Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-15 / 38. szám
1988. FEBRUAR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből BRAZIL A modren technika nemhogy nem szereti, de nem is tűri a „véletleneket”. Egyetlen hibás adat s a „gondolkodó gépek” máris bosszút állnak azon, aki valamit rosz- szul gondolt. Meglehetősen gazdag irodalmi, művészeti vetülete van már az ember és a gép együttes, vagy egymást rosszul feltételező tényének. A katasztrófa filmek egész garmadájának egy-egy „baki” a dramaturgiai alapja. Terry Gilliam angol rendező gondolt egy merészet és nagyot, arra volt kíváncsi, hogy a jövő évezred első évszázadaiban mit, miféle veszélyhelyzeteket teremthet az egyén számára egy jól szervezett társadalomban a technika léte, tévedése. Közhely: a technikával élni, s visszaélni lehet. Gilliam filmjében az utóbbi történik. Nem is a mi fogalmaink, méreteink szerint. Az angol rendező egy hi- per-szuper társadalmi közegben játszatja a cselekményt. Egyértelmű, hogy egy majdani amerikai civilizációs látleletet mutat a nézőnek, egy tökéletesen technicizált társadalom képét. Valami olyasmit amilyet Huxley mutatott regényében, vagy a mi Szatmári Sándorunk, ama bizonyos ominózus Ka- zohinia című könyvében. Nagyon természetes, ahogyan az előző két regényben, Gilliam filmjében is merőben megváltozott a fogalmak tartalma, értéke. Ahogy a Kazohiniäban azt mondja egy kazohin lány — nem írem, hogy szép, csinos, kívánatos stb., mert ezeket a fogalmakat az a társadalom már nem is ismeri — a főhősnek, hogy „volna kedvein veled nemi munkát végezni” — úgy a Brazíliában még direktebbé, vagy legalábbis mássá váltak a dolgok. Nincs magányos halál, mert az első sóhajt, jajt, halálhörgést már továbbítja is az elhagyott ember — mi az, hogy elhagyott ember? — szobájából a Mindenható Technika, s már jönnek is — légpárnás autóikon — a mentők. Ez bizony jó dolog. Igen ám, de mi van akkor, ha valakinek olyasmit akarok mondani, ami csak kettőnkre tartozik. Hát, ne akarjak! A Hatalom szeme, füle elől senki sem bújhat el, a Mindenható Információs Minisztérium mindenről tud, minden lépésemet, cselekedetemet számontartja, a technika tökéletesen kiszolgál egy fasisztoidszerű államrendszert. Gilliam filmjében tulajdonképpen egy légy indítja el a lavinát. A Rendőrminisztériumban a legyet agyonütni akaró hivatalnok vehemens mozdulatától indítva egy gép „rosszul” dönt. A Hivatal terrorizmusellenes különítményei a helytelen adatok birtokában rossz nyomon indulnak, ártatlan emberekre törnek rá. A rendező mintha megijedt volna ettől a saját maga elképzelt világtól, s a groteszk helyzetekben rejlő humorral próbálja oldani a nézőkben valóban megteremtett feszültséget. A maga nemében — sci- fi? — ikitőnű film Terry Gilliam munkája, a nagyszerű Robert de Niróval és Jonathan Price-el a főszerepben. — ti — Népdalos versennyel Megkezdődött a busófarsang A dunántúl középiskoláiban tanuló népdalénekes fiatalok versenyének megnyitásával szombaton megkezdődött Mohácson a hagyományos busófarsang hét végi eseményeinek sorozata. A város népdalgyűjtő pedagógusának, Schneider Lajosnak az emlékére alapított ifjúsági dalosversenyre, amelyet most tizenhetedik alkalommal tartanak meg, az idén először a Dunántúl mind a kilenc megyéje elküldte ötöt tagú középiskolás csapatát. A versenyzők nagy számára való tekintettel ezentúl évenként váltakozva vetélkednek Mohácson az általános és a középiskolás dalosok. A verseny résztvevői délelőtt megkoszorúzták a kiváló zenepedagógus emléktábláját egykori iskolájában, elhelyezték a megemlékezés virágait Bartók Béla és Kodály Zoltán mohácsi emlékművénél, majd megkezdődött a dalosak versengése. A verseny rangjának emelkedését jelzi, hogy most először a városi tanács dísztermében tartják meg a győztesek gálaműsorát, amelyet felvételről a Magyar Rádió is közvetít. Herendről Óriás vázák Üjabb óriás vázát készítenek a Herendi Porcelángyárban a brunei szultán megrendelésére. A 2,17 méter magas remeket közösen tervezte az üzletet közvetítő angol kereskedő — aki egyszersmind a brit királyi udvar ékszerésze — és Palko- vics Imre, a gyár mesterfestője. A szultán már korábban is rendelt két, 1,25 méter magas vázát, úgyhogy a herendi iparművész már két esztendeje kizárólag neki dolgozik. A most készülő vázaóriást, amelynek alapszíne az elefántcsontéhoz hasonló, iszlám motívumok díszítik, amelyek uralkodó színe a tűzpiros és az arany. Két tájkép is lesz majd a vázán, az egyik a szultán mecsetjét, a másik pedig rezidenciáját ábrázolja. A művön fél esztendeig dolgozik a festő, s amint elkészül vele, megcsinálja ikerpárját, mivel ebből a fajtából is kettőt rendelt a szultán. A vázák egyenként 20 ezer angol fontot érnek. Sziget a Réz utcában A gyermekkori élmények meghatározóak Az idén nyáron már huszonegy éve lesz annak, hogy a Szegedi Tanárképző Főiskola magyar—történelem—orosz szakos végzős diákjai között Rónaszékiné Csabai Anna is ott fújta a hagyományos búcsúzó nótákat: a Ballag már a vén- diák-ot, az Elmegyek, elme- gyek-et, meg az olyankor elmaradhatatlan Gaudeamus igitur-t. S akkor ott, ahogy a búcsúzók menete végigkanyarodott az ősi alma mater falai között, úgy kanyargóit a friss diplomás tanárnő további élete is. Sokszor hallani, hogy a gyorsan változó igazságok korát éljük, de ebben a világban bármi is történt vele, bárhová is vetette a sors, számára egy dolog — a gyermekek szeretete — örökérvényűen megmaradt. Ez természetesnek tűnhet, hisz ő is nagycsaládban nőtt fel és kezdettől fogva sok feladatot kapott a ház körül. — Nagyon szerettem iskolába járni, ma is könyvekkel vagyok körülvéve, de nevelni istenigazából mégiscsak a család nevelt — idézi emlékeit. Az apróságok szeretete is a gyermekkorban fakadhatott, s tán még a vezetői alapismereteket is ott tanulta meg, hisz Szolnokon, a Hold utcában — ahol a gyermekévei teltek — sokszor kellett istápolni a nála kis- sebbeket, és gyakran kellett igazságot tenni közöttük, ha összekaptak valamin. Ügy tartja, ha az ember igazi önmagát adja, az meg kell, hogy érintsen másokat. Nos ebben lehet valami, hisz egész egyénisége valamiféle közvetlenséget, bizalmat, szeretetet áraszt. Így aztán azon sem lehet csodálkozni, hogy már kisiskolásként őrsvezető, késdfcb KISZ-titkár, majd pályakezdő pedagógusként egykori általános iskolájában csapatvezető lett. Nem mérte az időt, a pénzt, lobogott a lelkesedése. Így érthető az is, hogy a munkájára hamar felfigyeltek, s Szolnok város úttörőelnöke lett és az is maradt 11 éven át. Hat éve pedig a megye- székhely úttörőházának igazgatója. Tagja a megyei és a városi úttörőelnökségnek, s az Úttörőszövetség Országos Tanácsa mellett működő úttörőházi bizottságnak. (S azt már mástól tudtam meg, hogy munkáját számos kitüntetéssel, többek között a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával ismerték el.) Miközben terelgeti emlékeit, figyelem. Több mint 15 éve ismerem, de szinte semmit sem változott. Egész lénye cáfolja a törvényt, mely szerint az idő múlásával együtt kopik az ember is. Ugyanúgy, mint jó pár esztendővel ezelőtt, ízesen, szenvedéllyel beszél munkájáról. És most is úgy ül tenyérnyi irodája íróasztalánál, mintha minden pillanatban menni készülne. A tőle megszokott, lehetetlent nem ismerő lelkesedéssel intézi, szervezi az úttörőház olykor-olykor még feltűnést is keltő sokrétű programjait. Talán elég, ha például csak az évente ismétlődő, él- ménytadó disznóvágásokrá gondolunk. Ezt is azért találta ki, mert szeretné a mai apróságoknak visszavarázsolni azokat a dolgokat, Együtt a színházzal A kortárs magyar dráma alakváltozatai Örvendetes jelenség, hogy a kortárs magyar drámairodalom s a színház végre egymásra talált. Már jórészt a múlté az a terméketlen vita, „kié” a dráma: az irodalomé vagy a színházé? Ha előadják: immár „egyiké” sem, hiszen teljesen új — színházművészeti — minőség keletkezik, s abban egyaránt benne van az író, a rendező, a tervező, a dramaturg, a színészek s a többi munkatársak teljesítménye. Ez a kölcsönhatás fölfedezhető a nyolcvanas évek valamennyi érdemleges drámái alkotásában. Illyés Gyula egyik utolsó színdarabja, a Sorsválasztók is a színházzal való termékeny együttműködés jegyében született. S hogy mennyire így van, bizonyítja, hogy a mű alapgondolata egy egész sor kortárs magyar színda- dabban rezdül tovább: va’:.- mi általánosabb, mások áltál is fölfedezett, fontosnak érzett mondanivalót fejezett ki Illyés. „Rendezni az ig-:/- ságot még akkor is, ha maga a hazugság az élet!” — mondja Illyés egyik szereplője, történetesen épp szín házi rendező (s a főhős pedig: a színész!). A morális tartás, az erkölcsi igényesség a kortárs magyar dráma legfőbb üzenete. Azzal összefüggésben is, hogy kik vagyunk, mik vagyunk? Nem véletlenül kérdezi már? a cím is Sza- konyi Károly darabjában: Ki van a képen? A Svédországból hazalátogató Péter szembesül itt a múlttal és jelennel. Az „ismerd meg magad!” ógörög intelme fogalmazódik meg Nádas Fé- ter egészen más stílusú, kevésbé hagyományos szerkezetű. előadásmódú Találkozásában is, hasonlóképp Kornis Mihály Kozma című tragédiájában (nem véletlenül foglalta kötetbe három darabját Kornis Ki vagy te címmel). S ha tetszik: a Tamási Áron „népi szürrealizmusát” lebilincselő költői erővel folytató Sütő András Advent a Hargitán című munkájában is a megisme rés, a különféle nemzedékek azonosságának és eltéréseinek rádöbbenésszerű föicá- rulása a központi mozzanat. „Vallj színt!” — fogalmazza meg a legfőbb morális parancsot Illyés Gyula már említett szereplője, Tibor* a rendező. „A kívülállás illúzió!” — szögezi le Pété1, Szakonyi főhőse. Nem lehet állásfoglalás nélkül élni, döntéskényszerek hálója borul ránk, győz meg erről Szabó Magda is a Szent Bertalan nappala című drámájában, mely a kamasz zseni Csokonai Vitéz Mihály, a „kölyök” Debrecenből való eltávolítása kapcsán a „kisebbik rossz”, egyszersmind a nagyobb közösség érdekének a választását, a kompromisszum örök kötelezettségét ábrázolja rendkívül izgalmasan. A színház mint ház, szoba — gyakori helyszín a kortárs magyar dráma előadásainak színpadán. Ezek a „házak” és „szobák” egyszersmind történelmi helyszínek. „Ugyanabban a házban vagyunk” — mondja Mária, a Találkozás (Nádas Péter) egyik szereplője: „ugyanannak a háznak” a lakói a Kozma összeterelt emberei is: mi magunk. Jelenünkkel és múltbeli élményeinkkel, örömeinkkel és szorongásainkkal. „Történelmi szoba” voltaképp a Halleluja című Kornis-darab helyszíne is: több nemzedék egymásba folyó tudatvilága elevenedik meg itt. Leromlott ház udvarán játszódik Spiró György Csirkefej című fölkavaró drámája, egy olyan ház udvarán, amelynek jószerivel még számtáblája sincs, a postás elkerüli. Kiszolgáltatottság, öröklött nyomorúság termelődik újra a szemünk láttára; azok akaszkodnak össze, gyötrik egymást, akikben pedig a közös helyzet leküzdésének igénye kellene hogy fö .ébredjen. A „ház” fogalomkörbe sorolható két „kastély-darab” is. Márton László Kínkastélya Slpiró hatalmas szs|tíraregényének, Az Ikszek egyik eseménysora nyomán íródott. Vedlett kastély a helyszín: Bogus- lawski, a szakmai, politikai, emberi bonyodalmakban, cselvetésekben fölőrlődött, kivénhedt színész játszik itt rögtönzött darabot alkalmi társulatával, s a nézők a hatalom képviselői ugyan, de székük meglehetősen ingatag. A „kínkastély” egy kölcsönös kiszolgáltatottságra épülő — s ezért összeros- kadással fenyegető — rendszer jelképe. A T. Ház! című dokumentumjátékában Kiss Irén (aki a Tamási-féle vonulat gazdag! tója csakúgy, mint Sütő András) 1887/88, a Tisza Kálmán-i korszak ország- gyűlési csatározásainak megidézésével figyelmeztet a nemzeti önállóság, azonosságtudat megőrzésének soha el nem évülő feladataira. Ami pedig minden idők nemzeti drámairodalmának legfőbb kötelessége, stílusirányzattól, színházi eszménytől függetlenül. Milyen tehát a kortárs magyar dráma? Tartalmi-formai sokfélesége nyilvánvaló, társadalmi szerepvállalása is egyértelmű. Gyönge színdarabok persze nálunk is születnek, de a fejlődést mégiscsak az említettekhez hasonló, nem kevés számban íródó munkák határozzák meg. K. Zs. Mezőgazdasági könyvhónap rendezvényeiből A méhészettől a biokertészetig (Tudósítónktól) A város közművelődési és mezőgazdasági termelő intézményei változatos és gazdag programmal várják az hangulatokat, amelyeket gyermekként maga is megélt. Munkatársaival olyan szakköröket, klubokat szerveznek, amelyek az iskolákban, az úttörőcsapatokban — feltételek híján — hiányoznak, amelyeket a gyerekek igényelnek, ily módon is az úttörőházba „csalogatva” a kisdobosokat és az úttörőket. Jól tudja, hogy egy nagyvárosi lakótelep érzelmi nevelési lehetőségei sokkal szegényesebbek, mint egy falusi ház nagy családjának mindennapjai régen voltak. Vagyis gyökeresen megváltozott a gyerekek életmódja, és — mint mondja —, sokkal több szeretetet, törődést, mosolyt igényelnek mint valaha. Éppen ezért törekszenek arra, hogy a városban és vonzáskörzetében élő tizennyolcezer kisdobost és úttörőt leginkább érdeklő programokkal rukkoljanak elő. Lépten-nyomon azon fáradoznak, hogy az a szolnoki Réz utcai épület valamiféle sziget, az öröm és az élmények szigete legyen, hisz meggyőződése, hogy dolgozni, tanulni, játszani vágyó gyerekek mindig voltak és lesznek. Csak azt szeretné, ha a lelkes, önzetlen felnőttek száma sem csökkenne. Mit lehetne ehhez még hozzátenni? Talán csak any- nyit, hogy Rónaszékiné Csabai Annán és az úttörőházon biztos nem múlik a dolog. Nagy Tibor érdeklődőket Túrkevén a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából. A rendezvény- sorozatban kiemelt helyet kapnak a kistermelőknek szóló előadások. A háztáji és kisegítő gazdaságok szerepe népgazdaságunkban ; a sertéstenyésztés jövője címnek Kazinczy Ferenc, a kiskertekben szükséges növényvédelmi teendőkről Csizmadia László szakmérnök adnak tájékoztatást. Az állattenyésztésben a szakszerű takarmányozásról és a tápkeverékek helyes használatáról Hercegh István, a helyi termelőszövetkezet ágazatvezetője, a jelentősebb állategészségügyi feladatokról dr. Pilikta Róbert városi főállatorvos tart előadást. Az áfész a méhészettel foglalkozóknak nyújt hasznos tanácsokat. Dr. Győrffy Sándor kertészmérnök — Túrkeve szülötte, a Növénytani Kutatóintézet nyugdíjas munkatársa — a korszerű zöldségtermesztésről a városi könyvtárban, a biokertészetről pedig a művelődési házban tart előadást. Szintén a könyvtárban dr. Szentmiklóssy Ferenc kertészmérnök, a Kertészet és szőlészet szaklap rovatvezetője, a zöldség- és gyümölcstermelőknek, kiemelten a meggytermeléssel foglalkozóknak ad hasznos tanácsokat. A korszerű főzőedényekkel és a korszerű táplálkozással ismerteti meg a háziasszonyokat F. Nagy Angéla, a Magyar konyha főszerkesztője. A rendezvények helyszínén az áfész könyvesboltja árusítja az új szakkönyveket. Pénteken este a Tisza Szállóban tartották tablóbáljukat a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola végzős hallgatói. A bál a negyedikes diákok bécsi keringő nyitótáncával vette kezdetét, melyet Magyar Imre szakoktató tanított be (Fotó: N. Zs.)
