Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
10 Fiatalokról-tialaloKfiak ifjúsági parlamentek Esély a közmegegyezésre — helyben Több, mint másfél évtizede él a lehetőség; a fiatalok azóta mondhatják el az ifjúsági parlamenteken, diákparlamenteken ami a szívüket nyomja. Demokratikus fórumok lehetőségei ezek a munkahelyi, tanintézeti összejövetelek, amelyek alkalmat adhatnak a vélemények megismerésére, a gondok megoldásának közös keresésére. Ha sikerül megtalálni a közös hangot, a parlamentek is erősíthetik a kötődést a munkahelyhez, az iskolához, meghatározhatják azokon a közösen elvégezendők hogyanját, mikéntjét. Ahol és amikor viszont nem a leglényegesebb elin- tézendők kerülnek szóba, ha az ügyek intézésében nem számítanak a fiatalok részvételére, ha csak kipipálják a megtatrott rendezvényt, célját téveszti, értelmét veszti az egész. Az igaz, hogy a túlzott központi irányítás szűkítette a helyi vezetés mozgásterét az ifjúságpolitikában is, illetve e téren sem kerülhettük el egyik nagy bajunkat, a túlszabályozottságot — állapítja meg egy helyütt Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke. A túlszabályozottság oldása most már az ifjúsági parlamentek megrendezésének előírásban is érzékelhető; nincs ugyanis előírás arra, hogy egy-egy ágazatban továbbmenjenek-e a munkahelyi, az intézményi tanácskozásokon. Éppen azokon és ott döntik el a fiatalok, a résztvevők, hogy érdemesnek tartják-e szakmánként a megyei, vagy az országos parlamentek összehívását. Egy-egy parlamentet viszont mindenütt rendezni kell! Most ezekre, tehát a munkahelyi, az intézményi a tanintézeti összejövetelekre helyeződik a hangsúly. A másik újdonság, hogy ezúttal a döntések végrehajtásának segítésére, ellenőrzésére munkabizottságok hívhatók életre. Szintén tartalmi újítás, hogy ahol előre sejthető, hogy melyek azok a legfontosabb témák, amelyek bizonyosan terítékre kerülnek, ott tematikus parlamenteket lehet életre hívni. Az iskolában, az egyetemeken például a diákönkormányzat ügyében, a vállalatoknál, az üzemeknél a teljesítmény szerinti bérezési rendszer megvitatására. Rugalmasabbak a formai előírások is a korábbiaknál; ezúttal nem határozzák meg központilag, részletekbe menően a tanácskozások előkészítésének, lebonyolításának szabályait. Ezekről a rendező és az érdekképviseleti szervek, illetve maguk a parlamentek dönthetnek. Sokan persze mindezek mellett is azt kérdezik; mi szükség van éppen mostanság az ifjúsági parlamentek megrendezésére. Éppen akkor, amikor a munkahelyi vezetőknek legkisebb gondjuk is nagyobb annál, sem- minthogy az előírt demokratizmus jegyében folytassanak párbeszédet a fiatalokkal. Nos, talán érdemes újólag hangsúlyozni; ahol a közös gondolkodás, a problémák nyílt megbeszélése, a megoldások együttes keresése, az előreívelő javaslatok felszínre hozatala a cél, ott megvan az esélye annak, hogy ne lehetséges, hanem valóságos demokratikus fórumként emlegessék a tanácskozásokat. A legfontosabb új vonás, hogy a fiatalok ezúttal munkahelyük — intézményük —, iskolájuk konkrét ifjúságpolitikai programjának készítésében gyakorolhatnak egyetértési jogot. Ezekben a programokban fogalmazódik meg, hogy a helyi vezetők mit várnak fiataljaiktól, milyen feladatok megoldásában hogyan számítanak rájuk, illetve az, hogy a vállalat, az intézmény állami vezetése mit tesz majd az elkövetkező ifjúságpolitkai feladatok megvalósításáért. S mindez közös gondolkodás eredményeként fogalmazódik meg, s végrehajtás szándékának komolyságához sem férhet kétség, akkor ezek a konkrét ifjúságpolitikai programok újabb esétlyt adhatnak a helyi közmegegyezésre. — E — Lemezfigyelö Pokoli Színjáték ŐSZINTÉN KÍVÁNCSIAK Vitakörön a fölső tagozatban Bizalmatlanul méregettük egymást az osztályterembe beterelt negyvenegynéhány fölső tagozatossal, ök — gondolom — a „bácsit” várták, aki most szóval tartja a „politikai vitakör” hallgatóságát, jómagam pedig éppen ettől féltem. Nem nagyon tudtam, mire vállalkozom, érdekli-e őket egyáltalán a dolog, vagy csak eljöttek, mert el kellett jönniük. Meg aztán nehezen is képzeltem el a fölső tagozatosakat „politikai vitakörön”. Az emberbe rögzült szokások ezt a fajta „fejtágító” foglalkozási formát a középiskolai KISZ-be illesztik inkább, semmint az úttörők közé. Sebaj, nekivágtunk. — Mi érdekel benneteket? Néma csönd és negyvenegynéhány, mereven a pádra szegezett tekintet. — Mégis, mire gondoltatok, amikor „politikai vitakörre” indultatok, miről lesz itt szó? — A Gorbacsov—Reagan találkozóról, a fegyverzetcsökkentésről, Irakról és Iránról, Nicaraguáról, Európáról — jelentkeznek sorra és ugrálnak ki a pádból a gyerekek. — Jó, hát akkor kezdjük — és ezzel elkezdtünk beszélgetni. Remélem utólag ők is így értékelik, szóval beszélgetni. És olyanokat tudtak, olyanokat kérdeztek! Hogy miért vitt magával Gorbacsov .saját” autót Amerikába, hogy miért háborúznak az arabok, a ni- caraguaiak, hogy miért fontos nekünk, mindannyiunknak a béke, hogy mit jelent Hirosima és Nagaszaki. Félreértés ne essék; ezek 11—13 éves gyerekek! És hogy milyen hamar eljutottak a lényegig, Európa és a világ kettéosztottságának kiindulásáig, a második világháborúig, s az azt követő konfliktusokig. Nemcsak érdekli ezeket a tizenegy-tizenhárom éves gyerekeket a világ — vagy háíúgy tetszik, a világpolitika' —, hanem rengeteget tudnak is róla. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen nekik is szól a rádió, ők is néznek híradót. Sőt, a csodálkozást nyilván az emberbe óhatatlanul beépült feltételes reflex válthatta ki; szóval azon csodálkoztam, hogy mennyire szívesen és őszintén beszélgettek ezekről a dolgokról. Néhány éve gyakorta lehetett hallani, milyen „érdektelen”, „nemtörődöm”, csak a mának élő a fiatalság, dehogyis érdeklik a „fontosabb” történések. Azóta persze nagyban változott a megítélés, azért hadd szögezzem le gyorsan; akkor sem volt az éppen úgy! A héten viszont mégin- kább megbizonyosodhattam valamiről; igenis egészen nyugodtan el lehet beszélgetni a mai ötödikesekkel, hatodikosokkal, s nemcsak udvariasságból, vagy érdekből érdeklődnek — miért tennék, hiszen a „bácsi” nem osztályoz —, hanem őszintén kíváncsiak. Érteni akarják a világot, amelyben élnek. És nemigen fogadják el a választ; ezt most hagyjuk, majd hetedikben, nyolcadikban úgyis tanuljátok történelemből! Nem! Nekik most kell valamelyest rendszerezniük ismereteiket. Angliában külön tévéműsoruk van a gyerekeknek, amelyben a világpolitikáról, meg belpolitikáról esik szó, az ő, alig tizenéves nyelvükön. Hallatlanul népszerű az a műsor. Nekünk — idehaza — van politikai vitakörünk a fölső tagozatban. örüljünk neki. hogy van! Azon azért érdemes gondolkodnunk, hogyan lehetne a hasonló beszélgetések számát szaporítani. Odahaza, a családban, meg másutt is. Egri Sándor Örömhír a heavy-metal zene rajongóinak: a közelmúltban megjelent a Pokolgép együttes második nagylemeze. A korong a maga kategóriájában újabb hiányt pótol, tudniillik hazánkban a kemény fémzenét profi módon nem űzi rajtuk kívül senki. A nyolcvanas évek elején — ha megkésve is — törvényszerű volt, hogy külföldi, jónevű hardrock zenekarok (Iron Maiden, Judast Priest, Motörhead) után magyar követője is akad a heavy-metal irányzatnak. A befutás közismert: a Pokolgép együttes az 1982-es Ki mit tud?-on tűnt fel, s azóta toborozza híveit szerte az országban. Első lemezükkel, melynek programadó dala a Totális metál című szerzemény volt, totálisan taroltak rajongóik körében. A folytatás hasonló nekibuzdulást sejtetett, s be is igazolódott a várakozás: az új Pokolgép-album az elsőnek hű lenyomata. Voltaképp alig tapasztalható változás: már az első nótával, a Tökfejjel beindul a vad metál-henger, s meg sem áll egy kötelező penzumig, az Ítélet helyett című lassú számig. Aztán újra gyorsítás következik; szédületes tempók váltják egymást — sátánnal cimboráló dalszövegek, pokoli, ám helyenként meglehetősen szegényes dallamok kíséretében. A lendületet időnként szaggatott gitárhangok — és szólók törik meg, de a hangszerek kezelői nem egyszer az önismétlés hibájába esnek. A nagy igyekezet ellenére a Pokoli Színjáték címet viselő lemez nem mutat fel korszakalkotóan újat. Igaz, becsülettel dolgozik a metál hengersor, de az üdvösséghez ez nem elegendő, hiányzik a másság, amely értékesebbé tehette volna a produkciót. Valószínűleg ezért sem vonul be az album a műfaj örökzöld termései közé. „Tucattermék” bélyeggel nehéz lenne virítani. J. J. 1987. DECEMBER 19. Diák-menyasszonyok Fiatalok, kedvesek, csinosak. Amikor három éve, ősszel átlépték középiskolájuk kapuját, akkor talán még álmukban sem gondoltak arra, hogy negyedikes korukra már menyasszonyok, vagy két héten belül Csikász Ildikó már nagykorú, hiszen 1969. október 1-én született. Az általános iskolában kitűnő volt, és most sem rosz- szabb az átlaga 4.5-nél. Az ember azt gondolná, ilyen eredménnyel vábbtanulás a célja. — Korábban volt hasonló tervem, de azután ezen a nyáron úgy döntöttem; jövőre Pestre megyek dolgozni a Honvéd kórházba. A jövendőbelim is a fővárosban helyezkedett el, és albérletben kezdünk. — Gondolod így könnyebb lesz? — Sejtem a buktatókat, de a döntésem végleges. Csonka családban nőttem fel, és adódott olyan helyzet is, hogy egyedül laktam. Szeretnék én is valakihez igazán tartozni. Most hétvégeken találkozunk, és ha minden igaz, az érettségi után esküszünk. Sajtos Rita is egészségügyi szakközépiskolás, 4—4,2-es tanuló. — Rájöttem, ha iszonyatosan ráhajtok, lehettem volna valamivel jobb, de kitűnő aligha. Ez van, minden bizonnyal ilyen a képességem. A mi ismerkedésünk úgy kezdődött, hogy az előző udvarlómmal összevesztünk, és akkor azt mondtam neki, megállj, az első ismerőssel, akivel találkozom, elmegyek diszkóba. Nagy szerencsémre egy óra múlva egy olyan fiút hozott az utamba a véletlen, akivel ma is zavartalan a kapcsolatunk, pedig ennek már harmadik éve. — Hogyan tovább Rita? — Ha végzek, Martfűn szeretnék elhelyezkedni a bölcsődében. — A házasság? — Jövőre, vagy aztán, még nem döntöttünk. ó másfél évvel idősebb szakmunkás, de még nem volt katona. Éppen ezért várunk még kicsit a holtomiglannal- holtodiglannal. azok lesznek. Vajon miért döntöttek így, és mi az oka annak, hogy a továbbtanulás helyett másféle elképzelésekkel várják az utolsó félévet? Csikasz Ildikó Sajtos Rita Szeprshelyi Nóra Erdei Erika toSzepeshelvi Nóra is negyedikes, vendéglátóipari szakközépiskolás. — Apu javaslatára választottam ezt a szakmát, mivel ő úgy indokolta: nézd lányom, lehet áremelés, adófizetés, de a magyar ember mindig kényes volt a hasára, arra, hogy szeret enni, inni. Ezért ez egy jó szakma. — Tényleg az? — Igen, ebben eddig még nem csalódtam. — És az osztályzataidban? — Közepes vagyok, és ez eldönti a sorsom; nekem dolgoznom kell. Augusztus 31-én vettük meg Pesten a gyűrűket 23 éves udvarlómmal, aki a repülőtéren pénzügyőr. — A szülők mit mondtak? — Kezdetben nem nagyon örültek: ráérek, korai még, de azután tudomásul vették. Különösen apu féltett. — Hogyan tovább? — Nyáron tartjuk az esküvőt, én is Pestre megyek utána. Az elhelyezkedéstől nem félek, ez olyan hivatás. Talán lakás is lesz, Attila cége erre halvány ígéretet tett, mert gyereket, gyerekeket csak az otthon megteremtése után szeretnénk. Erdei Erika a megkérdezettek közül egyedül szolnoki. Negyedikes a számviteli tagozaton. Közepes és nincs szándékában bármelyik főiskolát ostromolni a bejutásért. — öt éve ismerem őt, és három éve járunk együtt. Szakmunkás, és ő az első nagy szerelmem. Elmondható róla, csak egy szolnoki híd választ el bennünket, hiszen én a Zagyva innenső, ő a túlsó partján lakik. — A szülők? — Elfogadták, nem ellenezték az eljegyzés tényét, amelyet most karácsonykor tartunk. — Ez egy hosszabb kapcsolat eredménye. Ismered a férjjelölt jó és rossz oldalait? — Igen. A jó az, hogy szeret, és dolgozni is szeret. Azután nagyszerű társasági ember, akivel bárhová el lehet menni, nem ég le vele az ember. — Rossz oldala? — Jaj, azt is muszáj? — Nem kötelező ... — Szóval nem szereti, ha társaságban vitatkozom vele. — Erika, még egy személyes kérdés: mennyibe került a gyűrű? — Az enyém 2 ezer 980, az övé 3 ezer 280. — Mit mondtak a társaid? — örültek és gratuláltak. — És a tanárok? — Alig hallották néhá- nyan. Aki ismer engem, tudja, nem hebehurgya a döntés. Diák-menyasszonyok, vagy pár héten belül azok lesznek. A legfiatalabb még tizennyolc lesz, de a legidősebb sem töltötte be a tizenkilencet. Hogy korai, vagy meggondolt volt a választásuk, erre a kérdésre csak az elkövetkezendő időszak, mondjuk öt év ad feleletet. Éppen ezért talán nem lenne érdektelen fél évtized múlva újabb cikk róluk. Arról: hogyan valósultak meg az 1987 karácsony előtti terveik? D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros J. Szünidei kínálat gyerekeknek Jászsági betiehemes Születésnapi zsúr — Video Nem mindennapi örömmel fogadták tegnap a gyerekek az órák utáni kicsengetést, hiszen az év utolsó tanítási napja volt. Elkezdődött a téli szünet, s legközelebb már csak jövőre, január 4- én csengetnek be. Az úttörőházak és a művelődési intézmények gazdag kínálattal várják a szórakozni, kikapcsolódni vágyó diákokat. A Szolnoki Tisza Antal Üttörőház az idén különösen színes programot kínál a gyerekeknek, hiszen december 21-én 35. születésnapját ünnepli az intézmény. Az évforduló alkalmából jubileumi hónap kezdődött december elején. Az év hátralévő napjaiban még számos sikeresnek, jó hangulatúnak ígérkező rendezvényre várják az úttörőket. Ma amolyan igazi falusi disznóvágáson elevenednek meg az egykori népszokások, amelyek a városi gyerekeknek bizonyára emlékezetes élményt nyújtanak. December 21-én az úttörőház születés- napi „zsúrján” a Ságvári Körúti Továbbképző Gyakorló Általános Iskola irodalmi csoportja ad műsort, majd átadják a „Gyermekvilág 2087” címmel meghirdetett pályázat díjait. Az ünnepség után a Roller együttes szórakoztatja a közönséget, majd a régi és mai úttörővezetők találkozóján cserélhetik ki tapasztalataikat, élményeiket a résztvevők. A születésnapot végül az úttörővezetők bálja zárja. Másnap az úttörőház jubileumi kupa keretében tűzharcra hívják a kisdobosokat, amelyet játszóház követ. December 23-án fenyőfaünnep lesz a házban, a gyerekek apróbb ajándék- tárgyakat készítenek, karácsonyi dalokat, verseket tanulnak, felelevenítik az egykori népszokásokat. Végül a karácsony és újév közti napokban filmvetítés, videózás, számítógépes játékok, sport- versenyek közül válogathatnak a kisdiákok. Igazán nem panaszkodhatnak az idén sem a jászberényi úttörők. December 22-én az immár hagyományos „karácsonyi ajándékkosárból” jutalmazzák meg a város és a Jászság legjobban dolgozó úttörővezető diákjait. Az egésznapos programban többek között vetélkedő, és a jászsági betiehemes játék felelevenítése szerepel. A két ünnep között találkozóra hívják a „Kilométervadászat” címmel meghirdetett túraversenyen legsikeresebben szereplő gyerekeket. A nagyobb rendezvények mellett természetesen minden nap nyitva áll a diákok előtt az úttörőház, s csakúgy, mint a megye többi hasonló intézményében játék, vetélkedő, számítógépes- és videoprog- ram várja a tanulókat. Az úttörőházak mellett a téli szünetben is természetesen szívesen látott vendégek lesznek az iskolások a művelődési házakban, könyvtárakban. A megyei művelődési központ például december 19-től 30-ig hét alkalommal kínál programot a gyerekeknek. A karcagi művelődési ház játszóházat „nyit”, Martfűn december 22-én fenyőünnepi műsorra várják a fiatalokat. A szórakozás, pihenés mellett azért a kéthetes szünetben biztosan jut egy kis idő a tanulásra, olvasásra is. Közeleg a tanév első felének vége, a tanítási szünet jó alkalom a hiányosságok, a kihagyott leckék pótlására is. — tg —
