Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-25 / 20. szám
1988. JANUÁR 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megnyílt Bényi László gyűjteményes kiállítása A Szolnoki Galériában tegnap délelőtt nagyszámú érdeklődő jelenlétében nyitották meg Bényi László festőművész gyűjteményes kiállítását. Ott volt a tárlat megnyitásán Simon József, a megyei pártbizottság titkára, Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese. Berki Ferencné, a szolnoki városi pártbizottság titkára. A kiállítást megnyitó Lengyel Boldizsár, a szolnoki városi tanács elnökhelyettese meleg, elismerő szavakkal méltatta Bényi festészetét, helyét a magyar művészeti életben, kötődését a Tisza—Zagyva háromszögében lévő művésztelephez, az alföldi festészethez. A méreteiben is impozáns kiállításon Bényi László több mint másfél száz festménye, vázlata látható, köztük a művész 1930-as években festett korai alkotásai is. Képünkön Bényi László Tanya című festménye. (Olaj, 1964) A hőt filmjeiből A jóból is megárt a sók, mondhatnánk Martin Scor- case Lidérces órák című filmjének ötletzuhataga közepette, de nincs idő rá, mert Joseph Minion szövegkönyve alapján újabb helyzet, újabb poén következik és a film végén úgy kóvály- gunk ki a moziból, hogy azt mondjuk magunkban, ez tényleg lidérces másfél óra volt számunkra is. De legalább mi nagyobb megpróbáltatások nélkül megúsztuk. Nem így a film főhőse — Paul Hackett — a számító- gépes fiatalember, aki mindig mindenért elviszi a balhét. Keresd a nőt, nemcsak szólás-mondás ez, hanem ezúttal dramaturgiai funkciója is van. Filmbéli barátunk különös vesszőfutása ugyanis azzal kezdődik, hogy ösz- szeismerkedik egy takaros fehérnéppel, s ettől kezdve elszabadul a pokol. Minden amolyan Murphy törvénye alapján indul és folytatódik, — de ne menjünk ilyen messzire kitűnő magyar mondásunk is van a Lidérces órák lényegének érzékeltetésére. Ha például valaki — netán egy hiányzó inggombon — reggel összezördül a feleségével, ez még „véletlennek tűnik”. De amikor az autóbuszon elkapja az ellenőr, mert otthon felejtette, a bérletet, már gyanús a dolog. S ha bent a hivatalban a „Főnök” azzal kezdi: nézze Kovács... S barátunk, a Kovács névre keresztelt számítógép-programozó agyán átvillan a felismerés: Ha egyszer egy üzlet menni kezd! Vagyis: egyik „balhé” követi a másikat, ha lépni sem tud az ember, hogy ne csináljon magának valami bajt, kárt... A Lidérces órák-béli fiatalembernek elviszi a szél az utolsó 20 dollárosát, de ez még semmi, olyan helyzetet „kever ki” számára az „élet”, hogy méltán hiheti; itt a világ vége! Már ami saját földi pályafutását illeti. Pedig, dehogy! A krimi általános szabályai szerint mindig van megoldás, felpattan a titkok nyitja, ahogy hősünk gipszsírja is, mert mi dolog lenne, ha ez a sokat próbált, kedves fickó csak úgy elpusztulna a New York-i éjszakában. Alapjában véve kár is lenne érte, meg ha így történne, akkor miről szólna a film? Majdnem filozofikus film ez a vígjáték krimi, netán krimi vígjáték, vagy minek is nevezzem. De talán túl sok petárdát sütnek el benne, így hellyel-közzel bizony erőltetettnek érezzük a vége- hossza sincs balhésorozatot. Nem mondom, jól szórakozhatunk, de nem volna veszteség ha 20 perccel, akár fél órával rövidebb lenne a film, hiszen bárhol befejeződhetne, mert főhősünk a krimi szabályai szerint bárhol kimenekülhetne a veszélyeztetett helyzetből. De ne legyünk ennyire szőrszálhasogatók, fogadjuk el, hogy a Lidérces órák így kerek egész, ahogy van. — s ha meggondoljuk, átéltünk már a mozik nézőterén lidércesebb órákat is. — ti — Lobog a fáklyaláng Könyv az alföldi kőolajkutatás történetéről Lobog a fáklyaláng címmel könyv jelent meg Szolnokon a magyar kőolaj és földgázbányászat 50. évfordulója alkalmából. A ?40 oldalas, képekkel gazdagon illusztrált kötet a nagyalföldi olajbányászat évtizedeinek állít emléket és felöleli a kőolaj és föl gázbányászat munkásmozgalmának, a párt kommunista harcosainak, a szakszervezeti és ifjúsági mozgalom aktivistáinak munkásságát. A könyv bemutatja, érzékelteti, hogy szovjet segítséggel hogyan lehetett új, hatalmas iparágat teremteni, hogyan lett az uradalmi cselédekből, sommásokból, napszámosokból öntudatos ipari munkás, miképpen váltak a munkásmozgalom harcosaivá. A háromezer példányban megjelent dokumentumértékű könyvet Vass Gyula, az Alföldi Olajipari Pártbizottság egyik alapítója, a Kőolajkutató Vállalat osztályvezetője írta és Bistey András újságíró szerkesztette. A szép kivitelű kötet a Szolnoki Olajipari Nyomda munkáját dicséri. Szent-Györgyi emlékszám A Magyar Élettani Társaság lapjának, a Kísérletes Orvostudománynak a legújabb száma Nobel-díjas tudósunkra emlékezik. A társaság elnöke, Hársing László egyetemi tanár írt nekrológot a Magyar Élettani Társaság alapító tagjáról. Varga Emil,, a Debreceni Orvostudományi Egyetem tanára Szent-Györgyi tudományos eredményeinek hatása a Debreceni Élettani Intézet kutatómunkájára címmel közöl beszámolót. A szegedi Szent-Györgyi Orvostudományi Egyetemről Guba Ferenc egyetemi tanárnak az izomkutatás, Gábor Miklós professzornak pedig a flavo- noidkutatás, Szent-Györgyi- hez kapcsolódó értekezését olvashatjuk. ÓSZERESEK A SZOBASZÍNHÁZBAN Etűdök az emberi természetről, egyéni sorsokról A Szigligeti Színház Szobaszínházának sorrendben idei második premierje, Zalán Tibor Ószeresek című ócskapiaci westernje minden lényeges vonását tekintve jócskán szokatlan, formabontó, mondhatni furfangos előadás. Nyilván bőséges és alapos magyarázatra szorul ez a megállapítás, amely — hűen a darab szelleméhez — minden korrekt módon körülhatárolható esztétikai minőségnek fittyet hány. A szokatlanság, a formabontás és a furfang persze egy tőről fakad: abból, ahogyan és amiért megszületett ez — a színházról szóló elkényelme- sedett elképzeléseinket megbolygató — előadás: egy fiatal, tehetséges és sikeres költő, Zalán Tibor, valamint a Stúdió ’K színházi alkotóközösség valóban közös munkája. Ebből a játékból azért is hiányzik a drámaelmélet egy fő konfliktusra épülő, hagyományos tragédiafelfogása, mert a mozaikokból fü- zérszerűen egymásra épülő történet a színészek és a szerző által közösen formált etűdökből áll. Vagyis a szokásostól eltérően nem egy már kész, az asztalfiókbóí elővett dráma adaptációját láthatjuk a színpadon. Az, hogy mindebből — a „sok bába” ellenére egy „remekbe szabott gyermek” — egy feszes ritmusú, pontosan, ám több szinten is megfejthető jelentéseket hordozó előadás született, már a szerző, a rendező Fodor Tamás, valamint a színészek tehetségét, a csapatmunka fegyelmezettségét dicséri. Arról nem beszélve, hogy a krimiszerű, operettes-kabarés elemekkel átszőtt történet mögött mégis valódi tragédia húzódik meg. „Az ember tragédiája” —, ahogyan az a huszadik század nyolcvanas éveiben, illetve nyocvanas éveiből visz- szafelé tekintve látható, az általános és az egyedi: tehát az emberi természet — ha tetszik, az emberiség és a magyarság történelme — és az egyéni sors szintjén; természetesen egyszerre. Hozzátesszük : az Öszeresek mindezt a brechti világlátáshoz és színházhoz rokonítható, hasonlítható szemlélettel és eszközökkel jeleníti meg. Az irodalom, a film mostanában fedezte föl a maga számára a piacot — mint ki- merítheitetlen forrást a téma és jellemábrázolás terén. (Bizonyára nem véletlenül, de ennek mélyebben húzódó okait majd az irodalom-, színház- és filmtörténetnek kell feltérképeznie.) Ez az a hely, ahol minden eladó, ahol minden megtörténhet. Az Öszeresek azonban még ennél is tovább megy, hisz egy olyan világba kalauzol el, ami a közfelfogás szerint — és most ne vitassuk, hogy ez mennyiben helytálló vagy sem —, a féllegális, titkos üzletek, netán maffiák; a gyanús alakok, a lecsúszott egzisztenicák gyűjtőhelye, ahol az élet a tisztességes polgárok által szívesen letagadott, be nem vallott, mélyen az intimitásokba rejtett oldalát mutatja meg. Ahol természetes és magától értetődő közeg a kendőzetlen valóság, az egyéni, netán önös érdekek tiszta, finom burkolattól mentes vállalása, az indulatok éles, sokszor nyomdafestéket nem tűrő szavakba foglalt áradása. Az Ószeresek pontosan adja vissza ezt a képet, az ócska — finomabban szólva: a használtcikk-piac minden előbb sorolt „kellékét”. Sőt nemcsak pontosan; élvezetesen, szórakoztatóan is; remek, bár nemegyszer meghökkentően vaskos poénokba. a zsibvásári hangulathoz abszolút módon hű, a „nézőtérrel” egybefolyó díszletekbe, töménytelen meny- nyiségű vásárfiába ágyazottan. A formabontásnál persze sokkal fontosabb a furfang. Az, hogy a darab ez első jelentésbeli síkjánál sokkal tovább megy, mindenféle magyarázkodás nélkül is mélyebben értelmezhető. Ki beszél itt a piacról? Ki beszél itt a maffiáról? — kérdezik egymástól a szereplők. És ez a western a figyelmes nézőnek valóban többet mond „a jó a rossz és a csúf” sematikus harcánál, küzdelménél. A telefondramaturgia, a pillanatnyi helyzet és az egyéni érdek által egyaránt mozgatott szereplők azzal vallanak és úgy, amikor és ahova, aki és ami mellé állnak, vagy csapódnak — nemcsak örök vesztesként vagy győztesként. Az emberi természet természetrajza is ez; a védekezésé, a menekülésé, a félelemé, a ravaszságé, az elkülönülésé, a „nemes” távolságtartásé — és még mi mindené! Az Ószeresek éppen ettől a sokszínűségtől válik a nézők csaknem minden rétege számára élvezhetővé. Az előadás pedig attól válik kiegyensúlyozottá, színvonalassá, és nem egykönnyen fe- lejthetővé, hogy hat különböző egyéniséget, — társadalmi réteget? —, típust, mai embert megjelenítő színész — Tamási Zoltán, Kertész Kata, Illés Edit, Czákler Kálmán, Szalag Szabó István, Bakos Éva — játéka egyenletes, a Németh Ilona tervezte jelmezek tökéletesen adják vissza darabbéli jellemüket. Az első pillantásra is pompásan valóságos díszletek — amit nagy fantáziával Csík György tervezett — között folyik a „nem-játék”; melyet Perger Éva segítségével igen koncepciózusán Fodor Tamás rendezett. Bálint Judit A MEGYEI KÖNYVTÁR TERVEIBŐL Újdonság: a számítógépes kölcsönzés Közhasznú ismeretek, irodalmi szabadegyetem a „szolgáltatások” között Az idei év jól ismert gazdasági nehézségei most fokozottan ráirányítják a figyelmet egy-egy művelődési intézmény munkájára, terveire. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár tevékenysége meghatározó szűkebb pátriánk kulturális életében. Vajon milyen év elé néz a megyei könyvtár? A gondokról, a tervekről dr. Horváth Károly igazgatót kérdeztük: — Ebben az évben egyetlen nagyobb rendezvényt vállalunk fel, nevezetesen a gyermekkönyvhét megnyitóját novemberben. De terveink között szerepel, hogy újra meghirdetünk egy ifjúsági regényeket feldolgozó Illusztrációs pályázatot. Szeretnénk, ha ez a kezdeményezésünk hagyománnyá válna. Ezen túlmenően megrendezzük ismét a Verseghy nyelvművelő versenyt, mégpedig úgy, hogy megpróbáljuk kiterjeszteni az alsó tagozatos diákokra is. — A (elsorolásból az derül ki, hogy mégiscsak lesznek rendezvények, de ezek többnyire a könyvtár külső munkáját reprezentálják. Mi várható a könyvtáron belül? — A belső életünket illetően kevés a pénzünk ahhoz, hogy nagy munkába fogjunk; Adyval szólva; „őrizzük a magot”. A módszertani munka — amelybe beletartozik az olvasók magasabb szintű tájékoztatása, belső bibliográfiák készítése, a perszonális kapcsolat ki- szélesítése — nem pénzigényes, inkább lelkiismeretes könyvtárosi hozzáállást kíván. A számítástechnika eredményeit felhasználva szeretnénk lendületesen kezdeni: terveink között szerepel, hogy a kurrens folyóiratok nyilvántartását, a helyismereti folyóiratfigyelést számítógépre visszük, ugyanakkor lépéseket teszünk a számító- gépes kölcsönzés kialakítására. Ehhez azonban tudni kell, hogy idővel 320 ezer könyvet kell fénycsíkokkal ellátni. Borzasztóan aprólékos munka, és nem is látványos, viszont annál hasznosabb. A munkálatok az idén elkezdődnek. — Örömmel halljuk, hogy a megyei könyvtárban gyakran esik szó a számítógép fontosságáról ... Lépést akarunk tartani a korral. Szegénységünket ellensúlyozandó azt a területet kell megcéloznunk, ahol módunkban áll nyitni. A könyvtárépítés várható elhalasztása miatt ez a terület a számítástechnika. A könyvtár különböző osztályain jelenleg három-négy dolgozónk van, aki megkapta a szükséges kezelési útmutatókat, de a közeljövőben szeretnénk a számítógép használatát elterjeszteni. Többek között én magam is — posztgraduális képzés keretében — közelebbről ismerkedem az ELTE Könyvtártudományi Tanszéke által indított informatika nevű tudományággal. Jobban otthon szeretnék lenni e diszciplina világában. — A jövőt Illetően főleg a nem pénzigényes munkákra helyezik a hangsúlyt. Az okok sejthetők, de mit Jelent ez számszerűen? — Egyszerűen arról van szó, hogy az idén 650 ezer forinttal kevesebb áll rendelkezésünkre. A könyvbeszerzésre fordított keret is 100 ezer forinttal csökken. S mindez akkor, amikor az emelkedő könyv- és folyóiratárak amúgy is nagy terhet rónak ránk. Amit most nem veszünk meg, talán egyszer és mindenkorra kimarad könyvtárunk állományából. Ezért is fájdalmas azt tudni, hogy kevesebb könyvvel állhatunk az olvasóközönség rendelkezésére. Megpróbálunk azért segíteni magunkon: tavaly létrehoztuk a Verseghy-alapítványt, amelyre eddig 275 ezer forint gyűlt össze. Ezen összeget a Verseghy nevéhez kötött nyelvművelő megyei versenyek finanszírozására fordítjuk. Vállalatok és magánszemélyek is adakozhatnak a könyvtár szolgáltatási színvonalának emelése céljára. — A tavaly ősszel nyílt zenei könyvtár milyen új lehetőségeket kínál az idén? — A Schönherz úti zenei részlegünkben szerettünk volna magnókazetta-kölcsönzéssel a közönség elé lépni. Az ismert nehézségek miatt ez eddig nem volt lehetséges. A videokazetta-beszerzés tovább folytatódik — jobb híján a könyvbeszerzési keret terhére. Decemberi adatok szerint egyébként 120 kazetta és 800 hangos könyv áll az olvasók rendelkezésére. — A kívülálló számára észrevehetők lesznek-e a Jövőben a megyei könyvtár esetleges nehézségei? — Bízom benne, hogy nem. A meglévő szolgáltatásokon túl szeretnénk odafigyelni a közhasznú információnyújtásra, beindítunk egy irodalmi szabadegyetemet, s néhány megyei, sőt országos érdekű kiadvánnyal is igyekszünk felhívni magunkra a figyelmet. A hagyományainkat folytatjuk, a kényszerítő körülmények ellenére nem adjuk alább munkánkat, s a már elért színvonalat semmi esetre sem csökkentjük. Ez a mi könyvtárosi ars poeticánk. Jurkovics János Lidérces órák
