Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-29 / 306. szám

1987. DECEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Számítógépes ügyviteli rendszert alakított ki a Kunszentmártoni Körösmenti Tsz. A mun­kába állított Réka 16 ügyviteli számítógéphez nyolc terminál kapcsolódik (Fotó: T. K. L.) Nincs vasárnap, ünnep Jövedelempótló az állattartás A vágási adó mendemonda Miitor változatlan a teljesítmóny? 'Bruttósított bérek — Űj kollektív szerződés ár 1-től érvénybe lépő jöve­Idestova húszéves az a mi­niszteri rendelet amely­nek értelmében a vál­lalati kollektív szerződése­ket évente, mégpedig ápri­lis 30-ig meg kell újítani — egyeztetve őket az időköz­ben megjelent új jogszabá­lyokkal. Az 1987-es esztendő vége azonban rendkívüli szerződésmódosítást tett­szükségessé. Az 1988. janu­Fizetés és adó — A mostani szerződés- megújítás legfontosabb fel­adata, hogy a január 1-jétől érvényes kollektív szerző­dés pontosan meghatározza az adott vállalatnál, mit je­lent az 1987-hez képest vál­tozatlan teljesítmény — mondja dr. Tóth Miklós, a SZOT közgazdasági osztá­lyának munkatársa. — En­nek olyan elemei vannak, mint az -azonos munkaterü­let, azonos munkarend (mű­szakbeosztás), azonos mun­kakörülmények, azonos túl­óraszám. A feltételeket csak egy-egy üzemre, vállalatra vonatkoztatva lehet jól kö­rülírni, azért nem bocsátko­zik részletekbe az említett törvényerejű rendelet. A kollektív szerződés jól átgondolt módosítása nagy feladatot ró a szakszervezeti bizalmi testületre, mint a munkavállalók képviselőjére. A dolgozók ugyanis csak az 1988-as év végén, tudják majd igazán megállapítani, hogy nem jártak-e rosszab­Műszakpótlék és túlóradíj A felső határok eltörlése viszont módot ad arra, hogy a vállalatok az alapbérbe építsenek be olyan pótléko­kat, amelyek tulajdonkép­pen eddig is csak arra szol­gáltak, hogy kellően meg tudják fizetni a szükséges munkaerőt. Ez az intézkedés egyben egyszerűsíti a brut­tósítás végrehajtását, és át­Elengedhetetlen a műszaki fejlesztés delemado-törvény és a tár­sadalombiztosítási rendszer változása nyomán ugyanis senkinek sem csökkenhet a nettó keresete — változatlan teljesítmény esetén. Ezt ír­ja elő a 14/1987. számú tör­vényerejű rendelet, s ennek érvényesítése a kollektív szerződésekben nem várhat tavaszik. bul, a tavalyinál, s ekkor kérnek majd magyarázatot. — Ugyancsak lényeges szempont a módosításkor — fűzi hozzá Hámori Antal, a SZOT közgazdasági osztályá­nak szakértője —, hogy 1988- tól megszűnnek a bértarifák eddig rögzített felső határai. Az ÁBMH kiadott ugyan egy ajánlást (a Munkaügyi Közlöny 17. számában je­lent meg), ennek a kollek­tív szerződésbe való felvéte­le azonban — minthogy e szerződés törvény értékű a vállalat számára — azzal a veszéllyel jár, hogy a dolgo­zók egy részének 1988-ban nem tudnak indokolt és szükséges mértékű alapbér- emelést adni. A nagyobb ke­resetűeknek ugyanis a sze­mélyi jövedelemadó prog­resszivitása miatt jobban kell emelni az alapbérét, hogy azonos összeget kapja­nak bérfizetéskor, hiszen ők a többletkeresetükből már nagyobb százalékot fizetnek adóként. tekinthetőbbé teszi az egész vállalati bérrendszert. Emi­att a munkáltatónak is ér­deke fűződik hozzá, a mun­kavállalónak meg erősíti a bérbiztonságát. Kényes pont a műszak- pótlék. Ezt százalékban ha­tározzák meg, de az azonos százalékos arány — ismét csak az adóprogresszió mi­Hazánkban a háztáji jó­szágtartás az elmúlt két év­tizedben a lakosság egy ré­szének fontos kiegészítő jö­vedelmévé, a nagyüzemi ter­melésnek pedig lényeges pót­lásává vált. A háztáji jó­szágállomány népgazdasági szerepé nagy, így nem érdek­telen, hogy miként gondol­koznak erről a jószágtartó gazdák. Mennyire érdekeltek a „téesztagok géemkájában”. Közülük kettővel Túrkevén beszélgettünk. Debreceni Sándor, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet kovácsa. Évente 50—60 hízót ad le a szövetkezetnek — idén ötvennyolcat szerződött és teljesített —, és azt mond­ja, hogy nem eléggé jövedel­mező most a sertés. Vélemé­nyét rögtönzött gazdasági számításokkal is alátámasz­totta. — Az öregek azt tartották, hogy egy mázsa hús előállí­tásához öt mázsa hagyomá­nyos takarmányt kell meg­etetni a disznóval. Tapaszta­lataim szerint is körülbelül ennyi kell ahhoz, hogy a felvásárlási súlyt, a 100—110 „fizető kilót” elérje. Én anyakocákat is tartok, a ma­lacot tehát a hizlaláshoz nem kell a piacon megven­nem. A malac haszna így nekem marad... A takar­mányköltségek eléggé nehe­zen meghatározhatók, mert az ember, ha csak teheti, nem vásárol a takaránybolt- ban. — Ez mit jelent pontosab­ban? — Ha tápon és bolti ta­karmányon kellene tartani a jószágot, nem hiszem, hogy megérné. Mi téesztagok va­gyunk a feleségemmel, így az évi 250 mázsa körüli ta­karmányszükségletnek leg­alább a felét a szövetkezet­ből tudjuk beszerezni ol­csóbban, vagy ingyen. — Készítsünk most egy gyors egyenleget: megéri-e, vagy sem? — Ez attól is függ, hogy az ember mennyire ügyes, mennyire figyel. Honnan és mikor tud takarmányt be­szerezni, mennyi a forgatha­tó tőkéje, amit a szezonidő­Új hajót bocsátottak vízre Hétfőn, a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár óbudai gyárában különleges jégtö­rővel felszerelt hajót bocsá­tottak vízre. A 40 méter hosszú, 2000 lóerős vízijármű kitűzőhajóként is üzemelhet, továbbá felhasználják majd a víziútszabályozási mun­káknál, és nagy teljesítmé­nyű hajóvontató felszerelé­sével segíti a többi hajó és uszály áthaladását a szűk vízi útszakaszokon. Jégtörő egysége képes 40 centiméter vastag jég áttörésére is. ben terménybe tud fektetni. Szóval... sok mindenen mú­lik. Számításaim szerint ne­kem egy leadott hízón átla­gosan 500 forint hasznom van. Ha nincs elhullás! Ez persze másaknál változhat, lehet kevesebb, de mehet föléje is. — Mit jelent a családi kasszában a sertéstartásból származó jövedelem? — Rengeteget. Évente ál­talában harmincezer forint a „tiszta” pénzünk rajta, ha úgy tetszik ez a munkánk bére. A feleségem kesztyű­varróként alig keresi meg havonta a háromezret, én magam pedig öt és hatezer között kapok. A két fiam már nagy, tizenhárom, illet­ve tízéves, sok kell a négy­tagú családnak. Így nagyon fontos ez a harmadik kere­set. — És milyen gondolatok­kal várja a jövő esztendőt? — Bizonytalanokkal. Nem tudni, hogy alakulnak majd az árak. Addig mindeneset­re csinálom, amíg megéri. Valami kiegészítő jövede­lemforrást úgyis kellene ke­resni, ha már a főmunkahe­lyen végzett murika után nem lehet rendesen megél­ni... Az állomány felszámo­lását egyébként is jól meg kell fontolni, mert felszá­molni és később újra beru­házni még mindig nagyobb kiadás, mint átvészelni egy kevésbé jövedelmező idősza­kot. Kovács Sándor szerelő a termelőszövetkezet III-as ke­rületében. Havonta négyezer forint körül keres átlagban, a felesége háztartásbeli, a fiuk már felnőtt. Évente 30 —40 sertést szoktak leadni, emellett anyakocáik is van­nak, a malacok egy részét értékesítik. — Ketten négyezer forint­ból egyszerűen nem tudnánk megélni, ha nem pótolnánk — tárta szét a kezét kérdé­sem hallatán. — Ez az oka, hogy csináljuk. Ha 8—10 ezer forint havi fixem lenne, én se tartanék. Ahogy szá­molgattam, havi kétezer fo­rintnak ki kell jönnie átlag­ban a jószágtartásból. Tisz­tán. Ehhez persze az is hoz­A vállalatok nem rubel elszámolású gép- és beren­dezés beszerzéseinek alaku­lását, a termelőeszközök ki­használtságát vizsgálta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A KNEB-jelentés általános érvényű megállapítása, hogy a vállalatok pénzügyi hely­zete az elmúlt öt esztendő­ben mind kedvezőtlenebbé vált, így beruházási dönté­seikben elvesztették anyagi zátartozik, hogy van egy kis földünk, amiről a takarmány jó részét pótolni tudom. A tápok őrült drágák, én nem is használom őket, mivel azt tapasztaltam, hogy annyival nem jobbak a hagyományos­nál, mint amennyivel drá­gábbak. — Hogyan élnek így, mi­lyen életformát követel meg a sertéstartás? — Reggel 5 óra fél 6 kö­rül kelek, és este nem na­gyon kerülök be hat-hét óránál előbb a házba. Ha darálnom kell, még ettől is később végzek. Nincs vasár­nap, nincs ünnep, a jószág­nak ennie kell. Nem csoda, ha a fiatalok közül egyre kevesebben vállalják ezt a kötöttséget. Ügy látom, ha az idősebbek abbahagynák, meg lehetne nézni, hogy mennyien foglalkoznának ve­le. .. Én amíg bírom, csi­nálom. A kérdés — megéri-e? — e két rövid beszélgetésben tulajdonképpen abszolút vá­lasz nélkül maradt. Ki így számol, ki úgy, kinek több, kinek kevesebb a haszna a jószágtartáson. Valószínűleg így lesz ez jövőre is. A gazdákban sok a kér­dőjel 1988-al kapcsolatban. Még december közepén se tudtak semmi biztosat a fel- vásárlási árakról, miként a takarmányok árait is teljes bizonytalanság övezte eddig. Egy „kacsa” is elterjedt az utóbbi időben, ami csak ron­totta a hangulatot. A „hír” úgy szólt, hogy a saját szük­ségletre levágott sertések után is adót kell majd fizet­ni a jövőben. Nos, a men­demonda alaptalan, megyei tanácsi információk szerint szó sincs ilyen intézkedés­ről. Korábban ismertté váltak viszont már a személyi jö­vedelemadózás január 1-től érvényes szabályai, amelyek a mezőgazdasági kisterme­lők számára kedvező és ösz­tönző rendelkezéseket tar­talmaznak. A háztájiból származó jövedelmek félmil­lió forintig továbbra is adó­mentesek, és ezzel a kor­mány egyértelműen a ter­melői kedvet akarja növelni. függetlenségüket. Műszaki színvonaluk szintentartását többnyire csak külső forrá­sok — állami támogatások és hitelek — igénybevételével tudták megoldani. A válla­latok legfőbb törekvése ezért a különböző hitelek, támo­gatások elnyerése lett, s be­ruházásaikkal is a különfé­le központi fejlesztési prog­ramok pályázati rendszeré­hez igazodtak. Együttműködés a szomszéd megyékkel (Folytatás az 1. oldalról) rádba. A csépai körzeti or­vos viszont ellátja a Tisza innenső partján élő Csong- rád megyei lakosokat, akik­nek így nem kell átkelni a folyón, ha megbetegszenek. A mezőtúri kórházban lát­ják el a Békés megyei Szarvason és Gyomaendrő- dön lakókat. *A város keres­kedelmi szakmunkásképző­jében sok Békés megyei fia­tal tanul. A Békéscsabai Konzervgyár segítségével savanyítóüzem létesült a cibakházi termelőszövetke­zetben. Régi hagyomány volt, hogy a kunszentmártoni be­tegeket a szentesi kórházban gyógyították, most viszont bővült az együttműködés; a szentesi szakorvosok szak- rendelésekre járnak át a Szolnok megyei városba. E néhány éves kapcsolatok alapján azt lehet mondani, hogy a javasolt együttműkö­dések kisebb hányada való­sul meg. Bár a lehetőségek feltérképezésekor a gazdasá­gi érdekeket tartják szem előtt: hogy olyan javaslato­kat nyújtsanak a helyi ta­nácsoknak, amelyek megva­lósításához nem kell pénz, vagy kevés anyagi befekte­tés szükséges. A megyei ta­nács végrehajtó bizottsága előtt tartott beszámolójában a tervgazdasági bizottság, külön kitér arra, mit tudtak megvalósítani a tervekből. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy többnyire keres­kedelmi, termelési együtt­működések születnek. F. É. (Folytatás az 1. oldalról) kát, vagyis azt, hogy a sa­ját termékeiket hogyan kí­vánják továbbfejleszteni, il­letve helyettük milyen új termékkel akarnak előruk­kolni. Természetesen a terv­ben szerepelnek a központi fejlesztési elhatározások is. S ha mondjuk központi el­határozásból éppen a mező­túriakhoz kerül egy új ter­mék, akkor első lépésként a negyvenöt dolgozót foglal­koztató szerszámkészítő mű­helyük lát munkához, mert még mielőtt a gyártás meg­indulna, el kell készíteniük az öntőformákat, a speciális gyártóeszközöket, célszer­számokat, amelyek kizárólag csak az adott termék előál­lításához alkalmasak, s így másra fel nem használhatók. Ebből is látszik, hogy a gyár profiljából adódó háttéripari tevékenység egy újabb jól kiépített háttéripart feltéte­lez, mert enélkül elképzelhe­tetlen a gyártás. A mezőtúri gyárnak nincs olyan csoportja, amely csak­is műszaki fejlesztéssel fog­lalkozik. Persze ez nem je­lenti azt, hogy az ott dol­gozók ne törnék a fejüket az újabb és újabb megoldáso­kon, hisz a műszaki osztá­lyon a napi feladatok mel­lett gyártmányfejlesztéssel is foglalkoznak. Ennek legutób­bi példája, hogy az ott ké­szülő egyik jelzőlámpa — amelyből évente 120 ezret gyártanak 6 millió forint ér­tékben — csatlakozó elemeit I a felhasználók igényei sze­rint alakították át, att — kisebb nettó keresetet eredményez annál, akinek nagyobb az alapbére. Ez úgy hidalható át, hogy bércso- portonkéftt eltérő százalékos mértéket határoznak meg műszakpótlékként a kollek­tív szerződésben, hogy meg­őrizzék a pótlék jelenlegi értékét. Számos vállalatnál fontos kereseteleme á dolgozóknak a túlóradíj. Hogyan lehet egységesen úgy szabályozni, hogy 1988-ban se változzék a dolgozók nettó keresete, ha ugyanannyi a túlórája, mint az idén? A SZOT közgazda- sági osztályának munkatár­sai azt tartanák célravezető­nek, ha az 1988-as év végi túlóraszám-összesítéskor egy­szeri prémiummal kompen­zálnák azokat a dolgozókat, akiknek a progresszív sze­mélyi jövedelemadó miatt az azonos túlóraszám ellené­re is kevesebb volt a nettó keresete az ideinél. Áprilisban megújítják A SZOT közgazdasági osz­tályán úgy látják, hogy'ki­vált a nagyobb vállalatok szakszervezeti aktivistái jól felkészültek a kollektív szer­ződések módosítására. Ami annál fontosabb, mert a szokásos áprilisi szerződés- megújításkor — ami termé­szetesen 1983-ban sem ma­rad el — a bérek tekinteté­ben már a most meghatáro­zott elvekből kell kiindulni, a béremelések alapjául a januártól bruttósított bérek szolgáinak. — Dolgozói reklamációk leginkább a jövő év végén várhatók. Ezekre akkor lesz a legkönnyebb válaszolni — mondja dr. Tóth Miklós —, ha a kollektív szerződések közérthetően, jól áttekinthe­tően megfogalmazottak, nem szorulnak magyarázgatásra. É. I. Nos, ilyen jellegű fejlesz­tésekkel naponta foglalkoz­nak a mezőtúri gyárban, de szükség is van a termékek szakadatlan korszerűsítésé­re, hisz a bel- és külföldi vásrlók ezt meg is kívánják. Noha a mezőtúriak termék- kivitele elenyészően kevés. Az idén tőkés exportjuk 1 millió forint, főleg az arab országokba kerültek a ház­tartási készülékekhez — mosógépekhez — gyártott kapcsolóik. Szocialista ex­portjuk sem haladja meg a 2! millió forintot. Persze — mint hallottuk — ez több is lehetne, mivel a különbö­ző világító — nyomógombok iránt óriási a kereslet főleg Bulgáriából, de a kivitelnek gátat szab a kapacitás, ugyanis lassan már az egy­re növekvő belföldi igények kielégítése is gondot okoz. Kétségtelen, hogy a jövő sokkal precízebb alkatrész- gyártást, s ebből adódóan még pontosabb szerszámké­szítési eljárásokat igényel. Ez különösen igaz az elek­tronika, a számítástechnika területén. Ezért ugyanúgy, mint a Kontakta többi gyá­rában, a mezőtúriban is a régi eszközöket, gépeket fo­kozatosan újakra cserélik. Az idén például lízing útján eszterga- és marógépekhez jutottak, jövőre pedig két számítógép-vezérlésű szik­raforgácsoló érkezik hozzá­juk, amelyekkel az eddigiek­nél jóval pontosabb szerszá­mokat készíthetnek majd. L. M. L. Elvesztett anyagi függetlenség Az importgépek helyzetét vizsgálta a KNEB N, T,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom