Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-14 / 294. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből Leszámolás Hongkongban Valakinek nagyon dicsértem az egyik szolnoki csárda halászléjét. Az ínyencmesterségéről is híres színművésztől néhány hónappal később megkérdeztem, hogy a városon átutazóban betért-e már a jónevű helyre, evett-e már a fenséges halászléből. Igen, voltam ott, felelte, de nem volt halié, csak rántott ponty. Azt eszik az ember, ami az étlapon van, tárta szét karjait rezignáltan ismerősöm. Így igaz, én sem vagyok különbül a film jegyzetekkel. Az e heti „étlap” egy újabb zsarufilmet kínál, olyasmit, mint a múlt heti, csak annál sokkal silányabbat. A Bewerly Hills-i zsarut meg a Leszámolás Hongkongban című amerikai—hongkongi akciófilmet azért érdemes összehasonlítani, hogy tapasztalati úton is észre vegyük: micsoda különbség! De hát ez van az étlapon! Nem halászlé, tiszai harcsából, csukából, kecsegéből, márnából, hanem tavi ponty, avas prézliben panírozva, égett olajban sütve... A rendező James Glinc- kenhaus jó nevű mesterember, a főszereplő Jacki Chan sem akárki, de talán a kung- fu-ban járatosabb is, mint a színészetben. A történet a megszokott. A szuperzsaru üti-veri a bűnözőket, a világ végére is elmegy utánuk, és ott is üti-veri őket. Hajmeresztőén verekszik ez a sárga bőrű legény, az szent igaz, s a legveszélyesebb jelenetekhez sem kér dublőzt, tényleg vásárra viszi a bőrét. Biztos nem csinál rossz üzletet, ha hinni lehet a film világsikerének. Ügy tűnik, széles e földön sokan élnek, akik a tavi pontyot szeretik. Böngésztem tovább a mo zis étlapot, mert őszintén szólva én akkor sem lelkesedtem a zsíros, tavi pontyért, ha jól van elkészítve — sőt kifogástalanul, ahogy a Leszámolás Hongkongban •- dehát ahol nincs, ott ne keress. .. Nem tudom viszont titokban tartani, hogy a Kortárs filmklubbok műsorában hamarosan Fellini Ginger és Fred című filmjét vetítik. Nem volna különösebb értelme azt feszegetni, hogy mi a csodálatosabb ebben a filmben, Fellini alkotózsenije, Giulietta Masina vagy Marcello Mastroianni játéka? Egy tekintélyes francia lap mindenesetre feltette a kérdést: lehet, hogy Masina játékában megismétlődik az Országúton sikere? Lehet, az is lehet, hogy akik tapasztalatból ismerik az ugyanazon folyóba sohasem léphetünk egymás után elvét, nem lesznek túl vidámak a film megnézését követően. Fellini az igazságok kimondásában mindig könyörtelen volt, ebben a filmjében még inkább az. Teheti, nem is titkolja, önmagával beszélget filmjeivel. A Ginger és Fred következtetései — enyhén szólva — nem lelkesítőek, nemhogy nem vidámak. Ginger és Fred jövőt akarnak csinálni a múltból... Sikerül-e nekik? Nos, erről szól a film... Vagy legalábbis ilyesmiről, s sok más mindenről, mert Fellini nagyon nagy művész ahhoz, hogy , egyértelműségekben gondolkozzék. Igazi szellemi kung-fu, amit a Ginger és Fred-ben csinál. —ti— A megye népművészetéről Kiállítás Orosházán Hamarosan megjelenik a könyvesboltokban a Szolnok megye népművészete című reprezentatív album. Ehhez kapcsolódóan korábban már láthattunk egy azonos témát feldolgozó kiállítást Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Most Orosháza közönsége találkozhat az Alföld népművészetének egy szeletét feldolgozó, itthon már nagy sikert aratott anyaggal, ugyanis vasárnap délelőtt 11 órakor nyitja meg a Szolnok megye népművészete című kiállítást a Szántó Kovács János Múzeumban. A Fortuna első tizenötéve Falusi színjátszók országos szakmai tanácskozása A jászfényszarui Fortuna Irodalmi Színpad, amely az amatőr színjátszás hagyományos, falusi vállfájának képviselője, a hét végén ünnepli fönnállásának tizenötödik évfordulóját. A visszaemlékezésre, a számvetésre alkalmat adó rendezvényt a szervezők összekapcsolják a falusi színjátszó rendezők országos szakmai tanácskozásával. Nemcsak elméleti tanácskozásnak ad otthont a Jászfényszarui Petőfi Művelődési Ház, hanem a színpadról is felgördül majd a függöny. A kor édes gyermeke ’Csillaggá változott Viszockij-est a megyeszékhelyen A szovjet színházművészet rendkívüli tehetsége volt, olyan művész, aki a színpadon hatásos mozdulatok, a szó klasszikus értelmében vett „játék” nélkül is jelenségnek .számított. Rövid életében verseket írt, dalokat komponált, színésztársai rajongtak érte, a közönség messze vidékekről is elzarándokolt előadásaira, csakhogy láthassa-hallhassa őt, a Taganka Színház ünnepelt tagját, ám a földhöz ragadt bürokraták szemében mindig is gyanús volt. Gyakran mondták róla, hogy versei nem zseniális költemények, zeneszerzői tehetsége sem vetekedhetett a kor muzsikusaiéval, énekhangjára sem volt jellemző különösen kidolgozottság. Mégis színpadralépésével utolérhetetlen varázst tudott teremteni maga körül: Vlagyimir Viszockij, a kor édes gyermeke, a féktelen lobogással játszó művész valóban nem mindennapos jelenség volt. Igen, hét éve már csak így: múlt időben. „Amíg élt, szerették és tartottak tőle, kerülték és lelkesedtek érte. De senkinek nem jutott eszébe, hogy «tanulmányozza»» őt. Most, amikor Viszockij már nincs köztünk, megmaradt a szeretet, a fájdalom, és elkerülhetetlenné vált, hogy mélyebben is elemezzük munkásságát.” !E sorokat Natalja Krimova szovjet színházi kritikus tette papírra, nem sokkal Viszockij halála után. Az elemzés azóta is tart, és mind teljesebbé válik a nagy művész hazájában. A hírügynökségek alig néhány hete röpítették világgá: Vlagyimir Viszockij posztumusz Állami díjat kapott. Az elismerés — még ha későn jött is — valamelyest megnyugtatta a Szovjetunió színházrajongóit, s azokét, akik csak magnófelvételekről, kéz alatt terjesztett kazettákról ismerték őt. Viszockij művészet politikai rehabilitása megtörtént. De vajon a nagyszerű színész remek alakításaiból, prófétai gondolataiból mit ismerhet meg az utókor? Hírből a Hamlet sajátos előadását, amely nagy port kavart a Szovjetunióban — nemcsak a közönség, hanem a kritikusok körében is? (A darabbal Magyarországon is jártak.) Vagy néhány, a tisztesség, a bátorság, az izzó szókimondás jegyében fogant dalt? A közelmúltban Mikes Lilla, a budapesti Korona Pódium művészeti vezetője Viszockij legendás alakjának hű megidézését vállalta magára. Megbízása nyomán Siposhegyi Péter megírta a művész életdrámáját. A hitelesség kedvéért Siposhegyi kiutazott a Szovjetunióba is. Így született meg a Mielőtt csillag lettem című pódiumjáték. (A darab címéhez magyarázatul annyit: a Szovjetunióban nemrég új csillagot fedeztek fel, s azt Viszockij ról nevezték el.) A pódiumjátékot az elmúlt héten Szolnokon is bemutatták a közönségnek Hegedűs D. Géza, Mikes Lilla és Gebora György vendégszereplésével. Az előadáson Hegedűs D. Géza formálta meg Viszockij alakját — önnön külsejét változatlanul hagyva. Maszknélkülisége még jobban rávilágított a színművészek sorsközösségére, együvétartozására. Lélekre összpontosító alakításával szinte érintésközeibe hozta Viszockij t, a folyton füstölgő színészt, aki példátlan gyorsasággal szedte rímbe környezete történéseit, akinek idegrendszere a hivatal meg nem értettsége' miatt mindinkább szétzilálódott, és akinek törvényszerűen vezetett az útja a halálba. Egyik oldalon siker, elismertség, hírnév — a másikon állandó feszültség, dühkitörés, önemésztés. Az utóbbi a győztes: a két végén égő gyertya hamar elfogy. A halálba menet här rangzúgás közepette hangzik el Viszockij—Hegedűs D. Géza ajkáról a centrális gondolat: „Gyere Fortinbrass, tégy rendet Dániában!” Az előadásnak itt kellett volna véget érnie, mert most már tudjuk: a vátesz rendóhajtása termékeny talajra hullott, s napjainkban egyre inkább kézzelfoghatóbbá válik. Mikes Lilla játsza az anyáskodó Annát, a művész életében folyvást beleavatkozó, jóindulatúan fontoskodó, de talán mások által is megbízott színházi alkalmazottat. A monológokon túl kettejük párbeszédéből, kapcsolatából is fény derül Viszockij külső harcaira és belső vívódásaira. Hegedűs D. Géza vallomása Viszockijról az előadás után: — Alakjában leginkább a küzdelme fogott meg. Szeretem a jó értelemben vett öntörvényű embereket. Sorsa majdnem modellértékű, az ő morális igazságát szeretném felmutatni, mert úgy érzem, sok embernek visszaadta a hitét. Sorsunk közös, egy szellemi közegben leledzünk. A színházművészet VV-je a jövő hónapban lenne 50 éves. Jurkovics János A kutató munka kellős közepén Készülőben Túrkeve monográfiája Nagy vállalkozásba fogott 1985 őszén Túrkeve városa, pontosabban a helyi tanács művelődési, egészségügyi és sportosztálya, a Hazafias Népfront városi bizottsága, valamint a Finta Múzeum. A megyében nagy és értékes hagyományokkal rendelkező helytörténeti kutatómunka továbbfejlesztését és összegzését jelentő kiadvány megjelentetését határozták el. A Túrkeve monográfia — az előzetes elképzelések szerint — elsősorban régészeti, történeti, demográfiai, közgazdasági és szociológiai kutatásokon alapul, és túl a város történetének összefoglalásán, több célt is szolgál majd. Mindenekelőtt — a szülőföldhöz való ragaszkodás példájaként — elősegítheti a város népességmegtartó erejének növelését, a vezetők számára eligazítást nyújthat a gazdasági döntésekben. A közművelődési intézmények és más szervek számára feltárja a lakosság rétegigényeit, új adatok bemutatásával alapjául szolgálhat egy majdani összegző megyei monográfiának. A kötet — amely tanulmányokat, dokumentumokat, fotókat, rajzokat egyaránt tartalmaz országos érdeklődésre is számot tarthat, mindenekelőtt abból a szempontból, hogy az egykori kiváltságokkal rendelkező nagykun városból hogyan lett az ország első termelőszövetkezeti városa. Az öt évre tervezett kutató-feldolgozó munka kezdete óta lassan két év telt el. Ezalatt az idő alatt a helyi és a Szolnok megye más városaiban élő kutatók, valamint a különböző tudományos intézetek — többek között áz MTA, a KLTE, a Magyar Munkásmozgalmi és Nemzeti Múzeum — munkatársai több olyan tanácskozáson vettek részt, melyen a monográfiával kapcsolatos egy- egy témát vagy módszertani kérdést vizsgáltak meg. A kötet szerkesztője örsi Julianna, a Finta Múzeum igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy emellett az elmúlt év nyarán és ebben az évben közös kutatásokat: gyűjtéseket és anyagfeltárást végeztek, melynek eredményeképp például a néprajz területén már mintegy 1300 oldalnyi írásos anyag, 150 tekercs film, és 100 kazettá- nyi hangfelvétel van a bir- tokuban. Lesz tehát bőven miből válogatni, hisz a kötet tervezett terjedelme ösz- szesen 50 ív, azaz nyolcszáz oldal. A természetrajzosok a gyűjtőmunkát, a régészek a terepbejárást fejezték be, most folyik a történeti anyag reprodukcióinak — például az összegyűjtött régi családi albumok másolatának — elkészítése. Várhatóan a jövő év tavaszán fejeződik be az anyaggyűjtés, melyet a tavaly megalakult középiskolai múzeumbarát kör, a História is segített kisebb dolgozatok elkészítésével, illetve azzal, hogy a diákok Kádárné Márton Judit vezetésével maguk is részt vettek a terepmunkákban. Túrkeve monográfiája a tervek szerint 1990-re készül el, a szerkesztő tájékoz- tátása szerint szigorúan az előirányzott költségeken belül. Az igen alapos és precíz, pontosan az előzetes ütemterv szerint haladó kutatómunka alapján remélhetjük, hogy egy színvonalas kiadvánnyal gyarapodik majd a megye város-, illetve községtörténeteinek sorozata. — b. j. — Szolnokon a 35. évfordulóját jubileumi program-sorozattal ünneplő Tisza Antal Üttőrő- bázban szombaton a Nemzetközi Iskola kupa városi döntőjére került sor. A gyerekek a gyalogos és kerékpáros közlekedés szabályainak ismereteiből adtak számot elméletben és gyakorlatban egyaránt. A megyeszékhely általános iskoláit képviselő négytagú csapatok közül az Űjvárosi, a Kodály és a Münich Fe renc úti jutott be a jövő év márciusában megrendezésre kerülő megyei döntőbe Ünnepelt a 125 éves Palotásy kórus Nagy sikerű hangverseny Jászberényben Karácsony jegyében Ünnepi koncertek Szép hagyomány már, hogy az év utolsó hónapjában, a legszebb családi ünnep tiszteletére ajándékhangversenyeket rendeznek az iskolákban és más kulturális, közművelődési intézményekben. Ebben az évben már több karácsonyi koncertről is hírt kaptunk. December 14-én, hétfőn este 7 órai kezdettel Szolnokon, a Rigó József Úti Általános Iskola aulájában a Kodály Kórus, a zeneiskola fúvósötöse, valamint Szabó András és az iskolai kisdobos énekkar tolmácsolásában csendülnek fel az ünnepi hangulathoz illő kamaradarabok és kórusművek. Szerdán este ugyancsak 19 órakor, a Bartók Béla Zeneiskola koncertjén Szenthelyi Miklós hegedűművész és növendékei lépnek fel, a Szolnoki Szimfonikusok közreműködésével, vezényel Báli József. Az ünnep alkalmából, december 26-án, Kovács Endre orgonaművész közreműködésével karácsonyi orgonahangverseny lesz a Belvárosi templomban, 19 órakor. Szombaton este jubileumi hangversennyel ünnepelte megalakulásának 125. évfordulóját a jászberényi Palotásy vegyeskar. Az ország egyik legrégibb, magas színvonalon tevékenykedő kórusát a Déryné Művelődési Központ nagytermét megtöltő közönség előtt Búzás Sándor, a városi tanács elnöke köszöntötte. A Jászságba hazatelepült Palotásy János zeneszerző 1862-ben alakította meg az „idegen zene ellensúlyozására” a dalárdát. Már a múlt század közepétől országosan is elismert zenebaráti kör működött Jászberényben, amely a magvát alkotta a kórusnak. Palotásy igyekezete és a későbbi vezető karnagyok munkája azonban hiábavaló lett volna a zeneszerető közönség nélkül, hiszen a dalestélyek bevételeiből és adományokból tartották fenn magukat. A második világháború alatt és után id. Bakki József a férfikarból vegyeskarrá szervezett Palotásy kórus munkáját minden eddiginél magasabb színvonalra emelte. A fejlődés azóta is töretlen. Kitüntetések, aranyoklevelek sora és a Fesztiváldíjas Kórus cím elnyerése is igazolja ezt. A magyar kórusmozgalomban betöltött fo~4 lyamatosan magas színvonalú tevékenységéért a Szocialista Kultúráért kitüntetést adományozták a kórusnak és Bedőné Bakki Katalin karnagynak. A köszöntő után a nagyrészt fiatalokból álló 125 éves kórus hagyományaihoz híven magas művészi színvonalon szólaltatta meg Gallus, Gesualdo, Welkes^ Schumann és Csajkovszkij dalait Különleges élményt adtak a Gál Tamás vezényletével, a jászberényi kamarazene- kar közreműködésével előadott Pergolesi: Stabat Mater-részletek. A hangverseny második felében magyar szerzők: Kodály, Karsai, Szerváncky, Szokolay és Bárdos műveit hallhatta az értő jászberényi közönség. Bedőné Bakki Katalin és Husznay Mária vezényletével a Palotásy kórus ezen az estén is kiváló szakmai fel- készültségről tanúskodott, a dalokat érzelmileg gazdagon árnyalva szólaltatták meg. A közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a meleg hangú ünnepi hangversenyt. Az utolsó dal előtt a jászberényi kórus ünnepére érkezett, velük partnerkapcsolatban álló drezdai és finnországi (tamperei) kórusok küldöttei, majd a Kórusok Országos Tanácsának képviselői köszöntötték a Palotásy kórust.