Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

6 Nemzetközi körkép 1987. DECEMBER 24. „Gondolkodási szünet” a bécsi Európa-találkozón A biztonság és együttműködés kérdései­vel foglalkozó bécsi találko­zó 1986 novemberében kez­dődött s tulajdonképpen már régen be kellett volna fejeződnie. A feladat, akár­csak a hasonló korábbi, a belgrádi és madridi találko­zón: Értékelni a helsinki fo­lyamat alakulását, megálla­podni a biztonság erősítése, az együttműködés új tervei­ben. A 3S ország diplomatái az első feladatnak (néha heves viták közepette) már koráb­ban eleget tettek. A találko­zó elhúzódása arra mutat: a legtöbb fontos területen a nézetek változatlanul igen távol állnak egymástól a ho­gyan tovább kérdésében. A helsinki folyamatban valamennyi résztvevő ország egyetértésére van szükség a döntésekhez. Ezeket a gya­korlatban a találkozók záró- dokumentuma tartalmazza. Ennek szerkesztése folyik hosszú hónapok óta, szakbi­zottságokban, az új bécsi kongresszusi központ rideg termeiben. Míg az együtt­működés politikai alapelvei­nél számos fontos kérdés vár még közös megfogalma­zásra, jelentős haladás ta­pasztalható a katonai biz­tonság területén. Lényegé­ben megállapodtak abban, hogy a 35 állam részvételé­vel folytatják majd a koráb­ban Stockholmban kezdett tanácskozásokat a „katonai bizalomépítő intézkedések­ről. A NATO és a VSZ 23 állama február óta nem-hi­vatalos tanácskozásokat tart — ugyancsak Bécsben — ar­ról, mely célok kitűzésével és milyen keretek között kezdjenek tárgyalásokat a hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentéséről egész Európában, az Atlanti­óceántól az Uraiig. Jóllehet számos kérdés, köztük igen fontosak, még tisztázásra várnak, decemberben itt is kialakult az egyetértés ab­ban, hogy e fórum 1988 má­sodik felében összeül, s egy-' úttal felváltja a Bécsben 14 éves sikertelenül folyó tár­gyalásokat a közép-európai haderőcsökkentésről. A két tárgyalás-sorozat egyébként a helsinki folyamat kereté­ben folyik maj.d, egy város­ban, Bécsben vagy másutt. A fenti fejlemények elő­feltétele azonban, hogy a bé­csi konferencia sikerrel be­fejeződjék. Az Egyesült Ál­lamok és NATO-szövetsége- sei leszögezik: A leszerelési tárgyalások előfeltétele a „lényeges haladás” az embe­ri jogok és kapcsolatok te­rületén, olyan záródokumen­tum, amely rögzíti a nyugati elgondolásokat e területen, beleértve egyfajta, a végre­hajtást ellenőrző mechaniz­must. t A nyugati érvelés szerint, amelyet a washingtoni poli­tika határoz meg, a szovjet­unióbeli átalakítás szelleme még nem, vagy nem eléggé érződik a Szovjetunió és bi­zonyos más szocialista orszá­gok bécsi állásfoglalásaiban, a szerkesztő munkában. Szovjet részről hangoztat­ják, hogy a helsinki folya­matban kiegyensúlyozottan kell haladni, egyúttal senki nem állíthatja önkényesen előtérbe az egyik vagy a má­sik kérdéskört. Valóban fi­gyelemreméltó, hogy a szo­cialista országok szempont­jából oly fontos gazdasági, műszaki együttműködés kér­déseinek, vagy például a be­utazási (vízum-) könnyíté­sekre irányuló javaslataink­nak alig van nyugati vissz­hangja. Ami egyébként az utazási, a kivándorlási kér­déseket illeti, egyes tőkés or­szágok részéről is figyelmez­tettek Bécsben: A Szovjet­unióban és másutt az embe­ri jogok kiterjesztésének ki­bontakozó folyamatáról van szó, maximalista, a napi po­litikai igényeket, a propa­gandát szolgáló igények tá­masztása végső soron még árthat is az ügynek, amelyet szolgálni kíván. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy napjaink nemzetközi légköre. Helsin­ki szelleme további lépése­ket igényel nem egy szocia­lista országtól. Egyébként Magyarország lépései ezen a területen, mint legutóbb a nyugati kiutazási korlátozá­sok szinte maradéktalan fel­oldása, igen kedvező vissz­hangot jkeltett a találkozón is, ahol általában, minden oldalról nagyra értékelik a magyar küldöttség munká­ját. öthetes karácsonyi és „gondolkodási” szünet után Bécsben január 22-én folyta­tódik a munka a céllal, hogy húsvétig, tehát március vé­géig kidolgozzák a záródoku­mentumot és befejeződhes­sék a találkozó. Nyilvánvaló, hogy a következő időszak­ban a fővárosokban, elsősor­ban Washingtonban és Moszkvában megvizsgálják: hogyan érhetők el a szüksé­ges kompromisszumok. — A most zárult szakasz még nem volt az utolsó, ezért ér­vényesült a hagyományos ki- várási taktika, mindenki a másiktól várt engedményt, figyelmeztetett az utolsó ülé­sen a svéd nagykövet. — Az új évben azonban már az el­ső hetekben dinamikára és kölcsönös engedményekre lesz szükség, ha jó két hó­nap alatt végezni akarunk, tette, hozzá. Ebben minden­esetre éppen a svédeknek, s a többi, semleges és el nem kötelezett országnak, ame­lyek ezúttal is közvetítő, ki­egyenlítő munkát végeznek, nagy szerep jut. Senki nem vonja kétségbe, hogy a bécsi találkozó végül is kompromisszumos alapon befejeződik. Az egyik kérdés a mikor, a másik, a fonto­sabb : megszületnek-e végül mindazok az érdemi dönté­sek a leszerelésről, a politi­kai, a gazdasági, a kulturális együttműködésről, az emberi jogok (köztük a nemzeti ki­sebbségi jogok) védelméről, amelyeket a 35 állam lakói Bécstől várnák. Heltai András átfogó reform Bulgáriában Pénzügyminisztérium nélkül — A bankok önállósága Moszkva és New York között Közvetlen légijárat Moszkvában az Aeroflot és a Pan American légitár­saság képviselői aláírtak egy ■megállapodást arról, hogy leszállás nélküli közös repü­lőjáratokat indítanak a Szovjetunió és az USA kö­zött. A jövő év május 15-én indul először az amerikai légitársaság Boing—747 tí­pusú gépe Moszkva és New York között. A későbbiekben az Aeroflot óriásgépeit is „bevetik”. Az egyenes légihíd 3 órá­val rövidíti le az utat és kényelmes utazást biztosít az utasoknak három géposz­tályon. A megállapodás ki­tér a szállodafoglalásra is a Szovjetunió nagyvárosaiban a csoportosan érkező turis­ták számára. Az elért eredményeket ér­tékelve Alekszandr Volkov, polgári’ repülésügyi minisz­ter aláhúzta, hogy az Aero­flot—Pan American közös vállalat létrehozása konkrét eredmény a szovjet—ameri­kai kapcsolatok fejlődésé­ben, méreteit és perspektívá­ját tekintve megfelel a hi­vatalos együttműködés kiszé­lesítésére irányuló törekvé­seknek. — Az utasok jelentős elő­nyöket várnak az együttmű­ködés ezen új formájától — jelentette ki Edward Ecker, a Pan American légitársaság ügyvezető elnöke. — Üdvö­zöljük ezt az új, hozzáértő megközelítést a szovjet— amerikai kapcsolatokban, amely lehetővé tette megál­lapodásunkat. Bulgáriában a reform új­korát a hetvenes évek végé­től számítják. Ettől az idő­től kezdve ugyanis jelentő­sen csökkent a kötelező terv- mutatók száma. A következő lépcsőben nemrégiben meg­szűntek a szakminisztériu­mok, helyükbe kilenc gazda­sági egyesülés lépett, ame­lyek a legfontosabb ágazato­kat fogták át. Az egyesülé­sek elsősorban azért nem azonosak a korábbi minisz­tériumokkal, mert „olyan testületek, amelyeket az érintett vállalatok demokra­tikusan választottak meg” — hangzik a hivatalos in­doklás. A hierarchiában az egye­sülések után az ún. önigaz­gató gazdálkodó szervezetek következnek. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok általában véve nagyobb önállóságot kapnak, a kormány pedig közvetett eszközökkel — pél­dául adókon, árakon, hite­leken keresztül — próbál érvényt szerezni gazdaság- politikai elképzeléseinek. A nyár végén a bolgár nemzetgyűlés újabb nagy horderejű változásokról dön­tött. Az eddigi kilenc mi­niszterelnök-helyettesi tiszt­ségből nyolcat, továbbá több minisztériumot és kormány- hivatalt megszüntettek. A jövő év elejétől a gazdasá­gi és tervezési, a külgazda­sági kapcsolatok, a külügy- és a belügy-, a földművelés- ügyi és erdészeti, a kultu­rális, a tudományos és okta­tási, a közegészségügyi és szociális ügyek, valamint az igazságügy-minisztérium mű­ködik majd. Megszűnik négy, a kormány mellett fel­állított tanács, amelyeknek a gazdaságban, a szociális ügyekben, a szellemi élet­ben és a mezőgazdaságban az állami irányítás és fel­ügyelet lett volna a feladata. A tervbizottsági, valamint a pénzügyi ellenőrző és ár­képző feladatokat a gazda­sági minisztérium látja el. A jövő év első napjától — ekkor lép életbe a szabályo­zás — Bulgária lesz az egyet­len olyan európai ország, s talán a világon is, amely­nek nem lesz pénzügymi­nisztériuma. A jövőben a vállalatokat a felduzzasztott minisztériumi bürokrácia helyett bankokkal ellenőriz­tetik. Ezért átszervezték a bankokat is. Tíz új, ezen belül nyolc kereskedelmi bank alakult meghatározott ágazatok fi­nanszírozására. A bankok önállóan, saját kockázatra gazdálkodnak. Kérdés azon- ban, hogy ez elvezet-e pél­dául egyes ráfizetéses üze­mek bezárásához is. A korábbi reformpróbál­kozások lényeges változáso­kat nem hoztak Bulgáriában, ám a mostanihoz nagy re­ményeket fűznek. A világ- gazdasági kihívással Bulgá­riának is szembe kell néz­nie. A Szovjetunióban zaj­ló .gazdasági átalakítás hatá­sa itt is erősen érződik, s Szófiában felismerték, hogy a részmegoldások nem ve­zetnek tartós eredményre. g. i. Világgazdaság Mikor lesz átváltható a KGST pénze? Nem kizárt, hogy már a kilencvenes években létre­jön a KGST tagországok kö­zött az átváltható pénz, vagyis valóban transzferál­hatóvá válik a tagországok elszámolási egysége. Mind­ennek persze feltétele az, hogy végbemenjenek azok a gazdaságirányítási változá­sok, amelyek bevezetéséről több szocialista ország hatá­rozott. A szocialista áruforgalom­ban a konvertibilis, vagyis szabadon átváltható pénz megteremtéséről mostaná­ban számos elemzés lát nap­világot. Nem véletlen ez, hi­szen a pénz a betöltött fel­Szétfeszítik adataiban mindig is átfogó­an tükrözte azokat a gazda­sági viszonyokat, amelyek között működött, vagy in­kább, amelyek között korlá­tozott szerepre volt kárhoz­tatva. így van ez a gazda­sági mechanizmusok kor­szerűsítésének időszakában is. Vjacseszlav Dasicsev szovjet professzor arra em­lékeztetett, hogy a KGST eddigi együttműködésében az áruforgalom extenzív jel­lege dominál, márpedig ez nélkülözte a pénz valóságos — értékmérő, tartalékképző, forgalmi eszközfunkcióinak kiteljesedését. i vállalatok mondani szokták: majd min­den terméknek saját deviza­szorzója van. Az árakat a megelőző öt év világpiaci árai alapján, a gyakorlatban viszont az országok közti kétoldalú megállapodások­ban állapítják meg. Vagyis a szerződéses árak fejlődése elszakadt a világpiaci ára­kétól, továbbá azok nem vol­tak egységesek sem, eltérő eljárásokkal kalkulálták őket a kétoldalú forgalomban. Je­lentős gondok forrása az is, hogy a tagországok külső árai rendszerint elszakadtak az egyes országok termelőit orientáló belső áraktól — el­térő fokú érdekeltséget te­remtve ezzel a vállalatok körében az áruforgalmi, vagy a kooperációs kapcso­latok iránt. Ha az országok csupán csak a kereskedelemre kon­centrálnak, nem veszik fi­gyelembe a nemzetközi munkamegosztás korszerű formáit, ez egyben tükrözi a gazdasági mechanizmus el­maradását is. Ma egyre sza­porodnak a világban a köz­vetlen vállalati kapcsolatok, egyre több a kooperációs kapcsolat, a különböző nem­zethez tartozó, vagy eltérő tulajdonformában működő vállalatok, egyesülések. Ah­hoz, hogy az ilyen mikroöko- nómiai szintű érdekösszefo­nódások létrejöjjenek, szük­ség van hatékony áru- és pénzviszonyokra és ezen be­lül a közös valuta közvetítői szerepére. Mindezt a szocialista vi­lágrendszer kérdéseit tanul­mányozó moszkvai kutatóin­tézet közgazdásza fogalmaz­ta meg, egyben vázolva azo­kat a legfőbb okokat is, amiért mindeddig nem való­sultak meg a szocialista pénz átválthatóságára vonatkozó elképzelések. Már a hetve­nes évek terveiben is szere­pelt a valóban transzferábi­lis rubel létrehozása, de a célkitűzések megfogalmazá­sánál tovább nem jutottak a tagországok. „Senki sem vet­te a bátorságot ahhoz, hogy következetesen végiggondol­ja a pénz konvertibilitásá­hoz vezető intézkedéseket” — fogalmazta meg a szovjet professzor. Mára alapvetően megvál­tozott a helyzet e tekintet­ben. Az elemzések általáno­sítható megállapítása, hogy a negyvenes, ötvenes évek­ben kialakított gazdasági mechanizmus, ami némi mó­dosításokkal a mai napig is fennmaradt, a legfőbb oka volt a valutáris rendszer el­maradásának. Ennek a me­chanizmusnak a jellemzője röviden a merev centraliz­mus, a gazdaság szereplői között kialakult egyoldalú, és vertikális irányú kapcso­latrendszer volt, továbbá az, hogy ilyen helyzetben meg­határozóvá az irányítás ad­minisztratív eszközei váltak. Konkrétabban: melyek azok a feltételek, amelyeken vál­toztatni kellene? Világpiaci árakon A szakértők szerint a KGST fő tevékenysége az eddigiekben kimerült a terv- koordinációban, a közös nagyhorderejű integrációs tervek realizálásában. A KGST tagországok legfelső szintű tanácskozásain ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy fejleszteni kell a kap­csolatok többoldalú jellegét. Ehhez viszont stabil koope­rációs, vállalatközi kapcso­latok kellenek, amelyeket be kell illeszteni a tervezés rendszerébe és az áru- és pénzviszonyok fejlesztésének kereteibe — írja az egyik csehszlovák gazdasági heti­lap. Jelenleg ugyanis a KGST-országok közti kül­kereskedelmi műveleteidben gyakran eltérő ugyanazon termék ára, vagyis a terv­koordinációs szerződések szerint nem egyszer arány­talanul magas árat kell .fi­zetni a vásárlónak függetle­nül az adott termék minősé­gétől, műszaki színvonalától. Hasonló helyzetben van az eladó is, vagyis mindkettő­jük érdekeltsége hiányzik a forgalom dinamizálásában, abban, hogy például több­letszállítások révén pénzkö­vetelésre tegyenek szert és ezt máshova konvertálják, vagyis más országból történő vásárlásokra fordítsák. A transzferábilis rubel el­számolások esetében több ezer eltérő devizaszorzót al­kalmaznak, mint ahogyan Feltétel: a reform A szakértők megfogalmaz­ták azt a követelményt is, hogy a szocialista együttmű­ködés mechanizmusa .csak úgy fejlődhet, ha ezt alátá­masztja a nemzeti gazdaság- irányítási rendszerek átala­kulása. A transzferábilis ru­bel konvertibilitásának fel­tétele ugyanis az, hogy ár­folyama reális legyen, és ezt a reális, piaci árfolyamot az önálló gazdasági egységek­nek is érzékelniük kell. Mindez egyben kedvezően visszahathat a gazdaságszer­kezeti változásokra is, be­folyásolhatja azt, hogy visz- szaszoruljon a piacon nehe­zen eladható, gazdaságtalan termékek gyártása, hogy korlátozódjék az úgynevezett „puha” áruk kínálata. Nem az . együttműködés konstrukciójával van első­sorban gond — emlékeztet a már idézett szovjet köz­gazdász a Volgái Autógyár példájára, amely számos partnervállalattal épített ki alkatrészszállítási kapcsola­tot. A gond az, hogy a gyár nem készpénzzel, hanem La­da szállításával törleszt és ez kevés teret hagy a manőve­rezésnek, a kooperációs kap­csolatok kiszélesítésének. Je­lenleg a költségeket, az eredményt nemzeti árakon számítják ki, majd a nem­zeti valutákon kapott adato­kat bonyolult kalkulációk után fejezik ki transzferábi­lis rubelben. Az ár- és a va­luta eltérései következtében nincs tisztánlátás, márpedig erre, a magasabb szintű együttműködési formák — a rendkívül kooperáció-igé­nyes gépipari, elektronikai fejlesztések, a biotechnoló­giai, a számítástechnikai kooperáció — elterjesztésé­nek idején nagy szükség van. Marton János Földkutatás az űrből A terméshozam előrejelzé­se, a hegyekből lezúduló víz­árak nagyságának kiszámí­tása, geológiai szerkezetek kijelölése... Mindezt lehető­vé teszik azok az igén gaz­daságos módszerek, amelyek­kel az Azerbajdzsán Tudo­mányos Akadémia űrkutatá­si tudományos termelési egyesülésben a földfelszín kozmikus vizsgálatát végzik. A tudósok az űrállomások­kal és mesterséges holdak­kal szinkronban dolgozva a földi központban veszik a megfigyelés alatt álló ter­mészeti objektumokról szó­ló információt. Ennek az új­donságnak nagy gyakorlati jelentősége van a kozmikus földkutatás módszertanának korszerűsítése szempontjá­ból. Az egyesülés kollektívája aktívan részt vesz az „In- terkozmosz” programban és gyakorlatilag minden olyan nemzetközi és szovjet kísér­letben, amely bolygónk ta­nulmányozásával kapcsola­tos. Légifényképezési laboratórium. Itt történik a videó-űr­felvételek feldolgozása. (Fotó: TASZSZ—APN—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom