Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-22 / 44. szám
1988. FEBRUÁR 2?. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az űrhajózás története címmel fotókiállítás nyílt pénteken Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Otthon színháztermében. A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza anyagából válogatott tárlat — melyet először abudapesti Planetáriumban mutattak be — a Vörös Hadsereg születésnapja alkalmából tiszteleg a világűr meghódítói, kutatói előtt (Fotó: D. G.) Nyolcadikos gimnazisták Jászberényben Felkészülés a két anyanyelvű oktatásra Cirill betűs feliratok fogadják a belépőt a Jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban. Az eligazító táblák elsősorban annak a huszonnégy diáknak szólnak, akit felvettek a magyar—orosz tannyelvű osztályba, s február 1-től már a gimnáziumban tanulnak. — Gimnazisták vagy általános iskolások? — kérdezem Andrási Margittól, a tanulók osztályfőnökétől. — Igazából egyik sem. A félév során a nyolcadik osztály tantárgyait, tananyagát tanulják, az órarendben azonban heti tizennégy orosz óra szerepel. Ebből következik, hogy a többi tantárgy anyagát súlypontozni, rövidíteni kellett. Kivéve a matematikát, amelynek óraszáma. anyaga megegyezik a nyolcadik osztályéval. A diákok a gimnáziumban fejezik be az általános iskola utolsó fé'évét, s eközben készülnek fel a két tannyelvű képzésre, amely szeptemberben kezdődik el. — Honnan érkeztek a diákok? — Többségük Szolnok megyei. de sokan pályáztak Heves és Pest megyéből is. Egyébként ötvenhatan jelentkeztek a két tannyelvű osztályba. — Hoqyan érzik magukat a nagyobb diákok között — faggatom a ..nyolcadikos gimnazistákat”. — Nagyon jól — mondia boldogan a nagvkátaí Németh Gabriella. — Nagyszerű érzés, hogy sikerült a felvételi vizsga, s a gimnáziumban fejezhetjük be a nyolcadik osztályt. — Azért a szívünk még egy kicsit visszahúz a régi iskolába — szól közbe a jászárokszállási Faragó Szilvia. — Ha tehetem vissza- visszamegyek a nyolcadikos osztálytársaimhoz. — Milyen pályára készülnek? — Én jogász szeretnék lenni — válaszol elsőként Gabriella. — Én meg külkereskedő — így Szilvia. S a többiek? — Sokan nyelvtanárnak készülnek, mások orvosnak, idegenvezetőnek, stewardessnek. Ami közös mindannyiukban, nagyon szeretik a nyelveket, s legkedvesebb tantárgyuk az orosz. — Milyen tárgyakat tanulnak majd oroszul? — Földrajzot, matematikát. a történelem egy részét, biológiát, s az orosz, szovjet irodalmat — sorolja Fitos Andrea, aki Mezőtúrról érkezett Jászberénybe. — Eredetiben fogjuk olvasni Puskin, Lermontov, Csehov műveit — toldja meg az egri Kovács Krisztina. Lelkes beszélgetőtársaimat megzavarja a becsengetés. Sietnek az orosz órára, amelyet ezúttal Galina Viktorovna Volkova, a lektor tart. A fiatal, mosolygós tanárnő Zagorszkból jött a Lehel Vezér Gimnáziumba. Otthon egy tizenkét osztályos iskolában tanított, s oktatási igazgatóhelyettesként dolgozott. — Milyenek az első benyomásai a városról, a gimnáziumról, a tanítványairól? — Nagy-nagy szeretettel fogadtak az iskolában. A tantestületben jó a légkör, a hangulat, s mindenki segít eligazodni a városban, a munkámban. Mindent elkövetnek, hogy jól érezzem magam. A diákok? Jól felkészült, tehetséges gyerekek, kitűnően beszélnek oroszul, őszinték, nyitottak, öröm velük dolgozni. — A Szovjetunióban is vannak hasonló két tannyelvű iskolák? — A szovjet iskolarendszer másként épül fel, mint a magyar. A fiatalok tizenkét osztályos iskolában tanulnak. A nyolcadik elvégzése után három irányban folytathatják tanulmányaikat, amelyből az egyik hasonlít a magyar gimnáziumhoz. Speciális középiskolák természetesen a Szovjetunióban is vannak, de elsősorban a nagyvárosokban, mint például Moszkva. Leningrád. Ezekben az intézményekben fizikát, matematikát, s persze idegen nyelveket is magas óraszámban. speciális tanterv szerint tanulnak a diákok. Nekem nagyon tetszik a két tannyelvű iskola; úgy gondolom, hogy nagyon jó lehetőséget teremt az idegen nyelv alapos elsajátítására, s széles skálájú műveltséget nyújt a fiataloknak. T. G. Elrettentő kőszegfalviak Nálunk már régen szakítottak a hagyományokkal. Leszámoltunk a régi. elavult gondolkodásmóddal már hosszú évekkel ezelőtt. Olyan ostoba, múltba néző szokásokat vetettek le az új idők szavát megértő ifjak, mint az idősebbek tisztelete (micsoda otromba, érthetetlen érzés!), a hagyományok őrzése. Nehezebben ugyan, de csak teret nyert a tartalmas diszkó a falusi művelődési házakban, városi klubokban. Nem vitás, alapos meggyőző munkára volt szükség, míg az amatőr nép- táncegyütteseket sikerült kiszorítani a Hendrix és Rolling Stones képek alól — de sikerült. Dicséret érte a magukat nem kfmélőknek. az utat mutatóknak. A feledés homályába vesztek a lelket nyomorító, termelő munkát akadályozó betlehemezé- sek, három napos farsangi bálok, amelyek a mezőgazdaság eredményeit veszélyeztették volna akár. Nem volt könnyű. Nehéz út volt. Ma viszont eljutottunk odáig. — és ez alighanem a győzelem előtti pillanat! —. hogy az idejétmúlt dolgokhoz ragaszkodók már csak szajkózzák a fölülmúlt múltat. Itt van mindjárt a farsang. Nemhogy február utolsó napjaiban, de még március első napjaiban is ezzel a jelzővel illetik a táncos mulatságokat, Hogy a farsang véget ért február tizenhetedikén, az senkit nem zavar — szerencsére. Hamarosan diadalt ülhetünk: megint elveszíthetünk egv régi, közösségi szokást. Talán éppen ezért is volt kacagtató a televízió szombat délutáni kis filmje a történelem előtti emberekről. akik magukat kőszegfalviaknak nevezték. Hiszik, nem hiszik, ott még ilyen ostobaságoknak volt értéke, mint a faluközösséghez tartozók megbecsülése, a szülők tisztelete, a felnőtté válás megünneplése a ..népek” előtt, s akadt olyan is. aki nem átallott» kijelenteni: tanult az idősebbektől, figvelt azokra. Azok az átkos. régi szokások. Hogy a fenébe lehetett ilyen körülmények között élni? Érthetetlen, De. szerencsére, mi ezen túljutottunk. A ..Kőszegfalvi mulatságok” című filmjét a televízió csupán elrettentő példaként mutatta be. Némiképp megnyugtatott bennünket. nézőket a tudat, hogy ebben a községben — ha Magyarországon is —. de német ajkúak laknak. Szóval „sobakok”. Szívünkben fölengedett a szorítás kicsit — nem haladunk visszafelé az időben. Ehhez hasonló magyarajkú falu már szinte nincs is. — h — Mérlegen a megye amatőr ének-zenei mozgalma Legyen a sokaság szórakozása, életöröme Megyénk amatőr művészeti mozgalmának egyik legmeghatározóbb és leg- színvonalabb részét képezi az ének-zenei, a kórusmozgalom. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az elmúlt évben például az iskolai énekkarok közül 62 arany, 37 ezüst, 8 pedig bronz minősítést, oklevelet szerzett. Tizenhárom együttes kapta meg az Év kórusa címet, 17 kórusnak volt alkalma arra, hogy rádiófelvételt készítsen, 32 pedig országos dicsérő oklevelet nyert el. Az eredmények, sikerek listája természetesen ezzel nem teljes, de érzékelteti azt a szívós és kitartó munkát, melyet az amatőr csoportok és a Kórusok Országos Tanácsa Szolnok Megyei Szervezete végez. Ez utóbbi éppen az elmúlt héten összegezte és értékelte az együttesek 1987. évi tevékenységét, és ezzel együtt meghatározta az - idei év legfontosabb feladatait és munkatervét. 1987-ben a megye több országos rendezvénynek volt házigazdája. Ezek közül kiemelkedett a nyolcadik alkalommal megrendezett szimfonikus zenekari fesztivál és a 11. szövetkezeti kórustalálkozó, melyre 24 együttes — köztük hét megyebeli — kapott meghívást. Először találkoztak Szolnokon tavaly az alföldi vasutaskórusok, közöttük egy NSZK férfikar is. A Vándor Sándor nevét viselő országos fesztiválra a megyéből hét kiemelkedő együttes kapott meghívást — bizonyítva a kórusok fel- készültségét, színvonalas műsorát, melyet a tévé is közvetített. Az emlékezetes események között van a katonai főiskolák országos taA KÓTA megyei szervezetének ülése lálkozója, melyen a Killián —Verseghy kamaraegyüttes szerepelt nagy sikerrel — illetve a decemberben Jász- fényszarun megrendezett népzenei találkozó, ahol több népdalkor, citera- és ének- együttes illetve pávakör kapott országos minősítést. Emellett — több okból — nevezetes jubileumi esztendő is volt az elmúlt év. Alapításának 125. évfordulóját ünnepelte a jászberényi Pa- lotásy kórus, 65 éves születésnapján köszöntötték a szolnoki Kodály kórust, 15 éves lett a törökszentmiklósi és az öcsödi pávakör. Egy- egy jubileumi hangverseny- nyel köszöntötték születésnapján Balázs Árpád és Karai József zeneszerzőket. Országos viszonylatban is kiemelkedő eredményeket értek el a megye iskoláinak kórusai az Éneklő Ifjúság mozgalomban, melyhez csatlakozott az ének-zenei tagozatos iskolák megyei dísz- hangversenye is. Továbbfejlődtek az énekkarok nemzetközi kapcsolatai, kultúránk hírét vitték el Csehszlovákiába, az NSZK-ba, az NDK- ba, Lengyelországba, Olaszországba és Finnországba. A fenntartó szervek — a szövetkezetek, szakszervezetek, iskolák — a nehezedő feltételek ellenére is igyekeznek minden lehetséges eszközzel segíteni a csoportok munkáját, a szakemberek, karvezetők felkészítésében is jelentős segítséget kap a KÓTA megyei szervezete. Persze a kórusmozgalmat sem kerülik el a kulturális élet más területeit is érintő gondok, ezek enyhítésére a jövőben még nagyobb energiákat fordítanak. A karéneklés és a közös muzsikálás nagy mértékben hozzájárulhat a nemzeti és társadalmi identitás erősítéséhez, a közösségek fejlesztéséhez — állapította meg értékelésében a KÓTA megyei szervezete. Ezért a jövőben tovább kell szélesíteni az amatőr mozgalom társadalmi bázisát — elsősorban az ifjúság, a szakmunkástanulók körében, ezzel együtt formálva zenei műveltségüket és ízlésüket. Feladatul tűzték ki továbbá — a haladó hagyományok ápolása, a munkáskórusok megerősítése, a nemzetközi kapcsolatok ápolása mellett — azokon a területeken, ahol szükséges, az amatőr ének- zenei mozgalom megújítását. Ennek értelmében kapcsolódnak be az együttesek az új, a jelenleginél korszerűbb és differenciáltabb minősítési rendszerbe, az Éneklő Magyarország mozgalomba, amely az év második felében indul útjára. A KÓTA megyei szervezete arra törekszik, hogy a mozgalom összetartó erőit erősítse, hogy az amatőr együttesek nagyobb veszteségek nélkül éljék át az elkövetkezendő évek nehézségeit. Ennek figyelembevételével állították össze rendezvénytervüket is, melynek időben hozzánk legközelebb álló eseménye február 27-én lesz Tö- rökszentmiklóson: a népdal- körök és népzenei együttesek országos minősítése. — b. j. — AKÁR A TÖBBI NAP? Szombati, besenyszögi pillanatok Kiss Julianna kicsit még akkor is szomorú volt. — Egész héten vártam a barátnőmet, aki Veszprémbe ment férjhez, hogy a párjával meglátogat. Pénteken telefonüzenet érkezett: valami közbejött, így kútba esett a találkozás. Kellemetlenül érintett, mert felkészültünk a vendéglátásra. — De azért csak eltelik az Idő. — Hajaj, a szombat mindig sebesen rohan! Hétközben Szolnokon dolgozom a Hatvanasban mint eladó, és hétfőtől péntekig reggel fél hatkor csörög a vekker. Ma kilencig aludtam, de ha nehéz hét marad mögöttem néha még tovább is. A takarítás, mosás után este a barátaimmal elmegyünk a kul- túrházba, mivel nosztalgiaest lesz nekünk, huszonéveseknek. Juli, vagy ahogyan a községben ismerik, Juci nem egyedüli ingázó, hiszen a település háromezer-hétszáz- hatvan lakosából, munkanapokon ezernél több jár a megyeszékhelyre dolgozni. Hozzá most nem jöttek a vendégek. holott várta őket. Balogh Mártonná, Rozi néni viszont nem várt senkit mégis megérkezett Kriszta unokája Szolnokról. — Meg, de el is loholt: nem is láttam. — Hogyhogy ? — A férjemmel beszélt, letette a táskáját és irány a barátnője! No, majd adok én neki, csak jöjjön haza ebédre! — Azért csak nem marad éhen? — Jaj, dehogy, fő már a húsleves és a második fogás se üzemi koszt lesz, hanem rántott csirke. — Rozi néni ma, szombaton mikor kelt? — Nekünk kedves egyre megy, akár piros betűs, akár feketével írt. A jószág, a bikák enni kérnek, főzni muszáj, úgyhogy az én órám mindig öt körül jelez, akármit mutat a kalendárium. Azért ezen a napon minden bizonnyal a község egyik legfürgébb ébredője Vígh Oszkár volt, aki fél négykor már kipattant az ágyból. — Nem egészen jószántamból, de hát muszáj volt. Más napokon fél ötkor kelek, de most nemcsak a temérdek jószág ellátása várt rám, hanem a hízót is levágtuk. — Mennyi az a temérdek? — Tizenhét szarvasmarha, meg harminc hízó. Két mázsa abrakot pusztítanak naponta, és bizony két, két és fél óra kell mire minden kosztos megkapja a porciót. Aztán következik a fejés, rendszerint 60 liter tejet hordok a csarnokba. — Most a disznótorban ki segít, amíg én feltartom? — Három jó szomszéd, meg három asszony is, úgyhogy halad az. Háromra végzünk még a súrolással is, •■.zuIán kezdhetek az etetéshez. Az biztos, este nem kell ringatni, ámbár vasárnap megint hajnalban kelek, mivel Berénybe. a vásárra viszek két borjút. — Nem hiányzik odabenn, a feldolgozásnál. — Bizonyos tekintetben valószínű, mert azóta üresek a poharak és a töltöge- tés az én tisztem. Időközben bezárt a nagy ABC. A forgalom átlagosan alakult, hiszen már itt is a péntek a bevásárlónap. Viszont a kenyérből meg a tejből ilyenkor fogy a légtöbb. Az utóbbinál maradva a hétközi 600 liter helyett ilyenkor ezer is vevőre talál. Pár száz méterrel távolabb a kultúrban bábeli a hangzavar. Az általános iskola felsősei úttörő karne- válukat tartják, amelyen feltűnően sok a 14—18 éves tinédzser is. A zenét az iskola egykori diákjai szolgáltatják, de olyan hangerővel, hogy beszélni sem érdemes. A gyerekek tiszteletre méltó módon állják a decibelek dobhártyarepesztő ostromát, csak a székeken ülő öreg mamák csóválják a fejüket és húzzák össze hajuk körül a kendőt. Sikeres volt a nap, mert telt ház lett, elkelt vagy 400 légy és a kisdobosok rendezvényével közösen 15 ezer forint a bevétel. Szükség lesz rá mert száznegyvenen szeretnének táborozni a nyáron. Este hat után szállingóznak hazafelé a legkitartóbbak is. Két idős asszony korholja a diszkót. — Akár a háborúban! Alig hallok! — Mit mondtál Mari? Mert nekem is cseng a fülem... Egy biztos: nekik nem volt átlagos nap. lesz miről beszélni egy hétig is... D. Sz. M.
