Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-16 / 64. szám

1988. MÁRCIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Régóta tudom, hogy a krimit vett elő a televízió, folytasásos keddi sorozatok Ugyanis ha valami elmarad, legkevesebb televíziós „öli- aminek jönnie kellene, az vasmányaink” közé tartóz- egyszeriben drágábbá válik nak, de hogy úgy hozzá tud- számunkra, jelentősebbé, nak nőni az életünkhöz, mégha eredetileg nem is lett hogy ha véletlenül valami volna nagyobb jelentősége. S okból elmarad a folytatás, ez így van nemcsak a képer­akkor egyszeriben felborul nyőn, az életben is. Ezt az az életünk nyugalma — ez a „örök igazságot” most a te­múlt héten vált igazán nyíl- levízióból is megismerhet­vánvalóvá. Amikor egy or- tűk. Igaz, azóta már tudjuk szág mordult fel este nyolc- a bemutató elmaradásának kor a váratlan bejelentésre: okát. hogy illetékesek ,.bű­hiába várjuk A klinika foly- nos” módon elfelejtették tatását, a mi kedves Brink- hozzákapcsolni, a magyar mann professzorunk az ő hangot a nyugatnémet kó­bájos Kriszta nővére ezen az piához. Sőt, a vétkeseket ta­estén nem jelenik meg a Ián már meg is fegyelmezte képernyőn. Mérhetetlen ke- a televízió igazgatósága. S serűség fogott el benünket a tegnap este pedig már lát­váratlan hírre, úgy éreztük: hattuk is az elmaradt epizó­elestünk valami olyasmitől, dot, tehát újra minden a ami pedig járna nekünk, maga rendjén. Az ügy mert előzőleg megígérték. mondhatni bé vagyon fejez­Még az sem vigasztalt alig- ve. Mégis nehezen lehet fe­hanem senkit, hogy kárpót- lejteni ama kedd esti kése­lésül sebtiben egy népszerű rűséget. Napjaink és a történelem Beszéljünk másról; arról, hogy bizony olykor alaposan megfeledkezünk múltunkról, az idők múlásával történel­münk emlékei csaknem ki­vesznek tudatunkból. És csak egy-egy jeles évfordu­lón döbbenünk rá oktalan feledékenységünkre, egy-egy jubileum ébreszt fel ben­nünket múltúnkkal szembeni kötelességünkre; az ilyenkor megjelenő írásos közlemé­nyek, sajtóbeli megemléke­zések, s természetesen a kü­lönböző programok a képer­nyőn. Mert televíziónk mióta csak létezik, mindig szívén viselte múltbéli hagyomá­nyaink ápolását; a történe­lem, történelmünk sohase volt mostoha gyermek a képernyőn. Lám az elmúlt hét műso­rában is többször és többféle módon találkozhattunk his­tóriánkkal; régmúlt évszá­zadok t eseményeivel éppen úgy, mint a közelmúlt évti­zedeinek történéseivel. Je­lentkezett ismét A velünk élő történelem, amely ezút­tal az 1945-ös földosztás je­les eseményét idézte fel ko­rabeli dokumentumok segít­ségével. A régebbi időket pedig azok a műsorok képvi­selték, amelyekben históri­ánk dicső lapjai elevenedtek meg, gondolok itt akár a Hu­nyadiak korát feldolgozó Vö- rösmarty-dráma tévéváltoza­tára péntek este vagy a Gon­dolkodó vasárnap esti vitá­jára, melyet a márciusi for­radalmakról rendeztek. A hétfő esti rendkívüli adás­napon pedig Szigorú idők címmel egy, a Teleki Blanka tragikus sorsáról készült té­véjátékot, Fekete Sándor té­véjátékét láthattuk. Előtte emlékezés a ..népek tavaszá­ra”. Külön is kiemelném azt az okos ötletet, hogy Kalemeg- dani gondolatok címmel olyan dokumentumműsort sugárzott a televízió — a pé­csiek és a ljubljanaiak kö­zös programját —, amely ugyanarról a Czilleiről be­szélt, akiről Vörösmarty is az ő drámájában. Csak ép­pen egészen más megközelí­tésben, a megítélés másfajta mércéjével mérve a törté­nelmi személyiséget. És ép­pen ez az érdekes. Mert míg a romantikus drámaköltő minden ellenszenvét a neki természetesen rokonszenves Hunyadiak ellen ármányko- dó Czilleire zúdította, gyűlö­letes figurává faragván őt, addig a különböző, szlovén, horvát és egyéb forrásokra támaszkodó dokumentum- műsor a nagy akaratú, ne­mes, reneszánsz férfiú, sőt államférfit kívánta megmu­tatni alakjában. Izgalmas te­levíziós párhuzam született ezáltal, annak a helyes tör­ténelmi szemléletnek a bi­zonyságául, mely szerint nem szabad, hogy különböző történelmi személyiségek csupán egyoldalúan vagy egymást kizáróan legyenek jelen köztudatunkban, a közvéleményben. Mert ezzel a történelem kerül hamis megvilágításba, s ráadásul mi, az utókor leszünk szegé­nyebbek általa. Évtizedek, sőt régebbi idők óta dúl például a harc a történészek körében is, ami­kor 1848 kapcsán szóba ke­rül: Kossuth vagy Görgey, Kossuth vagy Széchenyi — szinte egymás ellen játszva ki őket. A Gondolkodó va­sárnap esti vitájának részt­vevői rendkívül bölcsen és meggyőzően érveltek amel­lett, hogy ne csupán vagy- vagy-okban gondolkodjunk, hanem fogadjuk el az is-is- eket is. Azaz nem Kossuth vagy Görgey, hanem Kossuth és Görgey, hisz mindketten az adott kor történelmének részesei. Mélységesen egyet­érthetünk abban, amit a tu­dományos magazin egyik meghívott történésze fogal­mazott meg: az írás és a szó mestereinek napjainkban azért kellene igazán össze­fogniuk, hogy szélsőséges el­fogultságokból táplálkozó torzításoktól, félrevezető egyoldalúságok ne akadá­lyozzanak meg bennünket múltunk reális megítélésé­ben. Ami pedig a Czilleiek és a Hunyadiak, Vörösmarty drámájának tévéváltozatát illeti, külön is aláhúzandó a televíziónak az a nemes igyekezete, amellyel igyek­szik feltárni, felfedezni ho­mályba merült drámai érté­keinket. Mert azt ugyan mindannyian tudtuk például eddig is, hogy Vörösmarty a reformkor zengő szavú poé­tája, hogy a Szózat is tőle származik, de hogy dráma­írónak sem akárki, az széles körökben most derült ki, ed­dig legfeljebb csak szakmai berkekben volt ismeretes. A szóbanforgó dráma erőteljes, nagy feszültségű jeleneteivel ma is megfoghatja a nézőt, ráadásul olyan szerepek vannak benne, mint a Czil- lei. akiben a számító ravasz­ság és a hatalomvágy már- már shakespeare-i erővel szólal meg, főképp pedig a látott tévéváltozatban azál­tal, hogy Sinkovits Imre az érett, nagy művész minden tudásával formálta meg a históriai alakot. A történelem mélyebb megismerésének fontos as­pektusát képviselte A Szigo­rú idők, a Teleki Blanka mártíromságáról szóló tele­víziós dráma. Azt tudniillik, hogy egy adott kor teljes birtokbavételéhez igenis nem elegendő csupán a legki­emelkedőbbek és legnagyob­bak ismerete és tisztelete, a „kisebb hősök” is hozzátar­toznak a kor valóságos ké­péhez, bennük is kifejeződ­het a kor lényege. Történelmi múltunk és napjaink kapcsolatának iz­galmas kérdéseit vetette fel a televízió, főképp a márci­usi tavasz köré csoportosuló, nemzeti hagyományainkat ápoló múlt heti műsoraiban, s tette ezt józanul anélkül, hogy feloántlikázta volna a képernyőt hivalkodóan pi- ros-fehér-zöld trikolorral. Valkó Mihály TIT-programok Audiovizuális műsorok, vándorkiállítások Művelődési lehetőségek a termelőüzemekben 2. II papírgyári törekvések biztatóak Egy nemrégiben újjászületett, nagy vállalathoz visz kö­vetkező utunk: a Szolnoki Papírgyárba. Az itteni műpelődé- si ház teljesen más alapokról indult, mint a Tiszamenti Ve­gyiműveké. Voltaképp önmagáért beszél a startolás dátuma is: 1984. november másodika, ekkor adták át ugyanis a meg­fiatalodó gyárban azt a művelődési házat, amelyet a dolgo­zók — jelezvén a többedrangú funkciót — közösségi épület­ként, illetve rendezvények házaként szoktak emlegetni. (A háznak egyébként nincs is szakképzett vezetője, csak anyagi felelőse, gondnoka.) A rekonstrukció utáni lendület A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Termé­szettudományi Stúdiója új audiovizuális műsorokat je­lentet meg az első félévben a világ hírneves nemzeti parkjairól. A műsorok az állat- és növényvilágról, a természet körforgásáról, az élővilág egymáshoz fűződő kapcso­latrendszerérői is képet ad­nak. A szórakoztatva okta­tó, látványos képekben bő­velkedő audiovizuális ösz- szeállítások többek között az Észak-Ameriai Egyesült Államok-'belli Yellowstone Nemzeti Parkot, a Colora- do-fennsík természetvédelmi területeit és a japán Nik- ko Nemzeti Parkot mutat­ják be. A TIT Stúdió az idén több vándorkiállítást köl­csönöz. Az „Energia” című a Föld hasznosítható erő­forrásait veszi számba, érzé­keltetve a felhasználás és az új energiaforrások ku­tatásának legfontosabb momentumait is. „A nyug­talan Föld” című kiállítás megtekintésével bolygónk felszínének kialakulását és mai változásait követhetik nyomon az érdeklődők. Az „ökológia a gyakorlatban” egy UNESCO-programról a világméretű környezet- és természetvédelmi felada­tokról szól, míg „Az élet 'bolygója” című kiállítási anyag a környezet- és ter­mészetvédelem kevésbé is­mert problémacsoportjait érzékelteti képekkel és gra­fikonokkal. „Az élet bölcső­je” a tengerek és óceánok élővilágának kialakulását és fejlődését mutatja be. Szombathelyen Felújítják a szombathelyi Püspökvár egyik (legszebb termét, a Sala Terrenát, az egykori első magyar régé­szeti múzeumot, amelynek freskóit az 1700-as évek vé­gén Dorfmeister István ké­szítette. Az Országos Mű­emléki Felügyelőség helyi építésvezetőségének szakem­berei helyreállítják a terem külső és belső szigetelését, kijavítják a padozatot, majd a restaurátorok keze nyo­mán megújulnak a freskók is. A tervek szerint jövő ősz­szel megnyitják a megszé­pült termet a nagyközönség előtt. A helyreállítás költsé­ge mintegy 3 millió forint. A püspöki kápolnában már befejezték a mennyeze­ti freskó restaurálását. A volt szemináriumban — ma leánykollégium — a helyre­állítást a tető felújításával kezdték a műemilékfelügye- lőség munkatársai. A város közönsége keve­set tud a Papírgyárban fo­lyó kulturális munkáról, pe­dig itt ugyanúgy szerveznek különféle rendezvényeket, mint bárhol másutt, csak éppen a művelődési ház amolyan „korlátozottan nyil­vános” helynek számít. — Mi elsősorban a gyári dolgozókért vagyunk — mondja Péli Sándor, a vál­lalati, művelődési bizottság titkára —, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen befelé for­dulnánk. Rendezvényeink­re minden alkalommal meg­hívjuk a Hetényi Kórház, a szemben lévő Fatelep és a Húsipari Vállalat dolgozóit is, s bizonyos esetekben alkar az utcáról is be lehet hozzánk térni. Az ezerháromszáznegyven dolgozót foglalkoztató Pa­pírgyáriban a művelődési bi­zottság irányítja a kulturá­lis életet — élén a rende­letnek megfelelően — két elnökkel: Ölti Györgynével, a szakszervezeti bizottság titkárával, Czakó Gyulá­val, a személyzeti és okta­tási osztály vezetőjével. Ma­ga a bizottság huszonhárom taggal indult, s ezen belül egv héttagú, könnyen „moz­gatható” operatív bizottság is alakult. Tulajdoniképpen a kulturális élet szervezése A kulturális élet szerve­zéséért felelős vezetők tisz­tában vannak feladatukkal, s igyekeznek is lehetőségek­hez (kivált az 'anyagiakhoz) képest jónak mondható programokra „csábítani” a dolgozókat. Ugyanakkor azt , is szem előtt tartják, hogy egy három műszakban dol­gozó gyárban nem az átla­gos az emberek megterhelí- sége. A művelődési bizottságnak — mondja Ölti Györgyné — számolnia kell a műszakolás okozta nehézségekkel, és mint az adatok mutatják, a pénzforrásunk sem kiapad­hatatlan. A dolgozók igé­nyéből megjegyzem, hogy esetenként reálisak, jogosak, — a 76 brigád körében vég­zett felmérések ezt igazol­ják, de nem egyszer megtör­tént, hogy a brigádok 'kértek tőlünk egy-egv rangos elő­adót, s amikor az illető művész — nem olcsón — el­látogatott hozzánk, éppen annak a brigádnak a tagjai hiányoztak az előadásról, ennek a magnak a feladata. A programok előkészítésé­ben a gyárban működő hat üzemrész egy-egy dolgozója — mint a szakszervezeti bizottságon belül tevékeny­kedő agitációs és propagan­da bizottság tagjai — is részt vesz. — Az igazsághoz hozzá­tartozik — mondja Czakó Gyula, hogy amikor néhány évvel ezelőtt zajlott a gyár rekonstrukciója, a közmű­velődés érthető okokból nem volt főtéma. A beruházás befejeződése után alakult meg a művelődési bizottság, amelynek létrejöttétől len­dületesebbé vált itt a kul­turális munka. Ugyanúgy, mint máshol, a művelődést szorgalmazó munkatervek itt is minden naptári évre elkészülnek, majd később havi bontás­ban is. Természetesen előt­te a dolgozók körében igényfelmérést végeznek a bizottságok emberei, s nagy­részt a valós óhajok alapján áll össze a program. A le­endő rendezvények megter­vezésekor messzemenően fi­gyelembe kell venni, hogy a gyár kultúrára, művelődés­re fordítható éves költsége mintegy 170 ezer forint, s ehhez jön még a 40 ezer forintos ifjúsági alap. akiknek a kezdeményezésé­re jött létre a rendezvény. — Vannak üzemrészek, ahol élénkebb a szocialista brigádmozgalom — kapcso­lódik be Péli Sándor —, ezek az emberek aktívab­bak, de meg keli mondanom őszintén, hogy akadnak olyan üzemrészek, ahol nem minden esetben igénylik a munkánkat. Igyekszünk szé­les skáláját nyújtani a ren­dezvényeknek; működik ná­lunk nyugdíjas- és ifjúsági­klub és kertbarát kör, ezen­kívül egy 2500 kötetes letéti könyvtár is, de ugyanazt kell ismételnem: a műsza­kolás nem mindennapi gon­dok elé állít bennünket. Elég, ha csak anny:t említek, hogy a rendezvényeket le­hetetlen olyan időpontra egyeztetni, hogy az minden­kinek megfelelő legyen. — A felsoroltakhoz még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy működik nálunk egy múzeum is, amely a magyar­országi papírgyártás történe­tét mutatja be — veti köz­be Czakó Gyula. Korábban helyt adtunk egy eszperantó körnek is, de velük sok gond volt, így a gyár vezetése úgy döntött, hogy megszün­teti. Plusz pontok a brigádnaplóban A szervezési nehézségek­ről, a kulturális munka ha­tékonyságáról vajon meny­nyit érez a szalagok mellett dolgozó ember? Mészáros Ferencné tíz éve dolgozik a gyárban, fog­lalkozása, termékkiszedő. — Én brigádvezető vagyok, és a munkatársaim nevében is kijelenthetem; igényeljük a különböző programokat, főleg a vidám, szórakoztató rendezvényeket. Legutóbb például Nagy Bandó And­rás műsora tetszett mind- annyiunknak. Csak az a baj, hogy ebből kevés van. Bár tudjuk jól, hogy ezek ret­tentően költségesek, és saj­nos sokszor a műszakbeosz­tás miatt nem is juthatunk el rájuk. A rendezvények többsége ugyanis délután két óra körül kezdődik. Lipák Attiláné ugyancsak termékkiszedő; s tizenkét éve dolgozik itt: — A mi brigádunk főleg fiatalokból áll; a tizenhá­rom emberből tízen KISZ- tagok. Többnyire a diszkók­ra járunk el, de a kiállítá­sokat is megnézzük. Elég sűrűn vannak. Nagy sikere van a minden évben meg­rendezett szabadidő-kiállí­tásnak. A kulturális munkához, még annyit, hogy én üzemi könyvterjesztő is vagyok, és tavaly például mintegy száz­tíz dolgozónak harmincöt- ezer forint értékű krimit, szakácskönyvet és mese­könyvet adtam el, emellett persze szépirodalmat isi Meg kell azt is monda­nom, hogy a politikai jelle­gű előadásokat sokan nyűg­nek, kötelezőnek érzik. Csak azért mennek el, hogv újabb „plusz pontokat” gyűjtsenek a brigádnaplóba. Valamennyi dolgozót le­hetetlen lenne meghallgatni kulturális igényeiről, de va­lószínűleg nagy általános­ságban ugyanezek a vélemé­nyek hangoznának el. A gyári művelődésért felelő­sek elégedettek az itt folyó munkával, míg a dolgozók — sok esetben nem ismerve az 'anyagi lehetőségeket — igényelnék a rangosabb ren­dezvényeket. A realitások határt szabnak a vágyak­nak, s nem marad más hát­ra. mint az, hogy a tagok többnyire a megszokott, ám erősen megkérdőjelezhető módon gyűjtsék a pontokat a brigádnaplóba. (folytatjuk) Jurkovics János A műszakolás okozta gondok Az Éneklő ifjúság hangversenyein A h ■■ ■■ r ■ ■ r ■■ ■■ közös enekles oromé A szolnoki Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskola Arany okleveles kórusát a hangversenyen Szokoly Lajos vezényelte (Fotó: T. Z.) „A zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza”. E Kodály - idézet szellemében zajlottak le tegnap délelőtt Szolnokon a közép- ég középfokú isko­lák kórusainak Éneklő ifjú­ság-hangversenyei, melyet két helyszínen — a Tisza- parti Gimnázium és a Pálfy János Szakközépiskola aulá­jában — rendeztek meg. A késő délutánba hajló hang­versenysorozaton, amely egyben megmérettetést is je­lentett az együttesek számá­ra, megyénk minden jelen­tős, hosszabb vagy rövidebb ideje színvonalas amatőr művészeti tevékenységet föl'itató kórusa részt vett: leány-, f:ú- vegyeskarok és kamarakórusok egyaránt. A hagyományosan március 15- ón sorra kerülő seregszem­lén — amely mindenek előtt tisztelgést jelent az 1848 49- es forradalom és szabadság- harc, illetve iámnak hősei előtt — a közös éneklés örö­mén, a megszerzett arany- ezüst-, és bronz minősítése­ken, okleveleken túl megle­petés is született. Ezt a meglepetést — a hallgatók számára a Jcüilön örömöt — az elmúlt év ok­tóberében az Ecsetei Üti Gimnázium első osztályos növendékeiből, pontosabban a 10. számú Honvéd Kollé­gium diákjaiból megalakult fiúkórus fellépése jelentet­te, akik ugyan már egyszer nagy sikert arattak egy kó­rustalálkozón. Zalaegersze­gen, de „hazai terepen” most lépnek először közönség elé. Kissné Farkas Jolán vezény­letével olyan friss, fiatalos — és jövendő hivatásuknak megfelelően — olyan igazi katonás hangon szólaltak meg, ami a .megye egyre sza­porodó fiúkórusainak pro­dukciójához jelenlétéhez hozzászokott közönséget is meglepte. A seregszemlén 15 együt­tes arany, 10 ezüst, 4 pedig bronz minősítést szerzett, 2 kórus kapta meg a KISZ MB különdíját, hat körveze­tőt tüntettek ki nívódíjjal. A négy „Az év kórusa” cím­mel ’kitüntetett együttes mellett a Tiszaparfi Gimná­zium Kodály kórusa nyújtot­ta a legkiemelkedőbb telje­sítményt, ebben az évben az Éneklő Ifjúság hangverse­nyén. — b. j. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom