Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-29 / 50. szám

1988. FEBRUÁR 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből Gothár Péter Tiszta Ame­rika című filmje főleg azo­kat készteti gondolati „ki­rakósjátékra”, akik a Meg­áll az időnek és az Idő van című filmnek is nézői vol­tak. A Tiszta Amerika egy ellentmondásos út vége, s ez is vitatható, ahogyan az út eleje, közepe is. A nagy si­kerű Megáll az idő a „men­ni vagy maradni” kérdését járta körül, ez inkább az apák dilemmája volt — ha ugyan ilyen egyértelműsége­ket állíthatunk Gothár igen sokrétű megfogalmazásairól. Az viszont bizonyosság, hogy az Idő van egy itthoni ge­neráció önkárhoztatása és felmentéskeresése. Persze a környezetét is sandán nézi ez a generáció, de elsősorban sa­játmagával nincs megeléged­ve, olyasmi érződik, hogy a bíró hamarosan lefújja a meccset, „és még csak hely­zetem se volt, nemhogy gólt rúgtam volna”. A Tiszta Amerika történe­te a füttyszó előtti időszak­ban kezdődik, de már akkor teljesedik ki, amikor — ki tudja miért — egy negyven fölötti ember is öregnek szá­mít. Konkrétan nem beszél arról Gothár filmje, hogy milyen értékítéletű az a kö­zeg, ahol a fiatal és az öreg fogalma ilyen élesen elválik egymástól. Bonyolítja a hely­zetet, hogy olykor az a dön­tő, hogy valaki okvetlenül jó hatvanas legyen, máskor meg más szempontok nagy­vonalúan eltekintenek a ta­pasztalat szükségességétől. Gothár filmje ezeknek a sza­bad asszociációknak is kaput nyit, amikor hősét a férfi­kor delén „lelépteti” arról a bizonyos iBUSZ-útról. Ne firtassuk, hogy a hely­zet gondolati fogódzói csor­bák-e, vagy egyszerűen mondva csináltak. Az a bi­zonyos Tölgyesi Frigyes jog­gal érezheti: betelt a pohár, hiszen New York kellős kö­zepén a kisfia is szemébe mondja, hogy nem szereti. Sajnos nem sokat tudunk meg Tölgyesi előéletéről. Nem mehet rosszul a sorsa, ha asszonyostól, gyerekestől befizet egy amerikai túrista­útra. Nemigen lehettek itt­hon kenyérgondjai, mert akinek van, az kétszer is meggondolja hogy netán fel- menjen-e vasárnap a Mátrá­ba síelni a gyerekével. Mind­egy, Tölgyesi bizonyára nem azért elégedetlen, mert anyagilag rosszul megy a sora, hanem sok másért. Minden bizonnyal sok más mindenben tökéletesen iga­za is van. De valószínűleg unatkozik is, és közben fel­épít a maga számára egy illúzióvilágot. A máshol té­nye itt lép be a főhős életé­be. Kézenfekvő, hogy hol, hiszen szóhasználatunk is azt mondja a nagyon ne- künkvaló helyzetre: hogy „tiszta Amerika”. Tölgyesi felesége és gyermeke nélkül akar élni az új közegben. Ilyen vagy olyan véleményt már erről a magatartásról is formálhatunk. De Gothár tisztel minket, nézőket, nem erőszakolja ránk gondolat- menetét, mi is elfogadjuk olyannak Tölgyesit, amilyen­nek a rendező véli hősét. Tölgyesit nem irigylem, nem is szánom. Sőt nem is szere­tem. De a Tölgyesit egysze­rű, de mégis nagyszerű szí­nészi eszközökkel életrekel- tő Lukáts Andor csodálniva- ló. Szent igaz, hogy Tölgye­si eredendően igazi figura, nem fekete-fehér, igen-nem alkat, hanem bonyolult lé­lek. Lukáts színészi zseniali­tása éppen ott van, hogy nemcsak Tölgyesi igazságait, tévelységeit játssza el, ha­nem a figura talányainak megfejtéseiben is segít. Csak ennvit tesz, és ez ebben az esetben minden. „Meredek” Tölgyesi útja. Lukáts azonban végig bírja szusszal, amikor a célhoz juttat bennünket, szinte szét se kell néznünk, megérezzük, ide már nem volt érdemes a főhőssel eljönnünk, feljön­nünk. De akkor mi van: se ott, se itt? Gothár Péter a néző belső mozijára bízza a választ. Nincs értelme az összehasonlítgatásnak, ez a Gothár-film is kitűnő, aho­gyan az az említett előző kettő, csak még „Gothárabb”. — ti — Nemcsak a meghívottaknak Továbbképzés az 0 l-n Holnap délután gazdaság- politikai továbbképző tan­folyam kezdődik az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságá­nak Oktatási Igazgatóságán. Az igazgatóság tiszaligeti épületében gazdasági éle­tünk, gazdaságpolitikánk időszerű kérdéseinek leg­avatottabb ismerői tartanak előadásokat. Kedden dél­után 13 órától Czirják Sán­dornak, az Országos Terv­hivatal főosztályvezetőjé­nek a gazdasági reform to­vábbfejlesztéséről, szerdán 9 órától Kozma Ferencnek, a Politikai Főiskola rektorho- lyettesének a magyar gaz­daságpolitika mozgásteré­ről, pénteken 9 órakor Szeleczki Györgynek a Po­litikai Főiskola tanszékve­zetőjének a világgazdaságúi követelményeiről, a jövő hétfőn 13 órakor Kahulits Lászlónak, a Politikai Fő­iskola tanszékvezetőjének a tulajdonviszonyok mai prob­lémáiról és ideológiai vetü- leteikről, március 8-án, ked­den 9 órakor pedig Andics Jenőnek, a Politikai Főisko­la rektorhelyettesének tár­sadalmunk szociális szerke­zetének átalakulásáról szóló előadását hallgathat­ják meg az érdeklődők. Vers és próza Karinthy verseny A múlt év decemberében meghirdetett Karinthy vers- és prózamondó verseny dön­tőjét tartották szombaton, a Budapesti Művelődési Köz­pontban. A Karinthy Emlékbizott­ság felhívására a hat elő­döntőre kilencvenen jelent­keztek, előadóművészek, vi­déki és fővárosi fiatal szí­nészek. Az emlékbizottság, a Budai 11 Baráti Kör Egye­sület, a XI. kerületi tanács és a Magyar Rádió Karinthy Színpada által rendezett szombati döntőben tizen­nyolcán versengtek, szaba­don választott prózarészlete­ket és költeményeket mond­tak el. Nevezetes épületeink nyomában A jánoshidai egykori kolostor A harminckettes útról Jászberény felé haladva már messziről feltűnik a János- hida központjában álló egy­kori kolostorépület tekin­télyt parancsoló sziluettje. A környék földszintes házai mellett magasodó, impozáns építmény ugyancsak megál­lásra készteti az arra vetődő idegent. Hófehér, újjávará­zsolt falai között most idős emberek leltek otthonra, olyanok, akik még élénken emlékeznek arra, hogy tu­lajdonképpen mi célból is létesült jelenlegi szálláshe­lyük. — Papok laktak itt soká­ig — mondják —, de hogy mikor épült, azt nem tud­juk. Talán a plébános úr többet mond ... Sebestyén Albert esperes­plébános a szemközt lévő parókián lakik. — Mivel minden idevonat­kozó adatot a Győr-Sopron megyei Csornán őriznek, igazából én is csak elmondás alapján ismerem az épület történetét, illetve 1965-től személyes élményekből. Nos, a jánoshidai rendház vagy kolostor, amely mintegy száz évvel ezelőtt épült, a Szent Norbert által alapított premontrei szerzetesrend tu­lajdona volt. A korábbi időkben két „elődje” volt a kolostornak, tudniillik elő­ször összeépítették a közeli templommal, majd a jelen­legi plébánia helyén emeltek egy másikat. Érdekes mó­don, amikor jó húsz évvel ezelőtt fenyőfákat ültettem az udvaron, ásás közben ta­láltam is köveket. A mosta­ni épületet szalmával égetett téglából húzták fel, s mint­egy húsz helyiséget alakítot­tak ki benne. Az emeleten volt a kormányzói és a pré­posti lakosztály, a kápolna, amelynek színes ablaküve­geit egy felújítás során kido­bálták, de én összeszedtem, s mindmáig őrzöm, vala­mint a vendégszobák is itt kaptak helyet. A földszinten a plébánia, a hivatal, az ebédlő és a társalgó műkö­dött. A rendházat 1945 után két részletben államosították; először az emeletet, majd a földszintet. Nem sokkal ez­után a kitelepített szerzete­sek otthonául szolgált egy ideig, később, miután a premontrei rendet 1950-ben feloszlatták, a Váci Egyház- megyei Hatóság, illetve a jánoshidai egyházközség lett a tulajdonosa. Az épület egy részét helyi családok kapták meg, még most is laknak benne. Amikor 1965-ben a faluba kerültem, az Országos Mű­emléki Felügyelőség irányí­tásával és támogatásával felújították az épületet, de tavaly már ismét renoválás­ra szorult. Most az idősek klubjaként működik, de úgy tudom, felmerült egy szo­ciális otthon létrehozásának gondolata is. Az egykori neoklasszicista jegyeket őrző kolostor ma tehát másfajta közösségi cé­lokat szolgál, s egyik érde­kes építészeti látványa Já- noshidának és környékének. J. J. (Fotó: T. Z.) Nottingham—Debrecen—Szolnok Négyévesen kezdte el az iskolát Angol vendégtanár a Varga Katalin Gimnáziumban Szeptembertől megkezdik középiskolai tanulmányai­kat a Szolnoki Varga Ka­talin Gimnázium magyar— angol tannyelvű osztályába felvett diákok. A huszon­négy nyolcadikos február 1-től szombatonként már a gimnáziumban készül a nem mindennapi feladatra. Négy angol órájuk van, amelyből kettőt Johnson Kevin Mi­chael vezet. A fiatal lektor Notting- hamből érkezett előbb Deb­recenbe, onnan meg Szol­nokra. — A nottinghami egye­temnek — ahol végeztem—, jó kapcsolata van a Kos­suth Lajos Tudományegye­temmel —, mondja Johnson Kevin Michael. Így jutot­tam el 1985-ben Debrecen­be, ahol megismerkedtem egy angol—orosz szakos egyetemista lánnyal, akivel később házasságot kötöt­tem. Így Magyarországon maradtam, a Debreceni Ag­rártudományi Egyetemen vállaltam állást. A felesé­gem egyébként szolnoki. s egy alkalommal, amikor szüleihez látogattunk, szóba jött a gimnázium lektori ál­lása, amit örömmel elvállal­tam. — Hogy érzi magát a vá­rosban, az iskolában? — Jobbant mint Debre­cenben. Szolnok barátságos város, s külön örülök, hogy közel van Budapesthez, aho­va nagyon szívesen- járok. Az iskola is tetszik, a tan­testület segítőkész, jó szív­Szolnok megyeieket is várnak Zeneművészeti szakközépiskola Vácott (Tudósítónktól) Magas fallal körülkerítet­tek Vácott egy műemlékjel- legű épületet a Kossuth té­ren, a Bartók Béla Állami Zeneiskola szomszédságá­ban, Cs. Nagy Tamás, a ze­neiskola igazgatója elmond­ta, hogy az épületkomple­xum ad helyet idén ősztől egy zeneművészeti szakkö­zépiskolának. Az induló első osztáb' létszáma 20—25 ta­nuló lesz, akik fúvós és vo­nós szakon folytatják tanul­mányaikat. Az építkezés el­ső ütemében elkészül a gya­korlóterem, a második ütem befejezésének tervezett idő­pontja 1989 júliusa. A költ­ségeket a Pest Megyei Ta­nács és a Váci Városi Ta­nács vállalta magára. A tanulók beiskolázásá­nak szervezését megkezdték. A helybelieken kívül várják a Pest megyével szomszédos területekről — így Szolnok megyéből is — a jelentkező­ket. Számukra internátusi elhelyezést biztosítanak. A Kner Nyomdában A kétszeres aranydíjas könyvkötőmester, Váci György, az Országház könyvkötője 300. kiállítására várja az érdeklődőket Bé­késcsabára, a Kner Nyom­dába. A március 13-ig nyit­va tartó kiállítás megnyitó­ján. hétfő délután fél 3-kor emléklanok kaphatók és emlékbélyegzést is lehet kér­ni. A mester külön szeretet­tel várja a tanulóifjúságot, remélve, hogy patinás mes­terségéhez minél többen kedvet kannak a pályavá­lasztás előtt állók közül. Az ipar- és stílustörténeti kiál­lítás a könyvkötészet múlt­jába és jelenébe enged be­pillantani. Johnson Kevin Michael: „A diákok meglepően jól beszél­nek angolul” (Fotó: Korányi) vei fogadtak a nevelők és a tanulók is. — Mi a véleménye a ta­nítványai angol tudásáról? — A diákok meglepően jól beszélnek angolul. Ne­kem ez Anglia után igen­csak szokatlan. Nálunk nin­csenek hasonló kéttannyelvű iskolák. A középfokú intéz­ményekben ugyan kötelező idegen nyelvet tanulni, de az egészen más. — És az alsó fokú isko­lákban ? — Ott egyáltalán nem tanítanak idegen nyelvet. Az angol iskolarendszer egyébként egészen máskép­pen épül fel, mint a ma­gyar. A diákoknak csak egy kis része jár óvodába, mi­Az író szava akkor talál, ha igaz. Az írás katarzist akkor vált ki, ha igazsága megdöbbentő. „Ügy szeret­nék szépet írni, Hogy ne kelljen tőle sírni” — mondja a kisregény egyik szereplő­je, de a vágy vágy marad csupán, és nemcsak a sze­replő részéről. Körmendi La­jos eddig sem kényeztette el olvasóit az élet napos oldalá­val, a Művész Pista huszon­egye című kötetével pedig egyenesen sokkol minket: benne az abszurd és a gro­teszk viaskodik egymással — s a „baj van emberek!” jaj­kiáltás meggyőző. De kihez kiált a periféri­án élő, vegetáló emberek sorsát bemutató író? Van-e még, aki meghallhatja a pa­naszos jajszót, s ha meghall­ja tud-e segíteni? A Művész Pista huszonegye című gro­teszk hangvételű írás leg­főbb kérdése ez, s a rá adott válaszból nem derül ki, hogy a remény vagy a kétely az erősebb. Művész Pista — a fősze­replő —, rajzkészséggel meg­vert középiskolai tanuló. Rajzainak témája: lakóhe­lye, a faluvég, vagy ha úgy tetszik, a putrisor. A telepet elárasztja a dögtemető pe- netráns szaga, amely elől „hőseink”, a faluvég lakói, legföljebb a Gyarlónak becé­zett kocsmába menekülhet­nek be. S mert a rajzok nem kiforrott alkotások, ezért történetük, mondanivalójuk magyarázatot kíván. Művész Pista hozzájuk fűzött magya­rázatai adják a kisregény cselekményét. Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók? Vagy mégsem? Az egyik, a huszon­egyedik kép „tartalmát” az alábbiak szerint meséli el a művész. A gyepmester kis szőke fia és Pejke, a détés- beszélgetését idézzük: — De szép tiszta szemed van, te fiú! A gyerek meg­emelte a kutyát. — Ezt én húztam fel! A gépész nem szólt, csak nézte a ragyogó szemeket. — A farkaskutyát is fel tudom húzni. Pejke elkomo­vel sajnos kevés gyermek- intézmény van. A gyerekek ötéves korban kezdik az is­kolát, bár vannak ettől el­térések. Jómagam is négy­évesen lettem első osztályos. Az alapfokú iskola tanul­mányi ideje rövidebb. mint a magyar általános iskoláé. Angliában a 11 éves gyerek már középiskolába jár. Az egyetemek pedig egysé­gesen három évesek, ahol szinte kizárólag csak a vá­lasztott pálya tudományát, gyakorlatát tanulják a fia­talok. — Milyen egyetemre járt? — Szociológiát tanultam. Ha sikerül elsajátítanom a magyar nyelvet, érdeklődés­sel fogom olvasni, tanulmá­nyozni majd a magyar szo­ciológiai kutatások eredmé­nyeit. Egyelőre persze még csak ízlelgetem a nyelvet. — Mint a tanítványai az angolt... — Szerintem ők már előbbre járnak. Nagyszerű módszernek tartom a két­tannyelvű oktatást. A diá­kok igen magas szintre jut­hatnak el a négy év alatt, hiszen jónéhány tantárgyat idegen nyelven tanulnak. Ezáltal nemcsak az alap-, hanem a szakszókincsük is bővül. Különösebb nehézsé­gek nélkül tanulmányozhat­ják majd az angol nyelvű történelmi, biológiai, mate­matikai szakirodalmat. S ez egy leendő szakember számára elengedhetetlenül fontos. T. G. rult. Leguggolt, két hatal­mas kezébe fogta a szöszke fejét, egyre erősebben szorí­totta a kis koponyát. — Én is fel tudnálak húzni. A fiú megszeppent, fájt a szorítás. — Miért húzna fel a bácsi? — Te miért húztad föl a kutyát? — Hát... — Tudsz-e dalolni, kisle- gény? A gyereket rázta a zoko­gás, csak a fejével intett ne­met. — De ölni már megtanul­tál, igaz? Egt a jelenetet láthatod a képen, zárja be művész Pista a magyarázatát. Epilógus: A dögész anyja a vetetien ágyban ül... amikor benyi­tott az unokája. Szipogott, fénylő orrát törölgette az in­ge ujjával, és az öreganyja ölébe borult. — Mi lelt? — Nagyanyám... — Mi kéne? — Nagyanyám, tanítson meg énekelni! — Vigyen az ördög! A drámai szerkesztésmód a kötet másik írására, a Nyers hús című kisregényre is jellemző. A különbség ta­lán csak annyi, hogy az utób­biban a modern prózairoda­lom időeltolását, a montázs­szerkesztést is alkalmazza az író. A háromdimenziós cse­lekmény szálai párhuzamo­san futnak, s ötvöződésük a kamasz érzésvilágában keve­redve adja a történelem és a politika egységét, illetve ellentétét. Tragikus sorsuk­kal, magukra maradó el­esett emberekkel találkozunk itt is, akiknek szenvedése, erőtlen érzékenysége mégis túlmutat saját végzetükön. Folytathatnánk a gondo­latsort, de úgy is legföljebb csak sejtetni és nem visz- szaadni lennénk képesek a szerző sajátos írói világát, a nyelvileg is, képileg is utá­nozhatatlan egyéni hangot. Mindezek maradéktalan át­élését ezúttal is csak a mű elolvasása teszi lehetővé. H. K. Körmendi Lajos: Művész Pista huszonegye A remény vagy a kétely az erősebb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom