Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-17 / 40. szám

1988. FEBRUÁR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt A boldogtalanság is lehet boldogító a képernyőn — a nézőnek, ha tudja és érti a boldogtalanság igazd okát. Akikor még a maga haszná­ra boldogulást is remélhet tőle. Kortárs dráma A mai tárgyú tévédrámá­nak mindig különös becse van a képernyőn, hisz ben­ne mint tükörben mondhat­ni közvetlenül látjuk viszont önmagunkat; a felszikrázó ellentétekben napjaink konf­liktusait élhetjük át, s bő­rünkön érezhetjük az adott dráma sistergését. Ha való­ban sistereg is az a dráma, s nem csupán folydogál szép csendesen lassú víz módjá­ra. Ahogyan ez sajnálatos módon a csütörtök esti tévé­filmben történt, amelyben darabokra vágott monológo­kat illesztettek egymás mel­lé, illetve egymást követően az alkotók, egy paraszt csa­lád tagjainak magánbeszé­deiből igyekezvén drámát csiholni — reménytelenül. Kés van nálam — ezzel a címmel kínálta magát, akár­csak egy bűnügyi történet, csakhogy itt mint kiderült, a gyilkos szerszámmal nem öl­nek, csupán megszúrnak va­lakit; egészen pontosan az egyik szereplő sebzi meg ma­gát- könnyebben egy elkese­redett pillanatában. Ama bizonyos Máté, aki paraszt­sorból kiválva festőművész­ként hiába keresi boldogsá­gát, s helyét a világban, az a fránya boldogság messze el­kerüli őt. Még házasságá­ban sem leli örömét. Csak szenved szegény a boldogta­lanság szorongató állapotá­ban. Akárcsak anyját, őt is gyötri a bú meg a bánat, csak míg anyja esetében, aki szembefordulva a falu erköl­csi világával — megválva részeges férjétől új életet keres egy másik oldalán, saj­nos cseberből vederbe esik, azaz második házassága sem sikerül — tehát érthető a fájdalom, az olthatatlan keserűség, addig a fiú eseté­ben aligha. Sok mindent megtudhatunk a csaknem másfélórás „elbeszélésből”, de egyetlen dolog rejtve ma­rad, a legfontosabb, mintha el akarták volna titkolni elő­lünk az alkotók, s ez Máté öntépő nyugtalanságának mélyebb oka. Mi baja van ennek a Máténak? Miért kí­nozza magát szüntelen? Ta­lán helyét nem találja a vi­lágban, vagy épp a paraszti gyökerek nem eresztenek? De miért kellene, hogy eresszenek? Vagy talán nem adnak kellő táplálékot az új, értelmiségi léthez? Ta­lajt vesztett, s most nem tud megállni a maga. lábán? Mindez meglehet, csakhát ennek vajmi kevés bizony­ságát látjuk a tévéfilmben. Már mint annak, hogy mi­ért vált volna gyökértelenné az évek során? Míg tehát az anya sorsában osztozni tu­dunk — igaz, Törőcsik Ma­ri még a semmiből is képes valamit, sőt nagyszerűt te­remteni — addig Máté, a fiú drámáján kívül maradunk, legfeljebb szánalommal néz­zük őt, mint egy lelkileg ronccsá vált különcöt. Per­sze a szánalom is érzés, csak épp nem megtisztító, így erőt aligha meríthetünk belőle. Amikor először láttam a tévéfilmet Veszprémben, az elmúlt nyári szemlén ősbe­mutatóként, akkor 20 perc­cel hosszabb volt, mint most. Azóta ugyanis ennyit kivágtak belőle, mert hosz- szúnak találtatott. Most ugyan rövidebb lett, kétség­telen, de jobb, sajnos, nem. Egyébként a forgatókönyvet Újhelyi János írta, s a ren­dezés Mihályfy Sándor mun­kája. Díjnyertes munka Több szerencsénk volt az elmúlt héten egy régi tévé­játékkal, amely még a tele­vízió hőskorában született, s most ismét képernyőre ke­rült, méghozzá a díjnyertes művek programjában. Abban a programban, mely arra hivatott, hogy „kifényesítse” a régi „berozsdásodott” érté­keket, hogy olyan alkotáso­kat mutasson be, melyek hajdan dicsőséget arattak és díjat vagy díjakat nyertek hazai és nemzetközi feszti­válokon, televíziós sereg­szemléken. A sort a Mene­külés a börtönbe nyitotta meg szombaton, Fedor Ágnes és Kovács Judit tévéjátéka, Mihályfy Imre rendezésében. Egy ma már klasszikusnak számító remekmű, amelyben utólag is ellenőrizhettük és tapasztalhattuk jólesően a műfaj sajátos törvényeinek jelenlétét, de méginkább azt a magasrendű feszültséget, azt a drámai sűrűséget, amely a legjobb televíziós munkák sajátja mindenkor. Itt aztán valóban előttünk születik meg a dráma! Ahogy az a fiatal lány két­ségbeesetten küzd az életé­ért a bírósági tárgyalás kié­lezett légkörében, amelybe véletlenül csöppen egy szol­gálólány szerepét kényszerű­en vállalván, hogy annak neve alatt bujkálna mentse életét származása miatt a nyilas időkben, s akiről köz­ben kiderül, hogy gyilkos, mert megölte régi gazdáját. S most neki kell „felelnie” az el nem követett bűnért. Élet és halál vívja itt külö­nös csatáját. A gyilkosságot „bevallva” megúszhatja ta­lán egy életfogytiglani bör­tönnel, mégha felfedi igazi önmagát, akkor a biztos ha­lál vár reá. Elég egyetlen áruló jel, amiből kiderülhet, hogy nem az igazi szolgáló áll a bírák előtt, hanem egy álnéven bújkáló zsidó leány, s máris vége mindennek. A lélek micsoda erőfeszítése kelletik ahhoz, hogy ez a lány állja végig a sarat, és hogy egy számára ismeret­len bűntett részleteit vala­hogyan összeszedje, s ne árulja el önmagát. Igen, ez valóságos pokol, a legször­nyűbb bugyra a lelki szen­vedésnek. És végül a „siker”, a leányt „csupán” életfogy- tiglanra ítélik — mintha má­zsás súlyok alól szabadul­tunk volna, mi nézők is, mert tudtuk és értettük mindennek az okát és az ér­telmét, ami történik sőt, azt is tudtuk, amiről a valla­tó bíráknak fogalmuk sem volt a tárgyalóteremben. Be­avatottként szurkolhattunk végig Moll Klára drámáját, s élhettük át vele ama negy­venes évek, a fasizmus évei­nek kegyetlenségét, az elsza­badult önkény embertelensé- gét. Talán a fekete-fehér kópia már kissé megfakult, az anyag nem bírt az idővel, de a gondolat ma is eleven és éles, maradandó, bizonysá­gul, hogy a Menekülés a börtönbe valódi remekmű. Lehet, hogy nem mindegyik díjnyertes munka szerez majd ilyen kivételes él­ményt, hisz kisebb értékű tévédrámát is érhetett ki­tüntetés, egy azonban biz­tos: az elmúlt több mint két évtizedben nem egy kivéte­les televíziós mű született, így érdemes lesz figyelnünk e sorozatra. Röviden A krimi is képviselve volt az elmúlt héten, méghozzá világszínvonalon, már ami a szerzőt illeti, hisz a Holt­test a könyvtárszobában Agatha Christie bűnügyi re­gényéből készült. Mégis né­mi csalódást okozott. Meg­volt itt ugyan minden szo­kásos kellék, amiből felis­merhető, hogy hamisítatlan Agatha Christie-vel van dol­gunk, az idős hölgy, az ama­tőr nyomozónő példázta ezt szemléletesen, csakhogy túl­ságosan homályosnak, hosz- szadalmasnak tűnt maga a játék; amelyben végül is egyszerűen közlik velünk a végeredményt, s mi nézők úgy érezhetjük, kimarad­tunk a talány megfejtéséből. Valkó Mihály Amatőr színjátszás Szakbizottság alakult Szolnokon, a nemrég le­zajlott megyei amatőr szín­játszó értekezleten megvá­lasztották a megyei szakbi­zottság tagjait. A nyolctagú bizottság azzal a céllal jött létre, hogy segítséget és in­formációt nyújtson a megyé­ben működő színjátszó együtteseknek, versmon­dóknak és szakkörvezetők­nek. Az értekezleten továbbá megválasztották azt az öt szakembert is, akik Szolnok megyét képviselik a március 12-én Budapesten megrende­zendő Amatőr Színjátszók Országos Tanácsának soron következő ülésén. „Célok" havonta Közéleti lap egyetemistáknak Célok címmel új, az egye­temistáknak, főiskolások­nak, fiatal diplomásoknak szóló, országos terjesztésű lap jelenik meg március ele­jén. Többféle kezdeményezés, kísérlet után tavaly ősszel kapott engedélyt az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Válla­lat arra, hogy a Magyar If­júság mellékleteként megje­lentesse ezt a kiadványt. A lap ezentúl havonta egy al­kalommal, illetve évente 10- szer jelenik meg, általában 32, három ízben pedig 48 ol­dalon, 10 ezer példányban. A lapot 13 tagú — a KISZ, a felsőoktatási intézmények, az oktatásügy, a társadalom- tudomány képviselőiből, s egyetemi, főiskolai hallga­tókból alakult — szerkesztő- bizottság szerkeszti. Terjesz­ti a Magyar Posta, ára 13 fo­rint. . Kérdésekre válaszolva a lap felelős szerkesztője el­mondta: a lapban elsősorban a felsőoktatásban dolgozókat és tanulókat érintő kérdé­sekről kívánnak szólni. Eze­ket a felsőoktatásban általá­nosítható példákkal kívánják tükröztetni. Jelenleg mintegy 60 kiadvány jelenik meg a különböző felsőoktatási in­tézményekben, ezek azonban döntően az egyes egyetemek, főiskolák, illetve közvetlen környezetük problémáiról, eredményeiről szólnak, a he­lyi sajátosságoknak megfele­lően. Így szükség van egy központi, a felsőoktatás cél­jaival, törekvéseivel általá­nosságban foglalkozó, széle­sebb körű információkat nyújtó lapra. A kiadványt az egyetemeken, a főiskolákon, vagy azok környékén műkö­dő hivatalai, lapárusai révén terjeszti a posta. ősztől öt első osztály indul Hagyományteremtés a gimnáziumban Speciális képzést terveznek az Ecsekiben A Szolnoki Ecseki Úti Gimnázium alig több mint másfél éve nyitotta meg kapuit. Az intézmény a rö­vid idő alatt is népszerűvé vált a pályaválasztó fiata­lok körében. A jelenlegi el­sősök nyolcadikos tanulmá­nyi átlaga 4,29 volt, s ez nemcsak hogy meghaladja az előző évfolyamét, hanem a harmadik helyet jelenti a beiskolázás minőségében a megye gimnáziumai között. Az iskola vezetői, tanárai azt szeretnék, ha az idén tovább növekedne a beis­kolázási tanulmányi átlag, hiszen a gimnázium — amelyben szeptemberben még csak a harmadik tan­év kezdődik — ezekben az években igyekszik megte­remteni egyéni, önálló ar­culatát, hagyományait. Kedvező felételeket teremt ehhez, hogy a következő tanévtől az épület már csak a gimnazistáké lesz. Az ál­talános iskolások, akik je­lenleg az Ecseki úti intéz­ményben tanulnak, szep­tembertől birtokukba vehe­tik a Rigó úton épülő új lé­tesítményt. A gimnázium a jövő tan­évben ugyancsak öt első osztályt indít, amelyből ket­tőben a katonai kollégistá­kat oktatják, nevelik. Az öt osztályban összesen százhait- van-száznyolcvan diák ta­nulhat tovább, méghozzá korszerű körülmények kö­zött. A javuló tárgyi felté­telek lehetővé teszik, hogy szaktantermi rendszert ala­kítsanak ki. Előadótermek, nyelvi laboratórium, szá­mítógépterem, előkészítő helyiségek, jól felszerelt szertárak segítik a pedagó­gusok s a diákok munkáját. Lehetőség nyílik arra is, hogy a gimnazisták kisebb csoportokban tanulják az idegen nyelveket, a mate­matikát, a fizikát. Az iskola sportgimnázium­nak indult, s ez a cél azóta is változatlan. Az idén el­készül az intézmény torna- csarnoka, amelynek 45X24 méteres termében egyidejű­leg három osztály sportol­hat. A sportoló osztály mel­lett a jövőben speciális nyelvi illetve természettu­dományi osztályokat is ter­veznek. Noha jelenleg még csak két évfolamból áll, az iskola már ma is igyekszik mindenféle lehetőséget meg­adni a tanulóknak ahhoz, hogy a kultúra minden te­rületén elmélyedhessenek, kipróbálják tehetségüket: tanórán és azon kívül is. A gimnázium egyben a vá­rosrész kulturális centru­ma ; számos hangverseny­nek, kiállításnak, egyéb rendezvénynek adott már eddig is otthont.- A lehetőségek, a kínálat ellenére is a tanulók egy része — 10—15 százaléka —. rosszul választott, ami­kor a gimnáziumba jelent­kezett: a képességei nincse­nek összhangban a követel­ményekkel. A gimnázium alapvető feladata a felsőok­tatásra való felkészítés, et­től függetlenül az iskolá­ban társadalombiztosítási, sportszervezési, számító- gépkezelői ismereteket is tanulhatnak a fiatalok. — t. g. — A Szolnoki Galéria Baráti Köre közgyűlésén Tizenegy éve dolgozik a művészetek kedvelői, párto­lói, a közművelődésért ten­ni akarók összefogásáért, a megyeszékhely kulturá­lis életének fejlesztéséért szőkébb hazánk legrégebbi és legnagyobb kulturális egyesülete, a Szolnoki Ga­léria Baráti Köre. A meg­alakulásuk óta végzett te­vékenységtől az éves köz­gyűléseken számol be a kör elnöksége, amely igen sokat tesz a város közművelődé­séért, illetve ehhez a tár­sadalmi háttér szélesítésé­ért. Az egyesület elmúlt évi munkáját és ezévi munka- programját hétfőn este, a városi tanács dísztermében terjesztették a tagság elé, s ezen a közgyűlésen vitat­ták meg a fentieken kívül az idei költségvetést is. A Szolnoki Galéria Ba­ráti Körét 34 vállalat, szö­vetkezet, intézmény támo­gatja jogi tagként, ezen kívül 68 munkahelyi kol­lektíva mintegy 1200 tagja vesz részt az egyesület munkájában. A pártolók aktív táborát gazdagítja az a több mint 400 állandó résztvevő, akik az előzőek­kel együtt négy — a mú­zeumi, a közművelődési, az irodalmi-zenei és a színhá­zi — tagozatban, illetve a szolnoki állandó képtár szervező bizottságában dol­gozik. Az egyesület az el­múlt évben is nagy segítsé­get nyújtott a képzőművé­szeti kiállítások szervezésé­hez, tárlatlátogatásokat, művész-közönségtalál­kozókat, bemutatóikat ren­dezett, kezdeményezett. A jeles kulturális események mellett igen népszerű klub- foglalkozásokon ismerke­dett az egyesület tagsága a kulturális, művészeti élet legkülönbözőbb területei­vel. A TIT-tel, a Damjanich János Múzeummal, a Mo­ziüzemi Vállalattal és még számos más intézménnyel együttműködve szervez­ték a Galéria-esteket, a szabadegyetemeket, a kép­zőművészeti, régészeti is­meretterjesztő előadáso­kat, hangversenyeket, me­lyek a nehezebb gazdasági helyzetben is közelebb hoz­ták a ma már lényegesen költségesebb kultúrát a kö­zönséghez. Az egyesület — a szabad­idő kulturált eltöltésének jegyében — több autóbu­szos kirándulást, -túrát szer­vezett a hazai és külföldi tájak, múzeumok, művelő­dési és kulturális értékek megismerése érdekében. Az így kialakított kapcsolatok révén is gazdagította prog­ramját, és épült be a 2 or­szág, a megye és a város művészeti életébe. Ebben az évben a már kialakult és bevált tevé­kenységi formák továbbfej­lesztését tűzte ki alapvető céljául az egyesület, ezzel egyidejűleg persze új meg­oldások keresésére is vál­lalkozik. Ennek feltételeit is igyekszik megteremteni a kör vezetése, amely már­ciustól a Szolnoki Galériá­ba teszi át székhelyét. Két utat terveznek a Vág völ­gyébe, Trencsénbe, illetve Grazon, Bécsen keresztül Fladnitzba. A szabadegye­temi előadásokra, a klub­foglalkozásokra, és minden más rendezvényükre to­vábbra is várják tagjaikat és az érdeklődőket. — b. j. ­A Magyar Amatőr Fotóklubok és Szakkörök Szövetsége rendezésében Budapesten az Ofo- tért Vállalat Asbóth utcai bemutatótermében Kardos Tamás szolnoki fotóművész kiállítá­sa nyílt meg hétfőn. A képeket Kónya Kálm án fotóművész ajánlotta az érdeklődők figyel­mébe (Fotó; N. Zs.) Cukrászok, szakácsok Szövetségi közgyűlés A Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége ked­den az Atrium Hyatt Szállo­dában tartotta XXI. közgyű­lését. Unger Károly, a szövetség elnöke beszámolójában az elmúlt évi munkát értékelve kiemelte az első országos gasztronómiai kiállítás sike­rét. Ügy ítélte meg, hogy a vendéglátásért a legtöbbet a gasztronómiai társaságok tesznek és tehetnek a jövő­ben is, ezekből jelenleg 37 működik az országban. Az e társaságokba tömörült szak­emberek az elmúlt évben is eredményesen működtek közre a magyar vendéglátás hírnevének öregbítésében, az utánpótlás nevelésében, valamint a gyakorló szakem­berek továbbképzésében. A szövetség fontos felada­tának tartja, hogy ellenőriz­ze: megfelelnek-e a követel­ményeknek azok a vendég­látóhelyek, amelyek elnyer­ték a „Védnöki tábla” kitün­tetést. Eredmények és tervek fl kultúra, a közművelődés, a közösség szolgálatában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom