Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-29 / 50. szám

XXXIX. évf. 50. it., 198». február 29.. hétffi A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A gyorsaságon sok minden eldőlhet A szerkesztőség postájából Válogatás olvasóink leveleiből, írásaikból a 4. oldalon A gyártmányfejlesztés­ről írott publicisztikánk a 3. oldalon Négyévesen kezdte el az iskolát A szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban dolgozó angol lektorról szóló írásunk az 5. oldalon Aki nem hiszi... Gyorsított ütem­ben építi Kapos­vár új felüljáró­ját a helyi Közúti Építő Vállalat. Az első kapavágás, 1986 októbere óta elkészültek a fel- és lehajló ágak töltései, és a 130 méter hosszú tar­tószerkezet. Vár­hatóan 1988 de­cemberében meg­indulhat a forga­lom a 156 millió forintos költség­gel épített, négy sávos közúti fe­lüljárón (MTI- fotó: Kálmándy) Befejeződött az elméleti tanácskozás Szombaton befejeződött az országos elméleti ta­nácskozás, amelyet „Erkölcs és világnézet a mai magyar társadalomban” címmel Bé­késcsabán tartottak. Az MSZMP KB Agi'tációs és Propagandaosztálya, Tu­dományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya, va­lamint az MSZMP Békés Megyei Bizottsága által szervezett konferencián fi­lozófusok, közgazdászok, szociológusok, egyetemi ku­tatók és más tudományágak szakemberei, társadalmi és politikai életünk jeles kép­viselői vettek részt. A zárónap plenáris ülését — amelyen részt vett Be- recz János, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára — Lakatos Ernő, a KB agi- tációs és propaganda osz­tályának vezetője nyitotta meg, majd a három szekció- vezető beszámolt a pénteki vitákról, amelyekben hat- vanhatan szólaltak fel. Pataki Ferenc akadémi­kus, az MTA Pszichológiai Intézetének igazgatója a „Világ — ember — világ­nézet” című szekció tevé­kenységéről számot adva elmondotta, hogy a hozzá­szólók az ideológia kér­déskörével, a politikai in­tézményrendszerrel, a nyu­godt tudományos alkotó­munka feltételeivel, a szo­cialista társadalom összné­pi fejlődésének lehetőségei­vel, s a vallás szerepével is foglalkoztak. Földesi Tamás, az ELTE Állam- és Jogtudományi ka­rának dékánja, tanszékve­zető egyetemi tanár az „Erkölcs a szocializmusban!! című szekció munkáját ér­tékelte. Itt elsősorban azt vizsgálják, helyén van-e az erkölcs a mai magyar tár­sadalomban. Ezután Berecz János ösz- szegezte az országos elméle­ti tanácskozás vitájában el­hangzottakat. Emlékezte­tett a szocializmus hazai fejlődésének időszerű kér­déseiről Szegeden megtar­tott elméleti tanácskozásra, szólt az eltelt esztendő so­rán az ideológiai munkában bekövetkezett változásokról. Egyebek között hangsúlyoz­ta: a jelenlegi útkeresés vi­taigényes időszakában vita­fórumokat is kell teremteni. Ezt az igényt megfogalmaz­ták a konferencián is, rá­mutatva: szükség van bi­zonyos kérdések továbbta- nulmányozására, az itt nem mindenben összegezhető is­mereteink továbbgondolá­sára, a teoretikus konszen­zus megteremtésére. A Központi Bizottság tit­kára megállapította: bár a mostani tanácskozás címé­ben nem szerepelt az ideo­lógia szó, mégis mind a három szekcióban e körül is jelentős vita folyt. — Egyetértek azzal — mondotta —, hogy bonyo­lultabb társadalmi-gazdasági viszonyok között az ideoló­gia nem lehet hézagpótló, de valamilyen útmutatásra, va­lamilyen „kapaszkodókra” szükség van. A társadalom­ban ideológiai légszomj van, ezt tükrözte az ideológiai tézisek vitája a pártalap- szervezetekben is. Szinte mindenütt azt hangoztat­ták: mi nemcsak a mának akarunk élni, hanem sze­retnénk az utat is magunk előtt látni. Ennek az igény­nek teljesítését, a történel­mi szerepét vállaló marxis­ta-leninista párttól várják. A tanácskozáson is felve­tődött: mi az előbbre való a mai magyar társadalom­ban: a gazdaság, az ideoló­gia vagy a politikai intéz­ményrendszer reformja. Er­ről szólva a Központi Bi­zottság titkára rámutatott: olyan időszakban élünk, amikor nincs szükség ilyen­fajta rangsorolásra. Két­ségtelen, hogy a kibontako­zás gazdasági fejlődés nél­kül nem lehet teljes. A társadalomban megvan a szolidaritás, ezt erősítve járulunk hozzá az ideológiai megújuláshoz, és annak a tudásnak az összefogásához, hasznosításához amellyel rendelkezünk — mondotta végezetül a Központi Bi­zottság titkára. Az országos elméleti ta­nácskozás Lakatos Ernő zárszavával ért véget. Mostanában, a tavaszt idéző napokban gyakrab­ban látni már a játszóte­reken edzőcipőben rohan­gáló, játszadozó gyereket a szülők nem nagy örömére. Gondolom én, hiszen így gyorsabban elhasználódik az a horribilis pénzen vett és az előzőekben emlege­tett lábbeli — helyesebben edzőcipő —, amelyben ha valaki valóban edzeni, ne­tán focizni mer, rögtön fel­hasad, szétszakad, elfosz- lik, s ha csak vizet lát, máris elválik a talpa. Ami­kor aztán az ember netán visszameri vinni a boltba — természetesen blokkal igazolva a pár nappal ko­rábbi vásárlás tényét — olyan értetlenül néznek rá, mintha kínaiul beszélne. S ha nagy nehezen mégis megérteti magát az eladó­val, hogy azt a cipőt bi­zony rendeltetésszerűen használták, mert nem vá­lyogot tapostak vele, ha­nem csak jártak, esetleg futottak benne, a pult má­sik oldaláról úgy néznek az illetőre, mintha visszaélt volna a bizalommal, és az eladók szemében ott búj- kál a kérdés: hogy gondol­ta a kedves vevő, még négy-öt, esetleg hat napnál is többre szánta ezt a ci­pőt? Nos, egyre jobban bosz- szantó, sőt irritáló az ilyenfajta magatartás, tör­ténjék is ez bárhol és bár­kivel. Különösen most, amikor a szakadékony, si­lány gyermekcipők árai is a csillagos eget súrolják. A jobb minőségűekről már nem is beszélve. Hisz ebbe a kategóriába tartozó és kétéves kislányom lábára való kiscipők rendszeres megvásárlásához némi túlzással akár OTP-köl- csönt is felvehetnék vagy esetleg külön pénzverdét is felállíthatnék. S ráadásul ez a gyerekcipő lehet akár­milyen jó, de még a leg­elszántabb viselője sem tudja egy-két hónapnál to­vább hordani, mert idő­közben kinövi. Szerencsés az, akinek van kistestvére, mert úgy legalább örököl­heti, ha ... Ha addigra nemcsak a cipő „romjai” maradnak. Az igazsághoz tartozik, hogy nemcsak a cipőkkel van baj. Ugyanezt elmond­hatjuk a nadrágokról meg az egyéb gyermekruházati cikkekről, legalábbis ami az áraikat illeti. Aki nem hiszi, könnyűszerrel meg­győződhet róla. A boltok­ban! N. T. Rekontra Külpolitikai kommentárunk a 2. oldalon Sportfarsang Szolnokon Soha jobb hétvégét a sportszeretőknek! A Szolnoki MÁV MTE labdarúgó-csapata legyőzte — tizenegyes rú­gásokkal — a Magyar Népköztársasági Kupa tavalyi döntősét, az NB I-es Pécset. Nagy bravúr volt, s ez már a délelőttöt is „napsütötté” tette, de jött még a ráadás délután, a sportcsarnokban. Az Olajbányász kosarasai esélyt sem adtak a nagy múltú Ganz-Mávag kedvesze- gett játékosainak; tizenhét ponttal voltak jobbak a vendégeknél. Képeinken; Berkics kosárra tör; a focis­ták pedig győzelmüket ünnepük. (Fotó; T. Katona László) Erkölcs és világnézet a mai magyar társadalomban Magasra helyezte a mércét a SZOTÉV Náluk emelkedik a létszám A Szolnok Megyei Tanács Tervező- és Építőipari Vál­lalata az idei év kezdetén azzal hívta fel magára a fi­gyelmet, hogy a tavalyihoz képest száztíz fővel emeli munkáslétszámát. Ritka do­log napjainkban az, hogy egy vállalat új munkahe­lyek megteremtésére vállal­kozik. Mire alapozzák ezt a bátorságot? — erre kértünk választ Ádámosi György igazgatótól. Kiderült, hogy 1987-ben fennállásának legsikeresebb esztendejét zárta a tanácsi vállalat. Tavaly kisméretű létszámnövekedés mellett közel egymilliárd forintos árbevételt teljesítettek úgy, hogy az ipari tevékenységük kétszázmillió forintot tett ki. Érdemes megvizsgálni, mire vállalkozott még az alapvetően építőipari profi­lú cég. Elsősorban a lég- technikai termékek gyártó­során „csurdogáltak le” ezek a forintok. Ugyancsak jelentős piaci — külpiaci — figyelmet vívtak ki a bio­bútorlapjaikkal. Az ötlet, ha nem is vadonatúj, de min­denképp eredeti. Értéktelen akácfalécekből készítenek ragasztással és nagynyomá­sú préseléssel olyan lapokat, melyeknek rajzolata szinte kínálja magát a bútorgyár­tásra. Ennek is köszönhetik, hogy tavaly 20 millió forint értékű tőkés exportot telje­sítettek, és a vásárlók ér­deklődésének birtokában fejleszthetik tovább török­szentmiklósi faipari üzemü­ket. Ami az építőipari tevé­kenységet illeti, úgy néz ki, hogy egy ideig még biztos munkalehetőséget jelent a vállalatnak a világbanki fi­nanszírozású gyógyszeripari fejlesztés, amely bázisának megteremtéséhez szívesen veszi igénybe a SZOTÉV-et. Természetesen egy tanácsi vállalat a megyei „kötelező gyakorlatokat” is teljesíti. 1987-ben 142 lakást adtak át. (Folytatás a 3. oldalon) A baráti látogatás befejeztével Elutazott hazánkból Andrej Gromiko Hivatalos, baráti látogatásának befejeztével szombaton elutazott hazánkból Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke, aki az MSZMP Központi Bizottsága és az Elnöki Tanács meghívására tartózkodott hazánkban. A szovjet politikust magyarországi útjára elkísérte felesége is. A magas rangú szovjet ve­zetőt Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Sarlós István, az Or­szággyűlés elnöke. Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese, kereskedelmi miniszter, Berecz Frigyes ipari, Köpeczi Béla művelő­dési miniszter, Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, va­lamint politikai, gazdasági és kulturális életünk több más vezető személyisége bú­csúztatta a Parlament előtti fellobogózott téren, ahol fel­sorakozott a Magyar Nép­hadsereg díszegysége. A bú­csúztatáson megjelentek a budapesti diplomáciai kép­viseletek vezetői és tagjai. Andrej Gromiko Németh Károlynak, az MSZMP Po­litikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács elnökének társaságában fogadta a dísz­egység parancsnokának je­lentését, majd a magyar és a szovjet himnusz elhangzá­sa után a két állami vezető ellépett a tisztelgő katonák sorfala előtt. A vendégek és a vendéglátók ezután köl­csönösen elbúcsúztak az ün­nepségen megjelent magyar és szovjet személyiségektől, a diplomáciai képviseletek jelenlévő vezetőitől. Az ünnepség a tisztelgő katonai egység díszmeneté­vel zárult, amelyet Andrej Gromiko és Németh Károly feleségük társaságában fo­gadott. A vendégek ezután a Ferihegyi repülőtérre indul­tak. A magas rangú szovjet vendégtől Németh Károly köszönt el a két ország lobo­góival, a munkásmozgalom vörös zászlajával és két­nyelvű búcsúztató feliratok­kal díszített repülőtéren. Je­len volt Horn Gyula külügy- minisztériumi államtitkár, valamint Rajnai Sándor ha­zánk moszkvai és Borisz Sztukalin. a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete. Andrej Gromiko és kísé­retének különgépe röviddel 11 óra előtt szállt fel a Fe­rihegyi repülőtérről. Andrej Gromiko és kísé­rete Magyarországon tett hi­vatalos baráti látogatásáról szombaton hazaérkezett Moszkvába. A repülőtéren Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára üdvözölte az állam­főt. A repülőtéren megjelent Barabás János, a Magyar Népköztársaság szovjet­unióbeli ideiglenes ügyvivő­je.

Next

/
Oldalképek
Tartalom