Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-15 / 63. szám
1988. MÁRCIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 fel a cselekvés ütemét A tanfolyam színhelyén, a Szövetkezetek Házában péntekig tekinthetők meg Kada István képei, Pató Róza szobrai és az Alföldi tájak, emberek című fotókiállítás Alkoté hazafiságot Gyorsítsuk (Folytatás az 1. oldalról) felkészülésből adódó nehézségek ellenére a megye vállalatainak, szövetkezeteinek nyeresége 25 százalékkal emelkedett. A közlekedésit és a hírközlésit kivéve valamennyi ágazatban csökkent a foglalkoztatottak száma, de ezt technológiai korszerűsítésekkel, ésszerűbb belső átcsoportosításokkal, szervezési megoldásokkal sikerült ellensúlyozni. Ennek köszönhető, hogy a termelés bővítésének mértékét meghaladó ütemben javult a munka termelékenysége. Ugyanakkor sajnos a termelés eszközigényének növekedése, főleg az energiafelhasználás és az anyagköltség emelkedése figyelmeztető jelenség. Adottak a fejlődés feltételei Megyénk mező- és élelmiszergazdaságának helyzetére áttérve az előadó úgy ítélte meg, hogy az ágazatban elért eredmények — főleg objektív problémák miatt — nem minden téren felelnek meg a megyei gazdaságfejlesztési programokban, Irányelvekben elhatározott céloknak. Bár az üzemi termelési érték 4,6 százalékkal nőtt, az utóbbi évek dinamikájához .hasonlítva visszafogottabbá vált a termelés üteme. Ezzel együtt Szabó István annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a gazdasági-társadalmi stabilizációs program alapján biztosítható megyénk 62 mezőgazdasági nagyüzemében a fejlődés. A mezőgazdaság műszaki- technikai megújulásának megyénkben .is figyelemre méltó eredményei vannak — folytatta a megyei pártbizottság első titkára — de a termelés fejlesztésének ezen a fontos területén is sok még a kívánnivaló. Több mint a kétszeresére nőtt a megyében az egy hektár mezőgazdasági területre jutó állóeszközök bruttó értéke, de nem tartható tovább az az állapot, hogy nem egy, nagy értékű berendezés, létesítmény kihasználatlanul áll vagy veszteséget termel. Az ezzel .kapcsolatos hiányosságok fel fedésében és felszámolásában nagy a felelősségük a szakvezetőknek és az üzemi pártszerveknek és szervezeteknek egyaránt. A tudományos kutatási eredmények alkalmazása terén sem lehetünk elégedettek. Amíg ugyanis az új fajták és hibridek termesztésbe illetve tenyésztésbe állításával javult a biológiai háttér, kedvezőtlen tendencia — még ha a kényszer szüli is néha — a műtrágyával és a szabványos vetőmagvakkal való Két hónap alatt kész Családi ház olcsón, gyorsan Alig két hónap alatt tető alá hozható, beköltözhető a Ráckevei Architektúra Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet által kidolgozott, szabadalmaztatás alatt álló csa- ládiház-típus. A favázas, cementkötésű faforgácslapokból összeszerelt 80 négyzet- méteres ház egy szakképzett szerelő irányításával akár házilag is felállítható, ily módon önköltségi ára négyzetméterenként 8—9 ezer forint. Mivel a tetőtér is beépíthető, az összes lakótér elérheti a 130 négyzetmétert. További előnye, hogy hőszigetelő képessége felülmúlja a hagyományos téglafalét, így takarékosan fűthető. Tavaly még csak 90, az idén már 500 ilyen lakóházat rendeltek, elsősorban Budapest környéki építkezők. rosszul értelmezett,. ésszerűtlen takarékosság. Az ágazait előtt álló legaktuálisabb tennivalók között sorolta Szabó István az üzem- és munkaszervezés korszerűsítését, hangsúlyozva az irányító és az érdek- képviseleti szervek segítő és ösztönző munkájának fon-' tosságát a leghatékonyabb szervezeti keretek kialakításában. A gesztorságokkal működő — megyénkben jelenleg nem túl népszerű — társulások esetében nagyon fontosnak minősítette a kölcsönös előnyökön alapuló anyagi érdekeltség fokozását és a bizalom helyreállítását az üzleti kapcsolatokban. A megyében jelenleg már a növénytermesztést 90 számlákban az állattenyésztést 80 százalékban integráló termelési rendszerek és a partnerüzemek kapcsolatában is erősíteni kell a kölcsönös érdekeltséget. Megfelelni a piaci igényeknek Előadásának további részében azokat a feladatokat elevenítette fel, amelyeket a termelés biztonságát fokozó, a jövedelmezőséget javító és a piaci igényekhez való gyorsabb alkalmazkodást elősegítő szerkezetváltás érdekében határozott meg a MÉM munkaprogramja és a megyei pártbizottság 1987. szeptember 25-i feladatterve. Többek között a gabonafélék minőségének, valamint a szálas- és tömegtakar- mány-termesztés színvonalának javításával; a növény- termesztés szerkezete és az abrakfogyasztó ágazatok nagyságrendje közötti ellentmondások feloldásával; a 'kedvezőtlen adottságú üzemek alaptevékenységen kívüli ágazatainak fejlesztésével; a vetőmag- és a tenyészállat-előállítás fejlesztésével; a piaconként eltérő bel- és külkereskedelmi igényeknek is megfelelő bel- tantalmi értékű, küllemű és feldolgozottságé termékek arányának növelésével járulhatnak hozzá a mezőgazdasági nagyüzemek a megyei és az országos célok eléréséhez. A pártszervek is nyújtsanak segítséget Végezetül arról beszélt a megyei pártbizottság első titkára, hogy a mezőgazdaság előtt álló feladatok végrehajtásához elengedhetetlen az üzemi pártszervek és szervezetek által is elősegített, megfelelő alkotó légkör; hogy a tanácsok erősítsék a komplex szemléletet az ágazat fejlesztésében; és hogy a Teszöv hatékonyan képviselve a szövetkezetek valós érdekeit az eddigieknél is kezdeményezőbben és nagyobb mértékben segítse a szövetkezeteket a feladataik kimunkálásában, a korszerű üzemszervezési módszerek .kialakításában, a térségi együttműködések fejlesztésében. Valamennyi „címzettnek” szólt Szabó István előadásának zárómondata: legfontosabb feladatunk, hogy a cselekvés ütemét felgyorsítsuk! A tanfolyam nyitó előadása és az azt követő konzultáció után ismét kulturális program következett: törökszentmiklósi amatőr ci- terazenekarok és néptánc- csoportok mutatkoztak be a Szövetkezetek Házában. A téeszelnökök, a közös vállalatok és a termelési rendszerek igazgatóinak programja ma Szabó Istvánnak, az MSZMP PB tagjának, a TOT elnökének a mezőgazdaság és a termelőszövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseiről szóló előadásával folytatódik. Temesközy Ferenc Átadták az Ifjúsági díjakat Az idén második alkalommal adták át az Ifjúsági díjakat március 15-e alkalmából. A Parlament Vadásztermében megrendezett hétfői ünnepségen részt vett Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Varga László, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára és Sólyom Ferenc, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára. Varga-Sabján László, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. A beszédet követően Deák Gábor államtitkár, az ÁISH elnöke az ifjúságpolitikai célok megvalósítása érdekében kifejtett tevékenységükért 9 személynek és 6 kollektívának adta át az Ifjúsági díjat. Március 18-án Ülést tart a megyei tanács Pénteken, március 18-án tartja soron következő ülését a megyei tanács. Napirenden szerepel a megyei tanácselnök tájékoztatója a két tanácsülés közötti időszak eseményeiről, beszámoló hangzik el a közoktatás VII. ötéves 'tervi fejlesztési programjának végrehajtásáról, a megyei rendőrkapitányság vezetője pedig a közrend és a közbiztonság helyzetéről ad képet a megyei tanácsi testületnek. A tanácsülés írásos anyaga a Verseghy Könyvtár olvasótermében megtekinthető és tanulmányozható. Szakácsoknak Országos verseny A Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének vezetői hétfőn sajtótájékoztatót tartottak, s bejelentették, hogy sikeres külföldi példák nyomán megrendezik a magyar országos Arany Szakácssapka versenyt. A versenyre legalább tízéves gyakorlattal rendelkező szakácsok jelentkezését várják április végéig. Az elődöntőkre ez év őszén kerül sor, a döntőt pedig jövő év január 13-án rendezik meg az Átrium Hyatt Szállodában. A szövetség a verseny célját elsősorban abban határozta meg, hogy az ételek adjanak ötleteket a hazai élelmiszerek újszerű felhasználására, elsősorban az egészséges táplálkozás érdekében. Az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren felhúzták az árbocra a nemzeti zászlót, 1848—49 cselekvő hazafiságát ünnepli az ország. Az itt és most élő, a nemzet sorsáért felelősséget érző emberek számára külön örvendetes, hogy mennyivel többet értünk meg a reformkor, 1848—49 valódiságából, mint egy fél évszázada, vagy akár 30—40 évvel ezelőtt. Törvényszerű ez, hiszen a szocialista nemzettudat előtérbe kerülése csak igazi, valós értékekre épülhetett. De nem ünneprontás talán, ha ezt a folyamatot nemcsak lassúnak, hanem hézagosnak is vélem. A gazdasági átalakulás üteme messzi megelőzte az ideológia nézőpontjait, 1848—49 valós tartama és a mai helyzetünk közötti azonosságok és párhuzamok — természetesen a különbségekkel is számolnunk kell — még mindig nem kellőképpen feltártak. Számunkra ugyanis 1848—49 ünneplése nem csupán kegyeleti kérdés, hiszen a kor megfelelő értékelése nemzettudatunk további alakítója és része lehet. S ha valaha fontos volt számunkra, hogy népben, nemzetben gondolkozzunk, akkor most különösen az. Sajnos, az elmúlt bő félévszázadunk történelme is bizonyítja, hogy egyaránt hajlamosak vagyunk az önhittségre — „mi büszke magyarok” és a jószerével ugyanennyire káros — „mit tehetünk, kis nép vagyunk” — nemzeti kishitűségre is. A kettő között ott a közömbösség, amely a bénultság előidézője is lehet. Mindez jórészt történelmi tudatzavarunkból táplálkozik. Az ellenforradalmi korszak igyekezett elbújtatni 1848—49 lényegét a szépen bodorított kokárdák, hangzatos frázisok mögé, az 1950-es évek első felében pedig a reformkor legjelentősebb gondolkodóinak eszmei hagyatékát szorította háttérbe egyfajta prakticista szemlélet A legnagyobb károsodás éppen Széchenyi István máig előremutató szellemi hagyaté- tékát érte. Hiába éppen Kossuth mondta először „legnagyobb magyarnak” Széchenyit, mégis jobbról és balról jövő fondorlatok kettőjük ellentétét hangsúlyozták. Vitáik voltak, ez tagadhatatlan, de mindketten, mindig a nemzet sorsát tartották szem előtt, Széchenyinél és Kos- suthnál egyaránt összefonódik a gazdaság és a politika. Mindennek megvan a mához szóló vetülete is. A szocializmus az emberiség történetének egyik leg- legnagyobb vívmánya. Eredményei a torzulások, hibák ellenére korszakalkotóak. Számunkra megadatott, hogyboldogulásunkat a legfejlettebb társadalmi rend korszakos megújításában keressük. Ez igen nagy felelősség, igénybe veszi és méri az egész nemzet alkotóte- hetségét. Helyzetünkből következik az is, hogy a magyar jövőért érzett felelősség szeimélyes és társadalmi ügy is, de semmi képpen sem szűkíthető le pusztán a vezetők felelősségére. A felelősség megoszlik a cselekvők és a tétlenkedők között is. Napjainkban azt az áligazságot, hogy aki nem csinál semmit, az nem hibázhat, még szikárabbá teszi a valóság: a rossz döntés, a tétlen kivárás, a sunyi taktikázás, a mindennapi feladatok elodázása, a gazdaságtalan termelés, a pontatlan, tessék-lássék alapon végzett munka több mint hiba — ahogy a jogászok mondanák —• a nemzet sérelmére elkövetett károkozás. A „magyar ugar” fogalma Széchenyitől származik. Van-e ma „magyar ugar”, — akár abhain az értelmezésben is, ahogy Ady használta? Széchenyi volt az első, aki a gazdasági kérdéseket határozottan a magyar nemzet fejlődésének középpontjába állította; azt szorgalmazta, hogy mindent vegyünk át a fejlettebb országoktól, ami jó, ami a nemzet hasznára válik, s ezt gyökereztessük meg fejlődésünk számára. Szerinte nem lehet korszerű az a magyar, aki előítéleteket táplál a „műhellyei”, a kereskedelemmel, az ésszerű gazdálkodással szemben. „Előre inkább a hidegvérű józan számlázással, mert gondoskodásban. kereskedésben csak haszon vagy nyereség reménye mozdít" — írta a „Hitel”-ben. Amíg nem feleltünk meg a lehetőségeinkhez mérten a legtökéletesebben a Széchenyi sugallta gondolatoknak, követelményeknek, mindaddig visszahúz a „magyar ugar”. Ott él következetlenségeinkben, az elmulasztott lehétőségeink- ben, nyelvi műveletlensé- günkben, kivagyiságunkban, túlzott éntudatunkban, önmagunk testi és szellemi erejének elherdálásában, cinizmusunkban, a mások érdekeit sértő spekulációkban, a korrupciókban, a szolga- lelkűségben. a szemforgatók tartuffi alázatában, a mindig, mindent másképpen akarók meggondolatlanságaiban és — sajnos — még hosszan sorolhatnám. 1848—49-ben az egész Európa csodálta erő volt a magyarságtudat. Erre a tiszta forrásból táplálkozó hon- szeretetre ma is nagy szükségünk tenne! Ólriási Jmegtartó erő ez, a gazdaság felvirágzását, szocialista céljaink megvalósulását, boldogulásunkat jelentheti. Ezért sem lehet a hazaszereteteit elvont fogalomnak vélni, akként kezelni, ‘ ahogy napjaink reformja sem öncél, nem valamiféle „kampány” hanem eszköz a szocializmus megújulásához. A történelmi kontinuitás folyamatos. A szocializmus ügye, a nemzet sorsa és a reform egymástól elválaszthatatlanok. A reformkor legjobbjai, az 1849-es magyar szabadságharc hősei — isimerjük cselekedeteiket — nagyon szerették hazájukat, nem magyarkod tak, hanem a nemzet méltósága szerint voltak magyarok. Messzire világító fáklyák voltak, segítették a nemzetet, hogy túlélje az önkény éveit; majd százezernyi magyar internacionalistát adtak a nagy októberi szocialista forradalom erejéhez; honvédő háborúba szólították 1919 vörös katonáit, hogy megvédjék hazájukat az intervenciósok ellen; a második világháborúban elpusztult gazdaságunkat, városainkat, vasutunkat, híd- jainkat a centenárium évére, 1948-ra a hazaszeretet ereje építette újjá. 1848-49 élő szellemét hamis, a történelmi helyzetet rosszul értelmező magyarkodással nem szabad megszégyeníteni. Széchenyi, Kossuth, Petőfi és a többiek — akár reformereknek, akár forradalmároknak tartották magukat, igazi hazafiak voltak, a fogalom legnemesebb értelmezésében, s a nemzet, a nép boldogulását szent dolognak tartották. Számukra 'ikkor a szabadságharc jelentette a legnagyobb történelmi kihívást, nekünk pedig, a ma élő generációknak és utódainknak az a feladatunk és vállalásunk, hogy a modern Európában., szocialista eszményeink keretében teremtsük meg a korszerű Magyarországot. Tiszai Lajos A múlt évben kezdődött a Kunhegyes és Környéke Vegyesipari Szövetkezetben a tőkés piac igényeinek megfelelő cipősszekrények gyártása. Hét típusból mintegy 5 millió forint értékben készítettek. Az idén bővítik a terme lést, a tervek szerint hatezer szekrényt szállítanak az NSZK-ba, mintegy 20 millió forint értékben (Fotó; T. K. L.)
