Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

1588. FEBRUAR 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Várják a jelentkezőket Zagyvarékasiak Baráti Köre Megalakult a Zagyvaréka- siak Baráti Köre. A szerve­zőbizottság várja mindazok­nak a jelentkezését, akik a faluban születtek, laktak, de most az ország más terüle­tén élnek. A baráti körnek tagja lehet minden 14. élet­évét betöltött személy, ha részvételét nem zárja ki jo­gi, egészségügyi korlátozás. A kör célja, hogy kapocs le­gyen a község és elszárma­zott fiai között; hogy rend­szeres tájékoztatást biztosít­son a szülőföldről, és talál­kozókat szervezzen, továb­bá hogy a tagság segítségé­vel előmozdítsa a község kulturális és sportéletének fejlesztését, turisztikai fel­lendítését. A szervezőbizott­ság várja a volt rékasiak jelentkezését a baráti kör címére: Zagyvarékas 5051, Fekete Lajos út 1. Jelent­kezni levélben vagy szemé­lyesen lehet. A baráti kör tagja lehet természetesen je­lenlegi zagyvarékasi lakos is. Az érdeklődők rendelke­zésére bocsátja a baráti kör a belépési nyilatkozatot és a szervezeti szabályzat terve­zetét. Vendégek a Hungáriánál Észak-koreai biztosítós szakembert fogadtak tegnap a Hungáni Biztosító megyei igazgatóságán. A mezőgaz­dasági biztosítás iránt ér­deklődő vendégeket a déli órákban a kőtelki Ady Ter­melőszövetkezetbe kalau­zolták vendéglátóik. Surjáni új boltok Ilyen kívülről az italbolt és belülről a vegyesbolt. Vincze Bálintné már szatyrába rakott mindent, amire szüksége volt. Benedek Szidónia a pénztárgépen számolja, mennyi volt Vinczéné napi kiadása Fotó: Mészáros János A 4-es főközlekedési út mentén, Törökszentmiklós surjáni külterületén két régi boltépület árválkodott évtizedek óta. Az arra autózó külföldiek és hazaiak aligha álltak meg a lerobbant italbolt s a mögötte leg­alább olyan rossz külsővel szerénykedő élelmiszerbolt mellett. A Törökszentmiklós és Vidéke Áfész tavaly majdnem 3 milliós költséggel mindkét üzletházát újjá­építette. Pontosabban — hogy azért ne maradjon ellá­tatlan a surjáni külsőség — a régi házak mellett va­donatúj, szép két kis épületet emeltetett. A 69 négy­zetméter alapterületű vegyesboltot még az ősszel, a 80 négyzetméteres italboltot pedig tavaly decemberben megnyitották. A nyitással egyidőben hozzákezdtek a kiszolgált, régi épületek bontásához, eltakarításához. A vegyesboltban Benedek Szidónia most egyedül dol­gozik, a kétszemélyes üzlet igyekszik a környék igé­nyeit kielégíteni, az alapellátást jó minőségben bizto­sítani. — Ide hordom, amit keresünk — mondta Vincze Bálintné, surjáni háziasszony. — Jónak tartom az el­látást, ritkán megyek a városba, akkor is inkább ru­hafélét vásárolni. A kis vegyesüzlet havonta négy-ötszázezer forint áruval szolgálja a surjáni tanyavilág családjait. Az ezredforduló közeledése Torlódó teendők Társadalmi vita a fejlesztési elképzelésekről Szakemberek szerint hazánk közlekedése a 80-as évek közepéig még olyan színvonalú volt, hogy összességében nem akadályozta a népgazdaság fejlődését. Annak ellenére volt ez így, hogy a szóban forgó ágazatban az utóbbi évti­zedben egy igen jól kitapintható leépülési folyamat indult meg, erről azonban a gazdaság egyéb, lényegesen súlyo­sabb nehézségei elterelték a figyelmet. A szakértők egybe­hangzóan állítják, a helyzet kritikussá válhat. A múlt év végén készültei a Közlekedési Minisztérium­ban az a koncepciótervezet, amely az ágazat fejlesztési elképzeléseit tartalmazza az ezredfordulóig, fnegoldási le­hetőséget kínálva a gondok többségére. Ezeket az elkép­zeléseket — a minisztérium­ban úgy határoztak — tár­sadalmi. szakmai vitára bo­csátják. így a közvélemény­nek nemcsak lehetősége lesz megismerkedni az elgondo­lásokkal. hanem véleményt is mondhat azokról. A terve­ket tartalmazó munkaok­mányt elküldték egyebek kö­zött a Hazafias Népfront­nak, a megyei tanácsoknak, a Közlekedéstudományi Egyesületnek, a Magyar Au­tóklubnak és a KISZ-nek is. Arról, hogy mit is tartal­maz a közlekedés fejleszté­sének ezredfordulóig szóló koncepciója, milyen főbb gondolatok jegyében fogal­mazódtak meg a tervezet ké­szítőinek javaslatai, dr. Tóth Lászlótól, a Közlekedési Mi­nisztérium államtitkárától érdeklődtünk. — A tervezetben először áttekintjük az ágazat fejlő­dését az utóbbi tervidősza­kokban. Ennek pedig az a lényege, hlgy a közlekedés fejlődése az elmúlt években elmaradt a kívánatostól, fő­ként az anyagi eszközök hiá­nya miatt. Hogy pillanatnyi­lag hol is tartunk, s miben áll az említett lemaradás, erre mondanék néhány kira­gadott, de jellemző példát. A vasúti hálózat sűrűsége — a mintegy 1700 kilométer­nyi kisforgalmú vonal meg­szüntetése ellenére is — nemzetközi összehasonlítás­ban megfelelő. Azonban a vasút műszaki színvonala, teljesítőképessége viszont már nem felel meg a kor kö­vetelményeinek. Hiszen a villamosított vonalak ará­nya például a szükséges 45— 50 százaléka helyett csupán 25 százalék. De nincsenek nagysebességű közlekedésre alkalmas vonalaink sem, mivel a pályák műszaki ál­lapota rossz. S bár gépjárműellátottsá­gunk — 160 személygépkocsi jut ezer lakosra — a fejlett tőkés országokénak az egy- harmadát sem éri el, de a közúthálózat még ennek az ellátottságnak, illetve a je­lenlegi forgalomnak sem fe­lel meg. Arról nem is szólva, hogy a közúti járműpark rendkívüli módon elörege­dett. A mostani helyzet tehát rózsásnak éppen nem nevez­hető. Ezt kellene az ezred­fordulóig — azaz az elkövet­kezendő tíz évben — úgy megváltoztatni, hogy az el­maradásunk ne növekedjék az európai átlagos viszo­nyokhoz képest, hanem ha lehet, egyes területeken kö­zelítse meg azt. — Mi szükséges ahhoz, hogy ez a kedvező. fordulat bekövetkezzék? — Elsősorban rengeteg pénz kellene. Évente több tízmilliárd forintra volna szüksége az ágazatnak a fej­lesztéshez. Azonban, hogy végül is mennyi áll majd rendelkezésünkre, azt ma még nem tudjuk. — Mik a stratégiai elkép­zelések ? — Ha őszinte akarok len­ni, akkor nincs a közleke­désben olyan terület, mely ne szorulna rá a fejlesztésre. Hogy melyek élvezzenek el­sőbbséget majd a színvonal­javítás során, erről szeret­nénk együttgondolkodni a szakemberekkel, a közvéle­ménnyel. Javaslataink sze­rint: fejleszteni kívánjuk mind a pályahálózatot — be­leértve a hajózáshoz szüksé­ges infrastruktúrát is —, mind a járműparkot, úgy a vasútit, a közútit, a légit, mint a vízit. Természetesen a fejlesztések során előnyt élveznek azok a vonalak a vasúton és a közúton is, amelyeken jelentős mértékű tranzitforgalom van. így például a vasútnál a Hegyes­halom—Kelebia, közúton a Hegyeshalom—Szeged irány. Többek között a közúti jár­műpark átlag életkorát ugyancsak szeretnénk csök­kenteni néhány évvel, ezért az ezredfordulóig — a fize­tőképes keresletet is figye­lembe véve — megközelítő­leg 2,5 millió személyautót kellene beszerezni. Az szin­tén fontos lenne — főként a főváros tehermentesítése mi­att —. hogy Budapesttől dél­re több Duna-híd is épüljön, s emellett több hídra volna szükség hazánk több na­gyobb folyóin is. Ezenkívül a városi és a helyközi tö­megközlekedés feltételeinek javítása is alapvető érdek. De ugyanígy érdekünk a vízi közlekedés fejlesztése is, hi­szen belátható időn belül egységes víziút lesz a Duna— Rajna—Majna. Energiagaz­dálkodási szempontból pedig kívánatos volna a vasútháló­zat további ezer kilométeré­nek villamosítása, hogy ezen a szakaszon bonyolódhassék a forgalom 80 százaléka. De a kétütemű gépjárművek forgalmi részarányának ra­dikális csökkentése ugyan­csak kívánatos volna. Ez utóbbi mellett szólnak a kör­nyezetvédelmi szempontok is. Persze mindehhez nélkü­lözhetetlen a közlekedés ipa­ri hátterének a kiépítése, mely elengedhetetlen a ma­gasabb színvonalú szolgálta­tás megvalósításához. Azt azonban feltétlenül látni kell, hogy az említett program egyértelműen re­konstrukciós kell. hogy le­gyen. mivel vélhetően csak ennek megvalósításához lesznek meg a feltételek. — cs — „Meggyógyult” a beteg kút Óira a régi marad a Damjanich uszoda Január elején tájékoztat­tuk olvasóinkat arról, mi­lyen üzemeltetési gondok akadályozzák Szolnokon az egyetlen sportuszoda, a Damjanich előírás szerinti téli üzemeltetését. A VI- KUV szakemberei október 23-án kezdték meg az eltö- mődött leüt tisztítását, és az átmeneti időszakban a Tisza Szálló kútja táplálta az uszodát, amely a gyógyme­dencét már nem tudta el­látni. December közepétől már teljes vízhozamát ad­ta a kút, de csak kompresz- szor segítségével, tehát to­vább kellett folytatni a tö- mítő roncsoktól megszaba­dító műveletet. Végül is ja­nuár utolsó napjaiban a gyó­gyító-mentő akció befejező­dött. Ismét a fürdővendégek rendelkezésére áll az uszo­da; a mozgásra vágyók meg­felelő hőfokú vizet találnak az úszómedencében, s a gyógyvizet hiányoló betegek is visszatérhetnek az 1,10- esbe. A fúrótornyot lebon­tották, s a környék lakói is felsóhajthatnak, megszűnt a kompresszor zúgása. Tartozunk az olvasóknak még további tájékoztatással is, hiszen többen kérdezték, mi az uszoda későbbi sorsa. Báliint Ferenctől, a tanács elnökétől érdeklődtünk a to­vábbiakról. Tőle tudjuk: 1990-ig nem várható a Damjanich fejesztése, bőví­tése. A korábban elkészített tervek közül a legkedvezőbb változatot, ami régi áron 132 milliót igényelt volna (s, ha csak 25 százalékkal vesszük többnek mai áron, akkor is 170 millió,) legha­marabb 1989 végén tudják elővenni, hogy előkészítsék a nyolcadik ötéves tervidő­szakra. Egyelőre hát örül­jünk annak, hogy a régi ,,Damit" élvezhetjük. Beszámolnak a tanácstagok Találkozások Mondhatnám azt is, emberemlékezet óta így van ez. A települések lakos­sága négy-öt évenként urná­hoz járul, s szavaz arról, ki legyen képviselője a helyi tanácsokban. Az emberemlé­kezet lassan igaz is lesz, hi­szen negyedik évtizedébe léptek a tanácsok létrehozá­suknak s a törvénynek, amely a népképviseletről, a helyi közigazgatásról rendel­kezik. Mégis az utóbbi pár évben sokkal többet beszé­lünk a tanácsi munkáról, s ezen belül a tanácstagoké­ról is. Az embereket jobban érinti és érdekli, hogyan dolgozik érdekükben a ta­nács s a testület egv-egy tagja. Szívesen veszik, ha tudják, mit dönt egy-egy év elején a település fejleszté­séről a lakosság érdekében a helyi tanács, s tanácstagjuk mit, mennyit ért el egy-egy választókerületben. Lassan így válik közérdekűvé egy- egy találkozás, — a válasz­tók és választottjuk, tehát a tanácstag és a lakosság esz­mecseréje. Az ősz és tél mindig e ta­lálkozások legjobb ideje. Fa­luhelyen ilyenkor alszanak a földek, s csak az állat körül kell este, reggel dolgoznia a családnak. Városon nincs sokféle program munka után, ráérősebbek a délutá­nok, az esték. így érthető, hogy téli hónapokban tartják beszámolóikat a tanácstagok városokban, községekben egyaránt. Ennek az időszakát éljük most Szolnok megyében. Az 1735 helyi tanácstag közül január végéig 68 százalékuk, 1180 már megtartotta beszá­molóját; elmondta, hogyan képviselte választóit 1987- ben a testületben, mit inté­zett kérésre, bejelentésre, vagy — mint a terület jó is­merője — önszorgalomból. A beszámolók iránti ér­deklődés — már írtuk előbb — évről évre nő. A tanács­tagi beszámolók idején meg­telnek a termek, a klubszo­bák, s egyáltalán nem kevés, hogy általában a választók egyötöde, egynegyede eljön a hívó szóra. (Igaz a hívó szó is változott mostanában. Ko­rábban kiraktak egy hirdet­ményt a községi tanácsházá­ra vagy egy-egy plakátot a városi bérház földszintjére, elég volt az is, aki akarta, meglátta. Már a legtöbb te­lepülésen személyre szóló meghívót küld a tanácstag választóinak. El nem felejt­heti, el nem nézheti a dátu­mot ...) És nemcsak megtelnek a termek és klubszobák, nem­csak meghallgatják a tanács­tagot, hanem szólnak is hoz­zá. Gondoljuk el; 1180 ta­nácstagi beszámolón általá­ban öt-tizenöt hozzászólás hangzott el. Persze, legyint most az olvasó, aki kicsit ko­rábbi időkben járatos volt az effajta fórumokon, persze, hogy sokan szólnak, mert sok a panasz, a bejelentés, a köz érdekében meggondolt kérés. Hát nem így van. A fölszólal ások 40 százaléká­ban a tanácstagi beszámoló­kon a mindennapos kis küz­delmekről. a munkáról, a családról, a különféle lehe­tőségekről beszéltek, beszél­gettek a fölszólalók. Har­minc százalékra tehető azok­nak az aránya, akik egyéni bajukkal, sérelmükkel álltak föl a választókerület fóru­mán. És ugyancsak ennyire az intézkedést igénylő köz­érdekű bejelentések és pana­szok száma. E közérdekű ja­vaslatok, bejelentések között 1988 elején már nem vezet kereskedelem. Nem panasz­kodnak régi rossz, fölszere- letlen és áruhiánnyal küsz­ködő boltokra, áruházakra az emberek. Oka van: há­rom-négy év alatt a legki­sebb településeken is meg­újult a kereskedelmi hálózat, s szinte nincs már olyan üz­let a megyében, ahol ne len­ne hűtött helye tejnek, töl­telékárunak, mirelit termé­keknek. Hangsúlyosabban beszélnek a kommunális jel­legű ügyekről, útépítésről, jó ivóvíz megteremtéséről, szemétszállításról — ami így vagy úgy a környezetvéde­lem címszó alá is besűríthe­tő. És ha a szolgáltatásokról több szó esik, mint koráb­ban, annak már nem biztos, hogy csak a szolgáltatók hiá­nya az oka, inkább az, hogy drágult az is, kúszik az ár fölfelé. Néhány városunkban, így Mezőtúron, Jászberényben és Túrkevén, valamint Tisza- földvár nagyközségben már minden tanácstag megtartot­ta beszámolóját. Mezőtúron úgy vélekednek a találko­zókról: a legtöbb jó hangu­latú, élénk eszmecsere volt az életről, amibe nemcsak az örömeink tartoznak bele, ha­nem bajaink is. Jászberény­ben kis ünnepi hangulatot hozott sok helyen, hogy a Hazafias Népfront meg a he­lyi tanács a tanácstagi be­számolón kitüntetéseket adott. A 46 jászberényi ta­nácstag beszámolóján har­minckét választópolgár vette át a Társadalmi Munkáért adományozott kitüntetést. Legkisebb városunkban, Túrkevén november 2. és de­cember 14. között 41 tanács­tag beszámolóján kétezernél többen ültek hétfő esténként az okos gyülekezetekben. Tiszaföldvár nagyközség­ben mindenképpen jobbnak, élénkebbnek minősítik a most befejeződött tanácstagi beszámolókat, mint a koráb­bi években. Februárban, de legkésőbb március közepéig még 555 ilyen találkozóra, tanácstagi beszámolóra kapnak meghí­vást sok községünkben, s né­hány városban az emberek. Igaz, közben a községekben és nagyközségekben most van a falugyűlések ideje is. Azokon a tanács már az idei tervekről vált szót a lakos­sággal. Mégis, az elmúlt év­ről, a tanácstagi munkáról számot adó találkozások vál­tozatlanul érdeklődésre tart­hatnak számot. Nem kell ennek különös okát sokáig kutatni, keresni. Az élet sok és sajnos növek­vő gondja között józan érte­lemmel fölfogható; nem árt, ha ismerősek vagyunk saját lakóhelyünk gondoktól nem mentes közelmúltjában s jö­vőjében. Jó. ha tudjuk, hogy az 1985-ben bizalmunkkal megtisztelt társaink dolgoz­nak-e még annyi lelkiisme­rettel és felelősséggel vala­mennyiünkért, mint megvá­lasztásuk után. Jó, ha tőle halljuk, mit segíthetnénk mindennapjainkon kis össze­fogással, társadalmi munká­val, esetleg olyan elhatáro­zással is, ami miatt zsebbe kell nyúlni. És persze — bár mindenki azt mondja, a zsebbenyúlás egyre kelle­metlenebb valamennyiünk­nek — okos, közös dolgokért, kényelmesebb életért a leg­több ember még mindig szí­vesen ad. Ha nem így lenne, nem jöttek, nem jönnének létre vízműtársulások, lakossági összefogások útépítésre, gáz­hálózat-vezetésre, társadal­mi munkavállalások parkok­ra, játszóterekre, megújítá­sokra és fölújításokra. Ezt bizonyítja különben az az ünenpségsorozat is, ami min­den késő tavaszon ránk kö­szönt Szolnok megyében. Amikor ünnepeljük a társa­dalmi munkában legtöbb eredményt elérő települése­ket, köszöntjük a közért dol­gozó önzetlen embereket. Ezek a téli találkozások kicsit előhírnö­kei ennek is. Ismerősök is­merős témákban folytatnak eszmecserét egy-egy tanács­tagi beszámolón. S bármi­lyen kicsinységről szóljon is egy-egy ember, mégis része az a nagy egésznek — bele­tartozik változó világunkba. (SJ)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom