Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-23 / 302. szám
1987. DECEMBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 JA tévé 1 képernyője előtt A kutyák nem panaszkodhatnak a televízióra, gyakorta ad hírt róluk, a Híradó rendszeresen látogatja a szépségversenyeket, melyeket kedves négylábúaknak rendeznek, s beszámol rendre arról is, ha valahol brutálisan bánnak, sőt elbánnak velük. Sőt, most, legutóbb szombaton önálló, teljes műsorral kelt a kutyák védelmére a televízió, sorozatot indítván egyben Az állatok és mi címmel. Panaszuk legfeljebb ránk lehet — emberekre. AZ ÁLLATOK ÉS Ml Szükség van erre a megkülönböztetett televíziós figyelemre, igazolja ezt néhány olyan eset, amely kutyaügyben alaposan felborzolta a kedélyeket az utóbbi időben, egyes városokban már-már aszerint osztva normálisokra vagy nem normálisokra a lakosságot, hogy kutyabarát-e az illető, vagy éppen kifejezetten ellensége az ebeknek. Nap mint nap hallhatunk felháborító emberi kegyetlenkedésekről, amikor ostobán halálra kínozzák a szegény jószágot, brutálisan bánnak el velük, kiszolgáltatott páriákkal. Épp ezen a szombaton tért vissza a rádió is egy Békés megyei felháborító esetre, amikor a lelketlen ember világos nappal, mindenki szeme láttára vert többször is fához egy kutyát, hogy így tüntesse el az élők sorából. Nem vagyunk állatbarát nép — fakadt ki Gobbi Hilda a szombat délutáni riportműsorban, amikor Déri János riporterként felkereste őt. A gyerekek például passzióból csúzlival lövöldözik a verebeket, pedig hát a veréb is madár: elegáns személygépkocsiból menetközben kidobják az országúira a kutyát, mert feleslegessé vált — említett néhány elkeserítő esetét a kutyabarátok egyesületének elnöke. Keserűen indult a Böjti Irén szerkesztette műsor, az említett Gobbi Hilda-riport- tal, de aztán szerencsénkre édesen folytatódott, mert a továbbiakban Déri János nem az elszomorító történeteket 'kereste, hanem Kon- ■rád Lenz szellemében, aki ember és kutya kapcsolatáról a világ talán legszebb könyvét írta, olyan riportokat kötött csokorba, amelyekben a kérdéses kapcsolat mai és mindenkori szépségeit, emberi tartalmait tudta felmutatni. Védelmi módszere tehát: vonzóvá tenni ezt a lehetséges kapcsolatot, így ébreszteni és erősíteni a rokonszenvet az ember évezredek óta társává szegődött állat iránt. Milyen szeretettel beszélt például a színész Körmendi János leghűségesebb társáról, a végtelenül okos fehér boxer- ről, akinek — az ő szavaival élve — „az a szakmája, hogy szeressen”. A jóbarátról, aki mindig farkcsóválással adja jelét örömének, ha gazdája megtér otthonába. Vajon ugyanez, vagy hasonló ta- pasztalható-e akárcsak egy hivatalban is, vagy munkahelyen, ahová nap mint nap visszatér az ember? — kérdi aggódóan, némi huffícirral a jeles művész. A kutya tehát a szeretet forrása, csakhogy egyáltalán nem volna jó — figyelmeztetett okosan erre a riportfilm —, ha azt a szeretet is helyettesítené, amely ember és embert fűzhet szorosan egymáshoz. Még a Iegoda- adóbb kutya sem pótolhatja a hiányzó emberi kapcsolatokat! Jóllehet sok esetben valóban oldani képes az emberi magányt, enyhíteni az érzelmi sivárságot. A műsorban közreműködő pszichológus fejtette ki ezzel kapcsolatos gondolatait megszívlelendőén, de ugyanakkor ő szolgált gazdag példatárral arra is, hogy a szóban forgó állat, a kutya is milyen sokféle módon tölthet be hasznos szerepet életünkben. Hogy még az elmebetegek gyógyításában is segítségünkre lehet. Értékes a gyermekek családi nevelésében, hisz olyan erények, tulajdonságok kialakítását segíti elő — szeretet és felelősség —, amelyek később, felnőtt korban sok esetben hiánycikknek számítanak,. Arról nem is beszélve, hogy a kutya egyszerűen házőrzőnek sem utolsó megoldás. Igen érdekes és szemléletes volt a riportfilmben a Beltreszéknél tett látogatás, ahol a különféle háziállatok sokasága veszi körül a családot, vagy még pontosabban a család tagjai veszik körül a különféle állatokat, alakítván ki velük szoros kapcsolatot. Mert még egy állatnak is lehet személyisége, mindegyik más és más lehet, a velük való együttélés ily módon az érzelmi kapcsolatok árnyalatainak színes gazdagságát kínálja. Egyébként a riportfilm ezt a színességet is ábrázolta — végtelen sok emberséggel. Arra intvén bennünket, hogy oly módon kelf alakítani körülményeinket, világunkat, hogy benne a négylábúak is otthon érezhessék magukat, ne kelljen kivert kutyaként kóborolniuk a nagyvilágban. A meghatóan szép filmet Jászi Dezső rendezte mértéktartó érzelmekkel, kerülve mindenfajta érzelgősséget. De rávilágítva ember és állat kapcsolatának művészi oldalára is. Markó Iván, a kiváló balettművész őszintén vallotta be, hogy mennyi mindent merít az őzike mozgásából, sőt az egyik munkájának ihletét egy bikaviadal kivételes pillanata adta, ama bizonyos halál előtti utolsó pillanat, amikor a térdre kényszerí- tett állat és leendő legyőzője még egyszer, utoljára szembenéz egymással, meg- adóan, illetve bocsánatkérő- en. Nem szeretnék magam sem az érzelgősség bűnébe esni, de az említett kapcsolat még egy tulajdonságáról nem hallgathatok, amely a már említett szeretettel párosul, s ez a hűség. Milyen felmérhetetlen ragaszkodás testesül meg a gazdája nyomóban poroszkáló kutyában? Hogy süt a hűség egy- egy kutyus „tulajdonosára” szegezett tekintetében? És ez így van azóta, hogy több ezer éve az emberhez szegődött az első aranysakál. Az állatok és mi címmel hasznos, érdekes sorozat indult. A kutyáról szóló riportfilmet követik majd az újabbak — kedvenceinkről. Nyilván jönnek a cicák, a nyulak, a különböző díszállatok, sőt az egyéb háziállatok. Azon sem lepődne meg e sorok írója, ha mondjuk a kisbocik is sorra kerülnének, mert tanúsíthatja menynyi kedvesség és játékosság rejlik e butának hitt állatokban. Tanúsíthatja, mer< maga is ismert olyan kis jószágot, amelyik „táncra perdült” a felhangzó emberi muzsika szavára. Mert az. állatok is érzékeny lények! Aki kételkednék benne, ajánlom olvassa cl Konrád Lenz már említett Ember és kutya című könyvét, megjelent l!)81-ben a Gondolat Kiadónál. Nála nagyobb szeretettel, nagyobb megértéssel és tisztelettel senki sem tjeszél és humorral e kapcsolatok tartalmáról — és meggyőzőbben. Valkó Mihály Van-e elóg olvasókörünk? Karcagon már tudják a „receptet” Vizsgázó főiskolások A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatán háromszáz nappali és százhetven levelező tagozatos hallgató vizsgázik az első félév tananyagából. A vizsgaidőszak január 23-án zárul, s 25-én már megkezdődik a második félév. Tizennyolc utolsó éves fiatal pedig február elején az államvizsgával befejezi a főiskolai tanulmányait. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőtúri gépészeti üzemmérnöki karán kétszáztizenhét nappali és harminchárom levelező tagozatos hallgató kollokvál, illetve szigorlatozik a december 28-ától január 22-ig tartó vizsgaidőszakban. A különböző évfolyamokon öthat tantárgyból adnak számot tudásukról a fiatalok. A Jászberényi Tanítóképző Főiskolán másként alakul a tanév rendje. A háromszázötvenhárom nappali, százkilencvenöt levelező és száznegyvennyolc kiegészítő tagozatos hallgató január 31-ig teheti le a vizsgáit. A tanév második fele február 1-én kezdődik. A nappali tagozat harmadéveseinek azonban február 1-től 26-ig tanítási gyakorlattal folytatódik a tanév. A korábbi években gyakorta felvetődött a kultúra munkásaiban a kérdés: szerte az országban az új kulturális intézmények (könyvtárak, művelődési otthonok) vajon miért nem építenek jobban az azóta már sajnos szétszóródott olvasókörök gazdag hagyományaira. Pedig régóta köztudott, a régi olvasókörök — az önművelésen túl — élénk közéleti tevékenységükkel is felhívták magukra a figyelmet. Márpedig manapság éppen ez (is) hiányzik a közművelődés palettájáról. A Hazafias Népfront nemcsak felismerte az olvasókörökben rejlő lehetőségeket, hanem ezek szerveződését is támogatta s támogatja napjainkban. Az olvasó népért mozgalom meghirdetése óta valamelyest megszaporodtak a könyvtárak és a művelődési házak égisze alatt működő különböző elnevezésű körök, amelyek pezsgést hoztak az adott kulturális intézmény életébe. Tiszaladány — a második világháború előtti-alatti iró- paraszt találkozók színhelye — jó példával szolgált. Sokan az olvasóköri mozgalom újabb fellendülését látják az 1984-es tiszaladányi felhívásban, amely a felszabadulásunk negyvenedik évfordulójára született Népront- kiáltványra adott választ: „Ha az országban sok-sok kisközösség, sok-sok szellemi műhely töpreng, gondolkozik, tervez, szervezi a társadalmi munkát, mérhetetlen erőket képes felszabadítani, s a nemzetet további történelmi tettekre teszi alkalmassá...” Megyénkben több település könyvtárából is érkeznek a jó hírek, miszerint tömegszervezeti segítséggel olvasókörök alakultak, amelyek jól működnek. A karcagi városi könyvtárban három évv$l ezelőtt hívták életre a Nyugdíjas Olvasók Körét — ha nem is kifejezetten a tiszaladányi gondolatok jegyében. Kezdetben ugyanis arra gondoltak a könyvtárosok — Nagy Mihályné csoportvezető és Dobrainé Szita Ildikó —, hogy az egyedül álló, könyvtárba járó idős olvasókat kisközösségbe csábítják, hiszen az őket foglalkoztató problémák is a legteljesebb mértékben közösek. Kialakult az a mag, amely köré az évek során mintegy ötvenen tömörültek. Most már minden hónap ha(rmadik szerdáján összeülnek a nyugdíjasok, hogy beszélgessenek, időszerű kérdésekre kapjanak válaszokat —többnyire a tanácsházán dolgozó jogászoktól, — sőt az időskori betegségekről is nem egyszer szó esett már körükben. Közben természetesen nem feledkeznek meg jeles irodalmi évfordulókról megemlékezni. A könyvtárosok számára dupla öröm a nyugdíjasokkal foglalkozni, mert egyrészt a rendezvényekre rendszeresen hozzák magukkal az új tagokat, akik be is iratkoznak a könyvtárba, másrészt pedig tudnak örülni az értük, nekik szervezett előadásoknak, műsoroknak, s a véleményük mindig őszinte. A karcagi nyugdíjas olvasókör híre már túljutott a város határán is. A környék idősebbjei tudják; ha a hónap harmadik szerdája van, mehetnek a könyvtárba, nem kell külön meghívót sem küldeni. A rendszeresség kialakította bennük a vonzódást a kisközösség iránt. Az egyik cél tulajdonképpen ez volt. S ha már együtt vannak sokszor töprengenek a társadalom mindennapi, főleg őket érintő gondjain: a múlt hagyományainak ápolásával segítenek jobban megérteni a jelent. Esetenként pedig ez sem kevés... — J — A mester Jubileuma Hétfőn este erre az alkalomra meghívott barátai, művészvendégei — többek között Csongrádi Kata, Ti- boldy Mária, Kovács Zsuzsa, Czibulás Péter — körében, nagysikerű gálaesttel ünnepelte tíz éves balettmesteri jubileumát Mozsonyi Albert. A világ sok táján — egyebek mellett az NSZK-ban, Cipruson, Olaszországban — vendégszerepeit táncművész, — a szolnoki balett vezetője, szüntelen lelkesedéssel és hittel tanította és tanítja immár egy évtizede a táncban, a mozgásban rejlő szépségekre a fiatalok generációit. Híres, színvonalas iskolát, hagyományt teremtett. A gálaesten — melynek egy- egy mozgalmas jelenetét örökítette meg képünk — régi és mai tanítványai köszöntötték a mestert. (Fotó: N. Zs.). Nagytakarítás, átrendezés, takarékosság Miért zárt be a Damjanich Múzeum? A közelmúltban hírül adtuk, hogy január ötödikéig technikai okokból zárva tartanak a Damjanich Múzeum kiállítótermei. Csak nem történt valami baj? — kérdeztük — az épület állagát ismerve — Tálas László megyei múzeumigazgatótól. — Szerencsére nem — válaszolta. — Hát akkor miért a kéthetes zárva tartás, mi a technikai ok? — Nagytakarítást tartunk, ezen kívül átrendezünk néhány kiállítást. Az sem titok, hogv a mostani amolyan takarékossági intézkedés is. Ugyanis hosszú évek óta az a tapasztalatunk, hogy a két ünnep között, és szilveszter táján, az új év első napjaiban alig akad látogató. — Csak a Damjanich Múzeum takarékoskodik? — Nem, az ésszerűség határain belül a megye többi múzeuma is. — E — Ha dönt az OPI, segít a KLTE Oktatás egyedi tanterv szerint Az idén májusban látott napvilágot a művelődési miniszter rendelete, amely lehetővé teszi, hogy a gimnáziumokban egyedi tanterv szerint oktassanak különböző tárgyakat. Hogy ez miben tér el ez a hagyományos oktatási módtól? A tanulók négy éven keresztül foglalkoznak az általuk választott tárgyakkal, következésképp valamelyest könyebbé válhatnak az egyetemi, főiskolai felvételik. Megyénkben a jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium vállalkozott az egyedi tan- terv szerinti oktatás bevezetésére. A precízen kidolgozott tervek készen állnak, most már csak az Országos Fedagógiai Intézet hozzájárulása hiányzik. Jászapátiban bíznak benne, hogy rövidesen megkapják, s akkor az 1988/89-es tanévtől kezdve megindulhat a munka. Milyen tárgyakat érint elsősorban az új forma? Nem szükséges bizonygatni, hogy az ország gazdasági érdeke most a magasan képzett műszaki értelmiség munkáját igényli, így a gimnáziJászapátiban jövőre umban alapvetően a természettudományos tárgyakra helyezik a hangsúlyt. A fizika mint fő tantárgy szerepel a jászapáti elképzelésekben — mégpedig emelt óraszámban, ami azt jelenti, hogy az ebben a témakörben oktandó matematikával együtt heti két-három órával növekedhetne a szaktárgyak óraszáma. A fizikához és a matematikához heti egy órában csatlakozna még korunk egyre inkább nélkülözhetetlen ismeret- anyaga, a számítástechnika is. A tervszerint a másik kiemelten fontos tárgy a kémia amelyet a biológiával párosítanának. Köztudomású, hogy e diszciplínákat egyébként három éven keresztül tanulják a diákok, az új tanterv szerint azonban négy évre növekedne az oktatási idő. A jászapáti gimnázium különösen szerencsés helyzetben van, hiszen az előbb említett tárgyakat illetően felszereltségében és személyi feltételekben országosan is az elsők közé sorolják. Természetesen az intézmény nem maradna egyedül az egyedi tantervi oktatás beindulásakor. A Debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem kísérleti fizikai tanszéke és a szerveskémiai tanszék máris felajánlotta a segítségét — többek között — a tanterv összeállításával, tárgyi eszközökkel, Számítógépes programokkal és nem utolsó sorban egyetemi előadókkal. Ha az elgondolások valóra válnak, Jászapátiban tizennyolc-tizennyolc jelentkezőt tudnának felvenni egy-egy csoportba. Az iskola vezetése természetesen számít megyén kívüli tanulókra is. Az már most bizonyos, hogy az új formulának megfelelően szigorodni fog a felvételi vizsga is. Jászapátiban tehát készen állnak az indulásra, most már csak az OPI engedélyén múlik a kezdeményezés sikere. J. J.
