Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

1987. DECEMBER 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megújulni — de hogyan7 Érdekeltség a brigádmozgalomban is Megyénk a világpiacon Egy év a jövő esztendő mérlegén A szocialista brigádmozga­lom, a munkaverseny mai formája, erőteljes kritikák keresztüzébe került az utóbbi években. Dolgozók és szakszervezeti vezetők köré­ben egyre jobban terjed a nézet, miszerint a verseny­mozgalom a jelenlegi esz­köztárával elavult, tartalmi és formai szempontból egy­aránt megújításra szorul. A közelmúltban két olyan kezdeményezésről is hírt hallhattunk a megyében, amely a vállalkozói szelle­met, és az anyagi érdekelt­séget próbálja ötvözni a bri­gádmozgalom hagyományos jegyeivel. Mindkettő a kísér­letezés időszakában tart még, de tanulságairól már okkal érdeklődhettünk a két helyszínen. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szo­cialista brigádjai 1987 máso­dik felében lehetőséget kap­tak arra, hogy a vállalattal kötött megállapodás alapján bizonyos egyedi, a munka­körükön kívüli feladatokat elvégezzenek. Hasonló mó­don, mint az a KISZ szerző­déses közösségi munkavál­lalása esetében már ismert, annyi különbséggel, hogy itt a teljes munkadíj a dolgo­zókat illeti. Az NKFV szakszervezeti bizottságán Juhász József Augusztustól decemberig 129 ilyen megállapodást kö­tött a vállalat a brigádokkal, és ezek alapján 1,7 millió forintot fizetett ki nekik. A gazdaságossági számítások szerint mintegy 8—10 millió forintos megtakarítást köny­velhetett így el az NKFV ahhoz képest, ha külső vál­lalkozókat vett volna igény­be ugyanezekhez a mun­kákhoz. Ugyanakkor a bri­gádtagok is megtalálhatták a számításukat, hiszen az ér­deklődés a szerződések iránt továbbra is nagy. Kérdés persze, hogy a vál­lalkozó típusú szocialista bri­gádok miként illeszthetők be a régi mozgalmi keretek kö­zé. Egyáltalán: be kell-e il­leszteni oda őket? A hagyo­mányos értékelési formában — amit természetesen to­vábbra is fenntartanak — mekkora hangsúlyt kap majd a szerződéses munka- vállalás? Kapjon-e egyáltá- lán szerepet, vagy legyen ez egy teljesen független terü­let? Olyan kérdések ezek, amelyek válaszra várnak, de amelyek válaszait majd csak a gyakorlat adhatja meg. Azzal mindenesetre, hogy az NKFV-nél kifejezetten a szocialista brigádoknak ad­ták meg a szerződéskötés, a vállalkozás jogát, egyben a hagyományos versenyforma értékeinek megőrzése mel­lett is voksoltak. A második kísérlet hely­színe a Jászberényi Aprító­— A brigád dolga — foly­tatta Szabó András —, hogy megszervezze a munkáját, beossza saját munkaidejét, ugyanakkor a pénz felett is a brigádvezető rendelkezik. Náluk nincs baj a munka- fegyelemmel, nem jelent gondot a túlóra elrendelése sem. Ha a főnök azt mond­ja, valakinek, hogy mond­juk este nyolcra jöjjön dol­gozni, mert a munkák állá­sa így kívánja, akkor az a megadott időben pontosan jelentkezik. Nincs vita belő­le. Azzal ugyanis, hogy va­laki tagja lett ennek a bri­gádnak, elfogadta egyben a játékszabályokat is... A vál­lalat számára egyébként rop­pant előnyös és hasznos az autonóm brigád munkája. Elsőként a minőség miatt. A francia partner részéről ed­dig semmiféle panasz nem érkezett, sőt munkánk elis­merése, hogy jövőre talán besorolnak bennünket azon partnereik közé, akiknek a termékeit nem szükséges el­versenyfelelőssel beszélget­tünk a kísérletről. — 1984-ben indult nálunk a minőségi kör jellegű bri­gádmozgalom — mondta —, amellyel a dolgozókban és közösségeikben rejlő kezde­ményező és vállalkozó kész­séget szerettük volna fel­színre hozni. Látványos si­kereket nem tudtunk vele elérni, ezért tovább keres­tük az előrelépés lehetősége­it. Így kötöttünk ki a vál­lalkozó típusú szocialista brigádoknál. Idén augusztus 12-én a szocalista brigád ve­zetők tanácskozásán jelentet­tük be az új forma indítá­sát, és ez igen élénk vitát váltott ki. Többen megkér­dezték például, hogy szava­tolni lehet-e majd minden brigád számára az egyenlő esélyeket... ? — Tulajdonképpen mik a főbb szabályai ennek a szer­ződéses munkavégzésnek? — Olyan munkákról van szó, amelyeket eddig zöm­mel alvállalkozókkal végez­tettünk el. Most a brigádok felvállalhatják ezeket, és meg az sincs megszabva, hogy főmunkaidőn túl kell elvégezni a vállalt feladato­kat. Egyetlen ilyen jellegű kikötés az, hogy a főmunká­nak is zökkenőmentesen kell haladnia. gépgyár. Ott is két igény ta­lálkozása hozta meg a régi formáktól való — az előbbi­nél azonban sokkal markán­sabb — elszakadást. Egyfe­lől az a szakszervezeti szán­dék, ami a munkaverseny- mozgalom megújítására irá­nyul, másfelől pedig a vál­lalatvezetés igénye a jobb minőségű, rugalmasabb, fe­gyelmezettebb munkára. így jött létre a gyárban 1987-ben az első autonóm munkabri­gád. — Olyan ez, mint egy fe­kete doboz, — Szabó András termelési főosztályvezető jellemezte így az új munka­formát. — Az alapanyag be­kerül az egyik „lyukon”, és a kész termék kimegy a má­sikon. Hogy aztán eközben mi történik odabent, az tel­jes egészében a brigád dol­ga. A vállalat egy-egy idő­szakra szerződést köt a cso­porttal a szükséges termék- mennyiség pontosan üteme­zett legyártására, és meg­egyezünk az árban is. Mi biztosítjuk a szerszámokat és az alapanyagot, ők pedig a munka elvégzését... (Az Aprítógépgyár a világ­hírű francia Poclain cégnek szállít, a nálunk is jól is­mert rakodógépekhez, úgy­nevezett emelő gémeket. Az eddig zömmel egyedi gyár­tásra berendezkedett jászbe­rényieknek most tehát soro­zatgyártásra kellett átállni- uk, és ehhez „találták meg” az autonóm brigádformát). lenőrizniük. Sokat jelent az is a jelenlegi hazai alap­anyagellátási viszonyok kö- között, hogy ez a csapat egy kéthetes késést még viszony­lag hamar kompenzálni tud. Ez nagy szállítási biztonsá­got jelent a vállalatnak. — Végeztek-e számításo­kat azzal kapcsolatban, hogy miért kedvezőbb ez a mun­kaforma a hagyományos normarendszertől ? — Persze. Egy negyedév alatt a brigád általában százötven részegységet gyárt le a franciák rakodógépéhez. A hagyományos irányítási és bérezési formában ugyan­ennyi ember, ugyanilyen gé­pekkel maximum százat- száztízet tudna produKálni. De azt is nyugodtan kimond­hatom, hogy a brigád nélkül nem tudtunk volna 1987-ben ilyen nagyságrendű és minő­ségű exportot lebonyolítani. A pénzről, fizetésről és ar­ról, hogy miért éri meg mindez a csoporttagjainak, már Soós István brigádveze­tővel beszélgettem, jászjákó- halmi lakásán. — Természetes, hogy töb­bet tudunk így keresni, mint régen — mondta elgondol­kozva. — Számításaink sze­rint 30—40 százalékkal is... De legalább ilyen fontos az, hogy nálunk a műszak vé­gén mindenki azonnal tudja, hogy aznap mennyit keresett. Nagy előny az, hogy a pénz­zel mi magunk gazdálko­dunk... GMK: már nem — Nem féltek belevágni egy teljesen új munkaformá­ba? Hiszen 1987 elején még nem nagyon voltak előzmé­nyei az autonóm brigádok­nak... — Volt egy jól menő vgmk-nk, aminek én voltam az egyik képviselője. Az ott szerzett tapasztalatokat ter­mészetesen itt is felhasznál­tuk. A munkaközösség sem szűnt meg, csak mi brigád­tagok nem dolgozunk már benne. Nincs rá lehetősé­günk, nincs időnk és energi­ánk... Nézze, nálunk min­denki azért jön be a gyár­ba, hogy dolgozzon. Mégpe­dig intenzíven! Az az érde­künk, hogy mondjuk tízezer forintért ne kétszáz órát kelljen bent töltenünk, ha­nem csak százhetvenet, vagy ha már szükség van a két­száz órányi munkánkra, ak­kor azért jóval többet keres­sünk. Ilyen egyszerű ez... Érdekeltség, vállalkozás, jövedelem. Csupa olyan fo­galom, ami a szocialista bri­gádmozgalomban eddig szin­te teljesen ismeretlen volt. Most mégis lépten-nyomon szóba kerültek. A kérdés bennem — különösen az au­tonóm brigádok működésé­nek megismerése után — immár úgy fogalmazódott meg, hogy szocialista brigád- mozgalom-e még ez egyálta­lán, vagy a munkavégzés új formáit alakítgatjuk már egyre több sikerrel? (Mert, hogy sikeresek, azt a két szóban forgó vállalat vezeté­sének további szándékai bi­zonyítják: 1988-ban tovább bővítik a vállalkozó brigá­dok lehetőségeit és körét). Azt persze egyik helyen sem hiszik, hogy ezek a for­mák majd egy csapásra megoldanak minden gondot. L. Murányi László Szerdán ülést tartott a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa. A testület a Minisz­tertanács előterjesztését megtárgyalva, módosította a magánkereskedelemről szó­ló 1977. évi 15. számú tör­vényerejű rendelet. Esze­rint a jövőben magánkeres­kedői igazolvány közös név alatt működő polgári jogi társaságnak is adható. A polgári jogi társaság létszá­ma a panzió, a kemping szakmáknál, ha ezekhez vendéglátóipari tevékeny­ség is kapcsolódik, valamint vendéglőknél 30, egyéb pan­zió, kemping, továbbá ABC áruház, tüzelő-, építőanyag­kereskedői és mutatványos szakmánál 20, más magán- kereskedői szakmánál 15 fő lehet. Az Elnöki Tanács módosí­totta a gazdasági társulá­sokról szóló 1978. évi 4.szá­mú törvényerejű rendeletet. Ennek alapján a jövőben magánszemélyek és ezek kö­zös név alatl működő társa­ságai, jogi személyekkel kö­zösen, korlátolt felelősségű társaságot létrehozhatnak, illetőleg ilyen társaságba beléphetnek. A magánsze­mélyek részvételével műkö­dő korlátolt felelősségű tár­saságok törvényességi jel­legű felügyeletét — a többi Nemcsak a közeledő új esztendő jogosítja fel a gazdasági munka egy év alatt történt eseményeit elemzőket, hogy a január 1-től december utolsó nap­jáig elért eredményeket az elkövetkezendő tizenkét hónap teendőit szem előtt tartva értékeljék: az év­zárás egy mesterséges köny­velési művelet, mérlegével egy vállalat sem tabula ra- sat készít. A szilveszteri pezsgődurranás csak órák­ra feledtetheti, hogy az ün­nep után a munkát ott kell folytatni, ahol a tavalyi naptár sutba dobásakor ab­bahagytuk, az „új időszá­mítással” legfeljebb a célok lettek mások, a feladatok megoldásának feltételei az újévi óraütéssel nem változ­nak meg egycsapásra. Azok­ra az alapokra kell építkez­nünk, amelyeket mostanáig megteremtettünk. Az Országgyűlés téli ülés­szakának költségvetési vi­tája nem hagyott kétséget afelől, hogy gazdálkodási feladataink jövőre nehe­zednek. Medgyessy Péter expozéjában az új eszten­dei gazdasági célok egyik kritikus pontjaként szólott az öt milliárd dollárt kite­vő 1988-as exporttervről. Nehéz lesz a célt elérni még akkor is, ha — az egyik legilletékesebb, Beck Ta­más, a Magyar Kereskedel­mi Kamara elnöke szerint is — a magyar ipar jó ala­pokat teremtett ebben az évben, „a konvertibilis ex­port 280 millió dollárral lesz több a tavalyinál, az idén kedvező változások ta­pasztalhatók. Azt várom, hogy ezek a biztató folya­matok folytatódjanak” — nyilatkozta a kamarai elnök a karácsonyi Népszabadság­ban. Hasonló várakozásoknak megyénk gazdaságában is van alapja. A Szolnok me­gyéből származó összes kon­vertibilis elszámolású kivi­tel az előző évinél egy szá­zalékkal lesz nagyobb, biz­tató, hogy ezen belül a megyei székhelyű vállalatok és szövetkezetek ezeken a piacokon 7 százalékkal több bevételre tettek szert mint egy évvel korábban. Annak ellenére sikerült 1987-ben a tervezettnél többet megolda­ni a népgazdaság exportfel­adataiból, hogy kedvezőtlen jelenségek alaposan sújtot­társaságéhoz hasonlóan — a cégbíróságok látják el. A jogszabálymódosítá­sok 1988. január 1-jén lép­nek hatályba. Az Elnöki Tanács határo­zott bíróságok és ügyészsé­gek összevonásáról, illetve megszüntetéséről, személyi kérdésekben döntött, vala­mint bírákat mentett fel és választott meg. * * * A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa Dobos Istvánt, a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság elnökhe­lyettesét e tisztsége alól, a KNEB-tagságának megha­gyásával — érdemei elisme­rése mellett, saját kérésére, nyugállományba vonulására tekintettel — 1987. decem­ber 31-i hatállyal felmentet­te; Csáki Gyulát 1988. január 1. napjával a Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottság el­nökhelyettesévé megvá­lasztotta. * * * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Szabó Ferencet 1988. január 1. napjával mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztéri­umi államtitkárrá kinevezte. ták üzemeinket. Elég ezek közül csak az élelmiszeripa­ri kiviteli cikkek továbbra is kedvezőtlenül alakuló, csökkenő árait említeni. Talán furcsán hangzik, ám mégis helytálló: jövő esztendei biztató várakozá­saink magyarázatát éppen a nehézségek körül kell keresni. Pontosabban, arról van szó, hogy a vállalatok és szövetkezetek mérvadó többsége az idén úrrá akart és tudott lenni a piaci gondok egy egész során. A ’87-es év első heteiben pél­dául két nagy exportáló cé­günknél, a Tisza Cipőgyár­ban és a Mezőgépnél arról hallottunk, hogy hagyomá­nyos partnereik kevesebbet rendelnek tőlük, hogy bár a vásárolni szándékozó kül­földi kereskedők nem kerü­lik el őket, ám üzletet csak akkor lehet kötni velük, ha a megrendelést korábban szinte elképzelhetetlenül rövid idő alatt teljesítik. Nemcsak a piaci helyzetnek az év második felében ta­pasztalható javulásával ma­gyarázható, hogy a hasonló gondokkal küszködő vállala­tok is elérték év eleji cél­jaik többségét. Nemrégiben ezeken a hasábokon is be­számoltunk például arról, hogy a Szolnoki Mezőgép­nél az év utolsó napjaiban is mekkora erőfeszítéseket tettek, egy szinte az utolsó pillanatban érkezett meg­rendelés minden tételének teljesítéséért. Valószínűleg jól jelzi a helyi erőfeszítések fon­tosságát, hogy például az ipari szövetkezetek úgy 1984-től ’86-ig (akkor úgy­nevezett összehasonlító árakon 10 százalékkal), mint az idén is dinamikusan nö­velték tőkés kivitelüket, ám kevesebbük terméke talált vevőre ezeken a piacokon. A „kiesők” gyártmányai versenyképtelenné váltak, a helyi műszaki fejlesztő gárdák pedig nem tudtak lépést tartani vásárlóik igé­nyeinek változásával. Ahol hasonló gondokkal sikeresen küzdenek meg, ott nem­hogy sikerül megőrizni a piaci pozíciókat, hanem nö­velni is tudják a nyugati határon szállítható áruk mennyiségét. És hogy mi vezet siker­re? Biztos, hogy nemcsak a sokszáz milliós, esetleg a vállalat egész arculatát, kí­nálatát megváltoztató be­ruházások. Az idei esztendő is bizonyította, hogy ahol jól ismerik a meglévő üze­mi és a kereskedelmi kap­csolatokban rejlő lehetősé­geket, és ezekkel az esé­lyekkel folyamatosan jól tudnak sáfárkodni, ott a haszonban is bízhatnak. Mi más, mint a korrekt part­neri kapcsolatokon való őr­ködésnek a vevői igények még apróbb rezdüléseinek a követésének tudható be, hogy a Hűtőgépgyár — mint a korábbi években — az idén is képes volt kiharcol­ni a külföldi eladási árak emelését. A Tiszamenti Ve­gyiművek esete is igazolja, nem csupán merőben új ke­retek között gondolkodva, az ezek megteremtéséhez nél­külözhetetlen pénzügyi le­hetőségeket várva bízhatnak a határokon túli térnyerés­ben. A vegyiművekben egy új, jól eladható termékcsa­lád, az élelmiszeripari fosz­forsók gyártására már meg­lévő termelő kapacitások ésszerűbb hasznosításával találtak ugyanis módot. A termékszerkezet-váltás­nak — a több jövedelem reményében — a kockáza­tát is vállalták, a ma még biztosan eladható korábbi termékek helyett inkább ki­tartóan próbálkoztak az ér­tékesebb foszfátokkal, pe­dig a lehetséges vásárlókkal már régebben kapcsolatot tartó konkurensek kezdet­ben nem is sikertelenül pró­bálkoztak új vetély társuk elriasztására. Nem önzetlenül vállalta, vállalja persze egyik üze­mi kollektíva sem a tőkés export növelése érdekében vívandó harcot, nagyon is kézzel fogható anyagi ér­dekük kötődött a szerződé­sek teljesítéséhez. Akik pe­dig valamelyik, a gondolko­dásra, a teljesítmények foko­zására eddig igen ösztönző úgynevezett exportnövelő pályázatba korábban bekap­csolódtak, azoknak más vá­lasztásuk nem igen volt (ha a már „zsebben érzett” elő­nyüket nem akarták elveszí­teni), mint a pályázati fel­tételeknek áldozatok árán is eleget tenni. Magyarázatként sehol nem fogadták volna el, hogy csaltak a prognózisok vagy megbízhatatlannak bizo­nyultak a partnerek. Csak annak a számításai jöttek be, akit az esetleges ku­darc nem kedvetleníteti el végleg, hanem egy ígéretes­nek tűnő üzlet meghiúsulá­sa után képes volt a pia­con azt kutatni, ki mire lenne vevő, az eladható ter­mékek közül mit tudna sa­ját vállalata is elkészíteni. Időnként bizony még egy bizonyos fajta szakmai büsz­keséget még inkább az ed­dig természetesnek vett szál­lítási feltételekhez való gör­csös ragaszkodást is félre kellett tenni. A Szolnoki Mezőgépnél „egyszerű rács­ládák” tízezreit készítették el sokkal „tartalmasabb” munkához szokott szakem­berek, az eredetileg tízezres szériákra készült martfűi cipőgyári műhelyekben 30— 40 darabos szériákra is vállalkoztak. Ingyen? A kollektíva az ilyen „kény­szerhelyzetbe” került vál­lalatoknál biztos mindenhol megfizette a változások árát — de ennek fejében (ma még biztos lesz, akinek az így gúnyosan hangzik) dolgozhatott. Az ország, a megye kül­gazdasági kapcsolatainak jellemzésére eddig szóba hozott kedvező adatok, je­lenségek persze egyáltalán nem azt a látszatot kíván­ják kelteni: az idei siker- esztendő volt. A kedvező tendenciákat hangsúlyozni azért talán mégis érdemes volt, hogy érzékeltessék, számos helyen már tudják, miként kell az ország előtt álló gazdasági teendők meg­oldhatóságáról gondolkod­ni. Nagyon is érdemes azon­ban a hiányosságokról is szót ejteni. Szolnok megyében sem hozott például „áttörést” az 1987. év a vegyes vállalatok alakításának porondján. Néhány cégünk ebben a formában is kapcsolatot tart külföldi partnerekkel, igazi élénkülést azonban ezek a formációk eddig sem a ke­reskedelmi kapcsolatok­ban nem hoztak, még ke­vésbé segítették szűkebb pátriánkban a legkifizető­dőbben eladható gyártmá­nyok kifejlesztését, a leg­korszerűbb termelési kultú­ra térnyerését. Legfeljebb — ebben az esetben is in­kább kereskedelmi területe­ken — kezdeti lépésekről beszélhetünk. Tárgyaláso­kat több cég is folytat, jó lenne, ha ezek rövidesen si­kerrel záródnának. Nemcsak azért, hogy a legfejlettebb ipari országokban a techno­lógiai és üzleti téren szer­zett tapasztalatokat kama­toztathassuk. flz ilyen vállaifcozások hozzásegíthetnének KGST- részvételünk gyümölcsö­zőbbé tételéhez is. Ma gyak­ran esik szó arról, hogy a szocialista országokkal mennyire nehéz az utóbbi években kiegyensúlyozni külkereskedelmi mérlegün­ket. A gondokon úrrá len­ni — élvezve az állami dip­lomáciai kapcsolatok és a hazai szabályozók nekik megfelelő építése során ad­ható előnyöket — biztosan sokat segíthetnének az egyes vállalatok. A szocialis­ta vállalatok lehetőségeit, termékeit jobban megis­merve a gazdaságirányító szerveket segíthetnék a ki­vitelünk ellenértékeként szívesen fogadott „kemény áruk” megtalálásában a szo­cialista piacon is. V. Szász József Mozgalom még? Gyorsan, pontosan Az Elnöki Tanács ülésén Módosított törvényerejű rendeletek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom