Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-11 / 35. szám

1988. FEBRUAR 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Leánybank kisvállalkozóknak Az Országos Takarékpénz­tár leánybankjának, a Kis­vállalkozási Banknak első­sorban a kisvállalkozások finanszírozásába kapcsolód­tak be, de módjuk van részt venni vállalati fejlesztések­ben és forgóeszköz-hiteleket is. nyújtanak. Az iparban főként a háttérfejlesztések­hez nyújtottak hiteleket, se­gítik a kis és nagy szerve­zetek együttműködését. Hi­teleket adtak például szög­gyártó kisiparosoknak, épí­tőblokkot készítő gazdasági munkaközösségnek, valamint más építőipari kivitelező gmk-knak, kisszövetkezetek­nek. Szerszámgépek köl­csönzésével nagyobb vállala­tok rekonstrukciójában is részt vesznek. Hiteleiknek mintegy harmadát mezőgaz­dasági kistermelőknek fo­lyósítják. Ügyfeleik közé tartoznak szarvasmarha-, sertés- és baromfitenyésztők. A bank nyeresége tavaly elérte a 190—200 millió fo­rintot. Azi dén tovább bő­vítik tevékenységüket, amit lehetővé tesz a pénzintézet javuló likvidálási helyzete. A bank új székházba költö­zött, így hozzáláttak a szám­lavezetés gépi feltételeinek megteremtéséhez. Ülésezett a jászberényi pártbizottság Tegnapi ülésén az MSZMP Jászberényi Városi Bizottsá­ga az 1987. évi gazdaságpoli­tikai irányelvek várpsi meg­valósításáról és a további feladatokról tárgyalt, s el­fogadta a városi pártbizott­ság idei munkatervét. A ta­nácskozáson részt vett és felszólalt Szűcs János, a me­gyei pártbizottság titkára. A testület ezután Kovács Miklóst megválasztotta a vá­rosi pártbizottság első tit­kárának. Üzemi pártbizottság — vállalati gazdálkodás Gyárkapun belül a kibontakozás sikeréért A társadalmi-gazdasági kibontakozás érdekében mi­lyen vállalati célokat támogat, hogyan értékeli a vállalat helyzetének alakulását, milyen változtatásokat tart szük­ségesnek a Mezőgép Vállalat üzemi pártbizottsága? — erről beszélgettünk Barta Szilveszterrel, az üzemi párt- bizottság titkárával. Első kérdésünkre így hangzott: — Milyen alapról kiindul­va munkálkodnak a kibon­takozási programért? — Vállalatunk gazdasági és politikai szervei már a Központi Bizottság júliusi határozata előtt is igyekez­tek megvalósítani azokat a gazdaságpolitikai célokat, melyeket a XIII. pártkong­resszus meghatározott. Vál­lalatunk fejlődése az utóbbi tíz évben töretlen volt. A pövekedési ütem évente el­érte a tíz százalékot, jóval meghaladta tehát az orszá­gos átlagot. Ugyanakkor a termékszerkezet és az ex­port tekintetében is kedve­ző változások következtek be. Tavaly például, közel hatszáz millió forint volt a vállalat nyugati piacokon ér­tékesített termékeinek ér­téke. Fontos számunkra a hazai mezőgazdasági igények kielégítése is. Nyilvánvaló, hogy a több mint három milliárd forintot jelentő ter­melési érték előállítása, a határidők betartása, a mi­nőség biztosítása határozott irányítást, kellő politikai munkát tételezett fel ad­dig is. — Az eredmények mellett bizonyára adódtak tanulsá­gok is... — Jelentős tanulságokat hozó esztendő volt számunk­ra a tavalyi — mégpedig nemcsak a párt- és kor­mányprogram miatt. Elgon­dolkodásra késztetett ben­nünket az, hogy a tőkés ex­port addigi látványos fejlő­dését nem tudtuk biztosíta­ni. Partnereinknek is voltak értékesítési gondjaik, de ne­künk azt kell mérlegelnünk, hogy kapun belül mit1 tehe­tünk külpiaci pozícióink megtartásáért és bővítéséért. Rá kellett jönnünk. hogy termékeink egy része már nem felel meg mindenben a piaci követelményeknek, és emiatt rövid időn belül lé­péshátrányba kerülhet a vál­lalat. Versenytársaink fej­lesztési munkája felgyorsult. A mieinknél magasabb hasz­nálati értékű, kisebb súlyú gépek jelentek meg a pia­con. A takarmánybetakarító gépeknél alkalmazták az elektronikát, ami a mj ter­mékeinknél nem volt jel­lemző. Ezért az üzemi párt- bizottság véleménye szerint a gyártmányfejlesztésnek a vállalati munka középpont­jába kell kerülnie. — Milyen lehetőségeket lát a gyártmányfejlesztésre? — Kétszázötven felsőfokú végzettségű szakember dol­gozik vállalatunknál. Meg­felelő ösztönzési rendszer kidolgozásával ez a szellemi kapacitás jól hasznosítható a gyártmányfejlesztésben. Egyébként ideális lehetősé­get igyekszünk teremteni eh­hez. E cél érdekében tele­pítettük gyártmányfejleszté­si apparátusunkat az egyik vidéki gyárunkból Szolnok­ra. Budapesten meg éppen a napokban nyílt meg gyárt- mányfejlesztési irodánk, ahol országos szaktekinté­lyeket alkalmaztunk. Újabb licencek vásárlásával is fog­lalkozunk — számolva azok továbbfejlesztésével. — És miben látják termé­keik értékesítésének jobb le- hetőségét? — Rendkívül rugalmas kereskedelmi apparátus ki­alakítása a célunk, hogy na­ponta érezzük a világpiac rezdüléseit, amik a gyárt­mányfejlesztést is befolyá­solják. Több olyan mene­dzsertípusú, nyelveket be­szélő szakember kellene, akit elfogadnak tárgyalófélként mindenhol. Ezért támogat­juk azt az elképzelést, hogy ambiciózus fiatal szakembe­reket nyugati menedzseris­kolára küldünk. Nem sza­bad sajnálni az ezzel járó költségeket, hiszen később bőven megtérülnek azok. Csak így valósulhat meg hosszabb távú célunk; az ex­portjog megszerzése. — Az üzemi pártbizottság és a pártszervezetek miben tudnak leginkább közremű­ködni a vállalati célok el­érésében? — Vállalatunk tizenkét gyárában és gyáregységében, két megye területén négy­ezerkétszáz ember dolgozik. Azt hiszem, nem kell hang­súlyoznom, ilyen körülmé­nyek között milyen nagy a jelentősége annak — és ezért sokat tehetnek a pártszerve­zetek —, hogy az egész kol­lektíva egységesen értei; mézzé az imént vázolt vál­lalati célkitűzéseket és egy­ségesen cselekedjék. Külö­nösen fontos ez azért, mert a gyárak tevékenysége egy­másra épül. A gazdaságpoli­tikai koordinációs jogkör ré­vén évente többször találko­zunk a szomszéd megyében levő gyárak párttitkáraival is. A jó tapasztalatok ösz- szegzése mellett ilyenkor a belső tartalékok feltárása is napirendre kerül.- Például? — Az a véleményünk pél­dául, hogy a vállalati lét­szám nagyobb részét lehet­ne foglalkoztam közvetlenül a termelésben. Egyébként több team foglalkozik a fog­lalkoztatottság felmérésével. — Az üzemi pártbizottság miben látja a garanciáit an- nak, hogy megvalósulnak a vállalat gazdaságpolitikai célkitűzései? — A vállalat eddigi sike­rei feltételezik a megvalósí­tás lehetőségeit. Biztonságér­zetet kelt emellett az is a kollektívában, hogy folya­matosan van munkánk, nincs szándékunkban a létszám csökkentése. Ezt az utat választjuk még akkor is, ha könnyebb lenne létszám- csökkentéssel emelni az itt maradók bérét.- A vállalat dolgozói ho­gyan vélekednek a kibonta- kozási program végrehajtá­sának kezdetéről? — Azt hiszem, érthető, hogy mindenki a saját szem­szögéből ítélkezik. Bár az utóbbi három év alatt húsz százalékkal emeltük a bé­reket, nem biztos, hogy vál­lalatunk minden dolgozója elégedetten szemléli az ese­ményeket. A párttagokkal való beszélgetések során né- hányan azt fejtegették, hogy szerintük bizonyos visszaren­deződési folyamat tapasztal­ható. Következetlenségnek tartják azt, hogy a célkitű­zések ellenére a jobban prosperáló üzemek dolgozói — közéjük sorolják a mi vállalatunkat is — anyagi helyzetük javulását nem ér­zik olyan mértékben, mint amit eredményeik alapján megérdemelnének. Eseten­ként megkérdőjelezik a vál­lalat vezetőinek józanságát is azért, mert mi egyolda­lúan nem emeljük terméke­ink árát, miközben az alap- anyaggyártók, monopolhely­zetüket kihasználva, egyol­dalú áremelkedéseket jelen­tenek be. Mivel 1,5 milliárd forint értékű alapanyaghá- nyaddal dolgozunk, szá­munkra nagyon kedvezőtlen ez. A részegységgyártók ugyanígy cselekednek. Dol­gozóink ezt látva megkérde­zik. hogy gazdaságpoliti­kánkban mik a rendezői el­vek? A szűk csoportérdek, a vállalati, avagy a népgazda­sági érdeknek kell érvényt szerezni? Nyilvánvaló, hogy a népgazdasági érdek az el­sődleges, de úgy látjuk, né­hány üzemben a helyi veze­tők nem vállalják a konf­liktusokat. nem tudnak el­lentmondani kisebb-nagyobb csoportoknak és kellő alap nélkül emelik az árakat, il­letve a fizetéseket. Ilyen tények miatt aggód­nak dolgozóink a kibontako­zási program sikeréért. Bár vállalatunknál jó a politikai hangulat, kifogástalan a munkamorál, tapasztaljuk azt is. hogy egyesek véle­ményében érződik a bizony­talanság a jövőt illetően. Mindent összevetve mégis az a meggyőződésem, hogy az üzemi pártbizottság ki­bontakozást segítő program­ját megfelelő számonkérés­sel. kellő ellenőrzéssel meg tudjuk valósítani. S. B. Hiány és felesleg egyidőben Az ÁBMH a célszerű munkaerő- és bérgazdálkodásról A vállalatok ezekben a he­tekben véglegesítik idei ter­vüket. Bér- és munkaerő­gazdálkodásuk alakításához az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal irányelveket adott ki, felhívva a válla­latok és a szövetkezetek fi­gyelmét a korábbiaknál megfontoltabb, el: retek in­tőbb létszámgazdálkodásba. A szabályozás az idén ál­talában egyedül a kifizetett bérek össztömegének növe­kedését korlátozza, azon be­lül a megtakarított bérekkel a vállalatok szabadon gaz­dálkodhatnak. Ez — kellő megfontolás hiányában — arra csábíthat, hogy a bé­rek idei, átlagosnál nagyobb mértékű emelése érdekében azoktól a dolgozóktól is megváljanak, akik egyéb­ként jól végzik a munkáju­kat, s akiknek a szakértel­mére kedvezőbb piaci felté­telek, növekvő feladatok mellett a későbbiekben nagy szükség lenne. Ezért az ÁBMH azt javasolja a gaz­dálkodó szervezeteknek, hogy csak a valóban nélkü­lözhető, hatékonyan nem foglalkoztatható létszámot csökkentsék, s kerüljék a tevékenységek általános fel­számolásával járó munka­hely-megszüntetéseket. Az irányelvekben arra is rámutatnák, hogy az éssze­rűbb létszámgazdálkodás ko­rántsem egyenlő azzal a ma még gyakorta alkalmazott megoldással, hogy egyszerű­en csak az új dolgozók fel­vételét korlátozzák. A haté­konyabb munkaerőgazdál­kodás követelményének sok­kal inkább az felel meg, ha először a gyárkapukon belül tárják fel a szabad munka­Az idén a központi bérsza­bályozás a legtöbb helyütt önmagában csak szerény mértékű béremelést tesz le­hetővé, ám ennek keretei között is szükséges és lehet­A jelenlegi bérszabályozás ugyanis a legtöbb ágazatban a létszámmal való takaréko­sabb gazdálkodásra ösztönzi a gazdálkodókat, ám az nem mindegy, hogy ezt a gyakor­latban miként valósítják meg, rövid távú érdekeiket helyezik-e előtérbe, vagy hosszabb távra gondolkod­nak. erőt, azokat a területeket, ahol az indokoltnál maga­sabb a létszám, vagy ahol nem tudnak elegendő, kifi­zetődő munkát biztosítani. Mielőtt azonban az itt dolgo­zók munkaviszonyát meg­szüntetnék, célszerű azt is áttekinteni, hogy a válla­lat más részlegeiben vajon nincsenek-e olyan állások, amelyeket ezek a dolgozók korábbi szakképzettségükkel, vagy új szakma elsajátításá­val betömhetnének, ahol szükség lenne a munkájuk­ra. Ez a megoldás minden bizonnyal többhelyütt is szóba jöhet, hiszen ma még elég gyakori, hogy egyazon vállalatnál egyidőben ta­pasztalható munkaerőhiány, illetve -felesleg. Amennyi­ben azonban mégis elkerül­hetetlenné válik a létszám csökkentése, azt nyíltan, a dolgozók tájékoztatásával, a munkahelyi demokrácia sza­bályainak betartásával, az előzetes bejelentési kötele­zettség teljesítésével kell végrehajtani — szögezik le az irányelvekben. A takarékos és rugalmas munkaerő-gaz­dálkodás másik lehetősége­iként említik a részmunka- idősök és a bedolgozók köré­nek bővítését, akár úgy is, hogy az eddig teljes munka­időben ellátott munkakörö­ket alakítják át ilyenekké. séges az ösztönzés fokozása — hangsúlyozzák az ÁBMH szakemberei az irányelvek­ben. Nagyobb teljesítmé­nyekre, jobb munkára nem­csak a bérek növelésével le­het ösztönözni a dolgozókat, hanem azzal is, ha a mozgó­bérek, a prémiumok, a ju­talmak jobban kapcsolódnak a ténylegesen elvégzett mun­kához. Az ösztönzés javítá­sának másik lehetősége a főmunkaidős belső vállalko­zások kiszélesítése, amire a jelenlegi bértömegszabályo­zás eddigieknél nagyobb mozgásteret ad a vállalatok­nak. Növeli a dolgozók ér­dekeltségét, ha az adott részlegek egy-egy konkrét feladat elvégzésére szerződ­nek a vállalattal előre kitű­zött díjban megállapodva, s a vezetők az ottani kollektí­vára bízzák annák eldönté­sét, hogy az adott munkát hányán és egymás között ho­gyan osztják el. Az ösztönzés szempontjá­ból új kérdéseket vet fel a személyi jövedelemadó be­vezetése, hiszen a nagyobb teljesítményekhez magasabb adó kapcsolódik, s az érde­keltség csák akkor tartható fenn, ha erősítik a teljesít­ményhez kapcsolt bérformák progresszivitását. Ezt ajánl­ja az ÁBMH az általa közzé­tett irányelvekben is. A jól dolgozók érdem szerinti el­ismerésének most már a ta­rifarendszer sem szab ha­tárt, mert január 1-jétől el­törölték az egyes bérkategó­riák felső kötelező korlát­ját. Erősebb differenciálás A jelenlegi kereseti ará­nyok eltérnek a kívánatos­tól — állapítják meg az irányelvekben —, ezért a magasabb szakmai követel­ményeket kielégítő dolgozók bérét indokolt az átlagosnál jobban emelni. Ez nemcsak az értelmiség fokozottabb megbecsülését, hanem álta­lában a magasabb szaktu­dás és a nehezebb feltéte­lek között végzett munka jobb elismerését jelenti. A differenciálás követelménye emiatt és a bérek személyi jövedelemadó tartalma mi­att most minden eddiginél erősebben jelentkezik. A demokrácia szabályai szerint Előre kitűzött díj benne, hogy ezek megvásár­lására az idén is megkapják a megfelelő valutakeretet, így nem lesznek alapanyag­gondjaik. A termékek minő­ségét a megfelelő alapanya­gon és korszerű berendezé­seken kívül a rendkívül szi­gorú gyártásközi ellenőrzés garantálja. Évente mintegy 110 ezer tonna késztermék hagyja el a gyárat. Nagy súlyt fektetnek a szállítási pontosságra; számítógépek tartják nyilván az üzletfele­ket és bonyolítják le az ad­minisztrációt az adatok fel­dolgozását. Felvételeink a rekonstrukció során épült új keverőüzemről készültek. (Fotó: Dede Géza) Korszerű technológia, jó minőség : Évről évre dinamikusan növeli termelését, javítja termékenységét a Hajdúsági Agráripari Egyesülés Karca­gi Premix- és Tápszergyára. Az elmúlt évben a gyár ter­melési értéke 2,5 milliárd forint volt, mintegy 300 mil­lió forinttal több, mint az azt megelőző évben. Ez rész­ben annak köszönhető, hogy 1987. áprilisában befejező­dött a gyár rekonstrukciója, így jelenleg olyan termelé­si kapacitással rendelkezik, hogy akár évi egymilliárddal is képes emelni termelési ér­tékét. A fejlődéshez hozzá­járult még a fiatal, és jól képzett szakembergárda is. A gyár állítja elő a hazai takarmányszükséglet 30 százalékát, ezen kívül nyuga­ti — cégekkel kooperálva — állategészségügyi gyógysze­reket és hatóanyagokat is formuláznak. A termékekhez szükséges 130 féle alapanya­got a világ legkülönbözőbb tájairól szerzik be. Bíznak f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom