Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-18 / 272. szám
1987. NOVEMBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Mi lesz a televíziónkkal, illetve a televízióban, ha nem is oly soká, talán egy-két év múlva nálunk is beköszönt a műholdas műsorszórás új korszaka, amikor tíz- tizemöt csatorna programja között válogathat majd a magyar néző is? A kérdés először a Stúdió ’87 egyik közelmúltbeli adásában hangzott el, s most szombaton Vdtráy Tamás is feltette a televízió műsorigazga- tó-elnökhelyettesének, Nemes Péternek. Veszély vagy kihívás? Érthető, hogy izgatja a televízió munkásait a várhatóan erőteljes konkurencia, már érzik a kihívás előszelét. De van-e egyáltalán félni valója a magyar televíziónak? Teljes mértékben egyetérthetünk Nemes Péterrel, aki a szombat délutáni Telerámában, a televízió műhely-műsorában az új lehetőségekben egyáltalán nem a veszélyeket látja, hanem a minőségre ösztönző hatást véli felfedezni. Ha ugyanis televíziónk gyorsabban és pontosabban igyekszik majd hírül adni, ami itt az országban és a nagyvilágban történik, azaz ha javul híradási tevékenysége, s növekszik nyitottsága, a hazai dolgainkról képes lesz érdekesen és izgalmasan szólana, akár művészi formában is, amit aligha vállal fel egyetlen külföldi adó is, ha tartalmában valóban -érvényesül a korszerűen értelmezett nemzeti, azaz sajátosan magyar arculata marad, sőt tovább erősödik, akkor televíziónknak aligha kell attól tartania, hogy a honi műsoroktól elpártolnak majd a tévénézők. Tehát: jót és jól, ebben áll a nagy titok. Dehát ezt eddig is tudták a televízióban! Most azonban alighanem halálos komolyan kell majd venni az igét. Ez kétségtelenül új helyzeteket teremt a televízió házatáján is. A nemzeti értékek ápolása, értékeink népszerűsítése azonban és a mindennapi valóság tükrözése épp elég feladatot jelenthet akkor is, amit senki más nem végezhet el helyette. ÁpriJy-portré Akkor is meg kell majd emlékezni népünk jeles fiairól, kiemelkedő egyéniségeiről, ahogy most is történt szombaton este, amikor csaknem egy órát szentelt főműsoridőben a televízió — súlyos adósság terhein könnyítve — a száz éve született Áprily Lajosnak. A szelíden daloló poétáról („rohanva nem harsogtam”) rokonszenves portrét rajzolt a Farkas Katalin szer- késztette műsor, odahelyezve a verseket is, ahol a költő ds igazán otthon érezte magát, félre húzódva a viliág zaja tóti, a világtól, amely oly mostohán bánt vele, sokáig nyilvánosan meg sem szólalhatott, jóformán magának énekelt, legfeljebb a mellette mindvégig szorosan kitartó barátainak; odahelyezte a műsort tehát a természetbe, amely csendjével, ezernyi finom mozgásával, ritmusával beépült Áprily verseibe. Ahonnét hosszú sétákról házába térvén magával hozta lelkében a szép verset, amely megfogant a Szentgyörgy-pusztai völgy termékeny csendjeiben. Mennyi emberség, milyen erkoícsi erő, mennyi szellemi fenség a míves dalokban! És mennyi játékosság, derű, például a most is elhangzott „Március” című költeményében, amely visszhangozza az újéletre támadt természet himnikus zsongását. A műsorban okoséin válogatott prózai részletek — eddig publikálatlan önéletrajzának részletei —, naplójegyzetek, töredékék hangzottak el; a négy részre tagolt, formás összeállítás ékesen szólott a költő emberi és művészi vonásairól. Olyany- niyra, hogy valóban vele zenghetett az ember szíve, ahogy hallgatta egymás után a felhangzó költeményeket. Hadd tegyem hozzá, jobbnál jobb megszólaltatásban, az előadás kiállja a legszigorúbb kritikát is. Szép ihletett műsor volt. Aranyóra Ugyanez mondható el Szép Ernő drámájának televíziós bemutatójáról, amely- lyel alighanem újabb kezdeményezés indult drámai értékeink népszerűsítésére. A kis nézőterű Játékszín ké- redzkedett be előadásával az ország legnagyobb színházába, a képernyőre; Szép Ernő Aranyóra című drámája került ílymódon tévéjáték formájában a legszélesebb közönség elé. A kérdéses színház és a televízió fogott benne kezet, azaz hozta létre közös munkával a színvonalas produkciót. Berényi Gábor — ő rendezte mind a színházi, mind pedig a televíziós változatot — nemcsak érti, érzi is a szerző gondolatait. És érzékeltetni is tudja a lírának azt az arany- lóan pergő porát, ami Szép Ernő felnőtt meséjét finoman bevonja. A munkanélküliséggel együttjáró emberi boldogtalanságról — a harmincas évek valóságából táplálkozik az Aranyóra — senki nem beszélt talán oly megejtően, mint ez az áhi- tatos, ' gyermeki lelkülettel megáldott költő, aki drámájában is dalol: boldog, szomorú éneket. Egy kedves lányról, aki igaz szerelemre vágyik, és végtelen szeretettel csüng idős apján, egy órássegédről, aki prózai foglalkozása ellenére is tele költői vágyakkal, egy pénzeszsák lókereskedőről, aki azt hiszi, aranyakkal minden megvásárolható, még a boldogság is, egy szélhámos krupiéról, aki ártatlan lányok „kiárusításával” szeretné megkeresni könnyű életéhez a szükséges aranyakat... és mindez felfűzve ügyesen egy aranyóra kőrútjára, melyet elrabolnak a kis virágárus lány édesapjától, s melyet az végül is nem kis áldozattal visszajuttat papájának — hiába. Mert mire visszakerül az óra hozzá, a papát elviszi a halál. Megható, de nem érzelmeslkedő játék ez, s a színészek is egyenrangúan nagyvonalúak. Látszik, hogy játékuk beérett és pontos. A naiv és ártatlanul tiszta lány szerepében Fazekas Zsuzsa .pompás, Kun Vilmos az apát formálja meg mély emberséggel, Máesai Pál — ónássegéd — és Hdrt- ling István — krupié — nevét is érdemes megjegyeznünk. Azt hiszem, ez is az a produkció, amelyik a műholdas programok idején is megállhatná majd a helyét, s amelyhez hasonló feladat lesz majd akkor is televíziónk számára. Röviden És aligha mellőzheti majd televíziónk olyan klasszikusok hazai bemutatását is, mint Makszim Gorkij, akinek most talán legjelentősebb drámáját, az Éjjeli menedékhelyet vitte képernyőre Havas Péter rendezésében a televízió. Már csak azért is, mart benne mód nyílik kiváló színészi telje- síményekre. Akárcsak ezúttal is, amikor Luka, az öreg ravasz vándor szerepében Páger Antalt láthattuk, aki játékával lenyűgözött. Mert élet volt az nem csupán játék. Ahogy „vén élesztő” módjára erjedésbe hozza a menedékhely megfeneklett életű lakóit, meséivel, bölcs tanácsaival jó irányba terelgetvén lelkűket, vágyaikat, felébresztvén bennük, ha csak egy-egy pillanatra is a jobb, szebb élet utáni vágyat, egyszerűen varázslatos. Valkó Mihály Tanulmányútöri Bulgáriában Új utakon a múzeumi közművelődés Rekedt koncert Sóbaj, Boy George Ünnepre készültünk és temetés lett belőle. A hihetetlennek tűnő hír néhány hónapja robbant: a nemzetközi popvilág extravagáns egyénisége, Boy George fellép Budapesten. Feltehetően az olvasók is hallottak már róla, helyesebben szólva, botrányairól, meglepő kijelentéseiről. Bizonyára ezek is szerepet játszottak abban, hogy az énekes villámkarriert futott be, egy csapásra százezrek, milliók érdeklődtek iránta, kedvenc lett. Fantasztikus videoklipek, kitűnő lemezek — és csodálatos zene, ezek voltak a siker legfőbb összetevői. Ahhoz, hogy valaki sztár legyen, rögös utat kell bejárni. S nem volt ez másként George O’Dowd, művésznevén Boy George egykori ír munkásfiú esetében sem. Közvetlen környezete jó ideig nem értette meg, de miután a tehetség előbb- utóbb felszínre tör, Boy George karrierje is elkezdődött. Mégpedig a Culture Club együttessel 1981-berj. A társaság újhullámos zenészekből állt össze, közös zenei irányzatuk a funky, a reggae és a soul volt. A hét végén a Budapest Sportcsarnokban már egyedül, lépett színre Boy, világhírig eljutott együttese 1984- ben feloszlott. Öltözéke, megjelenése senkit nem lepett meg: nőies külső, kockás szoknya, kalap, angyal- szárnyakkal díszített kiskosztümkabát. .. Tucatnyi zenész kísérte fúvósokkal tarkítva, és három csodálatos hangú, színes bőrű énekesnő. A zene hamar utat tört a magyar közönséghez is. Ám az első szavaknál bal- szerencsére kiderült: Boy George berekedt. Bár egymás után hangzottak fel a jól ismert slágerek, az este mégis csalódást hozott. Éppen a főszereplő mondott csődöt, igaz erről nem tehet. Becsületére váljék, végigénekelte a programot, még ismétlésre is vállalkozott, így aztán a több mint tízezer fiatal vastaDssal jutalmazta.. —r— Gólyabál '87 November 20-án tartja a Killián György Repülő Műszaki Főiskola hagyományos gólya bálját a Helyőrségi Klubban (Táncsics Mihály út). Változatos program biztosít jó szórakozást a „gólyáknak” és a megjelent vendégeknek. A földszinti étteremben a Blue Man country együttes muzsikál, az első emeleti helyiségekben teázó, cukrászda, polca- sino, video, söröző áll a vendégek rendelkezésére. A második emeleti nagyteremben pedig disco zene szól. A Bulgária és Magyarország közötti kulturális cserekapcsolatok keretében nemrégiben egy három tagú. múzeumi szakemberekből álló delegáció utazott hazánkból a balkáni országba tapasztalatcserére, pontosabban tanulmányozni a baráti ország múzeumaiban folyó közművelődési tevékenységet. A hét napos tanulmányúton részt vett Tálas l,ászló, a Szolnok Megyei Múzeumi Szervezet igazgatója is, akit élményei és első benyomásai mellett elsősorban arról faggattunk, hogy milyen, a megye múzeumi közművelődését érintő, hasznosítható tapasztalatokat szerzett Szófiában, illetve a magyar történelemhez is sok szállal kötődő városban, Várnában. — A Veszprém és Komárom megyei kollégáimmal együtt a rendelkezésre álló rövid idő alatt is sok kiállítást, illetve nemzeti kincsnek számító műemléket láthattunk. Ezek közül is az első helyen említeném a Bolgár Nemzeti Múzeumot Slzófiában, ahol három állandó kiállítást — a thrák, római és korabolgár időszak leleteit tartalmazó régészeti, illetve egy népművészetinéprajzi és egy új-, leg- újabbkori történeti anyagot — néztünk alaposan végig. Mindháromról csak felsőfokon tudok beszélni. Nemcsak azért, mert véleményem szerint — és ez elsősorban a régészeti leleteket felvonultaXII—XIV. századi középkori bolgár gyűrűk Szófiából tó kiállításra vonatkozik —, talán Európában sincs még egy ilyen gazdag anyag együtt, hanem azért, mert mindezt olyan páratlanul tetszetős és szép installációval készítették el, ami mar a kiállításrendezésnek igazi művészi színvonalát is jelenti. Mondhatnánk persze, h.ogy egy csaknem kétszáz darabos római kori ezüstkincsből, vagy a várnai aranykincsből — a thrák ötvösművészet remekeiből — végül is nem művészet egy igazán szép, a látogatók tömegeit vonzó kiállítást megrendezni. Ugyanez lehet érNikét, a győzelem istennőjét A várnai Történeti Múzeum kincse: a római korból származó vörösalakos váza vényes egy eleve színes és érdekes népművészeti anyagra. Igen ám, de itt ugyanolyan magas színvonalú volt az új- és legújabbkori történeti anyag is, amiből sokkal nehezebb egy érdeklődést felkeltő, izgalmas tárlatot létrehozni. — Ez azon múlik, hogy felkészültebbek a bolgár múzeumi szakemberek, vagy az otthoni kulturális kormányzat pénzeszközeiből több jut a múzeumokra? — A szófiai Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettesével, illetve tudományos titkárával beszélgetve erre is rákérdeztünk. Több pénzük nekik sincs, mint amennyi a mi rendelkezésünkre áll, de bizonyos dolgokat sokkal leleményesebben, okosabban oldanak meg, mint itt mi, Magyarországon, tehát egykét vonatkozásban van tőlük mit tanulná. Azzal kezdem, hogy — bár a propagandára sokkal kevesebb hangsúlyt fektetnek —. az intézmények látogatottsága igen magas — és nemcsak az idegenforgalom miatt. Az ország történetének egy-egy időszakát bemutató kiállításokon olyan ragyogóan tudják kombinálni a bemutatott fotókat, korabeli dokumentumokat és tárgyegyütteseket, hogy semmiféle egyhangúság vagy színtelenség nem jellemző ezekre a tárlatokra, pontosabban a berendezett tárlókra. Ez egyáltalán nem pénzformázza ez az arany fülbevaló kérdés. És az sem, amit a fővárosban láttunk: amellett, hogy gyönyörűen rend- beteszik a műemlékeket — például a rójnai vagy török kori építményeket —, ezeket funkcionálisan beépítik a mai környezetbe, teszem azt, a régi római utak részét képezik a mai aluljárórendszernek. — Erre Budapesten is találhatunk példát... — Igen, de itthon arra az útra nem lépünk rá... Számomra sokkal meglepőbb élmény volt ennél az, hogy minden múzeumban fiatal teremőrökkel találkoztam, akik túl az ott elhelyezett értékek őrzésén, bármelyik pillanatban képesek voltak — felkészültségüknél fogva — egy-egy magas színvonalú tárlatvezetésre, tájékoztatásra. Ez úgy vélem, követhető lenne nálunk, akár Szolnok megyében is. Elsősorban arra gondolok, hogy életkoruknak megfelelően művelt és értelmes embereket nyerhetnénk meg a múzeumok ügyének azzal, ha például a gimnáziumi fakultációban ibevezetniénik a tárlatvezetés című, nevű tantárgyat. Hogy miért? Most is, és a jövőben is lesznek foglalkoztatási gondjaink a gimnáziumokban érettségizett, tovább nem tanuló, tehát jó szakmával sem rendelkező fiatalokkal. Célszerű lenne végiggondolni, hogy egy részüket — természetesen kellő perspektívával — alkalmazzuk a múzeumokban ilyen munkára. Még a bérkeretük megteremtése sem igényelne különösebb pénzügyi machinációt. — Ez már jócskán a múzeumi közművelődés területe. .. — Igen, az erre vonatkozó elképzeléseinket már továbbítottuk is az illetékes főhatósághoz,! ha nem is hamarosan, remélem, lesz eredménye. Ezen kívül persze más hasznosítható dolgokat, is láttunk. Szófiában és Várnában az úgynevezett múzeumi órák — melyek nálunk is népszerűek az iskolák körében —, egyáltalán nem csak elméleti jellegű ismereteket adnak, mint nálunk, hanem nagyon erősen kötődnek a gyakorlati ismeretszerzéshez, mondhatnám manuális jellegűek. Ez lenne a komplex múzeumi közművelődés elsőszámú feladata! Csak egy példát mondok: egy nagyobb tér és egy ügyeskezű múzeumi pedagógus kell hozzá, és be lehet rendezni egy kőkori házat, ahol a gyerekek maguk készítik el és használják a korabeli kőeszközöket, edényeket stb. Ezt éppen Bulgáriában láttam. — Hozott-e valamilyen konkrét eredményt, esetleg megegyezést a tanulmányút? — Igen, a Kjusztendillel már meglévő kapcsolat mellett, első lépésként a kiadványok rendszeres cseréjében állapodtunk meg, van realitása a múzeumi kiállítások cseréjének is, természetesen Veszprém és Komárom megyével közösen. Ezen kívül felvetődött egy olyan konferencia gondolata is, amelyen a szocialista országok muzeológusai megtárgyalnák a múzeumpedagógia és közművelődés helyzetét. eredményeit és a további tennivalókat.- b. j. Az Egészséges életmódért címmel meghirdetett megyei plakátpályázatra beérkezett alkotásokból rendeztek kiállítást Túrkevén, a művelődési házban. A munkákat november 24-ig tekinthetik meg az érdeklődők (Fotó; Mészáros)