Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-12 / 9. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 1988. JANUÁR 12. legyzetlapolTCélbalövés csukott szemmel Szállunk rendelkezésére; iMinden időben Tisza cipőben ; Gondoskodunk tehát vagyunk! — Három, találomra kiválasztott szlogen, s nem hiszem, hogy valakinek is komoly fejtörést okozna megnevezni a mögötte álló vállalatokat. Akaratlanul is ránk ragadnak, bennünk rögződnek a nap mint nap a televízióban, rádióban, az újságokban, a tömegközlekedési eszközökön, az épületek homlokzatain, a színházakban (két felvonás szünetében) látott, hallott reklám- hirdetések szövegei. Persze azért túl sokat nem törődünk velük, de így is előfordul, hogy ingerülten felkiáltunk: már megint reklám! Ezután egy ideig megint közönyösen figyelhetjük az újabb termést. Nagy ritkán sejdül csak fel bennünk, hogy ez az egész a mi meggyőzésünket, tájékoztatásunkat szolgálja. A reklám, a reklámozott termékek iránti bizalmatlanságunk nagyrészt mára már szertefoszlott (igaz a nagyapám egy- egy termék láttán még néha megjegyzi: ezt is csak azért hirdetik, mert senkinek sem kell). De egy-egy jól irányzott, s megfelelő erősségű inger hatására hagyjuk magunkat ösztönözni, befolyásolni (cselekvésre, vásárlásra késztetni). Elfogadjuk szükségességét. ismerkedünk előnyeivel, hátrányaival. Megpróbálunk együtt élni vele. De amíg mi, vásárlók egy kézlegyintéssel elintézhetjük ezt az egész reklámügyet, addig a termelő, szolgáltató vállalatok számára a felszínen maradás egyik alapfeltétele a sikeres reklámtevékenység. Adódik a kérdés: hogyan lehet lemérni egy adott reklám eredményét? A reklámozásnak sokféle célja van. Ennek egyike például a jó hírnév, hírkép (imázs) kialakítása, aminek mérése szinte lehetetlen. Ha csak az eladás növelésére szűkítjük le, akkor is nehéz felbecsülni, hogy mennyi többlet köszönhető a reklámozásnak, s mennyi az egyéb okok miatti keresletnövekedésnek. Egyedi módszerek alkalmazásával mérhető a reklám hatékonysága ennek ellenére hazai vállalataink nagy része nem túlzottan töri magát azért, hogy értékelje a reklámozás eredményét, hatását. Ugyanis szerintük „a reklámra, reklámozásra fordított költségek fele ablakon kidobott pénz, csak azt nem tudjuk, hogy melyik fele az”. — Zavarnak, zavarba hoznak az ilyen frappánsnak tűnő kijelentések, a fent említett különösen, hiszen nem egyszer hallottam — legutóbb például egy vállalatvezetőtől kaptam hasonló választ, amikor a reklámtevékenységbe fektetett pénz és energia megtérüléséről, a különböző reklámfogások hatékonyságáról érdeklődtem. A szóbanforgó vállalat egyébként évek óta látványos piaci munkát végez, termékszerkezetét a folyamatosan változó fogyasztói igényeknek megfelelően alakítja ki. Űj termékei bevezetéséhez a reklámeszközök szinte minden, jól ismert fajtáját használja, s reklámköltsége 1987-ben húszszorosa volt a három évvel ezelőttinek. (Nem a 87-es összeg volt toronymagas, hanem a korábbiak voltak rendkívül alacsonyak). Mindezek ismeretében igen nehéz meghatározni az említett vállalat reklámról alkotott elképzelését. Valójában mi is a reklám? — Marketing-kommunikáció, a piacbefolyásolás eszköze, vagy pedig valami sűrű köddel övezett mágia. Esetleg egy kettős játékot űző talány, amely a pillanatnyi helyzettől függően hol az egyik, hol a másik arcát mutatja. A tapasztaltak alapján; a tervezés, a megvalósítás időszakában eszköz, de színrelépésével függetleníti magát alkotóitól, s míg hatásvadász fegyveréből minden töltényt ki nem lő, addig ellenőrizhetetlen; az érvényes találatok száma, a folyamat tényleges eredménye meghatározhatatlan. Csak egy baj van ezzel az elmélettel, az, hogy indokolatlan pazarláshoz vezet. Tudom, hogy manapság nem szokás szórni a pénzt, de a vállalatok pozícióik megőrzéséért mindent megtesznek, még azt is, hogy olyan eszközt használjanak, amelyet ezidáig nem tanultak meg biztos kézzel irányítani. K. Zs. Magánkedvezmény A segítségadásnak nem mindennapos formáját választották Jászberényben a magántaxisok. Az előzmény: tudomást szereztek arról, hogy a szociális otthon idős lakóinak gyakran el kell menni a rendelőintézetbe, a kórházba, vagy elhunyt szeretteikhez a temetőbe. Egyik hely sincs közel, az oda-vissza úthoz taxira van szükség, az pe-1 dig hivatalosan is sokba kerül. Javaslatukra jött létre a megállapodás a Jászberényi VTVB Egyesített Szociális Intézete és a magántaxisok 6 tagú csoportja között. A fiatalokból álló magántaxisok vállalták, hogy a 12-999 telefonszámon történő hívásra bármikor és soron kívül a szociális otthonhoz sietnek. Felveszik az utast, vagy utasokat, és amikor elindulnak, csak akkor kapcsolják be a kilométerórát. Hívásra újból elmennek az idős utasért, a vissza- útnál is megkülönböztetett kedvezményben részesítik az otthon idős lakóit. Az otthontól a rendeltetési helyig és vissza felszámolt fuvarköltség ugyanis esetenként alig a fele annak a költségnek, amit a taxis a hívástól a taxiállomásra történő visszaérkezéséig hivatalosan felszámolhat. Az emberségből jelesre vizsgázó 6 jászberényi taxis példája dicséretre méltó. Annál is inkább az, mert vállalásukat annak ismeretében tették, hogy az intézetnek — amely hivatalos számla ellenében fizet — nem számolhatnak fel, az idős emberektől pedig nem fogadnak el borravalót. — illés — Ember és környezete Nemzetközi fotópályázat Nemzetközi környezetvédelmi fotópályázatot hirdetett meg a Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ több országos és helyi szervezet és intézmény támogatásával. A pályázat célja, hogy a fotóművészet eszközeivel szemléletesen és gondolatébresztő módon bemutassák az ember és környezetének kapcsolatát, a környezetvédelem eredményeit és felhívják a figyelmet a környezeti ártalmakra. A szerzők a kép, illetve színes dia kategóriákban egyaránt négy-négy alkotással nevezhetnek, a színes és fekete-fehér képek bármilyen fotográfiai eljárással készülhetnek. A pályamű- veket április 5-ig kell beküldeni a szolnoki Jászkun Fotóklubba, majd zsűrizés után a legjobbakat júniusban Szolnokon, júliusban Budapesten teszik közszemlére. A pályázattal kapcsolatos nevezési lap és a feltételeket részletesen ismertető tájékoztató a Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Központtól (H—5000 Szolnok, Pf. 198.) igényelhető. Oj telephelyre költözött a Baranya Megyei Allatforgalmi- és Húsipari Vállalat szállítási üzeme. Az évente százharmincezer tonna árút szállító 80 gépjármüvének javítását 1988 januárjától fütött javítócsar nokban végzik a szakemberek. A negyven millió forintos beruházás magába foglalja a műhelyeket és a szociális létesítményeket is (MTI fotó: Kálmándy Ferenc — KS) A városban is útba esik Lakásokat épít a jászfényszarui takarékszövetkezet Jászfényszaru és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet Fényszaru, Pusztamonostoron és Jászfelsőszentgyör- gyön kezeli a lakosság pénzét, két éve pedig Jászberényben is kirendeltséget nyitott. A1 múlt éves gazdálkodásukkal a tervnél valamivel jobb eredményeket értek el, csak a betétállomány növekedése maradt el a várakozástól. A gazdasági életben beharangozott változásoknak tulajdonítják a szövetkezetben, hogy az elmúlt évtizedek legnehezebb éve volt a ’87- es. Az előrevetített áremelések nem kedveztek a takarékosságnak. A betétállomány ennek ellenére növekedett, amit sok munkával, készséges tájékoztatással és betétgyűjtő akciókkal értek el. A 7200 tagot számláló szövetkezetben a betétállomány 170, a kölcsönállomány pedig 65 millióra emelkedett a múlt év végére. Nyereségük a tavalyi 4-ről 4 és fél millióra nőtt. Bár több mint 2 éve megkapták a takarék- szövetkezetek is a kedvezményes kamatozású, hosszú- lejáratú építési hitelezés jogát, valamennyi kirendeltségükben nem tudtak ezzel élni. A községekben szinte minden jogos igényt kielégítettek, Jászberényben azonban személyi és pénzügyi okok miatt kezdetben csak rövid és középlejáratú kölcsönöket folyósítottak. Megszabott keretek között kellett gazdálkodniuk, ezért a hirtelen megnövekedett igénnyel nem tudtak megbirkózni. Természetesen a betétforgalom növekedésével egyre nagyobb mértékben fogják segíteni a városi lakók lakásépítéseit. A két alapvető feladatuk mellett az Állami és a Hungária Biztosító, valamint az OTP megbízása alapján lakossági szolgáltatást is végeznek, átutalási betéteket kezelnek, belföldi és külföldi utazásokat szerveznek. A téeszekkel, a tejipari és a dohányfermentáló vállalattal kötött megállapodás alapján pedig a kirendeltségek fizetnek a kistermelőknek, háztáii gazdáknak a leadott termék, jószág után. Rendeztek takarékossági napokat is, melyet tárgyjutalomsorsolással tettek vonzóvá, az ORION jászfényszarui gyáregységben pedig rendszeres (havi) betétgyűjtést folytatnak. Takarékszövetkezeteknél új kezdeményezésként iskolaszövetkezeti csoportot szerveztek, a tanulók takarékossági kedvét ajándékokkal, kirándulással ösztönözték. A négy dolgozót foglalkoztató jászberényi kirendeltség pénzforgalma havonként 18—20 millió forint. Versenytársukkal, az OTP- fiókkal jó, korrekt a munkakapcsolatuk és sok segítséget kapnak a banktól, valamint a városi tanácstól. A megyében az elsők között kezdtek lakásépítésbe. Jászberényben a Szabadság téren a kisajátított házakat elbontották és a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat az alapokat már el is készítette. A tervek szerint a jövő év végére átadandó épület földszintjén üzletek lesznek, odaköltözik a Hungária Biztosító, valamint a takarékszövetkezet kirendeltsége is. A két emeleten és a tetőtérben 27 egy, másfél. két és két és fél szobás lakások lesznek. A teljes költség 40 millióra rúg, de a lakásárakról az árváltozások hatásai miatt csak hónapok múlva tudják tájékoztatni az érdeklődőket. L,P Nyári építőtáborok Gyiimölcsszedés, környezetvédelem, lakásépítés A tavalyinál vátlozatosabb munkaformákat, több táborhelyet kínál a KISZ Központi Bizottságának Építőtábori Bizottsága csaknem negyvenezer fiatalnak, aki 1988 nyarán az építőtáborban kíván dolgozni és szórakozni. Az előző évben 23 ezer fiatal vett részt — a hagyományosnak nevezhető — gyümölcsszedési, kukorica- címerezési, s más mezőgazdasági munkákban. Erre a nyárra ennél öt és félezerrel több diákot vár negyven gazdaság az 53 kiépített táborhelyen. A kereskedelem, a vendéglátás és ai szolgáltatás az idegenforgalmi szezonban különösen jól hasznosíthatja az ifjú munkaerőt. Negyvenhárom környezet- védelmi tábor is működik majd a nyáron. Hat helyen pedig a helyi KlSZ-bizottsá- gok lakásépítő építőtábort szerveznek, többek között Kalocsán, Szegeden, Szolnokon, Szigetszentmiklóson. Fiataloknak készülő lakások, illetve iskolafelújítások falazó, zsaluzó, asztalos, burkoló munkálatait végzi majd csaknem nyolcszáz szakmunkástanuló. Esküvő szülők nélkül Ezen a szombaton négy órára zsúfolásig megtelt a kisújszállási városi tanács házasságkötő terme. Ültek a fotelokban középkorú férfiak, nők, de kívülük nagyon sok tizenéves, far- mernadrágos, dzsekis fiú és lány is fürkészte a holtomiglant-holtodiglant: a menyasszony, Penti Andrea és a vőlegény, Rostás Zoltán igenjét. Valakik azért hiányoztak erről a felejthetetlen eseményről: a szülők. Nem, nem sértődtek meg bosszút lihegve a fiatalok házassága ellen. Ennél sokkal rosszabbról van szó: nem is érdekelték őket saját gyerekeik. Hogyan is érdekelték volna, mikor Andit már tizenhárom évesen nevelőotthonba dugták. Feleslegessé vált otthon, láb alatt volt, aki csak viszi, viszi a pénzt. Érthető, a fiatal menyasszony nem siratja őket, de arcán árnyalatnyi szomorúság fut végig. Esküvő szülők nélkül akik öt éve felé sem néztek — szóval egy kissé furcsa. A mindig kedves, mosolygós Zoli élete sem alakult szerencsésebben. Italozó apja miatt tízévesen intézetbe került, ahonnan még a karácsonyi gyertyagyújtásra sem mehetett haza. Egy szó, mint száz: zűrös, nehezen kezelhető gyerekek voltak mindketten, ami érthető. Különösen Andival adódott több-kevesebb baj, aki olykor a családi tűzhely elveszett melegét az egész világon meg akarta torolni. Szerencséjükre olyan pedagógusok mellé kerültek Kisújszálláson, a Mikes úti nevelőotthonban, akik nemcsak büntették, de meg is hallgatták őket, leültek velük beszélgetni. Rácz Miklós igazgató-helyettes az apjuk helyett apjuk lett, nem beszélve Kovács József né nevelőről, akit egyszerűen csak anyucinak szólítottak. Az esküvői költségeket az utolsó fillérig az intézet fizette, és természetesen az utána következő vacsorát is, amelyre az ott lakó harmincnyolc tizenéves kivétel nélkül hivatalos volt. Mindezeken kívül gálánsnak bizonyult a nevelőotthon, hiszen a boldogító igenek után két hétre — szállást és étkezést is biztosítva — ingyen vendégül látta volt neveltjeit, akik nyár óta egy helyen dolgoznak Pesten, a cérnagyárban, és munkásszálláson laknak. Sok-sok kis apró ajándék: bonbon, édesség, falitányér jelezte a többiek szeretetét, figyelmességét és azt, hogy efféle jeles esemény még nem történt e falak között. A nevelőktől, volt „főnökeiktől” mosógépet kaptak — ámbár ezt itt hagyták, addig, amíg saját otthonuk lesz. Azért vacsora közben visszaemlékezve hányattatásukra egy-egy árulkodó könnycsepp ereszkedett a díszasztalnál ülő két tizenkilencéves szeme sarkába. Én nem akarok olyan sorsot a gyermekeimnek, amire a szüleim engem kárhoztattak, így Andi. Két gyerekünk lesz, és majd kézenfogva megyünk velük sétálni, ahogy a többi apuka szokta, sóvárgott Zoli valami eddig számára ismerelten, elérhetetlen szépség iránt. Késő estig tartott a lakoma és a tánc, ami ugye ellentétes a házirenddel, bár az is igaz, ez volt az első esküvő itt, az intézetben felnőtt „gyerekek” között. Még egy utolsó jókívánság, puszi, és tizenegyre lassan elcsendesedett minden. Többen még mindig a megható rendezvény számukra csodálatos részleteit suttogták a hálókban, miközben az egyik nevelő így búcsúzott az ifjú pártól: gyerekek, minden szép volt, de azután ez legyen életetekben a legutolsó! A fiatalok felszabadultan, kedvesen nevettek, és úgy tűnt, ezen az estén semmi, senki nem hiányzott a boldogságukhoz. Talán még a távolmaradt „szülők” sem, akik azt sem tudták, merre küszködnek, laknak, mit csinálnak és hogyan boldogulnak véreik. Szomorú, de le kell írni: az lett volna a csoda, ha valami véletlen folyamán mégis eljönnek. Ámbár manapság, úgy tűnik, csodák nincsenek. Hacsak annak nem számít majd e nehéz sorsú pár jövője, akik temérdek emberi, társadalmi segítés, törődés révén most tanulják az első, önálló lépéseket. .. D. Szabó Miklós
