Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-10 / 34. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. FEBRUÁR 10. A vállalkozói adó és akik fizetik A többször felhasználható NOÉ acéltáblás zsaluzat közé fo­lyik a beton, ahol vibrálás után néhány nap alatt meg­szilárdul Tisztázzuk előbb, hogy kik is azok a vállalkozók? A törvényerejű rendelet egyéni és társas vállalkozókat kü­lönböztet meg. Magánszemé­lyek egyéni vállalkozásának Bűnösül, ha az illető kisipa­ros, magánkereskedő, szerző­déses üzemeltető, vagy ha átalányelszámolásos üzemel­tetési formában vesz részt. De a magánszemélyek töb­ben is vállalkozhatnak úgy­nevezett társvállalkozóként. Ilyenek például a gazdasági muníkaközösségek (a válla­latiak is), a polgárjogi tár­saságok, az ügyvédi és jog­tanácsosi munkaközösségek, gépjárművezetői- zenetánc- oktatói munkaközösségek, a művészeti alkotó közösségek, szerződéses munkavállalása­ik körében a KlSZ-szerveze­tek. Ebbe a körbe sorolják az ipari-szolgáltató szövet­kezeti szakcsoportokat, a mezőgazdasági szakcsoporto­kat a közösen végzett tevé­kenység tekintetében és az iskolaszövetkezeteket. Kü­lön csoportot képviselnek a vállalkozók körében a mező- gazdasági kistermelést foly­tató magánszemélyek is. De csak akkor, ha munkájukból évi 2 millió forintot megha­ladó árbevételük származik vagy éves átlagban egynél több alkalmazottat foglal­koztatnak. Viszont vállalko­zóknak számítanak — árbe­vételük nagyságától függet­lenül — a virág- és dísznö­vénytermelők, valamint a kí­sérleti- és díszállattartással foglalkozók. Miből mennyit7 A vállalkozói adókötele­zettség a vállalkozás meg­kezdésének napjától számí­tandó és annak megszűnésé­ig tart. Ez nem egyenlő az adófizetési kötelezettséggel, annál bővebb, mert magá­ban foglalja a bejelentési, a könyvvezetési, a nyilvántar­tási, a bevallási, az adóelő­leg fizetési, a bizonylatmeg­őrzési és az adatszolgáltatási kötelezettséget is. De hát miből mennyit fi­zessünk? A vállalkozói adó alapja a vállalkozás nyere­sége, amely a vállalkozó sze­mélyes jövedelmét is tartal­mazza. A vállalkozói adó alapja azonban csökkenthető az adómentes nyereségekkel — mert ilyen is van. Adómentes nyereségnek nevezzük az adóköteles nye­reség évi százezer forintig terjedő részét, kivéve az áta­lány elszámolásos vagy szer­ződéses rendszerben üzemel­tető magánszemélyek és a mezőgazdasági kisáruterme- lők esetében, náluk a határ 200 ezer forint. Az előbbiektől eltérően adózik az ügyvédi munka- közösség és a jogi alkotói munkaközösség. Mentes a vállalkozói adó alól az álta­lános és középiskolákban működő iskolaszövetkezeti csoport nyeresége. Az adó- mentesség a kisszövetkeze­tekre nem vonatkozik. A vállalkozói adó alapját csök­kenti az alapítványra vagy közérdekű kötelezettség vál­lalására fordított összeg. A vállalkozói adó mérté­ke az adóalap 25 százaléka, ebből kedvezmények is ad­hatók. Hogyan fizessünk? A vállalkozói adó összegé­nek megállapítását ki-ki ma­ga végzi önadóztatás formá­jában. Ez azt jelenti, hogy az érdekelteknek maguknak kell üzleti nyereségük után a fizetendő adót kiszámítani és a bevallás benyújtásával egyidőben, minden év febru­ár 28-ig be is kell azt fizet­niük. Évközben azonban adóelőleget is fizetniük kell. mégpedig negyedévenként — az előző évi adófizetési köte­lezettség 25 százalékát. (Mert az idei esztendő a „bázis” ezért most negyedévenként a tényleges nyereség alapján kell fizetni). Az adóellenőrzés megkez­dése előtt a helytelen adó­bevallást és adófizetést még helyesbíthetik. Igaz viszont, hogy ebben az esetben önel­lenőrzési, illetve kereskedel­mi pótlékot kell fölszámí­tani. Az adóalanyoknak adófi­zetési kötelezettségük teljesí­tése érdekében az adóható­sághoz be kell jelentkezniük, ahol nyilvántartásba veszik őket, adószámot kapnak. Er­re az adószámra kell hivat­ÁLMOK Valamelyik reggel nagyapám azzal állt elém, hogy ne is haragudj fiam, de én visszamegyek. Kértem, könyö­rögtem neki, ne tegye, de a nagy baj- szú, szép szál öregember csak azt haj­togatta, hogy hiába, fiam, nem tudom megszokni a ti világotokat. Faggatni próbáltam, mi gondja, baja van, mert igaz ugyan, hogy mostanában mifelénk csak imitt-amott fonják kolbászból a sövényt, de azért egy kis huncutság­gal meg lehet élni. Nem mondom én, fiam, hogy nek­tek olyan rosszul megy a sorotok, mit tudtok ti egyáltalán az igazi komisz világról, amilyent én már megéltem... Sőt tudod, mit mondók neked fiam, egészen halkan, hogy se az ispán se az uraság ne hallja meg: én azon csodál­kozom, hogy veletek még ennyire is szalad a jakó, amennyire... Na, látja, mondtam neki, mégis vissza akar menni. Vissza én, fiam, mert ezt nem bírják az én idegeim. Tudod, mindig az utolsó pohár árt meg, hát nekem ez a szalonnaügy tette be a kaput. Milyen világ az fiam, ahol szemrevaló, nyálcsordító, tenyérnyi vastag sózott, meg füstölt szalonnák helyett bőnyéki lógnak a henteskampó­kon?! Tik már rendes szalonnát se ehettek! Az olyasmi bőnyékkel, ami­lyeneket most árulnak, mink annak idején a taligánk kerekét kentük, hogy ne nyikorogjon. Nektek fiacskám, fo­galmatok nincs, hogy milyen fölsége- sek voltak az én időmbeli szalonnák! Hát, tik már disznót se tudtok hizlal­ni, csak a szátok jár! Nem egészséges az a nagy szalonná- zás, próbáltam menteni a mai mundér j becsületét, de nagyapám kinevetett: j 94 évet éltem meg azokon a csodálatos, I arasznyi vastag szalonnákon, fiam. Én mindenesetre nem adtam fel, el­magyaráztam, hogy csak a hússerté­sek tartásának van nálunk létjogo­sultsága. Az ám, fiam, de ahogy né­zem, nálatok a disznóhús is ökör ára! Akkor, hogy lesztek meg: se hús, se jó szalonna, csak bőnye! De itt van ez a túróféleség is! — kóstáld csak meg! Hát ez meg mi? Kifordult az este a számból! Ezt is géppel csináljátok, mi? No, hiszen! Valami nem tetszik nekem körülöttetek! Elmentem tegnap a fes- tékeshez, hogy kimeszeljem a szobá­mat. Nem mondom, egy darabig még tetszett is nekem, hogy az ottani, ta­karos, faros fehénnépek nem vettek észre, ök beszélgettek, én meg a sze­memet legeltettem. Hanem igen meg- retiráltam, amikor azért mégis szóba álltak velem, oszt mondták, mész az nincs, de vigyek... fene tudja, minek is mondták, milyen festéket, 699 forint egy vödörrel. Nálatok a záróra előtt egy negyedórával olyanok a boLtok, mintha légiriadó lenne: a boltosok pa­kolnak, csomagolnak, — mintha me­nekülnének. .. Az én időmben meg, ha záróra után mentem is a szatócshoz, azt mondta: jöjjek máskor is. Hát ahhoz a kismozdonyhoz mit szóljak, amit az unokámnak vettem karácsony­ra, osztán még a szentestéin elromlott? A csizmámat hol csináltassam meg? Nem vállalta a suszter, mert nagyon e’1 van taposva a sarka. Ha nem lenne így, nem kéne csináltatni. Belekönyö­költem valahogy a szobám ablakába, hát kapok hozzá üveget, azt hiszed ? A kútmester, ahogy tik mondjátok a vízszerelő ötötdször esküszik anyjára, apjára, hogy jön... Ah, kelekótyák vagytok, fiam. Hát ez a tapéta vagy mifene miért hagyta \ ott a falat? Mondd már, fiam, igaz lelkedre, meg­tanultátok tik rendesen á szakmáto­kat? Jó nektek ez a tunyaság , hogy semmi se olyan, mint kéne... Mondta, mondta, az öregúr mint a vízfolyás. Később nem győztem azon spekulálni, hogy miért is volt ez a különös álmom. Arra vetek, hogy egy egészségvédő műsort néztem a tv-ben vacsora közben. Töltött káposzta volt, tejfellel, pirított szalonnával a tetején, úgy szeretem. De még az a rossz szo­kásom is megvan, hogy elalvás előtt olvasok valamicskét. Mikszáth Üj Zrí- nyiásza akadt a kezembe. Jól szóra­koztam a feltámadt öreg harcos füstöl­gésén. így álmodhattam szegény meg­boldogult nagyapámmal. Másnapra elfelejtettem az egészet, különben is rendkívüli dolgom akadt. Vinnem kellett az autómat javíttatni. Az egyik helyen azért nem vállalták, mért ilyen kis munkával nem foglal­koznak, amott meg úgy mondták, két hét múlva érdeklődjem, nagy munka lesz. .. Ráadásul a centrifugámért is el kellett mennem a javítóhoz, még a múlt hétre ígérte. Ott találtam a jám­bor masinát, ahova letettem. Nincs al­katrész, de ezt már nem is lehet meg­javítani, olyan, mondták... Ez már sok volt egyszerre: nagyapám mondóké ja, az autó, meg ez a „sergőgép”... Kifa­kadtam, hogy így, meg úgy! Hát nem érti, replikáztak vissza, magyarul mondtuk! Magyar ember maga? Estig füstölögtem magamban, még- hogy magyar ember vagyok-e Lefek­vés előtt aztán — szokásom szerint le­vettem egy könyvet a könyvespolcról. Korda Sándor — vagyis Sir Alekszan- dér Korda — életregénye voLt, egy virtigli angol írta, Paul Tabory, volt szolnoki kollégám. Olvastam ebben a könyvben, hogy amikor már igen sok protekciót kérő, semmihez se értő, lus­ta magyar ostromolta a világhírű film­rendezőt, akkor kiíratta a filmgyára kapujára: „Itt nem elég magyarnak lenni, itt tudni kell!” Félve aludtam el, hogy álombéli jöttemben-mentemben nehogy ilyesmi táblákat lássak magam körül e szép hazában. Tiszai Lajos kozniuk, amikor bevallásu­kat benyújtják, fizetéseiket teljesítik, bejelentéseiket in­tézik, továbbá a vállalkozók által kibocsátott számlákra is azonosító számként föl­jegyzendő. A vállalkozói adóval kap­csolatos ügyek intézésére — nálunk a megyében is — ki­ki a telephelye, ennek hiá­nyában a lakhelye szerinti Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei adófelügye­lősége az illetékes. Társvál­lalkozás esetén az adóigaz­gatási teendőket az APEH megyei igazgatósága látja el. Guba Lászlóné (folytatjuk) A helyszínen felállított betonkeverő telepen készítik a folyékony betont s innen mixerko­csi szállítja a beépítéshez (Fotó: Csíkos) TÉLI VÁSÁR Nagy forgalom — kis haszon Jó hete járom a boltokat. Nem csak én, sokan járják az áruházak osztályait, a szaküzleteket Szolnokon és a vidék más városaiban is. Igaz, nem vastag a bukszája manapság egy vásárlónak se, mégis, összeszedi magát meg kis pénzét mindenki, ha té­li vásárt hirdetnek. Hátha kap valamit, ami megéri, ami sokkal olcsóbb, mint máskor — s amire természe­tesen magának, vagy család­jának szüksége van. Ezért járom, járjuk az áruházakat, boltokat szorgal­masan jó egy hete. Téli vá­sárt hirdetett a kereskedelem nézzük hát, mennyi az any- nyi. Hát nem kell nagyon fáj­lalni, hogy kevés a vásárló pénze. Ez a téli vásár nem az a téli vásár. Amin más­kor láttunk, élveztünk, amin máskor örömmel, s pénzünk­kel vettünk részt. A két szolnoki nagyáru­ház, a Centrum és a Skála egy hete éli a vásárt. Ott se volt eddig se sok jó — illetve egy-egy kurrens cikket ka­pott el esetleg véletlenül a szemfüles vásárló. A gyere­kes szülők hamar kifosztot­ták a cipőosztályok leérté­kelt csizmaállományát a Skálában, a Centrumban a legnagyobb keletje talán a méterárunak volt — azontúl nem sok érdemleges maradt az emlékezetben. Ráadásul az első héten a szolnoki vá­rosközpontban nem is volt mindenütt téli vásár. Most hétfőn kezdte az Ideál öt szolnoki egysége, s tíz vidé­ki városi áruháza, boltja a vásárt. Törökszentmiklóson — bizonyítva, hogy az álta­lános fogyasztási szövetkeze­tek se tudnak csodát tenni — a múlt hét közepén kezd­ték a szövetkezeti boltok is. Maguk a kereskedők se szívlelik ezt a mostani vá­sárt. Helyettük mondom, de biztosain így érzik: nagy for­galom, kis haszon. Csak ösz- szemászkáljuk az eladótere­ket, csak kérdezgetünk, csak fitymájuk a portékát és kész. Ráadásul még mérge­sek is vagyunk, széttárjuk a karunkat, s kérdezzük: ez, ez téli vásár? Magyarázkodnak is a bol-' tokban. A múlt év közepétől a végéig mindent összevá­sárolt a vevőközönség. Mit gondol, mi maradt belőle? Hát ez. ennyi, vagy ennyi se. Ebben is van igazság. Azt azonban már nem mondják, — tudják akiket illet —, hogy ez a téli vásár valóban nem, olyan, mint amit évti­zedek óta megszoktunk. El­sősorban azért nem, mert nem írja elő minisztérium, nem kötelező a kereskede­lemben. Ezentúl a vásárok­kal nem is foglalkozik a mi­nisztérium, rábízta a kama­rára, koordinálja a város ügyeit. Azontúl pedig: rá­bízta a kereskedelmi válla­latokra, szövetkezetekre! .Ak­kor tartsanak idényvásárt, amikor nekik kedvező, ami­kor van hozzá mit árulni. Ez is ott van emögött a mostani kínos-keserves téli vásár mögött. Üres raktárak, de még nagykereskedelmi raktárak is, hiszen azt mond­ják, példátlan, ahogyan az ipar januárban nem szállí­tott. Üres raktárból pedig ugyebár senki nem tud „te­ríteni” áruházakba és bol­tokba szállítani. így hát a vásár — amely­nek minden hirdetésében nem ok nélkül ott van a bű­vös „amíg a készlet tart” félmondat is — továbbra sem ígér semmi jót. Se ke­reskedőnek, se vásárlónak. S az ember, látva a nagy forgalmat, semmi hasznot, még el is gondolkozhat: kel­lett ez nekünk? Mármint ve­vőknek, eladónak egyaránt? (SJ) Városiasodik Török­szentmiklós Évről évre bővül, fej­lődik Törökszentmiklós szennyvízcsatorna- há­lózata. Jelenleg a város északi részén lévő utcák- ; ban építik ki a csatorna- hálózatot s vele egyidő­ben a strandfürdő szom- 1 szédságában épül egy napi négyezer köbméter kapacitású szennyvíztisz­tító telep. A munka a múlt évben kezdődött s már áll a két hatalmas ülepítő medence, amely­nek az oldalfal-betono­zását végzik. A vízügyi igazgatóság mezőtúri szakaszmérnökségének a dolgozói vállalták a szennyvíztisztító telep felépítését. Amit az adózásról tudni kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom