Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-07 / 288. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. DECEMBER 7. Erősödő remény „Nem régi barátok, hanem régi ellenfelek találkozója lesz a csúcstalálkozó” — nyi­latkozta az egyik vezető amerikai külügyi szakértő, alig néhány nappal Ronald Reagan és Mihail Gorba­csov első washingtoni meg­beszélése előtt. A találó meg­fogalmazás valós helyzetet tükröz, s egyszersmind józan­ságra int egy olyan pillanat­ban, amikor sokan hajlamo­sak a hurráoptimizmusra. Csaknem másfél évtizede nem járt az SZKP elsőszá­mú vezetője amerikában. Ez a tény arról árulkodik, hogy már maga a csúcstalálkozó létrejötte sem akármilyen siker. Ráadásul aláírásra készen áll, s kedden a tervek szerint véglegessé is válik a közepes és annál rövidebb hatótávolságú nyukleáris rakéták felszámolásáról szó­ló szerződés — az első a ma­ga nemében. Ha most mégis óvatosság­ra int a nemzetközi sajtó egy jelentős része, az csak azért van, mert sokak szerint- még nem változtak meg azok az érdekek, amelyek a ko­rábbi szembenállást indo­kolták, magyarán mondva: az Egyesült Államok belpo­litikai életében még min­dig nagyon erősek azok az erők, amelyek nem akarnak megállapodni a Szovjetunió­val, folytatni szeretnék a fegyverkezési versenyt és minden lehetséges módon nehezíteni szeretnék Mihail Gorbacsov dolgát otthon és a világ bármely pontján. Ezektől a köröktől nagyon távol áll az az új biztonság- politikai koncepció, az az új világpolitikai gondolkodás­mód, amelyet az SZKP főtit­kára sürget. Éppen ellenke­zőleg vélekednek a mostani helyzetről és az emberiség jövőjéről — és ezzel koránt­sem csak a szocialista or­szág értékelésével kerülnek szembe, de a nyugati politi­kai erők zömével is. Az Egyesült Államokban a múlt hét végén megala­kult a szovjet—amerikai szerződést ellenzők szövetsé­ge, az újkonzervatív jobbol­dal valósággal kiátkozta Rea­gant, amiért hajlandó volt kompromisszumot kötni a Szovjetunióval. A szerződés ratifikálása így is valószínű­nek látszik, de amíg a tör­vényhozás két háza húsvét körül áldását adja majd a megállapodásra, még sok ke­serves vitát kell megvívnia a kormányzatnak, s az azt támogató honatyáknak. A látogatás három napja alatt legalább öt találkozó lesz Ronald Reagan és Mi­hail Gorbacsov között. A hi­vatalos megbeszéléseken kí­vül módjuk lesz megismer­ni egymás véleményét a kö­zös ebédek és vacsorák al­kalmával, s elképzelhető, hogy menetközben még to­vább bővül a lehetőségek köre. Világszerte erősödik a remény, hogy felülkerekedik a józan ész. Ha ez így lesz és most Washingtonban si­kerül megállapodni a to­vábblépést illetően, akkor_ a közeljövőben alapvetően megváltozhatna a nemzet­közi légkör. A stratégiai csa­pásmérő fegyverek ötven­százalékos csökkentése — a következő lépcsőfok a le­szerelés során — már olyan eredmény lenne, ami az atomfegyverektől végleg mentes világ képét vetítené előre. Egy következő, moszk­vai csúcstalálkozón már nemcsak a nukleáris robba­nóeszközök négy-öt száza­lékának felszámolásáról le­hetne megállapodni, hanem ennél lényegesen többről. Arról, hogy az emberiség előtt álló feladatok megoldá­sában a két nagyhatalom az eddiginél készségesebben működik együtt, s közösen igyekeznek csökkenteni a vi­lágpolitikai feszültséget. A tegnapi ellenfelek tehát nem lesznek egyetlen megál­lapodástól szövetségesekké. De lehetnek egymásnak megbízható, jószándékú partnerei — saját maguk, s az egész emberiség érdeké­ben. Horváth Gábor Békelánc Moszkvában és Washingtonban A Fehér Ház ovális szobája az elnöki dolgozószoba mellett. Itt folytat majd Gorbacsov és Reagan négyszemközti meg­beszélést (Telefotó — KS) (Folytatás az 1. oldalról) 1985-ben Genf ben, tavaly Reykjavíkban folytattak esz­mecserét. Szovjet vezető 14 éve nem látogatott el az Egyesült Államokba: az utolsó három csúcstalálkozót más országokban tartották, Svájcban, Izlandon, Leonyid Brezsnyev és Jimmy Carter Bécsben írta alá a SALT— II szerződést. A háromnapos csúcstalál­kozón a két vezető a tervek szerint öt munkamegbeszé­lést tart, ezen kívül két dísz­vacsorán is lehetőség lesz az eszmecserére: kedden este a Fehér Házban, szerdán a szovjet nagykövetségen ta­lálkoznak. A munkatalálko­zókat kivétel nélkül a Fehér Házban tartják. Kedden ír­ják alá a Szovjetunió és az Egyesült Államok új lesze­relési szerződését, a közepes hatótávolságú és a hadmű­veleti-harcászati nukleáris eszközök teljes felszámolá­sáról. Erre az eseményre közép-európai idő szerint este, röviddel nyolc óra előtt kerül sor. Csaknem ezren — főként fiatalok — vonultak fel szombaton Moszkvában, hogy a Kalinyin sugárúton kilométeres élő láncot alkot­va felhívást juttassanak el a szovjet Legfelsőbb Tanács fogadóirodájába, majd pe­dig az Egyesült Államok nagykövetségéhez. Az akció résztvevői a szovjet közvé­lemény nevében sikereket kívántak a hétfőn kezdődő washingtoni csúcstalálkozó­nak. A Mihail Gorbacsovhoz és Ronald Reaganhez intézett üzeneteket félúton, a Baráti Társaságok háza előtt is­mertették egy rövid gyűlé­sen, üdvözölve a közepes hatótávolságú és a harcásza­ti-hadműveleti nukleáris ra­kéták felszámolását, s újabb konkrét leszerelési intézke­déseket sürgetve. „Emberi hidat” építettek ki szombaton délután ame­rikai békeharcosok a Fehér Ház és a washingtoni szov­jet nagykövetség előtt. A csúcstalálkozó - küszöbén megtartott béketüntetés jel­szava ugyanis a hídépítés volt: a két ország közötti kapcsolatok megerősítését, a leszerelési tárgyalások és megállapodások folytatását sürgették a Fehér Ház előtt megtartott gyűlésen, amelyet számos amerikai békeszer­vezet, egyházi békemozga­lom, nőszervezet hívott ösz- sze. A gyűlés végén több száz békeharcos alkotott kézfo­gással „emberhidat” az ame­rikai elnök lakóhelye és hi­vatala, illetve az attól csak néhány háztömbnyire lévő szovjet nagykövetség kö­zött. Megállapodás nélkül ért véget a „tizenkettek” Kop­penhágában tartott csúcsér­tekezlete, miután az állam- és kormányfők képtelenek voltak megegyezésre jutni a Közös Piac finanszírozásá­nak reformjában. A részve­vők ezért február 11—12-re Brüsszelbe rendkívüli csúcs- találkozót hívnak össze — Lengyel szejm — Reform Mérséklik a megvalósítás ütemét A múlt vasárnapi népsza­vazás eredményét figyelem­be véve a gazdasági reform folytatása mellett döntött a lengyel szejm szombati ülé­sén. De tekintettel arra, hogy a szavazatok egyharmada „nem" volt, a megvalósítás ütemének mérséklésére szó­lította fel a kormányt. Egy­ben az új program kidolgo­zásáig elhalasztotta a dön­tést a gazdasági reform 2. szakaszának ütemtervéről. Zbigniew Messner mi­niszterelnök bejelentette, hogy a lakosság aggályait és ellenérzéseit szem előtt tart­va lassítani fogják az álla­mi támogatások leépítését és így a fogyasztói árak köz­ponti emelését. Az árreform megvalósítá­si ütemének lassítását a kormány a vállalati adóter­hek növelésével kívánja el­lensúlyozni. Dél-afrikai visszavonulás Szombati pretoriai beje­lentés szerint megkezdődött az Angolába benyomúlt dél­afrikai csapatok kivonása. A dél-afrikai fegyveres erők főparancsnoka közleményé­ben egyenesen kilátásba he­lyezte, hogy katonái „kará­csonyra otthon lesznek”. jelentették be a dán fővá­rosban. A koppenhágai tárgyalá­sok kudarca azt jelenti, hogy az EGK a költségvetés elfo­gadása nélkül kezdi meg az 1988-as esztendőt, s emiatt komoly pénzügyi gondokkal kell megküzdenie, amikor tavasszal nagy összegekre lesz szükség a mezőgazda- sági támogatás céljából. I „tizenkettek” Koppenhágában Nem született megegyezés Üdvözletek a finn nemzeti ünnep alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára levélben fejezte ki jókívánságait Mauno Koi- visto elnöknek a Finn Köz­társaság nemzeti ünnepe, az ország függetlenné válásá­nak 70. évfordulója alkalmá­ból. A levelet Hargita Ár­pád helsinki magyar nagy­követ adta át. * ♦ • Németh Károly, az Elnö­ki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Mauno Koivisto elnöknek Finnország nemzeti ünnepe, az ország függetlenné válá­sának 70. évfordulója alkal­mából. Grósz Károly, a Minisz­tertanács elnöke Harri Hol- keri miniszterelnöknek, Sar­lós István, az Országgyűlés elnöke Matti Ahdenek, a finn parlament elnökének, Várkonyi Péter külügymi­niszter Kalevi Sorsa finn külügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot. Befejezte munkáját a FKP kongresszusa Az FKP XXVI. kongresz- szusa szombaton délután jó­váhagyta a politikai határo­zatot és a KB bezsámolóját, amit Georges Marchais főtit- # kár terjesztett a küldöttek elé. A határozat szavazásá­nál az 1700 küldött közül 12-en tartózkodtak, a KB be­számolójával kapcsolatban tízen. Ellenszavazat nem volt. Jean-Claude Gayssot, a KB titkára a határozatszer­kesztő bizottság vezetője­ként arról számolt be, hogy az eredeti tervezetet a me­gyei konferenciák javaslatai alapján 285 helyen módosí­tották. Ezek a módosítások részben időszerűsítették, VARSÓ A jövő év január elsejétől részlegesen megszűnik a ví­zumkényszer a lengyel- osztrák turistaforgalomban. Több mint 6 éves szünet után, bizonyos megkötések­kel, újból érvénybe lép az a megállapodás, amelyet Bécs és Varsó még 1972-ben kö­tött a vízumkényszer eltör­léséről. QUITO Maláriajárvány miatt rendkívüli állapotot hirdet­tek ki Ecuador észak-nyuga­ti tartományában, Esmeral- dasban— közölte Jósé Toh- me, a dél-amerikai ország közegészségügyi minisztere. Minisztériumának adatai szerint a betegek száma meghaladja az 55 ezret. BUKAREST Romániában szombaton el­nöki rendelettel felmentet­ték pénzügyminiszteri tisz­téből Alexandru Babét, mert részben keményebbre, konk­rétabbra fogalmazták a mintegy 20 újságoldal terje­delmű tervezet megállapítá­sait. Gayssot kijelentette, hogy a határozat, amelynek vitájában és módosításaiban az egész tagság részt vett, megerősítette az FKP egy­ségét. „Stratégiánk megújí­tása óta a párt sohasem volt még ilyen egységes és erős” — mondta a KB titkára. Az FKF XXVI. kongresz- szusa vasárnap zárt ülésen megválasztotta a párt új ve­zető szerveit, majd újabb záróülést tartott, amelyen ismét Georges Marchais-t választották a párt főtitká­rává. „nem megfelelően látta el miniszteri feladatát”. Helyé­re — ugyancsak elnöki ren­delettel — Gheorghe Pa- raschiv került, aki eddig külkereskedelmi és nemzet­közi gazdasági együttműkö­dési miniszterhelyettes volt. WASHINGTON Az Egyesült Államok kilá­tásba helyezte, hogy mér­sékli hadiflottájának jelen­létét a Perzsa (Arab)-öböl- ben, ha Irán is felhagy a tartályhajók ellen irányuló lépéseivel — közölte Ri­chard Armitage az amerikai hadügyminisztérium állam­titkára. LUANDA Németh József, Magyaror­szág luandai nagykövete át­adta megbízólevelét Jósé Eduardo dos Santosnak, az Angolai Népi Köztársaság elnökének. BAGDAD New Yorkba érkezett Té­rik Aziz iraki miniszterel­nök-helyettes, külügymi­niszter, hogy a közép-keleti háború beszüntetéséről tár­gyaljon Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárral. Szemétkosárba a névtelen levelekkel „A Krokogyil úgy határozott, hogy ezentúl nem olvassa el a névtelen leveleket. Ezeket a szemétkosárba hajítjuk. Mindegyiket! Az aláírással érkezett leveleket a Krokogyil kettőzött energiával és fi­gyelemmel fogja olvasni. Várjuk leveleiket!” A fenti felhívást a közelmúltban tette közzé a népszerű szovjet sza­tirikus hetilap — a Krokogyil — egy írás végén. A lap munkatársa a névtelen levelek mérgező, társadal­mi környezetszennyező hatását ele­mezte. Felelevenített az utóbbi né­hány évben történt eseteket, amikor különböző fajtájú névtelen levelek más-más módon, de mind kárt okoztak. Hol valakinek az életét tet­ték tönkre, hol kisebb-nagyobb kö­zösség hangulatát rontották meg erőteljesen. A hadüzenet a névtelen levelek­nek akkor válik igazán érthetővé, ha elgondolkodik az ember azon, hogyan változott és nőtt meg az ol­vasói levelek szerepe, súlya a szov­jet sajtóban és a közéletben. A szovjet lapok hagyományaitól so­sem volt idegen az olvasói levelek közlése. Mára azonban nélkülözhe­tetlen elemévé, sokszor a lapok leg­olvasottabb „rovataivá” váltak ezek a levelek. Akadnak köztük egyéni fájdalmakat elsírok és országos vagy nemzetközi közügyekért szót emelők egyaránt. A korábban közöltektől eltérően tartalmilag azonban elgon- dolkodtatóan sokszínűvé váltak. Volt idő, amikor az újságban kö­zölt olvasói levelek kizárólag a lap által képviselt gondolat vagy egy hivatalos álláspont alátámasztását célozták: Jám-lám, a szerkesztő­ségbe özönlő levelek is megerősítik, hogy...”. Ma talán csökkent a szerkesztői éberség? Ezért csúsznak be a lapok­ba az ott megjelent írásokkal pole­mizáló olvasói sorok? A szerkesztői lazaság odáig fajult volna, hogy milliós példányszámú lapokban le­het kritizálni ilyen-olyan döntést vagy intézkedést? Nyilvánvaló, hogy ilyesmiről szó sincs. De a szov­jet sajtó jellegének megváltozása tükröződik a közölt levelekben is. Mivel a sajtó a nyilvánosság politi­kájának egyik első számú színteré­vé nőtte ki magát, egyértelmű, hogy a levelezési rovatok is tükrözik a nyilvánosság, a közvélemény sokszí­nűségét. Nem is ezeknek a levelek­nek az útja vezet ezentúl — leg­alábbis a Krokogyil szerkesztőségé­ben — a szemétkosárba. A lapok­ban megjelenő leveleknek mindig van aláírójuk, feladójuk, akkor is, ha vitatható vagy vitatott nézeteket tartalmaznak. A szerkesztői indula­tokat másfajta levelek váltják ki. A névtelen levelek jobbik fajtája az, amelyeknek az írói a jószándé­kú bíráló sorok alá nem merik oda- kanyarítani saját nevüket, kitalált nevet azonban mégsem akarnak használni. De ők remélhetőleg bá­torságot merítenek majd abból, hogy a névvel vállalt kritika sok­szor éppen a lapok kezdeményezé­sére válik hatásossá. Idővel a levél­írók „büntetlensége” is arra báto­ríthatja a jó szándékú, de félénk levélírókat, hogy nevüket is odaad­ják véleményükhöz. Az igazi méreg a névtelen leve­leknek a nagyobbik csoportja: ezek hazugságokat, rágalmakat tartal­maznak. Mint a Krokogyil írása is említi, sok esetben elég volt egy- egy névtelen levél ahhoz, hogy de­rékba törjön szép ívű pályákat, s a névtelen irigyek szekerét tolja elő­re. Szinte a Krokogyil írásával egy­idejűleg jelent meg az Izvesztyija című napilapban egy konkrét eset­ről szóló beszámoló. 1984 tavaszán névtelen levél érkezett a Tadzsikisz- táni KP központi bizottságának ap­parátusához. Ebben különféle gaz­dasági visszaélésekkel gyanúsították meg egy egészségügyi szakiskola igazgatóhelyettesét. Az üggyel fog­lalkozó dolgozónak valahonnan is­merősnek tetszett a kézírás. Írás­szakértőt kértek fel a levél meg­vizsgálására, s bizonyítást nyert, hogy a levelet a köztársasági ügyész helyettese írta. A hihetetlennek hangzó ténynek egyszerű a magya­rázata : az ügyészhelyettes felesége a megrágalmazott igazgatóhelyettes iskolájában tanított. A levéltől pe­dig azt várták, hogy a „bűnöst” majd eltávolítják, helyére pedig a feleség kerül. Ez az eset is mutatja, hogy egy időben milyen mélységekig vagy magasságokig terjedt a névtelen le­velek gyakorlata, szerzőik milyen biztonságban róhatták soraikat, ha még ahhoz sem vettek fáradságot, hogy géppel írják leveleiket. Ez az a közeg, amely ellen felhí­vással is harcot indított a Kroko­gyil, hogy segítse a közélet tiszta­ságának megőrzését. A szovjet saj­tóban megjelenő levelek azt'mutat­ják, hogy az aktív újságolvasók egyre szívesebben ragadnak tollat, nyilvánítanak véleményt különféle ügyekben, vállalva az esetleges té­vedés kockázatát is. Bizonyára az 6 íráskedvüket is serkenteni akarja a Krokogyil szerkesztősége azzal a döntésével, hogy száműzi a névte­len leveleket. Abban is reményke­dik, hogy példáját nemcsak a többi lap követi, hanem a névtelen leve­lek más címzettjei, hivatalos intéz­mények és szervezetek is. Szántó András Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Howe külügymi- liszter az Európai Gazdasági Közösség koppenhágai csúcs- értekezletén (Telefotó — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom