Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-11 / 266. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. NOVEMBER 11. Tanmese a gerendáról Ha ismeretterjesztő előadást kellene tartanom ezzel az előre meghatározott címmel: „Az anyagmozgatás pszichológiája és etikája, különös tekintettel a vasúti sínek, farönkök, vasbeton gerendák kézi szállítására” — igyekeznék tömören és közérthetően kifejteni az alábbiakat. Vegyünk például egy hosz- szú és nehéz farönköt. Minden épkézláb ember felsorakozik mellé, éspedig olyanformán, hogy az erősebbek és gyakorlottabbak a tuskó körül, a gyengébbek és próbátlanok, a rönk vékonyodó végén jussanak alkalmas fogáshoz. A munkavezető jelére mindenki latba veti teljes erejét, s a felemelt rönköt — godnosan ügyelve a terep egyenetlenségeire, a gödrökre, a sziklákra, a fagyökerekre — az előre megállapodott és mindnyájuk számára világosan kitűzött irányba cipeli. Eme látszólag primitív munkafolyamatnak rendkívül bonyolult a pszichikai és etikai háttere. Egy tapasztalt anyagmozgató a következőképpen jellemezte nekem a bonyodalmakat: „Alig hihető ma már, milyen szívósan tartotta magát az a — nagy történelmi múltra visszatekintő — módszer, mely szerint, amíg mi, a túlnyomó többség, ínszakadásig cipekedtünk, a kisebbség kényelmes lovaglóülést foglalt magának a rönkön, s nem szűnt meg közben hangoztatni, hogy ez Így tökéletes tehermegosztás; s a lovagláshoz neki máskülönben is történelmi joga van”. „Majd amikor — egy nagyobb zuhanás alkalmával — kipenderültek a nyeregből a lovagok, úgy látszott, minden olyan egyszerű: ki hol éri, fogjuk meg, és vigyük!... Előre-hátra, jobb- ra-balra húzkodtuk a rönköt, nemigen mozdult hát se té, se tova.” „Mire új módszerrel próbálkoztunk: helyezkedjék mindenki arccal a brigádvezető felé!... Csakhogy abból semmi jó nem származik, ha az ember — úgy értem: a magamszőrű anyag- mozgató — a hepehupás, járatlan terepen nem a lába elé néz, hanem folyton a brigádvezetőre. Meg persze abból sem, ha az köztünk a számos, aki jobban helyezkedik, közelebb a brigádvezetőhöz, nem pedig az, aki odaadóbban cipel...” „Ügy látszott, hogy eny- nyi keserves tapasztalattal a hátunk mögött nem érhet több meglepetés: csakugyan meglendült a munka, s — tanú vaevok rá — más lett a kedvünk is. De tel az idő, múltak az évek, és... bizony, nagyon elkelne már egy kis kiigazítás a módszeren megint.” „Itt vannak a szimulánsok. Messzebbről, a pódiumból nézve úgy veselkedik, majd belégebed, de én, aki mellette cipelek, érzem, hogy a terhet mind rámengedi. ..” „Aztán itt van, aki már azzal sem törődik, hogy a pénzéért legalább szimuláljon. Még büszke is rá. hogy ő csak a kisujjával böködi a gerendát...” „Vagy itt van, aki lovagolni ugyan még nem lovagol rajta, de tehenkedni rá- tehenkedik, s a többiekkel húzatja magát...” „És itt van a legrosszabb fajta, aki még ráadásul kiröhögi, bolondnak, strébernek csúfolja az igazán cipe- kedőket. Mit tudja ő, kinek köszönheti, hogy a bokáját még nem törte el...” Világos, hogy a tanmesében olyan anyagmozgatásról van szó, melyet — belátható ideig — nem gépesíthetünk. Sematikus példázat és durván eevszerűsít — de épp ez a célja. Mert van abban valami lényegre tapintó. hogy a gerenda és az ember viszonyának csak két alapformája számít: viszem — vigyétek. S ha bokatörésekre kerül sor. mindenekelőtt a lazsálókra száll a felelősség. De — olyan természetes ez? Az a benyomásom, a társadalmi cipekedés merőben fordított felelősségrendszert alakított ki évtizedek — vagy évezredek? — során. A „tett felelősségét” — mondhatnám, bár maga ez a kifejezés is félrevezető. Hiszen azt sugalmazza, hogy a tett-tői való tartózkodás — pontosabban: az akciótól való tartózkodás — nem számít felelős cselekvésnek. Az igazgató felelős, ha utasít. Nem számít felelősnek, ha csak rándít egyet a vállán? Az új módszer alkalmazásáért felelős valaki. Az elhárításáért — nem? Az aláírásért igen — a visszautasításért nem? A szerkesztő felelős, ha közli a kéziratot, de a felelősség kockázata nélkül visszadhatja? Az állásfoglalásért felelős a tudós. A hallgatásért sohasem? Az anyagmozgatók brigádvezetői felelősek, ha eltérnek a megszokott — s már többszörösen rossznak bizonyult — iránytól, módszertől. De nem felelősek, ha — felsőbb utasítás hiányában ragaszkodnak hozzá? A cipekedésért felelős az állampolgár, de ha félreáll, mentesül a felelősség alól?... Ide kívánkozik még egy megfontolásra érdemes következtetés a naiv példázatból. Eszerint: hiába mondanám, viszem a rámeső terhet erőmhöz képest becsülettel — és a többi nem érdekel. senkihez semmi közöm — attól még éppen úgy megüthetem a bokámat. Ha tudniillik a szükségesnél kevesebben cipekedünk becsülettel. Tehát nem elég csak a gerendára ügyelnem: ügyelnem kell a kollektívára is. Felelősség és sors — tetszik, nem tetszik — ösz- szeköt. De mintha túl sokan nem vennék számba cipeke- déseinkben ezt a kollektív felelősséget. Hanyagoljuk most el a lazsálókat, a cinikusokat, a lovaglásról ábrándozó tehenkedőket — noha a számuk nem elhanyagolható. Maradnak azok, akikben megvolna a # jóakarat, s marad az összes bonyodalmakból egyetlen kérdés: hozzáfér-e mindenki a gerendához, hogy tehetsége szerint emelje? Kap-e elég ösztönzést — lehetőséget legalább — arra. hogy hozzáférhessen ? Jogos kérdés, sokan fö:te- szik. Félek, sokkal többen, mint ahányan valóban törik magukat, hogy hozzáférjenek. Fekete Gyula Gesztenyeszezon Befejeződött a gesztenyefel- dolgozás a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalatnál. A cég dolgozóiból alakult gmk mintegy 230 mázsa gesztenyemasszát állított elő, mely elsősorban a megyébe kerül, de más megyékből is érdeklődnek a kellemes ízű csemege után. Képeink a masszakészítés egy- egy pillanatát örökítik meg Fotó: — n. zs. — Elismerések, eliléptetések Népszámlálás 1990-ben A Központi Statisztikai Hivataltól kapott tájékoztatás szerint hazánkban a legközelebbi népszámlálás 1990-ben lesz. Ezúttal tizenharmadik alkalommal térképezik fel a társadalmi változásokat, a népesség életkori, foglalkozási, képzettségi adatait. A népszámlálás segítséget nyújt az államvezetésnek, a közigazgatásnak, s fontos szerepe van a tervezésben. A népszámlálással egyidejűleg felmérik az ország lakásállományát, s számba veszik a családokat, illetve a háztartásokat is. A soron következő nép- számlálást a korábbi magyarországi felmérésekhez viszonyítva korszerűbben, egyszerűbben bonyolítják le. Ezt részben az állami népességnyilvántartási rendszer teszi lehetővé. November 7-e alkalmáiból elismerésben részesültek, kitüntetéseket kaptak a fegyveres erők, testületek kiváló munkát nyújtó tagjai és a .sportmozgalomban kiemelkedően tevékenykedő siportak- tívák is. November 7-e alkalmából a honvédelmi miniszter soron kívül ezredessé léptette elő a Killián György Repülő Műszaki Főiskolán szolgálatot teljesítő Nagy Szilveszter mérnök alezredest, őrnagy- gyá pedig Sarkadi György századost. A főiskola állományából a Haza Szolgálatáért Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. S. Tóth Lóránd főhadnagyot és Kolozsvári József zászlóst. A kitüntetés bronz fokozatát hárman kapták. A tűzoltóság országos parancsnoka a Haza Szogála- táért Érdemérem ezüst fokozatát adományozta dr. Füstös Jenőnek, a Mezőtúri Városi Tanács elnökhelyettesének. A kitüntetés bronz fokozatát vehette át Szabó Ferenc tűzoltó őrnagy. A Tűzbiztonsági Érem arany fokozatát kapta Jankovics Zoltán, a Megyei Tanács Építési és Szerelőipari Vállalata tűzvédelmi bizottságának tagja. Az országos parancsnok Győré Imre törzs- zászlóst Kiváló Tűzoltó jelvénnyel tüntette ki. • • * Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette Acsay Attilát, az Alföldi Olajbányász sportegyesület ügyvezető elnökét és Ragdán Sándort, a Mezőtúri AFC-Spartacus edzőjét. A Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést megyénkben tizenhárom sportaktíva vehette át. Vacuum adapt Feltaláló a fegyvernek! fogorvos hoz importanyag szükséges. Szóval, csak olyan cég jöhet számításba, amelyiknek erre lehetősége van és (a várható kereslet miatt) nagy szériában képes gyártani. Több érdeklődővel kerültem kapcsolatba — közli, majd rövid, mondjam, ne mondjam szünet utón folytatja: — Közvetlen a konferencia után keresett meg a Fog- technikai Vállalat képviselője. A vállalat ugyanis most akar egy hagyományos kanálkészítő berendezést megvenni, de az új eljárás is felkeltette a kíváncsiságukat. Nos, egy találkozót meg is beszéltünk, de csak egy lemondó telexüzenet érkezett. Az új időpontra már az sem. Szóval, nem értem, mi miatt állnak végül is így a dologhoz. Kétlem, hogy a találmány ennyire közömbös lenne egy ilyen nagy vállalatnak, de a jelek erre utalnak. — Mégis, mit remél? Milyen üzletre számit? — Nem titkolom, hogv mint fogorvos is elég szépen kerestem. De most, úgy érzem, ha beindul az üzlet, nagyságrendekkel nagyobb A hirtelen elhatározások. - a gyors döntések embere. Dr. Rókái János mindössze négy éve dolgozik Fegyver- neken. A rendelőből jöttünk át, a rendelőből, ahol olyan műszert mutatott, amelyből a világon ez- ideig csak ez az egy létezik, a ta- Dr. Kókai lálmányát. — Hogyan kerül Fegyver - nekre egy feltaláló? — kérdezem a bajuszos fiatalembertől. — Hogyan lesz? — indítja új vágányon a választ —, mert amikor négy évvel ezelőtt megálltam itt, még magam sem gondoltam volna, hogy így alakulnak majd a dolgok — emlékezik visz- sza a nem is oly régi időre. — A világon mindenki máshova érkezik el, mint ahova elindult — idézem egy Andersen-mese bölcsességét. — Az már biztos, hogy a szó konkrét értelmében máshová indultam, aztán itt kötöttem ki. Aki ebben a lakásban szétnéz, megérti a csábítást. A tágas, kétszintes épület azóta otthona lett a háromtagú családnak. A falakon festmények, grafikák. Utóbb derül ki, közülük több a házigazda, munkája. — Megkötöttünk itt. Nem volt nehéz. Pesten végeztem el az egyetemet. A feleségem és én is Abonyban nevelkedtünk, úgyhogy az alföldi táj ismerős nekünk. Szívesen fogadtak. Azóta új rendelő is épült, amelynek már a tervezésében is részt vettem, igazán elégedettek lehetünk. János új életpályára állt át képpen nem új. A gyógyászatban már (például a betegszállításban) alkalmazzák a vácuumtechnika i.. Arra gondoltam, hogy a kanalat apró polietilén gömböcs- kéket tartalmazó műanyag patkóval lehetne helyettesíteni. Ebből pedig egy szelep segítségével kiszívhatjuk a levegőt. Mi történik ekkor? Kapunk egy formatartó és formázható mintát. Később pedig, amikor az ösz- szes levegőt eltávolítjuk, kiszippantjuk, keménnyé, teljesen formatartóvá válik, így az orvos minden egyes beteg számára az adott esetA készülék, amelyből csak egy van a világon — Főleg Siófok után... — Hát nekem valóban szép ez az ősz. Szép, mert sikeres. Szeptemberben volt a siófoki konferencia. Előtte nagy izgalomban voltunk, hogy összejöjjenek a dolgok. Mert ha nincs szabadalom, beszélni sem érdemes az egészről. — És most teljes a siker? — Az előadás nagy visszhangot váltott ki. Hazai és külföldi szakemberek egyaránt érdeklődtek iránta. Azt mondják, hogy hasonló készüléket még sehol sem készítettek. Ügyhogy óriási igényre lehet számítani. — Mi a találmány lényege? — A fogorvos protétikai munkáját könnyíti meg az az új vacuum-lenyomatos eljárás — magyarázza. — Ehhez persze annyit tudni kell, hogy a lenyomatokat ezide- ig fémkanalak segítségével készítettük el. Noha ezek több méretben készülnek, a mindennapi gyakorlatban sokszor előfordul, hogy egy- egy páciens sajátosságaihoz magának a fogorvosnak kell átalakítania egy-egy kanalat. Az én ötletem tulajdonnek legjobban megfelelő lenyomatkanálhoz jut, másodpercek alatt. Nem beszélve arról, hogy ezzel az eljárással mintegy 70 százalékos anyagtakarékosság érhető el, miközben csökken az aspiráció (gázok, folyadékok be- légzése, felszívása a tüdőbe) veszélye is. — Mindez így egyszerűnek látszik. A megvalósítás is ilyen könnyen ment? — Szerencsére segítőkre találtam. Mindenekelőtt barátom, Honti Tibor orvosi műszerész látta át elsőnek az eljárás lényegét. Vele együtt hoztuk létre a vacuum adapt készüléket. — Mintha a szokásos magyar feltalálói sorsnál kedvezőbben alakulnának a dolgok? — Eddig legalábbis elmondhatom, de a neheze még most következik. A gyártásról és a forgalmazásról van szó. Sajnos a készülék egy-két eleme, a szelep, a vácuumszivattyú, a nyomásszabályozó többnyire csak külföldről szerezhető be, illetve hazai gyártásájövedelemre számíthatok. Eleinte persze ez kevésbé foglalkoztatott, egyáltalán mindig motoszkál bennem valami. Nem kényszerít engem soha senki. Arra sem, hogy fessek, vagy verseket írjak. Mert számomra az önkifejezésnek ez a formája leginkább annyira fontos, mint a mindennapi munkám, vagy a találmányom. Dr. Kókai János most mégis kényszerű életpályára állt át. A találmány sorsa visszahat az életére is. Akarva-akaratlan foglalkoznia kell vele, hogy ne csak egy remek ötlet maradjon, hogy a vacuum adapt bekerülhessen a gyógyító munkába. És ez nálunk már sokkal nehezebb, mint feltaláni valamit. Versei az orvosírók és -képzőművészek körének antológiájában jelentek meg eddig. Az önálló kötet megjelenése azonban a találmány érvényesüléséhez hasonlóan még várat magára. Mindenesetre kíváncsian várja, melyik hoz előbb hírnevet az alkotónak. Szőke György
