Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-15 / 63. szám
1988. MÁRCIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Szolnoki Beloiannisz Üti Általános Iskola Damjanich János Úttörőcsapata hét éve minden tavasszal úttörőhetet rendez. Az elmúlt években a rendezvény a gyermeknaphoz kapcsolódott, a márciusi ünnepek emlékének adóztak a gyerekek a múlt héten. A rendezvények között volt dalverseny, játszóház, vetélkedő, előadás és numizmatikai bemutató. A gyerekek minden délután vi- deovetítésen rajz- és kaland- filmeket nézhettek. Felvételünk a csütörtök délutáni vidám gyermekműsoráról készült (Fotó: D. G.) Ki Mit Tud ’88 Szolnokon Vasárnap reggel, kilenc óra. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előcsarnokában még csak néhányan ácsorognak. Különben minden csendes. Hátul, a színpad mögött, az öltözők környékén viszont már javában zajlik az élet. Skálázás, énekszó, vagy „csak” izgatott beszélgetés hallatszik a bezárt ajtók mögül. A folyóson, egy félreeső zugban, két fiatal lány üldögél. Egyikük divatos slágert próbálgat, a másik korrigálja, amikor szükséges. — Ez az— mondja neki —, most beállt a hangod, ne énekelj tovább, nehogy elromoljon. .. Mindketten ápolónők a He- tényi Kórházban. Gondolták, megpróbálják a dolgot. Hátha sikerül. Ha meg nem, akkor se vesztettek semmit. Legfeljebb a saját illúzióikat. Később még találkozunk néhányszor kezdésig, s nem tudom, mit mondhatnék, bátorítót nekik. Egy ajtó mögött harmonikaszó. Benyitok. Palásti Tibor hangját a szolnoki Centrum Áruház hangosbemondójából már ismerhetjük. Most harmonikával mutatkozik be a vak fiatalember. A színpadon a kísérőzenekar szerel. A világot jelentő deszkák aprókat reccsennek a talpam alatt, és a nézőtér még csaknem teljesen üres. Vihar előtti csend. Vajon milyen érzés lehet itt állni, tömött széksorok előtt a rivaldafényben, és hallgatni a tapsot? Nos, akik ma itt fellépnek, azok legalább egyszer kipróbálják, hogy milyen. Fél tíz felé jár az idő. Az egyik öltözőben Gulyás Erika műsorvezető kérdezgeti a szereplőket, információkat kér tőlük a bemutatáshoz. A többségük telve még az amatőrök gátlásaival. Félve beszélnek magukról, csak kevesen rutinosak. Nem szokták, hogy interjút adjanak. némelyikük bele is pirul, amikor a produkciójáról kell beszélnie. Pedagógus, katonatiszt, szakmunkás, ápolónő. Adminisztrátor, aki titokban sikerekről álmodik — melyikünk nem? — félprofi zenész, aki már rutinos „fellépő” diák, aki Rodolfo bűvésztáskából tanulta a szakmát. A tervek? Vegyesek. Határozott „színművészeti főiskola”, tétova „majd meglátjuk”, szégyenlős „nem tudom”. Van, akinek ettől a fellépéstől függenek a dolgai, míg másoknál ez csak egy alkalom a sok közül. Sorakoznak egymás mögött, s közben néha-néha az órára pillantanak. A nagymutató csak lassan kúszik a tizen- ketes felé. Valaki jön: — Ügy hírlik, pontban tízkor kezdenek... Egyikük arról beszél, hogy ő már négy éve is, de akkor milyen bunda volt az egész. Senki nem figyel rá igazán. Mindenki önmagával van elfoglalva. Néhány perc múlva minden . eldől, gondolják legtöbben, s hiába mondanám, hogy az elkövetkezők nem a döntés, hanem a bizonyságszerzés, esetleg a kijózanodás pillanatai lehetnek csupán. Tíz óra. Legtöbben a színpad bejárata melett zsúfolódnak, ahonnan néhány pillantást lehet vetni a közönségre is. A feszültség egyre kitapinthatóbb, a lámpaláz talán most tetőzik a zsigerekben. Az ökölbe szorított kezekben, a nyirkos tenyerekben mindenki ott gyürkészi régóta dédelgetett álmait, velük a mondattöredéket: talán most sikerül. .. Jó háromnegyed ház lehet. A színfalak mögé behallatszik a közönség zsongása, halk beszélgetése. Fanfárok hangja, majd elsötétül a nézőtér. A műsorvezető kimegy a színpadra, hogy bejelentse a vetélkedés kezdetét, és felkonferálja az első számot. A fi évelem most már a színpadé. Taps. Tehát elkezdődött. Ki Mit Tud ”88 — Szolnokon. L. M. L. Ketten a versenyzők közül: Tardy Ba- Iázsné prózamondó és Hernádi Csaba bűvész (Fotó: T. Z.) A hét végén Gogol: A revizor—Canetti: Esküvő A Katona József Színház vendégjátéka Szolnokon ház az immár „világjáró” társulatot — mondhatni a hagyományokhoz híven, hisz az ország színházi életének egyik legizgalmasabb műhelye az utóbbi időben minden év tavaszán elhozza legújabb előadásait a megye- székhelyre. Március 18-án, pénteken este V órakor Gogol A revizor című kétrészes komédiáját játsszák Zsámbéki Gábor rendezésében. „Egy csomóba akartam összegyűjteni mindazt a rosszat, amit Oroszországban tapasztaltam” — mondta Gogol halhatatlan művéről, melyet az első orosz darabként mutattak be magyar színpadon 1874-ben. A Mészöly Dezső és Mészöly Pál fordításában színpadra vitt klasszikus mű főbb szerepeiben Bán Jánost (Hlesz- takov), Blaskó Pétert (Polgármester), Básti Julit (a polgármester felesége), a főiskolás Szalag Krisztinát (Marja Antonovna), valamint Gelley Kornélt, Vajda Lászlót, Balkay Gézát, Rajhona Adámot, Végvári Tamást, Szacsvay Lászlói, Újlaki Dénesi és Benedek Miklóst láthatjuk. Az előadás Az elmúlt héten fejeződött be a Katona József Színház franciaországi vendégszereplése, ahol a társulat — több alkalommal — játszotta nagy sikerrel Csehov színművét, a Három nővért Ascher Tamás rendezésében, valamint Füst Milán Catullus című drámáját Székely Gábor színrevitelében. A párizsi, majd hazatérőben a bochu- mi, illetve az áprilisi pármai, s az ezt követő júniusi hágai vendégszereplések közötti lélegzetvételnyi szünetben látja vendégül ismét Szolnokon a Szigligeti SzínBlaskó Péter és Bán János a Revizor próbáján Művelődési lehetőségek termelőüzemekben 1. A Vegyiművekben reménytkeltő a kép Mostanában a legtöbb szó a gazdasági nehézségekről adóreformról stb. esik. Ügy tűnik, mintha mögöttük teljesen háttérbe szorulna a művelődés helyzete. Egyesek szerint ilyen pénzszűkében fölösleges is erről beszélni; míg mások kizárólag az intézmények a népművelők ötletességében bíznak. Hogy milyen lehetőségei vannak (lehetnek) ma a művelődési intézményeknek, a munkahelyi művelődésnek, önmagában egyik álláspont alapján sem lehet reálisan megítélni, szerencsésebb néhány „beszédes” példát szemügyre venni. A feltételek adottak A Tiszamenti Vegyiművek művelődési központját nem kell különösebben bemutatni. Szolnok szélén jó néhány év óta azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy a fenntartó vállalat dolgozóinak az év minden szakában tud színes programot nyújtani. A ház tevékenysége ma már szerteágazó, de alapvetően a szocialista brigádokkal való szoros kapcsolat a meghatározó, hiszen ők jelentik itt a közönségbázist. Az éves munikaterv összeállításakor az intézmény népművelői alaposan feltárják a 92 brigád igényét. Slzétkül- denek egy sokszorosított lapot, amelyen összegyűjtik a leendő kíváságokat. Az idei első kartonok már befutottak, s az egyik'en például az áll, hogy Molnár Béla és brigádja főleg időszerű belpolitikai tájékoztatókat szeretne hallgatni .ebben az évben, olyan kérdésekről, amelyek leginkább foglalkoztatják az embereket. A művelődési központban a könyvtári és a népművelői munka nem válik élesen ketté. Mint Zalabai Jánosné könyvtáros elmondta; valamennyi szocialista brigádban dolgozik egy-egy könyvtári aktivista, aki közvetlenül tartja a kapcsolatot a — A gond nélküli munka csak részben jelent gondtalanságot — mondja Bauer István szb-titkár. A művelődési háznak fokozottabb figyelemmel kell az idén igazodnia ahhoz a termelőfolyamathoz, amely a TVM- ben megvalósul. Közben a vállalat is igyekszik arra koncentrálni, hogy a művelődési központ hogyan végzi a munkáját, hiszen ez visz- szahat a termelésre. Körülöttünk növekszenek a nehézségek, de mi stabil vállalat vagyunk, évtizedek óta hozzuk a nyereséget, s úgy 12 ezer kötetes központi könyvtárral. Az elmúlt évi kölcsönzések során az ezernyolcszáznegyven dolgozót foglalkoztató vállaltnál 1044 olvasót tartottak nyilván. A kérdésre, hogy az „Ínséges időkben” az anyagi lehetőségek szűkös volta — képletesen szólva — meddig engedi „nyújtózkodni” a művelődési házat, a következőket mondta Három Sándor igazgató: —• Az éves munkánkat mindig a rendelkezésünkre álló anyagi támogatások függvényében tervezzük meg. A tartalmi munkához az állami támogatás ötvenezer forint, s ehhez jön a vállalati mecenatúra. Déván saját forrású bevételünk is, annak ellenére, hogy mi nem vagyunk úgymond bevételorientált művelődési intézmény. Jelenleg, úgy tűnik, hogy 1988-ban is gond nélkül dolgozhatunk — természetesen ésszerű takarékoskodással. Például olyan műsorokat ezentúl sem vállalunk fel, amelyek eleve kudarcra vannak ítélve. Nálunk éppen ezért nincs is koncert és színházi előadás, ugyanakkor máshová szívesen szervezünk dolgozóinknak jegyeket. hisszük, hogy pozícióink * 1988-ban sem fognak nagyon romlani. Bár nyereségünk kb. fele lesz az elmúlt évinek, a művelődésre szánt összeget 420 ezerről 440 ezerre növeljük, sőt a szakszervezet saját költségvetéséből további százezret juttat a háznak, mert az a véleményünk, hogy a kultúra „áremelkedése” miatt a művelődési színvonal nem eshet. Az általános gyakorlattal szemben a TVM a művelődési ház fenntartási költségeit is magára vállalja, tehát a rezsi és a felújítás . nem a kultúra terhére megy. TVM vezetése egy átgondolt koncepció révén a kultúrára fordított összeg emelése mellett voksolt akkor is, amikor máshol éppen az ellenkezője figyelhető meg, vagy jobb esetben stagnál a művelődési helyzet. A tartalmi munka sikerét azonban már eltérően ítélik meg a befogadók; a vállalat dolgozói. Mondok István villamos- mérnök huszonnyolc éve dolgozik a vállalatnál, s az itteni munkásművelődéssel kapcsolatosan nem rejti vé- ke alá agályait: — Ügy gondolom, anyagiakban és más érdemi módon is a vállalat mindent megtesz a művelődési lehetőségek megteremtéséé?!, fejlesztéséért. Ám tény, hogy nincs mindig annyi ember a kulturházban, mint amennyi lehetne. Sokféle színes rendezvényt hirdetnek, de gyakran hiányoznak a nézők, a hallgatók. Az emberek fáradtabbak lettek; „házhoz szállított” informá- cióözönben élnek: szokásaik, igényeik megváltoztak. Legtöbbjük munka után mén dolgozik; szabad idejükben pedig a természetbe, horgászásba és más hobbikba menekülnek. Eltérő vélemények Gondokat érzek a szocialista munkaverseny hatékonyságával kapcsolatban is. A brigádoknak fel kell ajánlaniuk például egy színház- látogatást, vagy el kell olvasniuk bizonyos számú könyvet, s ezt az egészet évente kétszer értékelik Ha az ember szóvá teszi, hogy valójában mit is olvastak a brigádok, első számú „közellenséggé” válik... Kása János raktári anyagkiadó tizenhét éve dolgozik a cégnél. — A brigádommal mi nem egy kulturális rendezvényen ott vagyunk — szerencsére van belőlük bőven —, és kivesszük a részünket a különböző vetélkedőkből, az olvasómozgalomból is. Arra pedig külön büszkék vagyunk, hogy Barányi Ferenccel, a költővel olyan jó a kapcsolatunk, hogy egy ízben tiszteletbeli brigádtaA színvonal nem eshet díszleteit Khell Csörsz, jelmezeit Szakács Györgyi tervezte. Két nappal később, vasárnap este ugyancsak este hét órai kezdettel a Nobel-díjas író. Elias Canetti harmincas évek elején írt első színművét, az Esküvőt mutatja be a Katona József Színház társulata. A kétrészes játék abszurd, már-már a szürrealizmus határát súroló eszközökkel mutatja be az élet és halál egybemosód ását: az emberek közötti végletes meg nem értést, a kapcsolatteremtés lehetetlenségét. Mire képes az ember, az emberiség — erre a kérdésre igyekszik választ találni a tragikomédia, amit Kertész Imre magyarításában VladiA művelődés tartalmi munkáját a szakszervezeti bizottság felügyeli, a gazdálkodást pedig a szakszervezeten belül működő szám- vizsgáló bizottság ellenőrzi. Mindenekelőtt évente értékeljük, ám a végső elszámolást, ítéletet a munkások véleménye jelenti. Az ő igényeiket tartjuk szem előtt elsődlegesen, az ő művelődésük a legfontosabb. Éppen ezért nagy hangsúlyt fektetünk a szocialista brigádok kulturálódására, amely — úgy érzem — nálunk nem frázis, nagyon is valós dolog. Igazán dicséretes, hogy a gunkká választottuk. Ügy tudom, a vállalat nem kevés pénzt áldoz a kulturális munkára. Nyugodtan kijelenthetem, a nagy többség igyekszik is élni vele. Egyébként az a véleményem, hogy aki itt nálunk szabadidejében nem tud hasznosan művelődni, szórakozni, az vagy nem akar, vagy nem akarja ismerni a lehetőségeket. (folytatjuk) Jurkovics János Az ENSZ-főtitkár kérésére Könyvaz emberiség jövőjéről mir Strinsko pozsonyi rendező állított színpadra, s melynek főbb szerepeiben Gobbi Hildát (háztulajdo- nosnő), Szalag Krisztinát (Toni), Papp Zoltánt (Thut), többszörösen is vendégként Takács Katit (Leni), Básti Julit (Anita), Bán Jánost (Peter Hell), valamint Csomós Marit, Cserhalmi Györgyöt, Sinkó Lászlót, Máthé Erzsit, Szirtes Ágit, Mádi Szabó Gábort és Udvaros Dorottyát láthatjuk. — b. j. — Közös jövőnk címmel jelentette meg a Mezőgazda- sági Kiadó az ENSZ Környezet és Fejlesztés Világbizottság nagyszabású tanulmányát, amely az egyesült államokbeli, angol nyelvű kiadás után a világon másodikként magyar nyelven látott napvilágot. Az ENSZ főtitkára 1983- ban kérte fel Gro Harlem Brundtland asszonyt. Norvégia korábbi környezeti ügyek miniszterét — a jelenlegi miniszterelnököt —, hogy az általa létrehozott munkacsoporttal vizsgálja meg azokat a módszereket és eszközöket, amelyek a környezet megóvására hatékony nemzetközi együttműködést tesznek lehetővé. A bizottság feladata volt az is, hogy hosszú távú programot dolgozzon ki a különböző gazdasági fejlettségű és eltérő társadalmi berendezkedésű országok együttműködésének biztosítására, a kölcsönösen előnyös környezetkímélő megoldások elterjesztésére. A bizottság tagjai munkájuk során figyelembe vették az emberek, az erőforrások, a környezet és az ipari fejlődés kölcsönhatásait. Az 1987-ben elkészült tanulmányt az ENSZ őszi ülésszaka elé terjesztették.
