Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-02 / 27. szám
1988. FEBRUÁR 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Önerős gázhálózat-fejlesztés Jászberényben Hz idén megvalósul a beruházás harmadik üteme is Nagyobb teljesítményű fogadóállomás épül A hosszadalmas ügyintézés miatt még mindig nyitott az árok a Hold utcában (Fotó: Nagy Zsolt) Megtérül>e a tudás és az energia? Hz első gomb a kabáton Jászberényben — több évtizedes próbálkozás után — 1984-ben vált lehetővé a földgáz bevezetésének megkezdése. A két évvel korábban benyújtott pályázat értelmében a 120 millió forintos beruházással*^ és fél ezer tonna fűtő- és tüzelőolaj, 600 tonna koksz és 20 tonna pb- gáz helyettesítésére nyílt lehetőség. Az országos 7 éves átlaggal szemben Jászberényben a megtérülési idő igen kedvező volt, a 3 évet alig haladta meg. A pályázatban szereplő, két ütemre bontott feladatok megoldása 1985 decemberére, a hiánypótlásokkal együtt a következő év első felére befejeződött. Ez idő alatt kiépült 11 kilométer közép- és kisnyomású vezeték a sorompó melletti gázfogadó állomástól a Kossuth, Szövetkezet, Thököly út nyomvonalon a Május 1. térig és a Lehel Vezér téren, valamint a Felszabadulás, Rét utca, Tanács körút és a Puskin sétány nyomvonalon. A vonal- vezetés kialakításakor a pályázatban részt vevő nagy fogyasztókat és a magas intenzitású lakótömböket vettek figyelembe a tervezők. Számoltak azért azzal is, hogy a gerinchálózatról lecsatlakoztatva kisebb fogyasztókhoz, kertes házakba is eljusson az olcsó energia. A pályázatban szereplő feladatok teljesítésével nem állt meg a hálózatfejlesztés a városban, összesen 2400 lakás bekötését tette lehetővé a kiépített hálózat, de kezdetben a lakók idegenkedtek a beruházástól és ’86- ban csak mintegy 650 lakásban adott meleget a gáz. Ebben szerepet játszott az újfajta közmű építésével kapcsolatos ismeretlen ügyintézési rend is. A TIGÁZ, mint üzemeltető a veszélyes energiahordozó miatt érthetően maradéktalanul megkövetelte és megköveteli a tervezőktől, építőktől a szigorú előírások megtartását. Kftleti pályaudvar Folytatódik a rekonstrukció Javában tart — bár egyelőre még nem igazán látványos formában — az egyik legforgalmasabb fővárosi pályaudvar, a Keleti rekonstrukciója. A munkák még tavaly áprilisban kezdődtek, az első ütem — néhány tároló vágány átépítése — határidőre, november végére befejeződött. Ugyancsak elkészült időközben az új irányító központ épülete. A komplex állomáskorszerűsítés egyik legfőbb célja, hogy korszerű, Domino 70 típusú biztosító berendezéssel váltsák fel a régi, vonó- vezetékes rendszert. Ehhez megfelelő pálya kell, s a váltókat is át kell alakítani. A rekonstrukció során felújítják az összes vágányt, a peronokat, kicserélik a közműveket, új hangosító, tájékoztató berendezéseket helyeznek üzembe. Az utasok kényelmére valamennyi külső vágány fölé — a pályaudvar eredeti stílusához illeszkedő — perontetőt építenek. A tervek szerint 1989 május végéig végeznek a munkálatokkal. A nehézségek ellenére a kényelem és az olcsó fűtési költségek meghozták a lakók kedvét, és tömegesen megkezdődött az önkéntes hálózatépítés. Tavalyelőtt 1700, a múlt évben pedig 3600 méter gázvezeték épült, többségében lakossági pénzből. Éltek a társulás és a bekötés lehetőségével a gerincvezetéktől távolabb fekvő, ezért a pályázatból kimaradt ipari fogyasztók, intézmények is. Hamarosan kialakult a szervezés, engedélyezés, lebonyolítás rendje és egy idő után a szolnoki, hajdúszo- boszlói, egri és más környékbeli kivitelezők, géem- kák mellett megjelentek a jászberényi vállalkozók is. Az önerős hálózatfej lesztás a tanács közreműködésével és beruházásában a már ismert út, víz, szennyvízvezeték építési formában történt. A terv alapján a lakók befizették a kivitelezési költséget a tanácsnak, azután a tanács megrendelte a munkát és az átadást követőé i pontos elszámolás történt. A múlt évben ötszázzal szaporodott a hálózatra kö'ött lakások száma. A kialakult rend ellenére számos akadály nehezítette a fejlesztést. A kisvolumenű kivitelezésre a szakvállalatok nem vállalkoztak a tervek megbízhaA Tiszaroffí Aranykalász Tsz jelentős területekkel rendelkezik a Tisza árterében. Ezek a földek az évenkénti árvizek miatt mező- gazdasági művelésre nem alkalmasak, így hasznosításukra húsz évvel ezelőtt erdőtelepítéssel próbálkoztak. Az ötlet és az évenkénti folyamatos telepítés lassan meghozza gyümölcsét. Jelenleg mintegy 500 hektár nyá- ras erdeje van a szövetkezetnek, amely évente 30—40 hektárral bővül. A két évtizede elkezdett beruházás már most sem ráfizetéses. Az erdészeti ágazat tevékenysége a szövetkezet éves termelési értékének 10 százalékát, azaz 5 millió forntot tesz ki, s ebből egymillió forint a tiszta nyereség. Jelenleg évente még csak a gyérítés során kivágott 1500—1600 köbméter nyárfát dolgozzák fel, illetve értékesítik. Az első osztályú fűrészrönköket, ami három-négyszáz köbméter, a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság részére szállítják, a többit pedig a szövetkezet saját faüzemétatlansága miatt; közben a többszörös áttervezés is akadályozta az előrehaladást; az OTP-hitelezés jogszabályi buktatók miatt volt körülményes ; képzett műszaki ellenőrök nincsenek a városban. s a hiányosan felszerelt dokumentáció miatt is hónapokkal késett a vezetékek élőre kötése. A város északi, észak- nyugati részének ellátása jelentősebb ipari fogyasztók hiánya miatt eddig húzódott. Az erre a területre készült tanulmányterv alapján azonban szintén megkezdődött a társulások szerveződése. Nagyságrendje miatt III. ütemnek nevezett Kinizsi és Ady Endre úti szakasz több ipari létesítmény (BUBIV Kenyérgyár, Építőipari Szövetkezet, Tűzoltóság, VGV) és az Érparti lakótelep bekapcsolódását is lehetővé teszi. A 12 millió forintos beruházással épülő ütem az idén elkészül. A megnövekedett gázigény következtében új, nagyobb teljesítményű gázfogadó állomást kell építeni, ami várhatóan már a következő évtizedek fejlesztéseit is ki tudja szolgálni. ben dolgozzák fel, ahol a téglagyárak számára rakodólapokat és alátétfát gyártanak. A keletkezett hulladékot is részben felhasználják — a szövetkezet irodáit ezzel fűtik — másrészt tüzelőként a tagok között értékesítik. Az első telepítések kitermelése az elkövetkezendő években kezdődik meg, ezért fokozatosan növekedik a Felmentés, kinevezés A Szolnok Városi Rendőr- kapitányság vezetőjét, Léder László rendőr ezredest nyugállományba vonulása alkalmából — közel négy évtizedes belügyi szolgálatának elismeréséül — a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést dr. Siklói György rendőr vezérőrnagy, az Országos Rendőr-főkapitányság vezetőjének bűnügyi helyettese adta át. A szolnoki rendőrkapitányság vezetőjének 1988. február elsejével dr. Kovács Sándor rendőr őrnagyot nevezték ki. Nagyarányú költségcsökkentéssel Öntészeti fejlesztések Az öntészettel foglalkozó iparvállalatok, több mint 120 üzem elkészítette az öntészeti gyártástechnológiák hosz- szú távú fejlesztési programját. Ezek összesítéséből kitűnik, hogy az évtized végéig 4,4 milliárd forintnyi ráfordításra van szükség annak érdekében, hogy megfeleljenek a feldolgozóipar igényeinek. Jelenleg azonban ennek legfeljebb 7—10 százaléka áll a vállalatok rendelkezésére, saját erőből. A legtöbb üzem a technológiai műszaki fejlesztések mellett nagyarányú költségcsökkentéseket is tervez, s ebből a megtakarításból több juthat korszerűsítésre is. A Magyar öntészeti Egyesülés felmérése alapján a ma még meglehetősen de- centralizálódott öntőipart célszerű olymódon átszervezni, hogy az öntödék között széles körű munkamegosztás alakuljon ki, a technológiákat egy-egy helyre koncentrálják, s ahol felszámolják a gazdaságtalanná vált gyártást, ott a termelés még szükségessé váló részét más üzemekbe csoportosítsák át. így a tervek szerint, az ötvözött, nagy szilárdságú vasöntvény-gyártást a csepeli, a soroksári, a soproni és az egri vasöntödékbe koncentrálnák. Jó például szolgálhat az is. hogy a közelmúltban a Gábor Áron Gépgyártól — ahol leállítottak öntödei kapacitást — p járműipar számára szükséges öntvénygyártást a korszerű körülmények között dolgozó soroksári öntöde * vette át, ez mintegy háromezer tonnányi fékdob gyártását jelenti évente. feldolgozható fa mennyisége, és ezzel párhuzamosan lehet bővíteni — az igények szerint — a feldolgozó kapacitást is. Az erdészeti ágazat munkája így egyre jövedelmezőbb tevékenységgé válik a Tiszaroffi Aranykalász Termelőszövetkezetben. Felvételünk a faüzemben készült. Kép és szöveg: Dede Géza Arról elmélkedni, hogy a műszaki értelmiség keresete az utóbbi másfél évtizedben lassabban növekedett, mint a más területen dolgozóké, lassan „lerágott csontnak” tűnik. Hisz csaknem mindenkinek van legalább egy története az iménti kijelentés bizonyítására. Harminckét éves mérnök ismerősöm például jó egy esztendeje kapta meg osztályvezetői kinevezését az egyik vidéki vállalatnál. Amikor hírét vettem, hogy feljebb lépett a hivatali ranglétrán és beosztottból főnökké avanzsált, gratuláltam neki. Válaszképpen csak ennyit mondott: „Most már legalább elértem, hogy annyit keresek, mint egy segédmunkás. Ha ilyen jól megy nekem, akkor az a ma még lehetetlennek tűnő dolog is megtörténhet, „hogy mondjuk öt év múlva a fizetésem annyi lesz, mint egy szakmunkásé” — tette hozzá némi öngúnnyal. Nos az ilyen és ehhez hasonló megnyilatkozásokból látszik, hogy a műszakiak többségét nem. fenyegeti az a veszély, hogy jövedelmük ‘hamarosan túlszárnyalná a maszek autószerelőét vagy a lángossütőét. Többségük mégis a pályán marad, s ez a jobbik eset. Mert úgy hiszem, hogy a sikerre igazán éhes, valóban alkotni akaró emberek kiharcolják maguknak az erkölcsi és anyagi elismerést. A baj csak az, hogy közben óriási energia és tudás pazarlódik el. Akik viszont kevésbé kitartóak, bizony nem sajnálják szögre akasztani diplomájukat egy jól fizető állásért, vagy azért, mert a diákévek alatt dédelgetett álmaik a munkába állással egycsapásra szertefoszlottak, mivel nem a végzettségüknek. képességüknek megfelelő munkát adták nekik. S ha valakinek, mindezek ellenére mégis kedve támad mérnöknek menni, az igazat megvallva, mielőtt bekerül az egyetemre nem sokat tud az adott szakterületről. Kétségtelen, hogy a fiatalok nem, vagy csak alig hallanak valamit a műszaki pályák lehetőségeiről, neves embereiről. Pedig megvannak napjaink Jedlik Ányosai is, de az ő nevüket, tevékenységüket jóval kevesebben ismerik, és kisebb nimbusz övezi, mint egy felszínes slágerszöveg írójának nevét. Nos, ha nem is így szó szerint, de mindezekről beszéltek nemrégiben azon a fővárosban megtartott MTESZ-fórumon, amelynek napirendjén a műszaki értelmiség helyzete, anyagi, erkölcsi megbecsülésének javítása szerepelt. Mint ott is több szájból elhangzott, mára elfogadhatatlan és tarthatatlan aránytalanság alakult ki a diplomások és a többi dolgozó keresete között, s a nem megfelelő anyagi elismerés összefügg azzal, hogy a magasan kvalifikált munka korábban leértékelődött, s hosszú időn keresztül a szellemi munka szembeállítódott a fizikaival. S, történt mindez ’60-as ’70-es évek Magyarországán, amikor is az élet szinte «minden területén nagyarányú tudományos-technikai forradalom zajlott le, és felgyorsulva zajlik ma is. A világ 140 országából csak negyvennek sikerült ezt az időszakot válság nélkül átvészelni. Nekik is csak azért, mert időben felismerték a műszaki fejlesztés döntő fontosságát. Vagyis amikor a fejlett országokban a szellemi munka felértékelődött, nálunk pontosan az ellenkezője játszódott le. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy éveken át csak nőttön nőtt technikai lemaradásunk más országokkal szemben. Van, ahol már jelenleg a jövő század technológiáján dolgoznak, tehát nekünjr sincs több időnk a tétlenkedésre. Eszembe jut egy ősrégi mondás, miszerint „ha szerencséd van, akkor nincs szükség az eszedre”. Nos, az igazat megvallva mi a szerencsével elég hadilábon állunk, így marad az ész, a hazai szellemi tőke, amit világviszonylatban is elismernek. Mert az vitathatatlan, hogy a magyar szakemberek tudásának nemzetközi híre és értéke nagyobb, mint a termékeinké. Nem a szellemi tőkénk kevés, ha nem az akarat, hogy azt hasznosítsuk. De úgy tűnik, most már az akarat sem hiányzik ahhoz, hogy megszilárduljon, javuljon a műszaki értelmiség anyagi és erkölcsi megbecsülése. Hisz a társadalmi-gazdasági fejlődés ütemének gyorsításában a jövőben különösen nagy feladatok hárulnak rájuk. A felhalmozott feszültségek enyhítése érdekében — az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére is — szükség van központi intézkedésekre. Éppen ezért a kormány és a SZOT irányelveket fogalmazott meg az alkotó műszaki értelmiség anyagi és erkölcsi elismerésének javítása érdekében, amelyben ajánlja a vállalatoknak és a társadalmi szervek testületéinek, hogy támogassák és kedvezményezzék az innovációs tevékenységben élen járó képességeiket a társadalmi célok érdekében kifejtő, alkotó munkát végző műszaki értelmiségiek erkölcsi és anyagi elismertségének javítását. Ajánlja továbbá, hogy 1990 végéig az alkotó műszaki értelmiségieket, a felsőfokú végzettségű műszaki, agrár- és természettudományi szakembereket az átlagos bérnövekedésnél negyven százalékkal magasabb béremelésben részesítsék. Emellett a Minisztertanács sok más egyéb, a műszaki értelmiség közérzetét kedvezően befolyásoló intézkedés megtételére hívja fel a gazdálkodók figyelmét. Ugyanakkor központi béremelésekre is sor kerül. Így például a pályakezdő műszakiak induló alapbérét általános érvénnyel már az idén felemelik. fl döntés értelmében ez év szeptemberétől el kell érni azokat az alsó bérhatárokat, amelyekét eredetileg csak 1991 január 1-i-g akartak bevezetni. Az új alsó határ a pályakezdőknél általában 5 ezer, néhány területen pedig 4 ezer 800 forint. Ezzel egyidejűleg a nem pályakezdők alsó alapbérhatárai is módosulnak, magasabbak lesznek. (Mindezekről egyébként már lapunk hasábjain is hírt adtunk). Ezzel az intézkedéscsokorral remélhetőleg megszűnik egy régi rossz beidegződés, egy téves szemléleten alapuló hibás gyakorlat. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a kormány kigombolta a „rosszul begombolt” kabátot és egy gombot megpróbált jól visszagomboüni rajta. Mert ez csak az első lépés azon az úton, amely anyagiakban jól lehet keveset ad, de jelenlegi helyzetünkben, ez is fontos és áldozatos lépés. Most már csak abban reménykedünk, hogy a hason-« latként említett kabát egy modem felöltő, amelyen csak néhány gomb található, és nem egy régi magyar mente, amin a 30—40 gomb sem ritkaság. Nagy Tibor L. P. A tiszaroffi Jövedelmező ágazat Aranykalászban az ártéri földeken