Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
1988. FEBRUÁR 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A szállítógépek során most csend honol. A légtérben két-három helikopter gyakorlatozik. Óvatosan ereszkednek le a betonra, maid felemelkednek, hogy kis idő múlva ugyanúgy tegyenek. ügy látszik, ma a fel- és leszállás gyakorlása a feladatuk. A szállítógépeké meg a várakozás. Csupán az egyik körül szorgoskodnak a műszakiak. Látszatra télvégi nyugalom uralja a repülőteret ( És a valóságban? — Meglehetősen mozgalmasan telnek napjaink — mondja Békési József alezredes. — Elég utalni arra, hogy mi is részt vettünk a Barátság ’88 elnevezésű csapatgyakorlaton. A megfigyelőként arra érkezett amerikai tiszteket is mi szállítottuk. Mellesleg nagyon érdekelte őket ez a gyakorlat. Negyvennyolc órai itt tartózkodásuk alatt alig aludtak három-négy órát. Napi Beszélgető .társaim és egyik gépük feladataink ellátása közben ünnepélyesen búcsúztattuk leszerelő katonáinkat. Most meg a helikoptervezető növendékek gyakorlati képzése vár ránk. Szóval nem unatkozunk. Hóban-fagyban is — Még az a szerencse, hogy ilyen jó idő van — jegyzem meg. Az alezredes vállat von: — Felkészültünk az igazi télre. Tavaly a legnagyobb hóban-fagyban is repültünk, és most is úgy tennénk zord időjárás esetén is. Baráti beszélgetésre beülünk néhányan a laktanya egyik szobájába. Arra vagyok kíváncsi, hogyan telnek a napok egy ilyen repülőalakulatnál. — Nekünk az a jó, hogy nem vagyunk bezárva nap mint nap a laktanyába — vélekedik Ligeti József főtörzsőrmester. — Nálunk ugyancsak gondban volna a századparancsnok, ha perceken belül fel kellene sorakoztatnia az állományt, hiszen háromezer kilométerre is el-eljárunk. A repülési idő ötven-hatvan százaléka külföldön telik el. Egy kis túlzással elmondhatom, hogy Berlintől a kínai falig minden szállodaportást ismerek. Azt már előzőleg is hallottam, hogy a szállítógépek rakománya között személyek és anyagok egyaránt szerepelnek. Viszik-hozzák a külföldön tanuló vagy üdülésben részt vevő katonákat, az ejtőernyősöket, a különböző hadianyagokat, mikor mi szerepel a listán. — Népgazdasági célokat is szolgál az egység — magyarázza Oláh Károly főhadnagy. — Volt, hogy almát szállítottunk külföldre, mostanában meg Bábolnáról csirkét viszünk. Ezeken a gépeken öten teljesítenek szolgálatot. Felvetődhet a kérdés: miért eny- nyien, hiszen a MALÉV gépeivel hárman is elboldogulnak. A magyarázat egyszerű. Olyan, mintha a városi aszfalton közlekedő ember azt kérdezné: miért kell csizma a felázott dűlőutak- ra? A katonai repülőket ugyanis nem mindig fogadja olyan fejlett technikával kiépített repülőtér, mint az utasszállító gépeket. Amellett nekik esetenként igen speciális feladatokat is végre kell hajtani Angolul is, oroszul is Adódik tehát munka mind- annyiok számára. Aki csak úgy szemléli útjukat, mint bárányfelők vonulását, kíváncsi napi munkájukra. Arra például, mi a dolga a megfigyelőnek, köznyelven a navigátornak. Tolmácsolom nekik a képzeletbeli kérdést. Dr. Gyetvai József főhadnagy válaszol: — Az útvonal megtervezése, a különböző engedélyek beszerzése is a feladata. Fontos számára a nyelvtudás, mert a közforgalomban angolul, katonaiban pedig oroszul történik rádió útján a levelezés, ö határozza meg a deszantok le- dobásának időpontját és helyét, a biztonságos repülési magasságot, ami főleg rossz látási viszonyok között fontos. Nagy magasságban nem számít négy-öt kilométeres eltérés a kijelölt útvonaltól, földközelben viszont már négy-ötszáz méteres eltérés is hibának számít. Halasi János hadnagytól azt kérdem: mi a dolga a másodpilótának? Komoly arca pil'anatra felderül: — Malév-pilótának indultam, voltam rövid ideig vadászpilóta is, aztán kerültem ide. Kérdésére gyakorlati tapasztalatot azért nem mondhatok, mert most ,,át- képzős” vagyok. A földi előkészítésnél tartok, a jövő héten vizsgázom. Annyit azért mondhatok, hogy a másodpilótának meg kell tanulnia ezzel a típussal is a biztonságos repülést. Oláh Károly főhadnagy a fedélzeti technikusi munkakör avatott mestere: — Kettős a feladatom. Felelek a gép műszaki állapotáért és repülés közben is dolgozom. — Mit? — A sebesség tartása például az én feladatom. Repülés közben ellenőrzőm a különböző paramétereket. Azt szoktam mondani: keverem az olajat. Idegen repülőtereken én gondoskodom a kisebb hibák kijavításáról, a fogyó anyag pótlásáról. Ligeti törzsőrmester közbeszól : — Ö az elsőpilóta jobb keze. A fedélzeti rádiós rádiózik és kész — gondolná az ember. Ligeti József törzsőrmester szerint nem olyan egyszerű ez: — Nemzetközi repülés közben angol, illetve orosz nyelven kell tartani a kapcsolatot, például megkérni a leszállási engedélyt. Mondhatom úgy is, hogy tolmácsként működöm közre. Hozzám tartozik az energetikai rész, és én vagyok a „pénzügyminiszter” is. Külföldön én fizetem a taxiszámlát, a szállodaköltséget, kezelem a devizát. A „legkönnyebb” feladat És mi a dolga a személyzet főnökének, az elsőpilótának a repülés mellett? Szerke Tibor őrnagy tömören összefoglalja: — Az én feladatom a legkönnyebb. Mindössze irányítani kell társaim munkáját, az én dolgom csak a felelősség viselése. Szerencsére mindig minden megy a maga rendjén. Ügyelünk egymásra, segítjük és ellenőrizzük egymás munkáját. Ligeti főtörzsőrmester hozzáfűzi : — Sokat jelent az egymás tudásában való kölcsönös bizalom. Ez főleg akkor megnyugtató, amikor — mondjuk rendkívüli körülmények között — nincs idő társaink munkájának ellenőrzésére Hallgatom őket és arra gondolok: milyen jó lenne néha társukul szegődni és a poros országutak helyett a felhők közt utazni. Simon Béla Fotó: Dede Géza A Szolnoki Tejipari Vállalat kisújszállási sajtüzemében naponta 60 ezer liter tejet vesznek át a környező nagyüzemektől és kistermelőktől. Ebből a mennyiségből öt és fél tonna elsősorban Trapista és kisebb mennyiségben Hóvirágót állítanak elő, melyet a szajoli sajtérlelőbe szállítanak. (Fotó: D. G.) Légi utak vándorai Katonai repülők között Magyar—svéd vegyesvállalat Új szálloda Edelényben Az edelényi kastély felújítására. illetve hasznosítására magyar—svéd vegyesvállalat létrehozását tervezik. az ezzel kapcsolatos előszerződést pénteken írták alá a felek a Hilton Szállóban. Az edelényi egyike a legszebb és legértékesebb magyarországi kastélyoknak. A XVII—XVIII. században épült, barokk stílusú, többszintes, sok ezer négyzetméteres alapterületű kastély jelenleg üres. a hozzá tartozó gazdasági épületekben idősek napközi otthona, illetve néhány lakás van. A Svédországban élő Andreas Hídvégi festőművész figyelt fel a kastélyban rejlő idegenforgalmi lehetőségekre, az ő javaslata nyomán kezdett foglalkozni az üggyel két svéd üzletember, Ake és Ewert Eskilsson. A főként idegenforgalmi és építkezési vállalkozásokban érdekelt svéd üzletemberek előzetes piackutatás után úgy vélték, hogy lesz kellő kereslet az itt megvalósítandó szálloda szolgáltatásai iránt, és 70 millió svéd koronát ajánlottak fel a vegyesvállalat létrehozásához. Terveik szerint ötcsillagos szállodát építenek. A vendégeknek sportkombinátot alakítanak ki, ahol teniszezni, golfozni lehet, lesz úszómedence is, s a vadászat kedvelőinek is megteremtik a kedvező feltételeket. A vegyesvállalat alaptőkéjének 40 százalékát adják majd a magyar partnerek, a többi között az Észak-magyarországi Vegyiművek. a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat, a Tisza Volán, a Borsod Tourist. A kastély két korábbi tulajdonosára utaló, Prinz Coburg L’Huillier elnevezésű hotel a tervek szerint 1989 végén nyitja meg kapuit. Borsodban Bővült a távhívás Űjiabb Borsod megyei településeket kapcsolt be a posta pénteken az országos telefon távhívó-hálózatba. A 4,5 millió forintos beruházás eredményeként a Sajószent- péter körzetében lévő öt településen, Varbón, Kondán, Sajókápoínán, Radostyán- ban és Parasznyán már közvetlen tárcsázással hívhatják az ország bármely, a hálózatba bekapcsolt telefon tulajdonosát. Az érintett községek körzeti hívószáma 48, azonos a kazincbarcikai hívószámmal. A községek állomásainak egyéni hívószámai megváltoztak. A változásokról a Miskolci Postaigazgató- tóság az ország valamennyi társigazgatóságát értesítette, tehát a postai tudakozók felvilágosítást nyújtanak azoknak, akik öt községbe kívánnak telefonálni. Miért fenyegetjük egymást a hatósággal? Állampolgári mivoltunk alatt — amelyik az anyaikönyvvezetésünkkel kezdődik és a matrikulából való törlésünkkel ér véget — a jogszabályok zsinórmértéke vezet bennünket, és hogy ezt az irányt el ne vétsük, erre ügyel a hatóság. A „jogszabály" összetett szavában benne foglaltatik első szótagként cselekvéseink törvényes lehetősége, a „szabály” viszont felemelt újj- ként figyelmeztet arra, hogy e lehetőségek végesek. E kettősség miatt lett a tanácsi munka egyik legbonyolultabb feladata a hatósági tevékenység. A hatósággal általában fenyegetni szoktuk egymást, pedig a jogalkalmazás gyakorlata a garanciája is állampolgári jogaink érvényesülésének. Csakhát emberi esendőségünk számlájára írható, hogy a hivatalból kilépve jobbára arra emlékezünk, mit tiltottak meg számunkra, vagy milyen tortúrák árán tudjuk csak kézenfekvőnek látszó céljainkat elérni. Az a legritkábban jut eszünkbe, hogy a tanácsok hatósági „akadékoskodásai" nélkül a társadalom eresztékei lazulnának ki — talán jóvátehetetlenül. A hatóság munkájára tehát szükség van — de vajon csak az állampolgári érzékenykedésünk teszi, ha indulatosan és olykor dolgavégezetlenül fordulunk ki a tanácsok irodáiból? Semmiképp pem. Amint dr. Bozsó Péter, a Szolnok Megyei Tanács vb- titkára elmondta a tanácsok hatósági munkájának korszerűsítési idejét éljük. Ma már valamennyi községi tanácsnál legalább egy felsőfokú államigazgatási végzettségű vezető dolgozik, a községi tanácsok ügyintézőinek 96 százaléka, a nagyközségi tanácsok hasonló beosztású dolgozóinak 98 százaléka, a városi tanácsok ügyintézőinek pedig 95 százaléka rendelkezik az előírt iskolai végzettséggel. Megyénk településem a műszaki igazgatásban százharmincán dolgoznak, közülük ötvenheten rendelkeznek felsőfokú iskolai végzettséggel, de soraikban csák négy az építész, ami rendkívül kevés. Hogy miért nincs nagyobb vonzereje a tanácsi munkának a diplomásók körében ? Hét először is nem eggtverő az erkölcsi és anyagi megbecsülés. Jóllehet egy főmérnökön a városának arculata múlik — amit „unokáink is látni fognak” — ám e felelősség- teljes munka mégsincs kellően elismerve. Azok az építészek, akik a hatósági feladatok ellátására esküdtek, általában elesnek minden mellékes jövedelemtől, magántervezést nem vállalhatnak, miként a jogászok sem kamatoztathatják diplomájukat a másodlagos jövedelemszerzésben. A meglévő szellemiekkel úgy próbálnak gazdálkodni, hogy a megyében 9 építés- igazgatási körzetet hoztak létre, s ezek 22 önálló tanácsú települést és 7 társközséget érintenek. Szolnokon, Jászberényben és Tiszafüreden van önálló városi főépítész, Mezőtúron pedig mellékállásban tevékenykedik. Ha másképp nem, a fenti építésigazgatási társulásos formában kellene a nagyközségeknek és községeknek messzi időkre irányt szabó településtervező kapacitásit biztosítani. Aligha irigyelheti bárki is a megye 54 gyámhatóságának 82 gyámügyi ügyintézőjét. Munkájuk híján van a derűs sikerélményeknek, szétszakadt családok viszályai közepette kell kallódó gyermeksorsokat viszonylagosan biztonságos révbe juttatni. A siker — az intézeti elhelyezés — mindig csak fél siker lehet. Érthető, hogy nehéz terepen végzett munka idegi és érzelmi tehertételét aligha ellentételezi a fizetés. Azok tartanak ki hosszú ideig e beosztásukban, akik ügybuzgalmük mellett bizonyos elkötelezettséget is felvonultatnak. Miként válhatik korszerűbbé a hatásági munka? Mindenképp az által, ha az ügyintéző és az intézkedésre váró ember között mind kevesebb akta tornyosul. Emlékezhetünk az elmúlt idők néhány bürokratikus kinövésére: jónéhány évvel - ezelőtt Szolnok megyében egy esztendő alatt másfél millió járlatlevelet kellett kiállítani, de ugyancsak nehezen átrágható kásahegy volt a gépjárműadó intézménye. Mindkét adminisztrációs tengeri kígyó már a múlté, így talán ezek elhagyásával is több energia juthatott arra, hogy az államigazgatás eléje menjen az állampolgárok problémáinak. Nem akkor kell szociális segélyt adni, amikor valakit a szomszédai betámogatnak a tanácsházára. Ismerni kell a rászorulók körét, és ebben pótolhatatlan segítséget adhatnak a lakó- közösségek, tanácstagok, iskolák, óvodák, munkahelyék és azok az állampolgárok, akik számára nem közömbös egy-egy elesett ember tragédiája, vagy veszélyben lévő gyermek esendő sorsa. Ugyancsak számos későbbi bonyodalmat előzhet meg az építés ellenőrzési szervezete, ha már az első sor lerakott téglánál jelzi észrevételét, és nem akkor teszi meg hatósági kifogásait, amikor már áll a ház. A rossz állampolgári közérzet — és tegyük hozzá a hatósági munkát végzők hangulatát is — számos olyan körülmény is befolyásolja, mint az élettől elszakadt jogszabályok betartta- tása. A környezetvédelem érdekét szolgálná a gépjárművek légszennyezésének megszüntetése, dehát akkor a gépkocsiparkunk felét nyugodtan ki lehetne szuperéin!, mivel nem felel meg a követelményeknek. Ugyanígy az építésben szigorú előírások regulázzák az építtetőt, miként tartsa be a hőtechnikai szabályokat — a Tüzép-telepeken viszont még normál ablakokból is csak elvetemedettet kapnák a szerencsésebbek. Kutyát lehet-e tartani lakótelepi lakásban, és ha igen, milyen körülmények között? A válasz papíron talán megvan, de az élet nem igazodik sajnos ezekhez az előírásokhoz, így hát olykor a jog csorbát szenved, ami semmiképp nem növeli tekintélyét és tiszteletét. Minél közelebb kerül az ügyek intézése az élethez, annál kisebb a reklamációk száma, jelezve, hogy egy-egy hatósági intézkedés a körülmények alapos ismeretében született. Amikor a járások döntöttek hatósági kérdésekben, olykor a 25 százalékot is elérte a reklamációk száma. Később, hogy a községekben intézkedtek napi állampolgári ügyekben, 10 majd 5 százalékra csökkent a fellebbezések gyakorisága. Ma úgy egy százalék körül van a lakossági felszólamlás aránya, és ez azért a jogalkalmazók munkájának elismerését is jelenti. Tulajdonképpen ezt a kedvező tendenciát szolgálja a kétszintű igazgatási rendszer is, amikor számos jogkör gyakorlását bízza a helyi tanácsok szakértelmére. Mindez a jó állampolgári közérzet mellett a tanácsi alkalmazottak elégedettségét is szolgálhatja, hiszen a leadott hatáskörök birtokában valóban alkotó tevékenységet végezhetnek az ügyintézők és az értelmes emberi cselekvés mindig is izgalmas kihívást jelentett bárki száunára. A növekvő presztízs tehát akár a hatósági munka rangját és vonzó — megtartó erejét is erősítheti a jövőben. Falágyi Béla
