Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. DECEMBER 31. I5 Ezentúl több időm lesz a sportra Kedden délután bensőséges ünnepségen búcsúztatták az aktív sportvezetői munkától Andrássy Józsefet, jászberényi sportfelügyelőt. Az összejövetelen ott volt Szabó István, az MSZMP KB tagja, a városi pártbizottság első titkára is. Búzás Sándor városi tanácselnök adta át Andrássy Józsefnek a tanács Kiváló Dolgozója kitüntetést és az elismerést a tanácsi apparátusban eltöltött 40 esztendőért. Szabó József, a megyei ifjúsági és sporthivatal vezetője a közvetlen munkatársak nevében mondott köszönetét azért az elkötelezett munkáért, melyet egyetlen mondatban így lehetett minősíteni: „Mindig tudtuk, hogy Jászberény sportja jó kezekben van!” Ennyi a hivatalos ceremónia története, ám az mindenképp a megtett életúthoz tartozik, hogy Andrássy József ott volt az első jászsági sportegyesület megalakítói között. És milyen a sors: 1951 februárjában az első megyei sportvezető megkereste, vállalná el a sportirányítói tisztet, amire ő természetesen igent mondott. Hogy ki volt a felkérő — erre ma már aligha emlékszik valaki — de Andrássy József nevét mindenki ismeri a megyében, de még a megyehatáron túl is, akinek bárminemű köze is van a sporthoz. Akik közeli ismerői, azok tudják, hogy e mérföldkő nem az út végét jelenti, hiszen az ő szájából nem hangzik fellengzősségnek az, hogy élete a sporté. Miközben a meghatottságtól megremegett a hangja, azért gondolt arra is, mivel tölti majd a megnövekedett szabadidejét. — Ezentúl több időm lesz rátok — fordult kollégáihoz — és végre kedvemre foglalkozhatok a sporttal is! — Pb — Samaranch üzenete Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke újévi üzenetet küldött a jövő évi szöuli olimpia rendezőinek. „Ahogy belépünk az új esztendőbe, s közelebb kerülünk szeptember 17-hez, a játékok megnyitójához, mind biztosabb vagyok abban, hogy a 24. nyári olimpia a versenyek történetében a legtöbb országot vonzza majd — hangzik az elnöki üzenet. — Meggyőződésem, hogy az olimpia az egész sportvilágot egyesíti a jóakarat szellemében.” Park Seh Jik, a Szöuli Olimpiai Szervező Bizottság elnöke hasonló szellemben nyilatkozott szerdán, az üzenet Kézhezvétele után. Szolnok megye 1987. évi felnőttbajnokai Bartha Anikó tájékozódási búvárúszó (MHSZ Kötivi- zig) csillag- és slalomgya- korlatban lett egyéni bajnok, tagja volt a vb-ezüst- érmes magyar válogatottnak is. Nagy Ernő cselgáncsozó (Honvéd Killián FSE) a 71 kg-os súlycsoport magyar bajnoka. Ecsekiné Juhász Erzsébet atléta (Szolnoki MAv MTE) 100 méteres síkfutásban nyert bajnoki címet. A H. Killián FSE ejtőernyős bajnokai. Balról: Olajos József többtusázó, Antalicz Jenő, Nagy István, és Beregi Péter többtusázók, Dér László, Papp Zsuzsanna, Göbölös Ferenc többtusázó, Mészárovics György, ölvedi János, Kardos János és Ecsédi András edző — összesen öt egyéni és négy csapatbajnoki címet nyertek az idén (Fotó: T. Z.) Imre Anikó és Imre Zsófia (Szolnoki Vízügy SE) könnyűsúlyú kétpárevezős felnőttbajnokok, ifjúsági létükre Gebhard Tamás tollaslabdázó (H. Killián FSE) egyéni ifjúsági és felnőttbajnok, IBV-bronzérmes, ranglistaelső A Szolnoki Lakóterületi SE kiokusin karatecsapata. Balról: Biró Ferenc, Oláh Béla, Pékó Gábor (hátul), Tóth Csaba 64 kg-ban egyéni bajnok is), Karmazin György, Szeműn István, Leskó Anna (a -rj-62 kg egyéni bajnoka) és edzőjük, Furkó Kálmán Szolnoki sportolók az olimpiákon Olimpia. A világ sportoló ifjúságának mindenkori álma, vágya, hogy eljusson a négyévenként más-más városban rendezendő olimpiára. Egy sportoló pályafutásában . -a csúcsot jelenti ezen a nemzetközi seregszemlén való részvétel, a bajnokokat pedig nemzeti hősként ünnepük, tisztelik, nevük örökre fennmarad. Az olimpiai bajnokság egy sportolónál a beteljesedést, az örök dicsőséget jelenti. Misztikum veszi körül, embertársai fölé emelik, példaként állítják az ifjúság elé. Ha visszatekintünk az eddigi olimpiákra, örömmel tapasztaljuk, hogy 1952 óta minden olimpián találkoztunk szolnoki sportolóval. De még jóval azt megelőzően is elvitték a város hírét, hiszen az 1928-as amszterdami és a négy évvel későbbi, Los Angelesben rendezett olimpián a bajnokságot nyert magyar kardcsapatnak tagja volt egy Szolnok városi tisztviselő, Glykais Gyula. Aztán a felszabadulás után következett egy szép, dicsőségekkel ékesített korszak. 1952-ben a Helsinkiben rendezett olimpián a magyar vízilabda-válogatott is bajnokságot nyert és a szolnoki Hasznos István fejét is övezte a képzeletbeli babérkoszorú. A Szolnoki Dózsa vízilabdacsapata 1950-ben hatodik, 1951-ben negyedik, egy év múlva szintén hatodik lett a bajnokságban. — Vértesi József kapitánynál az 1950-es edzőtáborban minden vidéki csapatból volt egy-egy játékos — emlékezett vissza Hasznos István. — Az egyik edzésen hallom, hogy Vértesi odaszól nekem: — Gyere fel Pestre, mindig válogatott leszel! —Ügy tettem, mintha nem hallottam volna, úsztam tovább. A csehszlovákiai túrán játszottam a Budapest és a B-válogatottban is, de a következő évben a berlini VIT-re már nem kerültem ki. Utána 1952-ben a dobogókői edzőtáborba már Boros Ottót mint tehetséges kapust, Kanizsa Tivadart, pedig mint úszót, meghívta Rajki Béla kapitány. Jómagam, a millió fúrás ellenére, egyetlen vidékiként a válogatottal elutaztam Helsinkibe, ahol játszottam Mexikó és az NSZK válogatottja ellen. A két mérkőzésen hét gólt lőttem. Hasznos — mint mesélte — utána 27 évesen kimaradt a válogatottból, mert idősnek tartotta Lemhényi, de nála öt évvel idősebbek játszottak. Szerencsére Borost beválogatta, Kanizsa pedig 1953-ban a VIT-re utazó csapatnak lett a tagja, amely legyőzte többek között a szovjet A-váloga- tottat. Játszott a csapatban az akkor még szolnoki Károlyi is. 1956-ban Melbourne volt az olimpia színhelye. A magyar vízilabda-válogatottban Boros Ottó védett, Kanizsa még csak tartalék Pintér István Mohi Zoltán volt. Borost a legjobb kapusok között emlegették, különösen a jugoszlávok ellen védett szenzációsan. A vízilabda-válogatott olimpiai bajnok lett. 1960-ban Róma volt a nyári olimpiai játékok színhelye. A két szolnoki vízilabdázó továbbra is helyet kapott a válogatott keretben, de ezúttal nem sikerült megismételni a négy évvel korábbi sikert, „csak” harmadik lett vízilabda-válogatottunk. A következő színhely 1964-ben Tokió. Boros és Kanizsa erőssége volt a magyar együttesnek, mindketten nagy szerepet játszottak abban, hogy a magyar vízilabda-válogatott a legszebben fénylő éremmel térhetett haza. 1968 Mexikó. Ebben az időben fénykorát élte a Szolnoki MÁV vívószakosztálya. A kitűnő képességű versenyzők sokasága az ország élvonalába helyezte a szolnoki vívósportot. Sorozatban érték el a szebbnél szebb eredményeket. Ennek a nagyszerű gárdának volt a tagja a hallatlan szorgalommal, kitartással és megszállottsággal dolgozó B. Nagy Pál. Fokozatosan küzdötte fel magát a magyar élvonalba, egyre szebb hazai és nemzetközi sikerekkel adta tudtára mindenkinek, hogy a legjobbak közé tartozik. Bár érezte a vidéki sportolók hátrányát, eredményeivel kiharcolta az olimpiai kiküldetést és a magyar párbajtőrcsapat tagjaként aranyéremmel tért haza. 1972-ben Münchenben rendezték az olimpiát. Ekkor egy kajakozó szolnoki sportoló, Deme József, és Cservenyák Tibor vízilabdakapus volt a magyar küldöttség tagja. Deme Rátkai- val párosban indult és kajak kettesben ezüstérmet nyert. Második helyen végzett a vízilabda-válogatott is. Négy évvel később Montrealban a Deme, Rát- kai páros kajak 500 méteren szintén második lett, Cservenyák ekkor már az Üjpesti Dózsa kapusaként kapott helyet a vízilabdaválogatottban. 1980-ban Moszkvában a MÁV MTE két atlétája, Szálai József és Paróczai András került Szolnokról az olimpiára utazó csapatba. Szalai 400 m gáton, Paróczai 800 méteren állt rajthoz, mindketten a legjobb tizenhat között estek ki. Az 1984-es Los Angeles-i olimpián a magyar küldöttség nem vett részt. A Moszkvában rendezett Jóakarat versenyeken Szalai József 400 m gáton döntős volt. Szolnokról mindig volt tehát olyan sportoló, aki tudásával, tehetségével, szorgalmával, felkészültségével kiharcolta az olimpiai kiküldetést. 1988-ban Szöul lesz a nyári játékok színhelye. Vajon az odautazó magyar olimpiai csapatban találunk-e majd szolnoki sportolót? Az eddigi eredmények alapján ezúttal is két vízilabdázónak, Pintér Istvánnak és Mohi Zoltánnak van a legtöbb esélye a kiutazásra. Mindketten állandó válogatottak, számításaik szerint mintegy harminc alkalommal szerepeltek nemzeti színekben. Pintér István 13 évesen jelentkezett Hasznos Istvánnál, hogy pólózni szeretne. A most 26 éves játékos junior korában az Európaibajnoki ezüstérmes csapat tagja volt. Kemény, gyors, kitűnő a helyzetfelismerése. Gólerős, de nagyobb önfegyelemre, lelkesedésre van még szüksége. Ha ez sikerül, állandó tagja maradhat a válogatottnak. Mohj Zoltán 20 éves, ifjúsági és junior, VB és EB helyezett csapat tagja. Gyors, gólveszélyes, de a válogatottban kiszolgáló szerepkört kapott s ezáltal a klubcsapatában elszürkült a játéka. Törekednie kell arra, hogy klubjában gól- erősebb legyen. Hamarosan jönnek az edzőtáborok, a készülődés a nagy feladatra. Májusban Ausztráliában kell kiharcolni a magyar válogatottnak az olimpiai részvétel jogát. Ha csoportjában az első öt között végez válogatottunk, akkor részt vesz az olimpián. Remélhetően a két szolnoki fiatalember részese lesz ennek a sikernek. Mindketten céltudatosan, elszántan készülnek. Tisztában vannak azzal, hogy a kerettagság még nem jelent kiutazást. Bizonyítaniuk kell a bajnokságban, hogy érdemesek a válogatottságra. A képességük megvan hozzá... Pataki István Sakk Nők férfiak 16:16 Befejeződött az a brüsz- szeli sakktorna, amelyen a világ négy legjobbnak tartott sakkozónője vívott nyolcfordulós körmérkőzést négy férfival. A végeredmény azt mutatja, hogy a hölgyek legalábbis egyenértékűek a férfiakkal — jóllehet, az ,.erősebb nemet” meglehetősen középszerű versenyzők képviselték — ugyanis összesítésben mindkét fél 16 pontot szerzett. A DPA hírügynökség az utolsó, 8. forduló eredményei közül csak kettőt- közöl. Ekkor az utolsó helyen álló svéd Pia Cramling sötéttel legyőzte a nyugatnémet Eric Lobront, s a szovjet Nona Gaprindasvili is megszerezte a teljes pontot az angol William Watson ellen. Polgár Zsuzsa utolsó fordulóbeli eredményéről nem érkezett jelentés. Az egyéni sorrend érdekessége: az első és a második helyet nők foglalják el, az ex- és a jelenlegi világbajnok révén. A magyar résztvevő, Folgár Zsuzsa az utolsó előtti, 7. helyen végzett. A végeredmény: 1. Nona Gaprindasvili 5 pont, 2. Maja Csiburdanidze (szovjet) 4.5, 3—6. Eric Lobron, Maxim Dlugy (amerikai), William Watson, Luc Wi- nants (belga) 4—4, 7. Polgár Zsuzsa 3.5, 8. Pia Cramling 3. A DPA jelentése az ugyancsak Brüsszelben zajló mesterversenyről is említést tesz. Kiemeli a két fiatalabb Polgár-nővér, Zsófia (13) és Judit (11) nagyszerű szereplését. Mindketten legyőztek már egy- egy férfi nagymestert, s három forduló után Judit egyedül vezeti a mezőnyt százszázalékos teljesítménynyel.