Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-08 / 32. szám
1988. FEBRUÁR 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből A Badár-épületből Jelentjük még vagyunk! Betty Blue A szerelem kortalan, mondja*. Biztos igaz, amikor arra gondolna*, nogy a bölcsőtől a koporsóig végigkísérheti az ember eletét. a funkcióját illetően azonban Adám és Éva szerelme ugyanolyan volt, mint a mai tiniké. De mégis, micsoda különbséget látunk, ha a különböző korok szerelmi regényeit nézzük. Abban az értelemben gondoljuk, hogy minden szerelem kész regény, csak nem mindegyiket írták meg. Szerencsére az emberiség csaknem minden történeti korszakáról maradt ránk olyan hagyaték, amelyből a beteljesült szerelmet, az ahhoz vezető utat megismerhetjük. Mert mindez, egyéb vonatkozásait ezúttal nem emlegetjük, fontos része az emberiség kultúrtörténetének. Mennyire más egy truba- durfilm s az új francia mozi, a Betty Blue hordozta szerelem. De ne is menjünk vissza a lovagok és a várkisasszonyok szerelméig, maradjunk a francia film elmúlt fél évszázadán belül, idézzük föl az 1938-ban készült Ködös utakat, a szerelmes Jean Gabint és szerelmét Michele Morgont. Vagy emlékezzünk Jeanne Moreau-ra az, 1961-ben készült Jules és Jimben. S most Zorg és Betty szerelme Jean Jacques Beineix filmjében. Ez a szerelem már nem úgy indul, ahogy a mai átlagpolgár megszokhatta. A meglátni és megszeretni frázisát felváltotta a szeretkezni és megszeretni sorrendje. A megkívánták egymást ténye indítja Betty és Zorg különös kapcsolatát, nem titkolja a film, hogy a kiadós, mindkettőjük számára nagy örömet adó ágyjelenetig szinte nem is ismerték egymást. Ne háborodjunk ezen fel, magyarázzuk inkább úgy, hogy a fiatalok szabad utat adtak természetes ösztöneiknek, az életöröm beteljesülését nem akarták a konvenciókkal hátráltatni. Ne sétáljunk be felháborodásunkkal a rendező utcájába, hiszen nyilvánvaló, hogy a nagyon is kendőzetlen, szókimondó jeleneteket Jean Jacques Beineix polgárpukkasztónak szánta. Persze a film mondanivalójának egésze szempontjából fontos dramaturgiai funkciója van a nyitó ágyjelenetnek — a dolgok hogyanja a polgárpukkasztás — hiszen a Betty Bluet egy lélektani kísérletnek is felfoghatjuk: mi lesz azután? Végtére mondhatná Betty — miután felöltözött — Zorg- nak azt is, hogy szia, remek voltál, majd egyszer felhívlak. Ez a franciáknál igencsak annyit jelent, hogy nem leszek boldogtalan, ha soha többé nem látlak. De Betty és Zorg összeköltöznek, a fiú egyre jobban rajong a lányért, de Betty egyre inkább saját magával van elfoglalva. A nagy pillanatok egy idő után nem bírják ellensúlyozni a lány személyiségvesztéséből adódó iszonyatokat. A gyönyörű, hisztérikus lány lassan-lassan — hétr köznapian értelmezve — megőrül. Érzelmileg és értelmileg mind mélyebbre csúszik, az elmegyógyintézet lakója lesz, Zorg pedig „megmenti” kedvesét a teljes leépüléstől. Magyarán: megfojtja. így végződik ez a felemás nagy szerelem. Mi okozza, mi okozhatja a lány tragédiáját? Nyilván nem szerelmük rendhagyó beteljesülése, ám már ez is felfogható valamiféle lelkizavar következményének. A rendező igyekszik motiválttá tenni' Betty sorsát, de ezt nem érezzük meggyőzőnek. El kell hinnünk, valaki úgy is meg tud őrülni, hogy a környezete nem találja az okát. Hiába Beineix minden lélekbúvári szándéka, nem tud magyarázatot adni. Az eset nézők elé tárása viszont tökéletes. Ezzel együtt riasztó a film, amelyben különösen a lányt alakító Beatrice Dalle remekel. Máig is szívesebben emlékszem vissza a Ködös utakra, mint erre a friss élményre. Mert élménynek ez is élmény — de milyen?! — ti — Megkezdődött a Karinthy-verseny Szombaton megkezdődött a Karinthy vers- és prózamondóverseny első elődöntője Budapesten, a TIT Természettudományi Stúdióban. A Karinthy-emlékbizott- ság az elmúlt év decemberében hirdette meg a versenyt, amelyre vidéki társulatokból, fővárosi színházi közösségekből mintegy kilencve- nen jelentkeztek. Az elődöntőkből — amely február 7- én, 8-án és 9-én folytatódik — huszonötén juthatnak be a döntőbe. Az öttagú zsűri elnöke Vámos László, a Színházművészeti Szövetség főtitkára, a Nemzeti Színház főrendezője. A döntő február 21-én, a Budapesti Művelődési Központban lesz. A következő tanévtől Új szakok a debreceni egyetemen Az 1988/89-es tanévtől elkezdődik az informatikuskönyvtáros képzés a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Az új szakon a hazai teljes könyvtári és információs-dokumentációs rendszer számára képeznek szakembereket. Az ötéves tanulmányi idő alatt a hallgatók elsajátítják a hagyományos könyvtári ismeretek mellett a modern informatikát is. Tantárgyaik többek között a könyvtár- történet, kommunikációelmélet, művelődés- és olvasásszociológia, dokumentumleírás, katalogizálás, információtárolás- és keresés, osztályozási és információ- kereső nyelvek, könyvtártan, informatika, számítástechnika alkalmazása a könyvtári és információs rendszerben. A végzett hallgatók iskolai, közművelődési, tudományos és szakkönyvtárakban továbbá információs és dokumentációs központokban helyezkedhetnek el. A következő tanévtől is lesz az egyetemen népművelő képzés. Újdonság viszont, hogy a szakhoz nyelvszakokat is választhatnak a hallgatók. A tanulmányi idő ugyancsak öt év, amelynek során művelődéselméletet, történetet, szociológiát, esztétikát, szociálpszichológiát is tanulnak a fiatalok. A diploma megszerzése után a művelődési házak mellett tömegkommunikációs és szociálpolitikai intézményekben is elhelyezkedhetnek az ifjú szakemberek. A felvételre jelentkezőknek a tájékoztatóban előírt vizsgatárgyak mellett számot kell adniuk a szaklapokban — különösen az utóbbi időkben — megjelent tanulmányokról, cikkekről is. Megélhetést és megújulást keresve Tanácskoztak a megye amatőr színjátszói Fazekas alkotóház Mezőtúron, Fazekas alkotóház létesül Mezőtúron a Nagykunsági kerámia művészet egyik fellegvárában. Az idegenforgalmi látványosságként is szolgáló alkotóház céljaira a város, a megyei tanács anyagi támogatásával megvásárolta a híres Badár fazekasdinasztia lakóházát, valamint az utolsóként elhalt Badár Erzsébet tulajdonában volt és jelentős szakmai értéket képviselő műhelyberendezéseket, tárgyakat, a fazekasművészetet reprezentáló eszközöket. A tágas lakóépületet tanácsi alapból, illetve 300 ezer forint értékű társadalmi munkával felújították, eredeti szépségében állították helyre. A nyári idegenforgalmi szezon kezdetére kialakítják a Badár-emlékszo- bát, az alkotóműhelyeket. Az épület lesz hivatva arra is, hogy otthont adjon az ország fiatal alkotói részére kétévenként megrendezésre kerülő fazekas alkotótábornak. Az alkotóházban a túri kerámiaművészet régi hagyományait őrző és új fazekas termékeit is árusítják majd. Az intézmény fenntartását, illetve szakmai munkáját a Népi Iparművészeti Tanács, a Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Pelikán Tours Leány- vállalat, illetve a helyi fazekasok népművészeti háziipari szövetkezete is segíti. A karcagi után a mezőtúri lesz a nagykunsági tájegység második a fazekas népművészet hagyományait őrző és ápoló alkotóház. Sokoldalú és alapos elemzést, tudományos igényű tanulmányt érdemelne az a kérdés, hogy milyen összefüggések vannak a nyolcvanas évek társadalmi változásai és az amatőr művészeti mozgalom mai helyzetében tapasztalható jelentős átrendeződések között. Pontosabban szólva milyen okok játszanak szerepet abban, hogy erősödött a kórusmozgalom, a népzene- és néptánc iránti érdeklődés; színvonalas maradt a képzőművészet, ugyanakkor mind a vonzásába kerültek létszámát, mind hatását tekintve visz- szaesett az amatőr színjátszás. Éppen ez utóbbiról esik szó majd márciusban Budapesten, az amatőr színjátszók országos tanácskozásán, melyet ebben a hónapban a megyei szakbizottságok értékelései előznek meg és készítenek elő. A Szolnok megyében működő csoportok vezetői és tagjai — a közvetett irányításukra hivatott intézmények néhány képviselőjével együtt — szombaton délelőtt a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban gyűltek össze, hogy áttekintsék az 1984 óta eltelt időszak eredményeit és gondjait. A vitában hangzott el az a mondat, amit átvitt értelemben az amatőr színjátszás jelenlegi helyzetének mottójául is választhatunk: „Jelentjük, még vagyunk!” hisz, mint országosan, az ilyen jellegű hagyományokkal kevésbé rendelkező Szolnok megyében is jócskán csökkent a műfaj iránti érdeklődés. A korábban említett sokoldalú és alapos elemzés hiányában persze a mélyebb okok feltárása helyett elsősorban a következmények számbavételére vállalkoztak a tanácskozáson a résztvevők is. Az éves felmérések 30—40 csoport működéséről tanúskodnak, bár folyamatos és színvonalas alkotómunka a megyében mindössze 4—5 színpad keretében folyik. Ezek közé számít a nagymúltú jászfényszarui Fortuna, a szolnoki Híd, a nemrégiben megalakult, de már országos hírű karcagi Yorick KHT, illetve a Túri Teátrum.. Ide számítható az egyik legrégebbi középiskolás csoport, a szolnoki Vasrózsa. A mozgalom bázisát jelentő diákszínjátszásban alkalmi együttesek születnek — sok esetben csak a fesztiválok, a minősítések kedvéért; a premier, a zsűrizés után nincs tovább. Az együttesek csendes elmúlásának oka általában a vezető távozása, a pedagógusok és a középiskolások nagyfokú leterheltsége. (Mindeddig lényegesen kevesebb figyelem irányult az általános iskolai gyermekszínjátszásra. Pedig ha a dramatikus játszóházi programokat is számba vesszük, eredményes munkáról beszélhetünk: pl. Tiszafüreden; előrelépést jelent a szolnoki Kölyök Színpad megalakulása is. A megye főiskolái még mindig fehér foltok az ama-, tőr színjátszás számára.) Az együtteseknek gondot jelent a bemutatók számának csökkentése, az, hogy a jeles eseményeknek is kevés a „szakmán belüli” visszhangja. (Pedig az utóbbi időben jónéhány siker is akadt: 1985-ben a Híd Paródia Show-ja, a Fortuna Szélvihar című előadása, a Varga Katalin Gimnázium — azóta megszűnt — színpadának Mrozek-bemutató- ja, egy évvel korábban Ionesco A kopasz énekesnő című darabjának előadása, 1987-ben a Yorick KHT előadásai, illetve a Híd Óz, a nagy varázslója.) Kevés a tapasztalatcsere, az információ, a csoportok egymástól elszigetelten dolgoznak. Hégi gond a rendezők és a színészek továbbképzése, újabb a fenntartók és a támogatók — a művelődési házak, a szövetkezetek, a KISZ, a szakszervezetek — anyagi eszközeinek csökkenése. A tudatos gazdálkodásra törekvő együttesek száma — a megfelelő feltételek hiánya miatt — ma még kevés, bár egyesületté alakulásának tervével a Yorick, színházi kisszövetkezetté módosulásával a Híd keresi a megélhetéssel együtt a megújulás útjait. A további problémák: a minősítések presztizscsök- kenése, a kelleténél szubjektivebb zsűrizés, a műsorválasztás nehézségei, az ünnepi műsorok kényszere csak sokoldalú — másféle tevékenységeket is magába foglaló — művészi munkával védhető ki —, hangzott el az eszmecserén. Ebben lépett előre a Yorick és a Fortuna, ez utóbbi például azzal, hogy igyekszik feldolgozni a Nagykunság amatőr színjátszásának történetét. A továbblépéshez, a gondok megoldásához két eszköz, módszer is kínálkozik: a szervezeti változások mellett annak felismerése, hogy a felkészültséget nem pótolja — bár nagyon fontos — a lelkesedés. Ezért is fogadta el a tanácskozás egyhangúlag azt a javaslatot, hogy — a karcagiak meghívására — egy bemutatósorozattal minden évben felméri, hogy hol tart a megye amatőr színjátszása, illetve a középiskolás színpadok munkájának elismerésére emlékplakettet alapít. A megyei színjátszó értekezlet résztvevői ezután megválasztották a hét tagú új szakbizottságot, illetve az országos tanácskozás küldötteit.- b. j. II Menekülő asszony gyermekével Újabb híres Rudnay-kép Jászberényben Száztíz évvel ezelőtt született Rudnay Gyula Kos- suth-díjas, kiváló művész, századunk egyik legmarkánsabb festőegyénisége. Művészetének legavatottabb ismerője, a pályatárs, Bényi László szerint Rud- nayt mondanivalója és festői látásmódja a magyar festészeti romantika legizzóbb hagyományaihoz fűzi. .. Témavilágában merőben eltér kortársaitól: letűnt magyar korok hangulatát idézte, de regényes hangú múltba révedezése mellett valóságos élményei is jelentős szerepet játszottak festészetében. A huszas években a Dunántúl. Bá- bony jelent meg festészetének szelíd lírájában. Az „alföldiekkel”, a hódmezővásárhelyi festőkkel: Tornyai Jánossal, Pásztor Jánossal, majd Koszta Józseffel a nyugati festészeti irányoktól eltérő, sajátosan magyar piktúra megteremtéséért küzdött. Stílusára jellemző az erős fény-árnyék kontraszt. Az alföldi iskola egyik vezéralakjaként hatása igen nagy volt a kortárs festőkre, de a későbbi művészgenerációkra is. Akik ismerték — 1957- ben hunyt el —, jól emlékeznek arra, hogy emberi magatartását mély humanizmus jellemezte, igazság- szeretete már-már legendás volt, igen érzékenyen reagált a két világháború közötti időszak társadalmi gondjaira. Méginkább a kor ünnepelt művészévé válhatott volna, de a világ megkülönböztető hívságaival nem sokat törődött. Kora magas kitüntetését, a Corvin koszorút és a Corvin láncot a műtermében adták át neki — a hivatalos ünnepségre nem volt hajlandó elmenni. Az egyik legkiválóbb festménye — a Kánai menyegző — miután bejárta Európa és a tengerentúl szinte minden jelentősebb kiállítóhelyét — Jászberényben van a festő lányánál, illetve unokájánál. A kép története is sokat mond Rudnay emberi magatartásáról. A méreteiben is igen impozáns festmény annyira megtetszett Viktor Emánuel olasz királynak, hogy mindenáron meg akarta vásárolni. Az akkori magyar külpolitika — hivatkozván a hagyományos olasz—magyar kapcsolatokra — lelkesen támogatta a Kánai menyegző Rómába kerülésének gondolatát. Nem így Rudnay. A képet már a vejemnek ajándékoztam, nem vonom vissza a szavamat, mondta. Ekkor a hivatalos magyar kultúrpolitika megpróbált erős nyomást gyakorolni a művészre, ő hajthatatlan maradt. Még az előzőnél is merevebben fogadta és utasította vissza Adolf Hitler képvásárlási szándékát, nem kis kellemetlenséget szerezvén ezzel a németbarát uralkodó köröknek. Ezek után nem csupán az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy Rudnay a Párizsban töltött évei alatt megismerkedett Lenin egyik közvetlen munkatársával, Rudnay Gyula szobra Bá- bonyban M. M. Litvinov szovjet-orosz publicistával, a Szovjetunió későbbi külügyi népbiztosával. Az ismeretség szoros barátsággá szövődött, Litvinov meg is látogatta az akkor már a nagybányai művésztelepen dolgozó művészt, aki több változatban megfestette a politikus arcképét. A portrék egyike a családnál maradt, s 1944 telén a szovjet hadsereg egyik ezredese nagy meglepetéssel állapította meg hogy abban a házban, ahol éjjeli szállást kért, hazája volt népbiztosának, a Szovjetunió washingtoni nagykövetének az arcképét láthatta a falon. A közelmúltban a már eddig is gazdag jászberényi Rudnay-hagyaték tovább gyarapodott, a család visz- szavásárolta a művész egyik leghíresebb festményének, a Menekülő asszony gyermekével című képének első változatát. Bábonyban. a művész műteremházának kertjében a család a közelmúltban felállította Rudnay életnagyságú bronzszobrát, András- sy Kurta János alkotását. — tiszai — A Menekülő asszony gyermekével
