Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-24 / 277. szám

1987. NOVEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 fills * *** ■' ITYS i Ily fiiMiiéaÉsi' f S i t1 4 * 111 B BHL ■ ' „a- JfllNflH'' | 111 , wjf mm V. 1 m 1 Ifi Ifpp f fi:;;f ] ' rfiff Hn ISM B 81 fjjfj «hBSkÍ /sví í w j« j| ff mmft ;;íi ! yjli II. Wm* 1 rm HRl ¥%> \ I Jubilál a szolnoki úttörőház Harmincöt évvel ezelőtt december 21-én nyitotta me" kapuit a Szolnoki Ti­sza Antal Űttörőház. A szü­letésnapot egyhónapos ren­dezvénysorozattal ünnepük a megyeszékhely diákjai, egykori és mai úttörővezetői. A program nyitányaként december 3-án az egészség napja rendezvényeként szel­lemi vetélkedőt tartanak az egészséges életmódról, ame­lyet a város üzemeinek ter­mékbemutatója tesz színe­sebbé. Másnap, december 4-én az úttörőház szakkörei mutatkoznak be illetve alko­tásaikat nézhetik meg az érdeklődők. A házban ösz- szesen huszonnyolc szakkör­ben tölthetik el hasznosan a szabadidejüket a gyerekek. Ötödikén a Kisdooos című lap szerkesztőivel, munka­társaival találkozhatnak a diákok, 6-án pedig játékos kaszinóra várják őket. De­cember 9-én sakkpartit rendeznek tanulóknak, 12- ér, pedig a nemzetközi iskola­kupa városi döntőjére kerül sor. Luca napján, 13-án be­mutatkozik a Mátyás Ki­rály Úti Általános Iskola úttörőcsapata. Bizonyára sokan elmen­nek majd ll-én a szülők pedagógusok fórumára, ame­lyen A mi családunk című filmet nézhetik meg az ér­deklődők, s beszélgethetnek Magyar József rendezővel. December harmadik heté­ben kerül sor a kisdobos mesemondók városi találko­zójára, a Gyermeknek len­ni... című dalos, verses mű­soros délutánra, az orszá­gos úttörőházi bizottság ki­helyezett ülésére. A szüle­tésnap előtti napokban is­mét disznóvágásra és kósto­lóra várják az effélét ritkán látó városi gyerekeket. December 21-én, ünnepi műsorral köszöntik a jubi­láló úttörőházat. A műsor­ban a Ságvári Körúti Álta­lános Iskola irodalmi cso­portja lép fel. Ekkor adják át a „Gyermekvilág 2087” pályázat díjait, amelyet a jubileum alkalmából hirdet­tek meg. E napon került sor az egykori illetve mai úttö­rővezetők találkozójára is. A rendezvénysorozat ter­mészetesen folytatódik a születésnapi megemlékezés után, a téli szünetben töb­bek között videofilmvetíté­sen, fenyőfadíszítésen, ka­rácsonyi ajándékkészítésen, asztaliteniszversenyen, szá­mítógépes játékon és vidám óévbúcsúztatón szórakoz­hatnak a diákok. (Fenti ké­pünkön: Születésnapra ké­szül a bábszakkör.) LAÁR POUR LAÁR A költöt vártuk — a színész jött A „költő” és a „lektor” sikeres jelenete. Balról Laár András, mellette Galla Miklós Fotó: Hargitai izgalommal vártám Laar András estjét a napokban. Kíváncsi voltam arra az em­berre, aki „főállásban” a KFT együttes szellemi mo­torja, akinek ironikus dal­szövegei sohasem hagytak közömbösen, aki most mint költő szónak voltaképp nagy gyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében. A ítiöltő szónak voltaiképp nagy kezdőbetűvel, esetleg idéző­jelben kellene állnia itt. hi­szen a Laár által megfor­mált poéta már nem is egy- s»erűen görbe tükörben lát­tatja a szó felkent apostola­it, hanem valahol a tükör gyújtópontjában, vagy még azon is túl... Nem voltam maradéktala­nul elégedett Laár András estjével. Többnyire tetszet­tek a l’art pour l’art jegyé­ben fogant poénok, ahogvan mondani szokták, a közön­ség, is azonnal ráhangolódott Laér és társai (Galla Mik­lós, Dolák-Saly Róbert és Bálint Bea) hullámhosszára, de néhányszor üresjáratot éreztem, s egy idő után hosszúra nyúltnak az elő­adást. A „költőt” vártam, s egy színészt kaptam — ezer­nyi grimasszal, groteszk moz­dulatokkal — helyenként a maga módján profikat meg­szégyenítő alakítással. Hány arca van még Laár Andrásnak? — kérdeztem a nagyszerű zenésztől, szöveg­írótól a „költői est” végén. — Nem általam kitalált igazság: az ember lehetősé­gei végtelenek, én igyekszem is minél jobban kihasználni a lehetőségeimet, minél több — úgymond arcot láttatni. Ma este egy erősen karikíro- zott költőt jelenítettem meg — azért élőben, mert ezeket a verseket csak így tudom elképzelni a nyilvánosság előtt; nyomtatásban nem. — Fut a KFT szekere, fut az előadás is, siker minde­nütt. Mégis azt hallani ön­ről, hogy mindig elégedet­len. — Időközben rájöttem, hegy a pénz, a siker, a csil­logás nem jelent semmit, másra vágytam. — Belépett a buddhisták magyarországi rendjébe . . — Igen, jó fogódzkodó volt annak idején a buddhiz­mus, de később felismertem: én mindig buddhista vol­tam, ezt sugallták a tanítá­sok is, amelyeket persze nem tudtam igazán használni. Most azonban önmagámra találtam, úgy érzem, nagv- fekú rend van bennem. A buddhizmus számomra most már nem is létezik, égévé vált velem. — Mit jelent-ez a munká­jában? — Fantasztikusan segít, de kivált a magánéletemben. Én például régebben nem szerettem az embereket, a buddhizmus hatasára vala­mi ösztönös szeretet alakult ki bennem. Megváltoztam. — Gondolkodott már azon, mit érne a KFT ön nélkül? — Ahhoz, hogy odajusson, ahol most van, kellettem én is, de meggyőződésem, hogy nélkülem is működne, csak másmilyen zenekar lenne. Egy biztos: intellektuális zenét játszana, és soha nem menne le „kutyába". — Korábban felröppent a hír, hogy egy műfaj nélküli előadáson töri a fejét. — A dolog nem újkeletű, hiszen bennem jó 10 éve már megfogalmazódott en­nek a gondolata. Színház és koncert keveréke lenne, amolyan teatró-rock, de még magam sem tudom iga­zán körvonalazni az egészet, csak érzem. Mindenesetre más lenne, mint a .költői estem" — ez az álművészi, álszínházi, de végül is kaba­ré- jellegű előadás. — jurkovics — Akik áldozatot hoznak a zenéért ' 3^^ ^ ,w% ' • * * , '' , x : Hangversenyre készülődik a Jászberényi Kamarazenekar Szombat délelőtt van. A jászberényi vasútállomásra megérkezik Szolnok felől a vonat. Fiatal muzsikosok szállnak le róla, különböző formájú és méretű tokokban hangszereiket viszik. Irány a Palotásy János Zeneiskola, ahol szombaton délélőtt próbál a Jászberényi Ka­marazenekar. Az „idegen- -giósok” különböző közép és felsőfokú zenei intézmé­nyekben tanuló diákok, a zeneiskola volt növendékei, igyekeznek mielőbb megér­kezni, a most igazán nagyon fontos próbára. A zenekar talán minden eddiginél na­gyobb erőpróbájára készü­lődik: november 28-án a jászberé­nyi Főtemplom­ban a Szegedi Bartók Kórus és neves szólisták közreműködésé­vel Mozart hang­versenyt adnak. A műsor: Simfo- nia concertante és a Requiem. A zeneiskolá­ban az intézmény igazgatónője Te­lek Károlyné és helyettese. Tí­már Gábor — a zenekar aktív tagja — a zene­kar vezető kar­nagya, Gál Ta­más és Tóth Já­nos, a Jász Mú­zeum igazgatója, a zenekar elnöke társaságában be­szélgetünk sok mindenről, ami az együttes életével, műkö­désével van kapcsolatban. Elmondják, hogy a zenekar létszáma a megalakulás ide­jéhez képest tovább fejlő­dött, stabilizálódott. A de­rékhad a zeneiskola tanárai­ból tevődik össze — és ter­mészetesen az intézmény egykori és jelenlegi diákjai­ból. Az állandó létszám — a teljes fúvóskarral együtt — negyven. Örvendetes tény, hogy a zenekar jó né­hány tagja a Szolnoki Szim­fonikus Zenekarban is ját­szik. A kamarazenekar rendkí­vül fontos missziót tölt be a Jászságban: Jászkisér. Pusz­tamonostor, Jászjákóhalma, Jászárokszállás, Jászapáti, Jászszentandrás zeneszerető közönsége soha nem hallgat­hatna zenekari hangverse­nyeket, ha az együttes nem menne el ezekre a helyekre szép műsoraival. Talán, ide sorolhatjuk magát Jászbe­rényt is. A zenekar a fel­nőtteknek szóló hangverse­nyek mellett kedves köte­lességének érzi a szakmun­kástanulók zenei nevelését is, hangversenyeivel. A vá­ros kulturális életéből más területen is kiveszik a ré­szüket: együttműködnek a Palotásy Kórussal és a Le­hel Társastáncklubbal is. Közreműködnek a társadal­mi és politikai ünnepeken, így a nagy októberi szoci­alista forradalom 70. évfor­dulója alkalmából rendezett ünnepségsorozaton is. A megyében a sok szerep­lés mellett állandó tanulá­si szándékkal rendszeresen részt vesznek — méghozzá szép eredménnyel — a Veszprémi Országos Kama­razene Fesztiválon. Itt or­szágos szintű megmérettetés­ben részesülnek. Bár a zene­kar repertoárjának gerincét a barokk zene teszi ki, ebből a stíluskörből néha ' „elka­landoznak” így történhetett meg, hogy nemrég a Magyar Rádióban előadásukban hall- gatthattuk egy kortárs ze­neszerző egyik alkotását. Országszerte terjedő jó hí­rüket jelzi, hogy meghívást kapott a zenekar Szeeedre is. ahol közismerten nívós koncertélet folyik. Külföldi kapcsolataik is épülnek: rendszeres együttműködést tartanak fenn egy belga ze­nekarral és meghívást kap­tak az NSZK-ba. A széleskörű pártoló tag­ság mellett az Egyesült Jászsági Áfész, a Jászsági Építőipari Szövetkezet, a Jászberényi Városgazdálko­dási Vállalat, a Jászsági Egyesült Cipész Szövetkezet, a Műszeripari Szövetkezet, a Jászberényi Aprítógép­gyár, a Lehel Hűtőgépgyár, a Jászsági Ruhaipari Szövet­kezet, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ és a Megyei Tanács VB Ellátó és Szolgáltató Slzervezete segí­ti rendszeresen anyagilag a zenekart. Ezenfelül .minden területen biztos bázist jelent az együttes számára a zene­iskola tantestülete és vezeté­se és a kamarazenekar lel­kes és agilis elnöke. Amíg a beszélgetés tart, a próba addig is folyik, hiszen közeleg a hangverseny nap­ja és sok még a teendő. A Zenekart Horti Gábor ve­zényli, a zeneiskola volt nö­vendéke, aki szívesen segít Gál Tamás karnagynak. A szombat délelőtti próbákkal bizony nagy áldozatot vál­lalnak magukra a zenekar tagjai, ezeken a próbákon nagyon igényes, megalkuvást nem ismerő munka folyik. Gál Tamás szavai szerint a zenekar jóval többet dolgo­zik, mint az amatőröktől ál­talában elvárható. Igényes­ségre kötelezi az együttes a fiatalon, tragikus körülmé­nyek között elhunyt alapító és karmester: Czeglédi Zol­tán emléke is. A november 28-i hangver­senyre, melyhez hasonló ze­nei eseményt JászDerényben még soha nem volt, szeretet­tel várják a rendező szervek az érdeklődőket. Szathmáry Judit Szovjet filmek fesztiválja A film, amelyből az itt látható képet vet­tük „fogcsikorgató, szarkasztikus, fájdalmas film, minden félelem nélkül méri fel egy egész nép rettenetes, szimbolikus gyötrel­mét. Nem véletlen, hogy ez az alkotás Grú­ziában, Sztálin szülőhazájában született, ahol a nép amúgy is féltékenyen őrzi sajá­tos nyelvét és kultúráját”. Rendezőjét Nyu­gaton a grúz neorealizmus képviselőjeként ártják számon, filmjét, nemrég vetítették a megye egyes ilmszínházaiban. Kérdés: ki a filmrendező? A helyes meg- ejtéseket december 1-ig kell beküldeni a Szolnok Megyei loziüzemi Vállalat (Szolnok, Május 1. u. 19.) címére. Ma fámét: Dél-alföldi Magazin A szegedi tv-stúdió mai magazinműsora húszperces összeállításban számol be azokról az MTA Szeged i Bi­ológiai Központjában * folyó több kutatási területekről, amelyek leginkább kapcso­latiban állnak a gyakorlattal. Az első főigazgató, Straub F. Brúnó akadémikus §rról beszél, milyen helyet foglal el ma a szegedi intézet a nemzetközi tudományos élet­ben. Filmriportot láthatnak a nézők a naigymágocsi köz- művelődési fórumról, a ka­locsai cigány tál álikozőr ól, a makói kondicionáló pankróL Négy megyéből adnak képet a tudósítók az aktuális, me­zőgazdasági munkákról. A spor tkrónika vízilabdáiban szegedi, kosárlabdában bajai sikerről számol be. Nem hi­ányzik a magazinból a lab­darúgás. sem: filmriport tu­dósít a Boszorkány Kupá­ról és a Pusztai László — emléktomáról. A műsort Olajos Csongor szerkesztet­te és Gellérfy László vezeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom