Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-30 / 25. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 4 1988. JANUÁR 30. A Nóplap vendége; Kézdy György, a Szigligeti Színház tagja A Janika után, a III. Richard előtt Az idei évadot nyitó társulati ülésen jelentette be a Szigligeti Színház igazgatója, hogy Kézdy György a társulathoz szerződött. A televízióból és mozifilmekből jól ismert színművész Shakespeare III. Richárd című tragédiájának címszerepében február 26-án mutatkozik be a szolnoki színház tagjaként — a közönségnek. — Régi tapasztalat: az olvasókat a művész életút jóból az a szakasz is roppantul érdekli, amelyen a pályára jött. Másképpen: az indíttatás. — A budapesti Madách Gimnáziumban, ahol érettségiztem, tagja voltam az iskolai színjátszó csoportnak. A zeneakadémia kistermében — Lengyel György rendezésében — bemutattuk Az ember tragédiáját. Ez 1954- ben vott. A dátumot szeretném hansgsúlyozni! Tehát 1954-ben, amikor a magyar színházak nem játszották Madách örökbecsű művét. A mi előadásunk is nagy vihart kavart, a hivatalos kultúrpolitika éppen hogy csak szemethunyt... De ez már régen volt. Tény, hogy — miután a Tragédiában nyolc szerepet játszottam — részese voltam egy Bánk bán előadásnak is. Ezzel a színjátszó múlttal a hátam mögött a Színművészeti Főiskolára jelentkeztem. „Nekifutottam” egyszer, kétszer, közben könyvkötőnek tanultam. Meg kell, hogy mondjam, a könyvek szeretetéről indíttatva nagyon kedveltem, a szakmámat, de a nagy ábrándról, hogy színész legyek, nem tudtam szabadulni. Vártam néhány évet. aztán 1958-ban Básti Lajos bizottsága felvett. Vörös diplomával végeztem. Akkoriban minden végzősnek vidéken kellett kezdenie — Debrecenbe kerültem. — Éppen azokban az években volt tehát debreceni színész, amikor a felejthetetlen Téry Árpád volt színháza — bő tíz éven belül — a második reneszánszát étté... — Nagyszerű társulatot találtam a Csokonaiban: ott volt Novák István, Dégi István és sok más kitűnő művész. Én Tóth Judittal, Sin- kó Lászlóval, Cs. Németh Lajossal mentem Debrecenbe; a következő szezonra szerződött a társulathoz Nagy Anna, Haumann Péter, Béres' Ilona, öt szép évet töltöttem Debrecenben, majd 1967—1977 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja voltam. — Hűséges színész. Két színház: tizenöt év. — Azt hiszem, igen. A1 színházban az etikát tartom a legfontosabbnak. Nem játéknak fogom fel a színészetet, a színházat. Színésznek lenni szolgálat, s mint minden igazán komolyan vett szolgálatot, csak nagy felelősségérzettel tudom elképzelni. Ezt magamra nézve kötelezőnek tartom. Ahogy a műtőnek vagy a templomnak meg vannak a maga viselkedési normái, úgy a színháznak is. De alapjában véve ezekről a dolgokról nem szívesen beszélek, hiszen mindezt természetesnek tartom. Sulyok Mária tanárom volt a főiskolán, tőle nemcsak beszédtechnikát, de alázatot és fegyelmet is tanultam. — A hetvenes évek végén — úgyszólván akaratán kívül — „pesti színész” lett, ahogy mondani szokták. — Ma is játszom a Nemzeti Színházban, bár 1982- ben megváltam a társulattól. Nagyszerű színészekkel dolgozhattam ott együtt, de mégis úgy véltem, hogy az ottani kötöttségek habitusomnak nem felelnek meg. A filmgyár társulatának lettem tagja, viszonylag sok volt a szabadidőm, oda mehettem játszani ahova akartam. Nem dicsekvésként említem : sokfelé hívtak. — Az elmúlt évadban Szolnokon a Janika főszerepét játszotta nagy kritikai és közönség sikerrel. Csáth Géza darabjának előadása színházi esemény volt — országosan is... — örülök, hogy így gondolja. .. Nos, a Janikát vendégként játszottam, amikor is szóltak a színház vezetői, hogy a III. Richárd címszerepét rám osztanák. Deltát a III. Richárdot nem lehet vendégként eljátszani, s én örömmel szerződtem ahhoz a színházhoz, amely biztosítja számomra ezt a szerepet. — Már próbálják a Shakespeare tragédiát, de a festőhöz sem illik festés közben odamenni, hogy milyen lesz a kép. Ezért nagyon félve kérdezem... — Ne, ne is kérdezze, még semmit se mondhatok. Pontosabban : van már annyi tapasztalatom, hogy ne beszéljek előre egy ilyen nagyívű szerepről. Majd a bemutató uthn. Tapasztalhatta, mindenkiben él egy Richárd kép, nyilván bennem is, de nekem erről nem az utcán, nem a klubban kell beszélnem, nekem ezt a Richárdot a színpadon kell megmutatnom. — Természetesnek vélem, hogy ezt az óriási szerepet pályája nagyon fontos állomásának érzi. — Igen. így van, bár eddig is minden feladatomat fontosnak éreztem. Amikor a Periclésben Gower szerepére készültem, az volt számomra a legfontosabb, amikor a Janikára, akkor az, s most a III. Richárd. — Köszönöm a beszélgetést. Tiszai Lajos Az „édes” szakmát tanulják A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Gyermek- és Munkahelyi Étkeztetési Leányvállalatának cukrász oktató kabinetjében kilencvenhat tanuló sajátítja el az „édes” szakma fortélyait. Képeinken Dancsi Bertalan kabinetvezető, Dancsi Bertalanné és Tóth Sándorné szakoktató a másodévesek gyakorlatát vezeti, ahol a fiatalok a süteménykészítés rejtelmeibe nyernek bepillantást (Fotó: N. Zs.) Zárszámadás után Jászalsószentgyörgyön A falu szövetkezete Árbevételben és a hozzáadott érték nagyságában mérve eddigi legjobb esztendejét zárta 1987-tel a Jászalsószent- györgyi Petőfi Termelőszövetkezet. A napokban megtartott zárszámadáson, a nyolcszáz-egynéhány tagú szövetkezeti kollektívát képviselő küldöttek által jóváhagyott mérlegadatok szerint az előző évi nyereségét is megduplázta tavaly a közös gazdaság. Az alsójászsági földekből 4522 hektárnyit művelő nagyüzem sok év óta jó színvonalon, az eredményeit dinamikusan növelve gazdálkodik. Vajon a település életére, milyen hatással van a téesz eredményes vagy kevésbé sikeres tevékenysége? Csafádcentrikus foglalkoztatás A természetesen nemcsak számokkal megfogalmazható választ keresve legelőbb a négyezer-négyszáz lelkes település életére, gazdaságára minden bizonnyal legnagyobb rálátással bíró tanácselnöknél kopogtattam. Halla Zoltán mindjárt a beszélgetésünk elején megerősítette a szövetkezet elismerésre méltó tevékenységéről szerzett információimat. — Szerencsére jónéhány év óta csak a téeszben dolgozók jó munkájának, a kollektíva által elért jó eredményeknek a hatását kell számba vennünk. Legfontosabbnak a település eltartó és megtartó képességének erősítését tartom. Elvitathatatlan érdeme van a szövetkezetnek abban, hogy Szentgyörgyön gyakorlatilag megoldott a lakosság foglalkoztatása. Éveken át családcentrikus foglalkoztatásra törekedtek a gazdaságban. Elérték, hogy a tagoknak a harmada másodmagával, vagy félszázan harmadmagukkal és nem kevesen negyedmagukkal dolgoznak a közösben, így az ad kenyeret a keresőképes lakosság csaknem felének. Nemcsak a „főállású” té- esztagok eltartásában-meg- tartásában játszik persze szerepet a termelőszövetkeAzt én is egy téeszben lapozgatott felmérésből tudom, hogy a legújabb és a legkorszerűbb családi házak építőinek, a legtakarosabb porták kialakítóinak figyelemre méltó segítséget nyújtott a szövetkezet. Hatvanöt tagnak adtak eddig személyenként 30 ezer forint támogatást lakásépítéshez és vásárláshoz. — Egyrészt a tavalyi 30 új ház megvalósításában, valamint az ezután épülő új otthonok építőanyagainak előre történt megvásárlásában keressük mi is a magyarázatát a tavalyi gazdálkodásunkra nem éppen kedvezően ható jelenségnek — hallottam a hat környékbeli település lakosságának 230 millió forint megtakarított pénzét „őrző” Alsój ászsági Takarékszövetkezet elnökétől, Tóth Sándortól. — Szövetkezeti szinten nem egészen feleannyi, itt Szentgyörgyön is csak valamivel több mint a harmada volt a tavalyi betétnövekedésünk az 1986. évinek. A második félévi felvásárlási láz sok tagunkkal sok pénzt „kivetetett” a takarékszövetkezetből. Esztendőnként vastagodott pedig a téeszben dolgozók fizetési borítéka. Tavaly például az 1986. évi 74 ezer 800 forintról 83 ezer forintra nőtt az egy dolgozóra jutó, közösből származó kereset. És tavaly — bár átlagosan 200 órával többet is dolgozott egy-egy téesztag a szabad idejében — az előző esztendei 40 millió helyett 57 millió forint jövedelme származott a tagságnak a háztájiból. Amikor azt tudakoltam, meglátszik-e a jó zárszámadás a „falusi bank” gazdálkodásában, Tóth Sándor a régebbi és a mostani tapasztalatait vetette össze: — Tudja, ha régebben kapott a téesztag 30—40 ezer zet. Amint Halla Zoltán elmondta, az intenzív háztáji és a jól integrált kisüzemi gazdálkodás révén a településen élő 1500 család közül alig van olyan, amelyik kiegészítő jövedelmének gyarapítása során ne kerülne kapcsolatba a termelőszövetkezettel. — Községpolitikai céljaink megvalósításában is egyik legjobb partnerünk, segítőnk a Petőfi Tsz — folytatta a tanácselnök. — Az ott dolgozó téesztagoknak, szocialista brigádoknak, a szövetkezet által végzett gépi munkának nem kis része van abban, hogy már kilenc alkalommal nyertük meg a megyei településfejlesztési versenyt. Csengő forintokban is kaptunk segítséget nem egyszer. A tanterem megvalósításához például egymillió forintot adott, a községháza építését 800 ezer forint értékű szállítási munkával segítette a gazdaság. A gyermekintézmények, a sportkör és a különböző társadalmi szervezetek fenntartását a tervidőszakra kötött megállapodás szerint 157 ezer forinttal támogatja a Petőfi. Szemmel látható, hogy képletesen szólva nem vékonyodik az a közösből meg a háztájiból biztosított kenyér: az utóbbi három évben 65 új ház épült fel a községben, amiből 29 téesz- beli családok új otthona. forintot az évvégi zárszámadáskor, a feléből bevásárolt, a felét takarékba tette. Most már a részesedés nagyobb részét évközben fizeti ki a szövetkezet, és a háztáji földön termelt árukért, a saját portán fejt tejért és hizlalt malacért járó pénzt sem egyszerre kapják meg a tagok. Azt persze meg kell hagyni, hogy amilyen dolgosak, ugyanolyan takarékos emberek is a szentgyörgyi- ek. A téesztagok is, a máshol dolgozó keresők is. A hat településről az utóbbi három begyűjtött évben 65 milliós betétnövekedésnek 34 százaléka az itt élők spórolt pénze. Beszélt Tóth Sándor a téesztagok másféle, ugyancsak a szövetkezeti pénzintézetben kezelt, de nem annak a betétállományát gyarapító forintjairól is. — Célrészjegy és termelésfejlesztési hozzájárulás címén már a tagok mintegy 16 millió forint megtakarított pénzét „koncentrálta” a termelőszövetkezet. Nem tekintjük ezt a tulajdonosi kötődést is erősítő tevékenységet betétszervező, -gyűjtő munkánkban konkurenciának. Az összeg egy százalékáért szívesen kezeljük a tagoknak téesz által összegyűjtött és használt pénzét is, hiszen termelésbővítésre fordítják. Az ezáltal elérhető nagyobb közös és háztáji fizetségből csak tesznek félre takarékszövetkezeti betétbe is a téesztagok. Azok közé a téeszelnök ismerőseim közé tartozik Fekete Tibor, akiknek az esetében a közvetlenül a kölcsönös üdvözlés után elhangzó „és az egészsége hogy szolgál” kérdésem nem közhelyszámba megy. Nemrégiben is, az esztendők fordulóján, még a mind gyakrabban előforduló gyengélkedése miatt aggódott a közösért nem ritkán erején felül buzgólkodó, és éppen ezért az átlagosnál gyorsabban égő szövetkezeti vezető, örültem, hogy néhány nappal a zárszámadás után ismét jobb erőben, s ami fő, jó hangulatban találtam. — Az maga fél egészség — bizonygatta —, hogy ha valaki 4P olyan szakvezetői gárdát és tagságot tudhat maga mellett, amelyik a tavalyi nagyon nehéz feltételek közepette is megőrizte a gazdálkodás színvonalát. Pedig miközben 335 milliós árbevételt és 31 milliós nyereséget értünk ei, 40 milliós olyan termeléskiesést kellett pótolnunk, amit az aszály, a szarvasmarha ágazatunkban kitört járványos megbetegedés és a cipőüzemünk értékesítési problémái okoztak. Egyértelműen a hatékonyság javításának köszönhetők az eredmények, hiszen kilenc százalékkal kevesebb létszámmal értük el azokat. Tudjuk persze mi vezetők is, és a munkahelyi tanácskozáson elhangzott vélemények alapján a tagok is, hogy megint magasabbra állítottuk a mércét. A továbbra sem könnyebbedő körülmények között nem a gazdálkodásunk színvonalának megtartása okoz gondot, hanem az, hogy a feladatok növekedésével együtt a szövetkezeti tagság a részesedésként kiosztható jövedelem 25—30 százalékos nagyságrendjét is megszokta. Ha kell, hát változtatnak Korántsem csak a szent- györgyi, hanem minden, a nemzeti jövedelmet növelő, új érték előállításából becsülettel résztvállaló szövetkezeti kollektíváknak is sajátja ez a közös és az egyéni gyarapodás megszokott „dinamikájához” való egyforma ragaszkodás. Sajátosak viszont — merthogy az adottságok a lehetőségek is azok — a Petőfi Tsz küldöttgyűlésén megszavazott, a magasabb mérce „átvitelét” segítő idei elképzelések. A lényegesebbeket sorolta az elnök, Fekete Tibor: — Radikális szerkezetváltást határoztunk el. A növénytermesztésben a nyereségesebb kultúrák területét bővítjük. A tavalyinál száz hektárral több, összesen 1550 hektár őszi búzánk élvezi az enyhe tél áldását. Egészséges vetésváltással növelhetjük még 265 hektárról 670 hektárra a napraforgó vetés- területét. .. A közösben könnyebb és kifizetődőbb a hizlalás, ezért a sertésférőhelyeinket mind így fogjuk hasznosítani. A hízóalapanyagot, a malacokat pedig a háztájiban nevelhetjük föl. Ez viszont a kisüzemben gazdálkodóknak jelent kevesebb kockázattal nagyobb jövedelmet. A község lakosságának foglalkoztatásában meghatározó cipőüzemünk. A termékeink értékesítési gondjai ezért sem vezethetnek ottani munkahelyek megszüntetésére. A Martfűi Tisza Cipőgyárral közösen már megkezdtük százegynéhány téesztag átképzését. Az éppen nem keresett sportcipők helyett, igényesebb munkával a té- esznek több árbevételt, az üzemben dolgozóknak nagyobb keresetet biztosító bébicipők gyártását kezdik meg a közeljövőben. A háztáji területen termelt mákot, madáreleséget csomagolva, úgynevezett „kis kiszerelésben” szeretnénk az idén értékesíteni. Ezzel is tagjaink kiegészítő jövedelmét igyekszünk tovább nör vélni, hogy az áremelkedések minél kevésbé csorbítsák a megszokott életszínvonalunkat. Most már évközben „jön” a forint Temeskdzy Ferenc
