ígéret szerint a következő évek meghozzák az egységesítést. — pb — A pénzügyminiszter tájékoztatója Parlamenti Jegyzőt Miért jó kisszövetkezetnek lenni Váncsa Jenő
