Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-14 / 11. szám

1988. JANUÁR 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az öntözésről beszélni mindig időszerű A fejlesztésben nincs megállás Az ezredfordulóig szó! a program Karcagi beszélgetés a tanács e/nőH ével Egy lépcső, több lépcső Molnár Ferenc országgyűlési képviselő, Karcag város tanácselnöke tagja volt annak az országgyűlési bizottság­nak. amely a kétszintű tanácsi irányítás bevezetését vitat­ta meg — többek között. A települések átrendeződő kap­csolatairól, a már kialakult és ezután kialakuló sajátos helyzetekről, a közigazgatás korszerűsítésének várható eredményeiről váltottunk szót. Szolnok megye nagyüze­meiben nem feledték el, sőt mi több nem heverték ki a maguk mögött hagyott 4— 5 aszályos esztendő okozta megpróbáltatásokat, így ért­hető, hogy a téli napokban is sokszor szó esik az ön­tözés fontosságáról, a fej­lesztési törekvésekről. Ezen a tájon mindig időszerű er­ről beszélni azért is. mert szűkebb pátriánkban eléggé rapszodikusan hull eső, s annak eloszlása sem a leg­kedvezőbb. Ezért is tartják napiren­den a kérdést, hisz a meg­levő öntözési lehetőségek jobb kihasználása, az öntö­zés hatékonyságának növe­lése a nagyobb termésátla­gokban kamatozik, ami ért­hetően mindannyiunk érde­ke. Szolnok megyét minden­esetre nem érheti vád, hogy nem próbálja kihasználni a lehetőségeket. Erre példa, hogy a megyében jelenleg mintegy 60 ezer hektár a vízjogilag engedélyezett ön­tözőtelep, ami az országos­nak 21 százalékát teszi ki. Ebből látszik, hogy nincs kü­lönösebb szégyellnivalónk e téren, s ha ehhez még hoz­zátesszük, hogy amíg az or­szág szántóterületének csu­pán 6 százalékára, addig a megyében a szántó 15,6 szá­zalékára biztosítható öntöző- viz. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincs mit tenni. Sőt, tovább kellene növelni az öntözött területek nagyságát, ami viszont rengeteg pénzt igényelne. Nehezíti a helyze­tet, hogy a már meglevő ön­tözőtelepek és gépek műsza­ki állapota is egyre rosz- szabb, és kevésbé felel meg a korszerű termesztés-tech­nika követelményeinek, és velük bizony gyakran meg­oldhatatlan a jövedelmező gazdálkodás. Az öntözés elterjedése or­szágosan és megyénkben is (Folytatás az 1. oldalról) Az év második felében se szűntek meg a gondok. Ek­kor anyaghiány nehezítette a termelést, a győri Grabo­plast műbőr termékét im­portból kellett pótolni, de a magasabb költséget nem há­ríthatták a vásárlóikra. Ked­vezőtlenül érintette a ter­mékeinek 85 százalékát szo­cialista exportra szállító vállalatot a kereskedelmi ru­bel árfolyamváltozása, ami további 6 és fél százalékkal csökkentette a nyereséget. A kieséseket hazai és nyugati piacokon igyekeztek pótolni. A második félévben 40 ezer pár női cipőfelső­részt készítettek NSZK-beli megrendelők részére. A ko­rábbi nagy szériák (model- lenként 40 ezer pár) után a gyakori átállást igénylő kis tételekhez (9-től 2 ezerig) kellett hozzászokniuk. A szállítók emellett igen ma­gas minőségi követelménye­ket támasztottak, elvárták a határidők pontos megtartá­sát. A nehézségek következ­tében végül a termelési ter­vüktől csak 2 százalékkal maradtak el, a nyereséget ennél jobban megközelítet­ték, az árbevételük pedig az eredeti elképzelések szerint A Mátraaljai Szénbányák Thorez külfejtéses bánya­üzeme napi 18—20 ezer ton­na termeléssel kezdte az új évet. Ez a mennyiség bőven elegendő a szomszédos Ga­garin Hőerőmű zavartalan kiszolgálásához, s nőtt a tar­talékkészlet is a várható hi­akkor vált intenzívebbé, amikor 1984-ben jelentősen megváltozott az öntözésfej­lesztés állami támogatási rendszere. A pályázati rend­szer ugyanis lehetőséget adott arra, hogy akár a be­ruházás 40—70 százalékát ál­lami pénzekből fedezzék, s csak a fennmaradó 30—60 százalékot kellett saját zseb­ből fizetni. Ezzel a lehető­séggel ’85-ben csupán négy nagyüzem — így a Kunhe- gyesi Kunság Népe Tsz. a Kisújszállási Tisza II., a Kenderesi November 7. és a Fegyverneki Vörös Csillag Termelőszövetkezet élt. A pályázati feltételek 1986-ban is érvényben voltak, s az öntözésfejlesztés iránti ér­deklődés az aszályos évek­ben érthetően fokozódott. Időközben már 1983-tól az osztrák Bauer-cég felújí­totta magyarországi tevé­kenységét, s az Agrober szol­noki irodájának partnere­ként egy öntözésfejlesztési programot dolgoztak ki a Tisza I és a Tisza II térsé­gére. A tanulmány megálla­pítása szerint az említett területen együttesen 96 ezer hektár új fejlesztésre és 72 ezer hektáron pedig rekonst­rukcióra van szükség. A ta­nulmány alapján- referencia öntözőtelepeket létesítettek, ’85-ben még csak öt me­gyét érintően összesen 12 ezer 500 hektáron állítottak üzembe öntözésre alkalmas berendezéseket. Rá egy év­re, vagyis ’86-ban az Agro­ber szolnoki irodája az egész országra kiterjesztette tevé­kenységét, s akkor már 12 megye 59 mezőgazdasági nagyüzeme 11 ezer hektáros fejlesztéssel vett részt a programban. Ebből Szolnok megyében 16 nagyüzem vet­te ki részét, s 46 öntözőgé­pet és 23 aggregátot állítot­tak üzembe csaknem 2 ezer 900 hektáron. alakult. A Szovjetunióba 315, az NDK-ba 100, Len­gyelországba 42 és Csehszlo­vákiába 20 ezer pár női láb­belit (szandált, cipőt) szállí­tottak és 40 ezer pár jutott belföldre. A ”88-as tervben — bár az év hasonló gondokkal indul, mint a tavalyi 550 ezer pár cipő (szandál) és tőkés bér­munkában 100 ezer pár cipő- felsőrész készítése szerepel, 130 millió forint árbevétel mellett 8 millió nyereséggel számolnak. Kárpáti József igazgató szerint a múlt év a megkö­zelítően teljesített tervek el­lenére a vállalat egyik leg­nehezebb éve volt. Az új esztendő sem ígér sok jót, de felkészültek a nehézsé­gekre. Munkájuk van annyi, hogy a múlt hónapban még új üzemet (20 asszonyt fog­lalkoztató tüzdét) is létesí­tettek Jászszentandráson. A korábbi évek tartalékai­ból idén 9—10 millió forintot költenek gépekre, de úgy tartják, hogy nemcsak pénz­ben, hanem a termelésben is vannak még tartalékaik, amit nem hagyhatnak ki­használatlanul. degebb napokra. Jelenleg 160 ezer tonna lignit vár fel- használásra az erőmű szén­terén. A Gagarin Hőerőmű­nek az idei terv szerint 5,9 millió tonna tüzelőanyagra van szüksége. Ennek zökke­nőmentes leszállítása a Tho- rez-bánya és a bükkábrányi külfejtés közös feladata. Persze ma már a terme­lési rendszerek is sokat lesz­nek az öntözés meghonosítá­sáért, fejlesztéséért. Elég ha a KITE szuperintenzív ön­tözésfejlesztési vagy a Me­zővíz Termelési Rendszer szuperintenzív programjára gondolunk. Mindkét terme­lési rendszer az öntözőgépe­ket lízing formájában bizto­sítja a mezőgazdasági nagy­üzemek számára. S ez min­denképpen többszörös előny, hisz a gazdálkodóknak nagy­részt részletekben és nem egy összegben kell kifizetni­ük a gép árát. s ráadásul az éves törlesztés a költsé­gek és nem a fejlesztési alap terhére számolható el. Mi­vel pontosan ez utóbbinak vannak szűkében a gazdasá­gok, de így az aszályos évek­ben legyengült nagyüzemek is hozzájuthattak a gépek­hez, s támogatást csak az építéshez — így a csatorna, a földalatti nyomóvezetékek, nvomásközpontok kialakítá­sához — vettek igénybe. S hogy képletesen szólva nemcsak a ma, hanem a holnap feladatai is napiren­den vannak, erre példa, hogy nemrégen elkészült a megye 2000-ig szóló öntö­zésfejlesztési koncepciója, amely szerint a meglevő ön­tözőtelepek egy részének megszületése, a megmara­dók rekonstrukciója és to­vábbi fejlesztések eredmé­nyeként az ezredfordulóra 123 ezer hektár öntözött te­rülettel számolhatunk. A program sikeres megvalósu­lása esetén Szolnok megye nagyüzemi szántóterületének több mint negyedén — egé­szen pontosan 26,6 százalé­kán — számolhatunk azzal, hogy az aszály semmiféle pusztítást nem okoz, vagyis megteremtődnek a biztonsá­gos termelés feltételei. Megtárgyalta a FŐT áralakulás, pénzügyi politika Az árak alakulását befo­lyásoló tényezőket vitatta meg a Fogyasztók Országos Tanácsának árszakértői bi­zottsága szerdán Budapesten a Hazafias Népfront székhá­zában tartott ülésén. Vitaindító előadásában Petschnig Mária, a Közgaz­dasági Szemle felelős szer­kesztője az infláció alaku­lásában szerepet játszó té­nyezők közül elöljáróban a nettó külföldi adóságállo- mány csökkentésének szük­ségességéről beszélt. Hang­súlyozta: ez többletexportot igényel, ám a fokozott kivi­tellel jövedelmek is kelet­keznek, s a lecsökkent áru­alappal szemben pénztöbb­let jelenik meg a piacon. Az így keletkező inflációs nyo­mást azzal lehet csökkente­ni, ha a többletjövedelmet lekötik, például önkéntes megtakarítással. Az áremelkedés belső té­nyezőjéről szólva kiemelte: a magyar gazdaságban olyan termelési szisztéma alakult ki, amelyben a ter­mékeket előállítók nem ér­dekeltek a költségek csök­kentésében. Eddig a valósá­gos költségnövekedés nem volt érzékelhető az árakban, mert az inflációt a költség- vetés viselte a támogatáso­kon keresztül. Idén április­tól azonban alulról terme­lődő inflációval kell szá­molni, mert — a dotáció megszűnésével — a termelői árak alakulása közvetlen ha­tást gyakorol majd a fo­gyasztói árak mozgására. A jelenleginél szélesebb ható­körű, szigorú pénzügyi poli­tikára lenne szükség, ennek megvalósítására a kétszintű bankrendszer alkalmas is lenne. — Karcag egyetlen telepü­lést „közigazgatott'' eddig, Kunmadarast. A január el­sejétől életbe lépett — egye­lőre — kísérleti jellegű, két­szintű tanácsi irányítás itt mit jelent? — Valóban sajátos hely­zetben vagyunk. De nem csu­pán a város, hanem a Nagy­kunság települései is, hisíen történelmi adottság, hogy nincsenek aprófalvak, a vi­dékre a mezővárosok és az óriásfalvak jellemzőek. Kar­cag maga is régi mezővá­ros, s mint ilyen, régóta a megyei irányításhoz tarto­zik közvetlenül. A változást mi tehát nem érzékeljük annyira, mint azt Kunmada­ras érezheti. Egyébként az átmeneti időszakban, ami­kor a többszintről — hogy az eredeti elnevezésnél ma­radjak — a kétszintű állam- igazgatás felé léptünk — és a járások megszűntek, — került vonzáskörzeti irányí­tásába Karcagnak Kunmada­ras . — De bizonyos mértékig mégis inkább alárendelt, mint mellérendelt viszony volt a két település között. — Az igazgatási aláren­deltség ellenére mi kezdet­től fogva úgy kívántuk meg­oldani ezt a kérdést, hogy önállóan végezzék a kunrna- darasi tanácson a feladatu­kat, nem kívántunk bábás­kodni fölöttük. A hatósági munkában, igazgatásban akadtak közös tennivalóink, végeznünk kellett az irányí­tó, ellenőrző feladatokat, de a törvényes kereteken belül a nagyközség önállóan intéz­te ügyeit. Ha szükség volt segítségre, természetesen megadtuk. Mostantól még több döntés kerül oda a köz­ségi tanácsokhoz. Én azt gondolom, hogy Kunmada­rason, de másutt is, ez na­gyobb vezetői felelősséget követel, és bizonyos fokú minőségi változásra is szük­ség lesz a testületi, appará­tusi munkában egyaránt. — Hogyan jutott szerephez ebben a kísérletben Szolnok megye? — Azért, mert abban a helyzetben vagyunk, hogy jól szervezettek községeink, és ■mert Szolnok megye nem aprófalvas terület. Az önál­lóság föltételei meglévőnek ítéltethettek. Talán nehe­zebb lesz a Jászság aprófal­vasabb területein az átállás, mint nálunk a Kunságban, de még inkább azokon a há­romszáz-ötszáz lakosú kicsi településeken, ahol a néhány rátermett községi vezető, ap­parátusi dolgozó megtalálá­sa gond lehet. Egyébként új értelmet nyerhet a már ed­dig is alkalmazott módszer: több község alkalmaz, példá­ul műszaki szakembert, így van elegendő munkája, és meg is tudják fizetni. Ez a jövőben csak bővülhet. Új­fajta együttműködés jön, jö­het létre, a falvak, városok között. A már meglévő ke­reskedelmi, egészségügyi vagy éppen oktatási vonzás persze továbbra is megma­rad. Ebben a Nagykunság támaszkodhat hagyományai­ra, itt mindig is egymásra voltak utalva a települések. — Újkori példát monda­na? — A demográfiai hullám és a szakemberhiány is szük­ségessé tette a középiskolai csoportok gyarapítását, s persze nagyobb választékot is akartunk kínálni. Ez rend­ben is van, de mit? Kézen­fekvő volt, hogy közgazda- sági szakközépiskolai képzés­sel nem foglalkozunk, hiszen az megoldott Kisújszálláson. Nekünk Karcagon gépipari szakunk lesz, ezzel a kör­nyék gondjait is enyhítjük, mert ilyen képzés nincs a közelben. Avagy éppen a te­lefonhálózat bővítése. Együt­tes a hiány gondja, együtt is oldjuk meg Kisújszállás­sal, Kenderessel, Kunhe­gyessel, Kunmadarassal — góckörzet megvalósításával. A vonzás tehát kölcsönös. Azt is mondhatom, hogy két­féle hatás érvényesülése lát­szik. Az egyik az államigaz­gatás helyi erőinek önálló­sága, a másik pedig a már többször említett együttmű­ködés. — Ez az együttműködés azonban már más minőségű lehet, mint a korábbi. A rendeletileg kijelölt együtt­működést fölváltja a közös érdekeken alapuló koope­ráció. — Objektív választás ez, hiszen meghatározzák a tör­ténelmileg, gazdaság-földraj- zilag kialakult kapcsolatok. A szálakat a települések kö­zött az életközösség kialakí­totta, ezt szétszabdalni nem volt szerencsés. És hát to­vább is éltek a közutak, vas­utak, gazdasági struktúrák által meghatározott kapcso­latok. Hadd mondjam el a magam eretnek vélemé­nyét is: talán ezek az objek­tív „választások" a megye­határokat is átlépik egyszer. Csak a mi példánk. Tőlünk tizenöt kilométerre van a Békés megyei Bucsa. Köz- igazgatási központja ötven- hatvan kilométerre! Az csak természetes, hogy a bu- csai ember Karcagon vásá­rol, itt jut szakorvoshoz! Az új helyzetben változik- e a tanácsok dolgozóinak lét­száma, van-e erre valamiféle szabály? A lényeg, hogy a helyi ér­dekek érvényesüljenek még ebben is! S persze ha a kü­lönféle főhatóságok munka­társainak direkt irányítási kísérleteit sikerült kizár­nunk. Munkájukat, szemé­lyüket hangsúlyozandó elég, hogy különféle jelentések té­telével bombázzák a tanácso­kat! Végül mit tehet a sze­gény tanácselnök? Kénytelen valakit ezeknek a jelenté­seknek a megírására ráállí­tani. Szóval Parkinson tör­vényének nem szeretnénk gyakorlati megvalósítói len­ni. Hosszú út ez. A fölösle­ges munkák kiszűrésével fö­lösleges emberek is kikerül­hetnek a hatalmas állami adminisztrációból. Jól kép­zett szakemberek, akikre másutt nagy szükség van! Az első lépés a minisztériumok átszervezése volt ezen az úton. — Ebben is, mint a tele­pülések életének koordinálá­sában, több feladata lesz a megyei tanácsoknak. — A megyei tanács leg­utóbbi ülésén született is már ilyen, elodázhatatlan döntés a 4-es út ügyében. Nem „föntről” jöt az ötlet: Szolnok megye csinálja meg. Mindenképpen lépni kellett az út zsúfoltsága, a híd szük­ségessége miatt, hovatovább ez már az ország keleti fe­lének életét is megnehezí­tette. Meg kell építenünk az új szakaszt, és most egy fon­tos, közös döntés megszüle­tett. Én ezt aranybetűkkel írnám be a megyei tanács, az egész megye életébe. Kö­zösen döntöttünk, közösen vállaljuk a ránk eső terhe­ket is. Nos, ilyen jellegű dolgokra is gondoltam, ami­kor az államigazgatás kor­szerűsítéséről beszélgettünk. — Köszönöm a beszélge­tést. Hortobágyi Zoltán A Budapest—Vác vonalon megkezdődött a Mozdony- és Vagongyár Vállalat és a Ganz Villamossági Müvek által közösen kifejlesztett villamos motorvonat futópró­bája. Az új motorvonat terveit magyar szakemberek készítették el. A jármű ve­zérlése és irányítása elektronikus. Az ener giatakarékos vonat legnagyobb sebessége 120 km/óra, s elődeinél lényegesebben jobban gyorsul. Várhatóan az év első negyedétől áll a menetrend szerinti forgalomba (MTI fotó: Pataki Gábor — KS) — N — Ki kell használni a még meglévő tartalékokat LP ló évkezdet a Thorez-bányában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom