Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

1988. FEBRUÁR 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Akit egy ország a keresztnevén szólít Zorán a koncertszervezésről, a szakszervezetről, a színpadról Sztevanovity Zorán. A rockmuzsika barátainak va­jon be kell-e mutatni a magyar könnyűzenei élet legendás alakját, az egykori beatnemzedék egyik bálvá­nyát, a kortárs rockzene meghatározó előadóját, akit egy egész ország csak a keresztnevén emleget? Bi­zonyára nem, hiszen a könnyűzene iránt érdeklő­dők már betéve tudják, is­merik a reá vonatkozó ada­tokat. Megszokhattuk már azt is, hogy ha mozgolódás támad a hazai popzenében, Zoránnak — a könnyűze­nészek szakszervezete elnö­kének — feltétlenül van valami köze a dologhoz. A közelmúltban például úgy nyilatkozott a Tv-Híradó- ban. hogy az idén nyáron szeretnék megrendezni a Kelet—Nyugat rocktalál­kozót Los Angeles, illetve Budapest központtal. A si­keres Live Aid-hez hasonló koncert szervezés körül azonban mára elcsendesed­tek a hírverések. — S<ok újat nem tudok erről mondani, hiszen az ügy nem éppen látványos stádiumban van. Tény vi­szonyt, hogy mindkét fél akarja a koncertet. Az ame­rikaiak nemcsak az üzlet miatt. hanem a kezdemé­nyezés politikai vonatkozá­sait. a kapcsolatkeresést is szem előtt tartják. Most a műholdas közvetítésnél re­kedt meg a dolog; a vona­lak túlterheltek, hosszú idő­re előre lekötöttek. Erede­tileg mi ez év nyarára ter­veztük a koncertet. most 1989 tavaszára módosult a dátum. Amennyiben úiabb halasztásra leszünk kénv- szerítve, nem sok értelmét látom az egésznek, tudniil­lik most adott az a politi­kai helyzet, amelv kedvez­ne egy efféle vállalkozás­nak. — Egu ilyen vilánrasző- ló esemény szervezése és a saját koncertjei, turnéi mellett mén jutja az ere­jéből a hatszáz taaot számláló szakszervezet vezetésére is? — Zenésztársaimmal együtt társadalmi munká­ban csináljuk, mindenki a szabadidejéből áldoz rá. Az új évben ez kétségkívül több munkát kíván. Az adó­rendelettel szaporodnak a gondjaink és azok az ügyek, amelyekben a szakszerveze­ti tagságot kellene véde­nünk. Feltételes módban mondom, mert úgy látom, hogy a magyar szakszerve­zeti mozgalom fogyatékos­ságai az utóbbi időben egy­re inkább felszínre kerül­nek. Közelebbről arról van szó, hogy a szakszervezet létkérdésekbe való beleszó­lása minimális. Kicsiben ez ránk is igaz, s ez abban nyilvánul meg, hogy min­denütt kérni vagyunk kény­telenek, olykor az érzelmek­re hatva is, csakhogy si­kert remélhessünk. Szomorú dolog ez, mert sokszor az érveknek önmagukért kel­lene beszélniük. Aki a ne­met kimondja valamilyen ügyben, nem kell tartania semmiféle ellenhatástól. Az útiköltség problémája pél­dául egy idő után megol­dottnak látszott, de jött az új adórendelet, és a feje tetejére állt az egész. A be­vételeink utáni adózás is nem kevés gondot okoz most. Hogy vannak-e ered­ményeink? A Szerzői Jog­védő Hivataltól a szakszer­vezetünk számára átutalt összegekből tudunk 100 ezer forint kamatmentes kölcsönt adni — hangszervásárlásra és lakásszerzésre. — A közösségért vál­lalt szervezési gondok el­lenére az utóbbi években kialakult az a Zorán- image, amely üde szín­foltja könnyűzenei éle­tünknek. Megformálá­sában mennyi szerepe volt jván önnek, Presser­nek vagy Dusán öccsé- nek? — Az, hogy magamnak mennyi, nem tudom, a többiekét viszont igen. A Metró-korszak után volt egy átmeneti időszak az életem­ben, de akkor is felléptem, talán többször is, mint az­előtt. Ezután következett Presser Gábor ajánlata; csi­náljunk szólólemezt, ugyan­is vannak a tarsolyában olyan dalok, amelyek az én vi­lágomhoz közel állnak. A kezdőlökést tehát ő adta. Dusán szöveget írt, mégpe­dig egyre érettebbeket. (Ez persze nem jelenti azt, hogy én nem vállalom a metrós szövegeket.) Számomra az élet nagy ajándéka, hogy olyan verseket énekelhetek, amelyekkel maximálisan azonosulni tudok. A zene és a textus teljesen harmo­nizál a habitusommal. Gon­dolkodtam már én is azon, hogy melyik skatulyába tudnám belepréselni ma­gam, illetve a stílusomat. Megítélésem szerint azok közé tartozom, akiknek a dalaiban a szöveg nagyon fontos. Van külföldön is egy ilyen irányzat. de nincs megnevezve. Talán intellektuális rockzenének hívnám, ezt érzem- magam­hoz a legközelebbinek. — Zenéjük — legalább­is az utolsó lemezük anyaga — rokonságot mu­tat a Dire Strais együttes zenéjével. Mi okozta a „találkozást"? — Ügy érzem, Mark Knopfler, Presser és én va­lami hasonlót akarunk ze­nében. Példaképeink is kö­zösek, mindenekelőtt Bob Dylan nevét kell említenem. A Dire Straits kitartó, le­tisztult, egyszerű zenét ját­szik. olyat, amit én mindig is szerettem. A muzsika ma- nipuláltságában is, azt hi­szem, közösek vagyunk. A Szép holnap című lemezün­kön szerepel egy szám, amelyet nekik ajánlottunk. Elindítottuk hozzájuk a dalt, azonban még nincs visszajelzés arról, hogy megkapták volna. — Szólólemezeit végig­böngészve, úgy tűnik, elég ritkán csillogtatja meg ze­neszerzői képességeit. — Volt régebben egy-két nóta, amelyet én szereztem, például a Mária volt. Kócos kis ördögök voltunk című- ek. Van azonban bennem önkontroll, és ez talán erő­sebb, mint kéne. Szerzek dalokat, de ha nem lenne a közelemben Presser vagy Dusán, akik ösztönöznek, nem kerülnének fel a le­mezre. Ügy gondolom, nem az a fontos, hogy ki jegyzi a dalt, hanem hogy a le­mez legyen jó. — Koncerteken vissza­térő szám az Apám hitte című szerzemény. Tekint­hető ez egyfajta ars poe­ticának? — Számomra meghatáro­zó ez a dal, egyik legjobb szerzeményemnek tartom. De a szöveg a lényeg: egy olyan háttér bontakozik ki belőle, amelyikről nehéz beszélni. Egy generációnak, apáinknak a helytállásáról van szó benne, mégpedig egy nehéz történelmi kor­szakban. Akárhányszor el- éneklem. a hatása alól nem tudok kikerülni^ mert nem kopik a belső töltése, a mondanivalója. — öt sikeres lemez után pályája csúcsán érzi magát, vagy feltűnt már a horizont? — A horizontot még nem szeretném látni egy ideig, mert nincsenek visszavonu­lási terveim. Annál, aki színpadon dolgozik, előbb- utóbb felmerül a kor kér­dése. Én azonban nem ér­zem problematikusnak azt, hogy valaki ötvenévesen is kiáll a színpadra. Ha az ember természetesen halad a saját korával; a színpadról nem „jön le” a mesterkélt­ség érzése. Hogy a pályám csúcsán vagyok-e? Amikor az első lemezem megjelent, áttörés volt, és azt hittem, ezt lehet túlszárnyalni. A kritika most mégis azt mondja, hogy a legutóbbi albumom a legsikeresebb. Ügy érzem, hogy van még bennem több is. Nem aka­rom, hogv kihűljön az előző lemez sikere. Természete­sen az ember nem a min­denáron való sikerre hajt, hanem megpróbál valamit letenni az asztalra, s ha ennek értéke is van — az utókor talán igazol bennün­ket — az külön jó. Mindezt úgy szeretném csinálni, hogy a közösségtől ne sza­kadjak el. mert az a „halá­lomat” jelentené... Jurkovics János (Fotó: D. G.) Változatos módszerek, ötletek, eszközök Laskagomba az iskola pincéjében A nevelési-oktatási, tudományos alap nyomában A megyei tanács vb művelődési osztálya 1987 január­jától nevelési-oktatási tudományos alapot létesített az is­kolák, illetve az egyénileg kutató pedagógusok munkájá­nak anyagi segítésére. Az alap összege évente 1 millió fo­rint, amelyből pályázat útján részesülhetnek az intézmé­nyek, az alkotó csoportok, a kezdeményező nevelők. Az el­ső felhívásra 1986 végén összesen 79 pályázat érkezett be, amelyből a szakemberekből álló bíráló bizottság huszon­kilencet javasolt támogatásra. A különböző összegű anyagi segítséggel tavaly szeptember óta gazdálkodhatnak az is­kolák, alkotó közösségek. Hol milyen célt, kutatást szolgál az alapból való része­sedés? Szinte ahány intéz­mény, annyiféle nevelési-ok­tatási ‘ terület, tevékenység minőségi színvonalának emelését segíti elő az anyagi juttatás. A Szolnoki Tallinn Általános Iskola alkotókö­zössége például az orosz ta­nítás kísérleti programjára, a Varga Katalin Gimnázium tantestülete a fakultáció to­vábbfejlesztésére, a Karcagi Arany János Általános Isko­la munkaközössége a család­dal való együttműködés ja­vítására, a túrkevei gimnázi­um tanárai a tanulók felzár­kóztatására, a Jászberényi Lehel Vezér Gimnázium ne­velői a számítógép és video fizikatanításban történő fel- használására fordítják az alapból nyert támogatást. Több óvoda a gyerekek is­kolakezdését segítő prog­rammal pályázott sikeresen. Nem véletlenül, hiszen a diákok előmenetelét, tanul­mányi munkáját, s ezzel egész életútját nagyban be­folyásolják az első iskolai szereplések, sikerek avagy kudarcok. A Szolnoki 9. szá­mú Óvodai Intézmény Dobó István Üti Óvodájában Báli Jánosné vezetésével egy új­szerű kezdeményezést való­sítottak meg. Tizenöt gye­rekből álló nagycsoportot hoztak létre, amelyben olvan kallódó hatéveseket kutattak fel. s nevelnek, akik életko­rukat tekintve ugyan már tankötelesek, de szociálisan éretlenek, halmozottan hát­rányos helyzetűek, lelkileg sérültek. Ezekből az okokból következően magatartási za­varokkal küszködnek — s noha szellemileg ép gyere­kekről van szó — mégis spe­ciális foglalkozást igényel­nek. Az óvodapedagóguso­kon kívül logopédus, pszicho­lógus úszóedző, gyermekvé­delmi felelős segít felkészí­teni őket az iskolára, szemé­lyiségük megismerésére, fej­lesztésére. Szeptember első napjai­ban a következő kép alakult ki a gyerekekről. „A csoport fele a kapcsolatteremtésnek csak az agresszív formáit is­meri (rúgás, ütés stb.), be­szédük ugyanilyen arányban trágár, szókincsük szegényes, tűrőképességük, figyelem­koncentrációjuk rendkívül alacsony, ismereteik nagyon szegényesek, érzelmileg ki­egyensúlyozatlanok. Emel­lett harmadrészük gátlásos, visszahúzódó, szótlan, az ön­bizalom teljes hiányában” — írja Báli Jánosné egy tanul­mányában. Az eltelt néhány hónap természetesen nem hozhatott még döntő változást, a gye­rekek magatartása azonban már észrevehetően javul. Van még remény arra, hogy szeptemberre alkalmassá válnak az általános iskola megkezdésére, egy részük­nek azonban valószínűleg olyan speciális osztályba kell majd járnia, amelynek létszáma, módszere a jelen­legi óvodai csoportéhoz ha­sonló. Amíg a Dobó úti óvoda programja egyetlen csopor­tot érint, a Szolnoki Kassai Üti Általános Iskoláé az egész intézményt. Az iskola az egésznapos nevelés helyi rendszerének kiépítésével pályázott. Nem előzmények nélkül. A Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola létrejöttével a Kassai úti in­tézmény 1982-ben maradt „magára”. Kicserélődött a tantestület jó része, s ekkor kezdték el az OPI segítségé­vel az egésznapos nevelés le­hetőségének kutatását. Ak­kor még csak az első két osztályban, iskolaotthonos formában. Törekvéseik talál­koztak az úgynevezett szent­lőrinci kísérlettel, Gáspár László programjával. A tan­testület tapasztalatcserén járt — Dombóvártól Békés megyéig — a szentlőrinci kí­sérletet követő iskolákban, s mindazt amit láttak, termé­szetesen saját intézményük adottságaihoz igazítva, igye­keznek megvalósítani Dunai Kovács Lajosné igazgatónő vezetésével. A Kassai úti tantestület programja három fontos te­rület köré csoportosul. Az egyik a tanulás irányítása, a második a szabad idő szer­vezése, a harmadik az ön- kormányzat fejlesztése. A tanulás-irányítás a napközi­ben háromféle csoportban történik. A diákok felké­szültsége alapján kislétszá- mú intenzív csoportot hoz­tak létre azoknak, akiket meg kell tanítani tanulni, önálló napközis csoportban jobbára felügyelet nélkül ké­szülnek a másnapi óráikra azok a diákok, akik erre ké­pesek. Végül a harmadik csoport a hagyományos nap­közi, ahol tanári felügyelet­tel és segítséggel tanulnak a gyerekek. Változatos mód­szereket vezettek be az órá­kon is. A diákoknak lehető­ségük van többek között le­vizsgázni egy-egy tantárgy éves anyagából, s az órákon egyéni, magasabb szintű fel­adatokat kapnak. A gyerekek szabadidejé­nek eltöltésére igen sokrétű lehetőséget kínál az iskola. Egy felmérés adatai szerint a tanulók 90 százaléka tény­kedik valamilyen szakkör­ben, klubban, vagy a „gom­batenyészetben”. Az intéz­mény pincéjében ugyanis laskagomba-termesztő „kí­sérletbe” fogtak a nevelők. Ott elsősorban azok a diá­kok tevékenykednek, akik a tanulásban szerényebb sike­reket érnek el, de természe­tesen minden tanuló megis­merkedik a fizikai munká­val is. A Gáspár-féle iskola- kísérletnek ez utóbbi egyik lényeges eleme. Az önkormányzat fejlesz­tésére a jelenlegi tanévben megalakult a diáktanács, amely mellett három „szak- bizottság” dolgozik, a sza­badidő-szervezők, a tanul­mányi felelős és az informá­ciós szakbizottság. Az utóbbi tagjai vezetik az iskolarádi­ót, és az iskolaújságot, míg a másik kettő a diákok ta­nulmányi munkáját, sza­badidejének eltöltését segíti, ösztönzi. A Kassai úti iskola 65 ezer, a Dobó úti óvoda 85 ezer forintot kapott a me­gyei nevelési-oktatási tudo­mányos alapból. Ez egy-egy pedagógus jövedelmét ugyan nem növeli meg különöseb­ben, a nevelők mégis örül­nek neki, hiszen munkájuk elismerését jelenti. Az idei pályázatra ötven iskola, munkaközösség és egyéni alkotó küldte el kí­sérleti, illetve kutatóprog­ramját. Az ötvenből 13 pá­lyázó már a tavalyi alapból is részesült, harminchétén viszont most „jelentkeztek” először. Mindez a megye pe­dagógusainak alkotó kedvét, kísérletező, megújulási szán­dékát tükrözi, s egyben iga­zolja az alap létjogosultsá­gát is. T. G. In memóriám Joanovics Pál Megnyitották a tragikus sorsú festőművész emlékkiállítását A tragikus sorsú magyar festőművész, Joanovics Pál emlékkiállítását tegnap dél­után nyitotta meg Vitányi Iván, az Országos Közműve­lődési Központ főigazgatója a megyei művelődési köz­pontban. A megnyitón ott volt Varga Sándorné, a Szol­noki Városi Pártbizottság el­ső titkára és a művész özve­gye. Joanovics Miklós Szolno­kon született 1917-ben, apja a Magyar Tanácsköztársaság idején tanügyi és katonapoli­tikai népbiztos volt. 1939—43 között az Iparmű­vészeti Főiskolán tanult, be­kapcsolódott az illegális kommunista párt munkájá­ba, az ellenállási mozgalom résztvevője volt, letartóztat­ták. 1945-től Beregszászon élt, az ottani, Kossuth Lajos nevét viselő magyar nyelvű középiskolában tanított. Ak­tív tagja, alakítója volt a Kárpátalja képzőművészeti életének, rendszeresen kiállí­tott az ungvári területi tár­latokon, képeivel többször szerepelt a különböző szov­jetunióbeli kiállításokon. Az 1970-es évek elején sú­lyos közlekedési baleset érte, amely maradandó nyomot hagyott a művészen. 1975- ben családjával együtt haza­települt szülővárosába, ma­gával hozta gazdag életmű­vét. Sajnos betegsége mind jobban elhatalmasodott, s 1981-ben meghalt. A megyei művelődési köz­pont galériáján Tóth István értő válogatásában a művész negyvenhét vászonra és kar­tonra alkotott olajfestményét állították ki. A festmények tematikájá­ból is következtetni lehet ar­ra, hogy Joanovics mennyi­re szerette, s milyen szépnek látta azt a történelmi tájat, amelyben élt. Korai stílusá­ból persze az is megállapít­ható, hogy a környezet mű­vészeti elképzeléseitől nem függetleníthette magát, ha szerepelni akart az elmúlt évtizedek ottani tárlatain, akkor figyelembe kellett vennie a kultúrpolitika elvá­rásait. Jórészt a tájképfesté­szetbe menekült, s ahogy Bereczky Lóránd a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója írta munkásságáról, a kár­pátaljai táj szinte kultikus A kiállítás várha­tóan nagy közön­ségsiker lesz Fotó: T. Z. jellegű természeti tagoltsá­ga, a primer élmény szépsé­gén túl művészetében átlé­nyegült. Érzékeny színvilág­gal építkező, a természet és az ember alkotta környezet szépségeire érzékenyen rea­gáló festő. Művészetében a képi közlés a feloldó azono­sulást kívánja a nézőtől, az élet szebbik oldalát mutatva számára. Különösen érződik ez utóbbi megállapítás a művész oldottabb, expresz- szív hatású képei — Hegyek, Szénaboglyák, Virágos táj. Őszi fák — láttán, s az utób­biak tekinthetők talán a ki­állítás legszebb, maradandó értékű festményeinek. Sajnálatos, hogy az erede­ti tehetségű festőművésznek szülővárosa nem adta meg azt az elégtételt, hogy még életében láthassa alkotásait a hazai közönség. Joanovics képei láttán egyértelmű, hogy nyitottabb, az egyén alkotó törekvéseit jobban méltányló közegben művé­szete még inkább kiteljese­dett volna. Joanovics Pálnak ez az el­ső hazai kiállítása, életének utolsó éveit ismeretlenségben élte, s abban is halt meg. Nagy adósságot törleszt szűkebb hazánk kulturális intézményrendszere, amikor megrendezte a tragikus sor­sú, elismerésben méltán és föltétlenül többet érdemlő művész emlékkiállítását. Tiszai Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom