Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-09 / 264. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. NOVEMBER 9. Kommentár Támaszpont-vita kát felvonásban Alig ért véget hét végén Madridban, máris kezdődik Athénban a vita az ameri­kai katonai támaszpontok jövőjéről. Bár a feltételek nem teljesen azonosak, s mások az érintett kormá­nyok követelései, indítékai is, mégis sok a közös vonás a két tárgyalássorozatban. Mindkét kormánynak, Gon­zalez és Papandreu kabinet­jének egyaránt belpolitikai- lag fontos, hogy eredménye­ket mutasson föl az ameri­kaiakkal folytatott alkudo­zás során, míg az Egyesült Államok arról igyekszik meggyőzni őket, hogy a „szovjet fenyegetés” elhárí­tásának legésszerűbb módja, ha a Pentagon továbbra is fenntartja a szóbanforgó bázisokat. Felipe Gonzalez hatalom­ra kerülése előtt megígérte, kivezeti Spanyolországot a NATO-ból. Ezután ha nem is könnyen, de keresztülvit­te, hogy a népszavazás so­rán a spanyolok hozzájárul­janak a választási ígéret megszegéséhez. Cserébe azt ígérte, hogy felszámolják azt a négy amerikai támaszpon­tot, ahol összesen mintegy 18 azer idegen katona szol­gál. Jelenleg már csak azt szeretné elérni, ha kivon­nák azt a 72 F—16-ost és az ezeket kiszolgáló 10 ezer embert, amelyek a Madrid melletti légitámaszponton állomásoznak. Ezek az atom­fegyver hordozására is al­kalmas gépek képezik a NATO európai nukleáris csapásmérő erőinek tartalé­kait, a Pentagon ezért fog­gal körömmel ragaszkodik hozzájuk, míg a spanyolok szerint jelenlétük atomcsa­pásnak tenné ki az országot egy esetleges háború legelső szakaszában. Görögországban Papand­reu síkraszáll az atomfegy­ver-mentes Balkán-félsziget­ért, s ehhez elsősorban görög földről kell kitiltani az ame­rikai nukleáris eszközöket. Washington hevesen ellen­kezik és minden eszközzel igyekszik húzni-halasztani a döntést. Közben állandóan azzal zsarolják Athént, hogy a hagyományos ellenlábas Törökország hadseregét erősítik és a görögöknek szállítandó fegyverek meny- nyiségét és minőségét össze­függésbe hozzák a támasz­pont-tárgyalások kimene­telével. A napokban lemon­dott amerikai hadügymi­niszter, Caspar Weinberger hevesen ellenezte az ame­rikai jelenlét bármilyen csökkentését a NATO amúgyis gyengének mondott déli szárnyán. Nagy kérdés, hogy utóda, Frank Carlucci milyen sikeresen védi majd elődje pozícióit a tárgyalá­sokon, s az azokat követő washingtoni megbeszélése­ken. A tárgyalássorozat mind­két felvonása folytatást ígér, pedig a határidők igencsak szűkreszabottak: mindkét országban hamarosan meg kell újítani a támaszpont­szerződéseket, mert a régiek lejárnak. Washingtonnak va­lószínűleg az okozza a leg­nagyobb fejtörést, hogy mi­ért olyan heves az ellenkezés egész európában az amerikai katonai jelenlét, elsősorban a nukleáris eszközök jelenlé­te ellen. Hiszen nemcsak dé­len vannak a Pentagonnak bázisai, s nemcsak délen tüntetnek százezres, olykor milliós tömegek az atomra­kéták ellen. Márpedig a pre­cedenstől jobban félnek a Pentagonban, mint a tűztől: ha egy helyen engednek a nyomásnak, máshonnan is távozásra bírhatják az ame­rikai katonákat, s átértéke­lésre szorulhat az Egyesült Államok Európában köve­tett katonapolitikájának egésze. Horváth Gábor Iráni rakétatámadás Bagdad ellen Vasárnap kétszer is iráni rakétatámadás érte az iraki fővárost. Iráni bejelentés szerint az egyik rakéta a bagdadi rádió és televízió épületébe csapódott be, a másik egy távközlési köz­pontba. Egy iraki katonai szóvivő közép-európai idő szerint vasárnap koraeste egy rakétáról tett említést. Közölte, hogy a támadásnak Bagdadban sok a polgári ál­dozata, és jelentősek az anyagi károk. Az iraki tá­jékoztatás szerint a rakéta egy lakónegyedet talált el. Mint a nyugati hírügynök­ségek megjegyzik, október 5. óta Irán hetedszer támadta rakétával az iraki fővárost. Irán vasárnap légi- és tü­zérségi támadásokat is haj­tott végre Irak ellen, meg­torlásul az iráni olajfinomí­tókat és polgári létesítmé­nyeket ért múlt heti iraki támadásokért. Az iráni ak­ciókról egyelőre csak a te- heráni rádió számolt be, ira­ki vagy más jelentések nem érkeztek. A teheráni beszámoló sze­rint az iráni légierő gazda­sági létesítményeket bombá­zott Kirkuktól északkeletre (Kíirkufeban van Irak legna­gyobb olaj központ ja). A re­guláris iráni hadsereg tü­zérsége határmenti katonai és gazdasági célpontokat lőtt. Az iráni forradalmi gárdis­ták nehéztüzérsége pedig dél-iraki katonai, gazdasági és ipari célpontokat táma­dott. Tunéziában Leváltották az államfőt Elmozdították tisztségé­ből Habib Burgibát, Tunézia 84 éves államfőjét, aki a függetlenség kikiáltása, 1956 óta töltött be vezető szere­pet az észak-afrikai nyugat­barát arab országban. Elő­ször miniszterelnök volt, 1957 — a monarchia meg­döntése óta pedig köztársa­sági elnök. Zin el-Abidin Ben Ali mi­niszterelnök rádiónyilat­kozatában bejelentette: or­vosi szakvélemény és az alkotmány előírásai alapján egészségi állapota miatt azonnali hatállyal valameny- nyi tisztségéből felmentet­ték Habib Burgibát. A kormányfő közölte, hogy az alkotmány rendelkezésé­nek megfelelően átvette a köztársasági elnök posztját és a parancsnokságot a fegy­veres erők felett a „testileg és szellemileg tehetetlen” Burgibától. Ben Ali néhány szóban méltatta Burgibának a nemzeti függetlenség ki­vívásában játszott önfeláldo­zó szerepét Nápolyban a magyar gazdasági napokat megnyitó Csehák Judit miniszterelnök-helyettest Antonio Gava olasz pénz­ügyminiszter köszöntötte. Csehák Judit szombaton érkezett Olaszországba (Telefotó — KS) állami dijak a Szovjetunióban Világszerte Nagygyűlések, kulturális rendezvények a nagy oktéber évfordulóján Az SZKP Központi Bizott­sága és a szovjet kormány a nagy októberi szocialista for­radalom évfordulója alkal­mából Állami díjjal tüntette ki a tudományok és a mű­vészetek élenjáró művelőit, alkotó közösségeit. A természettudomáQ^ ki­tüntetettjei között van töb­bele között az a tudósközös­ség, amely az elektromág­neses sugárzás félvezetőkben történő erősítésének új rend­szereit dolgozta ki. Ugyan­csak Állami díjjal ismerték el a kőolaj- és földgáz fel­kutatásának tökéletesítésé­ben eredményeket elért szak­embereket is. A társadalom- tudományok képviselőd kö­zül a magas kitüntetésben részesült annak a világtör­ténelmi műnek a szerzői kol­lektívája, amely — az indok­lás szerint — első ízben dol­gozta fel az emberiség törté­netét az őskortól napjainkig marxista—leninista alapon. Külön figyelmet érdemel, hogy a művészetek kitünte­tettjei között van a közel­múltban elhunyt Vlagyimir Viszockij színész, zeneszerző, rendező. A világhírű művész — akit rendkívüli népszerű­sége ellenére csak későn is­merteik el hivataksan is — „A találkozóhelyet megvál­toztatni tilos” című filmben nyújtott alakításáért kapta a posztumusz Állami-díjat. Kitüntették a Jurij Andro- povról szóló történelmi do­kumentumfilm alkotógár­dáját is. Ugyancsak a magas elismerésben részesült Mark Zaharov, a Magyarországon is bemutatott „Juno és Ávosz” című rockopera és a „Lelkdismeret diktatúrája” című darabok rendezéséért. Havannában ünnepi nagy­gyűlést tartottak szombaton az októberi forradalom tisz­teletére. Raul Castro hadse­regtábornok, a Kubai Kom­munista Párt KB másodtit­kára, a fegyveres erők mi­nisztere ünnepi beszédében a kubai nép nevében köszö­netét tolmácsolta a forrada­lom vívmányainak megőrzé­séhez, a szocialista építéshez való szovjet hozzájárulásért. Managuában, Nicaragua fővárosában Dániel Ortega elnök részvételével tartottak ünnepséget az októberi for­radalom hetvenedik jubileu­ma alkalmából. Bayarda Ar­cé, a Sandinista Front Poli­tikai Bizottságának helyettes koordinátora beszédében is­mertette a bolsevik párt által megtett hét évtizedes utat, majd megállapította: a Szov­jetunióban kibontakozott át­alakulási folyamatok ihiető­je a világ békéjéért vívott harc lenini felfogása. Pekingben a fővárosi köz­élet bevonásával tartottak megemlékezéseket az októ­beri forradalom évforduló­ján. A felszólalók kiemelték Október világtörténelmi je­lentőségét és méltatták a kí­nai felszabad!tási mozgalom­ra gyakorolt nagy hatását. Pekingben és más városok­ban ünnepi kiállításokat nyi­tottak meg. Az évfordulóról külön műsorokkal emléke­zett meg a kínai rádió és te­levízió is. A tiranai ünnepségről a TASZSZ az ATA hírügynök­ség alapján számolt be. Hírt adott arról, hogy Manush Myftiu, az Albán Munkapárt KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács he­lyettes elnöke ünnepi beszé­dében hangsúlyozta: Október nemcsak az orosz proletariá­tus győzelmét hozta, hanem egy új korszak kezdetét is. Vietnamban, Laoszban és Kambodzsáiban rendkívül széles körű rendezvénysoro­zatokon emlékeztek meg no­vember hetedikéről. Mind­három indokínai országiban szovjet nemzeti kiállítás mu­tatta be a hét évtized fejlő­dését. Vietnamban több szakmai kiállítás is volt. Több, a szovjet művelődéssel kapcsolatos kulturális sereg­szemlét és konferenciát ds tartottak. A vietnami, a laoszi, illet­ve a kambodzsai fővárosiban tartott központi nagygyűlé­seken magas rangú párt- és állami vezetőik szólaltak fel. Kiemelték az indokínai né­pek és a Szovjetunió törté­nelmileg kipróbált stratégiai szövetségét, barátságát. Hangsúlyozták, hogy a há­rom indokínai ország továb­bi fejlődésében ds kiemelt fontosságú a Szovjetunióval való együttműködési, s annak hatékonyságát növelni kell. Úgy értékelték, hogy az"*or­szágaikban elinduló társa­dalmi és politikai változások jól illeszkednek az átalakí­tás szovjetunióbeli program­jához. Libanonban mindaddig fogják folytatni az általános sztrájkot, amíg a kormány­zat nem tesz intézkedéseket a gazdasági válság megoldá­sára. Ezt a sztrájkot szerve­ző szakszervezeti tömörülés vezetője, Antoine Besara je­lentette ki vasárnap, az ál­talános sztrájk 4. napján. A 300 ezer dolgozót tömö­rítő szakszervezeti szövet­ség azt követeli az ország vezetőitől, hogy a nézetelté­réseket félretéve hozzanak megfelelő intézkedéseket a libanoni font katasztrofális értékvesztésének megállítá­sára. A polgárháború kirob­banása előtt 1 amerikai dol­lár 2,5 libanoni fontot ért, ma 1 dollárért 700 fontot kell adni. Az infláció idén 350 százalékos, nincs elég élelmiszer, benzin, és hiány­cikk lett számos alapvető fogyasztási cikk. BELFAST Véres merénylet helyszíne volt vasárnap az észak-íror­szági Enniskillen város fő­tere. Tizenegy ember életét oltotta ki egy nagyerejű po­kolgép. A robbanás követ­keztében összeomlott egy ré­gi iskolaépület, az előtte lé­vő világháborús emlékműnél gyülekező tömegből sokan a romok alá kerültek. A sebe­sültek száma negyvennyolc. PÁRIZS Népssavazás Olaszországban Mit jelent az „igen”? Néha nem könnyű igennel vagy nem­mel válaszolni. Márpedig negyvenöt millió olasz állampolgárnak vasárnap és hétfőn így kell — feketén-fehéren — válaszolnia egy népszavazás keretében. Mint minden korábbi esetben, a mos­tani referendumon is meglévő törvé­nyek és rendelkezések érvényben tar­tása vagy eltörlése mellett kell állást foglalnia a szavazócédula tulajdonosá­nak. öt kérdés szerepel a listán. Kettő igazságügyi problémákra, a másik há­rom az atomerőművek sorsára vonat­kozik. Azt hinné az ember, hogy az olaszoknak már nagy a rutinjuk” a népszavazásokban, hisz eddig kilenc té­mában kérdezték meg véleményüket ilyen formában. Mindenki jól emlékez­het a válás, a terhességmegszakítás vagy a mozgóbérskála-rendszer kérdé­sében tartott népszavazásokra, de ak­koriban nem volt nehéz eldönteni, hogy ki, mit válaszoljon. Mindenki a maga érdekei, szemlélete, politikai hovatar tozása szerint mondott igent vagy ne­met. Most viszont mintha bábeli zűr­zavar uralkodna az állampolgárok fe­jében. A szavazásra feltett kérdések ugyanis túlságosan bonyolultak. Szava­zó legyen a talpán, aki tiszta lelkiisme­rettel tud helyes választ adni. Érdemes felidézni például a legelső kérdés hátterét. A referendum kezde­ményezői (a radikálisok, a szocialisták és a liberálisok) meg akarják változ­tatni azt a rendelkezést, amely a bírák kártérítési kötelezettségét szabályozza az érdekeiben megsértett állampolgár­ral szemben. Jelenleg ugyanis a bíró csak szándékosan elkövetett csalás vagy korrupció esetében köteles az általa megsértett személynek kártérítést fizet­ni. A referendum kezdeményezői azt akarják, hogy a bírákra is ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, mint a közal­kalmazottakra, vagyis a munkájuk so­rán elkövetett „tévedés” esetén is fele­lősségre vonhassák és kártérítésre kö­telezhessék őket. Aki ezt helyesli, an­nak „igennel” keli válaszolnia. Elvben érthető, hogy miért merült fel ez a kérdés. Az utóbbi években többször is előfordult, hogy egy esküdt­szék első fokon elítélt valakit, majd a másodfokú bíróság felmentette a vád­lottat. Szemléletes példája ennek Enzo Tortara televíziós műsorvezető esete. Alvilági tevékenység vádjával állítot­ták bíróság elé, tíz évi szabadságvesz­tésre ítélték, majd másodfokon felmen­tették. Nyilvánvalóan arról volt szó, hogy a két bíróság eltérő módon ítél­te meg a rendelkezésre álló ismeret- anyagot. Ki téríti meg ilyenkor az ár­tatlanul meghurcolt állampolgár erköl­csi vagy anyagi kárát? — merül fel a kérdés sokakban. Az „igen” hívei nyil­vánvalóan igy gondolkodnak. A „nem” szorgalmazói (vagyis akik a mostani törvényt helyeslik) ugyancsak logikusan érvelnek. A bírák Olaszországban amúgyis nagy „nyomásnak” vannak kitéve, különösen, ha a vádlott „eccel- lente” vagyis, ha „köztiszteletben” álló maffia-vezérről, nagyhatalmú, kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező „don”-ról van szó. Az igazságügy frontján sok bí­ró vívott már hősies küzdelmet külön­féle ámyékhatalmakkal. Ha a bírákat a jövőben tévedés kimutatása esetén is perbe lehet fogni, akkor még több okuk lesz a félelemre. Nem is beszélve arról, hogy éppen az igazságügyi személy ,függetlensége” szűnne meg, márpedig a hatékony bűnüldözési munkának ez alapfeltétele. A „nem” tábora erre hi­vatkozik. Ami a nukleáris témát illeti, három „részletkérdésben” vagyis három tör­vény sorsáról kell dönteniük az urnák elé járulóknak. Az első törvény értel­mében a Tárcaközi Gazdasági Tervező Bizottság (CIPE) hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy melyik tarto­mányban, illetve megyében építsenek atomerőművet. A második törvény kü­lönleges pénzügyi hozzájárulásokkal „anyagilag” ösztönzi az említett köz­igazgatási egységeket az atomerőmű­vek befogadására. A harmadik törvény pedig az Énei elnevezésű — víILamos- áram-szolgáltató — vállalatnak engedé­lyezi, hogy külföldön részt vehessen atomerőművek építésében. Az „igén” hívei mindhárom esetben a törvény el­törlése mellett foglalnak állást. Pártközi harcok, a tekintélyért ví­vott politikai csaták ihívták életre ezt a népszavazást, amelynek témái fontos részletek, de nem tekinthetők nagy horderejű, az ország életét alapvetően befolyásoló kérdéseknek. Tálán ezzel magyarázható az állampolgárok érzé­kelhető közömbössége. Az „utca embe­re” be is vallja, hogy nem egészen ér­ti’ voltaképpen miről van szó, mi a he­lyes válasz. Az egyik újságban nem vé­letlenül jelent meg az a karikatúra, amelyen a pap így szól az előtte tér­deplő ifjú párhoz, pontosabban a vő­legényhez: „Kérem, ez itt nem népsza­vazás, ha „igent” mond, az tgfent Je­lent”. Garzó Ferenc Az amerikai kiadás után franciául is napvilágot lá­tott Mihail Gorbacsov Pe­resztrojka című könyve. A •párizsi Flammarion kiadó is igazi sikerkönyvnek kijáró gyorsasággal, egy hónap le­forgása alatt fordíttatta és nyomtatta ki a művet. Az SZKP KB főtitkárának arc­képével ellátott 371 oldalas könyv 89 frankos, általáno­san hozzáférhető áron ke­rült a francia könyvesbol­tokba. BELGRAD Űjabb két vezető szemé­lyiség kényszerült lemondás­ra a jugoszláviai Bosznia- Hercegovina szövetségi köztársaságban az Agroko- merc boszniai vállalat pénz­ügyi botránya miatt. A köz- társasági elnökség Munir Mesihovicsot és Ivica Bla- izsevicset, az elnökség (két tagját vétkesnek találta ab­ban, hogy kísérletet tett a vállalat szabálytalan pénz­ügyi üzelmeinek eltuaaolá- sára, és ezért mindkettőjü­ket távozásra szólította fel. WASHINGTON Visszavonta jelöltségét a legfelsőbb bíróság megürese­dett helyére Douglas Gins­burg, Reagan elnök második jelöltje. A bíróról ugyanis kiderült, hogy ifjabb korá­ban nem is egyszer kábító­szert, marijuanát használt,* ez az Egyesült Államokban büntetendő cselekmény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom