Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-08 / 289. szám

1987. DECEMBER 8.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

November végén rendezték meg a megyei Diákolimpia fiú röplabdadöntőjét, amelyen a 605. DSE csapata negyedszer is veretlenül végzett az élen és jogot szerzett az országos versenyen való részvételre. Az 5. korcsoport bajnokcsapata, állnak balról: Kádár, Mészáros, Fekete, Peagity (a torna legjobb Utőjátékosa), Madár, Csordás Gábor testnevelő tanár-edző. Guggolnak balról: Zölei, Péli, Válé, Kiss

Amiről a sportújságírók hallgatnak

A könyvrecenziók sajátja, hogy viszonylag rövid időn belül követik — nem egyszer meg is előzik — annak a kiadványnak a megjelenését, amelyről íródnak. Ezúttal kivételt tettünk, s ennek oka nem más, minthogy sajtónap egyszer van egy évben — épp, amikor e sorok íródnak. A kötet címe pedig: Amiről a sportújságírók hallgatnak...

Ha a szerzőt, Kő Andrást és az előszó íróját, Szekeres Istvánt is (beleszámoljuk, éppen tizenhárom kolléga kap szót (szerencsétlen szám!) a könyv több mint háromszáz oldalán. A meg- szólaltatottakat természetesen az interjú készítője válogatta ki a maga tetszése szerint: „Olyan embereket. .., akik személy szerint engem izgatnak, és... olyan egyéniségek,... akikre kíváncsi lehet az olvasó is." Hozzá kell ehhez tenni, hogy mindössze négyen vannak olyanok köztük, akik sohasem dolgoztak a Népsportnál, amelynek a szerző is munkatársa. Így az interjúcsokor távolról sem érvényes körkép a mai magyar sportsajtóról — sem rádiós, sem megyei lapnál dolgozó sportújságírók nem kaptak szót —, de nem is ez volt a célja.

Ka András igen jól ismeri interjúalanyait, s ettől — meg a rutinosan feltett kérdésektől, az őszinte vallomásokra való rábírás technikájától — olyan nyílt beszélgetések kerekednek a magnóra vett kérdezz-fele- lek sorozatból, amelyek nyomtatásban nálunk ritkán látnak napvilágot. A hazai sportsajtó szorgalmas olvasói jócskán meglepődhetnek, mennyire más egy-egy kolléga beszédmódja, stílusa, mint amit írásban megszokott tőle. Vagy éppen ráismerhet kedvénc újságíróira: lám, ez a Szegő, Dávid, Pe- terdi, Vándor, Zsolt, Feleki élő szóban is épp oly tépelő- dő, bölcs, érzékeny, lendületes, kiegyensúlyozott, sokoldalú stb., mint ahogy az írásaiból kiolvasható.

S a dolog másik oldala: aki már túljutott a könyvben azokon, akiknek az írásait szokta olvasgatni, kíváncsi lesz a többiekre is. És ha az ő feltárulkozásuk is rokonszenvet ébreszt benne. később már* szinte ismerőseként olvassa maid a cikkeit. Nem árt például megtudni közvetlenül Bo- csák Miklóstól — aki időközben az AlSH ..szóvivője” lett — hogy tulajdonképpen azért írt könyvet Groslcs- ról, Kicsisról, Cziborról, Albertról és másokról, mert „igazából engem... az izgat rettenetesen, hogy miért nem boldog Magyarországon az a rengeteg tehetség?"

Vagy Dávid Sándor szövegében felfedezni ezt a részt: „Az újságírás... időnként megadja az embernek azt az érzetet, hogy: valaki. Még akkor is, hogyha az esetek többségében kiderül, hogy senki — és ezt éreztetik is vele." Elgondolkodni a szakma doyenje, Feleki László ars poeticáján, amit ilyen egyszerűen fogalmaz meg: „Hajrá, magyarok!” Bepillantani az önsztároló Hámori Tibor kalandos interjútörténeteibe, belelesni a kicsit nagy képűnek látszó Németh Gyula szakmai és emberi „kulisszái mögé, követni Kocsis L. Mihály kacs- karingós útját a sportújság- írástól az ifjúság-, a bel- és a művelődéspolitikai cikkekig és tovább... A stílusteremtő, zseniális Peterdi Pálról kiderül, hogy pusztán tisztes iparosnak tartja magát; Szegő Andrásról, hogy egyszerre naiv és bölcs, szorongó és mindenre-minden- kire nyitott személyiség; Szombathy Istvánról, hogyan lett szinte élő legendája a szakmájának. Vándor Kálmán elmondja, milyen fontosak ezen a pályán elhanyagolhatónak tűnő részletek mindenütt egy szál virág a telefonközpontos kisasszonynak) ; Zsolt Róberttól pedig megtudhatjuk, hogy tisztességgel, jószándékkal és napi 10—12 órai munkával miként vívhat ki magának megbecsült helyet az ember e szakmában.

Amiről a sportújságírók hallgatnak a cikkeikben, abból sok minden kiderül ezekből az interjúkból. Az „előhangokból’’ is, amelyeket az interjúalanyok közeli ismerői írtak. De mennyi minden nem derül ki! Ezt ugyan nem lenne sportszerű a szerző számlájára írni, de hátha érdekli az olvasót az is: mennyit keres, hogyanéi a tévéből jól ismert Dávid „Lapaj”, mennyit utazik külföldre a csupa szenvedély Vándor Kálmán, mekkora a telefonszámlája például Hámorinak és így tovább.

De érdekli-e például az is az olvasót, hogy a megyei lap munkatársa mikor tud egy egész napot a családjával tölteni, ha szinte minden szombat-vasárnap ott van a sporteseményeken vagy a szerkesztőségben? Hogy miként tudósít idegenből, ha az uszodában nincs telefon, a saját lakásán a Posta leszerelte a készüléket, a nyilvános készülékeknél, posta- hivataloknál meg sorban állnak? Hogy miként tudja a meccset követő félórán belül gépbe diktálni az anyagát. hiszen a szerkesztőségi gépírónő..az olvasó és te tervezőszerkesztő ^s szeretne minél előbb hazaérni vasárnap? Hogy mennyit kell dü- höngenie, tárcsáznia, kiabálnia, míg sikerül a tudósítását továbbítani az országos laphoz, az ellenfél megyei újságjához és saját szerkesztőségének itt Szolnokon például? Hogy mennyi a gondja a rossz telefonokkal és telexekkel, amikor a magyartalanul fogalmazott tudósításokat, információkat kell neki begyűjtenie és olvasható formába öntenie? Hogy mit vitatkozik hetente, sőt naponta a szerkesztők-, kel arról, mi és milyen terjedelemben kerüljön aznap a sportoldalra?

Lehet, ezek belső szakmai ügyeknek tűnnek. Azt is gyakran hallom: mindezzel számolnia kell annak, aki sportújságírásra adja a fejét. De akkor a könyvben megszólaltatott kollégák miért nem szóltak minderről? Nekik nyilván nincsenek ilyen gondjaik. Akkor tehát ezek megoldható problémák, nem sorscsapások! Ugyanaz a feladatunk — miért nem egyformák a munkafeltételeink? (Hogy a jövedelmünk különbségeiről nem is szóljak. ..)

A sajtónapon jobbára ünnepelni szokás, nem panaszkodni. Nekem sem ez utóbbi volt a szándékom, csak egy kicsit felhasználni az alkalmat arra, hogy bemutassam a szakma másik, prózaibb oldalát is. Szólni ez egyszer arról, „amiről a sportújságírók hallgatnak” — az év többi napján.

Várkonyl Ferenc

Táblázatok

Kosárlabda NB I. Fém B-csODort Ax állás

1. Pécs 8 2 828-753 14

2. SAf.V 8 2 775-728 14

3. Dunai K. 5 3 741-715 IS

4. Dombóvár 5 2 669-845 12

5. Sopron 4 4 717-748 ÍJ 8. H. Táncsics 3 5 821-843 11

7. Atomerőmű 3 4 595-803 10

8. Ganz-M. 2 8 672-728 10 9 Kecskemét 2 5 614-631 »

10. Szolnok 2 5 589-620 9

December 12.. szombat: Szolnoki Olajbányász—Honvéd Táncsics SE. Szolnok, tisza- llgetl sportcsarnok, 17.

Megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság. Az ószl forduló végeredménye

1. Jászklsér

15

11

3

1 28-11 25

2. Szajol

15

11

2

2 34-17 24

3. Sz. Vegyi.

15

10

4

1 24-10 24

4. Kunhegyes

15

7

5

3 25-19 19

5. J.-alsószt.

15

7

3

5 32-21 17

6. Tiszasüly

15

5

6

4 25-16 16

7. KUTE

15

6

3

6 18-14 15

8. Túrkeve

15

6

3

6 13-17 15

9. Jászapátt

15

4

6

5 17-24 14

10. T.-földvár

15

5

3

7 35-29 13

11. Sz. Cukor.

15

5

3

7 22-19 13

12. ÜJszász

15

5

2

8 16-28 12

13. Szászberek

15

3

4

8 14-20 10

14. K. Medosz

15

4

—

11 22-31 8

15. A.-szalók*

15

2

5

8 14-29 7

16. Besenyszög

15

2

2

11 15-49 6

• Abádszalóktól két büntetőpont levonva, mert ifjúsági csapata nem állt ki. vagy pedig kevés létszámmal érkezett a mérkőzésre.

Labdarúgó NB III

Tizenöt forduló, és ami mögötte volt

Elnevezésében is változott a területi labdarúgó-bajnokság, melynek mind a hat csoportjában NB III-as „ranggal” folytak már az 1987—88-as idény őszi „félidejének” a küzdelmei. Más változás is volt, ugyanis a kiírás szerint — az újszerű, kétcsoportos NB II-be feljut az NB III valamennyi csoportjának első két-két helyezettje, s a harmadik helyen végző együttes — hat csapat — osztályozót játszik majd az NB II 18—20. helyezettjeivel, három hármas csoportban, s a csoportgyőztesek is NB Il-es csapatok lesznek. Ilyenformán vizsgálhatjuk a Tisza-csoport eseményeit. Elmondjuk azt is, hogy az 1988—89-es idényben az NB III hat csoportjában egyaránt 16—16 együttes szerepelhet.

Ha most vége lenne a bajnokságnak, akkor az első helyezett D. Universitas és a második helyen álló D. Kinizsi mondhatná magáról, hogy, NB Il-es csapat és a harmadik helyezett Jászberény várná az osztályozót. Azonban még csak a felénél tart a bajnoki idény, és az előbb leírtak csak játék a szavakkal, hiszen ki tudr ná jelenleg elmondani azt, hogy mit hoz a második forduló, a tavaszi idény?

Az elmúlt ősszel 120 mérkőzés volt. Az eddigiek szerint — sorrendben — a D. Universitas (24 pont), a D. Kinizsi (21), a Jászberény (21), és a Rakamaz (19) az a négy együttes, amely hétről hétre az élcsoportban foglalt helyet. A bajnokság mezőnyében szinté vigasztalan a helyzete a Karcagnak, amely a legkevesebb gólt rúgta és a legtöbbet kapta (8—37). A legeredményesebb — nemcsak a pontszerzésben — a DUSE volt, amely 35 gólt ért el, a csapatból a legegyenletesebb teljesítményt nyújtotta a középpályássorban szereplő

Szabó András. Az is érdekes, hogy a legkevesebb gólt a Jászberény kapta, mindössze nyolcat, de így is kilenc pontot „tékozolt” el a Lehel SE.

A mérkőzések zavartalanságát segítették elő a játékvezetők. A Tisza-csoportban az egyes megyék olyan százalékban kaptak mérkőzéseket, amilyen számban a megyéből szerepel együttes a csoportban. Az őszi idényben a hajdú-bihari bírók 54, a Szolnok megyeiek 32, a szabolcs-szatmáriak 26, a Borsod megyeiek 8 mérkőzést vezettek, míg a Békés megyei játékvezetők az őszszel hét rájuk eső találkozó vezetéséről lemondtak. A négy megyéből összesen 37 játékvezető szerepelt vezető bíróként. A legtöbb, öt-öt mérkőzést vezetett Hajdú- Biharból Fodor F., Németh V., Nyilas, Szabó I., Szolnok megyéből Tajthy, négyet- négyet Hajdú-Biharból Góz, Hunyadi, Pataki, Szilvási, Szolnokról Balázs, Ferge, Marosvári, Pintér, Tombor, Tóth, II., Szabolcs-Szatmár- ból Fodor S., és Gida. Az NB III-as mérkőzések zömén sportszerűen küzdöttek a csapatok.

A labdarúgó NB III Tisza- csoportjában ellenőrizték a játékvezetők tevékenységét. A futballbírók átlagosztályzata (ötös a legjobb) 4,46 volt az őszi idényben, amely igen jónak mondható.

A játékvezetők ténykedésével, intézkedésével kapcsolatos a fegyelmi bizottság munkája. A Tisza-csop9rt- ban lejátszott 120 felnőtt mérkőzésen ?63, az ugyancsak 120 ifjúsági találkozón 159 esetben fordult elő sárga lapos figyelmeztetés. Volt két olyan felnőtt labdarúgó, aki öt-öt sárga lapot kapott. A legtöbb „sárgát” a felnőtteknél bajmazúj városi (26), karcagi (22), rákóczifalvi (21) és leninvárosi (20) játékosok kaptak.

A legkevesebbet a D. Kinizsinél (12) és a Jászberénynél (13) könyvelhették el. Az ifjúságiaknál a Jászberény (20) játékosai kapták a legtöbb, a kabaiak (7), a legkevesebb sárga lapos figyelmeztetést.

Az őszi idényben 21 felnőtt és 16 ifjúsági labdarúgót állítottak ki a játékvezetők. A Volán-Rákócziból három, a DUSE-ból, a Kábából, a Karcagból és a Kisváráéból két-két felnőtt játékos került kiállításra. A fegyelmi bizottság az ügyek legnagyobb többségében megfelelő határozatokat hozott.

Voltak súlyosabb sportszerűtlenségek is. A játékvezető bántalmazása miatt egy hétre megvonták a Duse pályaválasztó jogát,, eltiltották a tettest. Nyolc esetben járt el a fegyelmi bizottság edzők, technikai vezetők, gyúrók ellen, többségében a játékvezető megsértése miatt.

Á labdarúgó NB III Ti- sza-csoportjában is téli pihenő következik, amely nem lesz hosszú, ugyanis a bajnokságban szereplő csapatok zöme már január elején elkezdi a felkészülést a tavaszi fordulóra. Az egyesületek ezeket a heteket is felhasználhatják a sorok rendezésére, a hiányosságok pótlására. A szakmai munka mellett további feladat a személyi, tárgyi feltételek biztosítása. Az új esztendő új feladatokat is jelent valamennyi egyesület, csapat számára.

Folytatódik a harc a jobb helyezésekért, a magasabb osztályba jutásért és a kiesést jelentő két utolsó hely elkerüléséért. A nyáron pedig mind a 16 csapat megkapja a „végbizonyítványt”, reméljük, ki-ki teljesítménye érdeme szerint. Igazságosan.

Fttlep Kornél

Sakk

Perényi nagy formában

Jégkorong

Miskolcon félbeszakadt a mérkőzés

OB I: Űj pesti Dózsa—Jászberényi Lehel 10:1, 4:1, 5:0, 1:0). Jászberényben játszották.

Miskolci Kinizsi—Lehel

SE 1:0. Félbeszakadt. A mérkőzés az első harmad 18. percében l:0-ás miskolci vezetésnél félbeszakadt, miután a nézők több ízben papírcsíkokat és pénzt dobáltak a jégre.

Ma: Jégkorong. Serdülő bajnokság: Jászberényi Lehel—FTC, Jászberény 18.

Ifjúsági, őszi végeredmény

1. Olefin SC

15

11

3

1 86-18 25

2. Balmazúlv.

15

11

2

2 37-14 24

3. D. Kinizsi

15

10

2

3 49-15 22

4. Jb. Lehel

15

9

3

3 47-28 21

5. P.-ladány

15

8

4

3 38-21 20

6. Berettyóúj.

15

9

1

5 41-31 19

7. NYVSSC II

15

6

6

3 25-19 18

8. Volán-R.

15

5

5

5 25-26 15

9. Kaba

15

5

5

5 40-46 15

10. H.-böször.

15

6

2

7 54-44 14

11. Kisvárda

15

4

3

8 31-30 11

12. Rakamaz

15

5

1

9 18-41 11

13. T.-mlklós

15

4

1

10 24-56 9

14. Debr. SI II

15

3

2

10 20-37 8

15. Karcag

15

3

—

12 19-03 6

16. Szeghalom

15

1

14 14-79 2

KOrzeti labdarúgó-bajnokság Kunsági csoport, őszi végeredmény

1. Tószeg

8

6

1

1

21- 3 13

2. T.-földvár II

8

6

1

1

22- 7 13

3. T.-jenő-V.

8

4

2

2 15- 7

10

4. Mezőhék

8

4

2

2

13- 9

10

5. Tiszasas

8

4

1

3 31-16

9

6. T.-inoka

8

3

1

4

11-26

7

7. Nagyrév

8

1

2

5

9-22

4

8. Tiszaug

8

1

1

6

8-19

3

9. Tiszakürt

8

1

1

6

10-31

3

Serdúlók

1. T.-földvár II

4

4------2

2- 4

8

2. Tószeg

4

3—1

20- 4

6

3. Tiszasas

4

1 — 3

8-12

2

4. Tiszakürt

4

1 — 3

5-20

2

5. T.-jenő-V.

4

1 — 3

5-20

2

Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény döntött.

Szolnoki Mezőgép-sikerek születtek a Harkányban rendezett nemzetközi sakkfesztiválon. A verseny november végén fejeződött be, százketten indultak. Az élen Perényi Béla (Sz. Mezőgép) nemzetközi mester végzett

8,5 ponttal, Horváth József (magyar) és Günther Mö- ring (NDK-beli) mesterek előtt, akik 8—8 pontot szereztek. Negyedik lett töb- bedmagával Kiss Attila Fide-mester, aki 7,5 pontot szerzett. Mindkét szolnoki sakkozó végig az élmezőnyben tanyázott és Kiss Attila az utolsó fordulóban legyőzte Mádl Ildikó női nemzetközi nagymestert. Perényi ezekben a napokban Hajdúszoboszlón, a Szobosz- ló ’87 nemzetközi versenyen vesz részt és az élmezőnyben foglal helyet.

Makón jubileumi nemzetközi versenyt rendeztek. Az élmezőny végeredménye: 1. Gávrics Miladin (jugoszláv)

7.5, 2. Kádas Gábor (Szolnoki Mezőgép) 7, 3—4. Forgács József (Sz. Mezőgép) és Mu- kics Joksó (jugoszláv) 6,5—

6.5, 5. Dobos (Makó) 6 ponttal.

Képünkön: Perényi.

Asztalitenisz

Hortobágylné a megyei női Tízek bajnoka

A Szolnok Megyei Asztalitenisz Szakszövetség az elmúlt hét végén rendezte meg a női megyei Tizek bajnokságát. A 7. fordulóig Farkas Klára és Hortobágylné játszmaveszteség nélkül, veretlenül állt a mezőny élén. amikor az egymás elleni mérkőzésre került sor. Hortobágylné Jó Játékkal 2:0 arányban nyert Farkas Klára ellen és végeredményben játszmaveszteség nélkül szerezte meg a bajnoki címet. Erdei Ilona a Szolnoki Spartacus versenyzője végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva szerezte meg a bronzérmet. Végeredmény : 1. Hortobágyi Zoltánné

(H. Killlán FSE) 9. 2. Farkas

Klára (HKFSE) 8. S. Erdei Ilona (Sz. Spartacus) 7, 4. Mátyus M. 5. 5. Papp A. 5, 8. Árkost A. 3. 7. Pappné 3. 8. Fancsali L 3. 9. Fazekas M. 1. 10. Harangozó R. (mind HKFSE) 1 gv.

Egyenlő győzelmek esetén az egymás elleni eredménv ős a játszmaarány döntötte el a helyezések sorrendiét.

Szolnokon, a Bajcsy-Zs. Üti Vízügyi Szakközépiskola tornatermében rendezte meg a megyei asztalitenisz szakszövetség az újonc korosztályos (13 év alattiak) fiú csapatbajnokság őszi fordulóját. Körültekintő rendezés mellett öt asztalon négy egyesület nyolc csapata körmérkőzésen döntötte el a helyezéseket. Az első összevont fordulón kiemelkedően szerepelt a Szolnoki Spartacus utánpótlás csapata — amely veretlenül vezeti a táblázatot