Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-20 / 274. szám
1987. NOVEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Céljuk a műszaki fejlesztés gyorsitása Megalakult a Magyar Iparbank RT Kikerülni a kátyúból Kibontakozás a Hámán Kató Tsz-ben Magyar Iparbank Részvénytársaság néven új pénzintézet kezdi meg működését a jövő év január elsején. A részvénytársaság kedden Budapesten tartott alakuló közgyűlése után a sajtót is tájékoztatták a bank üzletpolitikai elképzeléseiről. A Magyar Iparbank Részvénytársaság nem teljesen új intézmény: 1984-ben az Ipari Minisztérium létrehozta a Technová Ipari Innovációs Alapot, hogy az bankszerű eszközökkel működjék az iparfejlesztési célok megvalósulása érdekében. Az elgondolás helyességét a gyakorlat igazolta. 1986. januárjától néhány bank és több iparvállalat is csatlakozott az alaphoz, amely betéti társulásként működött tovább. A kezdeti 120 millió forintos alaptőke időközben mintegy 500 millió forintra gyarapodott. Ennek a fejlődésnek a következő lépcsője: átalakulás a részvénytársasággá. A hatékony üzletvitel, a korrekt bankári magatartás és a jól megválasztott üzletpolitika iránti bizalom jele, hogy 101 részvényes 3,2 milliárd forint összegű alaptőkét jegyzett. A Magyar Iparbank RT kiemelten foglalkozik azokkal a gazdasági akciókkal, amelyek az ipari műszaki fejlődést segítik, különös figyelmet fordítva a kormányprogramban kiemelt területekre és a kiemelt irányokra (mint pld. elektronizálás, biotechnológia, informatika, korszerű anyagok és hatékony technológiák meghonosítása). Előnyben részesítik tevékenysége során azokat az üzleteket, amelyek az exportképes termékek előállítását, az anyag- és energiatakarékosságot, a minőség javítását szolgálják. Az üzletpolitika második pillére a rendszerszemléletű tevékenység. Alapvető törekvésük, hogy a bank lehetőleg már az innovációk kezdeti szakaszában „beépüljön” a fejlesztési folyamatba és az ötlettől a piacra kerülésig kísérje a termék útját. A harmadik pillér pedig avál- lalkozáscentrikusság. Az üzleti döntések legfőbb kritériuma a korszerűség, a piac- képesség, a jövedelmezőség. A bank szakemberei a hitel- képességgel egyenrangú szempontként azt is mérlegelik, jövendő üzletfelüknek elegendő-e az eltökéltsége, szaktudása, szorgalma, vállalkozó készsége. Azokat választják partnernak, akik cselekedni, vállalkozni képesek és akarnak is — hangzott el a részvénytársaság közgyűlését követő sajtótájékoztatón. A Magyar Iparbank nemcsak a kalsszikus bankfunkciókat szeretné végezni, nagy fontosságot tulajdonít az innovációt segítő információk gyűjtésének és a partnereihez történő eljuttatásnak. Tervezi vállalati tanácsadó szolgálat szervezését is. A bank részvényesei köpött van minisztérium és kisszövetkezet, társbank és egyetem, nagymúltú iparvál- laiat és kultúrális intézmény, külkereskedelmi vállalat és kutató intézet, mezőgazda- sági termelőszövetkezet és országos hatáskörű tröszt is. Érdemes kistermelő Az állatorvos a legjobb barátja A Szolnok Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya ebben az évben alapította az Érdemes Kistermelésért elnevezésű kitüntetést. Az elismeréssel együtt járó emlékplakettet Pádár Imre, a Karcag és Vidéke Áfész sertéstenyésztő szakcsoportjának tagja is elnyerte. Folyamatosan 15 éve tart évente 8—10 anyakocát és két- három törzskönyvezett tenyészkant. Eredményes munkáját dicséri, hogy az intenzív fehér hússertés fajtákat megkedvelték a szakcsoporton belül, amelynek megalakulása óta vezetőségi tagja, nagy részt vállal a korszerű kisüzemi sertéstenyésztés népszerűsítésében. A kistermelők országos kiállítását 1973-ban, majd ’81-ben Is megkapta a Kiváló Kistermelő címet. Imre bácsit lakásán kerestem fel, mivel néhány éve már nyugdíjasként, „főállásban” foglalkozik állattartással, korábban a híradás- technikai vállalat karcagi üzemének volt művezetője. — Nagyapám — paraszt- ember lévén — értett a gazdálkodáshoz, s amikor 1949-ben megnősültem és önálló életet kezdtem, ő ajánlotta jövedelem kiegészítésként a sertéshizlalást. Kezdetben csak piacon vásárolt kismalacokat neveltem. aztán idővel bővült az állatállományom, s közben változtak a tenyésztett fajták is, az igénytelenebb vegyest felváltottam az értékesebb fehér hússertéssel — mondja némi büszkeséggel. — Több mint 30 éve szabadidejének nagy részét az állatok etetésével, gondozásával tölti. Azt nem kérdezem, hogy megéri-e, mert ha nem lenne belőle valamicske haszna, nem csinálná. De egy mai fiatalnak, esetleg a fiának adna-e hasonló tanácsot, mint induláskor magának adott a nagyapja? — A fiamnak? Beleszületett ő az állattartásba, s felnőttként most már »saját „gazdaságában” neveli az állatokat. Nem kellett neki tanácsot adnom. De higgye el, ezt a munkát szeretet nélkül nem lehet végezni. Az állatot ha esik, ha fúj, etetni kell, ha beteg, orvost hívni, esetleg ápolni. Aki ilyen hosszú ideje tart jószágot annak bizony az állatorvos a legjobb barátja. Hogy mennyit hoz a konyhára mindez? Az már nagyon jó időszak, ha megvan a 8—10 forintos órabérem. Nagy segítség, hogy apaállat vásárlására darabonként 10—12 ezer forint állami támogatást kapunk, s hogy a helyi áfész sertéstenyésztő szakcsoportja ezer forinttal hozzájárul a kocák beszerzéséhez. Megnehezíti azonban a kistermelők helyzetét, hogy takarmányból az ellátás sajnos nem kielégítő. Jó minőségű árpát például egyáltalán nem lehet kapni, pedig enélkül a kismalac nevelése elképzelhetetlen, az anyaállat tartásához szükséges búzakorpát sem tudjuk mindig szükség szerint beszerezni. Most egy újfajta takarmány- keverék etetésével próbálkozom (Premix, ami hallisztből, szójából, kukoricából és mészből áll), igaz, vele tovább tart a hizlalás, de legalább minden szükséges tápanyagot megkapnak az állatok. Ugyanis nem mindegy, hogy milyen minőségű sertéseket adunk át a felvásárló vállalatoknak, gazdaságoknak. A húsipar, a fogyasztók igényei változnak, s hogy a növekvő igényeket is ki tudjuk elégíteni, ahhoz a sertésnevelés, sertéshizlalás alapfeltételét, a takarmányellátását is javítani kellene, mert ha többlet- költség, többletenergia nélkül nem tudjuk beszerezni a megfelelő takarmányt, akkor nemhogy bővül a kistermelők köre, de még közülünk is sokaknak elmegy a kedve az állattartástól — mondotta Pádár Imre bácsi, majd elnézést kért — szólítják a feladatok — az ólban jelenleg csaknem 30 jószág várja, hogy megkapja szokásos esti „vacsoráját”. K. Zs. Tanácskozás Szolnokon Változik a cigányság életformája A Hazafias Népfront Országos Tanácsának irányításával működő Országos Cigánytanács elnöksége és a HNF Szolnok Megyei Bizottságának cigányügyi munkacsoportja tegnap délelőtt együttes ülést tartott a megyeszékhelyen. Tóth Lajos, a megyei népfrontbizottság titkárhelyettese köszöntötte a vendégeket, közöttük Szirte- si Zoltánt, az Országos Cigánytanács elnökét, az elnökség tagjait és a megyei csoport munkájában résztvevőket. Huszonkétezerre tehető a megyében élő cigánynépesség — tudhatták meg a jelenlevők Kollár Józsefnek, a megyei cigányügyi koordinációs bizottság titkárának mondandójából. Alig néhány esztendővel ezelőtt jórészük még az egészségtelen, zsúfolt telepeken, putrikban élt. Annak is jóideje már, hogy a hazai kezdeményezésekkel egyidőben Szolnok megyében is megkezdődött a cigányok fölzárkóztatása. Háromféle lehetőség kínálkozott. A széttelepítés Ti- szabőn, Tiszaburán — és többek között a megyeszékhelyen — nem járt kellő sikerrel, míg Öcsödön például nem közösítették ki a falubeliek az odatelepülő cigányokat. Jászapátiban és Jászladányban többlakásos lakótelepeket építettek — családgondozó nélkül. Szol; nokon, a Motor utcában már cigánycsalád gondozó is kapott lakást a komfort nélküli lakásokban. Az ott élőktől azt várják, hogy igyekezzenek szebbé, jobbá tenni otthonaikat, környezetüket. Aki takarékoskodik — volt is már rá példa —, önállóan is épít, vagy vásárol magának megfelelő lakást. Ezután az ülés résztvevői megnézték Kardos Tamás filmjét, amely a megyében korábban volt cigánytelepekről, a cigányság helyzetéről, munkalehetőségeiről készült, majd a régi életformát összevetették a Motor utcában tett látogatás tapasztalataival. Ha valahol időszerű beszélni a kibontakozási programról, akkor a Tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövetkezetben kétszeresen az, hiszen a szanálás utáni évét Hosszan lehetne meditálni azon, hogy mi minden okozta ezt, de a régi hibák hánytorgatása helyett az üzemi pártvezetőség célszerűbbnek látja a jövő alapozását. Ennek alapvető feltétele — Nagy Tibor párttitkár szerint — az, hogy a szövetkezet több mint százharminc párttagjának egységét meg tudják teremteni és megőrizni. A kollektív vezetés elvének következetes érvényesítésével szeretnék ezt elérni. Ez az egyedüli biztosítéka annak, hogy az üzemi pártvezetőség szeptemberben elfogadott intézkedési terve valósággá váljék és a gazdasági vezetőkkel együttes erőfeszítéssel kihúzzák a kátyúból a szövetkezet szekerét. Nélkülözhetetlen ehhez az is, hogy a gazdaság három pártalap- szervezetében rendszeres legyen a politikai nevelőmunka, hogy a valóságnak megfelelő információk alapján végezzék tevékenységüket. A pártvezetőség kialakította az instruktori hálózatot, ezáltal jobbá vált a pártszervezetek segítése. Az üzemi A helyi pártélet javulása érezteti hatását a tsz egész életében. Annál inkább így van ez, mert az üzemi pártvezetőség által megfogalmazott gazdaságpolitikai célok az egész tagság érdekeit szolgálják. A pártvezetőség mindenekelőtt a közös gondolkozást szorgalmazza a gazdaság irányítói és a tagok között. Arra törekszik, tölti a gazdaság. A dolgozók jövedelmét tekintve valamikor a második helyen állt ez a tsz a város termelő üzemei között, most meg hátulról vissza a második. pártvezetőség szinte minden taggyűlésen képviselteti magát. Gondot fordít az agitá- ciós és propaganda formák módszereinek erősítésére. Most például »négy oktatási formát indít — nagy teret szentelve a kommunista erkölcsnek. Nem véletlenül, hiszen az utóbbi években sok esetben az egyéni érdek került előtérbe a közösségivel szemben. Az alapszervezeti titkárokkal és a reszortfelelősökkel biztosított a rendszeres konzultáció. A pártvezetőség ülésein mindig részt vesznek az alapszervezeti titkárok és a tömegszervezetek kommunista vezetői. A napirendek pedig vitára késztetők, — mint például legutóbb a párt helyi kádermunkája, nem úgy mint korábban, amikor inkább csak tájékoztató jellegűek voltak. A pártmunkában általában nem újak, jól beváltak ezek a módszerek, de ebben a szövetkezetben úgy tűnik, nem alkalmazták kellően őket. Erre vall, hogy a januári választáskor egy kivétellel kicserélődött az egész üzemi pártvezetőség. hogy a termelési adottságokhoz igazítsák a termékszerkezetet, hogy ne a veszteség növekedjen, hanem a haszon. Ehhez mindenképpen erősíteni kell a közgazdasági szemléletet. Már létre is hoztak a tsz-ben egy kis osztályt, amely havonta kimutatja, hogyan alakul a gazdaság pénzügyi helyzete. A vezetés biztonságát jól szolgálja ez. Helyesen ismerte fel az üzemi pártvezetőség azt is, hogy változtatni kell azon a gyakorlaton, miszerint egy diplomás szakember négy és fél ezerért irányít nyolcvan embert. így eleve rá van szorulva a nagymérvű háitáji gazdálkodásra. A pártvezető»- ség ezért szorgalmazta a tagsági és vezetési érdekeltségi rensdzer módosítását. A tsz-ben a vezetői létszám csökkentésével növelték az irányító posztokon lévők bérét. A nem termelő munkát végzők közül huszonhat embert irányítottak más munkakörbe. Elkezdődött tehát egy korszerűbb vezetést hozó folyamat. Az üzemi pártvezetőség segíti a gazdasági vezetők azon törekvését, hogy szüntessék meg a veszteséges tevékenységeket, — így például a ládagyártást, amelyhez messziről hozzák a fát és érdemileg csak kis részét tudják kellően hasznosítani. Nemcsak az emberek foglalkoztatása tehát a cél, hanem a munka pénzben kifejezhető értelme. A változás lemérhető Nyilvánvaló, hogy egy mezőgazdasági üzemben az érdemi változás nem következik be egyik napról a másikra, de az üzemi párttitkár szavaival élve „a változás minden területen megkezdődött”. Meglátszik ez a majorok fokozódó rendjén és egyéb dolgokban is. A legfőbb mutató azonban a gazdálkodás eredményessége. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy nem lesz veszteséges a szövetkezet, ami a szanálás után eredmény, megteremtették a jövő évi bővített újratermelés alapjait. S. B. Megalapozni a jövőt Egyértelmű feladatok Túl a kampány felén A Szolnoki Cukorgyárban túl vannak az idei kampány felén. Eddig 28 ezer 300 vagon répát dolgoztak fel. A tervek szerint karácsonyra befejezik a feldolgozást. Képeink a teljes kapacitással termelő üzemben készültek. (Fotó: Nagy Zsolt)
