Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
1987. NOVEMBER 21. Irodalom, művészet 9 Lator László; Fa a sziklafalon Vajon a lét hány millió magot tékozolt el, míg megfoganhatott a függőleges szikla-szahara kő-szörnye közt ez a satnya fa? Micsoda szeszély börtönözte be mostoha sorsa kényszereibe, parancsaival és cseleivel hogy nyomta, gyűrte, kanyargatta fel a csökönyös, fortélyos akarat a puhacsontú vékony sudár at? Fekete kérgén a mindennapi küzdelem csontigható nyomai: nagy hegek, tarjagos daganatok, megszökött, kificamodott tagok, de a rémület görcs-bogaival felesel a szökökút-ívű gally, szövevényes hasadékokon át csavarodnak, furakodnak tovább drótkeménnyé vadult gyökerei, mohó kínnal-gyönyörrel szívni ki a nedvet, a sovány sókat a kő elmeszesült hajszál-csöveiből, s rostjaiban hangtalan ekrazit halmozódik, szétvetni rügyeit, és ága-lombja a forrástalan ragyogás habzó áramaiban fürdik, a vad, sistergő sugarak a pórusain átáramlanak: nyomorékul is tudja még a lét tagolatlan tűz-homály örömét, a kömarkú pokol s a könnyű űr közt remegő vezetékül feszül, melyben pillanatonként összecsap az üdvözült gyönyör s az iszonyat, s magával folyvást vitatkozva, a kettőt egyszerre kell mondani. Micsoda jel a bibliai szikla vörhenyes sivatagába hasítva, zsugori biztatásul belevetve az özönvíz-utáni döbbenetbe! Kiált minden gyötrött gyökere-ága, mondhatatlan szépségeárvasága. November 19-én hatvan évei Lator László pentin enyhén emelkedő homokos sávján. Béni futásnak eredt. Anyósa háza előtt megtorpant, és pillanatra hátrafordult, hogy megbizonyosodjon: apja és gyermeke követik-e. A negyedik kanyarodó után félelem szállta meg. A sík terepen a biciklik tempója felgyorsult, és Béni felmérte, ha azok ott négyen elérik a lejtőt, bottal ütheti nyomukat. Zihálva torpant meg, és torkaszakadtából „állj”-t kiáltott. iBár nem remélte, a kerékpárok meginogtak, és sorjában visszafordultak. A srác, aki felesége táskáját vitte, haragtól vörös arccal, durván rászólt Bénire. De Béni nem válaszolt. Alit és nézte a feleségét. Az asszony egy útszéli fának támasztotta kerékpárját. Kezét sután lógatta, s tekintetét akkor sem emelte fel, amikor a férje beszélni kezdett hozzá. — Apám érkezett meg ... Azért kerestelek. Látni akar, elvégre a menye vagy, azt mondta. Az asszony elindult, aztán visz- szatért; felemelte a táskáját a porból, és leült az árokparton egy kőre. Béni a kő mellé guggolt. Csendesen folytatta: — A gyerekre nem gondoltál, amikor elmentél? Az asszony továbbra is néma maradt. — Lefeküdtél azokkal a srácokkal, mi? Az asszony felemelte a fejét; meglepően szép arca volt. Kék szeme alatt a fekete árnyékok csak melegebbé tették tekintetét. Barna haja gyermekessé, kislányossá kerekítette arcát, s csak ajkának feszesen lecsapott széle tanúskodott életkoráról. A juhász ott állt az udvaron, és tűnődve nézegette azt a kisebb dombnak is beillő földhányást. Amikor az új házat emelték, ásták ki az alapot, akkor került oda. Azóta rondította fölösleges púpként a portát, fűvel, gyommal belepve. Mariska jött ki a házból. Odament az apja mellé, nézte ő is a dombot. — Nem tudunk ide sátort csinálni, lányom — csóválta a fejét az öreg. — Ez a jókora kupac megakdályozza. Két oldalt meg kevés a hely. Törődj bele, hogy a házban tartjuk meg a lagzit. — El kell hordani ezt a csúfságot — mondta a lány. — Hol kapsz erre embert? — Az öreg legyintett. — Magam nem bírom. Jóska meg dolgozik ... — Jóska, nem! — Mariskának pattant a hangja, mint a száraz gally, ha eltörik. — Hogy jönne már az ki, hogy mindjárt munkával kezdje az új életet. Hogy rögvest megdolgoztassák az apósék- nál. Még mit nem! Tán meg is gondolná magát, amíg itt küszködne ezzel. Szerezzen egy markológépet, az egy-kettőre felfalja, mint a disznó a korpát. — Bolond vagy, te lány — nevetett az öreg —, majd éppen nekünk adnak ide egy markológépet, hogy sátorban mulassunk. Másra kell az. Márpedig én sátras lagzit akarok — vált sirósabbra Mariska hangja —, nekem ne szorongjanak abban a két szobában a vendégek. Ne mondják, hogy a Juhász Mariska lagzijában úgy mulattak, akár a hordóba betaposott káposzták. A kerítést rázta valaki. Odanéztek mind a ketten, és Karcsi vigyorgott vissza rájuk. — Mit akar itt ez a féleszű? — Mariska dühösen szólt oda az apjának, majd hangosabban, kifelé: — Mi kellene, Karcsikám? — Gyere hozzám feleségül, Mariska! Éjjeliőr lettem a téeszben, el tudlak tartani. Kaptam biciklit it. Ehun van, ni. — Megberregtet- te a csengőt. — Jól szól? A lánynak most nem volt kedve tréfához. Pedig egyébként szeretett bolondozni Karcsival, aki már húsz éve feleségre vágyik, és hol ennekj'hol annak kéri meg a kezét. Mostanában ő a soros, ahányszor csak találkoznak, nem ússza meg lánykérés nélkül. De sokszor idejön, megrázza a kerítést, aztán bekiabál mint most is. — Eriggy innen, Karcsi, dolgunk van. — Hozzám jössz?! — Majd gondolkozom rajta, de most menj el szépen ... — Nem — felelte, és újból leszegte fejét. — Nekem akarod beadni?! — Béni belerúgott a porba. A fellegvár platója oly kopár és elhagyatott volt, hogy belefájdult a szeme. Kiköpött, majd visszaguggolt a kő mellé. Az asszony lassan felemelte kezét, hogy megszokott mozdulattal megigazítsa haját. „Mit akarhat ez tőlem?” — gondolta. Béni nem várt magyarázatot. Okot talált, s mert ő szülte, belekapaszkodott. Tulajdonképpen megbocsájtani jött felesége után. Jóleső érzés töltötte el, amint ez tudatosult benne, nagylelkű lett, büszke: „meg fogok bocsájtani!” — lelkendezett. „Az asszony pedig bűnös, mert...” Az asszony sóhajtott, s guggoló férje térdére hajtotta fejét. A nap egy utolsó ugrással elérte az égtetőt. Amikor az öreg, s a gyermek megjelentek a negyedik kanyarodóban, ott találták őket összebújva; a gyermek kihúzta kezét a nagyapjáéból, és az anyjához ügyetlenkedett, ölébe fúrta magát és mosolygott. Olyan volt az egész, mint egy öreg, családi fotó. Béni felegyenesedett, és csendesen megjegyezte: — Ez a feleségem. — A gyermekre mosolygott: — A családom — tette hozzá. — Ismerje meg őket, apám. Az öreg lehajolt, megsimogatta az asszony homlokát, mintha az izzadtságot törölte volna le; meg- csípdeste a gyermek hurkás com- bocskáját, aztán a fiára nézett. Csönd volt. Olyan csönd, mely belengi a jól retusált, régi családi fényképeket. Karcsi koravén, összeaszalódott fejét odaszorította a vaskerítéshez. Száját a fél arcába vágta bele a csecsemőkori szélütés, arra kanya- rintva az orrát is. Akkoriban azt hitték, rámegy erre, de aztán megmaradt, ilyennek. Senki nem tudta az éveinek a számát, de már túlhaladhatta az ötvenet. Mióta elháltak a szülei, a nővére gondozta, ott kapott egy vackot a nyárikonyhában. — Szép vagy, Mariska — kiáltotta —, nagyon tetszel nekem! Az ilyen faros, melles lányokat kedvelem leginkább. Elveszlek, hallod! — Ne ordibálj már itt, Karcsi — szólt oda az öreg Juhász is. — Menj a dolgod után. — Estig hová menjek? Nem mondaná meg? Mit őrizzen az éjjeliőr nappal? — összeragadt savanyúcukros zacskót kotort elő a zsebéből, bedugta a kerítésen. — Mariska, te! Akarsz cukrot? A lány odanézett. Eszébejutott valami. Figyelte Karcsi repedezett körmű nagy kezét, amelyben a zacskót szorongatta. Kis ember, de mint a medve, olyan erős. Akkora zsákot elcipelt már, látta is, amit tőle nagyobbak meg sem bírtak mozdítani. — Te, Karcsi — mondta kedvesebb, kicsit évődő hangon —, hogyan csinálhatnánk meg a lagzit, amíg itt van ez a domb? Ugyan hová ütnénk fel a sátrat? — Minek ide sátor? — ellenkezett Karcsi. — Jó lesz nekünk a házban is. — Nem addig van az! Ma divatosabb sátorban tartani a lakodalmat, nem pedig a házban nyomorogva. — Igaz — bólogatott Karcsi —, ez bizony lehetséges ... Dehát nem nagy bucka ez, semmi ezt elhordani. Ha hozzám jössz, én bizony elhordom. — Ne bomolj, te lány — csattant fel az öreg —, mit hergeled ezt a szerencsétlent? Majd éppen ő fogja neked elhordani?! Karcsi meghallotta. Dühösen a kerítésbe rúgott, úgy acsarogta az öreg Juhász felé. — Maga ebbe ne szóljon bele! Maga vénember, de én még fiatal vagyok! Két kézzel is elkaparom a lányáért. De ugye akkor hozzám jössz, Mariska? — Ki máshoz mennék? — nevetett a lány. — Ha eltisztítod innen ezt a rusnyaságot, megcsináljuk a lagzit, sátrasat, nagyot. — Ez már beszéd! — Karcsi boldogan ugrott egyet. — Rendes lány vagy, Juhász Mariska! Hozzám való! — Mit csináltál, te? — Az öregember a biciklin gyorsan tovaka- rikázó Karcsi után nézett. Elment neked a józan eszed? Miért kellett ezt a tökéletlent ilyesmire felbiztatni? — Ugyan, apám — biggyedt a szája a lánynak. — öt perc múlva már el is felejti az egészet. Olyan ennek az agya, mint a kerítés, aminek támaszkodott. Átjárja még a szél is. Karcsi egyenesen az elnökhöz karikázott. Az elnök éppen elmenőben a kaput csukta be maga után. Megtorpant, hogy Karcsi egy hosszú fékezés után, hirtelen elébe ugrott. — Mi az, te? El akarsz gázolni? K arcsi röstelkedve rázta a fejét. A biciklit a földre döntötte, aztán katonásan vigyázz- ba állt. — Zsiga bátyám! Adjon nekem szabadságot ma éjszakára. — Szabadságot? Aztán minek? Aludni akarsz? — Aludjon, aki öregember — mondta Karcsi a szemét hunyorítva az izgalomtól. — Nekem dolgom van ... — Dolgod? Miféle dolgod? — Azt nem mondhatom el. .. — Nekem se? — Magának se! — No, te is jól kezded — csóválta a fejét az elnök —, még jóformán munkába se álltái, de máris szabadságot kunyerálsz. De ha olyan fontos, akkor most az egyszer még elnézem, hanem holnaptól nincs kibúvó! Ezt a mai éjszakát meg köszönd Czibak bácsinak, hogy helyetted is őrködik. Karcsi hálásan vigyorgott, kínálta volna savanyúcukorral az elnököt is, de hogy az nem vett, ő kapott be hármat is egyszerre. Este nagyon ugattak a kutyák a szomszédban. Az öreg Juhász kétszer is kinézett, nem az ő portáján ólálkodik-e valaki, de hogy senkit sem látott hát visszament. Karcsi ott lapult a domb mögött. Hallotta az öregember morgolódá- sát, élvezte is, de nem akarta, hogy észrevegye. Majd reggel, amikor készen lesz. Már éppen nekifogott volna a munkának, amikor nyílott a kapu, és Mariska érkezett haza. Mellette egy magas, szőke fiata'em- ber Szűcs Jóska. Nevettek, évőd- tek egymással. A kapu többször is nyitódott, csapódott, mintha azzal is játszanának. Mit kisérgeti ez a traktoros a menyasszonyomat? — Karcsi erősen fülelt, de nem hallott semmit a beszélgetésből. — Ámbár kísér- getheti, de Mariska akkor is hozzám jön feleségül. Megígérte. Egészen lebújt a domb mögé, még a lélegzetét is visszatartotta, és várt addig, amíg a kapu végleg becsukódott, majd kattant a zár a ház ajtajában is. Aztán megvárta még, amíg a fény is kialszik az ablakokban, és csak azután emelkedett fel. Megszállottan dolgozott a kellemesen meleg augusztusi éjszakában, a kiemelt földet hátra talics- kázva a kerítéshez. Éppen csak annyi ideig pihent néha, amíg egy-egy cukrot bekapott, de miután a zacskó tartalma véges volt, utóbb már ez sem hátráltatta a munkában. Csákányozott, lapátolt, és úgy érezte, minden talicska földdel közelebb kerül a lányhoz. Amikor a hajnali vonat elcsattogott a távolban, Karcsi az utolsó talicska földet borította ki a kerítésnél. Aztán még takarosán elgereblyézte, elegyengette a domb helyét, majd leült a felfordított talicskára. Ferde száját még inkább lejjebb rántotta egy hatalmas, önfeledt vigyorgás. F él hat tájban nyílott az ajtó, és az öreg Juhász dugta ki a fejét. Hosszú fehér alsóban, vászon hálóingben úgy mutatott, akár egy szórakozott kísértet, aki éjfélkor elfelejtett visszamenni. — Hé, öregember! — kiáltott oda Karcsi —, nem hisz a szemének, ugye?! De csak nyissa ki jobban, és láthatja, hogy nincs itten a bucka! Elhordtám, ahogy megígértem ! A kiáltozásra kijött Mariska is. Álmosan hunyorgott, és mintha még mindig álmodna, úgy nézte a halom hűlt helyét az udvaron. — Keresheted már azt, ami nincs! — Karcsi boldogan integetett neki. — Nem akárkinek ígérted a kezed. Most aztán olyan sátrat csinálhatunk ide, hogy a tetejét a felhők nyaldossák! — Gyere, Karcsi — ocsúdott fel az öreg Juhász —, igyál egy kis pálinkát. Karcsi megrázta nagy fejét, mely mintha a vállából nőtt volna ki, aztán bedobálta a szerszámait a talicskába. Gyorsan lódult a kapu felé, útközben lökve oda a szavakat. — Engem maga ne fizessen ki a pálinkájával. Nem azért csináltam, tudhatják mind a ketten. Nekem asszony kell, nem pálinka. — A kapunál megtorpant, visszafordult. — Állod-e a szavad Mariska? — Állom hát — vágta rá a lány —, ilyen ügyes embert úgyse kapnék. Majd üzenek érted, ha lesz a lagzi! — Nem félsz az Istentől? — támadt a lányára az öregember, amikor Karcsi vidáman kigördült a kapun. — Miért kellett ezzel a gyengeelméjűvel ilyen tréfát űzni? Mit szólnak majd a faluban? — Mit szólnának? Nem én vagyok az első, aki beugratta ezt a kelekótyát. Majd kap egy vacsorát, meg teleszívhatja magát borral, aztán megbékül. i _____________Tóth-Máté Miklós: A SÁTOR — Hej, ha élne még az anyád — sóhajtotta az öreg —, tudom, nem így beszélnél, mert akkor inkább kiterítene. De én már vén vagyok ahhoz, hogy több jóérzést üssek beléd. Csináld hát, ahogy akarod. Karcsi attól kezdve naponta megjelent, rázta, zörgette a kerítést, és mindannyiszor a lagzi után érdeklődött. Mikor lesz már? Meddig várjon még? — Csak türelem, Karcsikám — nyugtatta Mariska —, mert már rövidesen megtartjuk... És valóban egy napon megélénkült a Juhász porta. Egy csapat ember sürgölődött ott, oszlopokat emelgettek, deszkákat válogattak, és oldalt hatalmas sátorponyvák hevertek összegöngyölítve. — Hé — zörgette a kerítést Karcsi —, mit csinálnak itt maguk? — Sátrat, Karcsikám, lagzihoz. — Az ám! Az kell már ide, de nagyon! Segítek én is! Az emberek nevettek. Gyere — mondogatták —, elkél itt a segítség, mert sürget az idő, szombaton lesz a lakodalom. — Szombaton? Azt mondták, szombaton? — Karcsi táncolt örömében. — Csak a kutya bánja a legénységet! — Minek örülsz úgy, te bolond? — Szűcs Béla, a vőlegény bátyja csodálkozva nézett rá. — Ügy ugrálsz itt, mintha te lennél a vőlegény. — Ki más lenne, ha nem én? Az emberek hahotáztak erre, ugratták Szűcs Bélát, hogy lám- csak, az izgalomtól mennyire megváltozott az öccse, mire a fiatalember dühbe gurult, és ráripakodott Karcsira. — Világ bolondja, te! Azt sem tudod, hogy az öcsém lakodalma lesz itt?! Kotródj innen, mert téged nyomlak be az egyik oszlop helyett! — Ne bántsd! — jött elő az öreg Juhász, majd félrehúzta Karcsit, és erősen a szemébe nézett. — Ide figyelj, Karcsi, a lányom csak bolondozott, de hát ki a fene gondolta, hogy ilyen komolyan veszed. — Bolondozott? Miért? — Karcsi olyan szomorúan bámult az öregre, hogy az elfordította a tekintetét. Karcsi azonban nem érte be ennyivel, szaladt a házhoz, nyitotta az ajtót, és ahogy a " csigatésztát készítő asszonyok karéján megpillantotta Mariskát, odakiáltotta neki?: — Akkora púp nőjön a hátadon, mint az a bucka, amit elhordtám! Aztán megfordult és akár a veréstől tartó kutya, iszkolt kifelé. — Várjál — szaladt utána Mariska —, komolyan hittem én azt, de az az átkozott Szűcs Jóska lecsapott a kezedről! Ne vedd már úgy a szívedre, na! És a lagziba meg elgyere! Annyit ehetsz, ihatsz, amennyi csak beléd fér! Karcsi nem mutatkozott a lakodalomig. Otthon gubbasztott a vackán, és csak esténként karikázott a téeszbe, akkor is messze elkerülve a Juhász portát. Hanem szombaton este csak felkerekedett, és elment a lakodalmas házhoz. Előbb ott topor- gott a kerítésnél a bámészkodó gyerekek között, aztán mind beljebb ódalgott, egészen a sátor bejáratáig. Bekukucskált, nézte a mulatozó embereket, és amott távol, beljebb a hosszú asztal közepén az ifjú párt. Hej, ha ő ülhetne a traktorosnak a helyén, elta- licskázná még a holdat is! — Te is itt vagy, te bolond? — Szűcs Béla állt meg mellette. — Na, ha már ide hozott a rossz nyavalya, akkor nem úszód meg szárazon. Igyál! — Egy kancsó bort nyomott Karcsi kezébe. — De fenékig! Hallod? Mert, ha nem, akkor tölcsérrel öntöm beléd! Karcsi felhajtotta a bort, ferde szájával Szűcs Bélára nevetett, majd megfordult és elment. T alán egy óra múlva, éppen a menyasszonytánc ne- kihevült, hangos szertartásának a közepén megreccsentek a sátort tartó oszlopok, aztán előbb az egyik dőlt ki, utána a másik, végül mind a négy. A hatalmas ponyva ormótlan szürke szemfedőként takarta be az embereket. —Hej — kiáltotta Karcsi a fűrészt lóbálva a kezében —, hogy púposodik, dombosodik a ponyva alatt, már egészen olyan, mint az a bucka, amit elhordtám! Csak ez itt jobb, mert ez magától is mozog! De az a jó, hogy mozog! Igaz-e, Mariskám? Összeállította; Rékasy Ildikó
