Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. NOVEMBER 7. A biztató piac sem kényelmesíthet el Valószínű, hogy jónéhány magyar cég szívesen cserélne a Jászberényi Hűtőgépgyárral: a jászsági nagy- vállalatnál ugyanis inkább a megrendelések bőségének zavarával küszködnek, nem a termelési lehetőségek kihasználása okoz gondot. Valószínűleg a jövő esztendőben sem lesz kedvezőtlenebb a helyzet, mert igaz, hogy — a jászberényiek számításai szerint körülbelül 4 százalékkal — növekedni fog az abszorpciós típusú A tőkés piaci lehetőségeket felmérő piaci prognózisok is kedvezőek: az 1,5 milliárd forintos évenkénti kiviteli tervek teljesítésére a jövőben is minden remény megvan, még növelni is lehetne a határon túli eladásokat, e törekvéseknek azonban határt szab a munkáskezek korlátozott száma. Ha figyelembe vesszük, hogy — azokban a kategóriákban. amelyekben a Hűtőgépgyár piaci tradícióit meg akarja őrizni — a jászberényi háztartási berendezések korszerűnek számítanak, azt hihetnénk, szinte semmit sem kell tenni, hogy a kollektíva az elvárható mértékben kivegye a részét a hazai ipar megújításának teendőiből. Erről azonban szó sincs, hiszen egyre sürgetőbb feladat a vállalatnál, alkalmazott technológiák korszerűsítése, és a Hűtőgépgyár ma nem járhatja a hetvenes évek elején, közepén bevált utakat: a licence- és know-how-vásár- lásokat követő új üzemek megépítésére ma nem igen lenne pénz. Viszont a reA technológiák modernizálása során a vállalat a legkorszerűbb berendezéseket igyekszik megvásárolni, vagy lízingszerződés keretében („minden a megújuláshoz segítséget kínáló megoldás érdekel benünket”) bérbe venni. A változásoktól a gyár vezetői azt várják, hogy mérséklődik majd a termelés élőmunka-igényessége. Erre feltétlenül szükség van, hiszen elképzelhető, hogy a személyi jövedelemadó bevezetése után a gmk-ban dolgozók egy része úgy ítéli majd, nem érdemes több munkát vállalni. (A munkaközösségek ma 180—200 teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó munkáját végzik el.) De ha nem így történne („a reakciókat előre nehéz lenne felbecsülhűtőberendezések fogyasztói ára, ám az évenkénti mintegy 260—280 ezer Lehel márkájú termék — ebből csak kis rész az abszorpciós — itthon biztosan vevőre talál. Annál is inkább, mert a gyár, alkalmazkodva a fogyasztói igényekhez, a jövőben tovább kívánja növelni a komfortosabb és nagyobb űrtartalmú szekrények, illetve a fagyasztók arányát. (Manapság az ezekbe a kategóriákba tartozó termékek aránya 40 százalék). konstrukciókra — a saját pénzügyi lehetőségek teljes kiaknázásán túl — minden kínálkozó megoldást igyekeznek kamatoztatni a jászberényiek. Egy sajátos, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság részvételével kialakított hitelkonstrukció keretében valósul meg például a vállalat „Bosch-üzemében” a szerelési folyamatok racionalizálása: nemcsak felújítják a „szalagot”, hanem új, úgynevezett javító ágakat építenek ki; a munka befejezése utón számítógép vezérli majd, hogy a raktárakból a különböző alkatrészekből mikor mennyi érkezzék a szerelés különböző állomáVilágbanki hitelből kezdik meg rövidesen a hűtőgépekbe kerülő hőszigetelő anyagot habosító berendezések korszerűsítését, Jász- árokszálláson pedig egy a Tyler áruházi bútorok és a hűtőládák készítése során felhasznált lemezek megmunkálását könnyítő berendezéssort szerelnek fel. ni”), akkor is szükség lesz a gyárban a munkáskezek hatékonyabb kihasználására. A gazdasági számítások szerint a „Hűtőnek” jövőre 3,5—4 százalékkal növelni kell termelését, hogy legalább az eddig megszokott eredményességgel feleljen meg az új gazdasági szabályozók diktálta követelményeknek. A termelésnövekedéshez nemcsak a fejlagos élőmunka-felhasználás mérséklésére van szükség, a produktív dolgozók számát is gyarapítani kell. Lehetőleg új emberek felvétele nélkül, hiszen ma, — és várhatóan jövőre is így lesz — a vállalat kapujában nem állnak sorban a munkára jelentkezők. Ráadásul az sem mindegy, mennyit költ bérre a gyár. Ebben a helyzetben egy lehetőség kínálkozik, az improduktív területeken dolgozók és az alkalmazottak egy részének a termelő üzemekben kell feladatokat vállalniuk. Persze produktív munkára átcsoportosítani csak azokat érdemes, akik mostani fix fizetésüket új helyükön „ki tudják termelni”. (Érthető okok miatt az átcsoportosítás miatt a keresetek nem csökkenhetnek.) A Hűtőgépgyár igyekszik minden mostani dolgozójának jövőre is munkát adni, hiszen ez a vállalatnak is érdeke. Mert elképzelhető, akinek nem találnak őt kielégítő új feladatot az felmond és a bérét a „megmaradók” megfizetésére költhe- ti a vállalat. Csakhát egy bizonyos határon túl az emberek még több pénzért sem képesek többet dolgozni, és korlátozott a túlórával eltölthető idő is. Éppen ezért az egyes dolgozók és a vállalat érdekei egyaránt az átcsoportosítás lépéseinek igen alapos átgondolására késztetnek. Kényszerű import Az első pillantásra kényelmes helyzetben lévő Hűtőgépgyárban azonban nemcsak a technológiai rekonstrukció és a munkaerőgazdálkodás ésszerűsítésének teendőiről beszélnek, ha a gondokat okozó feladatok kerülnek szóba. A hazai anyagok beszerzésének nehézsége talán a leggyakoribb beszédtéma a vállalatnál. Már csak azért is, mert ebben az esetben nem minden a gyárkapun belüli intézkedések eredményességén múlik. A hazai „háttéripar” ismert problémái közül a legszembetűnőbbnek azt tartják, hogy számításba vehető szállító partnereik ugyanúgy a közvetlen exportban érdekeltek, mint ők, a végtermék készítői. A jászberényiek évente több ezer dollárért kénytelenek például kompresszort importálni, pedig a hűtőgépeknek ebből a részegységéből itthon is gyártanak igen jó minőségűt — exportra. A Hűtőgépgyár vezetői szerint ezt az ellentmondást csak akkor lehet feloldani, ha az anyagszállítók valamiképp megkaphatnák a végtermék exportjából származó valuta- bevétel egy részét. Ha erre a jogszabályok lehetőséget adnának, még a mainál is kevesebb problémát okozna Jászberényben a termeléshez szükséges import biztosítása. V. Sz. J. Meglévő ..erűkkel*’ Ahogy a vállalati tanáoa tagjaI látják Szabad út a termelést növelő fejlesztéseknek Tilalmason Mellsrúciis, öntözési és felújítási feladatok A Karcag—Tilalmasra vezető utat hosszan szegélyező nyárfákat már lemeztelenítették a hajnali ködök, a fagyok. Elcsendesedett arrafelé a határ. A Középtiszai Állami Gazdaság ottani — a nagyüzem öt termelési egysége közül, a művelt földterület nagyságát illetően a második legnagyobb — kerületében íratlan-kimondatlan szabály: ha az időjárás engedi, november hétre rendbe kell tenni a határt. Látszik, csak úgy az autóból is, hogy rendbe tették. Azt persze csak sejtetik az ekék hátrahagyta jókora földhantok, hogy nem lehetett könnyű a mostani szárazságban. A termelés biztonságáért — Már október utolsó hetének elején befejeztük a kukorica betakarítását — lapoz vissza a napi jelentésekben Hajdú László kerületigazgató. — A szokásosnál több alkatrészcserével, üzemanyag fölhasználásával ugyan, de letudtuk az őszi mélyszántást is a tavasziak alá, még az ünnep előtt. Már látszata is van a kerületben dolgozó növény- termesztők, traktorosok munkájának: az 1354 hektár őszi búzánkból 1100 hektáron jó tőállománnyal, szépen sorol a jövő évi ke- nyérnekvaló. Az elkövetkező napok, hetek már az 1988-as gazdálkodási terv véglegesítésének időszakát jelentik a kerületben is. Az ott foglalkoztatott — és felerészben a Karcagtól tíz kilométerre lévő Tilalmason kint is lakó — kétszázharminc gazdasági dolgozót a vállalati tanácsban képviselőkkel beszélgettünk a jövő elképzeléseiről. Hajdú László, a huszonöt tagú testület elnökhelyetteseként bizonygatja: — Véleményem szerint a mostani tervezési időszakban a korábbinál nagyobb a szerepük, fokozott a felelősségük a tanács tagjainak. A legközelebbi ülésünkön megvitatásra kerülő termelésipolitikai tervünk a mező- gazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság 1988—1990 közötti időszakra kidolgozott munkaprogramjának jegyében kell, hogy összeálljon. A helyi program természetesen részfeladatokat foglal magába, és kik ismernék részletesebben a helyi adottságokat, lehetőségeket, mint az egyes munkahelyekről a tanácsba delegált munkatársaink. Vallom, hogy nem szégyen az, ha egy nap mint nap ott ténykedő tehenész jobban tisztában van az állattenyésztési telep sajátos problémáival, mint az oda két-három naponként eljutó szakvezető. A tárca munkaprogramjának megvalósítását segítő feltételrendszerről reális véleménye van a kerületigazgatóságnak : — Ismerek egy mondást, valahogy így: aki éhes, annak nem biztos, hogy halat kell adni, jó ha megajándékozod egy hálóval. Reálisnak tartjuk, hogy a jövőben nem maga a termelés, hanem a termelés növelését, a minőség és a gazdaságosság javítását elősegítő fejlesztések élveznek támogatást. Szelektív fejlesztést tart célravezetőnek a MÉM programja. Mi is rangsoroltuk az anyagi lehetőségeinktől függően megvalósítható beruházásainkat. Elsődlegesnek tartjuk a növénytermesztés biztonságának a megteremtését. A 3200 hektáros, amúgy is mindössze 13 aranykoronás átlagminőségű szántóterületünk 60 százaléka rendkívül szikes. Tavaszonként félezer hektárnyi területet borít a belvíz. Rohasztja az őszi vetéseket, akadályozza a tavaszi munkákat. Kerületünk nem tartozik a térségi meliorációba bevont területekhez, mégsem halogathatjuk tovább talajaink termőképességének megjavítását. Hiába, Tilalmas, az már a puszta széle. Az állami gazdaság földjei a Hortobágyi Nemzeti Parkkal határosak. Itt nemcsak akkor okoz gondot a víz a mezőgazdáknak, ha sok van belőle. Tizennégy millió forintnak megfelelő hozamkiesést okozott a kerületben idén a belvíz és az aszály — hallom a vállalati tanács egy másik tagjától, Bukó István gépszerelőtől. — A biztosítótól kapott kártérítésből nem lehet megélni. Fontossági sorrendben ezért is szerepel mindjárt a második helyen a beruházási terveink között az öntözés- fejlesztés. Az idén már kipróbáltunk egy berendezést, amit a Mezővíztől kölcsönöztünk. Egy kétszáz hektáros, öntözött tábláról tíz tonna feletti kukoricatermést takarítottunk be. Ez idáig még sohasem termett hét tonnánál több ebből a takarmánynövényből a tilalmas határban. A gazdaság velünk szomszédos, kunma- darasi kerületével együttműködve jövőre újabb két öntözőberendezést helyezünk üzembe. A Hortobágy—Berettyó vizét hasznosítva az országos munkaprogrammal összhangban, a népgazdasági szükségletekhez igazítjuk a növénytermesztésünk szerkezetét. Száz hektárral nagyobb területen vetünk tavasszal kukoricát, néhány száz hektáron fehérje- növényekkel próbálkozunk. Hogy mivel? A tavaszi munkakezdésig reméljük tudunk megbízható információt szerezni arról, hogy mi lesz jövőre jól eladható. Nem cserélni, felújítani / Ellentétben a határral, Bukó István munkahelye, a gépműhely bezzeg hangos. Van mit helyrehozniuk a szerelőknek, a munkájukat segítő, földekről beszorult traktorosoknak. Alaposan megviselte az erőgépeket, a munkaeszközöket a magágykészítéskor, a mélyszántáskor a száraz talaj. — A gépparkunk jó része elöregedett már, de van azért néhány új, korszerű, nagy teljesítményű erőgépünk, betakarító eszközünk is — mutat körbe beszélgető- partnerem. — Tíz tonna feletti kukoricatermést garantáló talajelőkészítést, vetésminőséget, növényápolást nem is lehet gépmatuzsálemekkel végezni. Világbanki hitelből, ötmillió forint értékű géphez juttatott bennünket a GITR. A műszakitechnikai színvonal, a termelőeszközök üzembiztonsága is alapvető feltétele a munkaprogramban is megfogalmazottaknak : a hozamok növelésének, a beltar- talmi érték javításának. Az utóbbiakon kívül sok, a nyereségességet elősegítő tartalékot látunk az ésszerű takarékosságban is. Itt a gépműhelyben például, éppen ezért úgy alakítjuk ki a teljesítménybér tételeit, hogy a szerelők nem a meghibásodott alkatrész újra cserélésében érdekeltek anyagilag, hanem a felújításban. Fekete Mihály, a kerület szakosított szarvasmarhatelepének vezetője is a Tilalmason dolgozó állami gazdaságiakat képviseli a vállalati tanácsban. Amikor a munkaprogram megvalósításának helyi lehetőségeiről faggatom, siet leszögezni: — Aki előbbre akar lépni, nevezzük a törekvését akár kibontakozásnak, akár megújulásnak, mindenekelőtt fel kell mérnie, honnan hová. Ahhoz, hogy minél alaposabban feltárhassuk az állattenyésztésünk gazdaságosságát javító tartalékokat, mi is szükségesnek tartottunk egyfajta önértékelést. Az idén várhatóan két és fél millió liter, azaz a tervezettnél 100 ezer literrel több tejet értékesítünk. Az ötszázas tehén- állományunknál négyszáz literrel növeltük a tavalyihoz képest az egy tehénre jutó tejtermelést, és a tervezett ötszázhússzal szemben 560-as borjúszaporulatot értünk el. Számítógépes béltartalom- és költség-optimalizálással 35 dekáról 27 dekára szorítottuk le az egy liter tej előállításához fölhasznált abrakmennyiséget. Szégyenkezni valónk tehát nincs, de azért a jobbítani valónk sem kevés. A Juhászat se mostoha Nemcsak a beszélgetés sora hozta úgy, a kerület termelésfejlesztést szolgáló terveiben is fontossági sorrendben a harmadik az állattartás feltételeinek javítása. Fekete Mihály ezt csak csapatmunkában látja megvalósíthatónak. — Minden eddiginél jobban együtt keli működniük a növénytermesztésben és az állattenyésztésben dolgozóknak. A gazdaságos takarmányozás ugyanis a jó minőségű szálas-, tömeg- és abraktakarmány megtermelésénél, az idejében és jó minőségben zajló betakarításnál kezdődik. Azután persze, a megfelelő tároláson, tartósításon és etetésen múlnak a dolgok. Ami viszont a takarmányok hasznosulását illeti, abban már szerepük van a jószágtartási körülményeknek is. Már megkezdtük az 500 férőhelyes szarvasmarha telep rekonstrukcióját, 1990-re sza- badtartásos tehenészetet alakítunk ki. Fejőházzal, merthogy az első osztályú minőségű tej mostani, 60 százalékos arányával, ha ez nem növekszik eleve megkérdőjelezzük az ágazat jövedelemtermelő képességének fokozását. — Annak ellenére, — kapcsolódik újra a beszélgetésbe a kerületigazgató —, hogy az 1800-as anyaállománytól értékesített bárány, gyapjú és juhtej bevételei éppen csak kompenzálják a ráfordításokat, nem mondhatunk le a műszaki fejlesztésről a juhászatban sem. Már befejezés előtt áll egy 600 férőhelyes új hodály építése,- és jutrágyából komposzt előállításnak technikai feltételeit is kialakítjuk. Mindkét, a juhtartás gazdaságosságát javító fejlesztéshez jelentős segítséget kaptunk a DATE karcagi kutatóintézetétől. A szarvasmarha és a juhágazat termelését egyébként a jövőben igyekszünk mindinkább az intenzíven gondozott gyepekre alapozni. A MÉM munkaprogramja is szorgalmazza, az állattenyésztés hatékonyságának növelése érdekében, ennek a fontos takarmányforrásnak a minél jobb hasznosítását. Nos, nálunk, itt a Hortobágy-szélen gyepből akad bőven. Temeskdzy Ferenc
