Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-05 / 30. szám

1988. FEBRUÁR 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Műszaki haladás Beszédes számok Tudományos kutatás és fejlesztés Szolnok megyében fl bizalom bajban méretik meg Rádióinter/ú Szabó Istvánnal A Kossuth Rádió szerdai adásában interjú hangzott el Szabó Istvánnal, az MSZMP KB tagjával, a megyei pártbizottság első titkárával. A beszélgetés kezdetén a riporter, Izbéki Gábor ismertette Szabó István életútját, majd az interjúban megválasztásának körülményeiről esett szó. A párbeszéd a testület munkájának taglalásá­val folytatódott. Az intenzív gazdasági fej­lődés kibontakoztatásának alapvető feltétele a tudomá­nyos és műszaki haladás üte­mének meggyorsítása. Az MSZMP Szolnok Megyei Bi­zottságának 1987. május 22-i állásfoglalása szerint a mű­szaki haladás élénkítése ér­A tudományos kutatási­fejlesztési tevékenység nap­jainkban is erőteljesen Bu­dapestre összpontosul — a kutatók-fejlesztők mintegy kétharmada a fővárosban te­vékenykedik —, de a me­gyék között is igen jelentő­sek a különbségek. A ku­tatók, fejlesztők összes felső­fokú végzettségűekhez vi­szonyított aránya alapján igen erős a tudományos po­tenciálja Csongrád, Veszp­rém, Hajdú-Bihar, Pest, Fe­jér és Baranya megyéknek (ezekben a megyékben mű­ködnek jelentős felsőoktatá­si és kutatási intézmények). Szolnok megye a megyék sorrendjében a kilencedik helyet foglalja el. Nálunk található a vidéki (Budapest nélküli) lakónépesség és ak­tív keresők 5,1, a felsőfokú végzettségűek 4.9, a tudomá­nyos kutató-fejlesztő tevé­kenységgel foglalkozók 3,7, a kutató-fejlesztők 2,4, va­A megyében 1986-ban az önálló tudományos kutató­fejlesztő helyeken összesen 711-en dolgoztak. 226 volt a tudományos és 393 a segéd- személyzet létszáma. Ez a létszám összetétele jelentő­sen eltér az országostól, me­gyénkben a segéderőként al­kalmazott személyzet aránya az átlagosnál háromszor na­gyobb. Az önálló tudományos ku­tató-fejlesztő bázisokon fog­lalkoztatottak száma 1981 és 1986 között több mint egynegyedével — csaknem 300 fővel — csökkent. A fogyás teljes egészében a vállalati kutató-fejlesztő résezlegeknél következett be, a felsőoktatási intézmények­hez tartozóknál számottevő létszámváltozás nem tör­tént. A csökkenés a gazda­sági nehézségek fokozódá­sával, a fejlesztési lehetősé­A kutatás-fejlesztés rá­fordítások — a működési és beruházások költségének együttes összege — 1981 és 1986 között csaknem más- félszeresére növekedett. Az emelkedés a felsőoktatási kutatóhelyeken lényegesen dinamikusabb volt, mint a vállalatoknál, öt év alatt a ráfordítások valamelyest meghaladták az 1,4 milliárd forintot, melyet 15:86 arány­ban használtak fel a felső- oktatási, illetve a vállalati önálló kutató-fejlesztő he­lyek. A felsőoktatási kuta­tóhelyeken rendelkezésre ál­ló mintegy 200 millió forint­ból csaknem kizárólag a működési költségeket fedez­ték. Az önálló vállalati ku­tatóhelyeken a ráfordítások összege évenként jelentősen ingadozott, és 1981—86 kö­zött összesen 1,2 milliárd fo­rintot tett ki. A költségek közel kétharmadát a saját szervezetben, saját kezdemé­nyezésre végzett kutató-fej­lesztő tevékenység ráfordí­tásai képviselték. Nagyság­rendileg ezt a más szerve­zetek számára kiadott ku­tatási-fejlesztési megbízások költsége követte. Licenc, know-how vásárlásra alig 100 millió forintot költöt­tek, ez összegből egyedül a Hűtőgépgyár 70 millió fo­rinttal részesedett. A kutatások, fejlesztések ráfordításainak összességé­ben több mint kétharmada saját forrásból származott. A felsőoktatási kutatóhelye­ken — jellegükből adódóan — az állami, a vállalatiak­nál pedig a saját pénzesz­közök domináltak. dekében megyénkben a ku­tatóhelyek és a termelőüze­mek együttműködésének erő­sítésére, a közös érdekeltség és felelősség fokozására, va­lamint a meglevő — első­sorban a felsőoktatási — kutatóhelyek szellemi bázi­sának az eddigieknél is jobb kihasználására van szükség. lám int az összes kutató-fej­lesztő helyek 1 százaléka. Jelenleg Szolnok megyé­ben három felsőoktatási in­tézménynél, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem Me­zőtúri Mezőgazdasági Gépé­szeti Főiskolai Karán, a Deb­receni Agrártudományi Egyetem Karcagi Kutató In­tézetében, továbbá a Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagoza­tán, valamint öt iparválla­latnál: az Aprítógépgyárban, a Hűtőgépgyárban, a Tisza- menti Vegyiművekben, a Ti­sza Cinőgyárban és a Cukor­termelési Kutató Intézetben találhatók önálló kutató-fej­lesztő részlegek, számszerint tizenhat. Az Ipari, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi, illetve a Kereskedelmi Mi­nisztérium felügyelete alá tartozó megyei kutatóbázi­sokon műszaki, agrár- és társadalomtudományi (főként közgazdasági) kutatásokat végeznek. gek romlásával magyarázha­tó. A tapasztalatok arra is utaltak, hogy a kutató te­vékenység vonzereje nem ki­elégítő, a fiatal diplomások egyre kevésbé kívánnak részt venni ebben a munkában. A presztízsvesztést jelzi pz is, hogy a beosztott kuta­tók között növekedett — öt év alatt csaknem egyhar- madával — a kutatónők ará­nya. A kutatásban résztvevők felkészültsége a vizsgált években lényegesen javult és továbbképzésükben is elő­relépés történt. A tudomá­nyos fokozottal rendelkezők aránya 1986-ban 11,5 (or­szágosan 43,2) százalék volt. Az arány 1981 óta 9,4 szá­zalékponttal emelkedett, a tudományos fokozattal ren­delkezők száma pedig több mint négyszeresére (orszá­gosan csak alig egyötödével) nőtt. A vállalati kutató-fejlesz­tő helyek 1985-ben és 1986- ban kizárólag saját forrást használhattak fel, de köz­ponti pénzeszközökből ko­rábban is csak a Hűtőgép­gyár részesült. Ez az arány­talanság jellemezte a felső- oktatási kutatások forrásel­látottságát is, hiszen a Mű­szaki Fejlesztési, illetve a Központi Kutatási Fejleszté­si Alapból rendszeresen .évente) csak a DATE Kar­cagi Kutatóintézete kapott. Az önálló kutató-fejlesztő helyek — a vizsgált idő­szakban — megbízás alapján 240 millió forint értékű ku­tatást végeztek, ebből 15 millió forint bevételt a fel­sőoktatási kutatóhelyeken — zömében a DATE Karcagi Kutatóintézeténél — reali­záltak. A vállalati kutató­fejlesztő helyek közül csak a Cukortermelési Kutató In­tézetben végeztek ilyen te­vékenységet. A megyében az önálló ku­tató-fejlesztő helyeken 1981 és 1986 között csaknem 1900 kutatási témán, fejlesztési feladaton dolgoztak, ezek 1,4 százaléka alap, 15,4 százaléka alkalmazott kuta­tás, 83,2 százaléka pedig kí­sérleti fejlesztés volt. A té­mák háromnegyed részének feldolgozását ez idő alatt eredményesen befejezték, s csaknem valamennyinek gyakorlati alkalmazása is megkezdődött. A hat eszten­dőben mindössze 85 kutatá­si téma. fejlesztési feladat kimunkálását hagyták abba sikertelenség miatt. Sikeresen lezárt témák A kutatási témák, felada­tok 4.2 (országosan 8—9) szá­zalékát nemzetközi együtt­működés keretében dolgoz­ták fel. A megyében nem­zetközi kooperációs kutatás­ban csak a Cukortermelési Kutató Intézet vesz részt, összes kutatásainak csaknem fele ilyen konstrukcióban végzi. Az együttműködés fő­ként az ipari és magrépa- termesztés technológiájának továbbfejlesztését segíti elő. Az említett években a tu­dományos tevékenység ered­ményeiről a megyében a ku­tatók öt magyar nyelvű szak­könyvet adtak ki. ötszáznál több szakfolyóirat cikket és csaknem háromszáz egyéb közleményt jelentettek meg. A folyóiratcikkek közel egy­ötödét (országosan egyhar- madát) idegen nyelven, kül­földi folyóiratban, valamint akadémiai aktákban közöl­ték. Az elfogadott tudomá­nyos értekezések száma 9 volt. A vizsgált hat évben a tu­dományos kutatók összesen 371 alkalommal vettek részt külföldi tanulmányúton. A kutatóknak közel egyötöde (országosan 40 százaléka) utazott, s míg országosan egy kiutazó átlagosan két­szer, Szolnok megyében nem egészen másfélszer utazha­tott. Az utazások több mint kétharmadának célja szocia­lista ország volt, de 100 ki­utazó kutató közül mindösz- sze kettő tartózkodhatott egy hónapnál hosszabb — de két hónapot meg nem haladó — ideig külföldön. Ilyen ará­nyok tapasztalhatók a tőkés országokba irányuló utazá­soknál is. A megyénkből legtöbben az NDK-ba, Csehszlovákiá­ba, a Szovjetunióba, illetve Ausztriába, az NSZK-ba és Olaszországba utaztak. Az utazások célja elsősorban ta­pasztalatcsere és tanulmány­út. valamint rendezvénye­ken való részvétel volt. A kiutazó kutató-fejlesztők fe­le államközi szerződés, csak­nem egyötöde pedig sze­mélyre szóló meghívás alap­ján tartózkodhatott külföl­dön. Arany József né a KSH Szolnok Megyei Igazgatóságának munkatársa — A megyei pártszervek munkájáról elég keveset tud a közvélemény, aminek per­sze oka az is, hogy Buda- pest-centrikus ország va­gyunk. Még a megyei lapo­kat forgatva is keveset lehet erről megtudni. Az emberek viszont sommásan hajlamo­sak úgy ítélkezni, hogy a megyei pártbizottság bizo­nyos kérdésekben nagyhata­lom, nagyobb hatalom, mint akár az ország vezetése, és a testület első emberének is bizonyos nagyobb hatalmi funkciót tulajdonít. — Én huszonnégy év óta vagyok pártmunkás. Itt a pártmozgalmon belül azt, hogy egy személynek külö­nös hatalma lenne, kevésbé érzékelem. A testületek sze­repét sem a hatalom oldalá­ról tudom elsősorban megkö­zelíteni, hanem a felelősség felől. Ha így közelítek eh­hez a kérdéshez, akkor azt mondom, hogy a megyei pártbizottságnak és a me­gyei pártbizottság szervei­nek mindenképpen nagy fe­lelőssége és sokirányú jogo­sítványa van ahhoz, hogy a megye gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének irányt szabjon. — Mint említette, több mint két évtizede pártmun­kás, ezt az időszakot itt töl­tötte el a megyében: Török- szentmiklóson, itt Szolnokon dolgozott, most Jászberény­ből érkezett. Ott volt a vá­rosi pártbizottság első titká­ra. Most, amikor már tudott arról, hogy esetleg megyei első titkárnak megválaszt­ják, honyan érzékelte az em­berek hangulatát? Mit vár­nak? — Most a megyében az emberek hangulata meglehe­tősen heterogén, nagyon szé­les azoknak a köre, akik te­le vannak bizakodással, tett- rekészséggel. Meggyőződé­sem, hogy Szolnok megyében a Központi Bizottság kibon­takozási programját és a kormány stabilizációs prog­ramját az emberek döntő többsége elfogadta. Ez a meghatározó. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy van bizonytalanság, helyenként még bizalmatlanság is. Pénzügykutató Rt. Reformkönyv készül Csütörtökön a Pénzügy- kutató Rt. képviselői tájé­koztatták az újságírókat munkájukról, idei terveik­ről. Tardos Márton vezér- igazgató elmondotta, hogy legújabb tervük reform- könyv-sorozat indítása. Bekapcsolódnak a magyar gazdaság szervezeti rendsze­rének korszerűsítésébe, elsősorban elméleti kutatá­saikkal, ' de vállalatoknak gyakorlatilag segítséget is nyújtanák. Folyamatos üzem­ben dolgozik a Baromfikeltető és Termelő Vállalat kisújszállási üzemegysége. He­tenként két alka­lommal szállíta­nak naposcsibét partnereiknek — elsősorban broyler húshibrideket. Az üzem fennállásá­nak tíz éve alatt 121,9 millió csibét adtak a termelők­nek. Képünkön a holland gyártmá­nyú tojásosztályo­zó gépsor súly szerint különíti el a tojásokat (Fotó: T. K. L.) — Ez hogyan fejeződik ki? Az önök számára is fontos, hogyan mérik föl azt, hogy most kinek mi a véleménye, kinek tetszik az, ami van, és ki az, aki legyint az egészre? — Talán — mielőtt konk­rétan erre válaszolnék, meg­említek olyan, hosszabb ide­je meglehetősen rossz beál­lítottságot tükröző jelensé­get. amivel személy szerint nehezen tudok megbékülni. Magyarországon, és itt Szol­nok megyében is. nagyon so­kan panaszkodnak, és akik panaszkodnak, bizonyos ér­telemben sajnálatot várnak vagy kimondatlanul megér­tést, hogy miért nem tud­ták a problémájukat megol­dani. — Nem lehet ennek az az oka. hogy korábban, leg­alábbis amikor úgy látszott, hogy még nem olyan nagy a baj országos szinten, addig nem is nagyon kívánták sok helyen azt, hogy az embe­rek elmondják a gondjukat. S most, amikor a felső ve­zetés is igényli minden szin­ten az emberek véleményét, akkor koncentráltan min­denki elmondja az elmúlt időszakban benne felhalmo­zódott nehézségeket és ez tetszhet panaszkodásnak? — Igen, minden bizonnyal ebben van igazság. Ugyan­akkor azt tapasztalom, hogy a cselekvés igénye nem ér­lelődött még meg kellőkép­pen. Az, hogy mindenki ön­állóan, felelősen, kockázatot vállalva tegye a maga dol­gát. Én személy szerint nem a tévedéstől, nem a hibától félek. Persze, lehetőleg mi­nél ritkábban és kisebb dol­gokban tévedjen az ember, de ha egyszer tévedett, rosz- szul döntött, akkor legyen ereje azt korrigálni. Az iménti gondolatsort folytat­va : tehát, kockázatot kell vál­lalni. Ügy gondolom minden­kinek. S úgy gondolom, hogy az irányító pártszerveknek fontos dolguk, hogy akik kockázatot vállaltak, ha az a vállalkozás nem járt si­kerrel, akkor továbbra is érezzék a bizalmunkat. Ugyanis: ha nincs gond. A tavalyi gazdálkodás ér­tékelésére és az idei felada­tok megbeszélésére országos aktívaértekezletet rendez­tek csütörtökön a MÁV Marx téri konferenciater­mében. A tanácskozáson — ame­lyen 300 vasúti vezető vett részt — Mészáros András vezérigazgató-helyettes szólt a legfontosabb tennivalóról. Elmondta, hogy a vasút feladatai várhatóan nem növekednek az idén, a leg­fontosabb az, hogy javuljon a szolgáltatások színvona­la. Az idén 223 millió utas­ra számít a MÁV, várhatóan növekedni fog a gyorsvona­ton utazók száma, és a hosszabb távú, valamint a nemzetközi utazások ará­nya. Igyekeznek pontosab­ban közlekedtetni a vonato­kat, továbbfejlesztik a ked­vezményrendszert, javít­ják a menetrend szerkeze­tét. A Göcsej expressz me­netideje például a tervek szerint 20 perccel rövidül, a Hajdú expressz útvonalát Záhonyig meghosszabbít­ják, a Mecsek és a Savaria expresszek pedig — az uta­sok kérésének megfelelően — korábban fognak a fővá­rosból indulni. Az idei fej­lesztési keret lehetőséget nincs probléma, akkor tu­lajdonképpen ez a bizalom nem is nagyon szükségelte­tik. Akkor is bízni kell az emberekben, amikor hibáz­nak. Tehát fel kell ébresz­teni az emberekben a vál­lalkozási készséget, azt, hogy újítsanak, mert hát ebben az országban most, mi egy nagy vállalkozás közepette élünk. — Ez a válasz már tulaj­donképpen átvezet napjaink Magyarországának legfonto­sabb kérdéséhez: a gazdasá­gi talpraálláshoz, a kibonta­kozás lehetőségéhez. Ebben a helyzetben a párt szerepe változik, hiszen már nem kell naponta, adminisztratív úton vagy operatív módon beavatkoznia bizonyos gaz­dasági kérdésekbe. Hogyan tud mégis a pártbizottság se­gíteni ezeknek a vállalkozó embereknek? — Nagy szerencsénk, hogy a kijárások ideje lejárt. Mi a feltételek kedvező alakí­tásával tudunk olyan körül­ményeket teremteni, hogy egy gazdálkodó és sok gaz­dálkodó szervezet eredmé­nyesen működjön. Minden­képpen célunk az, hogy el­érjük: az eredménytelenül gazdálkodó szervezetek ne fogyasszák a költségvetés pénzét, mint eddig. Ugyan­akkor, az eredményesen dol­gozók pedig kapjanak jobb lehetőségeket. — Az itteni szövetkezetek, állami gazdaságok és válla­latok között mennyi vár az abszolút megújulásra, mert vagy veszteséges volt most, vagy nem bírja majd az 1988-as év rendkívüli terhe­it vállalni úgy, hogy to­vábbra is eredményes ma­radjon? — Szolnok megyében vál­ságágazatok nincsenek. Né­hány mezőgazdasági terme­lőszövetkezet van nehéz helyzetben és néhány kisebb ipari üzem. Mi 1988-ban az­zal számolunk, hogy gazda­sági egységeink — néhány kivételével — nem csupán talpon maradnak, hanem meg is tudnak újulni. E te­kintetben nekünk jók a po­zícióink. De hogy ezek meg­maradjanak, ezért nap mint nap keményen dolgozni kell, ugyanis olyan helyzetben va­gyunk, olyan világot élünk, hogy most egy gazdasági egység fél év alatt is tönkre­mehet. Hát ebben van a megyei pártbizottságnak, az állami szerveknek nagyon nagy felelősségük, hogy ezt megelőzzük. nyújt két légkondicionált komfortkocsi, valamint tíz, 200 kilométeres óránkénti sebességre alkalmas sze­mélykocsi forgalomba állí­tására. Arra számítanak, hogy a tavalyival megegyező meny- nyiségű, azaz 114,5 millió tonna áru elszállítását ké­rik majd a termelő vál­lalatok. Az árufuvarozásban is javítani kívánja a MÁV a szolgáltatásait. Növelni szeretné a tranzitforgalom arányát, külön ösztönző­rendszert dolgoztak ki az ilyen fuvarok megszerzésé­re, kedvezőbb útirányok meghatározására Tovább­ra is fontos feladat az át- fuvarozási idő csökkentése, mert enélkül a MÁV-nak esélye sem lehet a tranzit- forgalom érdemleges növe­lésére. Mészáros András szólt a fejlesztési lehetőségekről is, melyek a tavalyihoz ké­pest jelentősen csökkennek. Rangsorolták a legfontosabb feladatokat: elsőbbséget él­vez a fővonalak pályáinak korszerűsítése, a vonalvilla­mosítás, Budapesten és körzetében a biztonsági be­rendezések, fejlesztése, to­vábbá a számítás- és irány- technika korszerűsítése. Szolnok a kilencedik helyen Nem vonzó pálya Kevés jut központi forrásból Aktívaértekezlet a vasútnál Cél a szolgáltatások színvonalának javítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom