Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-22 / 301. szám

1987. DECEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 DÖNTÉS A MOB ÜLÉSÉN Résztveszünk a nyári olimpiai játékokon Hétfőn délelőtt összeült a Magyar Olimpiai Bizottság. Jóváhagyta a XV. Téli Olim­piai Játékokon résztvevő magyar küldöttség összetéte­lét. Ügy határozott, hogy el­fogadja a Nemzetközi Olim­piai Bizottság meghívását: a magyar sportolók részt vesz­nek a XXIV. Nyári Olim­piai Játékokon. A MOB kinyilvánította, hogy a jövőben is támogat minden olyan erőfeszítést, amely az 1988. évi nyári olimpiai játékoknak Dél-Ko­rea és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság ál­tali — mindkét fél részéről elfogadható — közös meg­rendezésére irányul. A Magyar Olimpiai Bi­zottság felhívta a sportolók és sportvezetők figyelmét, hogy nagy igyekezettel és töretlen elszántsággal ké­szüljenek az olimpiai játé­kokra és a magyar sport ha­gyományainak megfelelő szerepléssel erősítsék a Ma­gyar Népköztársaság hírne­vét. Jó tanulók — jó sportolók A Szolnoki Spartacus SC asztalitenisz szakosztálya a jogelődje által alapított „Jó tanuló — jó sportoló’’ ván­dorkupát minden évben oda­ítéli a sportban és a tanu­lásban egyaránt élenjáró és jó magatartásé, utánpótlás korú versenyzőinek. Az idén az ifjúságiaknál Csajbók Ti­bor, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem előfelvételis hallgatója, az újoncoknál Börzsei Krisztián, a Kassai Üti Általános Iskola 6. osz­tályos tanulója nyerte a ku­pát. Grand Prix öreg motorosoknak A megvásárolt motorok, amelyek várják a hetvenes évek magyar élver­senyzőit. Balra fönt: Mészáros László (Fotó: Hargitai) A szolnoki mo­torsportrajon­gók még bizonyá­ra emlékeznek Mészáros László­ra, a remek „vas- papucsosra”, aki többszörös ma­gyar bajnokként, számtalan nem­zetközi trófeát birtokolva vo­nult vissza az aktív versenyzés­től. Az egykor népszerű „Mészi” jelenleg filmnyo­mó kisiparosként dolgozik, de a motorsporttal ter­mészetesen nem tudott szakítani. Most egy nem mindennapi ötlet­tel kereste meg szerkesztőségün­ket, kérve az ügy támogatását. — Három for­dulóból álló nagy­díjat szervezek öreg salak­motorosoknak. Olyan spor­tolóknak, akiknek sok-sok ezer ember szurkolt tíz-ti­zenöt évvel ezelőtt . Hogy kikre gondolok? Vállalkozá­somnak már megnyertem a tízszeres egyéni bajnok, gyu­lai Gyepes Barnabást, a mis­kolci Európa-döntős Szőke Jánost, a két debreceni ki­válóságot: Perényi Pált és Radácsi Ferencet. Csak né­hány nevet említettem a húsz versenyző közül, de a többi résztvevő neve is jól csengett hajdanán a salak­pályákon. — Az elképzelés tényleg ötöst érdemel, miután ha­zánkban ilyen rendezvényre még nem volt példa. Mégis, hogyan gondolja a megvaló­sítását? — Az eseméysorozat szer­vezését nem most kezdtem, már hároméves munkám fekszik benne. A terveim szerint Szolnokon, a tisza- ligeti stadionban vagy a Mátyás király úti pályán ke­rülne sor a nyitóversenyre, ezt követné Miskolcon, illet­ve Debrecenben újabb két viadal. Emellett a Volán-Rá- kóczi SE megszűnt salakmo- toros-szakosztályától megvá­sároltam 15 motort, amelye­ket saját pénzemen új itta­tok föl a klub egykori szere­lőjével Barta Lajossal. Ar­ra pedig garanciát vállalok, hogy ezek a motorok csil- logni-villogni fognak a rajt kezdetére. — Mindez szép summába kerülhet, nem is beszélve a rendezés költségeiről. Miből jutja majd a kiadásokra? — Szerencsére nem ál­lok egyedül a kezdeménye­zésemmel. Már jó néhány sponzort tudok magam mö­gött; olyan cégek képviselő­it akiknek tetszik a dolog. A Hungária Biztosító Szolnok Megyei Fiókja, a Jász-Nagy­kun Vendéglátó Vállalat le­ányvállalata és a Tisza Taxi máris kész támogatni. A Szolnoki Nyomda vállalja a plakátok, műsorfüzetek el­készítését. A reklámlehető­ségek is bevételi forrást je­lentenek, erre előzetes fel­méréseink szerint több üzem és intézmény hajlandó fo­rintokat áldozni. S őszintén remélem, ha egy-egy válla­latot megkeresek a jövőben e célból, nem mutatnak aj­tót nekem. — Ha már ilyen komoly az ügy: mikor kezdődne a versenysorozat? — Valószínűleg augusztus végén, illetve szeptember elején. S a fiatalok megnye­réséért a program egy kon­certtel is bővülne. Pataky Attilával, az Edda Művek vezetőjével tárgyaltam, ők vállalnának a versenyek előtt és után egy kétórás mű­sort. S még egy mondani­valóm van: nehogy azthigy- gye bárki, hogy ez nekem pénzt hoz a konyhára! A tiszta bevételt nemes célok­ra kívánom fordítani. Egyik fele a fiatalon mozgásképte­lenné vált, miskolci Papp Zsolt motorversenyzőt illet­né, akinek az Egyesült Ál­lamokban megejtendő mű­tétjéhez járulnánk hozzá. Ha az operáció sikerül, leg­alább a két kezét tudja majd emelni. A másik rész fel- használása személyes indít­tatású: családi kapcsolatok révén Abaújszolnokra járok, ahol él egy négyéves vak kisfiú, akinek talán a szeme világa visszaadható, de szü­leinek nem futja az orvosi költségekre. Bízom benne: ezek a forintok lehetőséget adnak arra, hogy láthasson. Mit lehet ehhez hozzáten­ni? Kívánjuk Mészáros Lász­lónak: minden terve sikerül­jön! Lazányi József Befejeződött a Szolnok meevei diákolimpia fiú röplabda verseny- sorozata a IV. korcsoportban. A tavalyi évhez hasonlóan az Idén Is a 605. DSE fiúcsapata végzett az I. helyen és képviseli megyénket az országos versenyeken. Képünkön a bajnokcsapat. Álló sor, balról: Csigó Csaba. Borók Zoltán. Zombori Gábor, csordás Gábor testnevelőtanár — edző. Guggolnak: Kocsis Imre. Mátyus György, Bozaó András. Balázs Béla. Fotó: Száraz Birkózás Kupagyőztes a MÁV MTE Az 1987. évi összesített út­törő kötött- és szabadfogá­sú birkózó versenysorozatot a Szolnoki MÁV MTE ki­lenc pont különbséggel nyer­te. Az érte járó kupát és ok­levelet a minap a törökszent­miklósi versenyen adták át. A megyei birkózó szakszö­vetség által kiírt, tizenhárom fordulós versenysorozat vég­eredménye: I. Szolnoki MÁV MTE 542, II. Túrkeve 533, III. Lehel SE 214, IV. Jász­apáti 90, V. Törökszentmik- lós 87, VI. Fegyvernek 44, VII. Karcagi SE 36, VIII. Öcsöd 6 ponttal. A megyei utánpótlás legeredménye­sebb nevelőedzőjének járó oklevelet Kiss József és Fel- ber András, a MÁV MTE edzői vehették át. Megyei I. osztályú felnőtt labdarúgó-bajnokság Érdekes szezon, reménytkeltő jelek Egy-egy idény, időszak eredményeinek összehasonlí­tása, számszerűsége azt a látszatot kelti, hogy viszony­lag könnyű egy adott szezon mérlegét összeállítani, érté­kelését előkészíteni. Valójá­ban ez nincs így, mert a megyei I. osztályú felnőtt futballbajnokság rendkívül sokrétű, folytonosan változó, összetett jelenség, mely szá­mos összetevőből áll. Hiszen eltérő a csapatok anyagi, személyi feltételrendszere csakúgy, mint tárgyi lehető­ségeik köre is. Az együttesek egy része természetes vilá­gítás mellett, egész pályán gyakorolhat, míg megint másoknak csupán a játéktér egy részének „hangulatvilá­gítása” nyújt edzési lehető­séget. .. A játékosok egy bi­zonyos hányada egy műszak­ban dolgozik, míg másutt két, három sőt négy (!) mű­szakban helytállva is vállal­ják a hétvégeken a játékot. Az edzőknek pedig „tervez­ni” kell játékosaik objektív elfoglaltságait (betakarítás, kampány, házépítés, géemká stb.). Nos, a fentiek alapján talán sikerült (?) érzékeltet­nem, hogy a küzdőfelek igencsak eltérő lehetőségek­kel rendelkeznek. A most befejeződött, őszi pontvadászatot igyekszem a tavaszival összehasonlítani. A véletlen úgy hozta, hogy mindkét idényből 13—13 ta­lálkozót „szemezgettem”. A következőket tapasztaltam: az őszi szezon a 16 csapat folyamatos, a tavaszinál faj­súlyosabb, küzdelmesebb versenyzésének lehetőségét biztosította. Az őszi időszak­ban ténylegesen kevesebb a bírálatra való jelenségcso-. port, mint a tavasszal. És ez elsősorban a három éllo­vasnak, valamint a megyei II. osztályból felkerült újoncoknak volt köszönhető. A Jászkisér, az ÁÉV-Szajol, a Vegyiművek csapatai nyújtották a legkiegyensú­lyozottabb teljesítményt, egy-egy kisiklástól eltekint­ve magabiztosan gyűjtöget­ték pontjaikat és végeztek dobogós helyeken. A bajnok címért kiélezett, nagy harc várható, de az tény, hogy az .adogatóelőny” a rokonszen­ves jászságiaknál van. Hasonló dicséret illeti az újoncokat, a helyenként stí­lusos Kunszentmártoni, az akaraterős Tiszafüredet, csakúgy, mint a helyzetki- alakításban jeleskedő Új­szász legénységét. Kedvező­en járult a színvonalhoz a várakozáson felül — de nem tudásán felül — szereplő Kunhegyes. Túrkeve szolid „megújulás” után, a „közép­játékban” és később igen­csak belelendült. A jó ne­vekből álló Jászalsószent- györgy inkább idegenben volt otthon! Játékterének felújítása miatt a „gombfoci méretű” kényszerpályára szorult Jászapáti otthon is inkább csak pályaválasztó volt. Az egyes mérkőzéseken belül is hullámzó teljesít­ményt nyújtó Tiszaföldvár többre képes! A cukorgyári .szemafor” a generációvál­tásban zöldet, a küzdelem hevében gyakorta pirosat és sárgát is „jelzett”... Koráb­bi önmagát adta a Szászbe­rek, a Középtiszai Medosz és Abádszalók legénysége. Be- senyszögön a csapatjáték eredményességét, a megha­tározó játékosokat (Tóvizi, Boros Gy, Varga Gy.) csak helyettesíteni tudták — pó­tolni nem! Az őszi pontvadászatot na­gyobb érdeklődés kísérte. Ezeken a játéknapokon 5—6 százalékkal nőtt a nézőszám a tavaszihoz képest. Az apa­dó anyagi erőforrások elle­nére is javult a küzdőfelek többségének menedzselése. Szembeszökő ilyen vonatko­zásban az ÁÉV-Szajol, a Vegyiművek, Kunhegyes és Túrkeve csapatainál észlelt vezetői tenniakarás. Merészebben támaszkodott saját hátországára Kunszent- márton, a Cukorgyár és a K. Medosz. A fenti együttesek­nél folyamatosnak tűnik a fiatalokkal való foglalkozás, illetve rendszeres a szakosz­tályok kapcsolata az egy­másra épülő és a párhuza­mosan ható nevelési színte­rekkel. Az edzők munkája az utóbbi félévben tervsze­rűbbé vált, szervezettebb lett. Javulást észlelhettünk az edzésmódszerek korszerű­sítésében is. Bővült a csapa­tok taktikai repertoárja is. A három, két, sőt egycsa- táros (!) formációt is ügye­sen váltogatták a szakveze­tők, az egyes mérkőzéseken belül is. Csendesült a kispad is, ritkább volt az edzői „hangposta”... Egészséges fluktuáció kö­vetkezett be a tréneri kar­ban. Az eleddig más osztály­ban, korosztálynál dolgozó edzők — Kovács Gyula, Bá­lint Endre, F. Kiss Mihály — új impulzust adtak a küz­delemsorozatnak. Az újfent bizonyító, tapasztalt meste­rek — Bukhár László, Gor- zás Lukács, Mér ész József — mellett jó volt látni az új edzőnemzedék debütáló tag­jait: Tóth Mártont és Né­meth Györgyöt. A megyei labdarúgó-szö­vetség is igyekezett nem ha­tóságként, hanem érdek­egyeztető szervként működ­ni. A jövőben is képes kell, hogy legyen a különböző ér­dekeket tisztán megjeleníte­ni, s azokat a közmegegyezés szintjére emelni. Nos én így láttam az őszi forduló mérkőzéseit. Fersze lehet, hogy aki több találko­zót látott, valamint jobban ismeri a klubok belső életét, az „bizonyítványosztásom” nem minden megállapításá­val ért egyet. Engem a me­gyei I. osztályú felnőtt fut­ballbajnokság minősítésekor a jobbítás szándéka, az őszinte segítőkészség moti­vált, mert a közeljövőben nem a lehetetlent kell meg­oldanunk, a lehetségest kell megvalósítanunk. Ügy vélem, hogy a megyei I. osztályú labdarúgó-baj­nokság színvonal-emelkedé­sének kezdeti, biztató lépé­seit megtettük. Ahhoz azon­ban, hogy ez folyamatosan javuló legyen, ahhoz az is kell, hogy valamennyi sport­funkcionárius — egyesüle­ti, szakosztályi vezető, edző, játékvezető — tisztában le­gyen azzal, hogy csak az fej­leszthet, nevelhet, képezhet, aki maga is képes a fejlő­désre, az önnevelésre, ön­képzésre. .. Horváth Lajos szakfelügyelő Tájékozódási futás Szezonvégi TLSE-mérleg Hogyan lesz egy edzőtáborból alkalmi kórház? Az átváltozásra jó néhány variációs lehetőség adódhat; ezt az idén a híres tatai edzőtáborban tapasztalt ételmérge­zés is igazolja. A Tiszaliget SE ifjú tájfutójelöltjei sem jártak másképp. A nyáron a salgóbányai KISZ-táborban ütöttek tanyát, s egy rendkívül meleg edzésnapon tizen- ketten ittak közülük egy útba eső patak vizéből, attól kaptak fertőzést. Pedig tudták, hogy tilos — de nem vol­tak képesek ellenállni a hűs víznek ... Többek közt erről is szá­mot ad a szakosztály év vé­gi „zárójelentése”, ám ennél sokkal kellemesebb dolgok­ról is. Az idei országos nap­pali egyéni bajnokságon pél­dául Cserjés Andrea 7., elő­zőleg a vidékbajnokságon 5. lett, az országos váltóbaj­nokságon az ifi leánycsapat a 11. helyen végzett. A TLSE elnyerte a Dobó Ist­ván emlékversenyen a 11 éves lányok kategóriájának első helyét(SziIágyi, Kecs- márik, Gulyás), a Verseghy Kupát, a Nagykun Kupát mindkét nemben és a Tisza Kupát végleg. Emellett kü­lönböző egyéni versenyeken Lévai Ferenc két-két 1. és 1. Veres Tamás egy 1. és há­rom 2., Cserjés Andrea egy- egy 2. és 3., Gulyás Márta és Kecsmárik Anita egy- egy 2. helyezést szerzett. A Hungária Kupán Oskó Ani­kó 3. volt a kategóriájában a legjobban szereplő magyar tájfutó. A szakosztálynak jelenleg 51 tagia van, ebből 36 még a Szolnoki MÁV MTE-ből került át ide egy éve. Pécs­ről érkezett az idén Oláh Sándor, és további 19 ver­senyzőt igazoltak újonnan a Tiszaliget SE tájékozódási futóihoz. Különösen a Mün- nich Ferenc és az Eeseki Üti Általános Iskola adja az utánpótlásukat; ez utóbbiban tanít a szakosztály egyik versenyzője, Lovas Zoltán is, aki természetbarát-tájfu­tó szakkört szervezett. Azok a gyerekek, akik vállalják a rendszeres edzéseket, 2—3 hónapos előkészítés után le­hetnek igazolt versenyzők, ha elsajátítják a sportág alapjait és tanulmányi ered­ményük sem romlik. A szakosztály tagjai (szü­lői segítséggel) maguk varr­tak bozótruhát maguknak, s mivel csak erősen használt, MÁV MTE feliratú tréning­ruhájuk van legtöbbjüknek, így saját melegítőjüket hasz­nálják. Kevés a tájolójuk, hiányzik az elméleti kép­zéshez a képvétítő is. Vi­szont néhány versenyre már a Sportlétesítmények Igaz­gatóságának gépkocsijával utazhattak és szállíthatták sátraikat, felszereléseiket. Használhatják edzéseikhez hetente egyszer a Koltói úti iskola tornatermét és a MÁV MTE futófolyosóját is; a vá­ros vezető sportklubjától je­lentős támogatást is kaptak. (Ígéretet a Martfűi Növény­olajgyártól is...) Ennek az egészséges, álló- képességet és elméleti fel- készültséget egyaránt kívá­nó sportágnak a képviselői közül többen tagjai voltak az országos úttörő triatlon viadal győztes csapatának, dobogós helyeken végeztek egyéniben, akárcsak a kö­zépiskolások az ODOT-on vagy a felnőttek a Dolgozó Fiatalok Országos Kemping­találkozóján. Többen részt vesznek az olimpiai ötpróba sorozatában, és talán még többen járnának edzésre, ha ősztől tavaszig nem lenne olyan sötét a létesítmények körül — emiatt ugyanis a szülők egy kicsit féltik cse­metéiket... A szakosztály jól „gazdál­kodott” az idén szűkös költ­ségvetéséből; ezt az 1987- ben megszerzett 34 új minő­sítés is igazolja. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a ver­senyzők maguk is hozzájá­ruljanak anyagilag az edző­táborokhoz. A megyei úttö­rőszövetség és KlSZ-bizott- ság támogatásán kívül a szakmai elismerést is meg­érdemlik. V. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom