Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

1987. DECEMBER 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Hírlink a világban — kultúránk külföldön Egy lépéssel mindig közelebb A levéltár igazi fogalmát hellyel-közzeL még ma is póklálós mítosz takarja. Azok tévednek mellesleg a legnagyobbat, akik könyök­védős — uram bocsáss! — „irodakukacokat” képzelnek a dohosodé iratok mellé. A Szolnok Megyei Levél­tár néhány éve épült mo­dern hajléka már külső meg­jelenésében is ellentmond az I. József-korabeli kép­nek. Hazánk legkorszerűbb iratmegőrző helye szabályo­zott klímájú, biztonsági be­rendezésekkel ellátott, a cél­nak kifogástalanul megfele­lő, szemre is igen barátsá­gos hely. megfelelő szakvizs­gákkal, főiskolai és egyete­mi végzettségű munkatár­sakkal. A raktárban 5200 folyó­méter iratot őriznek, tehát hozzávetőlegesen több mint 10 millió, különböző korból származó oklevelet, okmányt, hivatalos iratot, feljegyzést. Közülük a legrégebbi a Blaskovich család részére 1422-ben kiállított adomány­levél. A ritkaságok, tudo­mányos értékű iratanyagok mellett — szakszerűen be­sorolva — természetesen olyan iratkötegeknek ott kell lenniük, amelyekből kiderül, hogy kik, hányán és meny­nyiért dolgoztak 1887-ben — tehát száz évvel ezelőtt a szolnoki MÁV Műhelyben, 1936-ban a Cukorgyár Rt.- nél, vagy akár a megye uradalmaiban, nagygazdák­nál. Számok, tények, adatok. Alapjaira egyszerűsített meg­határozás szerint a levéltár ugyanis igazgatási feladato­kat is ellátó tudományos in­tézmény. A tudományosság elve persze nemcsak a publiká­ciókra vonatkozik, hanem az iratok begyűjtésére, szelek­tálására, őrzésére és nyil­vántartására is. Napjaink­ban is vitatott, hogy melyik a levéltár legfontosabb funk­ciója: az igazgatási felada­tok ellátása — ennek jelen­tős része a szolgáltatás —, vagy a feltáró, publikációs tevékenység. Nagyon természetes, hogy a levéltárnak maradéktala­nul meg kell felelnie a szol­gáltatási feladatoknak — meg is felel —, de mérték­adó az a szándék, hogy a megyei levéltárnak ott, ahol nincsenek egyetemek. más kutatási helyek, jelentősebb szerepet kell vállalnia a te­rület történelmi kutatásá­ban és a közművelődésben. Logikus ez így, hiszen hiá­ba gyűjtené be a levéltár az értékes dokumentumokat — napjainkban 700 „iratképző” hellyel tartanak kapcsolatot —, ha azokat nem bocsáta- ná a tudományos kutatók rendelkezésére. Évente — átlagosan — 350 kutató lá­togatja a levéltárat, kap for­rásanyagot a különböző tu­dományos összefüggések fel­tárásához. A megyei levéltár anya­gának egyharmada a feudá­lis és kapitalista korból szár­mazik, kétharmada pedig az elmúlt bő négy évtized té­nyeit, számait, elgondolásait dokumentálja. A régi anyag döntő részét a Jászkun kerület iratai al­kotják, melyeket nagy érté­kű egyedi dokumentumok mellett alapszabály-gyűjte­mény, térkép- és bélyegző­kollekció egészít ki. Nem csupán az érdekesség ked­véért említjük, hogy a me­gyei levéltár tulajdonában van az 1766-ban Nürnberg- ben készült úgynevezett Ho- mann Világatlasz teljes pél­dánya is. Nagyon értékes a Jász- Nagykun-Szolnok vármegye politikai jellegű, alispáni anyaga, de sokat várnak a kutatók az Árvízment,zsitő Társulatok tekintélyes irat­anyagának feltárásától is. Ä levéltár tudományos, publikációs tevékenységé­nek Szolnok megyében kü­lönösen nagy jelentősége van azért is, mert szűkebb ha­zánkról mindezideig nem készült ma is kútfőértékű­nek minősíthető monográfia. A Jókai Mór által szer­kesztett Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és ké­pekben című, a múlt szá­zadvégen megjelent terje­delmesebb munkán régen túllépett az idő — külön­ben is inkább csak imp­ressziók leírása volt —. a Scheftsik-féle. az 1930-as években közreadott megye­történet hiányos, csak fenn­tartásokkal használható. A tudományos hiátust a különböző — nemcsak a le­véltár kiadásában megjelenő — publikációk igyekszenek kitölteni, egyben hozzájárul­nak — vagy hozzájárulhat­nak! — a majdani monográ­fia megírásához. A Szolnok Megyei Levél­tár kiadványai — egy-két kevésbé sikerült munkától eltekintve — tudományos megbecsülést vívtak ki ma­guknak. A Levéltári Füze­tek sorozat első kiadványa 1974-ben jelent meg — A Szolnok Megyei Levéltár kéziratos térképeinek kata­lógusa 1867-ig — a 11. kötet jövőre jelenik meg, Jászbe­rény török leveleit és a Jász­ság XVI—XVII. századi for­rásanyagát tartalmazza. Tavaly jelent meg Zounok 1. címmel a levéltár első évkönyve, a napokban kike­rül a nyomdából a második kötet is. Az Adatok Szolnok megye történetéből című, igen értékes munka első kö­tetét jövőre a második kö­tet követi. Számottevőek és fontosak az intézmény forráskiadvá­nyai, honismereti, helytörté­neti kutatást segítő publiká­ciói. A levéltár tudományos munkatársai tavaly és az idén több tanulmányt, for­rásismertetést, cikket írtak, mint a korabeli tíz évben összesen. Mindez persze csak a jéghegy csúcsa, nem kell sok fantázia hozzá, hogy el­képzeljük. milyen vége-hosz- sza sinys munkát jelent a tízmilliónál is több, állan­dóan szaporodó iratanyag nyilvántartása, állagmegőr­zése — fertőtlenítés, restau­rálás! — „naprakészsége”. Az intézmény iratanyagának döntő része már rendezett, sajnos a tekintélyes nagy­ságú új raktárépületet már ..kinőtték". A jövő útja a levéltárban is az elektroni- zációé. Bizonyos — munka­joggal összefüggő, tehát a legkeresettebb — anyagok már számítógépen vannak, így — jó esetben — egyet­len gombnyomás révén meg­tudható, hogy Kis Kovács János hánytól hányig dol­gozott ennél vagy annál a vállalatnál. Az ideális táro­lástól persze még nagyon messzi van a Szolnok Me­gyei Levéltár is, de elvben már elképzelhető, hogy egy aktatáskányi mágneses le­mezen elférjen az intézmény tízmilliónyi irata. Csakhát az eredeti, a pótolhatatlan dokumentumokat akkor is — a szuperjövőben is- — megfelelően kell tárolni, óv­ni, őrizni. Tiszai Lajos A csehszlovák kórházi és mentős történetek után Az új esztendő első „igazi” hetében — hiszen az előző hét eleje még az óévre esett — egy új sorozat kezdődik a televízióban. S ami örven­detes: ezeknek túlnyomó többsége saját — tehát a Magyar Televízióban ké­szült — produkció. A múlt kedden befejező­dött A nagy tölgyfa árnyé­kában című olasz „család- regény”. Helyét egy 12 ré­szes NSZK-beli sorozat ve­szi át. Míg az előzőben né­hány neves színésszel talál­kozhattunk. a Klinika ren­dezője kevéssé, főszereplője pedig egyáltalán nem isme­rős — legalábbis számomra. Most alkalmunk lesz elbí­rálni, vajon a népszerű cseh­szlovák kórházi és mentős történetekkel felveszi-e a versenyt ez a nyugatnémet „egészségügyi” sorozat, amelynek rendezője Alfred Vohrer, főszereplője pedig Klausjürgen Wussow. Áz új sorozat január 5-én indul, az 1-es programban, 20 óra 05 perckor. Ugyancsak 5-én kezdik su­gározni az Uránia című, öt­részes ismeretterjesztő soro­zatot, amely széles témakört ölel fel. Az első részt dél­után 17 órai kezdettel lát­hatjuk. Új sorozatok az új esztendőben Üjra jelentkezik a népsze­rű és kitűnő Századunk. Bo­kor Péter író-rendező és al­kotógárdája külön alsorozat- ban dolgozza fel az 1944-es esztendő történetét, ponto­sabban a hazánk náci meg­szállásától a felszabadulásig terjedő időszakot. A Vég­játék a Duna mentén című alsorozatnak eddig 12 film­jét láthattuk. A további nyolc rész sugárzását janu­ár 16-án kezdi meg a tele­vízió. Kortárs magyar drámaírók műveit dolgozza fel a Kor­társaink képernyője című so­rozat, amelynek első darab­ját január 7-én 20 óra 05 perces kezdette! láthatjuk. A mű eredeti címe: A lepecsé­telt lakás, szerzője Vészi Endre, rendezője Szirtes Ta­más. Főszereplők: Szabó Gyula. Pásztor Erzsi. Rác­kevei Anna. A történet kö­zéppontjában egy aranyszí­vű öregúr és egy fiatal há­zaspár áll — no meg egy üres lakás. Másnap, január 8-án a Balatonról kezdődik négy­részes sorozat. A négy rész megismertet kedvelt tavunk történetével, állat- és no-, vényvilágával és azt vizsgál­ja, milyen jövő vár a Ba­latonra. Január 9-én ötrészes hon­ismereti sorozat sugárzása kezdődik. Nekem ne lenne hazám? a címe, alcíme pe­dig: Egy operatőr honisme­reti műsora. Szabados Ta­más, a sorozat rendező ope­ratőre korábban így írt ké­szülő műsoráról: „Évekkel ezelőtt gyalog végigfilmez­tem Magyarországot. A .Más­fél millió lépés Magyarorszá­gon’ sorozat készítése köz­ben számtalan olyan cso­dálatos helyen forgattam, ahova — megfogadtam — még egy film erejéig visz- szatérek". Az akkor 10—20 másodpercben felvillantott szépségek most önállóan je­lennek meg ebben a soro­zatban, amelyben a többi között 400 éves tölgyeket, római fürdőt, vízesést és sok más érdekességet láthatunk. Közkedvelt orvostörténe­tek, történelmünk, szép tá­jak. mai dráma — bő vá­lasztékot kínál a tévé prog­ramja ez év kezdetén. Csak legyen időnk megnézni mind­azt, ami bennünket érdekel! (erdős) Ha szóba kerül, ritkán megyünk el mellette úgy. hogy ne tennénk egy som­más megállapítást: Magyar- ország sokkal nagyobb sze­repet játszik a világ kul­turális életében, mint ezt lakosságának számaránya, vagy az ország területi nagy­sága indokolná. Mindnyá­junk tarsolyában van egy- egy érv arra nézve, hogy a nyolcvanas években a ha­zánk iránt megnyilvánuló, felerősödött és rokonszenve­ző nemzetközi érdeklődés kö­vetkeztében kulturális, mű­vészeti értékeink, hagyomá­nyaink világszerte egyre több emberhez kerülnek kö­zelebb. Azt is természetes­nek vesszük, hogy ez egy­ben kölcsönösséget jelent, amit egyebek mellett állam­közi együttműködések és testvérvárosi kapcsolatok alapoznak meg. Részletkér­désnek tűnik még arról is szót ejteni, hogy a leginten­zívebb kapcsolatok és hatá­sok azokon a területeken fi­gyelhetők meg, melyek — természetüknél fogva — át­lépnek a nyelvi kötöttsége­ken. Végeredményben az országos ten­denciákkal azo­nos helyzetképet kapunk, ha arról igyekszünk gyors leltárt készíteni, hogy szűkebb ha­zánk. Szolnok me­gye kulturális életének híre ho­va, meddig és mi­lyen mértékben jutott el ebben az évben. Hisz a több évre, étized­re visszatekintő kulturális kapcso­latokban itt is a zenei. színházi, képzőművészeti életnek és a nép­művészetnek van elsősége, azzal együtt, hogy az idén jelentős elő­relépést tapasztal­hattunk a múze­um- és könyvtár­ügyben. Mindez hűen tükrözi me­gyénk szellemi életének itthon is legfontosabb terü­leteit és érté­keit. A külföldi vendégszerep­lésekre utazó, a megyében élő és alkotó művészeket, együtteseket, a nemzetközi kapcsolatokat megalapozni, továbbfejleszteni kész mu­zeológusokat, könyvtároso­kat minden esetben a több dologra is érvényes • felelős­ség vezérli. Ezt bizonyítja a „kultúra követeinek" baráti fogadtatása, a továbblépés lehetőségét is magában fog­laló igazi művészi sikerek, és ennek nyomán a népsze­rűség. Ennek hírét hozzák el a velünk szorosabb kapcso­latban levő országokból — a Szovjetunióból. Bulgáriá­ból. Finnországból, az NSZK- ból. Olaszországból, Ausztri­ából —. illetve az Egyesült Államokból. Japánból haza­térő művészek. S nem fe­ledve a kölcsönösség fontos­egymáshoz sinkiben és a Sávéi fesztivá­lon. Az ugyancsak jubiláló szolnoki Kodály kórus csak­nem kéthetes NSZK—olasz koncertkörúton vett részt — az NSZK-ban járt a Bartók Béla kamarakórus, a Jármű­javító férfikara, nyáron Mi­lánóban és Modenában adott hangversenyt a kisújszállási Phoenix —. a tiszafüredi és a tiszaföldvári férfikar az NDK-ban. illetve Finnor­szágban koncertezett. Több külföldi együttes is vendég­szerepeit a megyében: töb­bek között a triesti kamara­kórus, a kölni Gesangve­rein. illetve egy eperjesi együttes. Néhány iskolai énekkar is megfordult ha­tárainkon túl. A nemzetközi koncertélet kapujában áll a Szolnoki szimfonikus zenekar. A mün­cheni Zeneművészeti Főisko­lával kialakított jó kapcso­latból úttörő vállalkozás, ze­nei kooprodukció született. Cimarosa Titkos házasság cí­mű vígoperája siker volt A Szigligeti Színház alkotóműhelyé­nek hírét az NSZK-beli Karlsruhéba vitte el a társulat. Az Örökösök egyik jelenete nikusok és a bolgár muzsi­kusok vendégeskedése Jász­berényben, melynek nívódí­jas kamarazenekara az NSZK-ba készül jövőre. Jelentős színházi siker volt márciusban a Szigligeti tár­sulatának az európai kultu­rális napokon való fellépése. A Sötét galamb 1986-os elő­adását követően Gorkij Örö­kösök című drámáját adták elő Karlsruhében. s bizonyá­ra az idei évad is tartogat majd más országok színpa­dain is magas mércével mér­hető meglepetéseket. A tárgyalkotó népművé­szet Szolnok megyei meste­rei — bízvást mondhatjuk — messze földön híresek. Hímzők, fafaragók, fazeka­sok, szűcsök és a ritka mes­terségek mai alkotóinak munkái kerültek ki az Egye­sült Államokba, Dániába, Kubába — hogy csak né­hányat említsünk a sokáig sorolható egészből. A nép­zenei, néptáncegyüttesek kö­zül a szolnoki Tisza vállal­kozott a legnagyobb utazás­ra. Japánba. A Jászsági Ka­mara Néptáncegyüttes az NSZK-ban, a tiszafürediek Görögországban, az után­pótlást jelentő Tallinnka a Szovjetunióban és az NSZK- ban fordult meg. Népi kul­túránk hírét és hagyomá­nyait a szó legszorosabb ér­telmében messze földre vit­ték el a harmadik jászbe­rényi nemzetközi táncház- és zenésztábor résztvevői. A megye képzőművészeti életének jelentős, nemzetkö­zi vonatkozású eseményei voltak ebben az évben a ha­zatérő Borbereki Kovács Zol­tán és Hamza Dezső Ákos kiállításai. Több országból érkeztek hozzánk művészek alkotótáborokba, kiállításo­kat rendezni: egy-egy kép­pel, tárlattal eljutottak kül­földre festőink, szobrásza­ink és grafikusaink. A mu­zeológusok számára a nyitás remek lehetőségét teremtet­te meg a szeptemberben le­zajlott nemzetközi régészeti konferencia a neolitikumról, ugyanez mondható el a ma­gyar könyvtárosok Szolno­kon megrendezett 19. ván­dorgyűléséről. A Verseghy könyvtár meseillusztrációs Együtteseink közül a kórusok utaznak a leggyakrabban. Képünkön a Bartók Béla kamarakórus ságát, ugyanezt mondhat­juk el a cserék útján hoz­zánk érkező vendégek ese­tében. Zenei kultúránk első szá­mú hírvivői a megye szín­vonalas kórusmozgalmának képviselői. Az idén 125 éves fennállását ünneplő jász­berényi Palotásy kórus nyolc napot töltött el Finnország­ban, hangversenyt adott Tamperében, Turkuban, Hel­Néptánckultúránk egyik „nagykövete” a Jászsági Népi Együttes. Vezetői és tagjai külföldi vendégeket is tanítanak a nemzetközi tánc- és zenésztáborban pályázata — mint az ama­tőr filmesek Szolnok—Tal­linn fesztiválja — tovább építette a népeink rokoni kapcsolatán alapuló baráti szálakat, amelynek igen erős finn vonatkozásai is vannak. A Jászkun fotóklub nemzet­közi pályázatai is jól szol­gálják az alkotómunkában való együttműködést. A fenti — vázlatos, és csak egy-egy fontosabb ese­ményre, mozzanatra utaló — összegzésből is kitűnik: igen intenzív és a jövő szem­pontjából is reményt keltő megyénk kulturális életének külföldi jelenléte. Ami nem­csak azért lényeges, mert valós képet alakít ki sok­színűségéről. az itt élő em­berek életéről, de azért is, mert közelebb hozza egy­máshoz a népeket, a más­más kultúrkörhöz tartozó or­szágokban élő közösségeket. Münchenben és Szolnokon egyaránt, és sikeres lehet jövőre, amikor NSZK—oszt­rák turnéra indul. Az or­szághatárokat nem ismerő barátságok megerősítését szolgálta az áprilisi szimfo­nikus zenekari fesztivál, a bellunói kamarazenekar vendégszereplése, a zeneaka­démiai hangversenyen egy amerikai karmester közre­működése, a hasselti szimfo­Bálint Judit Tízmilliónyi irat, milliárdnyi adat Új könyvek a megyei levéltár kiadásában

Next

/
Oldalképek
Tartalom