Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-04 / 2. szám
1988. JANUÁR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 flz elsők egyike a SZOTÉV (Folytatás az 1. oldalról) forint értékű építési-szerelési munkát elvégeznie a vállalatnak, ha nem gondol időben saját fővállalkozási, illetve tervező apparátusának kiépítésére. Ma legtöbbször „kulcsra kész” beruházásokra vállalkozik a SZOTÉV, tehát nemcsak a kivitelezési megbízást igyekszik megszerezni, hanem maga gondoskodik az építési tervek elkészítéséről és az alvállalkozók munkájának szervezéséről is. Pedig az egy évtizede még szinte csak hagyományos építőipari feladatok megoldására képes cég 1987-ben olyan munkákon dolgozott, mint a Kőbányai Gyógyszer- árugyár részben világbanki hitelből finanszírozott rekonstrukciós munkálatai, a megyében pedig például a szolnoki Tisza-parton készül? főiskolai kollégium, vagy a tiszafüredi oktatási centrum bizonyítja a vállalatnál alkalmazott technológiák korszerűségét. A SZOTÉV teljesítményének „felfutásához” persze mindenekelőtt vállalkozói készség kellett. Ennek meglétét pedig nji sem igazolja jobban, mint az, hogy milyen jól sikerült kamatoztatni az eredetileg csak a saját építőtevékenység kiszolgálására létesített ipari üzemek termelőkapacitását. Az ipari tevékenység bevétele 1980- ban még csak egymillió forint volt, tavaly viszonfl már elérte a százhatvanmilliót. Különböző légtechnikai eszközök gyártására külföldről vásárolt modern berendezéseket a vállalat, asztalosüzemeiben pedig már faházakat is készítenek, jövőre pedig külföldi megrendelésre szállítanak bútorelemeket. A keresett és jövedelmezően eladható ipari gyártmányok termelésének növelése érdekében a múlt év közepén Törökszentmiklóson — a helyi foglalkoztatási érdekeket szem előtt tartó városi tanács támogatásával — egy telepet vásárolt a SZOTÉV, mintegy hónapja fejeződött be ott egy ötvennégymillió forintba kerülő beruházás. Az ennek keretében felszerelt korszerű gépektől is várják, a Szolnok Megyei Tanács Tervező- és Építőipari Vállalatánál, hogy 1988-ban a tavalyinál több ipari terméküket adhatják el az NSZK-ban, Ausztriában és Olaszországban és sikerül a mostani évzáráskor 18 millió forintos konvertibilis exportjukat harmincmilliósra növelni. Csendes évkezdés, mérsékelt kereslet (Folytatás az 1. oldalról) holnapi szállításra szánt, hajnalban a gazdaságokból beérkezett tej feldolgozását. A programon már csak azért sem tudunk lényegesen változtatni, mert ünnepnapokon csak a termelőüzemekben dolgoznak, a rendelések változtatásának „átvezetésére” nincs emberünk.” Az árak növekedésének keresletcsökkentő hatásától félnek a korábbiaknál jobban a kereskedők? Valószínűleg ez is magyarázza óvatosságukat. Néhány napnak azonban el kell telnie, hogy megtudjuk, valójában menynyivel kevesebb drágább tejre lesz vevő. A tejipar illetékesei szerint ugyanis a vásárlók az ünnepek előtt jócskán tartalékoltak az olcsóbból, hiszen a megszokott napi 70 ezer liter helyett Szilveszter napjára több mint 90 ezer liter tejet rendeltek meg tőlük a kereskedelmi vállalatok. Sőt volt olyan cég, amelyik tejtermék készletét napközben még maga is eljött kiegészíteni. Így előzetes rendelés, házhoz szállítás nélkül kelt el például december 31-én a szolnoki tejüzemben kétezer darab másfél kilós trappista sajt. Szerényebb lehetőségek Az óv első napján az idei tervekről Üjév reggelén is a szokásos időben ébredt Nagy József Üjszász nagyközség tanácselnöke. S ha már felébredt, végigsétált a ködbe burkolózó, csendes faluközpontban. Amikor találkoztunk nagyon bosszús volt. A szilveszterezők széles jókedvükben felborogattak néhány szeméttartályt, rendetlenséget hagytak 1987-ről ’88-ra virradóra maguk után. — Egyébként is van elég gondom, s már az év első órájában is ezen gondolkozom — mondta találkozásunkkor. — Rövidesen tárgyalja majd a tanács az idei költségvetést, s bizony szerényebb lehetőségeink vannak, mint gondoltuk, mint ahogyan a VII. ötéves terv elkészítésekor elhatároztuk. Így például előre tudom, hogy hiába terveztük 89— 90-re a tornatermet, biztosan nem lesz rá pénzünk. íNyolcszáz általános iskolás van most, nagyon kellene végre Üjszásznak egy tornaterem. Tavaly különben folytattuk a vízhálózat bővítését. Tizenkét utcába vezettük be a vizet, s ez mintegy két és félmillióba került. Ugyanennyiért épült meg a szeméttárolóhoz vezető út is. Dehát erre a hétezer lelkes nagyközség áldozott, hiszen egyből megszavazták a te- hót, s az évente nyolcszázezer forintot jelent. Örülök, hogy az önerős gázhálózat-építés folytatódik, mert ezzel az idén megoldódik az óvodánk és az általános iskola központi fűtése is. S hogy ne csak azt mondjam, mi nem lesz, a tavaly megkezdett gyógyszertár és hozzákapcsolt szolgálati lakás az idén egészen biztosan fölépül. A jó hírű gimnázium és szakközépiskola gazdálkodása is a helyi tanács gondja már. A készülő kétszáz személyes kollégium nyilvánvalóan sokat segít majd a középiskolai oktatásban Üjszászon. Nem biztos, hogy olyan sok tanácselnök van Szolno- nok megyében, mint Nagy József. A munkakönyvében 1957 óta csak a községi tanács szerepel. Akkor vb-tit- kárnak rievezték ki, s 1968- ban, — tehát az idén húsz éve — választotta először tanácselnökké a nagyközség lakossága. Nem titkolja, élete ötvenhatodik éve az idei, megélt tehát sok nehéz esztendőt is. Nem fél az idei feladatoktól, de azt előre tudja, többször kell szót váltani az év során a lakossággal, megbeszélni, megvitatni mindent, az egész közösséget érintő gondot. S. J. Az elmúlt évben az anyaghiány sok bosszúságot okozott az üvegeseknek és megrendelőiknek egyaránt. Emiatt a szolnoki Építő- Javító Szolgáltató Vállalat két üvegesműhelye közül az egyiket kénytelen volt időlegesen bezárni. Az év végére javult a helyzet, az Orosházi Üveggyár folyamatosan szállított. A vállalat Sallai utcai műhelye kétezer négyzetméter síküveget kapott, amelynek — a felhalmozódott megrendelések miatt — kétharmadát máris felhasználták. Egy hónapos feszített tempójú munka után elérték, hogy már rövid határidejű munkákat is tudnak vállalni Fotó: T. K. L. Számftástechnfkai gyorsfénykép a megyéből Hazánkban a hetvenes évek közepén vált divattá a számítógéppel foglalkozni. „Pénzes” divat volt persze, nem sokan juthattak hozzá a géphez személyesen, és a vállalatok is ódzkodtak még attól, hogy ilyen berendezéseket vásároljanak. A nyolcvanas évtizedben azonban nálunk is felgyorsultak és bonyolulttá váltak a gazdaság folyamatai. így a hagyományos irányítási rendszerben mind nehezebb már követni azokat. Az adórendszerrel kapcsolatos nyilvántartási és elszámolási feladatok például egyszerűen megoldhatatlanok lennének számítógépek nélkül. Divat helyett tehát immár egy fokozatosan erősödő, objektív folyamat lett a számítógép térhódítása. Az ország képzeletbeli A jól képzett számítógépes szakemberekből nemcsak volt, hanem ma is hiány van nálunk. Ennek szorítása a programozói területen valamennyit enyhült ugyan az utóbbi időben, viszont a rendszerszervezőknél alig javult a helyzet. Ez pedig meghatározó jelentőségű, hiszen a számítógépes rendszerek bevezetését általában egy szervezési szakasznak kell megelőznie, amelyben az érintett gazdálkodó szervezet struktúráját alkalmassá kell tenni — ha az addig nem volt alkalmas — gépi irányításra. Erre képes szakemberek nélkül aligha képzelhető el a siker. A számítógép ugyanis csupán eszköz, amely önmagában nem oldja meg a gondokat, nem művel csodákat, és nem tesz rendet egyetlen vállalat portáján sem. Nem véletlenül állítják a szakemberek, hogy számítógépes rendszert csak jól szervezett alaptevékenységre, termelési és ügyviteli rendszerre szabad telepíteni. Gondoljunk csak azokra az alkalmazókra. amelyeknél a gép megvásárlása után sokkal nagyobb lett a könyvelés és a közgazdasági munka zűrzavara, mint korábban volt. A számítógépek vállalati alkalmazásának két fő területe az adatnyilvántartás és a termelés szervezése. A termelés irányítását támogató rendszerek alkalmazása a megyében ma még nagyon ritka. Ahol megpróbálkoztak is vele. jobbára csak egy- egy résztevékenységre — például egy állattartó telep munkájának segítésére — alkalmazzák. Hegyi Istvánnal, a KSH Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési Vállalat szolnoki számító- központjának igazgatóhelyettesével beszélgetve kiderült, hogy információik szerint nincs is talán a megyében olyan cég, ahol a termelés és az ügyvitel teljes mechanizmusát számító„számítógépes'’ térképe köny- nyen áttekinthető. Néhány megye kivált a többiek közül, és lépéselőnyre tett szert. Olyan régiókról van szó, amelyekben a fejlett elektronikai ipar (például Fejér megyében a Videoton), vagy néhány ipari nagyüzem (mint Győr-Sop- ronban a Rába), esetleg az egyetemek szellemi tőkéje (például Baranyában, Csong- rádban) diktálja a nagyobb tempót. Szolnok megye a többség közé tartozik. Oda, ahol (magyar) átlagosan mennek a dolgok. Nagyon leegyszerűsítve a kérdést, a megye számítógép-kultúráját két nagyon lényeges korlát határolta és határolja be. A szakemberhiány és az anyagiak. Persze, mindkettő másként és másként. Vagy gondoljunk azokra a kihasználatlanul kallódó gépekre, amelyeket csak azért nem lep be végleg a sarokban a por, mert sikerült regnek játékprogramokat is szerezni hozzájuk ... A szakembergondokkal ellentétben az anyagi korlátok — bár kétségtelenül „élnek” még — már nem any- nyira erősek, mint néhány évvél ezelőtt voltak. Viszonylag elfogadható áron, a korábbinál kisebb anyagi áldozatok révén hozzá lehet már jutni — és ez a lényeg, hogy hozzá lehet jutni! — komolyabb, többet tudó számítógépekhez is. Sokáig az volt a legfőbb baj, hogy hiányoztak a gépek, most viszont eljutott oda a megye is, hogy inkább az alkalmazás területén van nagyobb lemaradás. Az adatnyilvántartás és a termelés számítógépesítése persze ma is komoly beruházást igényel. A kérdésre, hogy megéri-e vagy sem, nem egyszerű válaszolni. Ahol a már említett személyi és szervezeti feltételek megvannak, ott a beruházás valószínűleg megtérül, bár ezt a megtérülési időt nehezen lehetne pontosan meghatározni. gép irányítaná. Csak rész- megoldásokig jutottak eddig el. Van még egy tényező, aminek szerepéről feltétlenül említést kell tenni. Arról, hogy a számítógépes rendszerek csak stabil közgazda- sági háttér mellett tudják hatékonyan ellátni feladataikat. Nálunk — és ez már nem megyei, hanem országos gond — nemigen lehetett az utóbbi időben a szabályozók stabilitásáról beszélni, pedig egy-egy rendszer állandó és alapvető módosítgatása nem kis feladat, hatalmas szellemi energiákat köt le feleslegesen, és rontja az alkalmazás hatékonyságát, Számítógépekről folyó diskurzusokban óhatatlanul szóba kerül hazánk helyzete is az élvonalba tartozó országokhoz képest. Szokás éveket is említeni hátrányunk nagyságának jellemzésére. Van, aki nyolc-tíz évet mond, de „elegánsabb” dolog ettől többre, másfét- két évtizedre is taksálni a lemaradásunkat. Tény, hogy a fejlett országokban ma már nem egyszerűen számítástechnikáról beszélnek, hanem informatikáról. A számítástechnika összekapcsolódott a telekommunikációval, és vele együtt alkot egységes rendszert. Köztudott, hogy a világ mostanában már a digitalizált távközlésre áll át, amelynek révén adatot, hangot, képet kezelnek és továbbítanak egyszerre. Ezzel szemben mi Szolnokon most várjuk „megváltóként” az új telefonközpontot, ami — talán mondani sem kell — hagyományos analóg rendszerű lesz. A maga nemében valóban korszerűbb, de a világ már máshol tart azóta ... Ha ma még nem is, de már a közeli jövőben, az infrastrukturális háttér fejletlensége lehet az előrelépés legfőbb korlátja. Az említett informatikai szolgáltatások ugyanis egyszerűen nem képzelhetők már el ilyen fejlett háttér nélkül. Adatbázis Szolnokon Is Hegyi Istvánnal persze munkahelyének terveiről és törekvéseiről is szót váltottunk. Arról, hogy mikor és milyen módon válhat a KSH—SZÜV a modem értelemben vett, korszerű adatbankká, hogyan nyújthat a jelenleginél szélesebb körű szolgáltatásokat. Hazánkban ma a legnagyobb országos számítóközpont-hálózattal rendelkező vállalat a SZÜV, és már most is foglalkoznak bizonyos információszolgáltatással. Ez még korántsem jelenti a végállomást, ám a továbblépéshez már számítógép-hálózati rendszer felállítására, a géppark megújítására van szükség. A hálózati működtetésre alkalmas gépek beszerzéséhez világbanki pályázatot nyújtott be a cég. A pályázat célja információ szolgáltató hálózat felállítása, közhasznú adatbázisok megteremtése hazánkban. A hagyományosan lassú és akadozó hazai információáramlás meggyorsításához égető szükség van már ezekre. Számítógépeink tehát már vannak, most gazdaságunkat és a vállalatok belső rendjét kell olyanná formálni, hogy az alkalmazásuk optimális feltételei meglegyenek. Ez most a legfőbb feladat. késlekedni vele már nem szabad tovább. U M. L. A nyagi korlátok Az élvonal mögött Divat vagy realitás 7
