Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-07 / 5. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JANUÁR 7. IA tudomány vHága I ÜJ felfedezés: az avarkorban készült A magyar korona az aranyművesek szemével Egy ötvöscsoportnak (Csömör Lajos, Ludvig Rezső, Lantos Béla, Poór Magdolna) már a korona hazahozatalakor az Amerikai Egyesült Államokból, feltűnt, hogy „bizonyos” technológiai-aranyműves szabálytalanságok vannak a nemzeti jelképünkön, amelyek semmiképpen nem erősítik, sőt ellentmondanak az eddigi művészettörténeti és történetírási vélekedéseknek. Ez az ötvöscsoport a Korona Bizottság és Köpeczi Béla művelődési miniszter engedélyével két ízben is megvizsgálhatta a magyar államiság ezeréves szimbólumát, Magyarország Koronáját. A csoport vezetője Csömör Lajos a vizsgálatok eredményéről összefoglaló tanulmányt írt, amelyet könyvalakban a Vay Ádám Múzeum Baráti Köre nemrég jelentetett meg. A könyv 191 oldalon 131 ábrával mutatja be a vizsgálati eredményeket és következtetéseket. Az olvasók először vehetnek kezükbe olyan könyvet a koronáról, amely minden alkotóeleméről pontos méreteket közöl, így más kutatók előtt is lehetővé teszi a hiteles, korrekt ellenőrzési és kutatási lehetőséget. A koronakutatás történetében ez az első könyv, amely pontos, részletes és megbízható méréseken alapuló adatokat közöl. Rendhagyó módon tartalmazza a két lektof, Düm- merth Dezső történész és Bartha Lajos ötvös, az egyházművészeti tárgyak és ékszerek kijelölt igazságügyi szakértőjének lektori véleményét, valamint azok nevét, akik anyagilag is hozzájárultak a könyv kiadásához. A koronavizsgálatok történetében az aranyművesek által végzett vizsgálat korszakalkotó, hiszen nem a történészek és művészettörténészek szemével nézték a koronát, hanem a készítő, az aranyműves technológiai és anyagismeretei alapján vizsgálták. Módszerükben meglepő, hogy az eddigi tudományos vélekedések nem befolyásolták,, munkamódszer-vizsgálatot és technológiai kritikát alkalmaztak, egy-egy kérdésre így három irányból kaptak bizonyítóerejű feleletet. A magyar és egyetemes jelképekből felépülő magyar nemzeti ereklyéről az utóbbi évszázadban sok tanulmány, könyv és vitairat keletkezett. Az utóbbi évtizedek tudományos igénnyel mérhető megállapításait a következőképpen foglalhatjuk össze: A Korona egy latin és egy görög részből áll; két-két helyen és különböző időben készült. A mai koronát az elveszett pótlására „tákolták” össze; s mindkét része jóval Szent István halála után készült. A korona abroncsán (széles, szabálytalan gyűrűalakban meghajtott pánt, mely a korona alsó részét képezi) nyolc csodálatos zománckép van. A korona készítési korának meghatározása szempontjából a nyolc zománckép közül döntő szerepe van a Du'kász Mihálynak olvasott „Duk”, a Konstantinnak olvasott „Kon” és az I. Gézának mondott „Geobicász” (a felirat Turkia hívő királyának mondja!) jelzésű képeknek. A kutatók eddigi elgondolása szerint ez a három uralkodó 1074 és 1077 között volt trónon, így kézenfekvő, hogy a korona csak ebben az időszakban készülhetett. Az aranyműves vizsgálat során kiderült, hogy a Konstantin görög császárt ábrázoló kép más méretű mint a többi, túlságosan kifeszíti foglalatát, így a foglalatot nem is tudták szabályosan ráhajtani a kép szélére. A foglalat erősen gyűrött, ki- behajtogatás nyomai látszanak, bal felső és jobb alsó sarkán a foglalat széle kiszakadt, így ebben a foglalatban a Konstantin képe előtt már volt egy (esetleg több más) kép, következésképpen ez nem lehetett rajta a koronán, mikor az elkészült. A Dukász Mihályt ábrázoló képről is kiderült, hogy később szerelték a koronára, hiszen méretei több milliméterrel nagyobbak mint a foglalat belső mérete, sőt magassága miatt nem is tudták teljesen befoglalni, így a foglalat alsó falát kivágták, majd Tamás apostol képét átfúrva a korona keresztpántjához szegecselték. Több más bizonyítóerejű ténnyel együtt így elfogadhatjuk, hogy a három uralkodónak a zománclemeze utólag került a koronára, így ezek a korona korát nem határozhatják meg, esetleg csak azt a tényt rögzíthetik, hogy ebben az időben (1074—1077) már létezett. A korona keresztpántjáról (az abroncsra boruló négy pántból és az ezeket összefogó négyzetalakú lapból álló részéről) az eddigi kutatás azt feltételezte, hogy eredetileg tizenkét apostol képe volt rajta a mostani nyolc helyett, a hiányzó négy apostol képét valamikor eltávolították, tehát a keresztpántot megcsonkították. Ezek a zománclemezek valamikor sík tárgyra voltak szerelve, és csak később kerültek a keresztpántra. Tudvalevőleg zománcképet hajlítani nem lehet, tehát ha csak egy képet is lehet hajlított állapotában találni, akkor biztos, hogy az apostolképek a keresztpántra készültek. A vizsgálat során meg is találták János apostol képét hajlított formában, így bebizonyosodott, hogy keresztpánton levő apostolképek eredeti helyükön vannak. Az is kiderült, hogy a technológiai-tecnikai szerkesztés miatt a pántok nem is folytatódhattak, így nem is vághattak le belőlük. Túl azon, hogy ikonográfiái szempontból sem indokolt tizenkét apostolt keresni a keresztpánton, a csonkítás tényét sem lehet igazolni. A Korona egységéről eddig alkotott véleményekkel is vitába száll a könyv szerzője. Megállapításai szerint sem az abroncs, sem a keresztpánt önállóan koronaként nem szerepelhet. Az abroncs belső mérete miatt nem a keresztpántnak nincs teherviselő funkciója (mert így tervezték), tehát önmagában képtelen lenne akár csak egy sík felületen is megállni. Sokszor hozták fel érvként az abroncs és a keresztpánt különbözőségének bizonyítására, hogy az abroncson nincs filligrándíszí- tés; így stílusbeli különbségek vannak a két fő alkotórész között. Csömör Lajos véleménye szerint a fillig- rándíszítéssel csupán a keresztpánt szilárdságát növelték, míg az abroncs erősebben ötvözött arany, mert teherviselő funkciója van. A stílusbeli különbségek tehát nem a különállást bizonyítják. A méretazonosságok is a két rész összehangolására, együttes tervezésére utalnak. A fő méretek a kerek egységekben való meghatározása tudatos tervezést jelent. A méretazonosságokon kívül a hüvelykrendszer és az aranymetszés arányrendjének megléte is a korona egységes szerkesztésének a jele. A technológiai és művészettörténeti párhuzamok felkutatása nem várt eredményt hozott a kutatás számára, ugyanis a XI. században készített tárgyak között csak olyan párhuzamokat találtak, amelyek valamely nagyobb tárgynak az alkotóelemei, és feltehetően egykét évszázaddal hamarabb készültek mint az a tárgy, amelybe beépítették. így célszerűnek mutatkozott a korona technológiai párhuzamait az avarkorban keresni. A technológiai folyamatot alkotóelemeire szedve és kivitelezési sorrendbe állítva sikerült olyan tárgyakat lelni amelyek kétséget kizáróan hitelesítik a korona készítésének idejét. Így jutottak el a könyv szerzői azokhoz az avar kincsekhez, melyeket még Nagy Károly raboltatott el a IX. században az avaroktól. Ma ezeket a kincseket nyugat-európai múzeumokban, kolostorokban őrzik. A párhuzamok alapján a szerző úgy véli, hogy a Koronát az avarkorban, 800 körül készíthették, avar (esetleg már keresztény) uralkodó számára. összefoglalva, a mérések és a szakmai elemzés szerint a korona egységesen tervezett; a „két rész” azonos időben és egy műhelyben készült; Szent István idejében már meg volt; egy avar ötvösműhelyben a 700- as évek végén vagy a 800-as évek elején készülhetett. Varga Béla a Vay Ádám Múzeum igazgatója Fészek a sasnak Védelmet várnak a vadon élő állatok Hazánk gazdag állatvilágában 47 ezer fajt számláltak össze eddig a szakemberek. E tekintélyes számmal azonban csak akkor lehetnénk elégedettek, ha az egyes fajokon belüli egyedi „népszámlálás" adatai is megnyugtató „demográfiai” helyzetet jeleznének. Sajnos 569 állatfajt országosan védetté, ezen belül 34 fajt fokozottan védetté kellett nyilvánítani, mert aggasztó mértékben csökkent „népességük". A védett állat fogalma — természetesen a vadonélőkről van szó — azt jelenti, hogy például a denevér akkor sem szabad préda, ha történetesen beröpül a szobába. A háborítatlan nyugalomra főként a védett területeken (nemzeti parkokban, tájvédelmi körzetekben) van kilátásuk az állatoknak. Hazánkban jelenleg 530 ezer hektár van a természetvédelem hatáskörében, és minden évben nagy összegeket fordítanak újabb területek vásárlására. Többnyire a gazdálkodás szempontjából kevésbé értékes, például szikes földeket vesznek meg. A cél új élőhelyek teremtése, vagy a régiek visszaállítása,- megvásárolták például az apaj- pusztai halastót a vízimadaraknak. (Halastavaink egyébként létfontosságúak a vízimadárvilág számára). A védett terület 6 százaléka az ország egész területének, és csak arra elég, hogy a legritkább, leginkább veszélyeztetett fajok megóvását segítse elő. A hazai állatvilág faj gazdaságának, változatosságának megőrzéséhez az ország egész területén kímélni kell a természetet, a gazdasági tevékenység során figyelemmel lenni az állatvilág jelenlétére, érdekeire. Magyarországról az elmúlt 150 év során több mint ötven vadon élő állatfaj tűnt el, elsősorban olyan fajok, amelyeknek élőhelyei áldozatul estek az ember táj- átalakító tevékenységének. Bármennyire a figyelem középpontjában van ma már a környezetvédelem, nem sikerült megállítani a negatív folyamatokat, például a fekete gólya napjainkban is rohamosan veszíti el élőhelyét az öreg erdők kivágásával. De eredményekről is szólhatunk: az erősen lecsökkent állományú fajok megmentésének egyik jó példája a nyári lúd, amelynek „pozíciói” az elmúlt két évtizedben az élőhelyvédelem és a vadászati tilalom következtében megerősödtek. A hazánkban kipusztult állatok közül egyes fajok a körMackó úr szeretné, ha nem puffantanák le a „tiltott” határátlépésért. (MTI fotó — KS) A rétisas szívesen költ az ember-rakta fészekben is nyező országokban — a hatékony védelemnek köszönhetően — elszaporodtak, és lassan visszatelepülnek hozzánk —, ha hagyjuk. A hiúz, a farkas, a medve élőhelyet keresve átlépi határunkat, és a természet védelmét nem azonnali kiirtásuk szolgálja. Megjelenésük gazdagítja az élővilágot, hozzájárul a vadállomány természetes „selejtezéséhez”, illetve a sok kárt okozó kóbor kutyák megfékezéséhez. Egyes állatfajok megmentése érdekében külön védelmi programot dolgoztak ki, közéjük tartozik például a kerecsensólyom, az uhu, a fekete gólya, a vidra és a parlagi vipera, meg a rétisas is, amelyből az NSZK- ban például csak 5 pár él. Nálunk néhány éve 10 pár fészkelt. Hogy szaporodásukat segítsék, 30 műfészket telepítettek olyan helyre is, ahol húsz éve nem volt már rétisas. Az eredmények azt mutatják, hogy e büszke madarak örömmel fogadták e „lakásépítési” akciót, benépesítik ember-rakta fészküket. A természetvédelem csak akkor tud igazán eredményesen működni, ha a társadalom erői is segítik. A társadalom aktivitása, érdeklődése különösen a mindenki által ismert fajok esetében igen jelentős, ilyen tevékenységre épül például a fehér gólya és az énekes madarak védelme, illetve az esetenként szükséges békamentési akciók. Hazánkban az elektromos művek minden ellenszolgáltatás nélkül már eddig 2500 mesterséges gólyafészket szerelt fel a villanyoszlopokra, idén és jövőre még további ezer otthont kínálnak fel kedvenc hosszúlábú madarainknak. A magyar eredmények elismeréseként 1990-ben nálunk rendezik a nemzetközi fe- hérgólyavédelmi konferenciát. A békákat pedig nem a gólyák elől mentik, hanem az utakról, ahol tízezer számra tapossák el őket a kocsik. A Fertő-tónál fóliagáttal vödörbe terelték a békákat és hat hét alatt 83 ezret hordtak a természetvédők a veszélyes útszakaszon át a vízbe. Hazánkban a Madártani Intézet, irányítja és hangolja össze az állatok védelmét. Nemzetközileg elismert ez a tevékenység, különösen a madárvédelem világszínvonalú. Vívmány az is, hogy legalább a fokozottan védett állatok elsőbbséget élveznek a gazdálkodás érdekeivel szemben, Európa-szerte írigylik tőlünk ezt a természetvédők. A nemzetközi együttműködésből hazánk is kiveszi részét, valamennyi fontosabb természetvédelmi szervezettel kapcsolatban áll, és csatlakoztunk azokhoz a nemzetközi egyezményekhez, amelyek a vadon élő állatvilág fenntartását szolgálják. I. E. Megtakarítja az árokásást Fényvezető kábel a távvezetéken Pontosabb szabályozás Érzéstelenítés mikrnprocesszorral A baseli kanton kórházában mikroprocesszor vezérelte, csaknem teljesen önműködő érzéstelenítő rendszert fejlesztettek ki. Az eddigi berendezések is fejlettek, de mechanikai úton működtetik őket. Ezekben a rendszerekben a biztonság okából a betegeket csak friss gázkeverékkel altatják, s ez gazdaságtalan, mert a szervezet a gáznak csak mintegy a 10 százalékát használja fel. Az új svájci rendszer révén az érzéstelenítést végző orvos pontosan szabályozhatja az érzéstelenítő gázok töménységét, s így a mindenkori betegre szabottan ellenőrizheti az érzéstelenítés mélységét. Mivel- a kilélegzett gázokat — kellő tisztítás után — újra felhasználják, a beteg az altatógázokat többnyire saját meleg és nedves levegőjével lélegzi be. A fényvezető kábel a nagyfeszültségű villamos távvezetékeken is elhelyezhető. Brit mérnökök olyan — a földről vezérelt berendezést fejlesztettek ki, amellyel e kábelek a távvezetékre csavarmenetben, gyorsan és biztonságosan felfüggeszthetek. Vele egy nap alatt — ha a terep kedvező — 4 km-es összeköttetés is létrehozható. Arról külön koronakisülés-árnyékoló és földelő levezető gondoskodik, Kanadai rádiócsillagászok a Földön kívüli legnagyobb molekulát fedeztek fel 12,5 milliméteres hullámhosszú sugárzása alapján. A NC11N- re (ciano-dekapentain-ra) a CW Leonis csillagot körülvevő por- és gázhéjban bukkantak rá, az Oroszlán csillagképben. Az elmúlt két évtizedben több mint 50-féle molekulát fedeztek fel a hogy a villanykábelből ne kerülhessen veszélyes feszültség a berendezésbe. Nagy-Britanniában egy- egy így felfüggesztett — a mechanikai sérülések és a nedvesség ellen műanyag köpennyel védett — kábelbe kettő-négy, a nemzetközi szabványnak megfelelő fényvezető szál kerül. Ez az eljárás azért gazdaságos, mert megtákarítja az árokásást vagy az oszlopállítást. csillagászok az űrben sugárzásuk alapján. Csak a sűrű por- és gázövezetekben bukkanhatnak molekulákra. A sűrűség azt jelenti, hogy az atomok egymással reakcióba lépve molekulákat formálhatnak, és a sűrű porernyő megakadályozza, hogy a molekulákat szétroncsolja a közeli csillagok ibolyántúli sugárzása. Óriás molekula a világűrben A magyar korona eredeti rekonstruált képe
