Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
1988. JANUAR 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Újjáalakul a városkörnyéki bizottság Alkalmazkodnak a feladatokhoz NAGYCSALÁDOSOK Együtt egymásért Tegnap délelőtt tartotta Besenyszögön utolsó ülését — régi szerepkörében — a Szolnok város körzetéhez tartozó települések városkörnyéki bizottsága. Miután Szolnok megye is részt vesz a kétszintű államigazgatás kialakításának kísérletében, így a korábban koordináló szerepet betöltő bizottság működése véget ért. Ezen az utolsó ülésen a tizenhat települést és tizenegy tanácsot képviselő testület tagjai előbb tájékoztatót hallgattak meg a körzethez tartozó állami utak fenntartásáról, a jövendő feladatokról, — ezekről Bede János, a Szolnoki Közúti Igazgatóság vezetője beszélt. A megye úthálózata jobb állapotú, mint az országos átlag — mondotta —, ez a hetvenes évek építéseinek köszönhető. Most viszont a fönntartás követel nagyobb költségeket. Erre, mint kiderült, a korábbinál kevesebb pénz áll rendelkezésre. Az utak állapotának fenntartására Békés és Szolnok megyében — az igazgatóság két megyében illetékes — ebben az évben 42'0 millió forintot biztosítottak. Miután ez az összeg évek óta csökken, csupán a legfontosabb feladatok, elsősorban a közlekedési főutak- ra elegendő. (Ott zajlik a közúti forgalom 75 százaléka). A jelenlévő tanácselnökök kérdéseire adott válaszokból kiderült, hogy mint másutt, megyénkben is csak az utak romlásának lassítására futja a pénz. A jelenlévők a tájékoztatót — a forintok csökkenését is figyelembe véve — tudomásul vették. Ezek után dr. Szénási István, Szolnok Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának titkára szólt a kétszintű államigazgatásból adódó feladatokról. Bejelentette, hogy az új helyzetben a városkörnyéki bizottság, esztenW dőkön át jól végzett munkája utón, befejezte működését. Üj lehetőségként fölvetette a már kialakult együttműködés megtartását azzal, hogy a Szolnok város körzetében lévő települések ezután egyenrangú felekként, önkéntes alapon ápolják a kapcsolatot. Ha ezzel egyetért a testület — javasolta —, akkor hozzanak létre előkészítő bizottságot, amely megalkotja az új együttműködési forma „munkasza- bályzatát”, s ennek ismeretében az önálló tanácsok dönthetnek majd a csatlakozásról, amennyiben a helyi testületek ezt jónak látják. A megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára, dr. Bozsó Péter hangsúlyozta, hogy ebben az új formában továbbra is maradjon integráló erő a város, hiszen korábbi feladatai — hogy működtesse a térség diákjait befogadó középiskolákat, teljesítse kulturális és kereskedelmi központ funkcióját — nem változnak. Minden tanács, érdékeinek megfelelően, természetesen önállóan dönt arról, hogy tagja lesz-e ennek az új szervezetnek, avagy egy másik kisebb vagy nagyobb térségi társuláshoz kíván csatlakozni. A tanácselnökök egyetértettek a bizottság újjászervezésével. A Szolnok város körzetébe tartozó települések újszerű együttműködésének szabályairól májusban döntenek, s a térség tizenegy tanácsa ezután foglal állást arról, hogy a későbbiekben ezt a társulási formát vagy egy másikat választ majd. Guga, sínlődés, nehézség, dagadozás Teljesül gyermekkori álma Beszélgetés egy készülő monográfiáról Lám, a szülőföld szeretete még arra is képes, hogy íróvá tegye az embert. Ezt példázza a tiszafüredi szülésznőgyógyász dr. Kiss Bálint eséte. Találkozásunknak az adott apropót, hogy híre kelt: könyvet ír szülőfalujának, Tiszaszentimrének gyógyító hagyományairól és egészségügyi állapotáról. A beszélgetés során kiderült, hogy a tervezett monográfia megírásával gyermekkori álma teljesül egy olyan embernek, aki konok céltudatossággal „pipálta ki” élete során azokat a tennivalókat, melyeket munkálkodásában meghaladt. — Beszéljünk a kezdetről: könnyen sikerült az orvosi pályára kerülnie? — Karcagon érettségiztem a háború előtt, jó tanuló voltam, meg is kaptam a Hohmann Bálint ösztöndíjat, havi 200 pengő fixszel, amikor, ugye,1 az ember eny- nyi pénzzel könnyen viccelit. A hírt, hogy ösztöndíjas lettem, még a rádió is bemondta. Debrecenben akkor kaptam az orvosi diplomát a kezembe, amikor a szovjet tankok felvonultak a hortobágyi ütközetre. — És már ekkor eltökélte magában, hogy visszamegy orvosnak a szülőfalujába... — Igen, úgy képzeltem, hogy 4—5 évig gyógyítom azokat az embereket, akik hozzám a legközelebb állnak. Némi vargabetű után sikerült, viszont 27 év óta már (tiszafüredi lakosnak vallhatom magam. Mikor nyugdíjba mentem, hozzá- kezdtem a nagy álmom megvalósításához, a könyvíráshoz. — Meddig sikerült visszamenni Tiszaszentimre múltjában? — A kezdet, 1787. január 1. Az iratok a falu református lakosságának — nagyjából a lélekszám kétharmada volt ez — adatait tartalmazzák. Ami a legszembeötlőbb egy orvos számára, el- képeszítően magas volt a csecsemő- és gyermekhalandóság. Egy szolid „békeévben”, 1787-ben például 20 százalékot tett ki, azaz minden ötödik gyermek meghalt mielőtt elérte volna az egvesztendős kort. Természetesen járványok idején ez a szám ijesztően magasra szökött. 1801-ben például minden második gyermek a himlő áldozata lett. Vagy gyászos évnek számított az 1831-es év is, amikor is július 23-tól augusztus 18-ig 69 embert vitt el a kolera. — Sikerült ismerősökre bukkannia a kutatásai során? — Hogyne: ükapám, Kiss István, juhász volt és 62 éves korában gugában halt meg. De arról is írásos feljegyzés van, hogy 1867-ben Palágyi Gábor kántortanító helyett Kossá Károly temette az elhunytakat. — Milyen betegségekben haltak el eleink? — Kelevény, sínlődés, nehézség, dagadozás volt a leggyakoribb halálok a járványos betegségek után. De például 1839-ben Tóth András 54 éves korában csuklásban halt meg. — Nyomon lehet-e követni az orvosi felfedezések eredményeit az irományokban? — Igen: 1796-ban Jenner angol orvos egy 8 éves gyereket beoltott tehénhimlőben szenvedő fertőző nyirokváladékával, ezután a fiú kiállta a feketehimlő fertőzését, tehát immunis lett. Alighanem ennek nyomán született 1805 körül az a templomi beszéd, melyben a pap felhívja a híveket arra, hogy gyermekeiket tehénhimlővel oltassák be. Az az igazság, hogy a ritkuló megbetegedések ellenére a himlőjárványtól később sem lehetett véglegesen megszabadulni. — Gondolom, az elhalálozások okai a falu közállapotairól is vallanak. — De még mennyire: 1787 és 1895 között öngyilkosságot tizenhatan követtek el, méghozzá elég változatos módon. Kútbaugrás, vízbe- fulladás, akasztás, öngyilkosság lövés által — ezek voltak a leggyakoribb halálnemek. Ezalatt az idő alatt tizennégy gyilkosság is történt: agyonütés, halál megverés miatt, erőszakos megfojtás, de volt akinek a hasát kaszával felhasították. Meglepően magas volt a halálos balesetek száma is, negyvenketten veszítették így életüket. A halál nemei: vízbefúlás, „kútbaesvén,” vérelfolyás, megfulladás, malomkővel zúzatott hét ember, de volt, akire a fa dőlt rá, és olyan is akadt, aki erejét megszakította. Gyakori volt a végzetes lórúgás, a szekérrel való halálos borulás. Egy italos ember halála kíván még említést, őt a pálinka ölte meg... — A közerkölcsökről mit mond az írás? — őseink közel sem voltak puritánok: 1853 november 12-én Szöllősi Julianna a prezsbitérium előtt pa- ráznaság miatt bűnbánatot tartott, melynek végén felmentették. Fehér Erzsébet 22 éves hajadont viszont 1852. július 8-án agyonütötték. Aligha a szűzi erényei miatt. Sizemipel láthatóan élvezi dr. Kiss Bálint a múltban való barangolást, amely a hallgató számára is magá- valragadó élmény. A beszélgetés során többször is hangsúlyozta, hogy tollát a szülőfaluja iránti tisztelet vezeti és ha ezzel a szolgálattal segíteni tud a megye történetének teljesebbé tételében, úgy munkájának kettős haszna lesz. — Pb — Szinte hihetetlen — ők, valamennyien nagycsaládosok Nem mondaná meg senki, hogy a nagyteremben gyülekezők mindegyike többszörös édesanya, illetve édesapa. Erős, szép szál férfiemberek, csinos, szép arcú fiatalasszonyok jönnek egymás után. Nem, nem a legutolsó divat szerint öltözöttek, mégis jó rájuk nézni. Mert gondozottak, mert még a tekintetükből is árad valami, ami miatt talán még az utcán is rácsodálkoznék egyikre-má- sikra. Nyílt tekintetű, tiszta emberek. Az értekezés azért kicsit döcögve indul. Rácsodálkoznak az elnökségre, s nem is azonnal reagálnak a véleményt, javaslatokat kérő szóra. Aztán egy jól megtermett férfi föláll, elkezdi szép illedelmesen — és hirtelen tűzbe jön: „azért ne nézzék mór a hatgyerekest hülyének” — mondja, s meg is magyarázza. A társadalom valahogy lenézi, vagy nem érti meg azokat, akik a jövendőért, az elkövetkező évtizedek állampolgáraiért vállalják a nagycsaládok, a három, a négy, az öt, a hat gyereket. Olykor még fórumokon is találkozni meg nem értéssel, kis sunyi összekacsdntássaí, amikor valaki kiejti a száján, hogy nagy csalódról kell gondoskodnia. Aztán folytatja egy fiatalasszony. Nehogy azt higgye valaki, azért erősködtek az egyesület létrehozásán, mert úgy vélik, együtt könnyebb előnyöket kicsikarni a társadalomból, magyarul pénzt, pénzt minél többet. De egységben az erő, és ő például miért ne mondhatná el jó tapasztalaA Hazafias Népfront Szolnok Megyei Bizottságának székházában tegnap huszonhat megyeszékhelyi és negyvenegy vidéki nagycsalád önkéntes elhatározásából megalakult a Nagycsaládosok Szolnok Megyei Egyesülete. Az alakuló közgyűlés résztvevői úgy döntöttek, hogy a szolnoki székhelyű, a megyében tevékenykedő önálló szervezet a Nagycsaládosok Országos Egyesületének tagjaként működik, s törvényességi felügyeletének Szolnok Város Tanácsát ismeri el. A szervező bizottság elkészítette az egyesület alapszabályát — feladatkörét, a tagok jogait és kötelességeit, a szervezet és a működés elveit és szabályait tartalmazó okiratot. Az alapítók ezt egyhangúlag elfogadták és döntöttek a tisztségviselők személyéről is. A működést héttagú elnökség irányítja majd, valamennyien háromgyermekesek, s döntő többségük fiatal. Az elnök dr. Kotyis György gyermekgyógyász főorvos, a titkár Pozderka Já- nosné eladó lett. Az új egyesület tagságát köszöntötte Sándor László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára és dr. Surján László, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökhelyettese is. A Győr-Sopron megyei után Szolnok megyében alakúit meg a második nagy- családos egyesület hazánkban — ahol 180 ezerre tehető a három- vagy többgyermekes családok száma. tait, aimiemt .^kezemmel, fejemmel alakítottam magam körül”, s amikből talán másak is okulnának. Aztán szenvedéllyel egy légiesen karcsú, szőke asszony kért szót. Három gyereket nevel Fotó: Mészáros egyedül, a harmadikkal éppen gyesen van. És nem panaszkodik, de dicsér Vörös- keresztet és jóakaratú embereket, akik fölvilágosították, milyen jogai vannak, hol kopoghat azért, hogy rendben legyen a csalódja. Mert ha hihetetlennek ds tűnik, rendben van. Igaz, neki nincs szenvedélye, legfeljebb szomorúsága olyankor, amikor azt látja, haszontalanra is jut a közösség pénzéből, s van nagycsaládos, aki nem szégyelli elinni, elszórakoznd a családjára kapott pénzt. A nehezen indult, csörgedező kis patakból óriás lett a folyam. És nem panasznap, nem borzas bírálat, s nem sistergő segélykérés, Csak az életünk, a mindennapjaink, a változó világ villanásai. Szót kér a közgazdász, az ápoló, a hivatalnok, a munkás, a tanítónő, — s bár senki nem ismétli a másikat, mégis egy nyelven beszélnek, értik egymást. Valaki kimondja azt is; majd az ő hat gyereke keresi meg egyszer azt a pénzt is, ami a mostani gyermektelenek, meg egykések hasznára lesz. A következő kérdezi: hogy is lesz hót az az adóelengedés? Felel rá a másik: ez nem kolduló szervezet lesz, az összetartozásért, az együtt-egymásért munkálkodásért hívják életre. Egy pisszenés se hallatszik, mikor elhangzik a szám: három évvel ezelőtt öt-hatezer nagycsalád volt a megyében. Az ember szinte várja, hogy mikor találkozhat vélik megint... Cj MNB-fiók épül Karcag főterén. Beruházó a városi tanács, kivitelező a Szolnok Megyei Tanács Tervező és Építőipari Vállalata. A 30 millió forintos beruházás átadási határideje december 31. Az épületben üzletek és különböző irodák is helyet kapnak. Képünk az ácsok munkájáról készült — nzs — Februárban elbírálják Javaslatok Ifjúsági Dfjra Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal felhívása nyomán 216 javaslatot tettek Ifjúsági Díj adományozására. A felhívást novemberben tették közzé, kérve a társadalmi és tömegszervezeteket, a minisztériumokat, az országos hatáskörű szerveket, a tanácsokat, a vállalatokat, a szövetkezeteket, az intézményeket és az ifjúsági kollektívákat, hogy javaslataikat december 31-ig juttassák el az ÁISH-hoz. A felhívásra egyébként jóval több javaslat érkezett, mint az 1987-es Ifjúsági Díjra: akkor csak 106 pályázat alapján kellett dönteni. A javaslatokat véleményező társadalmi bizottság a lista teljessé válásakor, várhatóan február elején-alakul meg. E 13—15 tagú bizottság a javaslatok alapos tanulmányozása, egyeztetése, illetve ellenőrzése után választja ki a díjazásra érdemeseket. Az Ifjúsági Díjat március 15-e alkalmából ünnepélyes keretek között aa-
