Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-08 / 289. szám

1987. DECEMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 November végén rendezték meg a megyei Diákolimpia fiú röplabdadöntőjét, ame­lyen a 605. DSE csapata negyedszer is veretlenül végzett az élen és jogot szerzett az országos versenyen való részvételre. Az 5. korcsoport bajnokcsapata, állnak balról: Kádár, Mészáros, Fekete, Peagity (a torna legjobb Utőjátékosa), Madár, Csordás Gá­bor testnevelő tanár-edző. Guggolnak balról: Zölei, Péli, Válé, Kiss Amiről a sportújságírók hallgatnak A könyvrecenziók sajátja, hogy viszonylag rövid időn belül követik — nem egy­szer meg is előzik — annak a kiadványnak a megjelené­sét, amelyről íródnak. Ez­úttal kivételt tettünk, s en­nek oka nem más, minthogy sajtónap egyszer van egy év­ben — épp, amikor e sorok íródnak. A kötet címe pedig: Amiről a sportújságírók hallgatnak... Ha a szerzőt, Kő Andrást és az előszó íróját, Szekeres Istvánt is (beleszámoljuk, éppen tizenhárom kolléga kap szót (szerencsétlen szám!) a könyv több mint háromszáz oldalán. A meg- szólaltatottakat természete­sen az interjú készítője vá­logatta ki a maga tetszése szerint: „Olyan embere­ket. .., akik személy sze­rint engem izgatnak, és... olyan egyéniségek,... akik­re kíváncsi lehet az olvasó is." Hozzá kell ehhez tenni, hogy mindössze négyen van­nak olyanok köztük, akik sohasem dolgoztak a Nép­sportnál, amelynek a szerző is munkatársa. Így az inter­júcsokor távolról sem érvé­nyes körkép a mai magyar sportsajtóról — sem rádiós, sem megyei lapnál dolgozó sportújságírók nem kaptak szót —, de nem is ez volt a célja. Ka András igen jól ismeri interjúalanyait, s ettől — meg a rutinosan feltett kér­désektől, az őszinte vallo­másokra való rábírás tech­nikájától — olyan nyílt be­szélgetések kerekednek a magnóra vett kérdezz-fele- lek sorozatból, amelyek nyomtatásban nálunk ritkán látnak napvilágot. A hazai sportsajtó szorgalmas olva­sói jócskán meglepődhetnek, mennyire más egy-egy kol­léga beszédmódja, stílusa, mint amit írásban megszo­kott tőle. Vagy éppen ráis­merhet kedvénc újságíróira: lám, ez a Szegő, Dávid, Pe- terdi, Vándor, Zsolt, Feleki élő szóban is épp oly tépelő- dő, bölcs, érzékeny, lendüle­tes, kiegyensúlyozott, sokol­dalú stb., mint ahogy az írásaiból kiolvasható. S a dolog másik oldala: aki már túljutott a könyv­ben azokon, akiknek az írá­sait szokta olvasgatni, kí­váncsi lesz a többiekre is. És ha az ő feltárulkozásuk is rokonszenvet ébreszt ben­ne. később már* szinte isme­rőseként olvassa maid a cikkeit. Nem árt például megtudni közvetlenül Bo- csák Miklóstól — aki idő­közben az AlSH ..szóvivője” lett — hogy tulajdonképpen azért írt könyvet Groslcs- ról, Kicsisról, Cziborról, Al­bertról és másokról, mert „igazából engem... az izgat rettenetesen, hogy miért nem boldog Magyarorszá­gon az a rengeteg tehetség?" Vagy Dávid Sándor szöve­gében felfedezni ezt a részt: „Az újságírás... időnként megadja az embernek azt az érzetet, hogy: valaki. Még akkor is, hogyha az esetek többségében kiderül, hogy senki — és ezt éreztetik is vele." Elgondolkodni a szak­ma doyenje, Feleki László ars poeticáján, amit ilyen egyszerűen fogalmaz meg: „Hajrá, magyarok!” Bepil­lantani az önsztároló Hámo­ri Tibor kalandos interjú­történeteibe, belelesni a ki­csit nagy képűnek látszó Né­meth Gyula szakmai és em­beri „kulisszái mögé, követ­ni Kocsis L. Mihály kacs- karingós útját a sportújság- írástól az ifjúság-, a bel- és a művelődéspolitikai cik­kekig és tovább... A stílus­teremtő, zseniális Peterdi Pálról kiderül, hogy pusztán tisztes iparosnak tartja ma­gát; Szegő Andrásról, hogy egyszerre naiv és bölcs, szo­rongó és mindenre-minden- kire nyitott személyiség; Szombathy Istvánról, hogyan lett szinte élő legendája a szakmájának. Vándor Kál­mán elmondja, milyen fon­tosak ezen a pályán elha­nyagolhatónak tűnő részle­tek mindenütt egy szál vi­rág a telefonközpontos kis­asszonynak) ; Zsolt Róbert­tól pedig megtudhatjuk, hogy tisztességgel, jószán­dékkal és napi 10—12 órai munkával miként vívhat ki magának megbecsült helyet az ember e szakmában. Amiről a sportújságírók hallgatnak a cikkeikben, ab­ból sok minden kiderül ezekből az interjúkból. Az „előhangokból’’ is, amelye­ket az interjúalanyok közeli ismerői írtak. De mennyi minden nem derül ki! Ezt ugyan nem lenne sportszerű a szerző számlájára írni, de hátha érdekli az olvasót az is: mennyit keres, hogyanéi a tévéből jól ismert Dávid „Lapaj”, mennyit utazik külföldre a csupa szenve­dély Vándor Kálmán, mek­kora a telefonszámlája pél­dául Hámorinak és így to­vább. De érdekli-e például az is az olvasót, hogy a megyei lap munkatársa mikor tud egy egész napot a családjá­val tölteni, ha szinte minden szombat-vasárnap ott van a sporteseményeken vagy a szerkesztőségben? Hogy mi­ként tudósít idegenből, ha az uszodában nincs telefon, a saját lakásán a Posta le­szerelte a készüléket, a nyil­vános készülékeknél, posta- hivataloknál meg sorban áll­nak? Hogy miként tudja a meccset követő félórán be­lül gépbe diktálni az anya­gát. hiszen a szerkesztőségi gépírónő..az olvasó és te ter­vezőszerkesztő ^s szeretne minél előbb hazaérni vasár­nap? Hogy mennyit kell dü- höngenie, tárcsáznia, kiabál­nia, míg sikerül a tudósítá­sát továbbítani az országos laphoz, az ellenfél megyei újságjához és saját szerkesz­tőségének itt Szolnokon pél­dául? Hogy mennyi a gond­ja a rossz telefonokkal és telexekkel, amikor a ma­gyartalanul fogalmazott tu­dósításokat, információkat kell neki begyűjtenie és ol­vasható formába öntenie? Hogy mit vitatkozik hetente, sőt naponta a szerkesztők-, kel arról, mi és milyen ter­jedelemben kerüljön aznap a sportoldalra? Lehet, ezek belső szakmai ügyeknek tűnnek. Azt is gyakran hallom: mindezzel számolnia kell annak, aki sportújságírásra adja a fe­jét. De akkor a könyvben megszólaltatott kollégák mi­ért nem szóltak minderről? Nekik nyilván nincsenek ilyen gondjaik. Akkor tehát ezek megoldható problémák, nem sorscsapások! Ugyanaz a feladatunk — miért nem egyformák a munkafeltéte­leink? (Hogy a jövedelmünk különbségeiről nem is szól­jak. ..) A sajtónapon jobbára ün­nepelni szokás, nem panasz­kodni. Nekem sem ez utób­bi volt a szándékom, csak egy kicsit felhasználni az alkalmat arra, hogy bemu­tassam a szakma másik, pró­zaibb oldalát is. Szólni ez egyszer arról, „amiről a sportújságírók hallgatnak” — az év többi napján. Várkonyl Ferenc Táblázatok Kosárlabda NB I. Fém B-csODort Ax állás 1. Pécs 8 2 828-753 14 2. SAf.V 8 2 775-728 14 3. Dunai K. 5 3 741-715 IS 4. Dombóvár 5 2 669-845 12 5. Sopron 4 4 717-748 ÍJ 8. H. Táncsics 3 5 821-843 11 7. Atomerőmű 3 4 595-803 10 8. Ganz-M. 2 8 672-728 10 9 Kecskemét 2 5 614-631 » 10. Szolnok 2 5 589-620 9 December 12.. szombat: Szol­noki Olajbányász—Honvéd Táncsics SE. Szolnok, tisza- llgetl sportcsarnok, 17. Megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság. Az ószl forduló végeredménye 1. Jászklsér 15 11 3 1 28-11 25 2. Szajol 15 11 2 2 34-17 24 3. Sz. Vegyi. 15 10 4 1 24-10 24 4. Kunhegyes 15 7 5 3 25-19 19 5. J.-alsószt. 15 7 3 5 32-21 17 6. Tiszasüly 15 5 6 4 25-16 16 7. KUTE 15 6 3 6 18-14 15 8. Túrkeve 15 6 3 6 13-17 15 9. Jászapátt 15 4 6 5 17-24 14 10. T.-földvár 15 5 3 7 35-29 13 11. Sz. Cukor. 15 5 3 7 22-19 13 12. ÜJszász 15 5 2 8 16-28 12 13. Szászberek 15 3 4 8 14-20 10 14. K. Medosz 15 4 — 11 22-31 8 15. A.-szalók* 15 2 5 8 14-29 7 16. Besenyszög 15 2 2 11 15-49 6 • Abádszalóktól két büntető­pont levonva, mert ifjúsági csa­pata nem állt ki. vagy pedig kevés létszámmal érkezett a mérkőzésre. Labdarúgó NB III Tizenöt forduló, és ami mögötte volt Elnevezésében is változott a területi labdarúgó-bajnok­ság, melynek mind a hat csoportjában NB III-as „ranggal” folytak már az 1987—88-as idény őszi „fél­idejének” a küzdelmei. Más változás is volt, ugyanis a kiírás szerint — az újszerű, kétcsoportos NB II-be fel­jut az NB III valamennyi csoportjának első két-két helyezettje, s a harmadik helyen végző együttes — hat csapat — osztályozót játszik majd az NB II 18—20. he­lyezettjeivel, három hármas csoportban, s a csoportgyőz­tesek is NB Il-es csapatok lesznek. Ilyenformán vizs­gálhatjuk a Tisza-csoport eseményeit. Elmondjuk azt is, hogy az 1988—89-es idényben az NB III hat cso­portjában egyaránt 16—16 együttes szerepelhet. Ha most vége lenne a baj­nokságnak, akkor az első he­lyezett D. Universitas és a második helyen álló D. Ki­nizsi mondhatná magáról, hogy, NB Il-es csapat és a harmadik helyezett Jászbe­rény várná az osztályozót. Azonban még csak a felé­nél tart a bajnoki idény, és az előbb leírtak csak játék a szavakkal, hiszen ki tudr ná jelenleg elmondani azt, hogy mit hoz a második for­duló, a tavaszi idény? Az elmúlt ősszel 120 mér­kőzés volt. Az eddigiek sze­rint — sorrendben — a D. Universitas (24 pont), a D. Kinizsi (21), a Jászberény (21), és a Rakamaz (19) az a négy együttes, amely hétről hétre az élcsoportban fog­lalt helyet. A bajnokság mezőnyében szinté vigasz­talan a helyzete a Karcag­nak, amely a legkevesebb gólt rúgta és a legtöbbet kapta (8—37). A legeredmé­nyesebb — nemcsak a pont­szerzésben — a DUSE volt, amely 35 gólt ért el, a csa­patból a legegyenletesebb teljesítményt nyújtotta a középpályássorban szereplő Szabó András. Az is érde­kes, hogy a legkevesebb gólt a Jászberény kapta, mind­össze nyolcat, de így is ki­lenc pontot „tékozolt” el a Lehel SE. A mérkőzések zavartalan­ságát segítették elő a játék­vezetők. A Tisza-csoportban az egyes megyék olyan szá­zalékban kaptak mérkőzése­ket, amilyen számban a megyéből szerepel együttes a csoportban. Az őszi idény­ben a hajdú-bihari bírók 54, a Szolnok megyeiek 32, a szabolcs-szatmáriak 26, a Borsod megyeiek 8 mérkő­zést vezettek, míg a Békés megyei játékvezetők az ősz­szel hét rájuk eső találkozó vezetéséről lemondtak. A négy megyéből összesen 37 játékvezető szerepelt vezető bíróként. A legtöbb, öt-öt mérkőzést vezetett Hajdú- Biharból Fodor F., Németh V., Nyilas, Szabó I., Szolnok megyéből Tajthy, négyet- négyet Hajdú-Biharból Góz, Hunyadi, Pataki, Szilvási, Szolnokról Balázs, Ferge, Marosvári, Pintér, Tombor, Tóth, II., Szabolcs-Szatmár- ból Fodor S., és Gida. Az NB III-as mérkőzések zö­mén sportszerűen küzdöttek a csapatok. A labdarúgó NB III Tisza- csoportjában ellenőrizték a játékvezetők tevékenységét. A futballbírók átlagosztály­zata (ötös a legjobb) 4,46 volt az őszi idényben, amely igen jónak mondható. A játékvezetők ténykedé­sével, intézkedésével kapcso­latos a fegyelmi bizottság munkája. A Tisza-csop9rt- ban lejátszott 120 felnőtt mérkőzésen ?63, az ugyan­csak 120 ifjúsági találkozón 159 esetben fordult elő sárga lapos figyelmeztetés. Volt két olyan felnőtt labdarúgó, aki öt-öt sárga lapot kapott. A legtöbb „sárgát” a felnőt­teknél bajmazúj városi (26), karcagi (22), rákóczifalvi (21) és leninvárosi (20) já­tékosok kaptak. A legkevesebbet a D. Ki­nizsinél (12) és a Jászbe­rénynél (13) könyvelhették el. Az ifjúságiaknál a Jász­berény (20) játékosai kap­ták a legtöbb, a kabaiak (7), a legkevesebb sárga lapos figyelmeztetést. Az őszi idényben 21 fel­nőtt és 16 ifjúsági labdarú­gót állítottak ki a játékve­zetők. A Volán-Rákócziból három, a DUSE-ból, a Kábá­ból, a Karcagból és a Kis­váráéból két-két felnőtt já­tékos került kiállításra. A fegyelmi bizottság az ügyek legnagyobb többségében megfelelő határozatokat ho­zott. Voltak súlyosabb sportsze­rűtlenségek is. A játékveze­tő bántalmazása miatt egy hétre megvonták a Duse pá­lyaválasztó jogát,, eltiltották a tettest. Nyolc esetben járt el a fegyelmi bizottság ed­zők, technikai vezetők, gyú­rók ellen, többségében a já­tékvezető megsértése miatt. Á labdarúgó NB III Ti- sza-csoportjában is téli pi­henő következik, amely nem lesz hosszú, ugyanis a baj­nokságban szereplő csapa­tok zöme már január elején elkezdi a felkészülést a tava­szi fordulóra. Az egyesüle­tek ezeket a heteket is fel­használhatják a sorok ren­dezésére, a hiányosságok pótlására. A szakmai mun­ka mellett további feladat a személyi, tárgyi feltételek biztosítása. Az új esztendő új feladatokat is jelent va­lamennyi egyesület, csapat számára. Folytatódik a harc a jobb helyezésekért, a magasabb osztályba jutásért és a kie­sést jelentő két utolsó hely elkerüléséért. A nyáron pe­dig mind a 16 csapat meg­kapja a „végbizonyítványt”, reméljük, ki-ki teljesítmé­nye érdeme szerint. Igazsá­gosan. Fttlep Kornél Sakk Perényi nagy formában Jégkorong Miskolcon félbeszakadt a mérkőzés OB I: Űj pesti Dózsa—Jász­berényi Lehel 10:1, 4:1, 5:0, 1:0). Jászberényben ját­szották. Miskolci Kinizsi—Lehel SE 1:0. Félbeszakadt. A mérkőzés az első harmad 18. percében l:0-ás miskolci ve­zetésnél félbeszakadt, miu­tán a nézők több ízben pa­pírcsíkokat és pénzt dobál­tak a jégre. Ma: Jégkorong. Serdülő bajnokság: Jászberényi Le­hel—FTC, Jászberény 18. Ifjúsági, őszi végeredmény 1. Olefin SC 15 11 3 1 86-18 25 2. Balmazúlv. 15 11 2 2 37-14 24 3. D. Kinizsi 15 10 2 3 49-15 22 4. Jb. Lehel 15 9 3 3 47-28 21 5. P.-ladány 15 8 4 3 38-21 20 6. Berettyóúj. 15 9 1 5 41-31 19 7. NYVSSC II 15 6 6 3 25-19 18 8. Volán-R. 15 5 5 5 25-26 15 9. Kaba 15 5 5 5 40-46 15 10. H.-böször. 15 6 2 7 54-44 14 11. Kisvárda 15 4 3 8 31-30 11 12. Rakamaz 15 5 1 9 18-41 11 13. T.-mlklós 15 4 1 10 24-56 9 14. Debr. SI II 15 3 2 10 20-37 8 15. Karcag 15 3 — 12 19-03 6 16. Szeghalom 15 1 14 14-79 2 KOrzeti labdarúgó-bajnokság Kunsági csoport, őszi végeredmény 1. Tószeg 8 6 1 1 21- 3 13 2. T.-földvár II 8 6 1 1 22- 7 13 3. T.-jenő-V. 8 4 2 2 15- 7 10 4. Mezőhék 8 4 2 2 13- 9 10 5. Tiszasas 8 4 1 3 31-16 9 6. T.-inoka 8 3 1 4 11-26 7 7. Nagyrév 8 1 2 5 9-22 4 8. Tiszaug 8 1 1 6 8-19 3 9. Tiszakürt 8 1 1 6 10-31 3 Serdúlók 1. T.-földvár II 4 4------­2 2- 4 8 2. Tószeg 4 3—1 20- 4 6 3. Tiszasas 4 1 — 3 8-12 2 4. Tiszakürt 4 1 — 3 5-20 2 5. T.-jenő-V. 4 1 — 3 5-20 2 Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény dön­tött. Szolnoki Mezőgép-sikerek születtek a Harkányban ren­dezett nemzetközi sakkfesz­tiválon. A verseny novem­ber végén fejeződött be, százketten indultak. Az élen Perényi Béla (Sz. Mezőgép) nemzetközi mester végzett 8,5 ponttal, Horváth József (magyar) és Günther Mö- ring (NDK-beli) mesterek előtt, akik 8—8 pontot sze­reztek. Negyedik lett töb- bedmagával Kiss Attila Fide-mester, aki 7,5 pontot szerzett. Mindkét szolnoki sakkozó végig az élmezőny­ben tanyázott és Kiss Attila az utolsó fordulóban le­győzte Mádl Ildikó női nem­zetközi nagymestert. Peré­nyi ezekben a napokban Hajdúszoboszlón, a Szobosz- ló ’87 nemzetközi versenyen vesz részt és az élmezőny­ben foglal helyet. Makón jubileumi nemzet­közi versenyt rendeztek. Az élmezőny végeredménye: 1. Gávrics Miladin (jugoszláv) 7.5, 2. Kádas Gábor (Szolno­ki Mezőgép) 7, 3—4. Forgács József (Sz. Mezőgép) és Mu- kics Joksó (jugoszláv) 6,5— 6.5, 5. Dobos (Makó) 6 pont­tal. Képünkön: Perényi. Asztalitenisz Hortobágylné a megyei női Tízek bajnoka A Szolnok Megyei Asztalite­nisz Szakszövetség az elmúlt hét végén rendezte meg a női megyei Tizek bajnokságát. A 7. fordulóig Farkas Klára és Hortobágylné játszmaveszteség nélkül, veretlenül állt a me­zőny élén. amikor az egymás elleni mérkőzésre került sor. Hortobágylné Jó Játékkal 2:0 arányban nyert Farkas Klára ellen és végeredményben játsz­maveszteség nélkül szerezte meg a bajnoki címet. Erdei Ilona a Szolnoki Spartacus ver­senyzője végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva szerezte meg a bronzérmet. Végered­mény : 1. Hortobágyi Zoltánné (H. Killlán FSE) 9. 2. Farkas Klára (HKFSE) 8. S. Erdei Ilo­na (Sz. Spartacus) 7, 4. Má­tyus M. 5. 5. Papp A. 5, 8. Ár­kost A. 3. 7. Pappné 3. 8. Fan­csali L 3. 9. Fazekas M. 1. 10. Harangozó R. (mind HKFSE) 1 gv. Egyenlő győzelmek esetén az egymás elleni eredménv ős a játszmaarány döntötte el a he­lyezések sorrendiét. Szolnokon, a Bajcsy-Zs. Üti Vízügyi Szakközépiskola torna­termében rendezte meg a me­gyei asztalitenisz szakszövetség az újonc korosztályos (13 év alattiak) fiú csapatbajnokság őszi fordulóját. Körültekintő rendezés mellett öt asztalon négy egyesület nyolc csapata körmérkőzésen döntötte el a helyezéseket. Az első összevont fordulón kiemelkedően szerepelt a Szolnoki Spartacus utánpótlás csapata — amely veretlenül ve­zeti a táblázatot

Next

/
Oldalképek
Tartalom