Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1987. NOVEMBER 28. Hogyan ól ön 7 Nyugdíjas varrónő a szalag mellett — Először is munkában, láthatja. Épp ezért mondhatnám, hogy köszönöm, az egészségem rendben, de mégse mondom. Hatvanévesen már el tudnám képzelni az életem a varrógép nélkül, a műszak nélkül. Csakhogy rászorulok a munkára, vállalnom kell, ha azt a szerény életszínvonalat, amit megszoktunk a családommal, tartani akarom, vagy legalábbis a látszatát tartani. Az se könnyű manapság! — Bemutathatom az olvasónak? — Megkérem, ne tegye. Életem hatvan évét ebben a városban éltem, ha azt mondom, minden régi szolnoki ismer, talán nem túlzók. És ha már újságíró kérdez, miért ne mondjam el őszintén, mi bánt, mi fáj. Kell ehhez a nevem? Maradjunk annyiban, hogy egy asszony vagyok, aki öt évvel a nyugdíjbavonulása után is ott dolgozik, ahonnét szép kitüntetéssel elbúcsúzott. Megmondjam azt is, miért? Egyszerű: a nyugdíjam most, az évenkénti emelések után pontosan 3924 forint. A tizenkét éve nagybeteg férjem nyugdíja 4500, s velünk él — ne is mondjam a drágám korát — az én édesapám is. ö is munkás volt, a férjem is, rangos üzemben keresték a kenyeret. Nos, kenyérre, tejre, miegyébre marad még mindig a nyugdíjból csakhogy! — Olyan hitelesen, szépen fogalmaz, mintha világéletében nyilatkozott volna. —•. Olyannak tűnik? Tudom az okát. Otthon másról se beszélünk, mint arról, hogy nehéz, „alig” ifjúság után még nehezebb öregség az osztályrészünk. Ráadásul nekünk, a mi családunknak valahogy nem is sikerült annyi se, mint másnak. Nekünk például nem adták a kezünkbe a lakás kulcsát, hogy tessék, élni, családot nevelni, boldogulni. Mi olyan szolnokiak vagyunk, akik megdolgoztuk az otthonunk árát is. Családi ház — nem rossz a magunkéban, de munkásembernek azt mindig meg kellett koplalni. És ugye, most is sok kell a .házra. Tetszik, nem tetszik, annak idején nagyon tetszett, hogy olajkályha melegít bennünket télen. Hát azóta mennyit emelkedett a tüzelőolaj ára? Vezettessem be a gázt? Miből? Hol van arra egy nyugdíjas emberpárnak hatvan-hetven ezer forintja? Kérjem kölcsön az ótépétől, mint sokan teszik? Kérem, mi van, ha az egy gyerekemre adósságot hagyok? Aki különben — mint a szülei — ugyancsak fölépítette már a saját családi házát. Miatta is szomorú vagyok, mert annyi kölcsönnel. hogy fizeti, törleszti, míg él. — Ennyire sötétnek látja a jelent? — Sötét az szerintem akkor is, ha én nem feketítem. Most vígasztalnak sokan, ismerősök. Mondják, ezentúl nem leszek kötve, nemcsak évi 1180 órát dolgozhatom, hanem akármennyit, a 96 ezer forintos határt úgyse érem el, ha az egész évet átdolgozom. Itt a szalagon ugyanis nyolc órás műszakokban havonta 3800 —4000 forintot tudok megkeresni. És a futószalag mellett nincs ám lazsálás, kis pihenés, szünet, az rabul ejti az ember, megfogja, nem engedi. — Végső soron, ha jól összeszámoljuk a munkájával, a nyugdíj melletti munkabérrel nem lát szükséget a család. — Ezt most, 1987 novemberében nem is mondhatom, sőt. Megvettük télire az olajat, bent van a burgonya, eltettem sok gyümölcsöt a betegjeimnek, s még a két unokámra is tudok gondolni ' karácsonykor. Dehát nem ennyi az élet, ugye ezt nem vitatja. — Mi még? — Például: amióta színház van Szolnokon, a mi családunknak bérlete van. Szeretjük a könyvet, s bizony, ha megjelenik egy-egy új kötet, ami mindhármunknak érdekes lehet, megveszem. Aztán: a háromévtizedes ülőmunka megviseli az ember derekát. Rendes heti programomba tartozik egy-két órányi úszás a Danába. Természetesen nem minden nap, hiszen én minden délután frisset főzök. Mégpedig kétféle menüt. Az édesapámnak epekímélő diétásat, magunknak mást. — Akkor a tévé előtt ritkán üldögél. — Azért úgy osztom-szor- zom az időm, hogy arra is jut. Tulajdonkeppen minden érdekel, ami a világban, az országban történik. Megpróbálok magamnak is feleleteket találni a kételyeimre, már azokra, amelyek az utóbbi években egyre nyugtalanítanak. Az édesapám ’19-es- veterán, a férjem ’45- ös kommunista, én őt követtem. Szóval mi sokáig úgy gondoltuk, hogy értjük, éljük a politkát. Lehet, az a baj, hogy öregszünk, s nem tudjuk fölfogni ezt a sok változást, ami körülöttünk van? Nem tudom, de a kisember mit érez a bajból? Hogy egyie kevesebbre futja, hogy egyre több a gondja. Elgondolkozom sokszor azon is, annyi olyan nyugdíjast ismerek, akiknek ennyi sincs az életre, mint nekünk. Hát csak szabad ezen szomorkodnom ? De azért van emellett öröme is? Mert öröm nélkül az élet sehogyse jó . . . — Akkor beszéljünk másról, az örömről. Mindennek ellenére ugyanis van, nem is kevés. Egyszer nagyon jól megvagyunk a családban, békében, szeretetben élünk. Legalább ilyen jól a gyerekünkkel, aki bár családos már, kirepült a fészekből, s jaj, dehogy szomorítanám, ha gond lenne — inkább segítem, ha tudom. És hozzáteszem azt, ami lehet, nekem a munka titka is: nagyon szeretem ezt az én munkahelyemet, amelynek vezetői nyugodt lélekkel fölfogadtak, s hatvanéves nyugdíjas létemre a futószalagon nem is akármilyen részfeladatokat bíznak rám. Sok régi munkatársam közöt lehetek nap mint nap, s a közös munka közös barátságot, szó szerint közösséget is jelent, amitől nehéz lenne megválni visszavonhatatlanul. Szóval jól érzem magam ebben a gyárban, talán kicsit vissza is fiatalodik az ember a társai között, a társaihoz. Tisztelem a gyári vezetőket, ők is engem, ezt megérzi az ember. És tudja, én úgy megtanultam beosztani az időmet, a szabad időmet is, hogy. nekem mindenre futja, én sose vagyok időzavarban, pontosan, szépen elvégzem a gyári, s az otthoni munkámat is Boldog vagyok, amikor munka után megyek haza.- s veszek a papának egy doboz fagyit, vagy két-há- rpm szem édességet. Szereti á kedves, örül neki. És egy hatvanéves munkásasszonynak szerintem nincs nagyobb boldogság, mint a családja békéje, biztonsága. S. J. Tiszafüredi tapasztalatok II tapintatos segítés mindig jé| jön Tiszafüreden 2 ezer 500 idős (nyugdíjkorhatáron túli) ember él, ezertizenöt férfi és ezernégyszáznyolcvanöt nő. A vonzáskörzetben több mint 3 ezer 800 60 éven felüli ember lakik. Szociális és anyagi helyzetük nem tér el az országos átlagtól. A nyugdíjátlag a 2 ezer 700 forintot nem éri el, tehát alacsonynak számít. Jellemző, hogy az egyedülmaradt szülőt a gyerekek magukhoz veszik, így családban élhet. Jelenleg két férfiról és négy nőről tudnak a városban, akik egyedül élnek, és igen rossz /viszonyok között. A mostoha körülmények között élők gyakran saját maguk okai a segítség elmaia- dásnak: nem fogadnak el külső támogatást. Tiszafüreden nincs szociális otthon, így azokat, akiknek csak az otthoni elhelyezés hozna megoldást, más település létesítményeibe utalják. Az elmúlt húsz évben 162 idős embert utaltak szociális otthonba a városból. Tiszafüreden egy idősek klubja várja az érdeklődőket, amely huszonöt embernek tud helyet biztosítani. Tizennyolcán járnak rendszeresen a klubba. Az idén nyáron ugyanis több idős klubtag tartós betegsége miatt gyermekeihez költözött, vagy házi szociális gondozást kért. TIT-előadá- sokat tartanak, kiscsoportos foglalkozásokon rendszeresen megvitatják az aktuális kül- és belpolitikai eseményeket az újságcikkek alapján. Természetesen megemlékeznek a különböző ünnepségekről. A foglalkoztatás alkalmi jellegű, sokan kézimunkáznak, a klub szövőszéket kapott az idén, amelynek használatára megtanítják a tagokat. A férfiak többségének a kertgondozás, az olvasgatás jelenti az elfoglaltságot. Házi szociális gondozásban százhetvenhatan ré .zesül- nek, a városban 6 hivatásos és 32 tiszteletdíjas gondozónő tevékenykedik. Szükség esetén még több házi szociális gondozást tudnak vállalni. Mivel a városban sok a kisnyugdíjas, nagy jelentősége van a különböző segélyeknek. Az idén szeptember végéig háromszáznegyven- négyen kaptak esti szociális segélyt. Szeptemberben hetvenhetén részesültek rendszeres segélyben, negyven- ketten teljes összegűt, harmincötén kiegészítő juttatást kaptak. Szintén szeptemberi adat: kilencvenha- tan vették igénybe a szociális étkeztetést. Ezek a tények is bizonyítják, hogy az átgondolt, kellő tapintattal nyújtott segítség mindig fontos, különösen, ha jó helyre kerül. Elnökök újra együtt Évek óta jó szokása a Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok Megyei Szövetségének, hogy évente egyszer vendégségbe hívja azokat a szövetkezeti vezetőket, elnököket, akik ott voltak a mozgalom bölcsőjénél, s hosszú évtizedes, nehéz munka után töltik nyugdíjas éveiket. Így volt ez az idén is, azazhogy mégse teljesen így. Éd- dig ugyanis rendszerint Szolnokra, a Mészöv-székházba szólt a szívélyes meghívó. Most — együtt a Mészöv nyugdíjasaival — csak a gyülekező volt Szolnokon. A nyugdíjas találkozó szervezői úgy gondolták: az idős, egyre kevesebbet utazó embereknek az lenne a legemlékezetesebb találkozó, ha látnák hol, mivé fejlődött a szövetkezés, mi a szemmel látható, kézzel fogható változás a fogyasztási szövetkezetek, a takarék- szövetkezetek életében. Ezért bérelt autóbuszt november 5-én a Mészöv, a Tiszaföldváron, Kunszentmártonban és Cserkeszőlőn meg-megállva bemutatta a változásokat az egykori elnököknek. Az autóbusz megtelt az érdeklődő nyugdíjasokkal, s cseppet se öregesen, szívesen keltek útra Tiszaföldváron jártak az áfész üzemeiben, Kunszetmártonban kedvtelve nézték meg a szövetkezeti nagyáruház kínálatát, s ugyanott elüldögéltek a takarékszövetkezet szép székházában is, hallgatták a megye legnagyobb „falusi bankjának” városi fejlődését. Estig tartott a kirándulás, az elnökök találkozója. Senki se volt fáradt, amikor az út végállomásán baráti szóra Törökszentmiklóson is leültek egy órácskára, az áfész vezetőivel, dolgozóival. Ott mondták el a Mészöv vezetőinek azt is: nyugdíjas szövetkezeti vezetők rég voltak ilyen kellemes baráti közösségben — együtt. (Képünkön az elnökök egy csoportja a kunszentmártoni Harmónia szövetkezeti áruház előtt. Fotó; Mészáros János) Gondoskodásért gondozás Otthont és barátokat talált Egy kis településen — ahol a felvégiek névszerint tudják, hogy kik laknak az alvégen — esemény, ha idegen, ha új lakó érkezik. Beszédtéma az is, aki egy szociális otthonba költözik. Oda, ahol a régiek éppúgy, mint az újak „örökös” lakóknak tekintik magukat. Jászberényben a Városi Tanács egyesített Szociális Intézetének 1-es számú ott- "hona mintha kivétel lenne. Ezt vallja Horváth Mihály- né, aki ez év november elején jászárokszállási otthonából a magány elől menekülve, barátságot és új otthont keresve jött Jászberénybe a szociális otthonba. Barátokra és otthonra lelt, senki se kérdezett, de mindenki elmondta: hozta isten közénk, vagy szeretettel köszöntjük otthonunkban. — Jászárokszálláson születtem, gyermekkori emlékeim is odakötnek. Férjhez menetelem után Dunántúlra költöztünk két kisfiúnk született és sokáig azt hittem, olyan boldogság a mienk, amilyen csak a mesékben van. Aztán meghalt a férjem, s mire kihevertem volna a csapást, ott volt az újabb tragédia, egy hirtelen jött betegség a kisebbik fiacskámat is elvitte, csak 14 éves volt a lelkem. Férjem halála után visszaköltöztünk Jászárokszállásra az édesanyámhoz. Tudtam, az életnek menni kell tovább, hiszen én is anya vagyok. A tanácsnál vállaltam munkát a pénzügyi osztály könyvelésén dolgoztam, onnan búcsúztam el 60 éves koromban — 5 évet rászolgáltam — úgy mentem nyugdíjba. . Sorolja, átgondolt mondatokba sűríti a gondoktól, tragédiáktól is terhes, mégis szép életutat. Egyszerű, mégis tartalmas, a mostanában előretolakodó, divatos szavaktól mentes mondatok. A dicsekvés, a panaszkodás hiányzik belőlük. Amit mégsem tud eltitkolni, mert még mindig fáj, a sok temetés. Temette férjét, gyermekét, édesapját és édesanyját. Keserves, a 83 esztendős asszony lelkén különösen nehéz terhet jelentő emlékek. Ami segített, elviselhetővé tette cipelésüket, hogy mindig szerette és szereti az élőket. — Mint tanácsi dolgozó gyakran kaptam olyan megbízatást, hogy a település fejlődését segítő tanácsi munkáról számoljak be valahol. Amikor válogathattam, oda mentem, ahol idős emberekkel válthattam szót, így lettem törzsvendége, majd tagja az idősek klubjának. Eleinte csak beszámoltam, aztán rendezvényeket, kirándulásokat szerveztem, kérvényeket fogalmaztam, nehezen elintézhető ügyeknél segédkeztem. Az akkori fáradozásaimat hálálják most meg itt, Jászberényben. Üj otthonom szép, jobban hasonlít szállodára, mint szociális otthonra. Sorstársaimmal napok alatt barátságot kötöttem, ők befogadtak, és szívembe zártam őket. A gondozóinkról valamennyiről, (ha szó szaporítás nélkül akarok beszélni) csak annyit mondok: melegszívű, mindenkin segítő, megértő emberek. — illés — Az orvos tanácsai A pajzsmirig^ betegségei Az anyagcserét befolyá soló pajzsrrtírigy betegsé gei közül a csökkent és fokozott működésnek va jelentősége. ’Az időskori pajzsmirigy túlműködés (Basedow-kói legfontosabb jellemzője tünetszegénység. Legir kább a keringési betegsé gek tünetei észlelhetők szapora szívverés, rend szertelen szívműködés szívmegnagyobbodás, szív elégtelenség tünetei. Egye betegeknél az előrehala dott koszorúér-elmeszese dés miatt a szív a sol pajzsmirigyhormon haté sára se képes növelni pulzusszámot, és ez a he lyes diagnózis felállításá megnehezíti. Gyakori az étvágytalan ság, gyógyszerekkel, diétá val nehezen befolyásolhat' hasmenés, a csontok mész szegénysége, az izomgyen geség. A testsúlycsökke nést elfedheti a keringés elégtelenségéből szármáz folyadékvisszatartás. / meleg, nedves kéz felkelt heti a pajzsmirigy-túlműkö dés gyanúját, mint ahog; az életkorhoz viszonyítot nagy testi-lelki aktivitá is. Az esetek felében ; pajzsmirigy normális nagy ságú, gyakran göbösei megnagyobbodott. 'A sze mek kidülledése se ritka. A kezelés fő eszköze Metothyrin tabletta, me lyet hosszú hónapokig kel szedni. A csontvelőt káro sítja, ezért a vérképe rendszeresen kell ellenőriz ni. . A Ha a gyógyszeres keze lés nem hoz eredményt é ha a struma nagy, össze nyomja a légcsövet, beter jed a mellkasba — a mű tét segíti. Viszonylag gyakoribb csökkent pajzsmirigy-mű ködés. Felismerése nen #nindig könnyű, mivel tü netei hasonlítanak az idő embereken általában ész lelhető tünetekhez. Gya kori a radijod terápia ké sői szövődményeként. Tü netek: fáradtság, gyenge ség, aluszékonyság, bá gyadtság, fázékonyság szellemi renyheség, székre kedés, a hang mélyülése •szőrzet kihullása. A kezelés fő eszköze : hormonpótlás. A gyógy szer adagolását kis dózis ban és óvatosan kell kéz derű, különösen azoknál akiknek szívinfarktus; volt, gyakoriak a szívtáj fájdalmak, szívritmusza varok. A beteg rekació ját rendszeresen ellenőriz ve a bevitt hormon meny nyisége fokozatosan növel hető a szükséges mini mális adagig. Hormon-túladagoláskor gyakori a szívtáji fájda lom, szapora . szívműkc dés, zavartság, alvászavai A szert folyamatosan ke szedni és lehetőleg réggé egy adagban bevenni. Kel lő mennyiségű pajzsmi rigy-hormon pótlással betegek állapota kedvező en befolyásolható. Jelentő sen javulnak az addij gyakran az öregedéssé kapcsolatba hozott tüne tek. Dr. Cz. L. Összeállította; Sóskúti Júlia
