Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-09 / 290. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987 DECEMBER 9. I dolgozik figyelik Új tévócsalád Fejleszt a Videoton Előrehaladtak a Videoton elektronikai vállalat jövőre piacra kerülő új színes tele­víziócsaládjának a gyártási előkészületei. Befejezték a gépsorokat befogadó épületi felújítását, folyamatosan végzik a technológiai szere­léseket, s az év végére elké­szül az első száz új televízió. A készülékeket — térítés el­lenében, a vállalati szakszer­vezeti bizottság döntése alap­ján — a Videoton dolgozói kapják meg tartós műszaki megfigyelésre. Ez azt a célt szolgálja, hogy az esetleges hibákat még a sorozatgyár­tás megkezdése előtt ki tud­ják majd javítani. Az új televíziócsalád gyár­tására 1,2—1,5 milliárd fo­rintos fejlesztési programot valósít meg a Videoton. A gyártási technológiákat a világ legnagyobb televízió­gyártójának számító francia Thomson cégtől vásárolta, a gyártandó készüléket pedig — figyelembevéve az itthoni igényeket, valamint a hazai üzemekben és a szocialista orszgokban előállított alkat­részek felhasználásának le­hetőségét is — a két válla­lat szakemberei közösen fej - lesztették ki. Az új termék nemcsak a hazai választék bővítését, minőségének jelentős javu­lását eredményezi, hanem előreláthatóan kelendő lesz a szocialista országokban és tőkés piacokon is. A tetsze­tős külsejű, korszerű felépí­tésű, műszakilag igen meg­bízható készülékek mikro­processzor programját ugyanis úgy alakították ki, hogy kisebb módosításokkal többféle szabvány szerint is működtethetők, illetve bár­mely adóra rákapcsolhatok legyenek. Megfelelő szerke­zeti egység beiktatásával a műholdas adások vételére is alkalmasak lesznek. Sorozatgyártásuk a jövő év második felében kezdő­dik meg, s már 1988-ban 30—35 ezret készítenek belő­lük. Egyelőre három típus kerül majd forgalomba: egy mechanikus kezelésű készü­léket, valamint annak táv­szabályozós, illetve a tele­text adások vételére alkal­mas változatát gyártják majd. Szabálysértők itt is, ott is ilruházi szarkák, hangoskodó garázdák Pontos statisztikák még nem készülhettek a megye- székhely idei szabálysérté­seiről, de az már látható, hogy az eddig beérkezett 1050 feljelentésből -melyek a leggyakrabban előforduló ügytípusok. Az esetek 60— 70 százaléka tulajdon elleni szabálysértés, zöme áruházi lopás. A tanácsi előadóknak már ismerős a jegyzőkönyvekben szinte refrénként ismétlődő indokolás: „Fizetés nélkül akart távozni”. A szűkszavú feljegyzésekből tarka áru­lista készülhetne: csokoládé, illatszer, cipő, szalámi, Di­ana sósborszesz stb. az élet­kortól és életviteltől füg­gően. Sajnos, közöttük sok a fiatal, a gyermekkorú. Mint a kereskedelmi, ár­szabályozási és szolgáltatási szabálysértések alakulása mutatja, a pult másik olda­lán is gyakrabban vétenek a szabályok ellen. E téma szó szerint húsbavágó, hi­szen a vásárlók megkárosí­tása, a panaszkönyv szabály­talan vezetése, az árak ellen­őrzésének akadályozása, a. bizonylati fegyelem megsér­tése — mint legtipikusabbak — érzékenyen érintik mind­annyiunk zsebét. A családi házépítések nö­vekedésével arányosan több eljárás indult azokkal szem­ben, akik az építésügyi ható» ság engedélyezéséhez kö­tött munkát hozzájárulás nélkül kezdték meg. Ilyen, engedély nélküli építkezésért már eddig is száz alkalom­mal kellett pénzbírságot ki­szabni. Szolnokon — hasonlóan más településekhez — ta­nácsrendelet szabályozza a lakóházak házirendjét. A csend, nyugalom zavarói há­romezer forintig terjedő pénzbírsággal sújthatok. A rendelet megszegésének for­máit nem kell bemutatni annak, aki kialvatlanul megy dolgozni, mert a fölötte la­kók végigmulatták az éjsza­kát, vagy a szomszédból át­hallatszó ordibálás miatt nem tud pihenni. Jól körül­határolhatok a város azon körzetei, ahonnan a panaszok érkeznek; lakótelepek, eme­letes házak, ahol pihenni, nyugodtan élni, csak egy­máshoz alkalmazkodva, a másikat tiszteletben tartva lehetne. A tanulságok közé tarto­zik még: annak ellenére, hogy a köztéri italozást — az üzletek előtt, azok környé­kén lévő közterületen és egyéb nyilvános helyen a szeszesital fogyasztását — már nyolc éve tanácsrende­let tiltja, a feljelentések szá­ma nem csökken. A megbírságoltak többsé­ge — ez már általánosan is igaz — kötelezettségét ön­ként teljesítette és teljesíti. Idén azonban nőtt a részlet- fizetési kedvezményt kérők száma, több a letiltás és be­hajthatatlanság miatt az el­zárás. Sz. Z. A Heves Megyei Népújság szerkesztőségében átadták az első napilapnál használatos elekt­ronikus szerkesztési rendszert. A képen: Kaposi Levente főszerkesztő, Tompos Miklós ter­vező szerkesztő és Koós József főszerkesztő-helyettes kipróbálja a szövegszerkesztőt (MTI-fotó: Szabó Sándor — KS) Lindának — virág helyett Bővült a választék Kedvelt a Planétás A vásárlók kérték, de a korszerű, az egészséges táp­lálkozás követelményeinek is eleget akart tenni Jászbe­rényben az áfész Lenin téri élelmiszer ABC áruháza, ezért határozta el, hogy a hagyományos és a legújabb hidegkonyhai készítmények­ből növeli a kínálatot. Ter­vének megvalósításához megállapodott a Heves Me­gyei Élelmiszer Kereskedel­mi Vállalat egri Planétás ételbárjával, amely vállalta, hogy hetente egyszer (szer­dánként) friss hidegkonyhai készítményeket szállít az áruházba. Az első szállít­mány után kiderült, hogy az élelmiszerboltban a hűtővit- rinnövelésére is szükség lesz. A Planétás hidegkonyháján készülő termékfélékből csak néhányat rendeltek meg, de így is csak nehezen tudtak helyet szorítani az ínyenc- falatoknak. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy új szolgál­tatásával az áfész élelmi­szeráruháza nemcsak a vá­lasztékot bővítette, hanem valós igényeket elégít ki, te­hát a vásárlók kívánságát is érdemes figyelembe venni. Linda történetét majd há­rom évvel ezelőtt kopogta először az írógép. „Ez a Lin­da nem az a Linda, aki olyan határozott karaterúgásokkal, -ütésekkel teszi ártalmatlan­ná ellenfeleit a tévésorozat­ban” — kezdődött az írás. Bemutattunk akkor egy lányt, Póta Melindát, aki sze­reti a jó filmeket, ám nem látja, csupán hallja a mű­sort. Munkát, munkahelyet ke­resett 1984 vége óta. Pró­bálkozott szüleivel együtt jónéhány helyen. Akkor megvolt már a gépírói ké­pesítése, de nem titkolta, inkább telefonközpontba vá­gyik. Cikkünk megjelenése után nem kellett sokáig várni, több munkahely is jelentke­zett. A Vasipari Vállalat ajánlata ígérkezett legjobb­nak, úgyhogy Linda hama­rosan elhelyezkedett. E so­rok írója azóta telefonon többször beszélt a történet szereplőjével. Legutóbb a ta­vasszal akadt dolgom a Vas­iparinál, azóta nem. Úgy­hogy Linda névnapján némi izgalommal tárcsáztam. Az ismerős hang örömmel fo­gadta jókívánságaimat, s fél óra múlva már élőszóban folytatta Linda a három éve kezdett történetet. — Jó két hónap alatt meg­tanultam a központ kezelé­sét. Nem mondhatom, hogy nagyon nehéz lett volna, de azt sem, hogy könnyű. A kolléga, aki tanított, bizony elég gyorsan mondta. Egy­szer aztán egyedül marad­tam és megtanultam. Két kolléganőm: Berényi Jánosné — Marika — és Bá­rány Gyuláné — Giziké — vállalta, hogy segítenek ne­kem. Ha szólok, lejönnek, kikísérnek, vagy együtt me­gyünk föl, a büfébe, utána vissza. összebarátkoztunk, szeretnek. Ez nemcsak ket­tejükre vonatkozik, hanem az egész vállalatra. Megváltozott az életem, amióta itt dolgozom. Embe­rek között vagyok és ez ren­geteget számít. Beszélgetnek, mesélnek, mi van a világ­ban. Megbíznak bennem. A fizetéssel szépen hala­dok ; kettőezerriégyszázöt­vennel kezdtem, most há­romezer-háromszáznál tar­tok. Eddig még minden év­ben kaptam jutalmat, fize­tésemelést Ügy érzem, azért mert lelkiismeretesen dolgo­zom, úgy, hogy mindenki meg legyen elégedve velem. Reggelente negyed hatkor kelek, fél hétre járok. Apu hoz motorral, MZ-vel. Per­sze csak amíg bírjuk a mo­torozást, mert mostanában már elég hideg van. Kettő óra ötvenkor végzek, anyu jön értem. Hazafelé általá­ban gyalog megyünk a Vár- konyi térre. Húsz perc, fél óra. Annyi szabad levegő, annyi mozgás kell is, hiszen egész nap csak ülök. Jaj, a telefonviszonyok! Azt hiszem, Szolnokon na­gyon jó idegzetűeknek kell lenniük a telefonközponto­soknak! Időközben elvégez­tem ám a tanfolyamot is. A Posta szervezte. A vizsgám ötösre sikerült. Az egyik társam, Patai Jánosné segí­tett — ő a Köjálnál telefon- központos. Két példányban jegyzetelt, utána otthon anyuval átírtuk Braille-be. És addig tanultam, addig ta­nultam amíg, megmaradt a fejemben. Könnyebb lenne a helyze­tem, ha tudnék önállóan közlekedni, de hát félek. Megmondom őszintén; félek. Igaz, előbb-utóbb el kell kezdeni. A másik problémám: a társaság hiánya. Megma­radt az a két barátnőm, akikkel Festen együtt jár­tam iskolába, ök is telefo­nosok. Mivel én nem tudok közlekedni, ők járnak hoz­zánk, Szolnokra. Kazettákat, lemezeket vásárolunk. Még mindig zenerajongó vagyok. A vakok itteni szövetsé­gének most nagv tervei van­nak. Lehet, hogy kanunk egv klubhelyiséget, ahová összeiárhatunk. Az jó lesz. Talán furcsa, de a hétvé­géket nem szeretem. Alig várom hogy jöhessek dol­gozni. Igaz, idegesít, ha nem jön vonal, mégis szeretek itt lenni. Mert szükség van rám. Egri Sándor Jegyzetlapok Figyelem Kis figyelmet kérek még, rögtön befejezem — mondta az értekezlet elő­adója, amikor már az első sorban is, az orra előtt sá­tortetős házak, virágok keltek életre a jegyzetfü­zetekben. A figyelmezte­tésre néhányan még hátul is kihúzták magukat, s előrenéztek, az előadói pulpitusra. Nem voltam benne biztos, hogy látlak is... Figyelsz? — kiáltja a korán sötétedő estén a kis­iskolás, akit anyja valószí­nűleg most fogott kézen, mennek együtt haza. És a gyerek mesél, beszél, mondja a nap történéseit. Az anyja csak megy mel­lette, s a figyelmet kérő hangosabb szóra, mintha ocsúdna gondolataiból. Nem, nem biztos, hogy együtt ment a gyerekkel, bár fogta a kezét... Figyelj! — szól a mester a tanulóra, s újból odaha­jol a gép fölé, szinte kény­szerítve a gyereket, néz­ze a munkát, tanulja a mestere fogásait. Már megint senki nem hallja, amit mondok — szólal meg zsörtölődve a családi vacsoránál a nagy­mama. — Nem is tudom, hol jár az eszetek, mintha még mindig a munkahe­lyen, vagy ki tudja hol időznétek a gondolataitok­kal. Figyelj, figyelsz, kis fi­gyelmet még — sokszor el­hangzik a szó manapság munkahelyen, családban, baráti körben. Mintha mindenki máshol időzne gondolataival, mintha túl­ságosan is figyelmetlenek lennénk egymással, fontos é»c- tptréoVió frtrtfoc rí r>l CÍíj ­inkkal. Nem figyelünk. Il­letve másra figyelünk. Az értekezlet résztvevői, az utcán haladó édesanya, a szakmát most tanuló fia­talember, a családi körben élő, mégis magányos öreg­asszony — nincs korhatár és nincs foglalkozáshoz kötve — a figyelem egy­formán lanyha, lanyhuló. Jó pár éve figyelem ezt a jelenséget, s nem min­dig találok rá magyaráza­tot. Inkább csak ráfogom: sok az emberek gondja manapság, jár az eszük a holnapon, a holnaputánon, vagy éppen a lehetőségeik határán, s új lehetőségek kitalálásán. Az is lehet, jól megvannak magukkal, magukban, s nem érdekli őket, mit mond az isko­lából hazatérő gyerek, mi­vel várja őket a családi otthonban a nagymama, — s könnyen elképzelhető, hogy az értekezlet rézst- vevői magukban azon mé­láznak, hányszor, hányad­szor mondják már az elő­adói pulpitusról ugyanazt. Lehet, kedvtelenség, ki­ábrándultság is az egy­másra figyelés lanyhulá­sának oka, mint ahogyan lehet fáradtság, az egész napi munka utáni törő- döttség is. Kis figyelmet kérek — mondanám együtt azokkal, akik érzik ezt a lanyhu­lást, az érdektelenség pa­rányi pillanatait. Érdemes lenne kicsit jobban figyel­ni, magunkra, munkánkra, családunkra. Biztosan megérné, mert a figyele­mért figyelmet kapnánk cserébe. S időnként min­denkinek kell a figyelem. (SJ) Mindennapos dolog: zsú­folt vonaton (buszon, vil­lamoson) gyakran látjuk, amint ifjabb úti társak vi­dáman locsogva üldögél­nek, a korosabbakat pedig ide-oda taszítja a tehe­tetlenség. Persze utóbbiak állnak ahogy tudnak. Nagy ritkán azután ezt a meg­szokott rendet fölborítja egy szóvátevő. Sokszor nem is a legudvariasabb formában helyet kér ama fiatalabbaktól az időseb­bek számára. Ebből szó­váltás támad, amit a töb­bi zötyögve utazó félfül­lel. sem hallgat szívesen. Nem ritka, hogy éppen ama fiatalabbak mellé áll­nak egymás közötti mor- mogásukban: már megint egy okostóni, aki nem hagyja békén szegény gye­rekeket. Egyik ismerősöm odáig ment a dologban, hogy elkísérte a néhány fiút az iskoláig és megke­reste osztályfőnöküket. Mint elmesélte, ott sem nagyon tudtak vele mit kezdeni, habár udvariasan köszön­ték a jelzést. Majd beszél­nek a fiúk fejével. Vala­hogy az volt az érzése: hiába jött. Nem kapott igazi elégtételt tanult ud­variassága, igazságérzete. Arra számított, hogy hely­ben leteremtik azokat a fiúkat neveletlenségükért. Másik ismerősöm — te­li vagyok ilyen ismerősök­kel — méltatlankodott amiatt, hogy csupa mó- csingból álló, ehetetlenül kövér pörköltet tettek az asztalára, s amikor szóvá- tette, leintették. A legfőbb érv az volt, nem is tudja, milyen az igazi pörkölt. Be­jegyzésére fél év után jött a válasz: a fölszolgáló he­lyesen járt el, a pörköltet valóban apróhúsból kell készíteni és punktum. Mit lehet itt csinálni? írjon újabb levelet? ö ugyan nem, sőt, legközelebb a vásárlók könyvét sem ké­ri el. Minek? Harmadik ismerősöm a nyolcadik emeleten lakik, reggelente negyven-ötven percig folyatj a melegvizes csapot, mire elfogadható hőmérsékletű víz csorog rajta a kádba. Egyszer már szóvátette a lakásszö­vetkezetnél, mondták is, hogy nyomban utána néz­nek. Azóta kétszer szólt, de, reggelente negyven­ötven percnél hamarabb nem jut melegvízhez. Ügy döntött: korábban kel. Ez az egyszerűbb megoldás, mondja. Jó-jó, rengeteg víz megy így pocsékba, ez igaz, de mit csináljon? Negyedik ismerősöm az esti vásárlásnál lesben áll a pult előtt. Csak akkor lép be a sorbanállók közé, ha látja, hogy friss és so­vány gépsonkát tesznek ki. Egyébként viheti haza a kövér, kissé zöldes árut, az istennek sem cserélik ki. Már nem is vitatkozik. Ötödik ismerősömet ki­nevetik a benzinkútnál, amikor rongyot kér, miu­tán saját maga megtan­kolt: uram, a kocsiba eressze legközelebb a naf­tát. Hatodik ismerősöm... hetedik ismerősöm... nyol­cadik ismerősöm. Ugye, mindegyikünknek van ilyen ismerőse? Vagy ta­lán éppen mi magunk va­gyunk azok? Vajon miért szoktuk meg, hogy a dol­gok ne rendjén menjenek? Ügy, ahogyan azoknak menniük kell. Miért szok­tunk bele, hogy ne tegyük szóvá, ha nem úgy men­nek? Miért nyugszunk be­le a semmilyen válaszok­ba? Nem igaz, hogy nem tudjuk, miként mennek rendjén a dolgok. Tudjuk kárvallott és „károkozó” egyaránt. Utóbbiak fámá­ra tesszük könnyebhé a helyzetet, ha hallgatunk. A dolgok logikája szerint pedig a magunkét nehe­zebbé. H. Z, Szóvátévők

Next

/
Oldalképek
Tartalom