Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-29 / 306. szám
1987. DECEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S IFotétytársak gyűrűjében n nemzeti televíziózás védelme A napokban fellőtték azt a televíziós műholdat; amelynek közvetítésével Európában, így Magyarországon is számos távoli ország tévéműsora vehető. Igaz, már évek óta e nélkül is voltak vetélytársai a hazai adásoknak. Hiszen az ország felében, harmadában nézték a szomszédos országok tévéműsorait, nálunk is elterjedt a videózás divatja, becslés szerint 3—400 ezer készülék van a videotulajdonosok birtokában. Ebben a kínálatban, ahol már az a kérdés, hogy tizenhat vagy huszonnégy adás közül választ-e a néző, a Magyar Televízió monopolhelyzete igencsak megszűnt. Mégis, mint Bereczky Gyula, a Magyar Televízió elnöke egy sajtótájékoztatón megjegyezte, ha későn is, de tenni kell valamit a nemzeti kultúra és a nemzeti televízió védelme érdekében. Méghozzá nem elsősorban a műsoridő növelésével, hiszen ennek anyagi akadályok is határt szabnak (csak érzékeltetésül: 1 percnyi tévéműsor önköltsége 7600 forint). Hetente 92—100 órányi- a magyar televízió műsorideje. Ezen belül 52—53 százaléknyi a saját gyártású műsor, 30 százalék a vásárolt és cserélt produkció, a fennmaradó időt ismétlésekkel töltjük ki. Az a gyakorlat, hogy nálunk minden . harmadik perc ismétlés, jóval magasabb, mint az európai átlag. Ezt a havi 400 órás műsort két, televíziós szóhasználattal másfél csatornán nézhetjük. De nem mindegy, hogy mikor, milyen napon, milyen időben és melyik csatornán. A tévé elnöke szerint olyan szemléletváltozásra van szükség, amely tudatosítja az alkotókban, műsorszerkesztőkben, hogy minden fontos, ami a képernyőre kerül. Függetlenül attól, hogy mikor. Hiszen a legrosszabb műsoridőben sugárzott adást is 'többen nézik, niint amennyi olvasója van egy-egy országos napilapunknak. A minőség pedig megteremti a maga közönségét Éppen húsz évvel ezelőtt, 1967-ben jelent meg a Kossuth Kiadó Nemzetközi Almanachja, egy olyan kötet, arrtely célul tűzte ki, hogy átfogó képet adjon a világról, az egyes országok politikai és gazdasági helyzetéről. Két évtized — különösen mai, gyorsuló korunkban ■*— reménytelenül hosz- szú idő ahhoz, hogy egy ilyen célokat maga elé tűző adatgyűjtemény megőrizhesse hitelességét és használhatóságát. Ezért kell most külön örömmel üdvözölni a Móra Ferenc Ifjúsági Kiadó és a Computerworld Informatika Kft. közös vállalkozását, a Baló György és Li- povecz Iván szerkesztésében megjelent Tények Könyve ’88 című kötetet. A tekintélyes, 100 ezren felüli példányszámban kiadott új almanach bizonyára nemcsak az olvasóközönség érdeklődését kelti fel, hanem vitát kavar majd a szakértők körében is. Milyen adatsorokat, statisztikáiét, tudnivalókat vettek be a gyűjteménybe? Ilyen bontásban, tálalásban és csoportosításban a legindokol- tabb-e megkísérelni a (persze eleve reménytelen) feladatot: körképet adni a világról és hazánkról, a történelemről és napjaink nemzetközi eseményeiről, a sport, a tudományok, a nyelvek és vallások szerteágazó témaköréről. Egy dologban azonban aligha merülhet fel ellenvélemény. Nevezetesen azzal a megállapítással, hogy a példás gyorsasággal összeállított és kinyomtatott, igazi csapatmunkát tükröző almanach régóta és egyre inkább Azt a bizonyos 2—3 órás műsoridőt (20 és 22.30 között) a televízió nemzeti jellegének erősítésére kívánják a következőkben felhasznál- pi. Elsőbbséget biztosítva a (nagyar, különösen az értéket hordozó magyar produkcióknak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a színvonalas külföldi műsorok és a szórakoztató adások lekerülnek a képernyőről. Mi erősítheti a televíziózás nemzeti jellegét? Minden, ami rólunk és nekünk szól, amit csak mi, magyarok tudunk elmondani egymásnak. Azt is Bereczky Gyula mondta el, hogy a jövőben nem több, sőt, jóval kevesebb politikai műsort terveznek, mint ezideig. De jobbakat, nyitottabbakat, bátrabbakat. Azt akarják, hogy a televízió stúdiói igazi viták színhelyei legyenek. Amelyekben a közönséget érdeklő, a közvéleményt foglalkoztató témákat tűznek napirendre. Azzal a felelősséggel, amelyet a nagy nézettség, és a tévé „hatalma” ró az alkotókra. Hiszen ha a tévé hozzányúl egy témához, abból nálunk belpolitikai esemény lesz. A mai magyar társadalom életének megörökítését jelölte meg céljául a most alakuló dokumentációs szerkesztőség. Vezetőjének, Baló Györgynek a személye is garancia, hogy ebben a műhelyben sokoldalúan és né- zőcentrikusan dolgozzák föl majd napjaink történetét. Saját történelmünk feldolgozásának nagy feladata ugyancsak a televízióra hárul. A honalapítástól, Árpád-házi királyaink cselekeérezhető hiányt pótol a magyar könyvpiacon. Nem túlzás talán még azt sem kijelenteni: ez az a kötet, amelynek helye van minden család könyvespolcán, ez az, amelyet bízvást leemelhetünk onnan, ha valamilyen névre, adatra, információra hirtelen szükségünk van. Neip. pótolja természetesen a szaklexikonokat — ezt maguk a szerzők-szerkesztők sem állítják. Ám. éppen a magyar lexikonkiadás hiányosságait, időnként szégyenletes időbeli lemaradását ismerve jónéhány témában nyújthat segédkezet a mindennapi tájékozódásban. Figyelemre méltó az a törekvés is, hogy a társadalmi és politikai fejleményekkel, a tudományos és technikai eredményekkel lépést kívánnak tartani a kötet összeállítói. Ezért találkozhatunk olyan, napjainkban kétségtelenül időszerű kérdéskörökkel, mint a számítógépek világa, a génsebészet, rövid AIDS-kronológia, az atomerőművek felépítése, vagy a világűrkutatás új útjai.' De — most már hazai példákat is sorolva — tar- talmazza a könyv az új adótáblázatot éppúgy, mint bankrendszerünk felépítését, a segélykérő telefonok országos jegyzékét (először lát így összesítve napvilágot!), a felsőoktatás, a társadalom- biztosítás vagy a bűnözés adatait. Ha a mostani kötet sikert hoz, akkor remélhetőleg az újszerű, méltán hézagpótlónak tekinthető vállalkozás újabb haszonnal forgatható kötetei akár évente kikerülhetnek a nyomdából. deteitől a történelmi regényekig gazdag forrásanyag áll rendelkezésre. De ugyanilyen gazdag a magyar művészetek, az irodalom és művelődéstörténetünk kincstára is. Kapcsolatot, mégpedig intézményes kapcsolatot keres a tévé a filmszakmával. (Jelenleg ugyanis egyes alkotók személyes ismeretsége az összekötő láncszem). A tervek egyeztetését, közös gyártást és közös értékesítést remélnek. Ügy, hogy az értékes mozifilmek helyet kapjanak a tévében, de úgy Is, hogy a sikeres tévéprodukciók megjelenhessenek a mozikban is. Fontos éve lesz az 1988-as év a televíziónak. Néhány konkrét változást rövidesen a nézők is észlelhetnek: fokozatosan és folyamatosan teljessé teszik a második műsort. Szombaton és vasárnap egész nap lesz adás a 2-es csatornán, így megszűnik a másfél csatornás szerkezet, s a 2-es műsor heti adásideje eléri a 30 órát. Az 1-es és a 2-es adás élére egy-egy felelős beosztású intendáns kerül, aki önálló tervezéssel alakítja ki az egyes csatornák programját. Természetesen a gyártás továbbra is egységes marad, és mint „műsorbankból” lehet a produkciókból válogatni. Márciusban rendszeresül a délutáni, 17.00 órás híradó. A vasárnap délelőttöt hírműsor tölti majd ki. Kedd délután életmód-életvitel tanácsadó műsor szerepel a képernyőn. Csütörtökön kéthetente jelentkezik a honismerettel, természeti szépségekkel foglalkozó Hazai tükör. Pénteken este havonta egyszer kulturális, művészeti blokkot láthatnak a nézők, képzőművészeti, zenei produkciókkal, rendezői sorozatokkal. összességében a televízió azt szeretné, hogy erősödjön nemzeti jellege, és ugyanakkor nézettsége is. K. M. Három Rembrandt — nem Rembrandt A londoni Nemzeti Képtár világhírű Rembrandtjai közül három nem Rembrandt műve — közölte a The Observer kérédsére dr. Christopher Brown, a galéria németalföldi gyűjteményének kurátora. A három alkotás — amelyek közül a legjelentősebb az „öreg ember karosszékben” — a brit Devonshire hercegi család több, mint kétévszázados gyűjteményéből került örökösödési adó címén 1957- ben az állam, s így a galéria birtokába. A kérdéses „Rembrandtok” a galéria 1988. májusában megjelenő új katalógusában már „Rembrandt-műhely”, illetve „Rembrandt-iskola" megjelöléssel szerepelnek. A londoni bismerés egyébként nem tett pontot az amszterdami Rembrandt- kutatócsoporttal évek óta folyó vitára. Az amszterdamiak szerint ugyanis a brit Nemzeti Képtár további nyolc Rembrandtja — köztük például „A házasságtörésen ért asszony” — sem eredeti. Ez persze nem azt jelenti, hogy a művek hamisítványok lennének, értéküket azonban csökkenti, ha bebizonyosodik, hogy csupán tanítványoktól, vagy kortársaktól származnak. Ez a kérdés lesz a főtémája a londoni Nemzeti Képtárban január 22-én összeülő Remb- randt-szimpózionnak. Alkalmat ad a választásra Szobortervek vándortárlata Köztéri politikai emlékművek terveit bemutató vándorkiállítás anyagát indították útnak a dél-alföldi településekre. A Békés és a Csongrád Megyei Tanács, valamint a Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus által meghirdetett pályázatra készült szoborterveket először a Csongrád Megyei Tanács szegedi székházában mutatták be, s azokkal az elkövetkező hónapokban a két megyei számos más helységében is megismerkedhetnek az érdeklődők. A pályázatra érkezett tizenöt köztéri szobortervet a kiírás céljának megfelelően, azzal a szándékkal készítették az alkotók, hogy méltó emléket állítsanak a felszabadulásnak, s történelmünk más kiemelkedő eseményeinek, illetve a fasizmus áldozatainak, a szocialista eszmék megvalósításáért folytatott küzdelem mártírjainak. A vándorkiállítás a helyi tanácsoknak alkalmat ad a választásra, arra, hogy a lakosság véleményének ismeretében döntsenek egy nagy mű megrendeléséről. Közelebb a fiatalokhoz Brecht-jubileum Az NDK színházai nagyszabású programmal készülnek Bertolt Brecht születése 90. évfordulójának megünneplésére. Az év folyamán összesen harminc különböző Brecht-előadásra kerül sor az NDK színpadain. A legtöbb helyen a Koldusoperát játsszák • majd, amelynek 1928. évi berlini bemutatójával a drámaíró Brecht először szerzett nemzetközi hírnevet. A gazdag programból nem hiányoznak majd sem az ifjúkori darabok, mint például a Bál vagy az olyan világszerte játszott művek, mint a Kurázsi mama, a Kaukázusi krétakör, vagy a Szecsuáni jó lélek. Több, főleg fiatal művészek által megvalósítandó előadással elsősorban az ifjúsághoz próbálják közelebb hozni Brecht darabjait. Nagy István szolnoki szobrászművész munkája során az elsődlegesen alkalmazott anyag a kő, emellett azonban szívesen használ terakot- ta üveg és fémkombinációkat is. Ebből készült az idén a képen látható kerti plasztika, valamint a gyermekmesék világát idéző Sünkirály is (Fotó: T. K. L.) Nemzetközi Almanach Tények könyve ’88 II pályázatokról - jelen időben Fejlődő tudományos közélet Nem telik el úgy egy hét, hogy ne kapnánk hírt egy- egy sikerrel zárult pályázat eredményéről. Néhány nappal ezelőtt négy Szolnok megyei pályamunkát díjazott a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottsága, ezt megelőzően a TIT megyei szervezete irodalmi szakosztálya bírálta el negyvenkét alkotó csaknem száz művét, amely a nagy októberi szocialista forradalom győzelmének hetvenedik évfordulója tiszteletére meghirdetett irodalmi pályázatra érkezett be. Október végén, a Múzeumi és műemléki hónap alkalmából azoknak adták át az elismeréseket, akik megyénkben kiemelkedő kutató-feltáró tevékenységet végeznek a helytörténet és a honismeret területén. Még korábban, az iskolai nyári szünet idején az oktató-nevelő munkában, pontosabban a szünidei napközis foglalkozásokon sikerrel kísérletező pedagógusokat és közösségeket jutalmazta meg a megyei tanács művelődési osztálya. A felsorolás természetesen nem lehet teljes, hisz csak egészen rövid időszakot tekint át. A legközelebbi múltból vett példák azonban így is azt mutatják, hogy az utóbbi időben megélénkült a megyében a különböző szintű — országos, regionális és helyi —, és témáiban is sokféle — tudományos, irodalmi, művészeti, pedagógiai — pályázatokban testet öltött, ha úgy tetszik, tőkésített szellemi élet. Ha e kettő közé nem is lehet egyenlőségjelet tenni, az kétségtelen: a pályázatok mindenképpen egy nem elhanyagolható, fontos részét alkotják annak a folyamatnak, amely megteremti a tudományos közéletet a megyében. S hogy erre a mai — gazdasági, társadalmi és politikai — viszonyok között milyen nagy szükség van, sok ■ más egyéb mellett az is bizonyítja, hogy az irányításban vezető szerepet játszó intézmények és szervezetek az ország előtt álló, ezen belül a megyére vonatkozó jövőbeni feladatok megoldásában a korábbinál sokkal nagyobb mértékben számítanak a tudományok, illetve a gyakorlati tapasztalatokat elméleti megalapozottsággal összegző szakemberek közreműködésére. Jó példa erre az egy millió forintos, összeggel létrehozott megyei nevelési-ak- tatási-tudományos alap, amely mintegy innovációs bázisként szolgálja az iskolák folyamatos fejlesztésének programját. Nem kevesebb ösztönzőerőt jelent a szellemi műhelyek és az alkotó munkával foglalkozó szakemberek számára a megyei tanács mellett működő, ezév októberében megalakult tudományos koordinációs bizottság, amely a továbbiakban erőteljesen segítheti a szellemi energiák hasznosítását. A kísérletek, kutatások támogatása, eredményeinek gyakorlati alkalmazása — ezen belül a pályázatok fejlesztését szolgáló javaslatainak — megvalósítása persze nem elsősorban az irányítás feladata. Részt kell benne vennie minden olyan nagyobb vagy kisebb közösségnek — legyen az termelő üzem, mezőgazdasági vagy más szövetkezet, iskolai és művészeti alkotóműhely —, amely érdekelt saját munkájának fejlesztésében. Anélkül, hogy partalanná igyekeznénk tenni a felelősséget, megállapíthatjuk, hogy nemcsak megyénkben, de az egész országban támogatást kell, hogy kapjanak azok, akik kiemelkedő színvonalon képesek hivatásukban, szakmájukban a nagyobb közösséget is szolgáló többlettelj esítményre. A megyei tudományos bizottság alakuló ülésén nem alaptalanul fogalmazódott meg: a támogatásnak, tárgyszerűnek, objektívnek és okosan szelektívnek kell lennie. Ez jelent igazi ösztönző erőt az igényes, tartalmas munkák, a pályázatok elkészítésében, a sokoldalúan értékes alkotótevékenység kiszélesítésében. Bálint Judit
