Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
Nemzetközi körkép 1987. DECEMBER 5. 6 Moszkva Washingtonra készül Történelmi találkozónak kijáró várakozás, de azért óvatos visszafogottság is jellemzi a szovjet véleményeket Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan harmadik csúcstalálkozója előtt. Mihail Gorbacsov először látogat az Egyesült Államokba, s jövőre — egyebek között a hadászati támadó fegyverrendszerek csökkentéséről folyó tárgyalások eredményétől is függően — a Szovjetunióba várják Reagan elnököt. Ha megvalósul, az már a negyedik csúcstalálkozójuk lenne. Előzőleg 1985 novemberben Genfben. majd tavaly októberben Reykja- vikban is összeültek. Ugyanaz a két legfelső szintű szovjet és amerikai vezető még sohasem találkozott egymással ennyiszer. Az eddigi „rekordot” Brezsnyev és Nixon érte el három „csúccsal” a hetvenes évek elején, az enyhülés felfelé ívelő szakaszában — a jövő héten Gorbacsov és Reagan ezt a „szintet” teljesíti ismét. Ez bizonyítja, hogy ha megvan a kölcsönös szándék az alapvető problémák megoldására, akkor az ellentétek egy részén felül lehet emelkedni. A történelmi jelző nem érdemtelen. hiszen aláírásra kész a nukleáris fegyverek korának első olyan szerződése, amely két teljes fegyverosztály — a közepes hatótávolságú és a hadműveleti— harcászati nukleáris rakéták — megsemmisítéséről szól. Ráadásul — s ez talán még fontosabb is — a szerződés utat nyit egy sokkal átfogóbb. a nemzetközi béke és biztonság szempontjából nagyobb horderejű megállapodás, a hadászati támadó eszközök ötven százalékos csökkentése előtt. A szovjet fővárosban megjelenő elemzések, cikkek okkal . mutatnak rá, hogy a mostani megállapodást az tette lehetővé, amit — a szovjet szóhasználatot átvéve — a világsajtó új külpolitikai gondolkodásmódnak nevez. A Szovjetunióban harmadik éve kibontakozó belső átalakulási folyamat egyenes következménye ez a nemzetközi színtéren. Az alapelveiben változatlan szovjet külpolitikai újfajta magatartással párosult, s elérte, hogy az európai rakéták ügyében a szovjet és amerikai fél túllépjen a tyúk vagy a tojás elsőbbségének meddő vitáján, ne a kialakult helyzetért való felelősséget firtassa, hanem azt kutassa fel. milyen irányú elmozdulás lehetséges közös akarattal. Hozzáteszik persze, hogy csupán a szovjet politikai magatartás megváltoztatása nem lett volna elégséges a mostani sikerhez. Az amerikai politikában, személyesen Reagan elnök politikai magatartásában megtalálhatók a szerződéshez vezető út nélkülözhetetlen állomásai. Mint Moszkvában többen is megjegyezték. az amerikai elnök hivatali idejének első szakaszában a fegyverkezés fokozásában vélte megtalálni a biztonság növelésének kulcsát. Az elnök már a megegyezést tartja célravezetőnek. Ebben tükröződik a való világhelyzet amerikai részről történt felismerése és számbavétele is. Moszkvában a jövő heti csúcstalálkozótól azt várják, hogy igazi lendületet ad a Hadászati eszközök csökkentéséről folytatandó tárgyalásoknak, hiszen az idő rövid, ha jövőre. Reagan moszkvai viszontláfogatásakor alá akarják írni az ötven százalékos csökkentésről szóló szerződést, a jövő évi amerikai elnökválasztások miatt már alig fél év marad a megállapodás kidolgozására. Az elvégzendő munka hatalmas, de — mint rámutatnak — elvégezhető, s akkor valóban elindulhat a világ azon az úton. amelynek végigjárására 1986. január 15-én hívta fel a világot Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára akkori televíziós beszédében hirdette meg a programot, hogy a világot az évezred végére szabadítsák meg a nukleáris fegyverektől. A szovjet elemzések hangsúlyozzák, hogy a mostani csúcstalálkozónak nem egyedüli napirendje lesz a nukleáris fegyverek csökkentése. Szóba kerülnek emellett a hagyományos fegyverekkel, vegyi fegyverekkel, regionális válságokkal, az emberi jogokkal, s a kétoldalú kapcsolatok más elemeivel ösz- szefüggő kérdések is. Bármennyire fontosak is ezek a problémák, a fő figyelem érthetően a nukleáris leszerelésre irányul. Figyelmet keltett az a bejelentés. hogy Gorbacsov és kísérete — útban Washingon felé — rövid időre megáll Nagy-Britanniában, s találkozik Margaret Thatcher brit kormányfővel. A szovjet külügyminisztérium szóvivője egy sajtóértekezleten sokat sejtetően közölte, hogy a visszaúton is elképzelhető — márcsak az út hosszúsága miatt is — egy újabb megálló Nyugat-Európában. Mivel a nukleáris leszerelés következő szaka- szábanmár nem lehet figyelmen kívül hagyni a megegyezés elősegítése érdekében most figyelmen kívül hagyott brit és francia atomerőt. sokan feltételezik, hogy a visszaúton a megálló Franciaország lesz. Moszkvai sajtókörökben szó esett egy szocialista országbeli megállóról is, amelynek célja az lenne, hogy első kézből tájékoztassák a Szovjetunió európai szövetségeseit a washingtoni tárgyalásokról. Szántó András Közelgő francia elnökválasztás Kemény összecsapások várhatók öt hónap múlva elnököt választ Franciaország. Az alkotmány értelmében ugyanis hét esztendeig tart egy elnök mandátuma. A szocialista párti Francois Mitterand-t még 1981—ben a franciák elsöprő többséggel választották meg köztársasági elnöknek. A győzelem olyan átütő erejű volt, hogy az új államfő azonnal feloszlatta a parlamentet és idő előtti választásokat írt ki. S a jobboldal tehetetlenségébe és kudarcaiba belefáradt franciák valóban elsöprő többséghez juttatták a baloldal pártjait a Nemzetgyűlésben. Társbérleti kötélhúzás A Szocialista Párt öt esztendő alatt sokat tett az ország felvirágoztatásáért. Nem tudott azonban megbirkózni a munkanélküliség problémájával, sőt, az öt év alatt lényegesen nőtt is a munka nélkül maradtak száma, eközben az inflációs ráta emelkedett, ami maga után vonta a vásárlóerő csökkenését. Főként ez a három tényező játszott közre, hogy a Szocialista Párt az 1986-os parlamenti választáson — bár Frania- ország legnagyobb pártja maradt — mégsem tudott annyi szavazatot összegyűjteni, amennyi parlamenti többségét is biztosította volna. Ezt a szövetségre lépett jobboldali pártok szerezték Isztambuli séta Minden s mindenki halad Tíz év szünet után jártam ismét Isztambulban. Az első út lépten-nyomon az újabb dolgokra való rácso- dálkozásra adott bőséges alkalmat, ez utóbbi már némi összehasonlításra is. Ahogy közeledik buszunk a városhoz, észrevesszük, hogy feltűnően követ bennünket egy török rendszámú személyautó. Vezetője, utasai integetnek a hátul ülőknek, és félreérthetetlenül nem akarnak előzni, bár megannyi alkalmuk lenne a zsúfolt forgalom ellenére is. Követnek bennünket... Egyszer aztán mégis elénk vágnak, de csak annyira, hogy jól láthassuk a hátsó ablakukba kifeszített nemzeti színű szalagot. Ismét mögénk állnak, és a belváros forgatagában is mindig a busz mögé tülekednek — ugyanis itt a forgalom tülekedés, — aki bírja marja — alapon. Mire a buszunk befúrja magát a keskeny utcában lévő szálloda elé, az ő kocsijuk már ott áll, s várják, hogy kinyíljon a buszajtó. Beugrálnak, és csaknem tökéletes magyarsággal teszik a legkülönbözőbb üzleti ajánlatokat. Bunda, arany, bármi... De közben másik két-há- rom társaság is odaverődik, elvegyülnek köztünk és kínálják saját portékájukat, amíg beérünk a pár lépésre lévő szállodába. Közben telenyomják a markunkat színesebbnél színesebb névjegykártyákkal. Majd mindegyiken rajta a tulaj fényképe és magyar nyelvű ajánlat. Hogy mennyire üzleti kellék (is) a törökök magyar nyelvismerete, másnap a szőrmeboltban —, ahova szinte akaratunk ellenére cipelnek el bennünket — még jobban érezzük. A nyolc—tíz éves gyermekkisegítők bunda- és gyűrűpróbálgatás közben megany- nyi magyar kifejezést használnak, hogy aztán, amikor látják, tétovázik a vevő, a tenyérnyi helyen rögtönzött breakműsort mutassanak be... Mert az üzleti fogások tárháza kifogyhatatlan. Mire félig föleszmélünk a kábulatból, már csak azt vesszük észre, hogy üres a zsebünk ... • • • A törökök életvitelében, világszemléletében a nő jóné- hány lépcsőfokkal lejjebb van a férfiaknál. Itt az ternál adagolják a krigli söröket. Néhány perc múlva a felszolgálónő odatesz elém egy tisztességes krigli sört, feleségem elé pedig nem is egy pikolóval hanem egy tö- ményes pöhárkával. Amolyan török módra... Hiszen micsoda dolog az, hogy egy nő is ugyanakkora pohárral, következésképpen ugyanannyi sört megigyon, mint mellette a férfi! * * * Itt bent a szállodában Az Aranyszarv-öböl panorámája, előtérben a Szulejmándzsámival mészetes, hogy férjura az étteremben ül, szórakozik, eszik-iszik, a feleség pedig maradjon otthon a gyerekekkel. Persze, hogy idetolakodik az az úti emlékkép is, amikor a török határt átlépve, tehenekkel szántó-vetőket láttunk — asszonyi közreműködéssel. Vagy említsem azt a tulajdonképpeni apróságot, hogy Isztambul ' belvárosában hagytuk magunkat becsábítani egy sörözőlebuj- nak nevezhető valamibe, hogy az addigra már konvertált forintmaradékainkon enyhítsük szomjunkat, Amolyan otthoni módra kérek két sört, látom, hogy pár méterrel odébb a csapminden kényelem, tisztaság, ami a legkényesebb európai igényeket is kielégíti, az utcákon, bármerre megy az ember, megdöbbentően sok szemét. Utcai árus megszámlálhatatlan, egy szobányi üzlethelyiség annyi árut rejt, mint nálunk egy egész áruház, az ékszeres boltok tartalma vonatszerelvényeket töltene meg, itt épül a modern mit tudom én micsoda, már a tizedik emeletnél tartanak, de mellette az itt minden jel szerint lakás céljául szolgáló valami, nálunk azt mondanák rá, hogy épületrom. (S elég sok van belőlük.) Na, de az is tény, hogy már épül a második Boszporusz-híd is ... Már a pilléreken állfügg annak is az íve. Mert ez az ország mindamellett már erre is képes! Együtt, egymás mellett él a primitív régmúlt és a modern világba törekvő jelen. Az utcákon valami iszonyatos tömeg, a nyüzsgés, és nem is csak a nagybazár térségében. Mert a nyolcmillió helyi lakost szaporítja a rengeteg külföldi. • * • Magyar vonatkozások? Végtelen sor, de egy valami kiemelkedik. Nagy Szulejmán. Az Aranyszarv-öböl felől elénk táruló — egyébként a világ egyik legszebbjének tartott — panorámát meghatározza a Szulejmán- dzsámi. Szépsége, méretei le- nyűgözőek, a nagy szultán dicsősége tetőfokán építtette a maga korában óriásinak számító összegért. Itt közvetlenül a dzsámi mellett van Nagy Szulejmán mauzóleuma is, amelyet természetesen már tíz éve is megtekinthettem. Most ismét felkerestem a Szulejmán-mau- zóleumot, némán megállók néhány percre a nagy hódító, híres államfő koporsójánál, és hagyom hadd kavarogjanak magamban a történelmi emlékképek. Hadd viaskodjon bennem a régmúlt tudatos elferdítéseiből, vallási elfogultságából fakadó, az utóbbi időszak tudományos magyarázataival- feltárásaival, a logikus válasz a mindmáig homályba vesző, megválaszolatlannal. Hadd vezessen körül a mauzóleumban a teremőr, miután megtudja, hogy magyar vagyok, hadd magyarázza, hogy a koporsók közül ebben ez fekszik, abban az ... És hadd fogjunk kezet! Végtére is az a fontos, hogy ma, most itt is, ott is kezet fogunk. Mert a ma emberének kezet kell fognia egymással — még az isztambuli forgatagban is. Boda Ferenc Megfigyelők jó esélyt adnak az elnöki vetélkedésben Raymond Barre korábbi miniszterelnöknek, Charles Hernu, (jobbról) volt szocialista Párti hadügyminiszter, aki alaposan belekeveredett a titkos iráni fegyverszállításokba meg, s így 1986 márciusában az új-gaulleisták vezetője, Jacques Chiarc alakított kormányt. A jobboldal hatalomra jutása igen bonyolult helyzetet teremtett. A köztársaság elnöke a baloldalról érkezett — más eszmékkel és elképzelésekkel, mint a jobboldali kormány és annak tagjai. Chirac tudta, hogyha törésre kerül sor, alulmaradhat. Mitterand-nak ugyanis módjában áll a kormányt feloszlatni és új miniszter- elnököt kinevzeni. Chirac ezzel szemben csak bosz- szanthatta és megalázhatta az elnököt, de el kell tűrnie jelenlétét a minisztertanácson, vétóival egyetemben és az ellen sem tehet, hogy Mitterand a mindenkori elnökök hagyományos joga értelmében irányítsa és megszabja a francia kül- és katonapolitikát. Ugyanakkor^ Mitterand helyzete sem volt egyértelműen könnyű; csak személyeket cserélhetett, de a választáson győzelemhez jutott jobboldai pártokat semmiképpen sem „válthatta le.” A kötélhúzás szinte a Chirac-kormány megalakulásának percétől tartott. A közvélemény ezt a küzdelmet olykor lélegzetvisszafojtva figyelte. Chirac láthatóan gyorsan és határozottan próbálta megsemmisíteni a szocialisták öt esztendős kormányzásának vívmányait. Talán nagyobb rokonszenvet ébreszt, ha nemcsak rombol, hanem épít is. Mitterand viszont mindenképpen rokonszenvet ébreszt, ahogy elnöki posztján őrködöttt az ország általános érdekét véve alapul vétói megfogalmazásakor. Chirac megtépázott tekintélye A jobboldali gőzhengert végül is egy jelentéktelennek ígérkező esemény nem-várt fordulata állította meg. Amikor egy esztendővel ezelőtt a diáktüntetések kirobbantak, mindenki, Chirac is, azt hitte: nyolc hónap előtti győzelmére támaszkodva olyan hatalom és erő birtokában van, hogy szembefordulhat a diákokkal: le-lesöpörheti követeléseiket, rohamrendőrei pedig véresre és békülékeny- re botozhatják őket. Chirac azonban elszámította magát. Egy nem egészen elvethető reform elleni diákmegmozdulás — a jobboldali reagálás hatására — a rendszer elleni megmozdulás nőtt. Benne öltött testet a fiatalokban élő nyugtalanság és ■ aggodalom jövőjük iránt. A diákmegmozdulások szinte véget sem 1 értek és egy olyan vasutas-sztrájk rázta meg az országot, amelyhez hasonló kevés volt Francia- ország történetében. Ettől kezdve Chirac népszerűségi százalékszáma a közvélemény-kutatásokon egyre esett, s ennek logikus kövekezményeként a Mitterand iránti bizalom stabilizálódott, maid a mutatók emelkedni kezdtek. A bizonytalanná vált politikai talajon Chirac lefékezte a tempót, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, visz- szavonta a felsőoktatási reformjavaslatot és egy sor más elképzelést sem igyekezett minden áron, még az elnökválasztási kampány kezdete előtt keresztülhajszolni. iryen körülmények közt érkezett el a szeptember, ami kotr a francia iskolákban és a politikai életben is új év kezdődik. De ezt az évadnyitót nemcsak a lefékezett politkai és a megtépázott tekintély jellemezte, mindehhez járult a jobboldali szövetség lazulása is. Chirac mellett, — aki soha nem titkolta, hogy a miniszterelnöki posztot ugródeszkának tekinti az elnökséghez — további trónkövetelők sorakoztak fel. Köztük olyan politikusok is, — például Raymond Barre —, akiknek tekintélye mérkőzött a hivatalban lévő miniszterelnök népszerűségével. Másrészt a jobboldali szövetségen is repedések támadtak, egyre több vita robbant ki és mindennapossá váltak a sértődött véleménykülönbségek. Átok-szitok hadjárat Az új-gaulleista párt, hogy mindezeken úrrá legyen és magához ragadja a kezdeményezést is, új taktikát kezdett. Ettől számíthatjuk a minden hétre egy botrány periódusát. A Nucci-ügy — amelyet elsőként fújtak fel nagyra és igazán látványosság — azt a célt szolgálta, hogy a választásokon politikailag megvert Szocialista Pártot erkölcsileg is lejárassák. A rendkívül szerteágazó botrány főszereplője az utolsó szocialista párti kormány együttműködési minisztere, aki meglehetősen könnyelműen bánt a rá bízott pénzzel, s ha maga nem is vett el, legalább is bizonyíthatóan, az állami pénzekből ezt megtette kabinetfőnöke. A szocialisták replikája nem maradt el. Kiderítették, hogy rádió- és televízióállomásokat felügyelő független főhatóság egyik jobboldali tisztségviselője, hivatali beosztásával visszaélve, egy kifejezetten jobboldali személy kezére játszotta az egyik magánrádiót. Még el sem ültek az ügynek a hullámai, a jobboldal újra támadott. Elővették a Luchaire-dossziét, azaz az Iránnak szóló fegyverszállítások ügyét és ebben nemcsak a volt hadügyminisztert, Charles Hernu-t próbálják kikészíteni, hanem mérgezett nyilakat lőttek az Elysées Palota felé is. Az átok-szitok hadjárat természetesen nem dönthet el semmit. Ezreket, tízezreket talán befolyásol, de amikor a szavazók a jelöltek közül választanak, sokkal inkább az dönt majd, hogy milyen programot javasoltak. De ezek az elképzelések ma még alig-alig ismertek. Többen jelezték már indulási szándékukat, de változatlanul nem tudni: indul-e másodszor is Francois Mitterand. Ezt ugyanis a mai helyzetben perdöntőnek lehet mondani. De Mitterand csak akkor jelölteti magát, ha biztosnak tudhatja győzelmét. De öt hosszú hónap még hátra van. S a 150 nap alatt 150 fordulat történhet. Másrészt Mitterand esetleges félreál- lása a lehetőségek újabb tucatját teremti meg. Ezért öt hónappal a menetrend- szerű elhökválasztás előtt csak azt lehet tudni, hogy nagyon mozgalmas hónapok áll Franciaország, nagyon kemény belpolitikai összecsapások várhatók, s ugyanakkor a legképtelenebbnek vélt alkuk, megegyezések létrejöttén „sincs jogunk” meglepődni. Összeállította: Majnár József
