Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-16 / 296. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. DECEMBER 16. A Túrkevel Vegyesipari Szövetkezet kivitelezésében készülő 42 lakásos lakóház első ütem­ben épült huszonnégy lakását már értékesítették. A földszinten takarékszövetkezet, áfész könyvesbolt, Tisza Cipő mintabolt, Tigáz kirendeltség és a Fényszöv kap majd helyet. A főtéri beruházás újabb létesítménnyel gazdagodik (Fotó: Mészáros) Családias nevelés Gyermekvárosok munkaközössége A gyermekvárosok igaz­gatói, szakmai munkaközös­sége alakult meg kedden Szolnokon a Művelődésügyi Minisztérium gyermek és if­júságvédelmi önálló osztá­lya és az Országos Pedagó­giai Intézet közreműködésé­vel. A fóti, az egri, a mis­kolci, a szolnoki, a komáro­mi, a soponyai, a tiszadobi gyermekváros, valamint a hajdúnánási és a budapesti dr. Münnich Ferenc nevelő otthon vezetői a jövőben kö­zösen munkálkodnak a gyer­mek és ifjúság védelem, ne­velés korszerűsítésén az új koncepciók kidolgozásán, együttes erőfeszítéseket tesz­nek a családias nevelés for­máinak, módszereinek a ki­munkálása érdekében. Közös összefogással segítik a szak- emberhiány pótlását a ne­velői utánpótlást. Tiszaföldváron is ésszerűen, takarékosan Körültekintőbb a nagyközség gazdálkodása Elkészült a gázfogadó Göcsej Turista­paradicsom Göcsej idegenforgalmi hasznosítására az utóbbi időkben jelentős erőfeszíté­seket tettek. . A festői szépségű ország­rész természeti adottságai révén a csendre, pihenésre vágyó turisták paradicsoma lehetne. A falusi turizmus elter­jesztésével a Zalatour pró­bálkozik. Az idegenforgalmi tervek közül még jó néhápy akad, melynek megvalósítá­sához már hozzákezdtek. A lovas-vadászati turiz­mus fellendítésére vadgaz­dálkodási társaság alakult. Szerepel az elképzelések kö­zött felvonós sí- és szánkó­pályák építése és az évente általában csupán 1,5—2 hó­napig kihasznált, jól felsze­relt vadászházak egész éves idegenforgalmi hasznosítása! is. A Tiszaföldvári tanács idei céljai megvalósításakor, . a költségvetés ésszerű és ta­karékos felhasználására törekedett. Kiemelt feladat a gázvezetés. Tiszaföldvár és Kungyalu határán már felépült a fogadóállomás, készül a gerincvezeték és a csatlakozások kivitelezési terve is. A munkák folyta­tásához nélkülözhetetlen a vállalatok, szövetkezetek segítsége, a tiszaföldváriak anyagi hozzájárulása. A nagyközség fejlesztését egyébként a lakosság 15 millió forint, a gazdasági egységek és a szocialista bri­gádok 10 millió forint érté­kű társadalmi munkával és több mint 200 ezer fo rint készpénzfelajánlással segítették. Befejeződött a Homoki Általános Iskola bővítése, felújítása. Máshol tantermek világítását korszerűsítették, központi fűtést alakítottak ki. Tornaterem létesítésére azonban még várni kell. A tanácsi intézményeknél elhelyezkedő pályakezdő szakemberek letelepedését tanácsi bérlakás biztosításá­val ösztönzik. E célra nyolc lakást építenek, a kivitelezés már elkezdődött. A helybeli­ek otthonteremtését 1987- től kedvezményes és kamat­mentes támogatással segítik. Ezzel elsősorban azoknak a nagycsaládosoknak a hely­zetén kívánnak könnyíteni, akik lakást vásárolnak, épí­tenek vagy a meglévőt bő­vítik. Az erre szánt össze­get minden év márciusában társadalmi bizottság osztja szét a pályázók között. Négy útszakasz aszfaltozására, a meglévők javítására és kar­bantartásukra 5 millió 700 ezer forintot fordítottak. A nagyközségi beruházások között szó van a postahiva­tal rekonstrukciójáról, a telefonhálózat felújításáról, a takrékszövetkezet székhá­zának bővítéséről is. A kö­vetkező évben folytatják a járda- és az útépítést, a te­lepülésfejlesztési hozzájá­rulásból a temető rendezését. A jövő évi tervek nem számítanak látványos növe­kedésre. A jövőben még kö­rültekintőbben, a lakosság és az intézmények alapvető szükségleteit szem előtt tart­va kell gazdálkodnia a ta­nácsnak. Kevesebb lesz a fejlesztésre fordítható pénz, létfontosságú tehát a gazda­sági egységek nyújtotta tá­mogatás, a lakosság társa­dalmi munkája. Sz. Z. Vaszólveztetett — volt... II tragédiát kiszámítani nem lehet Az élet, s a szakma leg­szomorúbb eseménye; gyer­mekhalálról hírt adni. All a tudósító Cibakházán, a Bá­thory utcában és néz befelé a 36-os számú ház kertjébe. Egy szép fenyőfát lát az ud­varon, jókora gazt, meg ren­detlenséget. Az a gaz nem szombat óta nőtt ki, az a rendetlenség nem akkor ke­letkezett, amikor a tüzet ol­tották ! A házon, a valaha jobb időket megélt vályogházon látszólag nem sokat pusztí­tott a tűz. Kívülről csak annyit, hogy az ablak fölött összeégett — összekormoló- dott a fal. Belátni az abla­kon. Bent minden elégett. Minden, s egy gyerek; S. Alex, született 1987. július harmadikán. ö volt a legki­sebb. öt hónapot és tíz napot élt. A két nagyobb testvér, a négyéves Rolandot és a há­roméves Zoltánt rendesen járatta édesanyjuk, Kocséri Ilona az óvodába és a böl­csődébe. A fiatalasszony ko­rábban az UNISZÖV csi­peszüzemében dolgozott, most Alex-szal volt otthon gyermekgondozásin. A nyá­ron vált el a gyermekek édesapjától, mert mialatt az börtönbüntetését töltötte, új élettárs jelentkezett. Most egy fiatal — éppen rendőri felügyelet alatt álló —, békési emberrel élt együtt Kocséri Ilona, és a három gyerek. Az új élettárs nem dolgozik, így a gyedből és a családi pótlékból — ha­vi négy és félezerből — él­tek öten. Barta Györgyné, a nagy­községi tanács gyámügyi előadója: — A család gyermekeit régóta veszélyeztetettekként tartottuk nyilván. Évek óta nehéz körülmények közptt élnek. A tanácstól rendsze­resen kaptak rendkívüli se­gélyt, most, az ősszel tüze­lőt. Az óvodai, a bölcsődei térítési díjat átvállalta a ta­nács. Időnként a gondozónő­ket kértük meg, vásárolja­nak ruhát a gyerekeknek. Mi történt szombaton dél­ben? Jónéhány emberrel be­széltem a faluban, lassan összeáll a kép. Kocséri Ilona és élettársa egy kölcsönkért mosógépet vittek vissza. Alex ágya éppen a kályha közelében volt. Annak a kályhának a közelében, amelyben a négyéves Roland papírdarabokat dugdosott, aztán égve húzta ki őket. Jó játék, izgalmas. Aztán az egyik papírdarab úgy láng­ra lobbant, hogy a kisfiú megijedt, eldobta (vagy elej­tette?). Valószínűleg így ke­letkezett a tűz. Roland és Zoltán az utcán állította meg Virágszál Pált, hogy: — Bácsi! Ég a lakás, a kistestvérünk meg benn van. A megszólított vödröt ra­gadott és a közeli kúttól hordta a vizet. Közben kia­bált persze segítségért, s jöttek hamar a környező há­zakból oltani a szomszédok. Tudták, hogy benn a legki­sebb. Dudás Jánosné elindult, hogy kihozza. Nem tudott bemenni, elöl meg is égett a haja. Többen is megpróbál­tak átvágni a tűzön, nem sikerült. Amikorra eloltották a lángokat, holtan találták Alexet, összeégve. Közben hazaért az édes­anya és élettársa. Az embe­reket bizony elég határozot­tan kellett lecsillapítani, hogy ne menjenek nekik. A tragédia után a rokon­ság fogadta be a megmarad- takat. A családnak minde­ne bennégett, csak az udva­ron száradó ruháik marad­tak meg. És megmaradt még a tüzelő. Azzal, meg a hét­főn megkapott havi járan­dósággal — a gyermekgon­dozási díjjal és a családi pótlékkal — vágnak neki új­ból az életnek. Megtudtam még, hogy Ci­bakházán az idén ez volt a második tűzhalál. A nyáron egy idős ember vált áldo­zattá. A nagyközségben egyéb­ként büszkék a több évtize­de működő önkéntes tűzoltó egyesületre. Járművüknek nemrég lejárt a forgalmi en­gedélye. Hogy miért nem vizsgáztatták le a kocsit, azt csak ők tudják. Most azért nem „álltak ki” vele, mert nincs műszakija. Percig sem állítom, hogy idejében odaérhettek volna, hogy megakadályozhatták volna a tragédiát, mert ezt kiszámítani nem lehet: Egri Sándor Malév Air Tours Nagyobb forgalom Tegnap délelőtt Déri Ta­más, a Malév Air Tours igazgatója sajtótájékozta­tón ismertette az utazási vállalat idei eredményeit, jövő évi terveit. Közölte: ti­zenegy hónap alatt 34 száza­lékkal növekedett az aktív devizabevétel. A kiutazófor­galomban 25 százalékos nö­vekedést értek el, 14—15 ezer magyar utazott a Malév Air Tours szervezésében kül­földre, míg a világ minden tájáról 40 ezren érkeztek Magyarországra. A jövő évben szeretnék a szolgáltatás minőségi színvo­nalát fejleszteni. Ebben — ezt igazolják a külföldi ven­dégek véleményei — máris szép eredményeket értek el. A többi utazási irodával szemben vendégeik Magyar- országon az átlagost megha­ladó mértékben költekeznek. A Malév Air Tours a jö­vő évben ünnepli fennállá­sának 20. évfordulóját. Ez visszatükröződik a program- füzetben is. Négy kontinens húsz országába, negyven út­vonalon szerveznek érdekes utakat. Az új útlevél-ren­delkezéshez igazodva, bőví­tik az eddigi városnéző tú­rákat. Az utolsó pillanatban jelentkező kínálatokat ala­csonyabb áron hozzák forga­lomba. És ezzel a Malév-gé- pek jobb kihasználását is biztosítják, .. JegyzetlapolT Ziccerhelyzet nélkül. Volt időszak, amikor a KISZ tevékenységét a nagy, látványos rendezvé­nyek jellemezték, amelye­ken esetleg több napos szabadidős programba ágyaztak bele politikai — politizálásra késztető — elemeket. Országos, terü­leti, megyei, ágazati ta­lálkozók követték egymást — és vitték a pénzt. Az utóbbi időben más gyakorlat bontakozik ki. Kisebb tömegeket mozga­tó, és ezáltal talán jobban hasznosuló rendezvénye­ket szerveznek, amelyek­kel a fiatalok egy-egy szű- kebb - rétegét igyekeznek elérni és segíteni. Az ősszel a KISZ me­gyei bizottsága új típusú innovációs táborsorozatot indított fiatal műszakiak számára. Első alkalommal a műszaki fejlesztés álta­lános kérdéseiről tanács­koztak, másodszorra a számítógépes termelésirá­nyítás kérdései kerültek terítékre, és tavaszra még további táborokat tervez­nek. Egy alkalommal ve­zetési és szervezési isme­reteket szeretnének nyúj­tani a résztvevőknek — néhány idegen nyelvű elő­adás is lesz a programban — utána pedig az Alkotó Ifjúság Egyesülés innová­ciós műhelyének két ötna­pos menedzsertanfolyamát hozzák le a megyei KISZ- iskolába. Az egyiket a fia­tal alkotóknak, a másikat mezőgazdasági újítóknak szánják. Az első visszhangok kedvezőek. A tábor addig — de csak addig! — foly­tatódik, amíg iránta nem csappan az érdeklődés. Ez is újdonság a maga nemé­ben. Kérdés persze az, hogy azok a fiatal műszakiak, akik az innovációs tábo­rokból értékes informáci­ókhoz jutnak, munkájuk­ban hasznosíthatják-e az így szerzett ismereteket. A dolog ugyanis itt kezd igazán izgalmassá válni. Nos, az tény, hogy a részt­vevők többsége vállalati alsó- vagy középfokú ve­zető. Ennek ellenére leg­többen nincsenek abban a helyzetben, hogy egyfelől munkájuk révén hozzá­jussanak a legújabb szak­mai és innovációs ismere­tekhez, másfelől azonnal alkalmazhassák is azokat. A vállalatok többsége nem ösztönzi őket erre, ez ki­derül a táborok esti. be­szélgetéseiből is. Köztudott és sajnálatos dolog, hogy az információ- áramlás ma Magyarorszá­gon e téren nem a legtö­kéletesebb, a fiatalok ve­zetővé válása pedig las­súbb a szükségesnél. Mire ma egy felsőfokú intéz­ményből kikerülő fiatal legalább középvezetői be­osztást kap, ismereteinek aktualitása és naprakész­sége 35—40 százalékra apad. Ezt a folyamatot igyekszik tompítani most az ifjúsági szövetség a sa­ját eszközeivel. Az ellendrukkerek per­sze már mondják is: a KISZ olyan feladatok megoldásához látott, amik nem rá tartoznak elsősor­ban. És valóban: miért a KISZ-nek kell a fiatal műszakiak ismeretanyagát karbantartania? A kérdés címzettje azonban ebben az esetben nem az ifjúsá­gi szövetség, hanem a vállalatok vezetése. Az ismeretbővítés, az innovációs szemlélet fej-, lesztése ugyanis elsősor­ban vállalati feladat (kel­lene, hogy legyen), hiszen elsősorban a gazdálkodó szervezeteknek fontos a jól képzett szakember. Az is kérdés persze, hogy mi­ért nem vállalják akkor ezt a szerepet. A válasz összetett. A MTESIZ adatai szerint Ma­gyarországon a vállalati felső vezetők egyharmadá- nak nincs meg a beosztá­sához előírt képzettsége. Csodálható-e, ha akadnak köztük olyanok, akik nem akarják kinevelni saját konkurrenciájukat? Ezt a vezetői mentalitást talán nem is szükséges külön minősíteni, minősíti az ön­magát. Gondot jelenthet persze az is, hogy az információ amennyire fontos, annyi­ra drága is. Pénzbe kerül, nem is kevésbé, és a vál­lalatok egy részénél ez az, ami visszariasztja a vezetést. Ez a befektetés ugyanis csak közvetve té­rül meg, hosszabb idő el­teltével, és a tényleges ha­szon csak nehezen forin- tosítható. Ennek ellenére, ma már nem kétséges, vállalni kell ezt a kevésbé látványos befektetést is. — 1. m. I. — Nem a pénz beszél... Ezernyolcszáz forintba került a Mikulás-figura, amelyet a lányom kiné­zett magának. Mit tud ez a baba a havi fizetésem közel egy harmadáért? — érdeklődtem meg az el­adótól. Rázza a kezében lévő kis harangot, az meg csilingel — volt a válasz. Gondolkoztam. Ez a játék nemcsak eszméletlenül drága, de nem is prakti­kus. Merthogy a csilinge- lést a gyerek két hét alatt megunja, afelől kétségeim se voltak. Megfigyeltem viszont, hogy a babáit ál­landóan hőmérőzi, injek­ciózza, operálja — eszkö­zök nélkül. Lebeszéltem hát a Mikulásról és a lé­nyegesen olcsóbb egész­ségügyi táskát vettük meg, amellyel évekig tud ját­szani. Ezekben a napokban nem egyedül nekem tá­madt ajándékozási gon­dom. Az üzleteket járva, a vásárlókat figyelve, úgy tűnik, sokszor nem az ajándékot nézik, hanem az árát. Minél drágább, an­nál értékesebb — így áll össze a fejekben a hamis képlet. Amiből persze szá­mos kellemetlenség adó­dik. Mert megveszünk olyan tárgyakat, amelyek­nek nem tudnak igazán örülni (nem erre van szük­ségük, nem ilyen tetszik nekik). Az se szívderítő, amikor az ünnepek után a boltokban próbálják el­cserélni) kisebbre, na­gyobbra, másra) ajándé­kainkat. Ez a mozzanat a leghűbb tükre, annak, hogy meglepetéseink nem mindig személyre szólóak; vagyis nem azt az ajándé­kot adjuk szeretteinknek, amelyik nekik meg is fe­lel. Az áruházból áruházba rohanás helyett inkább arra kellene fordítani energiánkat, hogy fino­man kipuhatoljuk, minek is örülnének igazán hoz­zátartozóink, barátaink. Persze ezt az odafigyelést nem az ünnepek előtt két héttel kell kezdeni — fo­lyamatosnak kellene len­nie. Akkor tudnánk, hogy mi az az apróság, amivel örömet szerezhetünk. Tud­nánk, mi az aminek sze­rettünk is tud lelkesedni. Tudnánk, melyik az az érdekes könyv, amelyet nem tudott megszerezni magának. Tudnánk, mi az az akár kabalának adott ajándék, amely közös örö­meinkre emlékeztet. Ezek a figyelmességek adnák ajándékainknak azt az ér­téket, ameyet úgy hívunk: szeretet. Mert az ajándéknak nem az ára beszél... — pé —

Next

/
Oldalképek
Tartalom