Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-07 / 288. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. DECEMBER 7. IA szerkesztőség postájából "H Az egészséges életmód jegyében zajlott vetélkedőn készült nemrég e felvétel, melyen a mezőtúri 2-es számú, úgyneve­zett Szendi Általános Iskola kisdobosainak egy csoportja látható. Ezen a versenyen nem volt vesztes (Fotó: Fejes Emma) Hiányzik a pinceklub A Törökszentmiklósi Mű­velődési Központ Csikós Jó­zsef ifjúsági klubja tagjai nevében érkezett hozzánk az a levél, amelyben a fiatalok szóvá tették, hogy a felújí­tás alatt álló épület pince- helyiségének átadását októ­ber végére ígérték, de még mindig nincs kész. Felaján­lották, hogy szabad idejük­ben besegítenek, elvégzik a klub villanyszerelési munká­it — úgy tudják, már csak ez van hátra, — és szépen rendbe hozzák a helyisége­ket. Felajánlásukat, társa­dalmi munkájukat azonban elutasították. A nyilvános­ságon keresztül kérnek se­gítséget ahhoz, hogy rendez­vényeiket minél előbb itt tarthassák — elejét véve an­nak, hogy a miklósi fiata­lok céltalanul lődörögjenek, szétszéledjenek a kocsmák­ba. Sülye Károlynétól, a mű­velődési központ igazgatójá­tól kértünk tájékoztatást az ügyben, aki a következőket mondta: Az épület felújítá­sához 1986-ban fogtunk, mert szükségessé vált a tetőcsere, a homlokzat helyreállítása, a belső festés és a villany- hálózat teljes rekonstrukció­ja. Ez utóbbi a munkafázis második ütemében készült, s bár igen jelentős összeget, 8 millió forintot kaptunk a felújításra, a pincehelyisé­gekre már nem jutott belőle. Megjegyzem, arról nem volt szó, hogy októberben át tud­juk adni a pinceklubokat, ekkor volt a műszaki átadás, az eredeti, november 30-i határidő helyett. Művelődési házunk a fel­újítás ideje alatt is nyitva állt a közönség előtt, rész­legesen működött. A fiata­lok felajánlása nem jutott el hozzám, de ha megkeres­nek az ügyben, akkor sem engedhetjük, hogy ők végez­zék el a villanyszerelést a pinceklubban, mivel nem egy-két lámpatest, kapcsoló javításáról van szó, hanem igen felelősségteljes, bal­esetveszélyes munkáról — ahogyan már említettem, a hálózat teljes felújításáról. A gondunk persze időköz­ben megoldódott, mert az épület . munkáit kivitelező kisiparos társadalmi munká­ban vállalta az egyik pin­cehelyiség villanyszerelését, és a városi tanácstól is kap­tunk még egy kis pénzt, így a villamos hálózat teljes kor­szerűsítése ebben a hónap­ban befejeződhet. S ezek után mondhatom, hogy to­vábbra is szeretettel várjuk a fiatalokat, jövő év elején birtokukba vehetik kedvenc helyiségüket, a pinceklubot is. Fel kellene tölteni a kátyúkat Jóleső érzéssel olvastam a Néplapban, az utóbbi idő­ben többször foglalkoztak a témával —, hogy Szolnokon és a megye városaiban, köz­ségeiben milyen nagy fi­gyelmet fordít a tanács a la­kossággal együtt a közutak, járdák építésére. Azt is tu­dom, hogy ezek nem kis költséggel, társadalmi mun­kával járnak, hiszen mi is hasonlóképpen építettük a szolnoki Berzsenyi D. utcán­kat még 1975-ben. A városi tanács és a különböző válla­latok, üzemek kollektívái sokát segítettek ebben. A Szakszerűen elkészített köz­út azóta sajnos elkátyúso- dott, mert nincs karbantart­va. Ne hagyjuk a nagy költ­séggel, verejtékes munká­val megépített útjainkat tel­jesen tönkremenni, idejé­ben szervezzük meg a kiiga­zítási, javítási munkákat. Jövő tavasszal a mi utcánk­ra már nagyon ráférne a felújítás. Addig is — egy szárazabb időben — fel kel­lene tölteni a kátyúkat, mert már a házak ablakáig csap­ják a sarat az autók, de a hepehupás út a járműveket is tönkreteszi. Pélyl Sándor Szolnok \ Hiába minden erőfeszítés Minipark Mezőtúron cím­mel olvastam a Néplap no­vember 30-i számában, ho­gyan hozták létre a parkot — nem messze a Berettyó- parttól, egy lebontott régi ház helyén. Én is hozzá- kezdtem már 2 éve a szolno­ki Tóth Árpád úton, az új lakóövezetben egy park ki­alakításához. Nyolc-tíz gye­rek segített rendbe tenni a területet és 28 kis fát ültet­tünk el együtt. Díszcserjéket is hoztam Egerből és a szol­noki Közterületfenntartó Intézmény telepéről. Még maradt belőlük elültetni va­ló ezüstjuharfa, de úgy lá­tom, nem mindenki nézi jó szemmel a ténykedésem. Gépkocsival sokszor keresz­tül hajtanak a szépen eliga­zított, beültetett területen. Ezt úgy próbáltam kivéde­ni, hogy körbeárkoltam a parkot, ami 50 négyzetmé­ternél nem nagyobb, de ez­zel haragosokat zúdítottam a nyakamba. Volt, aki mér­gében azt mondta, hogy ki­tördel minden kis fát, majd meg is kezdte. Én pedig helyreállítottam a kárt, és ismét kiástam a betemetett védőárkokat. A hintának szánt vasoszlopokat elfűré­szeltem és földbe vertem az­zal a céllal, hátha így meg- védhetem a csemetéket, a parkot. Tévedtem, s most már teljesen tanácstalan vagyok, mert csak azért is ráhajtanak a járművekkel, s amelyik kis fa az autó útjá- be kerül, menthetetlen. Odá­ig fajult a dolog, hogy a fák mellé tűzdelt támasztó karó­kat is kihúzzák. Egyszóval elkeserítő itt a helyzet. Nem tudom, hogy mitévő legyek, kitől várhatok segítséget? Bagi József Szolnok Még nem vágják á! a Tiszái Vezsenynél Ismeretes, hogy Martfű és Vezseny térségében a Tiszá­nak egy nagy kerülője, úgy­nevezett kunkora van. Töb­bektől azt hallottam, hogy tervezik ennek az átvágá­sát, így rövidebb lesz az út Kunszentmárton és Szolnok között. Ennek nagyon örül­nénk, hiszen a Tisza folyá­sának kiigazítását már az is indokolná, hogy Martfűn, a Cipőgyár közelében igen meredeken húzódik az autó­út egy kritikus ponton a fo­lyó mellett. Létezik egyáltalán ez a terv, vagy csak mendemon­da? Miskolczi József Cibakháza Olvasónk kérdésére Nagy Istvántól, a Közép-tiszavi- déki Vízügyi Igazgatóság igazgatójától kértünk vá­laszt, aki elmondta, hogy a hír nem újkeletű, nem is mendemonda, régi tervről van szó, amit eddig nem tudtak megvalósítani. Belát­ható időn belül nem tervezik a munka elkezdését. Egészségünkért Napjainkban igen sok szó esik az egészség megőrzésé­ről, mégis felmerül bennem a kérdés: ismeri-e minden­ki azt a lehetőséget, ami kö­rülveszi, hogy tehessen is valamit az egészsége érde­kében. Itt van például a szolnoki Széchenyi lakótele­pen a K. Bozsó Károly Üti Általános Iskola tornater­me, ahol hetente kétszer van lehetőségünk arra — egy lelkes testnevelő, Grósz Pál- né vezetésével —, hogy kon­dicionáló tornán vehessünk részt. Ez a kezdeményezés, az úgynevezett asszonytor­na nemcsak állóképességünk megalapozását, mozgássze­gény életünk kiegészítését szolgálja, hanem jelentős közösségteremtő ereje is van. A lakótelepek egyik problémáját, az elidegene­dést itt nem érezzük, mert a közös torna összekovácsol bennünket, ismeretlenül is jó ismerősökké válunk. E kis közösségünk nem zárt, bárki csatlakozhat hozzánk — egészsége, jó közérzete érdekében. Mészáros Lászlóné Szolnok A Jászkisérl Lenin Termelőszövetkezet — több éves meg­szakítással — befejezte a 300 adagos üzemi konyhájának be­ruházását, amely 10 millió forintba került. Az étteremavatás ünnepségén a szövetkezet nyugdíjasait látták vendégül — zeneszó mellett. Az eseményt Tánczos Tamás elsőéves fény­képésztanuló örökítette meg, s felvételei közül ezt a képet ajánlotta közlésre Hozzászólás cikkeinkhez Megcáfolom Ma még minden utcai lámpa ég címmel olvastam a Néplap november 19-i szá­mában Szolnok közvilágítá­sának jelenlegi és várható helyzetéről. Ezzel kapcsolat­ban az a véleményem, hogy a város egyes pontjai szinte fényárban úsznak, sok he­lyen pazarlásig nagy a kivi­lágítás, ugyanakkor más te­rületeken, a zegzugos utcá­kon sötétben botorkálnak az emberek. Megcáfolom azt a kijelen­tésüket, hogy ma még min­Több olvasónk szólt hozzá a Mosolyogjon, kedves el­adónő! című, november 25-i jegyzetünkhöz. Volt, aki csupán ennyit írt: Jóleső ér­zéssel olvastam a cikket, mert sajnos egyre ritkáb­ban mosolyognak ránk az el­adók. Ha mégis találkozunk egy-egy „fehér hollóval”, ve­den lámpa ég. A Sándor Pál utca végén, ahova júli­usban szerelték föl az új lámpatestet, csupán néhány napig volt világos. Pedig a környéken sokan járnak ké­ső este és hajnalban dolgoz­ni. Régebben szinte minden héten ellenőrizték a közvi­lágítást, ezt most nem ta­pasztaljuk. Sőt, hiába jelen­tettük már többször is a TITÁSZ-nak a hibát, nem intézkedtek — írta Dézsy Lajos szolnoki olvasónk. gyük észre, örüljünk neki, ahogyan a cikk szerzője tet­te. Volt, aki viszont így vé­lekedett: A kereskedelem­ben dolgozók többsége egész nap talpon van, sokszor he­lyettesítik egymást az el­adók ebben a fárasztó mun­kában, ezért nem csoda, ha fáradtak és türelmetlenek a IA tárgyalóteremből I „Miénk” a gyér? Nem kérdőmondat eZ azoknak, akik éveken át tar­tó szorgos, becsületes mun­kával bizonyítják, hogy jó értelemben vett tulajdonnak tekintik a kenyéradó mun­kahelyet. Sajnos vannak olyanok is, akik a „miénk” fogalomból csak anpyit haj­landók megérteni, amennyi nekik, és csak nekik hasz­nos. Olyanok, akik a mun­kahelyen (ha nagy ritkán munkát vállalnak) azt ta­nulják meg leghamarább, hogy mit lehet onnan elvin­ni. Béres Márta Jászberény, Kürt út 8. szám alatti lakos is ezek közé tartozik. Leg­utóbb is azért került a vád­lottak padjára, mert sajátos módon értelmezte, hogy mi az övé és milyen úton jut­hat hozzá azokhoz a termé­kekhez, amit a munkahelyén állítanak elő. A sajátos ér­telmezés következménye: bűncselekményt követett el. Igaz olyat, ami csak ártatlan kiruccanás volt ahhoz a sok törvénysértéshez képest, amiért a 27 éves nő már több évet töltött el a bör­tönben. A büntetett előéletű Béres Mártát legutóbb 1983 nya­rán a Jászberényi Városi Bí­róság ítélte 3 évi fegyház­büntetésre rablás bűntette miatt. Ez év augusztus 27-én a Jászberényi Cipőipari Vál­lalatnál vállalt munkát. Alig pár nappal a munkába lé­pése után már a maga mód­ján szorgoskodott, ellopott a vállalattól két pár női cipőt. Béres Márta büntetett előéletére, egész életvitelére jellemző, hogy a november elején megtartott bírósági tárgyalásra is más megyéből kellett megidézni. A Kecske­méti Büntetésvégrehajtási Intézetből, ahol egy korábbi bűncselekményéért jól meg­érdemelt büntetését töltötte. A Jászberényi Városi Bí­róság annak figyelembe vé­telével hozött ítéletet Béres Márta ügyében, hogy a vád­lott többszörös visszaeső. Lo­pás miatt találta vétkesnek, ezért 6 hónap börtönbünte­tésre Ítélte és 2 évre eltiltot­ta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet jogerős. I. A. vásárlókkal szemben. Azok­kal — valljuk be őszintén —, akik maguk sem angya­lok. Némelyik vásárló leg­szívesebben „dróton rángat­ná” a kiszolgálókat, s min­dent elkövet, hogy az ar­cukra fagyassza a mosolyt. Senki sem kívánhatja a ke­reskedőtől, hogy állandóan és mindenkire mosolyogjon. Én nem a mosolygást kérem számon és várom el tőlük, hanem azt, hogy a tanácsta­lan, főleg idős vásárlóknak nyújtsanak nagyobb segít­séget, hozzájuk legyenek sokkal figyelmesebbek, ud­variasabbak. Az idős generációhoz tar­tozó olvasónk a mosoly és az udvariasság múlását tapasz­talta a gyógyszertárakban éppúgy mint a postákon, a tanácsi hivatalokban. Min­denki szinte gépiesen teszi a dolgát, s ha valaki egysze­rű kérdéssel fordul hozzá­juk, könnyen megkaphatja, s íme erre egy példa: Egy először látott űrlap kitölté­séhez kérte az ügyintéző se­gítségét, aki jó hangosan rá­förmedt: „Mit nem lehet ezen érteni!?" Valamennyi levélírónk so­raiból az az óhaj csendült ki, de jó volna, ha legalább azok, akik nap mint nap emberekkel bánnak, türel­mesek, udvariasak és segí­tőkészek lennének minden­kihez. S ha ehhez jutna egy- egy kedves mosoly, barátsá­gos tekintet, az már szinte áldás lenne. — cs — Válaszok - intézkedések Drágultak a csillagszórók Csillagszóró címmel adtuk közre Takács Gábor szolno­ki olvasónk levelét novem­ber 16-án, aki szóvá tette, hogy a karácsonyra vásárolt háromdarabos figurális csil­lagszórót 11 forintért vette. Régi ára 4 forint volt, ezért tart attól, hogy bizonyos termékek árának már csak a „csillag-(szór)-ós” ég fog határt szabni — írta többek között. Dr. Balázs András- né, a Szolnok Megyei Ta­nács ipari osztályának ve­zetője — miután olvasónk észrevétele alapján meg­vizsgálták a csillagszórók forgalmazását, az alkalma­zott árakat, a következő tá­jékoztatást adta: A csillagszórók ára 1986- ban már 6.40 forint volt, a 4 forint korábbi időszakra vonatkozott, s feltehetően még ez szerepelt a régi cso- magolón. A figurális csil­lagszórót a Bólyi Áfész gyártja. Az előállítási költ­ségek növekedése miatt be­nyújtott árváltozási kérel­müket az Országos Anyag- és Árhivatal vegyipari főosz­tálya elfogadta, ez év au­gusztus 31-től hozzájárul a termék árának átlagosan 25 százalékos emeléséhez. Meg­állapították, hogy a kiske­reskedelmi egységek a be­szerzési árhoz tisztességes irányhaszonkulcsot számí­tottak. ü jó lapellátásra törekszenek Már reggel nyolckor nincs újság címmel közöltük no­vember 9-én Tóth András szolnoki olvasónk levelét, aki a vasútállomás környé­kén lévő újságos pavilonok rossz lapellátását tette szó­vá. Panaszára dr. Szabó Gyula, a Debreceni Posta­Rendbe húzzák Viharvert a buszmegál­lónk címmel közöltük no­vember 9-i számunkban Kolláth László olvasónk ész­revételét, mely az Abonyi úti, benzinkútnál lévő busz­megállóra vonatkozott. Pa­naszára Pusztai Tamás, a Közterületfenntartó Intéz­mény igazgatója válaszolt: A megállótól jobbra-balra található víznyelőrács a csapadékvizet levezeti, az útszegély melletti pangó igazgatóság postaforgalmi igazgatóhelyettese válaszolt. A hírlapárusok igényléseit felülvizsgáltatta, s ahol in­dokolt volt, máris emelték a lapok számát. ígérte, hogy gyakoribb felmérés alapján igyekeznek javítani a lapel­látáson. a buszmegállót víz miatt viszont a buszve­zetők óvatosabb beállása szükséges. Az új padokat legkésőbb tavaszig lerakják, a védőkorlát kidőlt oszlopai­nak javítását, a lánc pótlá­sát pedig megrendelték a Kommunális Üzemnél. A munkák elvégzéséig a vára­kozók szíves türelmét és megértését kéri. Összeállította; Caankó Miklósáé áldás lenne

Next

/
Oldalképek
Tartalom